Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
Hét végi unaloműzés — de hol ? Az egér és a macska — Bárki, bármikor — Visszatérő kétségek Ki ezért, ki azért — mindnyájan várjuk a hét vég;ét. Kikapcsolódás, szórakozás, netán valami komolyabb kulturális program után nézünk. Ezt tettük az elmúlt hét végén Is, csak éppen ..hivatalból”: riportunk során Balassagyarmat és Salgótarján úgynevezett szabadidős-helyeit kerestük fel. Előzetesen megtudakoltuk a két város ifjúsági klubjainak és ..fiatalos” szórakozóhelyeinek nevét, címét — aztán útnak eredtünk: „Jó lenne egy olyan hely... 1 (SZOMBAT I ÉS BALASSAGYARMAT) I — Szeretnénk a városban tölteni ezt a szombat estét, tudnátok-e valami jó tippet adni, ahová mehetünk? — állítottunk meg először egy fiatal párt, majd öt srácot, akik látszólag cél nélkül sétálgattak a központban (ők először nyomozóknak véltek...) , 1 |:|Í . jJr ■ y ! ^ .." — Ml sem tudunk semmiről. Szombaton, Balassagyarmaton?... Jó lenne egy olyan fiatalos hely, ahol műsor és tánc van. — A moziban most megy Az egér és a macska — válaszolták a fiúk mégiscsak. — Azután ott van még a Tünde és a Határ presszó, ahová a fiatalok gyakrabban járnak. Hét végén falun még tán jobb a szórakozási lehetőség.... A negatív válaszok ellenére mégis felkerekedtünk, hátha rosszul sejtik és találunk a város összesen hat(!) ifjúsági klubja között nyitva tartót is. A Balassi Gimnázium és a 217-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet e célt szolgáló helyiségei vaksötétek — ez még érthető. De azt már szomorúan tapasztaltuk, hogy sem az erdőgazdaság, sem a kábelgyár, sem a MÁV ifjúsági klubjában nincs élet. A kábelgyár portáján kicsit „ütő- döttnek” látszódhattunk: „Hogy gondolhatnak olyat, hogy szombaton a klubba menjenek?” (Pláne, hogy egyébként is ritkán tartanak ott klubfoglalkozást a portán ülők szerint...) (Egyébként csupán azért gondoltunk „ilyet”, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy az egyre növekvő szabad idővel, a szabad szombattal miként gazdálkodnak, gazdálkodhatnak a fiatalok. Nos, ha már klubról van szó: papíron megyénkben több mint száz „ilyen” létezik. A valóságban?... De folytassuk a kiruccanást.) Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, este hét óra. Gyanús a csend. A portás, Mesterházi Kálmán széttárt karokkal fogad: — Itt most nincs rendezvény. Én két szakkörre várok: a fotósok öttől, az egyik irodalmi színpad pedig hattól tartja a foglalkozását. De holnap este jöjjenek vissza, jó program lesz... Ezzel minden „puskaporunk” elfogyott... A szerencse azonban mellénk szegődött: egy utcai információból megtudtuk, a ruhagyár helyi telepén „táncos buli”' van — igaz, szigorúan zártkörű, nekik sem sikerült bejutni. A kapuban, amikor elmondtuk, mi járatban vagyunk és hogy csupán három percre zavarunk, bebocsáttatást nyertünk. A fiatalok vagy húszán lehettek, magnóra táncoltak, beszélgettek, jól érezték magukat. Örültünk, hogy végre ilyet láthattunk. Aztán gyors búcsúzás; megígértük, „semmi rosszat” nem írunk (egyébként sem lett volna mit...) Űtközben arról vitatkozunk: vajon mi lehet az oka, hogy a városban mindössze ezt a helyet találtuk, ahol a fiatalok élnek a helyadta — jelen esetben húsz négyzet- méternyi — lehetőséggel? Talán a Tündében és a Határban kiderül... Előtte még megszavaztuk, hogy becsöngetünk a Geisler Eta Leány- kollégiumba, hátha ott megtudunk valamit a középiskolások szombat esti szórakozási lehetőségeiről. A kisab- lak kinyílt, egy lányarc bukkant elő (azaz, mint megtudtuk Terék Pálné nevelőtanár.) — Hosszúhegyen szüretelnek a diákok, csak néhányan maradtak itthon. Egyébként szombatonként a bentmara- dóknak igyekszünk szabadidős-elfoglaltságot nyújtani, elég jók a lehetőségeink. Vasárnap többen az ifjúsági klubba mennek. De nézzük: mi van a zárt klubokon kívül, hol szórakozhatnak a dolgozó fiatalok ezen az estén. Aggodalmunk alaptalan — konstatáljuk a Tündébe belépve — van üres asztal. — A hétvég nem hoz nagyobb forgalmat? — tudakoltuk az üzletvezetőtől, Kővári Jánosnétól. — Kiugrónak csak a péntek este mondható, a hétközi átlagos ötezerrel szemben ekkor hétezer fölött van a, bevétel. Igazi zsúfoltság pedig a koncertek, beathangver- senyek után van — olyankor sokan betérnek hozzánk, 11- ig tartunk nyitva. Hogy mitől kedvelik a fiatalok? Nem tudnám megmondani. Itt lehet kulturáltan szórakozni, részegeskedő vendégünk ritkán van, a felszolgálók udvariasak... A Határ presszóban KISZ- titkár üzletvezető szolgál ki bennünket, majd leül egy-két percre. — Nincs különösebb csúcs a hét végén nálunk sem. Szombat-vasárnap családok jönnek leginkább. Hogy miképpen szórakoznak a fiatalok? Nyolc után 18 éven aluliakat nem szolgálunk c ki, szeszesitalt korábban sem természetesen. — Nem olyan könnyű eldönteni az életkort... Bobák Éva elmosolyodva, de határozottan válaszol. — Pincérszem kell hozzá, az biztos. De a tinédzserek leginkább délután kólázgat- nak itt. Balhé a nyitás után volt egyszer, szerencsére azóta se. Csak ezek a firkálások ne lennének! Eddig nem sikerült rajtakapni senkit, pedig megmondanám a véleményemet... — A saját KlSZ-szerveze- tetek tagsága hogyan tölti a szabad idejét? — A vendéglátós fiatalokat nem könnyű összetartani,, ÁL tálában otthon töltik az időt. Régi vágyunk egy klubhelyiség, a KISZ-gyűléseket is az egyik borozóban tarjuk. Az egykori „Deszka” pincéjéből kialakíthatnánk egy klubot, lenne hozzá társadalmi munka biztosan. Több mint száz fiatal dolgozik a cégnél — mi is szeretnénk valahol szórakozni... Szurkolunk a balassagyarmati vendéglátós fiataloknak, sikerüljön egy hangulatos klubot „összehozni”. No, meg azért, hogy majd ezzel ne a rendszeresen csukott ajtajú klubok száma szaporodjék... Egyetlen fillér nélkül (VASÁRNAP ÉS SALGÓTARJÁN) — Szeretnénk a városban tölteni ezt a vasárnap dél- utánt-estét, tudnátok-e valami jó tippet adni, hová mehetünk? — kérdeztük az utcán kószáló fiataloktól. — Jó tipp: STC—MÁV Előre 5—0! — fogtunk ki Ki nyer ma? — az ifjúsági művelődési házban. pechünkre futbollrajongókat. Majd mások: — mozi és a presszó, attól függ, mennyi a pénzetek, vagy ebben a jó időben sétálhattok is... Szokásunkhoz híven „végigjártunk” a város 18 klubjából néhányat. (Sajnos, nincs köztük a József Attila megyei Művelődési Központé — ott a város szívében jó ideje" nem működik ilyen...) A megyei klubtanács egyik tagja jóindulatúan figyelmeztetett, elég ha csak az SKÜ, a ZIM és a nyomda ifjúsági klubjait keressük fel. Mint később kiderült, valóban elég lett volna csupán az utolsó helyre mennünk, ugyanis a többi zárva volt... A nyomdaklubban viszont éppen a sziklamászók tartották megbeszélésüket. A nem éppen pazarul berendezett klubhelyiségben halk rockzene töltötte be a termet, tulajdonképpen már vége volt a foglalkozásnak, de a társaság még maradt. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, az ország egyik legjobb klubja. Miért? Mindennap program, műsor, foglalkozás: hétfőn a jazzbarátok köre, kedden filmankét, vetítés; szerdán szabad program; csütörtökön irodalmi színpad, műsor; pénteken pantomim, és hét végén pedig a mindenkori igényeknek megfelelő összeállítás. A klub egyetlen fillér nélkül alakult meg, most is csak abból él, amit „összenyer”. Az elmúlt évben 18 ezer forintot vehettek át országos, illetve megyei elismerésekért. Nem fukarkodnak az ötleteikkel, módszereikkel sem, hetente járják a megye különböző klubjait, ahol bemutatót tartanak a klubtevékenység kívánatos formáiról. Máth J Róbert, a klub vezetője szomorúan mutatja a két kezén, szerinte tíz „igazi” klub ha van a megyében... De gondok itt is akadnak. A huszonöt fős tagság például érthetően szívesen venné, ha bővülne ez a kör, hasonló érdeklődésű fiatalok jönnének a klubhoz. Bárki, bármikor a késő délutáni órákban felkeresheti a helyiséget, részt vehet a programokon, s mégis kevesen „merészkednek” a nyomda és a szerkesztőség épülete alá, a pinceklubba. Előfordult, hogy a klubvezetőség az állomáson várakozók-fagyoskodók- unatkozók közül toborzott embereket. Kevés sikerrel: „kivárjuk itt azt a fél órát” mondották a „verbuváltak”, s legtöbb esetben így is történt. Következő állomásunk a zagyvapálfalvai ifjúsági művelődési ház volt. Nem sokkal mozikezdés előtt érkeztünk, néhányan az ízlésesen berendezett előtér kerevetje- in olvasgattak, mások a játékokat „bűvölték”. Nagyszerű szabadidős-hely ez az ifjúsági ház, reggel kilenctől este kilencig a fiatalok rendelkezésére áll, a legkitűnőbb programokkal, felkészült vezetői . gárdával. Minién hét péntekjén diszkó -(érdekes, hogy éppen ekkor rendezik a • város más pontjain is), ez 'természeteszerűleg a legnépszerűbbek közé tartozik. De a lehetőség itt sincs kihasználva — ahogyan Vitek Pál főrendező elmondta, a városi üzemek, gyárak sokkal többet tehetnének a fiatalok, ide történő „irányításában”, szervezésében. Csak úgy mellékesen jegyezzük meg: ha már ott zárva tartják a klubokat... És most nézzük meg, mi a helyzet a szórakozóhelyeken. A Tó vendéglőben tízen, ha tartózkodtak ottjártunkor, persze diszkóprogramoknál egészen más a helyzet. Épp az ellenkezőjét tapasztaltuk a „Tarján”-ban, ahol diszkó nélkül is csaknem telt ház volt. Manusek Bélánétól, az üzlet helyettes vezetőjétől megtudtuk, hogy a Tarjánban ez idáig egyetlen alkalommal rendeztek diszkót, s már a premieren ablaktörés, verekedés történt, így hát többet nem próbálkoztak. Ennek ellenére népszerű e hely, kellemes hangulata, barátságos felszolgálói teszik azzá. A* Éarancs félemeleti egysége vasárnap zárva van. Tornyi Mihály üzletvezető a következő felvilágosítást ad- ita. — Hosszabb kísérletezgetés után, úgy döntöttünk, hogy _ vasárnap tartjuk a szünnapot, s a gyakorlat igazolta ezt. Fiatalok főként ezen a napon a presszót keresik fel, ahol zenekar is játszik. Visszatérve a Karancs leginkább fiatalosabb egységére, a drinkbárra, örömmel mondhatom, hogy igen népszerűvé váltak a hétfői műsorok, melyeket az ifjúsági művelődési házzal közösen rendezünk. A közelmúltban például a kaszkadőrbemutatót több mint 200-an (!) nézték meg. Terveink szerint még e hónap végén, vagy november első felében diszkót is szervezünk minden kedden. Ezután a Kővár és a Pécs- kő presszó vendégei között tettünk futó látogatást, minden különösebb kérdezőskö- dés nélkül, csupán benyomásokat keresve. Summa summarum: ki így, ki úgy igyekszik eltölteni idejét egy-egy Márka, avagy tíz üveg sör mellett, mindenesetre nem láttunk randalírozást, hangoskodást, s ehhez hasonlókat. * Ad hoc választottuk az időpontokat, a helyszíneket, az embereket, a kérdéseket. Bátorkodunk megjegyezni, nem megoldottak Nógrád két városa ifjúságának szabadidősgondjai. Véleményünk szerint a megoldást nem a szórakozóhelyek „profilátalakítá- sában” kell keresni, még- csak nem is az ifjúsági klubok számának növelésében.' Ami marad: a klubok, művelődési intézmények tartalmi munkájának javítása. Hirtelen eszünkbe jut, hányszor írtunk már ehhez hasonlót. És kétségeink vannak: még meddig...? szöveg: Tan ka László G. Kiss Magdolna fotó: Bábel László A Tünde presszó esti félhomályban NÓGRÁD - 1978. október 22., vasárnap
