Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

„Josef Grube 1865” Arra vonatkozólag, hogy Salgótarjánban és környékén a szénbányászat mikor Indult meg, még a bányakapitánysá­gi iratok sem nyújtanak pon­tos tájékoztatást. Annyi bizo­nyos, hogy a vidéken folytak kutatások és bányanyitások (Zagyva, 1848., Salgótarjánban 1853, 1856.) de mindezek kez­detleges megnyilvánulások vol­tak. A múzeum feladatának tekinti, hogy kutassa a kez­deti bányaművelések emlékeit azért, hogy a megye ipartör­ténetében oly kiemelkedő sze­repet betöltő szénbányászatot megismerhessük. 1978 szeptemberében ásta ki a Salgótarjáni Munkásmoz­galmi Múzeum a 380 m ma­gas Pipis-hegy keleti oldalán — Sólyom István és Pál Vik­tor bejelentése alapján — a szénbányászat kezdetére uta­ló ipartörténeti emléket: egy bányahatárjelet. Az andezit­tufából faragott követ kb. 30 cm mélyen ásták be a föld­be. a kiálló 70 cm-es magas­ságban bányászjelvényt, a bá­nyamérték (a művelés érdeké- Den hivatalosan adományozott földterület legkisebb mennyi­sége, melyből 8 egyszerű, vagy 4 kettős egyenlő volt a bánya­telekkel) nevének betűjelét és a kicövekelés évszámát farag­ták. A kövön a következő be­tűk voltak olvashatók: G. 1865”. Megállapítottuk, hogy ezek a betűk a „Josef Grube”, azaz József-bánya rö­vidítései. A határkövet a bá­nyatörvények értelmében szén­darabra „ültették”, s azért kel­nyabért fizetett a ’ zsájaként, amiből má­ságot. November 24-én pedig már megalakult a Szent Ist­ván Kőszénbánya Részvény­társulat. A szénjogosítványo­kat 1861-ben a bécsi Schoeller Sándor nagykereskedő szerez­te meg tőlük. Ekkor kezdődött meg a nagyszabású bányamű­velés. 1863. szeptember 15-én a társaság vasútépítési tervei miatt a Cs. kir. szab. Pest—Lo­sonc—Besztercebányai Vasút és Szent István Kőszénbánya Társulat nevet vette fel. Ez a társulat folyamodott 1865-ben Salgótarjánban egy „10 kettős bényamértékből” álló bányatelek adományozá­sáért „Josef” védnév alatt. 1865-ben a társaság csődbe ke­rült — hírhedt panamái miatt — s a bányászat is szünetelt. Az 1865-ben kirakott határkö­vet el kellett volna távolítani- uk, de végül az eljárást hatá­lyon kívül helyezték. A széntermelés 1867-ben in­dult meg a salgótarjáni legré­gibb bányákban — Jakab-tá- rónál, Ó-, vagy Emma-akná- ban. Ezután következett be a József-tárók megnyitása 1887- ben. összesen 4 kisebb-na- gyobb tárót nyitottak, a ter­melést kezdetleges techniká­val folytatták, összesen 600 öl mélységig hatoltak (kb. 1215 szén már 5350 m), az itt dolgozó bányászok mázsa eladatlan készlete hal- — mintegy 300-an — a szenet mozódott fel. 1859-ben Wéber „talyigákon hozzák ki, melyek Antal már a Brellich-féle vál- vassíneken futnak”. A szén lalkozások mérnöki munkála- egy külszíni 40 öl (80 m) tait vezette. hosszú siklón jutott le a Jó­x ,,, „ ,, zsef-rakodó szintjére. 1860-ra a bányavállalkozók lett a felszínen elhelyezni, népes sorát találtuk Salgótar- Salgótarjánban a legnagyobb hogy a szomszédos bányák jánban és közvetlen kömyé- szabású bánya a József-tárna között a határt feltűnő mó- kén. Egymás után adták le volt. Naponkénti termelése el- don megjelölhessek zártkutatmányi kérvényeiket a érte a 3000 bécsi mázsát. (1680 A bányakő funkciójának besztercebányai bányakapi- q). A József-tárók 1867—1873- megértéséhez tekintsük át a tányságnak. (Kutatási engedély ig működtek, öszesen 3,2 mii­korai szénbányászkodás törté- mellett létezett egy konkurren- lió q szenet termeltek ki be- netét Salgótarjánban. Az 1766- ciát kizáró lehetőség: a zárt- lőlük. os szénfelfedezés után csak kutatmány.) a salgótarjáni szénterületen 1855-ben vette kezdetét a zagy- a statisztikában is 1860-ban a vasút megnyitása (1867) óta vai bányászkodás. Ugyanebben szerepelt először a salgótar- több kisebb-nagyobb bányá­sz évben Salgótarjánban jáni bányaüzem, 956 bécsi má- vállalat keletkezett, melyek Windsteig Gergely, a Wéber zsa (537,36 q) széntermeléssel közül azonban "gyik sem érte Alajos-féle bányanyitások foly- és 8 vájárral’ el a fejlődésnek azt a fokát tatásával próbálkozik. Ászén- .............. ^ . , melyen a vasút megnyitása s zállítás megoldatlansága a bá- 1860-ban Windsteig Gergely után 1868-ban megalakult Sal- nyászkodást azonban megaka- csatlakozott Brellichekhez es „0tarjani Kőszénbánya Rt. bá- dályozta. 1856 óta Brellich Já- már így 16 zartkutatmány- nyászata ánt Ezért lehetőség nos — a szabadversenyen ala- nyal rendelkeztek. Munkáshi- van ar hogy Salgótarján puló kapitalizmus tipikus kép- ány miatt Salgótarjánban közvetlen környékén további azonban a bányanyitás szune- bányászattal kapcsolatos ipari telt. Szervezeti okokból az A rabszolga Akár a megrendítő erejű, és tanulságé történet össze­foglalásának is tekinthetjük Jákobnak, a regény emberfö­lötti szenvedéseken átmen t hősének gondolatait: „ősi szerelem, ősi fájdalom — semmi sem változott. Üjabb, négyezer esztendő múltán va­lahol, egy másik folyónál, ta­lán egy másik Jákob kóborol majd és egy másik Ráhelt gyászok Vagy ki tudja, hátha mindig ugyanaz a Jákob, és ugyanaz a Ráhel tér vissza?” részét a jiddis irodalom klasz- szikusai, Mendele Mojche Sfurim, Solem Aléchem alko­tásaihoz. A rabszolga (The Slave) cí­mű regényét 1962-ben adta ki. Ebben is az óhaza, a hajdani lengyel zsidó rezervátumfal­vak élete elevenedik meg a főhős Jákob életének viszon­ban bízó tömegek lelki sóvár­gását E korban folyik Jákob éle­te, akinek családja elpusz­tul, őt magát eladják rabszol­gának egy hegyi faluba. Rab­szolgasága azonban nemcsak ebben nyilvánul meg, hanem az állami és vallási kötöttsé­gek, a szigorú törvények vise­lésében is. Végül is eljut a hit végső értelmének megfogai­tagságain keresztül. Tragikus mázasához, amely nem más. Melyik hát? A bibliai Já­kobról van-e szó, vagy a ti­zenhetedik századi lengyel zsidó Jákobról, aki túlélte a történelem legvéresebb mé­szárlásai közé tartozó Hmel- hyiszkij-féle programokat s akiről most a huszadik szá­zadban írták ezt a könyvet? _______ V oltaképpen egy közösségről forrongás van szó, amelynek vérzivata- gyelország ros története századunk náci krematóriumainak poklában ért véget, a természet ellenes- g legszömyűbb példáját szolgáltatva az emberiség tör­ténetében. Véget ért? El az, akire emlékeznek. S Singer e közösség fia. viselője is Salgótarjánban te­vékenykedett, Jankovich Antal ^létrehoz! emléket találjunk. földbirtokán tért fel szenet. A földbirtokosnak 3. kr. bá' ták 1860. március 22-én a Sal­gótarjáni Kőszénbánya Társa­Dr. Szvircsek Ferenc muzeológus Az idei irodalmi Nobel-dí­jat Isaac Bashevis Singemek, a lengyel származású, Egye­sült Államokban élő jiddis Írónak ítélték oda. Magyarul eddig néhány novellája s 1977- ben A rabszolga című regénye jelent meg, ez utóbbi az Euró­pa Könyvikadó gondozásában, a Modern könyvtár sorozat 331. kötetéként A Nobel-díj odaítélése alkalmából szólunk most róla. Isaac Bashevis Singer neve Magyarországon kevésbé köz­ismert jóllehet népszerűsége. Amerikában Saul Bellowéval és Bemard Malamudéval ro­kon. Egy Radzymin nevű, ak­kor Oroszországhoz tartozó lengyel vráoskában született 1904-ben. A fasizmus elől 1935-ben az Egyesült Álla­mokba vándorolt ki. Regé­nyed, amelyek több tucat nyelven látnak napvilágot, a kortársirodalom élvonalába emelik írójukat A kritika joggal méri műveinek egy mint „az ember kapcsolata embertársaival”. Ez a felisme­rés jelenti belső emberi fel- szabadulását. De addig a vá­logatott testi és lelki szenve­déseket, sőt a csodákat is át­éli a hegyek magányában, fté- ha már-már a panteizmus szi­várványt» bűvkörébe hullik. A könyv legmegrázóbb része _ például az, amelyik Jákob me. indul meg Len- nekülését írja le Lengyelor. déli részein, Uk- «ágból, karján kisgyermeké­vel, az egyetlen élőlénnyel, aki még hozzá tartozik. Éne­kelni támad kedve az erdő­ben, belekezd egy Jóm Kip- pur-i dallamba, aztán más­ra vált Hullanak a könnyei, látja ám, tűz világít egy tisz­táson. Nem más az mint a a kor, amelyben a történet játszódik, a 17. század köze­pe, amikor a véréngző kozák háborúk sorra tüntetik el a kis zsidó falvakat a föld szí­néről, lakóikat elűzve mint­egy félmillió embert kardélre hányva. Nem csoda, hogy a szenvedések s a jövő bizony­talanságának közepette hatal­mas hullámokat verő lelki rajnában, Podóliában, VoLhi- niában és másutt élő zsidó közösségek körében. Kabbalis- ta hatásra is ekkor lobbanak fel, a messiási mozgalmak, köztük a legbomlasztóbb Sab- batáj Cevié. Hiszen, úgy­mond, maga a nagy misztikus kommentár, a Zóhár könyve is 1648-ra jósolta a messiást. naP (Egyébként keresztény körök­ben szintén csodaváró hitek terjengenek e korban.) Majd a 18. században a chaszidizmus lesz az a mozgalom, amely a „csodarabbik” a „szent embe­rek” működésével elégíti ki a szenvedő, 5 már csak a csodá­Singer A rabszolga című re­génye a nagy humanista hit­vallások közé tartozik, gyöke­re a múltban van, tanítása a jövőért való. Tóth Elemér Tolsztoj az Irodalmi Múzeumban Élünk, — de hogyan ? Ki eszi meg az új káposztát ? Ismerősömnek az Ismerős cipész spiccvasat vert — ké­retlenül — a gumitalpú cipő­je orrába. Egy idő után a vas levált, a szögek pedig a gumi­ban maradtak, s mind jobban belesüllyedve a rugalmas, lágy anyagba, kezdetbén csak csik­landozták, később véresre szúrták, karcolták ismerősöm nagylábujját. Naponta verte vissza a kiálló tüskéket, me­lyek makacsul ellenálltak, visszavitte hát a mesterhez. Másnap kézhez kapta; a szö­geket kivettem, nem lesz töb­bé semmi baj — mondta a cipész. Lett. A második na­pon kiderült, hogy a szögek továbbra is a cipő orrában vannak, és ugyanúgy tűnnek- jőrinek a gumiban, mint an­nak előtte. A makacs szögek­kel és a gumitalppal a mester sem boldogult, csak éppen nem volt bátorsága bevallani. S itt egy kicsit nézzünk ma­gunkba; vajon minden elhi­bázott tettünkről, lépésünkről számot adunk-e; minden cse­lekedetünkért merjük-e vál­lalni a felelősséget? Kezet a szívre... A FŰTÖBER nagybátonyi gyáregysége légtechnikának nevezett műhelyrészében dol­gozik a November 7. ezüstko­szorús szocialista brigád. Az öt férfi és a 18 nő vezetője Stuhl Józsefné, tőle kérdez­zük: — A brigád tagjai mernek-e nyíltan felelősséget vállalni a munkájukért? A kérdésre azortnal hangzik a felelet: — A hegesztők munkadarb- jai számozottak. ez alapján mindenki tudja, hogy melyi­ket ki csinálta. A szerelők sza- lagszerűen dolgoznak, Ők is tudják, hogy kik csinálják az egyes műveleteket, nincs te­hát titok. A hibás munka mi­att nem bújhat el senki. De erre nincs is szükség ná­lunk. .. Már a második éve, hogy nem merült fel minősé­gi kifogás a munkánk ellen. Jó szakmunkásokból áll, jól összeforrott a társaság. Mag- vát az a négy-öt ember al­kotja, aki a brigád alakulásá­tól, szinte a gyáregység alapí­tásiától ebben az üzemben dol­gozik. Stuhlné maga tíz éve áll a nagybátonyi munkaviszonyban. A légtechnika, vagy — a nem bennfentesek számára is érthetően — a thermoventil- látor-gyártó részleg művezető­je, Kovács Géza a nyáron gondjairól, tehát a gyáron be­lüli kooperáció sem ismeret­len Inálunk. — A brigádvezetőnő említet­te, hogy a minőség ellen nincs kifogás. Ez vonatkozik a mennyiségre is? — A terv teljesítése, illetve nem teljesítése presztízskér­déssé vált. Strukturális válto­zások, alapanyaghiányok mi­att az idén két hónapban nem ciózusan végzi munkáját, jól tizede alatt számos vihart megélt, de pár éve sínre ke­rült. Először 1975 őszén tel­jesítette havi termelési tervét. A következő év pedig már egé­szében sikerrel zárult, s az idén az elmúlt évi eredmé­nyek alapján elnyerték a ki­váló gyáregység kitüntető cí­met. Az új felső vezetés ambi­teljesítettük a tervet, de utá­na behoztuk. Az emberek ér­zik a felelősséget, büszkék a jó munkára, s gondolkodás nélkül csatasorba állnak a terv teljesítéséért: ha jó a munkahelyi légkör, ha mesz- szebbre látnak az orruknál, tudják, hogy másnap mit fog­átgondolt, sokszorosan megvi­tatott elképzelések, tervek sze­rint. A gazdasági, politikai és mozgalmi vezetés között jó az egyetértés; a demokratikus légkör, a tervszerű propaganda és sok más fontos tényező erő­sítésével sikerült visszaadni a dolgozói kollektíva korábban nak csinálni, ha egyenletes megtépázott hitét, önbecsülé­gyárrai az anyagellátás. Ismerik egy­mást, törődnek a másikkal. Csak megnézik egy hegesztés varratát és máris tudják, hogy melyikük csinálta... S ren­geteg szakmai, technológiai ta­pasztalatot szereznek altkor, amikor magasabb követeimé­ember tartozik a keze alá. — Lehet elég gondja — mondom neki félig leplezett ingerkedéssel, számítva az őszinteségre. — Gond nélkül nincs mun­ka, nihcs élet — idézi a népi bölcsességet. — De nehogy azt higgye, olyan nehéz ne­kem az emberekkel együtt dolgozni. Ismerem őket, az akaratukat, ízlésüket, kíván­ságukat. Azt hiszem, minde­gyikükkel megfelelő a kapcso­latom, .az itt dolgozó Novem­ber 7. Szocialista Brigáddal, a kommunistákkal, műhelyszer- vezeti bizottsággal, KISZ-al- apszervezettel egyaránt. Jó viszony fűz a hozzánk kapcso­lódó munkaterületek műveze­tőihez is, tudunk egymás anyagkapacitásbeli és egyéb NüGRAD - 1978. október 22., vasárnap ha jön az exportátvevő és kezdi „fárasztani” a készít­ményünket. .. akkor megcsap bennünket a világpiac szele. — A közösségi tudat, a fe­lelősségérzet erősödését milyen tényezőknek tulajdonítja? — Mindenekelőtt a munkás­sá válást említeném. Akik a háztartásból, a téeszből jöttek hozzánk, sokat ellestek a bá­nyától, a más iparból jövők­től. Ez a gyár tulajdonképpen egy nagy iskola, sok minden­re megtanítja az embert: munkára, közösségi gondolko­dásra, magatartásra, szakmá­ra. vezetésre... Nagyon be­váltak a kiscsoportos terme­lési tanácskozások. Nyíltak, demokratikusak, aktívak, ke­rüljük a frázisokat, szóvirá­gokat, egyértelműen beszé­lünk. A FŰTÖBER nagybátonyi gyáregysége létének egy év­sét Magasabb színvonalra emelték a középszintű veze­tést Egy műszaki tanácskozás ma már nem panasznap, a gondok, a felelősség átruházá­sának egyik lehetősége, hanem alkotó jellegű vitafórum: nem­csak a problémát találja, ha­nem a megoldást is megke­resi. A középszintű vezetők régen, mert annyit kaptak a fejükre, sokszor naponta azt sem tudták honnan és miért, bizönyítékokkal bástyázták kö­rül magukat — most a mun­ka jobb ttiegszervesésével, a tervek tényleges teljesítésével foglalkoznak. A gyári kollektíva — a sta­tisztikai adatok bizonyítják — eredményesen birkózik meg feladatával. Az új vezetés mu'nkába állása után pár hó­nappal még nagyon sokan bo­rúlátók voltak, s azt susto- rogták: az átszervezett vezetés ugyan megeszi-e majd az új káposztát? — vagyis: meg­éri-e az új esztendőt, konszo­lidálódik-e? Az idei év vége felé — azt hiszem — csupán költői lehet a kérdés: ki eszi meg az új káposztát? Sulyok László A múzeumok száraz levegő­jéhez szokott kiállításlátogató gyantás és fanyar illatokra lesz figyelmes, amint a buda­pesti Petőfi Irodalmi Múzeum­ban a Tolsztoj-emlékkiállítás termeihez közeledik. Fenyők és száradó levelű fehérszürke kérgű nyírek biztosítanak sa­játos légkört a Moszkvai Álla­mi Irodalmi Múzeumból érke­zet kiállításnak. A fényképek, kéziratmáso­latok, korabeli metszetek, A tárlókat, vitrineket néze­getve olykor olyan benyomá­sunk támad, mintha Tolsztoj naplóit olvasnánk. Jellemző például egy fénykép, amelyet maga látott el felirattal: „1862. önmagam fényképeztem. Gr. L. N. Tolsztoj.” Milyen sajá­tosan rögzíti ez a dokumen­tum a nagy író két tulaj­donságát! Tolsztoj szenvedé­lyes jegyzetelője volt saját életének, élményeinek. Nap­közben külön noteszban írt magának emlékeztető szava* kát, hogy később a naplójában könyvek, illusztrációk és egyéb minél pontosabban feldolgoz­dokumentumok áttekintést adnak az orosz és a világ- irodalom óriásának életéről, kimeríthetetlen gazdagságú al­kotásairól, s a korról, amely­ben élt. Azt gondolnánk, hogy olyan népszerű életműről és ismert alkotóról, mint Tolsz­toj, nehéz újat vagy legalább­is érdekeset mondani egy ilyen kiállítással. Nyilvánvalóan ki­hagyhatatlanok az élet jelen­tősebb fordulatai, meg az al­kotói pálya állomásainak be­mutatása. Csakhogy a hiteles, meggyőző erejű dokumentu­mok mindig magukkal ragad­ják az embert. Egy-egy tárgy, egy-egy fénykép korokat, sze­hassa az elmúlt órákat. A kö­zismert önjobbító, önnevelő szándékon kívül az esemé­nyek, érzelmek, benyomások rögzítésének, megőrzésének igénye is vezethette. Az ön­dokumentálási belső kényszer is irányíthatta tollát, amikor pontos információkat rögzített a fényképen. Az sem mellékes, hogy fontosnak tartotta meg­jegyezni : „önmagam fényké­peztem”. Lejegyeztek számos esetet, amely gyerekes, min­dén újat és ismeretlent kipró­báló kíváncsiságát bizonyítja. Ha az öreg Tolsztoj megtanult kerékpározni, ami akkor elég különleges esetnek számított, mélyeket hoz tapintható közel- csodálkozhatunk-e azon, hogy ségbe. Badarság azt hirdet- a fényképezés újdonságnak ui. hoßy ^sak a^mű fontos, számító varázsos technikája el­X, bűvölte a java erejében lévő A többszálú kötődés, az él ményszerű ismeretek új és új dimenzióját tárhatják fel a legnagyobb alkotásoknak is. Nincs ez másként Tolsztoj esetében sem. Látjuk például Szevasztopol ostromát, amely­nek tapasztalatai a Háború és békében térnek majd vissza. Fogalmat alkothatunk a má­sik nagy fiatalkori élmény nem múló hatásáról, a kora­beli Kaukázusról, a páratlan öregkori remekmű, a Hadzsi Murat helyínéről. Magunk is tapasztalhatjuk igényessé­gét, műgondját, amely folyto­férfit? Az ősz saákállú agg sem tud szabadulni a rászegeződő fényképezőgép hatása alól. Amint fehér szakállasán, öv­szíjába dugott „durva, de nem mindennapi” (Gorkij) kézzel szembenéz a lencsével, olyan­nak tűnik, mint egy végtagjai­val mit kezdeni nem tudó, modoros, pózoló kamasz. Ady írta róla: „Nagy volt. nosan átíratta vele nemcsak a szent volt, szomorú volt, jó gépiratokat, hanem még a nyomdai íveket is. A nagy művek kéziratai és első kia­dásai mellett azonos hang­súllyal kaptak helyei Tolsztoj népnevelői megszállottságának bizonyságai, a tankönyvek, rö- páratok. volt, s mégsem ért célt: em­ber volt.” Ezt az embermére­tű óriást ismerhetik meg az év végéig látható kiállításon a látogatók. ____ Laczkó Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents