Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-04 / 234. szám

Főszerepben eoy szobor V illámin térj ú Schullei Imrével Aki az elmúlt héten, a késő esti órákban áthaladt Sal­gótarján főterén — a Tanács- köztársaság téren —, szokat­lan „látványosságnak" lehe­tett szemtanúja. A téren sze­rényen meghúzódó Radnóti- szobrot több ezer wattos ref­lektorok színes''fényei világí­tották meg, hátterét paravá­nok takarták el. Mint arról lapunkban is hírt adtunk, a MAFILM Nép­szerű Tudományos Stúdiójá­nak egyik forgatócsoportja látogatott Salgótarjánba. Schuller Imrével, a film Ba­lázs Béla-díjas rendezőjével és operatőrével, a szemerkélő eső okozta kényszerpihenő alatt beszélgettünk. — Nyáron — a környezetvé­delmi konferencia alkalmából —, néhány napot Salgótar­jánban töltöttem. Ekkor ta­lálkoztam először Varga Imre alkotásával. Minden este sza­kítottam rá időt, hogy meg­csodáljam. Ez az alapélmény — és a barátaimmal folyta­tott beszélgetések — késztet­tek arra. hogy filmet csinál­jak Radnóti Miklósról. — A film egyetlen „szerep­lője”, maga a szobor. Hogyan lehet ezt tíz percen keresztül úgy bemutatni, hogy ez a statikus téma filmszerű le­gyen? — A szobor önmagában va­lóban statikus. De a kamera mozog... Különböző kame­raállásokkal, „kocsizással" fényekkel és a költő verseivel szeretnénk a szobrot, Radnó­tit „életre kelteni”. Elsősor­ban színdramaturgiával dol­gozunk. A versek átérzett han­gulata szerint — bizonyos szí­nek alkalmazásával —, a szí­nek egyfajta szimbolikáját sze­retnénk megteremteni. Fil­münkben, a vörös szín jelen­tése például a háború, a kék a magány, a meleg színek a bizakodás, a remény színei... Ezek persze önkényes meg­határozások. — Egy műalkotás — legyen az irodalmi vagy képzőművé­szeti mű —, nem feltétlenül jelenti ugyanazt minden olva­sója. nézője számára. Egy életmű esetében — szubjektív megítéléstől függően — más és más fontossággal bírnak az egyes alkotások. Radnóti Miklós költészete, élete már eddig is több szobrászművészt ihletett meg, s bizonyára lesznek még, akik megformáz­zák alakját, aszerint, hogy kit, mi ragad meg leginkább a költő egyéniségéből. — ön most egy Radnóti- szobrot mutat be a sok közül, ami ugyan a költőt ábrázolja, de természetesen Varga Imre egyéni értelmezésében. Mind­ezt pedig a film eszközével, amely úgyszintén művészi esz­köz lehet. Mit fogunk látni a moziban? Műelemzést egy szo­borról, vagy szuverén művészi alkotást? Mi az, amit ön a szo­borról, ezen keresztül a köl­tőről moiídani akar? — Nem műelemző filmet ké­szítünk. Ebben a filmben Rad­nóti versei szólalnak meg. Mindenekelőtt ő akar mondani valamit magáról... — Alakjának megjeleníté­séhez hívtuk segítségül a társművészt, a szobrászt. Már beszéltem arról, milyen ha­tással volt rám a szobor. Ám meglehet másképp látom én a szobrot — s így a költőt —, mint Varga Imre. Az nyilván­való hogy a versrészletek ösz- szeáilításánál szubjektív szempontok vezettek. A képi megjelenítés során is azok a részletek kapnak hangsúlyt, melyek a szobor láttán — a versek ismeretében — szá­momra fontosak, melyeket fon­tosnak érzek elmondani. Ilyen értelemben tehát szuverén alkotásról van szó, amelyben szubjektív élményeimet sze­retném általános élménnyé tenni. A film befejező jelenetéig a szobrot háttér nélkül — mintegy tértől és időtől elvo­natkoztatva — fotografáljuk. Szándékunk szerint a bori koncentrációs tábortól halá­láig kísérjük végig a köl­tő útját, versein keresztül. Csak a film legvégén mutat­juk be a szobrot eredeti kö­zegében. — A filmnek még nincs cí­me. Figyelemmel kísérve a forgatást feltűnt, hogy nem használ pontos forgatóköny­vet... — Nem szeretem a kötött­ségeket. Az egyes jelenetek megoldásain — pillanatnyi intuícióimra hagyatkozva — gyakran változtatok. A kon­cepció természetesen nem vál­tozik. — Végezetül egy személyes jellegű kérdés. Ön 1950 óta dolgozik a MAFILM Népszerű Tudományos Stúdiójánál. Az­óta számos sikeres kisfilmet készített, a legkülönbözőbb témákról. Többnyire oktató- és dokumentumfilmeket. Mi­ért választotta a filmművészet­nek ezt az ágát, s melyek a legkedveltebb témái ? Kezdetben laboránsként dol­goztam. Később operatőri fel­adatokkal bíztak meg. Vonzó­dom a természethez, s talán ennek köszönhetem, hogy az „Erdők és emberek!’ című film sikere után, engem küld­tek ki Afrikába, Széchenyi Zsigmond expedíciójával. En­nek az útnak az emlékét őrzi az „Afrikában jártunk” című film, melyet — néhány oktató­film után — a szarvasok éle­téről készített „Az erdők ki­rálya” című természetfilm kö­vetett 1964-ben. Máig is ez egyik legkedvesebb filmem, de valamennyi természethez kapcsolódó munkámat, még a műtrágyázásról készített ok­tatófilmet is szeretem. — Időközben más jellegű filmeket is forgattam. mint például a közelmúltban be­mutatott — suki kehelyről készített — ,,Rekviem”-et. — Foglalkozom a magyar táj esztétikai védelméről szóló film gondolatával, és az is megeshet, hogy Nógrád me­gyébe hamarosan visszatérek, mert terveim között szerepel egy film, amelyben két merő­ben más adottságú, fejlődő vá­ros — Kecskemét és Salgótar­ján — párhuzamba állításával szeretnék rámutatni a közös és eltérő jegyekre... — pintér — Hadüzenet a íanévvcszíésnek Az eredmények jelentősek, de nem tekinthetők végleges­nek — így vélekednek Pász- tón a tankötelezettségi tör­vény végrehajtásának hely­zetéről. Ez a megfogalmazás — nem mond sokat, érdemes azonban „mögé nézni” a' ta­nácsülés elé terjesztett ala­pos elemzés, a feladatok meg. határozása alapján. H 131.3 tanköteles Sajátos helyzetben vannak a nagyközség általános iskolái — bár évről évre nő a tanu­lólétszám, a tagközségek isko­láinak körzetesítése után az elmúlt évben már 1313 tan­köteles gyermek volt. ami nem kis zsúfoltságot idéz elő, mégis egyre javulnak a tan­kötelezettségi törvény vég­rehajtásának mutatói- Csak a legfontosabb adatokat idézve: az 1977—78-as tanév végén a végzősök 87 százaléka 14 éves koráig. 11,4 százalék túlkoros­ként elvégezte az iskolát. Te­hát mindössze a tanulók 1.6 százaléka. 