Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

Fehér köpeny nélkül Tóth István: Jó a kollektí­vánk, nem szeretnék innen el­menni! akkor, bizony én már nem szeretnék innen elmozdulni! — önt már kezelték ebben a kórházban? — Még szerencsére nem ke­rült rá sor, de a nejemet itt műtötték meg visszérrel és a három picit is ezen a szülésze­ten hozta a világra. Két fiunk van — tizenkét és nyolcévesek — és egy kislányunk, ő két és fél éves. Tizenharmadik éve vagyok nős, szépen, elégedet­ten. boldogan él a mi kis csa­ládunk. A lakatosnak, Bóta Lász­lónak ez a második munka­helye. ahova 1961 januárjá­ban lépett be. Tősgyökeres pásztói, felesége szintén a kór­házban dolgozik, a születésze- ten takarítónő. Két gyerme­kük közül a lányuk már férj­nél van — ő két éve fiú uno­kával örvendeztette meg Bóta Lászlóékat —, fiuk a helyi ÁFÉSZ-nél tevékenykedik, asztalosként. Manapság egyre több szó esik az ápolónőkről, asszisz­tensekről, f védőnőkről, orvo­sokról, pedig a magyar egész­ségügy helyzetét nem „csak” az ő munkájuk határozza meg. Szükségük van segítő­társakra — azokra, akik fehér köpeny nélkül, közvetve já­rulnak hozzá a betegek gyó­gyulásához —, hiszen nélkü­lük nem tudnának oly sok embert visszaadni az életnek. Sajnos, a legtöbb gyógyító­intézményben nem tartják egészségügyi dolgozónak a műszakiakat, takarítókat, ki­segítőket, noha nélkülük te­hetetlenek lennének a „fe­hérköpenyesek”. Vajon, a pásztói kórház dolgozói mi­ként vélekedhetnek erről az ellentmondásos témáról? — tettem fel magamnak a kér­dést, s elindultam, hogy vá­laszt keressek rá. A vízvezeték-szerelő, Tóth István ötödik éve dolgozik az egészségügyben, a harminchá­rom éves fiatalembernek ez a harmadik munkahelye. Elő­zőleg az építőiparban tevé­kenykedett brigádvezetőként —, a NOTÉV-nál állt alkal­mazásban — és így sokat kel­lett vidékre járnia. De köz­ben odahaza is gyűlt a tenni- vennivaló — épült a 10-szer 10 méteres alapterületű la­kása Pásztón — és a család is egyre jobban hiányolta Tóth Istvánt. — Főleg ezért változtattam munkahelyet. Igaz, a kórház­ban kevesebbet keresek, mint az építőknél, de itt idegileg nem kimerítő, nyugodt mun­kát végezhetek. Ahogy az emberek gyógyítása az orvo­sok feladata, nekem éppúgy kötelességem a vízvezetékek és a fűtés csőrendszerének a karbantartása, az oxigénellá­tás biztosítása és a palackok ellenőrzése, cseréje. Ragyogó kollektívánk van, nagyon jó itt dolgozni, és ha az elkövet- 0 kező években is ilyen marad a munkaszellem, mint most... Bóta László: Ügy néz ki: mara­dok nyugdíjig... — Nekünk valamennyi mes­terséghez kell egy kicsit ko- nyítanunk, a mi munkakö­rünkben az egy szakma típus nem érvényesülhet! Mert, ha az ügyeletünk alatt elromlik valami, legyen az villany, fű­tés, vagy vízvezeték, akkor annak a javításával nem le­het várni: egy-kettőre meg kell csinálni! Volt olyan ese­tem, hogy az átemelőszivaty- tyű aknáját ellepte a víz és én kénytelen voltam egyszál ma­gamban vödörrel felhurcolni azt a rengeteg vizet..., de megoldottam a feladatot! Nyu­godtan végzem a dolgom, mert tudom: bármilyen gond-baj előadódhat, azzal én minden­képpen megbirkózom. Ha az elavult víz-, és fűtéscsöveket valóban kicserélik újakra, mint ahogy ígérik, akkor én már nem megyek el innen, maradok nyugdíjig. Csak az anyaghiány ne volna, mert at­tól rettenetesen szenvedünk .. .most például rolettarudat nem tudunk beszerezni, nem lehet kapni az egész ország­ban. — Egyéni vágyai, jövőre vonatkozó elképzelései? — Többet nem is szeret­nék, csak annyit: az egész­ség megmaradjon és orvos kezébe sohase kerüljek! Amió­ta itt vagyok, még nem volt szükség rá, hogy befeküdjek valamelyik osztályra, de a feleségemet már kezelték láb­töréssel és vakbéllel is, az anyósomat meg bokatöréssel.. semmi panaszuk nem volt az ellátásra. Takarítónőként húsz éve dolgozik a pásztói kórházban Tóth Miklósné, ebből nyolc évet a gyermekgyógyászaton tizenkettőt pedig a belgyógyá­szaton töltött. A férjével hu­szonöt éve él együtt jóban- rosszban, békességben, szere- tetben. Három fiút neveltek fel, a legnagyobb katona, februárban szerel le. a kö­zépső Salgótarjánban ipari ta­nuló, a legkisebb az általános iskola ötödik osztályába jár. — Ha valaki egy helyen ennyi időt ledolgozott, az már úgy él együtt a munka­társaival, mintha testvérek volnának. Itt, az osztályon öten vagyunk, el tudunk lát­ni minden feladatot, rosszat nem mondhatunk egymásra. .. jól kijövünk a nővérkékkel betegekkel is. Hordjuk a mo­sott ruhát, meg a szennyest, segítünk ételt osztani, de mindig másik, tiszta köpenyt veszünk fel... ránk, a mi munkánkra nem lehet panasz! Már nem akarok változtatni az életemen, hiszen itt nyu­galomban. békességben dol­gozhatom, így hát szeretnék ezután is,' egészen a nyugdíjig maradni. . . jó azt érezni: szük­ség van rám! Valóban égető szükség van rájuk, a fehér köpennyel nem rendelkező egészségügyi dol­gozókra, akik nélkül megbé­nulna a gyógyítás apróbb-na- gyobb fogaskerekekből, csa­varokból álló szerkezete... Tőcsér Julianna Tóth Miklósné: Jól kijövünk a nővérkékkel... szükség van ránk! A felvételeket Bábel László készítette. CCVÜTT — EdVMÁSÉRT Fenn, a Pécskő-hegyen A teherautók salakot visznek az útépítéshez A közösségi összefogás szép példájával szolgálnak azok, akik Salgótarjánban, a Pécs- kő-hegyen telkes bérlőként, gazdaként, nagyrészt önerő­ből utat építenek. S ha meg­gondoljuk, azon a területen egy megfelelő út megépítése éppen a hétvégi telkek cél­szerű használatát segíti elő — sok száz, ezer salgótarjáni dolgozónak. Fenn, a Pécskő- hegyen, jelenleg mintegy hét­száz (!) telek várja pihenésre, egészséges kerti munkára, kellemes kikapcsolódásra, az emberi kapcsolatokat szolgá­ló szomszédolásra egy-egy hét végén a gazdáját. S ter­mészetesen a telkes gazdák családját, azok barátait, is­merőseit. Ilyenformán való­ban sok ezer embert érint az a mozgalom, amely a Pécskő- hegyen nemrégiben elkezdő­dött, s mára figyelemre mél­tó lendületet vett­A járható út régóta hiány­zott erről a kellemes üdülő- területről, hétvégi hobbikert­városból. Mert hiszen valósá­gos városi településsé növe­kedett az évek során a pécs- kői szilvás, almás, barackos, ahogy az itteni területeket egymástól névvel megkülön­böztetik. A rendkívül rossz útviszonyok megkeserítették az itt pihenő salgótarjániak szabad óráit, nehézzé tették az amúgy sem könnyű meg­közelítést. Ez különösen az építéseknél, a kis házak gya­korta bizony évekig is elhú­zódó létesítésén, az építési és kerti munkához szükséges anyagok szállításánál jelentett gondot. Ezért vált szükséges­sé, hogy az itteni telkes gaz­dák összefogjanak, s megke­ressék az útépítés lehetősé­gét, jelentős anyagi áldozatot is vállalva a valamivel jobb. útért. Miután az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság a fakitermelést követő szállításainál maga is igény­be vette a telepen keresztül húzódó rossz földutat, és ér­deke fűződik ahhoz, hogy a jövőben járhatóbb, rossz idő esetén is alkalmas út épül­jön a PécskŐn, földgépekkel segítette a kezdeményezést. Időközben megalakult a tel­kesek között egy héttagú in­téző bizottság, amely nagy feladatot vállalt a munka- és az anyagi eszközök megszer­zésében, a szervezésben, a pénzek összegyűjtésében, a telkes gazdák felkeresésébfen. A pécskői „telepesek” közül nagyon sokan nagy örömmel, szívesen járultak hozzá né­hány száz forinttal családon­ként fi gépeket kezelő szak­emberek munkabéréhez. A Salgótarjáni városi Ta­nács mélyépítő üzeme a hét­végeken a szükséges gépek­kel, gépkocsikkal segíti az útépítést, a dolgozók munka­bérét, természetesen ebben az esetben is, a telektulajdono­sok fizették, s fizetik. Követ a közeli Pécskő-csúcs környé­kéről szereztek. Most azt ter­vezik, hogy felkérik a sal­gótarjáni üzemeket, vállala­tokat, hogy a felesleges sala­kot ne a kijelölt hulladék- gyűjtő telepekre, hanem a Pécskőre szállítsák, s ott tár­sadalmi munkával, a telkesek útépítésre felhasználják. Az elképzelést, annak helyessé­gét Sz is alátámasztja, hogy a telektulajdonosok ezekben a gyárakban, üzemekben, vál­lalatoknál, intézményeknél dolgoznak. Az épülő út a telep szélétől Somlyóig húzódik, tehát a Somlyói kiskerttulajdonoso­kat is érinti, ugyanakkor ké­sőbb szó lehet arról is, hogy a Somlyói buszjárat egyes vi­szonylatai napközben érintik a telepet, megkönnyítve azok számára a közlekedést, akik gyalogosan járnak a hegyre- Fenn, a Pécskő-hegyen ezek­ben a napokban, hetekben / egymásért, a közösségért dol­goznak az emberek. Utat épí­tenek együtt, egymásért, pél­dát mutatva elsősorban arra, miként lehet nagy értéket, saját erőből létrehozni. (t. pataki) A legkevésbé látványosan A tanácsi munka szervezői A legkevésbé látványos ta­nácsi munkát végző osztály kétségtelenül mindenütt a szervezési feladatokat ellátó, és felelősségteljes tevékenysé­get folytató, szervezési osz­tály. A Salgótarjáni városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága időről időre nemcsakhogy ér­tékeli, hanem egyben minősí­ti is egy-egy osztályának mun­káját. A közeli múltban szervezési osztályának tevékenységét mi­nősítette- Egyet lehet érteni azzal a megállapítással, hogy ez az osztály 1973-tól jelentős mértékben javította munkáját, miközben a tanácsra, és ilyen­formán az osztályra háruló feladatok egyre nőttek. Dol­gozói közül hárman az idén fejezik be a tanácsakadémiát. Az osztály jól segíti a tanácsi testületek munkáját, hiszen a tanácstagok jelzéseit minden­kor továbbítja, ugyanakkor nagy munkát vállal a válasz­tások előkészítésében és lebo­nyolításában. Részt vesz a ta­nácstagi beszélgetéseken, a testületi ülések előkészítésé­ben, de szükségesnek látszik, hogy a társosztályokkal vég­zett munkájában tovább erő- sátse a következetességet. A Salgótarjáni városi Ta­nács szervezési osztálya jó kapcsolatokat teremtett a vá­rosi lakóbizottságokkal és fo­kozottabb figyelmet szentel a város környéki, de tulajdon­képpen a városhoz tartozó község életére, munkájára. Je­lentősnek ítélték a szervezési osztály feladatvállalását, tö­rekvéseit az ügyfélszolgálati munkában is. A szervezési osztály nem gyakorol hatósá­gi hatásköröket és nem foly­tat a város életére kiható gaz­dálkodási tevékenységet. Ilyen­formán valóban a legkevésbé látványos a munkája. Az osz­tály dolgozói legfőbb felada­tuknak tekintik, hogy a ta­nácstörvény megvalósulását, valamennyi rendelkezésükre álló eszközzel, és a legjobb tu­dásukkal elősegítsék- Helyes az a megállapítás, amely így hangzik: a nem látványos munkát végző szervezési osz­tály valódi tevékenysége tu­lajdonképpen a tanácsi testü­letek munkájának színvonalán mérhető. A testületeket, vagyis a ta­nácsot, a végrehajtó bizottsá­got, a tanácsi bizottságokat és a tanácstagi csoportokat, szá­mos formában segítik Köz­hasznú munkájuk végzésében. Ez az osztály ugyanakkor sokoldalúan támogatja a ta­nácstagok tevékenységét is. A tanácstagi beszámolók előké­szítése idején az osztály dol­gozói igyekeznek az igényeket messzemenően kielégíteni a szervezésben és a szükséges írásbeli segédanyagok elkészí­tésében. Különösen nagy fi­gyelmet szentelnek a tanács- ülési interpellációkra adott válaszok megvalósulásának el­lenőrzésére. Az osztály han­golja össze például a tanács­tagi alap felhasználását város­szerte szolgáló tevékenységet is. * A lakóbizottságokkal kat>- csolatos szervezési teendők ugyancsak az osztály hatáskö­rébe tartoznak. Bár, e fel­adatokat kellően ellátják, mégis úgy vélik, hogy a jövő­ben ezen a területen hatéko­nyabb munkát kell végezni! Az osztály dolgozói úgy lát­ják, hogy a lakóbizottságok te­vékenységét az eddiginél is sokoldalúbban szükséges segí­teniük. A szakigazgatási ki- rendeltségek (Zagyvaróna és Somoskőújfalu) irányítását a városi tanács elnökének meg­bízásából látja el a szervezési osztály. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a zagy­varónai városrészben műkö­dő kirendeltség jól dolgozik- A Somoskőújfalui városré­szen a kezdeti nehézségek, bi­zonytalanságok után az ottani kirendeltség most kezdi betöl­teni fő szerepkörét: a város­rész politikai, társadalmi éle­tének összefogását. A szervezési osztály jogi ha­tásköreinek keretében ellátja a tanács, a végrehajtó bizott­ság és a szakigazgatási szer­vek esetleges perbeli képvise­letét is. Az osztály évenként mintegy 25—30 peres ügyoen lát el képviseletet Ezek álta­lában családjogi problémákból adódnak, és úgyszólván men­tesek az anyagi kihatásoktól. A jogi hatáskör gyakorlatá­ban előfordul néhány kisebb jelentőségű munkaügyi per is. A szervezési osztály elleni perek elsősorban a kisajátí­tással kapcsolatosak, míg a műszaki osztály ellen indított perek nagy része kártérítési jellegű. A szakigazgatási szer­vek törvényességi felügyeleté­ben is közrempködik a szer­vezési osztály. Értnek során le­folytatja a rábízott törvényes­ségi és célvizsgálatokat, de fo­lyamatosan is figyelemmel kí­séri a hatósági ügyintézés tör­vényességét. Az államigazga­tás egyszerűsítésére törekedve vizsgálja az osztály, hogy a jogszabályok miként érvénye­síthetők a gyakorlatban. A szervezési osztály, az em­lítetteken túl, propaganda- és információs feladatokat is el­lát, és jelentős munkát végez a tisztségviselők segítéseben is- Az osztály ügyfélszolgála­ti irodája ugyanakkor a leg­közvetlenebb kapcsolatban áll a város lakosságával. Az iroda ötéves tevékenységre tekint­het vissza. 1975-ig elsősorban csupán eligazító és felvilágo­sító szerepkört töltött be. Két éve jelentősen növelték az iro­da létszámát, bővítették tevé­kenységi körét, főként általá­nos igazgatási feladatokkal. Ma az iroda a teljes ügyfél- forgalom mintegy 10 százalé­kával foglalkozik, egyebek kö­zött bevezette az ingyenes jo­gi tanácsadást is. E tevékeny­ség nyújtotta lehetőségedre igazán érdemes a vállalatok és üzemek, intézmények fi­gyelmét felhívni! TPL 5 NÖGRÁD - 1978. októbei 24., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents