Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Ember, harcos, kommunista 75 évvel ezelőtt született Gács László ' AZ ILLEGALITÁS kemény éveiben újjászervezett párttal elválaszthatatlanul eggyé ötvöződött Gács László neve. Az 1930-as évek végén és a 40-es évek elején a párt legfelső vezető testületében dolgozott és küzdött egy szebb, jobb világért, a szocializmusért. Budapesten született 1903. október 15-én. Édesapja 1919- es kommunista, direktóriumi tag volt. A fiatal Gács László már középiskolás korában ismerkedett a marxizmus tanításaival. s egyenesen vezetett útja az ifjúkommunis- tak közé. A főváros egyik „ér des része” — Újpest, a na^v munkáskerület volt az ő élete formálásának is nagy kohója. Második otthona lett neki is, mint sok más baloldali küzdőtársának, — köztük feleségének, Dallos Idának —, az újpesti munkás- otthon, amely haladó kulturális rendezvényeivel, a munkások megszervezésével kitö- rülhetetlen emléket hagyott az utókorra a két világháború közötti korszak munkásharcaiból. Gács László hamarosan a KIMSZ aktív tagja lett, s 25 éves, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja felveszi soraiba. Már ifjúkommunista tevékenységének kezdetén megismeri a Horthy- rendszer börtöneit. A börtönben töltött hónapok csak tovább erősítik meggyőződésében. Kiszabadulása után bekapcsolódott a Vörös Segély munkájába, majd 1931-től aktív pártmunkát végzett a KMP Budapesti Területi Bizottságában. Ismét börtön várt reá... A kínzások, börtönök nem törték meg erejét, bátorságát, a kommunisták ügyébe vetett hitét. Alapos marxista tudása, egyre gazdagabb munkásmozgalmi tapasztalata, bátorsága és jó emberismerete alkalmassá tette őt a legnehezebb feladatok teljesítésére is. A munkásmozgalom számos területén dolgozott A textiles szakszervezet ellenzéki tevékenységének, a bérharcoknak, a Vörös Segély munkájának aranykönyvébe éppúgy beírta a nevét, mint az üzemi pártsejtek szervezői, a párt agitációs, propagandamunkája harcosainak névsorába, A legnemesebb értelemben volt egyszerre propagandistája, vezetője és közkatonája annak az ügynek, amelyre egész életét feltette. Együtt dolgozott Sallai Imrével, Rózsa Richárddal, Rózsa Ferenccel, Schönherz Zoltánnal, Martos Flórával, Rajk Lászlóval, Bárd Andrással, Sollner Józseffel, Skolnik Józseffel, Kádár Jánossal és a párt sok más ismert harcosával. Kiemelkedő szerepe volt a párt 1938. utáni újjászervezésében, a népfrontpolitika kidolgozásában és kibontakoztatásában. Az 1940-es évek legelején majdnem minden új párttag felvétele az ő közreműködésével történt. Ehhez rendkívül nagy óvatosságra. körültekintésre volt szüksége. Egyike volt azok- r.» akik segítették létrehoz- majd megjelentetni az illegális Szabad Népet. 1941-től a párt Központi Bizottságának, 1942, 1943-ban a KB titkárságának is tagja volt. Magyarország német megszállása után, 1944. áprilisában őt is elfogták és internálták. Decemberben ítélték el, majd Németországba akarták hurcolni, de sikerült megszöknie. Kalandos, veszélyekkel teli út után visszatért a már felszabadult Újpestre, szűkebb hazájába, ahol azonnal bekapcsolódott az új élet küzdelmeibe. Az Újpesti Posztógyár üzemi bizottságának titkára lett Később, rövid ideig a Szabad Nép szerkesztőségében dolgozott. Két évig a textilipari dolgozók szakszervezetének titkára, majd a Friss Újság, ezt követően pedig a Népszava szerkesztője. 1949-ben a SZOT főtitkárhelyettese lett. A törvénytelenségek idején koholt vádak alapján 1951- ben letartóztatták. 1954-ben szabadult. Az ellenforradalom alatt elvhűséggel, a jövőbe vetett biztos hittel vitte tovább megkezdett harcát a párt igaz ügyének győzelméért, a munkáshatalom megszilárdításáért. A párt ekkor az egyik legnehezebb feladatot bízta rá: a rádió kormánybiztosa lett. Később a Magyar Rádió és Televízió elnöke 1962-ig. Ebben a munkakörben nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a rádió segítette a politikai és ideológiai konszolidáció megteremtését. Felelős szerepet vállalt a kommunista újságíró-rádiós-tévés gárda megszervezésében és kialakításában. 1962-től 1968. július 10-én bekövetkezett haláláig az Országos Takarék- pénztár vezérigazgatója volt. GÁCS LÁSZLÖ élete, munkássága összeforrt a párt sikereivel, népünk felemelkedésével, boldogulásával. Születésének 75. évfordulóján tisztelettel adózunk emlékének. (vida) Készsége V alaha a középkorban, amikor az iskola még kevesek kiváltsága volt, az emberek legnagyobb része családi körben és a falu-, vagy céhközösségben szerezte meg gyermekkorában az élethez és a munkához szükséges tudnivalókat. S e tudás elméletet alig-alig tartalmazott, ellenben annál több készséget alakított ki már gyermekkorban, hogy a fiatal készség fokán elsajátítsa azokat a tudnivalókat, azokat a munkafolyamatokat, amelyeket végezve, majd késő öregkoráig hasznos tagja lehet a közösségnek. Nyilván ezért sem változtak évszázadokon át a mezőgazdasági vagy kézműipari munkafolyamatok, hiszen elsajátításukban az elmélet szinte semmilyen szerephez nem jutott, a gyakorlat élvezte a mindenek- fölötti elsőbbséget Egészen más volt viszont a helyzet ugyané korok iskoláiban, amelyek mit sem tudván kezdeni .a gyakorlattal, szinte kizárólag elvont, elméleti tudást nyújtottak. Nagyjából ez jellemezte a Artner Margit rajza. helyzetet egészen a múlt század második feléig Magyar- országon, amikor az ipari fejlődés hatására hazai iskoláinkban is kezdett teret kapni az elmélet mellett a gyakorlat is, s amikor az alsófokú iskolázás általánossá válásával mind többen szereztek meg némi általános műveltséget alapul, a gyakorlati készségek elsajátításához. Aztán az iskolákat egyre inkább a szakosodás jellemezte; vagy általános műveltséget. elméleti képzést igyekeztek nyújtani, vagy pedig valamilyen szakma gyakorlatát és elméletét tanították. S ezekkel a lassanként száz éve kialakult tendenciákkal iskolarendszerünk máig sem igen tudott szakítani. Elmondható ez akkor is. ha a képzés minőségét, illetően rengeteget fejlődött is iskola- rendszerünk. Sok-sok évtizeden át lényegében meg is felelt céljának az iskolázásnak ez a szisztémája, ám a felszabadulást követő gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés, a tudományos-technikai forradalom hatása mindinkább új feladatokat állít az iskolák elé. Sokoldalúan képzett emberekre lett szükség, akiknél komoly elméleti alapja már az iskola jó néhány manuális készséget is felépít. Meg is született tehát a politechnikai képzés igénye, ám kellő átgondoltság hiányában néhány év alatt lényegében csődbe is jutott. Mert bár faragni, vasat reszelni nem rossz ugyan megtanulni, ám korántsem ezekre a készségekre van szükség a mai társadalomban. Egészen más készségek kialakítására kellene koncentrálnia az oktatásnak, méghozzá elsősorban a középfokú oktatásnak. Hogy milyen készségekre? Például; gépkocsivezetés, gépírás, fényképezés, filmezés, a számítástechnika alapelemei (a programozás alapjai, gépi táblák értékelése, a számítás- technika alkalmazásának lehetőségei) stb. Éspedig éppen azért a középfokú oktatásban lenne szükség e tudnivalók elsajátítására, mert ha tovább tanul valaki, ha nem, érettségi után mindenkinek egyre több az esélye, hogy olyan pályára, illetve állásba kerül, hogy e tudnivalók, készségek valamelyikére, vagy akár többre is szüksége lehet. Bizonyára még sokan emlékeznek arra a szimpatikus tévéjegyzetre, amely éppen újságírói példára építve, n k gyűjtött össze néhány szélsőséget. Vagyis: beül a gépkocsivezető mellé egy újságíró és egy fotós, hárman nekivágnak az országnak, hogy visszatérve az újságíró lediktálja a gépírónőnek az anyagot. S hogyan készül egy gazdagabb nyugati országban egy riport? Az újságíró fény- képezőg ipével együtt beül a kocsiba, amit maga vezet, s később gépbe írja saját kezűleg az anyagot és a saját képeivel illusztrálja Hát igen, így is lehet, bár a fotós és az újságíró munkája külön szakma, de még akkor is legalább két emberrel (gépkocsivezetővel és gépíróval) lehet csökkenteni a társadalom által viselt terheket, ha valaki néhány, manapság közhasználatú készséggel is rendelkezik, a szűkén vett szakmai tudásán kívül. De hát az újságírás csak egy, ráadásul nem is tipikus példa, a sok ezer lehetséges közül. Mert manapság Magyarországon a legtöbb középvezetőt gépkocsivezető szállítja szolgálati útjáira, gépírónő áll rendelkezésükre, hogy megírja leveleiket, jelentéseiket, s mindez évente sok százezer fölösleges munkaóra bérét rója a társadalomra, arról nem is beszélve, hogy embereket von el más, szükséges és hasznosabb munkaterületekről. És nyugodtan lehet továbblépni. Egyre több vállalat használ ma már számítógépet. A legtöbben nemigen tudják, mit és hogyan lehet és érdemes gépre vinni. Igaz, erre megvannak a számítástechnikai szakemberek. Csakhogy ők meg a vállalat igényeit és munkáját nem ismerik kellő alapossággal, s a megfelelő tudatossággal tett vállalati javaslatok nélkül ismét csak sok lehetőség marad kihasználatlanul. S okszor elmondjuk: manapság egyre inkább sokoldalú emberekre van szükség a legtöbb 5 munkahelyen. Sokoldalú emberekre, akik nemcsak szakmájukat ismerik kiválóan, hanem sok olyan készségnek is birtokában vannak, amelyekre manapság lépten-nyomon szükség van, s amelyek megszerzése a középiskolás ifjúkorban gyerekjáték, később viszont már egyre nehezebbé válik. Jó lenne, ha középiskoláinkban legalább fakultatív módon biztosítanák e készségek megszerzéséhez a lehetőségeket. Sz. I. Élünk — de hogyan? Dac szülte, bába nélkül Olyan szépen formálja a szavakat Tupai Gabriella laboráns, mint egy előadóművész. Kellemes a hangja, hangszíne. De nemcsak ezért érdemes odafigyelnünk rá. — Ez az első munkahelyem — meséli a tinédzser korú leány. — Szécsényben a gimnáziumból maradtam ki az első év után, mert sehogy- sem bírtam a matematikával, meg aztán sok más személyes, családi dolog miatt a tanulás nem sikerült. Közvetlenül akkor, amikor idejöttem volna, nem sok jóval biztattak az ismerősök; volt aki megmondta nyíltan, hogy majd megbánod te még, meglátod, milyen sorod lesz a laborban, a női főnököd mellett. — Megbánta? — Ugyan — feleli gondolkodás nélkül, némi megütközéssel, amelyből feltett kérdésem meggondolatlanságára következtetek. — Nem azt mondom, hogy időnként nem adódnak gondjaink, probléma még a legtökéletesebb helyen is előfordul, de ahogyan a megoldásán igyekeznek, segítkeznek, az nem mindenhol ilyen természetes. A kolléganőm rengeteget segít a tanulásban, ha szükséges órákig magyaráz, amíg meg nem értem a dolgokat. — Tehát a szécsényi kudarc után most Salgótarjánban újra tanul? — Harmadikos vagyok a dolgozók gimnáziumában. Nyáron kezdtem el dolgozni, két éve, szeptemberben már iskolába jártam. Pál La- josnéval, litkei kolléganőmmel kezdtem el. — Hogyan megy a tanulás? — Elfogadhatóan — válaszol a kissé tolakodó kérdésre tapintatosan Tupai Gabriella. — Hálás vagyok, hogy segítenek... ★ Közösség nem születik — lesz. Például akkor, ha megközelítően azonos gondolkodású, érdeklődésű, munkahelyi elfoglaltságé és felelős magatartású, serény emberek találkoznak egymással. Az embercsoport közösséggé alakulása egy — sokszor ellentmondásos, kitérőkkel tarkított — folyamat eredménye. A „Lampart” ZIM salgótarjáni gyárának laboratóriumában a Madame Curie aranykoszorús szocialista brigád két évvel ezelőtt alakult, értelmiségiek, betanított munkások részvételével. Ti- zenketten vannak, fiatalok; átlagéletkoruk 28 esztendő. Hajadonok. többségben családos asszonyok, akik Madame Curie életpéldáját számos tekintetben eszményként tisztelik. Talán ezért is van, hogy a tagság kétharmada valamilyen bizonyítványt, oklevelet adó oktatásban vesz részt? Durányik Béláné így emlékszik vissza az alakulásra: —^ Kilencen dolgoztunk együtt. Egyetértés nélkül. Állandóan egymásba martunk. Csapkodtuk a másikra az ajtót, vagy nem szóltunk egymáshoz. Nem tudtunk kijönni az akkori vezetőnkkel, így aztán egymással sem. De ez az áldatlan állapot nem mehetett a végtelenségig. Korábban már mindegyikünk volt valahol brigádtag, többen gyesről jöttek vissza, egyszóval cselekedtünk. Nem vártunk bábáskodásra. Bejelentettük a munkaverseny-fe- lelősnek, hogy brigádot alakítunk és megtettük a vállalásainkat. Amikor a főnökünk megtudta, nekünk esett, hogy mertünk a tudta nélkül brigádot alakítani. Aztán . meg jött, bevesszük, ugye... — Vagyis dacból alakult meg a brigád? — Dac mindenképpen volt benne, de ugyanakkor az értelmes, hasznos tenni akarás igénye is. Elhatározásunk komoly megalapozottságát egyszerű bizonyítani. Megalakulásunk évében az aranyjelvény megszerzését tűztük ki célul és meg is' szereztük. — A brigád megalakult. A régi főnök elmert. De az egyet nem értő 9 ember hogyan találta meg a közös nevezőt? — Tulajdonképpen a vetélkedő rázott össze bennünket. Akkor rendezték meg először a salgótarjáni munkás kulturális heteket és a gyárunk erre az alkalomra szellemi vetélkedőt rendezett. A pontszerzési versenyben remekül szerepeltünk. Sok rendezvényen szinte az egész brigád ott volt. És ez nagy szó, hiszen anyák, vidékiek vannak köztünk. Bejutottunk a döntőbe, igaz, csak 5—6.-ok lettünk holtversenyben, de a lényeg, hogy megszűnt az ellenségeskedés. összeszoktunk, vagyis igazi brigád, közösség lettünk. — Ma már baráti a kapcsolat — mondja Vargáné Vékony Mária, a brigád vezetője. A fiatalasszony vegyipari egyetemre jár, a gimnáziumba járó brigádtagok egyik patrónusa. — Családostul évente egy-két alkalommal elmegyünk vacsorázni törzshelyünkre, a Tarján vendéglőbe. Olykor mozi- és színházi előadás is szerepel, meg megyénk megismerésére kirándulás. — Komolyan vesszük a vállalásainkat — jegyzi meg az éjfekete hajú, fiatal kohómérnök, Durányik Béláné. — Másképpen nincs értelme. Második éve teszünk egyéni kulturális vállalásokat. Van akinek csak két könyvet „kell” — ezt idézőjelben — elolvasnia, mert korábban nem olvasott, s nála ez is haladás. S ha moziba, színházba megyünk, sokszor nem az érdekes, mit nézünk meg, hanem, hogy utána beülünk valahová, mondjuk, egy félórás beszélgetésre, amíg nem jönnek a buszaink. A Madame Curie Szocialista Brigádot a gyárban a legjobbak közt emlegetik. A vendég, amikor megismeri őket, ezen cseppet sem lepődik meg. Az egykori dac, mely egy közösség szülője volt, a gyenge hajtásból életképes növényt fejlesztett. Mert közben a dacot a tudatos, tervszerű cselekvés váltotta fel. Az ösztönös jóság határozott tartalmat, értelmet kapott. A brigádba ma már csak azt veszik fel, aki kiállta az egyéves próbaidőt. Talán szigorú kikötés, de célszerű, mert mint elmondták, egyszer tértek el tőle és keserűen csalódniuk kellett. — Nem túlzók, s talán szerénytelenségnek sem hangzik: büszkeség bárkinek is bekerülni közénk — mondja a brigádvezető. — De a rendes, tenni akaró emberek előtt minden hozzánk vezető út . nyitva áll. * Kisterenyéről indul ki a vonat. A mellettünk levő ülésre húsz év körüli, fekete nő huppan le társai mellé. Egyikük figyelmezteti, oltsa el a cigarettát, mert nem dohányzó a kocsi. Ugyan — csattan a hangja —, ezt már végigszívom. Úgy sincs itt a kalauz. Zagyvapálfalváig kiderül; foglalkozása gyári kifutó, afféle irodai mindenes. Azt csinálja, amit mondanak neki, s a kedvére valót akkor, amikor nem látja senki. Főként a főnök, vagy adott esetben, a vonaton a kalauz. Brigádhoz, közösséghez nem tartozik. A csikk már-már a körmére ég. Még egy utolsót, egy jókorát szippant bele. aztán hanyag eleganciával ejti le a lába elé és cipőtalpával beledörzsöli a padló hőre érzékeny anyagába. Sulyok László