21 nem rendelke­zett általános iskolai végzett­séggel a tanköteles kor hatá­ráig. A lemorzsolódást elő­idéző legfőbb okok: a bukás miatti túlkorosság, a felmen­tés. az osztályozatlanul ma­radók távolmaradása a vizs­gáról. Még mostanában is elő­fordul — bár egyre elenyé­■ szőbb — az iskolaéretlénség miatti lemaradás (0,2 száza­lék. azaz 3.) A tanévvesztés­nek, vagyis az egyes évfolya­mok el nem végzésének egyik oka a bukás, ami arányaiban kevesebb az elmúlt évekhez képest. Az előző tanévben megbukott hét tanuló közül öten eredményes pótvizsgát tettek- A nyolc felmentettből csak három nem tett osztá­lyozó vizsgát. A mulasztások miatti osztályozatlanság sze­rencsére szinte megszűnt. Ta­valy csak egy, hosszasan be­tegeskedő gyerek volt kény­telen osztályt ismételni. Éz mutatja: eredményesebbé, gyorsabbá vált a tanácsi ügy­intézés, intézkedtek a felje­lentések nyomán. ^ Előkészítés 100 százalékban ! A száz férőhelyes új óvo­da felépülése — amely emlé­kezetesen nagy társadalmi ér­deklődés, segítség mellett tör­tént — lehetővé tette, hogy az első osztályosok 91 száza­léka részesült óvodai neve­lésben, a fennmaradó kilenc százaléknak pedig iskola-elő­készítő foglalkozásokat szer­veztek. Így megvalósult az el­határozás, hogy az iskolai élet megkezdése előtt minden gyermek részt vesz a felkészí­tésben­Fontos tényező a differen­ciált beiskolázás is. Az isko­laérettséget megállapító bi­zottságban óvónők, iskolai ne­velők, a körzeti gyermekor­vos és a körzeti védőnők vesz­nek részt. A cél az, hogy ki­szűrjék, a valamilyen okból problémás gyerekeket. Javas­latot tesznek indokolt eset­ben az áttelepítő bizottság­nak (a járási művelődésügyi osztályra), ahol döntenek a kisegítő iskolába juttatásról. Jelenleg a Kun Béla Általá­nos Iskolában négy kisegítő osztály működik — szeptem­bertől Mátraszőllösről és Tar­ról is ide járnak a rászoru­lók. Tavaly öt gyermeket „szűrtek ki”, közülük kettőt korrekciós osztályba javasol­tak. Végül ők is normál első osztályba kerültek, segítésük­re heti hatórás korrepetálást biztosítottak- Az alsó tagozat harmadik és negyedik osztá­lyában eddig a Dózsa György Általános Iskolában volt csak tantárgycsoportos okta­tás. ősztől a Kun Béla isko­lában is bevezették. Szerve­zetten folytak a pótlófoglal­kozások, mindkét intézmény­ben számos szakkör, rendsze­res korrepetálás segíti a tanu­lást. lH Oöbkenleni a hátrányokat Az általános iskolát el nem végzők többsége hátrányos helyzetű, ingerszegény kör­nyezetből, nehéz anyagi kö­rülmények közül kerül ki. Számukra a legfontosabb, hogy már az iskolába lépés­kor fokozott törődést kapja­nak. Miképpen? Az óvoda véleményére az eddiginél is jobban alapozzon a nevelő. Tárja fel a tanulást hátrálta­tó tényezőket, megelőzésként, napközibe, vagy egész napos iskolába helyezzék a tanuló­kat- Az első negyedév végétől fel kell mérni, kik azok, akik elégséges szint alá kerültek, kiknek szükséges a rendsze­res korrepetálás. Eddig is csökkent a felmen­tések száma — a jövőben sem szabad indokolatlanul, a szü­lők kérésére felmenteni a , problémás gyerekeket, min­den esetet az ifjúságvédelmi albizottság elé kell terjesz­teni. Az anyagi gondok miatt felmentést kérőknek segé- / lyekkel ’nyújtanak támogatást, hogy be tudják fejezni az ál­talános iskolai tanulmányai­kat. Sokszor nem a gyermek a „problémás”, hanem a szü. lő, aki nemtörődöm, rendezet­len családi légkört, létbizony­talanságot teremt, elhanya­golja a gyermeke nevelését. A munkahelyi kollégák és ve­zetők. az ottani politikai és társadalmi szervek képvise. lói sem mehetnek el közönyö­sén az ilyen esetek mellett. Az iskola és a munkahelyek, az úttörőraiok és a szocialis­ta brigádok együttműködése sokat segíthet a későbbiekben a hiányos végzettséggel mun­kába állók tanulásra ösztön­zésében és a megelőzésben egyaránt- A hátrányok csök­kentése nem csupán pedagó­giai feladat! G. Kiss Magdolna Mar 1c ve a hinta tank 20.00: Szent Lukács vissza­térése. Izgalmas szovjet bűnügyi filmet láthatnak ma este a televíziónézők. Az elmúlt évtizedekben egész Európá­ban elterjedt a nagy értékű múzeumi kincsek lopása, első­sorban a nagy neveket fém­jelző képzőművészeti alkotá­sok elrablása. Nem véletlenül igyekeznek védekezni a mú­zeumok, gyakran még a ki­sebbek is, a modern technika legfejlettebb eszközeivel a műkincsrablók ellen. A. Bob- rovszkij szovjet rendező film­je egy nem mindennapi kép­rablás bűntettének izgalmas ábrázolására vállalkozik. A cél természetesen, mint min­den bűnügyi filmnél, a műfaj törvényei szerint, a tettesek kézrekerítése. Menet közben persze az is kiderül, hogy nem egyedi eset elkövetőiről van szó. A filmet 1974-ben forgatták. JP / |j|ljll||i fill |l|'i|| jíjljlil |!'i fi í|li! | l|ll | i|J rí IN rí* HimeiK ws 1 Í j «ifidül 4.„ iiÉiiiiáiiiiiiiiiiiuyi Szeptember második felében rendezték a hagyományos sör­fesztivált Münchenben. A tapasztalatok szerint a lelkes „gyűjtök” minden évben legalább 250 ezer söröskorsót visznek el — fizetés nélkül. Az idén a képen látható emlékkorsót árulták — 15 márkáért. Bdrdny Tamfla :-nr VILLA ~Í7T*===' BALATONNAL 21. Ispánki délután felugrott, az ügyvédhez, s beszámolt a dolgok legújabb fordulatáról. Hermányi doktor fejét csó­válta, hümmögött, beleforga­tott a jogi könyveibe, s végül oda nyilatkozott, hogy külö­nösebb vész azért így sincs, a végintézkedés egyértelmű­en rendelkezik, nem lesz hát akadálya az örökség átvételé­nek. Egy veszély van: hogy a valóságos Ispánkiné esetleg megtámadja a végrendeletet, — ám erinek valószínűsége, körülbelül egy a százmillíárd- hoz.. • Az az Ispánkiné — ha ugyan él még valahol — már azt is régen elfelejtette, hogy volt valaha egy ilyen nevű férje... Ebben aztán némiképp megnyugodva, az örökös vi­dám lélekkel tért haza, an­nál is inkább, hisz az estére esedékes esküvői lakomára a nagymama alaposan bevásá­rolj — s akár volt esküvő, akár nem: a kosztot meg kell enni, hiszen megromlik- A hűtőszekrény sem bír meg annyi mindent! Amikor az ügyvédtől haza­ér, már az egész család ott­hon van. Kivételesen Jani is, és a szomszédos üzletbejáró is üres volt, amikor elment mellette... így aztán jóked­vűen ül le az asztalfőre, ahol már egy pohárka kitöltött pálinka várja, étvágygerjesz­4 NÓGRÁD — 1978. október 4., szerda tőnek. A kredencen négy üveg pezsgő mosolyog, oldaluk pá­rás még, most vették ki a frizsiderből őket-.. Az aszta­lon ünnepi libasült, a kreden­cen torta... Felhajtja a kisüstit, és rá­kacsint Janira. — Na, fiú! Még most sincs kedved a nősüléshez? — Es az asztalra mutat, aztán a kredencre. — Megmelegszik a pezsgő, míg a vacsora végére érünk! Tölts, kisfiam! A dugó durran, a poharak megtelnek- A ház ura feláll, poharát magasba emeli. — Szegény, drága Aranka néni emlékére! Mindnyájan isz'nak, nagy­mama a szemét törölgeti. Jani megint tölt, aztán ő emeli fel poharát. — És a házunkra! — Éljen, éljen! Aztán hozzálátnak a va­csorához. Libacombja mel­lől az öreg megint a fiára sandít. — Szegények vagyunk, de jól élü'nk! Alkalomadtán, majd elmondhatod a kislányok­nak- .. Ennek a Mártának, például, aki a napokban itt pirítóskenyerezett nálunk... — Az Magda volt — vigyo­rog Jani. — És a Márta? Az kicso­da? — Az kérte meg a kezem. •. Hisz emlékeztek! Az apja biccent. — Akkor annak mo’ndd el! Csönd, csak a kések meg a vilák csörögnek. — Jaj, gyerekek, jut eszem­be — néz hirtelen körül az öreg. — Kinek mennyi pén­ze van dugeszben? — Nekem semmi! — ikiálja Jani- — Miért? — Nekem sincs — rázza fe­jét a facéro'n maradt meny­asszony. — Nekem van valamics­kém, Karcsikám. Miért kér­dezed ? — Mert ehhez az átíráshoz, valami pénz is kell majd... Meg az ügyvédnek is, termé­szetesen! — körülnéz. — Na, gyerekek, ez komoly dolog! Janikám! Mennyid van? Jani az abroszt nézi. — Mondom, hogy semeny- nyi... Az öreg rádörren. — Akarsz nyaralni? — De mennyire! — Akkor ide a dohányt! Jani feláll, kelletlenül ki­megy, s egy kis könyvecské­vel jön vissza. Szó nélkül le­teszi az apja elé. • — Mennyi? — kérdi az öreg. — ötezer. Autónyeremény- betét. Apja ránéz, s nevetve csó­válja fejét. — Nem is mondtad! — Meglepetést akartam. Szó nélkül ideállni a ház elé a kocsival, ha kihúzzák . . . És aztán egyenként felmosni benneteket, ha elájultatok... — Fejével a könyvre bök. — Mikor kapom vissza? — Micsodát? — bámul az apja. — Hát a stekszet! — Miért kapnád vissza? A kocsi megért volna ötezret — a villa nem? Számolj, fiacs­kám! — Az más! Mondja Jani dühösen. — A kocsi az enyém lett volna! Az öreg biccent. — Egyszer ez is a tiéd lesz! — az asszonyhoz fordul. — És te, Ilonkám? A mama lassan feláll, át­megy a másik szobába, aztán durcás arccal ledob az ásztal- ra egy postai takarékkönyvet. — Én nálatok tartom! — szól szemrehányón. A férfi belenéz, majd int. — Ez igen! Négyezerötszáz! Ilonkám, Ilonkám . . . Nem is szóltál róla! Mire neked ez a rengeteg pénz? A mama Kati felé bök. — Jön az érettségije, nem? Egy külföldi utat gondoltam neki utána, Bulgáriába, vagy Constanzába . . . Hadd lássa a tengert, ha már az anyja nem látta . . . A családfő ezt a könyvet is zsebre vágja. — Majd nézi a magyar ten­gert! Az sem utolsó látvány! — Az anyósához fordul. — És a nagymami? A néni feláll, a kredenehez lép. — Kettőezernyolcszáz, Kar­csikám. De csak kétezerötszá­zat tudok adni, mert három kell a fogorvosra. Kilyukadt egy fogam. Jani számol. — Tizenkettőezer. És te, apa? Mennyit dobsz fel? — Hallod! — néz rá az ap­ja. — Emellett a háztartás mellett?! Spórolni? Miből? — Na lányom, férjhez me­hetsz! Perfekt asszony vagy máris! — Fejét csóválja. —„A jutalmak!?” — Zsebébe nyúl, elővesz egy betétkönyvet. — Odabent tartottam, hogy ki ne kutathassátok . . . Kati lecsap rá. — Hétezer! — Vagyis összesen tizenki­lenc! — számol Jani. Kati, boldog mosollyal:' — Akkor az én nyolcszá. zam már nem is kell! Apja riadtan nézi. — Neked van nyoleszáz fo­rintod? — Csak úgy csattan a 'hangja: — Honnét?! — Még tavaly nyárról, ami­kor a konzervgyárban dől. goztam. — Ja-.. — dől hátra szé­kén megkönnyebbült sóhaj­jal az öreg. Aztán rágyújt, s körülnéz elégedetten. — Hát így élünk, látjátok, gyerekek? Húszezer! Az első szóra egy egész kis vagyont dobtunk össze! És folyton panaszko. dunk. (Folytatjuk) T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents