Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
Ér$el vadkeríen, K&lán Felnőttoktatás a termelőszövetkezetekben Átállás után ••• — NEMCSAK A FIATALOK, az iskolások számára kezdődött meg az új tanév, az idősebbek, a felnőttdolgozók is elfoglalják helyüket az iskolapadokban. Egyre többen látnak hozzá az ismeretek gyarapításához és ezt nemcsak azért teszik, mert nap mint nap növekszik az iskolai képzettséghez kötött munkakörök száma, hanem mert lassan önmagukkal szemben is igényesebbé válnak. A feladatok növekedése, a követelmények magasabb fokú teljesítése olyan tényező, mely alapvetően formálja az emberek tudatát, meghatározza cselekedeteiket, belső késztetéssé válik a több, az új ismeret gyűjtésének igénye. Öröm látni, hogyan bővülnek megyénkben a felnőttoktatás. bázisai, az általános és a középiskolákban miként növekszik az esti és levelező tagozatos osztályok száma. Külön öröm, hogy e folyamat — ha lassúbb ütemben, ha több energia befektetésével, mint más területeken —, de a mezőgazdaságban egyre kedvezőbben alakul. Korábban a szocialista brigádok néhány tagja vállalta az általános iskola végbizonyítványának megszerzését, de ez esetleges, tervszerűtlen volt. Ennek ellenére egy-egy termelőszövetkezetben elérték, hogy mindenki elvégezte az általános iskolát. Az 1978—79-es tanévtől a TESZÖV és a megyei művelődésügyi osztály szervezetté kívánja tenni a mezőgazdasági dolgozók általános iskolai képzését. A szervezés megindult. Reméljük, a tanévkezdésre a 25 kiszemelt hely jelentős részén kialakulnak a csoportok. Szervezettségét tekintve, a középfokú képzésnek nagyobb hagyományai vannak. A mezőgazdasági szakképzés Szé- csénybe koncentrálásával több, nagyobb lehetőség kínálkozik a felnőttoktatás kibontakoztatására. Az idén már mezőgazdasági gépszerelő szakon is indul levelező tagozat. UGYANAKKOR NEMCSAK formájában, hanem tartalmában is fejlődik a felsőoktatás. Az elmúlt évben öt szakközépiskolai osztály működött 122 tanulóval. Ebből két osztály üzemben (Cered, Magyarnándor). A középfokú képzettségű mezőgazdasági szakemberek növelése érdekében e kedvező együttműködés alapján újabb kihelyezett osztályok indultak az érsekvadkerti és leállói termelőszövetkezetben. A kedvező tapasztalatok elsősorban abban mutatkoznak meg, hogy minimumra csökkent a lemorzsolódók száma. De az sem elhanyagolandó, hogy az üzem vezetői állandó kapcsolatban állnak a nevelőkkel és az esetleges gondok így közösen, rövid időn belül kiküszöbölhetők. Ebben a & évben a szécsényi szakközépiskola és gimnázium 9 felnőttosztállyal kezdte a tanévet, melyből 6 a szakközépiskolai osztály. A jelentős előrelépésben nem kis része van az iskolavezetésnek, valamint a felnőttoktatási felügyelőnek. Szeretnénk, ha a jövőben még inkább élnének termelőszövetkezeteink a kihelyezett osztályok létesítésének lehetőségével, segítve ezzel a jelenleg még sok problémát jelentő középszintű vezetők számának növelését. Megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben, gondot okoz a megfelelő képzettségű számviteli, pénzügyi szakemberek hiánya. Korábban már több Vizsgálta a l\EB Megszegett kenyér Mivel a szüleim mindketten dolgoztak, kisiskolás koromban a tanítási időn kívüli órák jelentős részét a tanulószobán töltöttem. Ott adtak ebédet. De alig. szedték össze a tányérokat s kerültek a viaszosvászonnal borított asztalokra a tankönyvek és füzetek, sorra kérezkedtünlc ki a teremből, lesve, megszegte-e már a szakács néni a nagy, barna héjú kenyeret, készül-e már az uzsonna. Nem volt velünk sok gond. Húszán-harmincán, ha voltunk az egész iskolából. Ma már szinte eltörpül az a régi megszegett kenyér, ahhoz a sokrétű feladathoz képest, amit a gyermekélelmezés az óvodák, napközi otthonok,. kollégiumok vezetőire, dolgozóira ró. Balassagyarmaton és Salgótarjánban a járási városi népi ellenőrzési bizottságok az idén vizsgálták e tevékenységet. Az összeállt kép? Bizony sok tennivalót tartalmaz. Nem kevés gond és nehézség merül fel e téren, melyek közül egyik sem elhanyagolható. Hiszen gyermekeink élelmezése jelentősen befolyásolhatja egészségi állapotukat, testi és szellemi frisseségüket. Mivel nálunk nem üres szólam, hogy legnagyobb kincsünk a gyermek, így érthető, ha a vizsgálatok résztvevői igyekeztek minél részletesebben, alaposabban végrehajtani feladataikat. A balassagyarmati vizsgálat legfőbb gondként az ellátást végző konyhák és kiszolgálóhelyiségek kapacitásnehézségeit jelölte meg, melyek annál súlyo. sabbak, mivel a szükségessé váló bővítésekre nem került sor, sőt a távlati művelődésügyi tervekben sem szerepel. A helyzeten talán az javít, hogy az ötödik ötéves tervben valamennyi oktatási beruházás, konyha létesítésével épül. Ez az elkövetkezendő időszakban a meglevő hiányosságokat, a zsúfoltságot csökkenti. Ugyancsak javíthat a helyzeten a vendéglátóipari létesítmények szélesebb körű bevonása a gyermekélelmezésbe. A hiányosságok pótlására kezdik meg az 1978—79-es tanévtől kezdődően a konyhai dolgozók szakképesítést szerző, továbbtanulásra történő beiskolázását szélesebb körben. A napközis nevelőket fokozottabban felelőssé teszik az étkeztetés higiéniájáért, a biológiailag kifogástalan kulturált étkeztetésért. A korszerűbb táplálkozási szokások terjesztése érdekében jutalmat tűztek ki a napközisek között megszervezett és lebonyolított iskolatejakciót legjobban lebonyolító nevelőknek. Felvetődött a zsúfoltság csökkentésének az a lehetősége is, hogy a gyerekek javára más formában — esetleg éttermek igénybevételével — oldják meg a felnőttek — nevelők, tanárok — étkeztetését. A vizsgálat emellett foglalt állást. Nem teljesen megnyugtató a salgótarjáni mérleg sem. A negyedik ötéves tervidőszakban és az ötödik ötéves terv eddigi éveiben végrehajtott bővítésekkel, korszerűsítésekkel, a korábbi elmaradást behozni, a zsúfoltságot felszámolni nem sikerült. Az igények intenzív fejlődése különösen az óvodai étkezések helyzetét súlyosbította. A tárgyi feltételek nagyon sok helyen rosz- szak, s az iskolai élelmezési egységek egy részében korszerűtlenek. Szintén nem kielégítő a dolgozók szakmai felkészültsége, ami tükröződik (többek között) a választék kialakításában.. Ugyancsak gondot okoz a létszámhiány és felül kell vizsgálni többek között a beszerzések hagyományos rendjét. alkalommal és fórumon elhangzott e felvetés. De ennél tovább egyik szerv sem jutott. E kérdésben az sem vigasztalhat bennünket, hogy országos gond. A TESZÖV kezdeményezésére a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kellő számú jelentkező esetén mezőgazdasági tagozatot indít. Úgy véljük, megyénk termelőszövetkezetei is érzékelik, hogy már korábban tenni kellett volna az ügy érdekében, de ma sem késő. Megyénk mezőgazdaságára egyre jellemzőbb az intenzív termelés. Ha nem is mindenben, de sikerül az országos átlagokat elérni, megközelíteni. A minőségi követelményeknek mind jobban eleget tesznek a termelőszövetkezetek. Jelentős tartalék a számvitel területe, a tervszerű, megfontolt pénzgazdálkodás, ez pedig csak hozzáértő, jól képzett szakemberekkel képzelhető el. Az előzetes jelek biztatóak: a termelőszövetkezetekből és társulásokból ötvenen jelentkeztek a főiskolára. A sikeres felvételi érdekében októberben intenzív előkészítő tanfolyam indul a számukra. Megkezdődött tehát az 1978—79-es tanév. A tanulás nehézsége, a vizsgázás izgalma fiatalokat, időseket egyaránt próbára tesz. A felnőttek tanulása több gonddal jár, mint a fiataloké, hiszen a család, a munka alapvető napi kötelesség. RENDELKEZNEK VISZONT néhány . olyan tényezővel. ami a nehézségeket kiküszöbölheti: kiforrott elképzelés. határozott cél és erős akarat segíti a dolgozók munka melletti tanulását. Ivitz Zoltán, a TESZÖV munkatársa Mélyfúrások A Nógrádi Szénbányáknál a tervek előkészítéséhez, a rendelkezésre álló szénvagyon felbecsüléséhez főleg a megye déli részén kezdtek hozzá. A munkák eddig sikerrel jártak, hiszen leállt már a mátraverebé- lyi 122. számú fúrás, amely az első széntelep átlyukasztása után 815 méteres mélységet ért el. A csaknem két méter vastagságú szén, amit találtak, mintegy 4450 kalóriás. A további kutatást itt, a nagy mélységre való tekintettel beszüntették. A sámsonházi 10. számú fúrást szintén emiatt kellett leállítani. All néhány percre Pintér Imre, s még azt is megengedheti magának, hogy zsebre dugja a kezét. — Nincs munka? — . . .Már legalább tizenöt perce. Pedig rohadt dolog, amikor az ember kiesik a ritmusból. És egyébként is: feszíti az ember idegeit még a kis semmittevés is. Hiszen hajtana, csinálná a munkát, hozná a százalékot. így meg.. Állunk hát a brigádvezetővel, nekitámaszkodva egy munkaasztalnak, amelyen alkatrészeket hegeszt össze valaki, s a szemet sajdító fényben hunyorogva nézzük az előttünk hatalmasodó tartályt. — Kemény munka volt — követi tekintetemet, s magyaráz is Pintér Imre. — Ez már a „paksi korszakunkból” való. — A milyenből? — Jól hallotta: a paksiból! Idén februárban, jóval a határidő előtt kiszállítottuk Csehszlovákiába az ötvenedik, egyben utolsó kaprolaktám- tartályt is; vasútikocsikra-va- lók, biztos futnak már a síneken. Aztán gyártottunk még negyven köbméteres tartályból egy huszonhármas szériát. Aztán történt a teljes átállásunk a paksi atomerőmű igényeinek kielégítésére. Kemény dolgok ezek — int a fejével, újólag. Szó szerint azok: a bórol- dattartályokat egészen különleges, a Szovjetunióban gyártott krómalapanyagból készítették. — Nagyon oda kellett ám figyelni. Szívtuk is néha a fogunkat. Mert tudja, ezeknél nem egyszerű munkát kellett csinálni: úgy, olyan pontossággal kellett dolgozni, hogy annál jobban jószerivel már nem is lehet . . , Különlegesen értő, az atomerőmű építésére alakult bizottság tagjai voltak az átvevők. — Megizzadtak? — Csak műszak közben..! Amikor elkezdtek méricskélni, nyugodtak voltunk. Tudtuk, nem lehet kifogás. — Mindig ilyen magabiztosak? — Magabiztosság . 1 1 Elgondolkodik, s nem folytatja a gondolatot a brigádvezető. Inkább arról beszél, hogy négy évvel ezelőtt, amikor tizenhármán tizenhárom .munkahelyről kerültek össze egy csapatnak, igen, már akkor érezték a közös munka ritmusát. Valamiképp úgy találkoztak, hogy hónapokig tartó válogatás Napjaink témái Az infrastruktúra növekvő szerepe Nincs könnyű helyzetben az, akinek meg kell mondania, mit értünk a címben szereplő, gyakran használt kifejezésen. Infrastruktúrának, újabban háttérágazatoknak nevezik azoknak a gazdasági feltételeknek — illetve már létező tényezőknek — az együttesét, amelyek ugyan nem részesei a termelői folyamatoknak, ám lényegesen befolyásolják — bizonyos esetekben meghatározzák — a fejlesztés lehetőségeit. Így azután a háltérágazatokba az úthálózat, a szállítás, a személyközlekedés éppúgy beletartozik, mint a közművek, az egészségügy, az oktatás. Ma a szakemberek döntő többsége egyetért abban, hogy a háttérágazatok adott színvonala kifejezi a fejlesztés reális — az össztársadalmi ráfordítások szemszögéből gazdaságos — feltételeit. Ezeket nem lehet következmények nélkül figyelmen kívül hagyni. Napjainkban például a könnyűipar, több, korszerű, újonnan létesített üzemében okoz ismétlődő zavarokat a munkavállalók képzetlensége, a szakmai hozzáértés minimumának hiánya. Csakhogy másféle munkaerő nincsen... Kimondhatjuk tehát, hogy a háttérágazatok életünk valamennyi területére hatást gyakorolnak, ezen belül elsősorban az iparra — mint a termelőtevékenység élenjáró ágára —, de ma már egyre inkább — gondoljunk csak a termények szállítására, az öntözésre az energiaigényekre — az intenzív mezőgazdasági termelésre is. Pusztán érzékeltetésül: az ipar 1975-ben ötször annyi vizet fogyasztott, mint 1950-ben. Számítások szerint 1990-ben 12.7 milliárd köbméter lesz az ország teljes vízigénye — 1975-ben 6.6 milliárd volt — s ennek felét az ipar, negyedét — öntözésre — a mezőgazdaság használja fel. Hiba lenne élesen elkülöníteni a termelői és a lakossági infrastruktúrát, mert gyakoriak az átfedések, a határterületek. Mégis, tényként állapíthatjuk meg, hogy keserves dilemmát, kedvezőtlen hatásokat okoz a féloldalas fejlődés; a hetvenes években elsősorban a lakosságot közvetlenül szolgáló háttérágazatok gyarapodása gyorsult meg, míg a termelési és egyéb célúaké kevésbé. Ez a fölismerés fogalmazódik meg az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i A „paksi korszak”. Az atomerőműhöz, készült százhat köbméteres tartályt ellenőrzi a Kossuth brigád három dolgozója: Spagina Géza, Ravasz Nándor és Sándor Gyula. Bábel László felvétele eredménye sem lehetett volna. Pedig —, vagy ez a jó — a brigádvezető, aki a harminc- harmadik évét tapossa és Pista bácsi, a nyugdíjba készülő segédmunkás kivételével mindahányan harminc ev alattiak. — Mi már ebbe a ritmusba nőttünk bele. Ebbe, a magas fokú követelményrendszerbe. Így hát ez nekünk: természetes. Tudjuk — ne higgye nagy szónak, s ez különben sem a mi korunkbeli- ek „asztala” — dolgozni csak egyféleképp lehet. Jól. Igen, csak jól! — És közben „nyomva a gombot... ” — Az év egyetlen hónapjában sem volt« százhúsz százalék alatt a teljesítményünk. — Mert alacsony a norma? Csak legyint: menjen már! És nem is magyarázkodik, rábízva az emberre a következtetést. A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában a legjobbak közé tartozik a Kossuth brigád. Tavaly még arra is merészkedtek, tegyük hozzá: jogosan, hogy megpályázzák a Vállalat kiváló brigádja címet. Aztán valahogy nem jött ki a lépés. Faggatnám is róla Pintér Imrét. De csak legyint: hagyjuk, elmúlt. Aztán neki- heveskedik: „Ha viszont ebben az évben sem sikerül, akkor elmondom, miért?!” Még mindig állunk egymás mellett, órányi ideje sincs még, hogy a brigádvezető lopva órájára tekint. — Látja, jobbak csak úgy lehetnénk, ha nem akadozna az anyagellátás. Ha jobb len- ne a szervezés. De hát — tárja szét a karját — esetenként mások kárhoztatnak semmittevésre. És ahelyett, hogy folyamatosan, szép ritmusban dolgozhatnánk, helyette néha rá kell verni. — De nem csak vállalati érdekből! — Nem hát! Mi is pénzből élünk: alapfizetésünkre jön a túlteljesített százaléknak megfelelő összeg é* ugye, ne n mindegy, mit viszünk haza havonként. És ez nem egyéni önzés: kölcsönösen jő, ha mi szentírásnak vesszük a gyártási határidőket. Rágyújtunk. Egyik kezét megint zsebre dugja. Cigarettával a másikban int percek múltán a hatalmas csarnok közepe tájára: közeledik az anyag. Mint jó ismerősnek megy, megyünk elébe ... Karácsony György ülésének határozatában — a hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről —, amikor kimondja: ,,Az infrastruktúrát az eddigieknél jobban a lehetőségekhez és a szükségletekhez igazítva úgy kell fejleszteni, hogy mennyiségileg és minőségileg feleljen meg gazdaságunk általános fejlődésének. Különösen fontos a termelő jellegű infrastruktúra viszonylagos elmaradásának megszüntetése”. A negyedik ötéves tervben, az infrastruktúra növekvő szerepét elismerve és alkalmazva a tervezési gyakorlatban, az ilyen jellegű beruházások — elsősorban a lakásépítés, a vízgazdálkodás, a kereskedelem területén — 76 százalékkáI gyarapodtak, s arányuk az összes beruházáson belül elérte áz 57 százalékot! Az ötödik ötéves tervben — az ismert világgazdasági hatások következtében — nem nyílt lehetőség arra. hogy tovább gyorsuljon a fejlesztés: az elért szint megtartása is lényeges eredmény. Ezért a gond, hogy az infrastruktúra nemcsak mennyiségében, hanem összetételében — szerkezetében — is elmarad az ország általános gazdasági fejlettségéből táplálkozó követelményektől, csak fokozatosan enyhülhet. Napjainkban a foglalkoztatottak 42 százaléka az infrastruktúra valamelyik területén tevékenykedik; kereskedő, tanár, tanácsi tisztviselő, benzin kútkezelő, elektromos hálózatszerelő. A fejlesztés azzal is jár — például —, hogy 1981- ben a népgazdaság összes foglalkoztatottjainak 10,1 százaléka lesz a kereskedelemben, míg 1971-ben arányuk csak 8,2 százalék Volt. S azzal is jár az infrastruktúra fejlesztése, hogy — a lakásépítkezéseknek köszönhetően — 1980-ra a száz lakásra jutó lakosok száma az 1970. évi 330-ról 295-re csökken. Az infrastruktúra korszerűsítése rendkívül költséges, ám kérdés: mihez képest drága? Az egyéb kiadásokhoz? A fejlesztés híján bekövetkezhető zavarok okozta károkhoz mérten? Arra ugyanis tapasztalati tények figyelmeztetnek: a háttérágazatok kellő fejlesztésének mellőzése akadályává válik a gazdasági növekedésnek. S annak ellenére, hogy a hetvenes évek fejlesztőmunkája szakított a korábbi gyakorlattal, még mindig tetemesek az adósságok. Nembizonyítvány- magyarázás, tény az is: sok területen évtizedek, némely dologban évszázadok mulasztásait kell fölszámolni. Amihez idő kell, rengeteg pénz. átgondolt tervezés. S nem utolsósorban: következetes végrehajtás a közelebbi és távolabbi programoknál. Mészáros Ottó NÓGRÁD — 1978. október 5., csütörtök 3
