Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
Családlátogatás I Vasárnapi jegy set Áz életmód az ember Őszi takarítások Minden öntevékeny művész első és legfőbb kritikusa a házastárs. Baán Jánosné mindig Véleményt mond az új alkotásokról. Gyorsan változó korunkban, amelyben maga az ember is nagy változásokon esik át, néhány régi mondás ha nem is vesztette el érvényét, mindenesetre sokat veszített egyértelműségéből. „A stílus az ember”, a „Mutasd meg, mit olvasol, megmondom, ki vagy”, és az ezekhez hasonló magabiztos mondások helyett egyre inkább előtérbe kerül az új szempont: az életmód határozza meg azt, milyen maga az ember. Családlátogatásaink során Salgótarjánban eddig nyolc családnál vizsgáltuk az életmód szerepét abban, miként látja önmagát, családját, a várost az orvos, a munkás, a művész, a tervező-építész, a művezető, a fiatal műszaki, a hivatalban dolgozó salgótarjáni. Elérkezett az ideje annak is, hogy a város új lakóterületei, a fiatal családok látogatása után egy idősebb házaspárhoz is eljussunk. Miként látják ők az új várost, ők akik a régiben is éltek. Hogyan telnek napjaik a nyugalom éveiben, a sok évtizedes aktív munka után? Mivel töltik ki hirtelen megnövekedett szabad idejüket, milyennek látják azt a korosztályt^ akiket képviselnek? A választás ezúttal Salgótarján „Rózsadombjának” emlegetett Kun Béla utcára esett. A városközpont nyugati széle ez a c&aládiházas-terület. Nyugalmával, csendes kertjeivel úgy tartozik a városhoz, hogy annak hátrányai, káros vonásai nem érintik, ugyanakkor részese mindannak, ami a várost az előnyök oldaláról meghatározza. Baán János dr. és családja hosszú ideje él ebben az utcában, az egyik szépen berendezett, kertjével mindennapos felüdülést je' lentő családi házban. A házigazda a közeli Etesen született az első világháború évében. Szülei korán elhaltak, mindössze tizenhét esztendős volt, amikor a bányavállalatnál munkába kellett lépnie. A későbbi évek alatt közgazdasági-jogi diplomát szerzett. Harmincévesen, a felszabadulás után, már komoly megbízatást látott el, később mindvégig igazgatóhelyettesként dolgozott a szénbányáknál. Negyvennégy évig szolgálta a bányát, arról a munkahelyről ment nyugdíjba, ahol elkezdte az életet. Ilyen nagy tapasztalat birtokában, milyennek látja mai, megváltozott városunkat, életünket? — Nem mondom azt, hogy n két éve tartó nyugállományban mindent megteszek azért, hoyv elfelejtsem, milyen volt az aktív négy évtized. Amikor ^apeinkatársaim felkeresnek és látják, hogy telnek napjaim a nyugalomban, tréfásan azt mondják: — Jó neked, úgy élsz, ahogy akarsz! Valóban úgy élek, mert hasonló korú társaimmal együtt; megteremtettem ennek a lehetőségét. Negyvennégy évig dolgoztam, hogy most kedvem szerint töltsem napjaimat. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy Baán János és felesége, s a velük élő mama, elzárkózik a világ, az ország, a város gondjaitól, életétől. Békesség, egészség, tisztes megélhetés — ezek a kulcsszavai Baánéknak. Valamint az a nézet, hogy az egyén életében, s az országéban is, városéban is célravezetőbb a mindennapos kis lépésekkel elért előrehaladás az úgynevezett hirtelen és nagy változtatásoknál. Arany középút? léén, csakhogy nem a kívülállás, hanem a józan megfontolás alapján. Ebben a házban minden a legteljesebb arányérzéfcről tanúskodik. Az embert szolgálja a berendezés és nem fordítva, az emberért van a kert és nem a meggazdagodás reményéért, s ebben a kertben nem csak gyümölcsfákat, hanem fehér törzsű nyírfácskákat, nagy pázsitfoltokat is talál az aki benne jár. Mi kell a nyugalomhoz, mi szükséges ahhoz, hogy a sok évtizedes munka után a pihenés valóban az emberi derű és békesség, az egészség jelenlétét szolgálja. — Az ember már fiatal korában meghúzza önmagának a mértéket, vagy ahogy a bányász mondja; meghúzza a colt. Ehhez mér azután mindent. Erőn felül húzott mérték ma sok ember életét teszi túlságosan is nehézzé. A helyes arányérzéknek a munkában is hatalmas szerep jut. Valamint a célszerűségnek. Ha egy hatmilliós berendezést vesz az üzem, ki kell számítani azonnal azt is, hogy hány, évente hatvanezer forintot kereső munkást helyettesít? De azt is meg kell nézni azután, hogy valóban helyettesíti-e? A nyugállomány pedig nem jelenthet „abszolút nyugalmat”, mert ilyen nem létezik, legfeljebb az unalom az, ami ebben a korban öli az embert. Sokan vagyunk ebben a városban olyanok, akik megtaláltuk a „narkotikumot” a nyugdíjasévekre is. Minden hobbi gazdagítja az embert, s nem csak szórakoztatja — neveli is, elsősorban arra, hogy önmagát és másokat megbecsüljön, s nem kell szégyellni a szót: szeressen az ember. Nekem a festés jelenti ezt a kikapcsolódást. Baán Jánost a salgótarjáni gimnáziumban Fayl ' Frigyes festőművész-rajztanár tanította, ő figyelt fel tehetségére. A rajzolásra, festésre azonban sok-sok évig kellett várni, s csak az utóbbi húsz esztendőben foglalkozott vele, s foglalkozik ma egyre többet. Nemrégiben a soproni bányászati múzeum kért tőle képeket, de ezt valóban csak mellékes dolognak tekinti. Mi az, ami ebben a tevékenységben igazán érdekli? — Ügy vélem, nagyobb figyelmet érdemelnek mindazok — nem magamra gondolok, ne értse félre, —, akik ilyen tevékenységet folytatnak. Mostanában rendeznek ugyan néhány kiállítást a hobbisoknak, de szükség lenne arra is, hogy a közös szervezési csomópontokat, az egymás jobb megismerésének lehetőségét kialakítanák azok, akik a város kulturális, művelődési életének gazdagításával foglalkoznak. És aztán neveket mond, festők, öntevékeny művészek neveit, akik ha nagy ritkán kaptak is lehetőséget műveik bemutatására, a közönségig a legcsekélyebb propaganda sem jutott el. Az önmagát megvalósító, műveket létrehozó ember a harmóniára törekszik. S miközben a belső nyugalmat keresi — a társak szavára vágyik. T. Pataki László Gyakran mondják, elég egy jó ötlet, a többi már jön magától. Valahogy hasonlóan történt azzal a tizennyplc asz- szonnyal, lánnyal is, akik szocialista brigád tagjaiként kitalálták, hogy rendeznek egy kiállítást. Az összejövetelen, ahol döntöttek, először többféle dolog felmerült. Elmennek színházba, könyvtárakba, netán hangversenyre ... Mindegyikre úgy találták, mégsem az igazi. De mi legyen akkor? Talán Novoszáth Jánosné mondta először halkan: — Valami érdekeset kellene, amit más brigád előttünk még nem csinált. — Mégis, mit? — Emlékeztek arra a szép kiállításra, amit közösen néztünk meg a művelődési házban ? Kalocsai népviseletet, hímzéseket, köcsögöket, mutattak be. Valami ilyet kellene nekünk is. Az asszonyok örömmel csatlakoztak a tervhez és Kriston Istvánná brigádvezetőt nevezték ki „főrendezőnek”. Az ötlet megvolt. Mivel mindnyájan az OTP Nógrád megyei Igazgatóságán dolgoznak, elkérték a tanácskozásokFVpIí a *alevelek aztán igazán nem mél- i% tányolnak senkit. Csak szállingóznak lefelé a gallyakról vékonyan betakarva környezetüket, s még arra sincsenek tekintettel, hogy ezzel csak bosszúságot okoznak a köztisztasági vállalatnak, vagy városgazdálkodási üzemnek — bélyegzője válogatja. Ilyentájt jobb helyeken aztán hozzá is látnak az őszi nagytakarításhoz, mintha húsvét közelegne. Előkerülnek az utcaseprő gépek — igazi utcaseprőt már csak mutatóba látni — s annak rendje-módja szerint elvégzi feladatukat. Végzetükre gondolva, beleremeg a sok szemét úton-útfélen. S a takarítási láz járványsebességgel terjed. Főként a termelőszövetkezetek meg az állami gazdaságok igyekeznek élen járni az őszi kampányban, s még véletlenül sem lebeg szemük előtt a köztisztaság gondolata. Ha mégis e vállalathoz fordulnak, az csupán azért történt, mert a gyümölcsszürethez keresnek munkaerőt. Ellentétben derék háziasszonyokkal, a mezőgazdasági üzemek nem ki-, hanem betakarítanak. Már ebből is kitűnik, hogy nem minden szemét, ami látszik. Erről legtöbbet a betakarításban résztvevő diákok tudnának mesélni, akik takaros vízhólyagokhoz is juthatnak, holott az őszi esős időszak beállta előtt még itt-ott vízkorláto- zás van érvényben. A helyi tanácsok azonban korántsem olyan szigorúak, -mint arról a fáma szól szabálysértési ügyekben. A vizek efféle pocsékolása alkalmával szemet hunynak és eltekintenek a bírságtól. Inkább maradék energiájukkal a „Tiszta udvar — rendes ház” akció szélesítésére törekednek, ami néhány járdára és utcára is ráférne. A tisztaság és higiénia egyébként "Nóg- rádban különösen becsben áll, s nem tiszta véletlen műve, hogy még egészségnevelési hónapok szervezésére is sor került. Mondják is, hogy a tisztaság fél egészség. Talán ebből a meggondolásból növekedett az idén is a tisztán ivók tábora. Eme törekvést legfeljebb az akadályozhatja, hogy az őszi takarítási akciók — hagyományosan — az idén sem terjednek ki a vendéglátóegységekben található poharakra. Ennek ellenére sokan próbálkoznak ősszel tiszta vizet önteni holmi poharakba, különösen a negyedik negyedév feléhez közeledve. Ez is az egészségnevelési hónapok keretében zajlik, mert lépten-nyomon azt hallja az ember: az idén egészségesebb a szemlélet, sok minden letisztult... Azért csodálkozom, hogy akkor vállalataink miért tartják oly sietősnek az őszi takarításokat? Elsősorban a raktárakban igyekeznek rendet teremteni és a fölöslegtől megszabadulni. A késztermékek azonban gyakran makacsabbak a csacsinál, s a világért sem válnának meg gyártóiktól, mint a szécsényi lakatok. Bevallom őszintén, az ELZETT megyei gyárában készült tévériport után komolyan megszeppentem, hogy mi lesz ennyi lakattal. Valaki azt súgta: nincs itt semmi probléma, csak a piacot kell felkutatni, ö tud is egyet. Említette a megyei vállalatot, ahol átvennének néhány száz darabot. Először arra gondoltam, hogy netán veszély fenyegetheti a társadalmi tulajdont, de aztán megnyugtatott: szó sincs róla. Ellenkezőleg. Az idős szakmunkás épp ennek érdekében emelte fel szavát a minap, s a következmények után halkan kérdezte magától: miért is nem tett lakatot a szájára? Íme a lakatértékesítés kulcsa, amelyet nem tudtam megőrizni még hét lakat alatt sem. Másik ismerősöm viszont az ügy kapcsán csak annyit jegyzett meg: baj lehet a termékszerkezet kialakításával Szécsényben, mert már igazán rádöbbenhettek volna arra, hogy egy lakat akkor ér valamit, ha legalább doktor. Bizonyára a takarításról az ELZETT-nél sem feledkeznek meg az ősszel, mint arról hír érkezett: a hozzávaló kellékek helyben is megtalálhatók. Vannak azonban vállalatok, ahol az ősz nem vet fel ilyen gondokat. A hulladéktól rendszeresen megszabadulnak pontos ütemterv alapján. Ebbe még azt is belefoglalják, hogy a rongyot nem rázni kell, hanem törülgetésre használatos. Sok szó esik az őszi ^takarítások kapcsán egy elengedhetetlen kellékről, a seprűről. Egyes helyeken minden áron ragaszkodnak a régi, sok port megért szerszámhoz, még ha cirokszálai itt-ott meg is koptak már. Másutt viszont arra esküdöznek, hogy időnként ajánlatos új seprűt beszerezni, mert arról már sokan megbizonyosodtak, hogy egy darabig jól seper. A seprű körüli vitákat néha még maguk a takarítók sem tudják eldönteni. F'íTV dologban azonban megegyeznek a vélemények: az őszi takarításokhoz is — legyen az régi vagy új, de — jó seprű kell. Szabó Gyula Kereskedelem 112 országgal A növények streészállapota Amerikai tudósok megtalálták azt a módszert, amelynek segítségével ki lehet mutatni a növényekben betegség, levegőszennyeződés, nedvességtúl- tengés vagy annak hiánya, esetleg a gyökerek sérülése által kiváltott stressz hatására bekövetkezett állapotváltozást. Megállapították, hogy a stressz alatt a növények etilént választanak ki, amelynek meny- nyiségét chromatográffal mérni is lehet. A tudósok úgy vélik, hogy a készülék segítségével értékelhető a növények kedvezőtlen életkörülményekkel szembeni ellenállóképessége is. Külkereskedelem adja Bulgária nemzeti jövedelmének kétharmadát. Ez nem utolsósorban annak tudható be, hogy az országban az utóbbi tíz évben korszerűsítették az -ipart. Így 1976-ban a külkereskedelmi volumen már harmincszorosa lett a második világháború előttinek. Az egykori agrárországbél ma már több gépet, felszerelést szállítanak a külföldi partnereknek, mint élelmi cikket. A kivitel 61 százaléka termelési eszköz és 39 százaléka fogyasztási cikk. A behozatali tételek is nagyrészt az ország további iparosítását szolgálják. Bulgária legjelentősebb partnerei a szocialista országok, köztük is elsősorban a Szovjetunió. Az ide irányuló äurcsere-forgalom értéke 1976 és 1980 között kereken 25 milliárd rubel értékű. A szovjet szállítások fedezik Bulgária gép-, fűtő-, hajtó- és alapanyag-szükségletét. A bolgár üzemek termékeiből pedig egyre több gépet, felszerelést szállítanak szovjet megrendelésre. A legnagyobb megrendelő, a Szovjetunió után sorrendben az NDK és Lengyelország következik A velük és a többi szocialista országgal megkötött árucsere-egyezmények alapján ebben a tervidőszakban az 1975. évinek 1,7-szeresére emelkedik az áruforgalom. Többek között a Szovjetunióba kétszer annyi gépet szállítanak, mint az előző tervidőszakban. Erősödnek az ország gazdasági kapcsolatai a tőkésországokkal is. Bulgária jelenleg 112 országgal kereskedik, köztük olyanokkal, mint az NSZK, Franciaország, Ausztria, Olaszország, de partnerei közé tartoznak a szomszédos Törökország és Görögország. Az elmúlt években több mint száz szállítási szerződést kötöttek bolgár üzemek nyugati cégekkel. Szívesen teszik számukra lehetővé azt is, hogy képviseletet létesítsenek Bulgáriában. A bolgár gépipar termékei keresettek az említett országokon kívül többek között Svédországban, Nagy- Brttanniában, Kanadában és Japánban. Erősödik a gazdasági kapcsolatok szála a fejlődő országokkal is. Gyűjtöttek, kölcsönkértek Tizennyolcán összefogtak... ra szóló nagytermet a földszinten. Ezután jött a gyűjtögetés. Kinek mije volt, régi hímzés, festett tányér, vasaló, kenyérruha, köcsög, szőttes, törölköző, azt behozta. Azonban ez kevésnek bizonyult. Mozgósították hát a rokonságot, ismerősöket, a nagy cél érdekében. Fáradozásuk nem maradt hasztalan. Csapó Istvánnénak kazári az anyósa. Az ottani rokonságból kölcsönkért egy szép népviseletet. Az anyósa külön beutazott Salgótarjánba, hogy szakszerűen öltöztesse fel a próbababát, amit ugyancsak kölcsönkaptak. Karancsaljáról meg Szigeti Sándorné édesanyja adott egy eredeti szövőszéket, ő sem res- tellte a fáradságot, összeállította, ahogy kell.., Az elrendezéshez felhasználtak dobozoktól kezdve ragasztóig mindent. A fonott szakajtóba, amelyet leterítettek egy szőttes kendővel, még kenyeret is tettek, hadd legyen élethű. A hollókői festett tányérokat meg külön megnézi mindenki. A hét elején nyílt meg a minikiállítás a salgótarjáni OTP-székházban. Szerényen választották meg a címet, mondván, hogy csak töredékeket mutatnak be Nógrád gazdag népművészetéből. A brigád minden tagja ott volt a hangulatos kis megnyitón. Aztán várták, jönnek-e látogatók, mi lesz a véleményük, tetszik-e majd a kiállítás? Nem csalódtak. A brigádnaplót kinevezték vendégkönyvnek. Ottjártamkor már a nyolcadik oldalt írták sűrűn tele dicséretekkel a vendégek. Kik? Ügyfelek, akik hivatalos dolgukat intézték az OTP- ben. Bekukkantottak a nyitott ajtón, mondván, no csak, micsoda színes világ. Aztán elment a híre. Volt, aki már kizárólag a minikiállítás kedvéért jött. Akadt, aki a saját gyűjteményéből ajánlott fel kiegészítést. Járt itt egy néprajzkutató, ő javasolta, az ötletet fejlesszék tovább, továbbra is gyűjtsenek. Már jelentkeztek más üzemekből is brigádok, hogy eljönnének szívesen. Szikszai Pálné mosolyog. — Mindannyian nagyon örülünk. Már az újságban is megjelent egy hírben ez a mi „nagy” vállalkozásunk. Valamennyien szeretünk kézimunkázni, szeretjük a szép. régi dolgokat. Az meg külön öröm, hogy másoknak is tetszik. Végezetül befutottak a Néphadsereg utcai iskola negyedikesei. Tanári felügyelettel nézték végig a kiállítást. Közben azt is megtudták, mi is az az OTP? ... Ennyi az Egyetértés brigád tizennyolc tagjának „egyetértése”. A siker magától jött. — cse — | NÓGRÁD = 1978. október 22., vasárnap 5 t
