Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Műemlékkönyvtáraink A keszthelyi Helikon Könyvtár ' A Keszthelyre érkezők figyelmét nem kerülheti el a Fő utca végén, gazdag barokk stílusú kapu mögött emelkedő tornyos építmény: a Festetics család egykori palotája, ma — a Helikon Kastélymúzeum. X látogató a déli kastélyszámy főbejáratából induló márvány lépcsőházon keresztül érkezik a múzeumba. Innen három termen végighaladva a klasszicista stílusban berendezett, két emelet magasságú könyvtárterembe ér, amely értékes könyv- eny agával együtt, változatlan formában maradt fenn. A berendezést Kerb János keszthelyi asztalosmester készítette. A belépő magnetofonról hallgathatja meg a könyvtár történetét: Eredete a XVIII. század elejére nyúlik vissza. Alapját Festetics Kristóf mintegy kétezer kötetes gyűjteménye vetette meg. Festetics Pál idejében a könyv- gyűjtemény olyan becses műemlékekkel gyarapodott, mint a Velikei Gergely által 1522- ben írt Zsoltároskönyv, az ún. Keszthelyi kódex. (Ezt, Kinizsi Pálné zsoltárosköny- vével, az ún. Festetics-kódex- ezel és néhány ősnyomtatvánnyal együtt jelenleg az OSZK kézirattára letétként őrzi). A nemzeti művelődés szolgálatába azonban csak Festetics György (1755—1819) állította a gyűjteményt. Kikérve például a nagy könyvbarát Széchenyi Ferenc véleményét, bővítette az állományt. Miután visszavonult a politikai szerepléstől, az irodalom és az oktatás fellendítésének szentelte minden erejét. Nevéhez fűződik a nagy kastélykönyvtár létrehozása is. Könyvtárában megtalálhatók a felvilágosodás irodalmának legnevesebb alkotásai, a francia, német, angol klasz- szikusok teljes sorozatai. Különösen széles körű gyűjtés folyt a mezőgazdaságról szóló műveket magában foglaló Oeconomia et Technológia szakcsoport területén. (Ezeknek nagy részét ma a nagyteremhez csatlakozó kabinetkönyvtárban mutatják be). a Helikon Könyv tárban. Legtöbb könyvét Földessy István keszthelyi könyvkötővel aranyozott bőrkötésbe foglaltatta. Könyvtárost is tartott Péteri Takáts József író személyében. Mindenre kiterjedő gondoskodásáról tanúskodik a családi levéltárban őrzött, 15 pontból álló könyvtári Instruktiója. Az elsők közé tartozott Magyar- országon, akik magánkönyvtárukat a tudományos munka szolgálatába állították. A könyvtár használatát utódai fokról fokra korlátozták. Festetics Tasziló idejében az állomány 52 ezer kötetesre nőtt ugyan, de ezek a szerzemények erősen felhígították az értékes gyűjteményt. Az állomány feltárására azonban ő is nagy gondot fordított: könyvtárosa, Párkányi József a 25 ezer kötetes törzsállományról korszerű cédulakatalógust szerkesztett. A gyűjteményt, amely jelentős szerepet töltött be régebbi irodalmi emlékeink megőrzésében, 1948. nyarán az OSZK vette gondozásába. Ekkor kapta a Festetics György által rendezett keszthelyi irodalmi ünnepségek emlékére a Helikon elnevezést. KÖNYVRITKASÁGOK, A JELEN FELADATAI A könyvtár háromszázra tehető régi magyar állományából jó néhányat kuriózumként tart nyilván az irodalomtörténet. Így az első magyar bibliafordítást, Szilveszter János testamentumfordítását (1541); Thuróczi János Krónikájának 1488. évi augsburgi kiadását és Székely István Cronikája ez világnak jeles dolgairól (1559) című első magyar nyelven írt történeti mű is a könyvtár ritkaságainak sorába tartozik. Legteljesebb a gyűjtemény a XVIII—XIX. századi mezőgazdasági szakirodalomban. A kor neves külföldi mező- gazdasági szakíróinak munkái mellett megtalálhatók a könyvtárban a magyar mező- gazdaságtudomány nagy úttörőinek (Nagyváthy János, Tessedik Sámuel, Pethe Ferenc és mások) művei is. A különgyűjteményei révén fejlődő könyvtár állománya ez idő szerint 80 ezer könyvtári egység. Az 1945. előtti gyűjtemény — a Festetics György idejéből származó szakbeosztással, és az eredeti latin nyelvű jelzetekkel — eredeti helyén található. A leginkább keresett szakcsoportok (magyar történelem, magyar irodalom, geológia és esztétika) rekatalogi- zálása 1960. és ’65. között megtörtént. A többi 26 szakcsoportban a régi betűrendes katalógust használják. Az új anyagok, mint például a Balatoni Intéző Bizottság által létrehozott balatoni gyűjtemény feltárására szakkatalógust is létrehoztak. A gyűjtemény forrásértékű darabjai az újabb szerzeményekkel együtt helybeni használatra a tudományos kutatók rendelkezésére állnak. Az olvasóforgalom növekedését a helyhiány gátolja. A jelentős állománnyal rendelkező könyvtár alapterülete az irodákkal együtt 400 négyzet- méter. Ez még a könyvek elhelyezésére sem elegendő, a szerzemények nem fémek el a polcokon. Igaz, évente mindössze 200—300 olvasó fordul meg a könyvtárban, de olvasóterem hiányában csak valamelyik dolgozószobában tudnak nekik helyet biztosítani. A kastély felújítási munkálatai 1969-ben kezdődtek meg A déli épületszárny — benne a könyvtárral — 1974- ben, mint kastélymúzeum nyílt meg a nagyközönség előtt. A kastély többi részét még mindig tatarozzák. Az északi szárny, amelynek átadását 1980-ra ígérik, műemlékjellege másodlagos. Díszes belső kiképzése különböző rendezvények, tudományos ülések, kormányszintű tárgyalások lebonyolítására teszi alkalmassá. Mátraházi Zsuzsa Látogatók Könyvekről Párizs bukása Milyen volt akkor Párizs? Ilja Ehrenburg egyik munkásforradalmár hőse szerint: „Kósza fényeivel Párizs olyan volt ilyenkor, mint az indulóban levő hajó; még egy pillanat, és felvonják a hajóhidat... ” Briliáns költői kép, sok hasonlóan pontos, a korszakot is kiválóan jelző leírás van a regényben, bár első pillantásra ez csak a látható város külső képére vonatkozik. A városra, imbolygó fénytócsáira, só illatú szeleire, permetező esőire, a benne élő, szenvedő, küzdő emberekre. Mozgalmas, szenvedélyeket ütköztető, talán kicsit „csodaváró” is ekkor a város, az európai polgári demokrácia végső lehetőségeit éli. Hja Ehrenburg 1941-ben így nyilatkozik: „Regényem eseményei történelmileg körülhatároltak: 1935—36-ban kezdődik, amikor Franciaország, gyönyörű, a beteljesületlen remények idejét élte. És 1940. július 14-én a holt, megszállt Párizsban fejeződik be.. ” Valóban, indulóban levő hajóhoz hasonlított. Ehrenburg részben itt, részben Spanyol- országban élte át ezt az időt, a népfront győzelmének rövid ideig tartó eufóriáját, a forradalmasodó tömegek reményeit és azok kijátszását, a háború indulását, a franci-' ák vereségét. Szemtanúja volt a kornak, amelyről hitelesen számolt be a Párizs bukása című regényében, amely immár harmadik kiadásban jelent meg magyarul, az Európa Könyvkiadó gondozásában. E. Fehér Pál írt tömör, de lényegre törő Utószót a könyvhöz, amelyet Benamy Sándor fordított le kitűnően. Ebben méltóan jelöli ki Ehrenburg helyét a világirodalomban, amikor megállapítja: „Krónikása és kritikusa volt korunknak.” Mégpedig hiteles krónikása, aki hatalmas műveltsége, szenvedélyes és következetes elvhűsége, kortársi tapasztalatai következtében predesztinálva is volt erre. Bár nem végzett mindenkor fegyelmezett forradalmi munkát, az eszméhez, 6 hazájához töretlenül hűséges maradt a történelmi viharokon át. Jóllehet, nagyon is mozgalmas, történelmet fordító volt ez a kor, végletes kérdéseket tett fel, állásfoglalásra késztetett. Ehrenburgot látókörének szélessége, s amit legelőször kellett volna említeni, írói tehetsége és emberi tisztessége mindig megóvta a botlásoktól, bár nemegyszer találkozott meg nem értéssel, mozgalmas pályája során. Kiváló író volt, ragyogó publicista, nagy hatású szónok. S mindezen képességek birtokában következetes és kérlelhetetlen antifasiszta, a békemozgalom nagy alakja. Szavára; nemcsak hazájában, a Szovjetunióban, hanem az egész világon figyeltek. Ugyanakkor igyekezett mindig racionálisan gondolkodni, mint vallotta, sohasem önmagában a hitben hitt, hanem a korban és embereiben. A Párizs bukása című regénye is világsiker lett, s Fa- gyejev szerint „történelmi leckét ad”-ott. Első megjelenésének körülményei úgyszólván részei a könyvnek. Hiszen, tudjuk, E. Fehér Pál is utal rá, a könyvben leírt események idején, a fasizmus térhódítását látva Ehrenbarg nem szólhatott a szovjet olvasókhoz. Mint ismeretes, a Szovjetunió kénytelen volt szerződést kötni Németországgal. Könyv alakban tehát csak már a háború alatt jelent meg a könyv. A Párizs bukása voltaképpen történelmi regény, rendkívüli éleslátással megírt riportkönyv is egyúttal. Talán e sajátosságából is következik, hogy újraolvasva is érezzük frisseségét, s megjelenik szemünk előtt a korabeli teljes Európa, amely történelmének legtragikusabb szakaszába lépett ekkor. A Párizs bukásával elkezdett sort Ehrenburg a Viharral, a Kilencedik hullámmal folytatta, s az Emberek, évek, életem ciklussal fejezte be. Tóth Elemér Sors, nyiss nekem tért! — kiáltanak fel Petőfivel a különböző irodalmi műfajok mívelésével próbálkozó fiatalok ezrei, s ezen azt értik, hogy a szerkesztők adjanak nekik több publikálási lehetőséget lapjaik hasábjain. A szerkesztők, irodalmi rovatvezetők pedig kapkodva pillangóznak a kézirattengerek közepén, olykor már-már ösz- szecsap fejük felett a csöpögő elégiák, örvénylő szonettkoszorúk és dagályos ódák hullámzása, fulladásos halállal fenyegetvén őket. Költőnemzet vagyunk nem lóvas nép! — sóhajtanak fel ilyenkor rezignáltan a versmérgezés veszélyétől fenyegetett irodalmi szerkesztők, s az a meggyőződés izmosodik egyre inkább bennük, hogy az utóbbi időben igencsak elszaporodtak hazánkban — így Nógrádban is — a rímkovácsok, a patkolókovács-szakma fokozatos sorvadásával fordított arányban. Pedig hát annak idején sem szenvedtek az akkori illetékesek kéziratszegénységben. Ha csak a Nyugat számait lapozzuk, rengeteg olyan nevet találunk, amelyeket kérlelhetetlenül kirostált azóta a szubjektív indulatoktól mindenképpen mentes Idő szerkesztő úr. Jelentkezőkben sosem volt hiány, egy részük elkedvetlenedett a térkövetelés Bárányi Ferenc* A Parnasszus ostroma próbára tevő periódusában, a másik résznek talán sikerült a rendszeres publikálást kiharcolnia, de idő szerkesztő urat sosem befolyásolta a gyakori megjelenés, kizárólag csaK a hosszú távon is érvényes tehetség. A magukban tehetséget és elhivatottságot érző fiatalok sosem voltak kevesen és mindig, mindenütt nyilvánosságért kiáltottak. Nem kicsiny részük joggal. Gyomromban lángol a motorcsónak Az egyetemi élet a francia Poitiersben ugyanolyan, mint másutt. Az ottani diákoknak is megvannak a maguk Nárcisz- és Víg Hajós-tanszékei, csak ott Rugby-bárnak vagy Café Marinnak nevezik azokat a vendéglátóipari objektumokat, amelyekben óraközi szünetekben vagy tanítás után feketét vagy Coca-Colát szörpölgetve elcseveg a veMár költőnemzet, nem lovas nép a NÓGRÁD — 1978. október 15., vasárnap gyes nemzetiségű tanulóifjúság. A fakultások falitáblái ott is tele vannak hirdetésekkel: csődbe jutott joghallgató kínálja száz frankért a gitárját, „alkudni lehet”, záradékkal, kiszolgált robígót venne egy bölcsészlány mérsékelt áron, otthonos szobát ajánl egy család erkölcsös diáklánynak, azzal a figyelmeztető megjegyzéssel, hogy a családban — ily a beaucoup d’ enfants — sok a gyerek. ,'Egy morbid humorú ifjú entel- lektüel az „enfants” szót gondosan „elephants”-éra javította a hirdetésen.. .) Egy piakát költői vetélkedésre buzdít: mindenki pályázhat, akinek még nyomtatásban nem jelent meg verse, májusban lesz az eredményhirdetés, a zsűriben Jean Rousselot, a neves költő is helyet kap, a győztesnek ötszáz frank üti a markát, művét a város színházában ünnepélyesen felolvashatja. Másutt a Group? Eluard irodalmi estet hirdet, ií- jú alkotók műveiből. Ott a helyem! — határoztam ei nyomban. Érdeklődőnek álcázva magam, este belopóztam a megjelölt szentélybe. A helyiségben balladai homály uralkodott. Ez persze még nem lett volna baj. De a felolvasott versekben még nagyobb volt a homály, s ez már határozottan zavarta világossághoz szokott pusztai bugrisságomat. Ma is fülemben csengenek, az egyik vállig érő hajú titán arany veretű sorai: S szerelmem szólt: „a Szajna piros és én éhezem, esernyőm eltörött s vesémben dohog, gyomromban lángol a motorcsónak is.. ” és feltette a bambusznádb'a juszt. A vers megértését, gondolati megközelítését kétségkívül elősegítette volna eladójának mimikája, szemeinek szuggesztív fényjátéka, 'ha az előadó nem állt volna háttal a közönségnek. De háttal állt, így csak azt tudtam megállapítani, hogy fürtjei a válláig érnek. A nem éppen hagyományos előadásmód talán arra kívánt utalni, hogy a vers fordítva értendő, ám aminek nincs értelme, annak a fonákja sem túlságosan világos... Nem meghökkentő dolog ez Franciaországban. Tristan Tzara állítólag egyszer egy felolvasóesten kijött a függöny elé, bepamacsolta a képét, majd nagy nyugalommal megborotválkozott. Ezután — anélkül, hogy egyetlen verssort is hallatott volna — magát mélyen meghajtva elhagyta a pódiumot. A közönség tombolt: milyen zseniális, milyen eredeti! Tzara esetében a különcködő, eredetiskedő túlzásokat mentették az időt álló művek. Néhány ifjú francia lírikusnál viszont csak a különcködés maradt, a költői produkció értékfedezete nélkül. .. A realizmus diadala Noha a történelem minden népnél más és más funkcióját alakította ki a költészetnek, ' mindenütt az a tapasztalat, hogy a realista művek állták ki legtöbbször az idő próbáját. Franciaország igazán termékeny talaja volt a különböző — rendszerint tiszavirág-életű — művészeti izmusoknak. A mai francia költők — köztük a fiatalok -i legjobbjai a kifejezésmód tekintetében nem kevés kétségtelen eredményt mentettek át a szürrealizmusból, sőt az utóbbi időben olyannyira divatos lettrizmusból is, de ez csak a korszerű gondolat megjelenítésének, látta tásá- nak módjaira vonatkozik. Lé-' nyegüket tekintve realisták, bár — tegyük hozzá — legtöbbször „parttalanul”... Itt Is találomra vettem meg egy kötetet. Lydie Outtier egykét éve még bölcsészhallgató volt a poiíiersi egyetemen. Valószínű, számtalanszor szé- repelt ő is a Groupe Eluard felolvasóestjein. Neki azonban nem botránkoztató hobbi volt a költészet, hanem sors, ugyanakkor eszköz az emberi indulatok megjavítására. Nemrég jelent meg L’omb- re en fleur (Árnyék, virágban) című kötete — nem csekély áldozatok árán. Elindulni a költői, írói pályán tehát Itáliában és Franciaországban sem könnyű. Nem „megnyugtatására” közöljük ezt a mi kezdő lírikusainknak csupán okulására. Lehet hallástorzító csinnadrattákkal, elvakító szemfényvesztésekkel itt is, ott is magunkra kényszeríteni a pillanatnyi figyelmet, de csak ide- ig-óráig. A maradandóság záloga mindig a tehetséggel való felelős sáfárkodás, s annak a nép javára történő kamatoztatása marad.
