Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-14 / 217. szám

líárouiruillíárd-háromszazmillló forintról van szó (TI.) Még előbbre lehetnénk, ha... A megyei pártbizottság ha­tározatának szellemében a salgótarjáni városi pártbizott­ság is összegezte a beruházá­si tevékenység első félidős ta­pasztalatait, rámutatott azokra az okokra, amelyek jelenleg akadályozzák a beru­házások hatékonyságát, s továbbra is feszültséget je­lentenek a munkában­Feloldották, újak keletkeztek A korábbi feszültségek kö­zül néhányat sikerült fel­oldani, ugyanakkor pénzügyi okok, előkészítési hiányossá­gok, tervezői és kivitelezői ké­sedelmek miatt egyes terü­leteken újak is keletkeztek. Egyik-másik beruházásnál az előkészítés hiányosságai miatt határidőcsúszások kö­vetkeztek be. Néhány helyen pedig növekedtek a költségek. Mivel a kivitelezés során tar­talmi változások is történtek — a gépek, berendezések és az építmények ára magasabb lett — néhány beruházónak át kellett dolgozni a hitelké­relmet. Esetenként továbbra sem sikerült határidőre el­készíteni a kiviteli terveket. Sőt, ezek műszaki tartalma, színvonala gyakran kifogá­solható. Előadódik, hogy a ter­melés kiszolgálását segítő infrastrukturális beruházások háttérbe kerülnek­Kedvezőtlenül hatott a be­ruházásokra, hogy egyes te­rületeken a kisebb hányadot képviselő építési feladatok­ra nagyobb figyelmet fordí­tottak, mint a nagyobb rész­arányt jelentő, termelőala­pokat bővítő feladatokra. Ez arra utal, hogy a beruházások anyagi és műszaki összetéte­lének komplex értelmezésé­ben és gyakorlatában van még mit tenni. Ide kívánkozik az is, hogy a tervszerűség és a hatékony­ság növelése csak akkor le­hetséges, ha a feladatok meg­oldásából az eddiginél na­gyobb felelősséget vállalnak a nagyvállalati központok. Vonatkozik ez elsősorban a döntések megalapozottságá­ra, a népgazdasági érdekkel való egyeztetésére. Indokolt­nak látszik az is, hogy a gyá­rak önállóságát növelni kell ebben a munkában. Szükség van továbbá arra is, hogy a beruházók saját építési ka­pacitásukkal is támogassák a kivitelezést. Kivitelezők, tervezők és egyebek A kivitelező vállalatoknál bekövetkezett, illetve folya­matban levő technikai, tech­nológiai korszerűsítések még nem hozták meg a kívánt eredményeket- Emiatt az építkezések idejének lerövi­dítése csak 1977. második fél évében vált érezhetővé. Elő­nyös hatása még nem tükrö­ződik a lakások gyorsabb üte­mű átadásában. Ugyaneze­ken a helyeken nem történt alapvető változás a munka- fegyelemben sem. Ennek 1 is része van a határidők csú­szásában, esetenként a költ­ségelőirányzatok túllépésében. De igen lassan növekszik a munka szervezettségének szín­vonala is. Hiba volna minden mulasz­tást, visszahúzó erőt kizárólag a kivitelezők nyakába varrni- A tervezők sem dolgoztak ki­fogástalanul. ez is közreját­szik a határidők be nem tar­tásában. A kivitelezői és tervezői munka hiányosságai mellett egyéb okok is zavarták a be­ruházási munka eredmé­nyességét. A Beszterce-lakóte- lepen például talajmechani­kai problémák merültek fel. Megcsúszott a C. úti támfal, nem kielégítő a koordináló munka színvonala, gyenge a szerződéses fegyelem, job­ban segítené a beruházások hatékonyságát, ha következe­tesebben érvényesítenék a különböző ösztönzőket és szankciókat. Hátráltató tényezők Hátráltató tényezőként sze­repel a tervezői, a kivitelezői kapacitás hiányos összhang­ja, valamint az indokolatlan árviták­Az előbbi nehézségek és hiányosságok miatt a kom­munális beruházások egyes területein a tervezettnél ke­vesebb létesítmény valósult meg. Vonatkozik ez elsősor­ban a lakásépítésre, különö­sen a kolónialakások pótlá­sára. E tekintetben a tervhez képest lemaradás tapasztal­ható. A városban az első két évre tervezett 466 célcsopor­tos lakásból 311-et adtak át. A párt várooi végrehajtó bi­zottsága e témát tárgyaló ülésén az 1978-ra tervezett lakásokból további 140-nek az átadását kérdőjelezte meg. Az elmondottak ellenére a párt városi végrehajtó bi­zottsága úgy ítéli meg, hogy az ipari beruházásokat ha­táridőre be lehet fejezni- A kommunális beruházásoknál jelentkező tervezői, kivitele­zői és beruházási hiányossá­gok miatt, az eredeti elkép­zelések maradéktalan teljesí­téséhez még átgondoltabb, tervszerűbb és gyorsabb mun­ka szükséges. Az előbb vázolt, fejlődést gátló jelenségek megszünte­tése képezi a tennivalók fő gerincét. Ezért az elmondot­takat csupán néhány figyel­met érdemlő gondolattal kí­vánjuk kiegészíteni. Ezek a következők: rendezni kell a tisztázatlan pénzügyi kérdé­seket, javítani az együttmű­ködést, növelni a vezetők sze­mélyes felelősségét a határ­idők betartásában és a pénz­ügyi feltételek biztosításában. Tovább szükséges fejleszte­ni az építőipari szervezet műszaki, technológiai szín­vonalát, belső szervezettsé­gét. Az építőipari kapacitások fokozott koncentrálásával növelni kell a hatékonyságot- A kommunális feladatoknál továbbra is kiemelten kell foglalkozni a lakásépítéssel, biztosítani kell a városépítés folyamatosságát, létrehozni a közoktatási és közművelődé­si intézményeket, a különbö­ző kereskedelmi szolgáltató- egységeket. Szükség van az előbb említettekkel együtt a közmű, a közlekedési és egyéb infrastrukturális területek arányos fejlesztésére. Foly­tatni kell a városközpont és a nyugati városrész építésé­nek előkészítését. A jelenlegi­nél nagyobb mértékben kell igénybe venni a megyén kí­vüli tervezők munkáját. Ha­tékonyabbá és rugalmasabbá szükséges tenni a NOMBER munkáját, időben meg kell kötni a kiviteli szerződése­ket. A fejlődés folyamatosságá­nak biztosítása megkívánja mind az iparban, mind a kommunális területeken, hogy az érdekeltek hozzá­kezdjenek a hatodik ötéves tervi feladatok kidolgozásé­hoz, figyelembe véve a helyi adottságokat, lehetőségeket és a hosszú távú külgazdasá­gi határozatból fakadó igé­nyeket­Következetesebben A beruházási munka sok­irányú feladatainak végre­hajtása akkor lesz még ered­ményesebb, ha a beruházás­ban érintett összes szervek kommunista vezetői, a párt- szervezetek példamutatóan, az eddiginél sokkal követ­kezetesebben, még nagyobb körültekintéssel hajtják vég­ire a központi, a megyei, a városi és saját maguk által kijelölt feladatokat. (Vége.) Györffy Dezső a városi pártbizottság gazdaságpolitikai csoport­vezetője Mivlátómester Tíz esztendőt dolgozott la­katosként, azután lett mű­szaki eilenp?. A VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyárában dolgozó Fenes László tehát korántsem jutott iskolapad­ból azonmód az ellenőri székbe. A 29 éves fiatalem­ber eléggé hosszú idő alatt tapasztalta ki a szakma minden csínját-bínját, mi­előtt arra vállalkozott vol­na, hogy a társai munkáját felelősséggel megítélje. Sor­sa így ebben is hasonlít szakmai elődeinek a céh­beli mívlátómestereknek a sorsára. — Korábban a turbinás áramlásmérőkkel dolgoztam — mondja —, aztán a PUN mérőállomásokkal. Ez a leg­finomabb lakatosmunka az üzemben. Egyszer, két év­vel ezelőtt, megüresedett egy műszaki ellenőri állás, és kérdezték, elvállalom-e. Két-három hétig töpreng­tem, aztán elvállaltam. .. A töprengésre az szolgál­tatott okot, hogy a munka­változtatás ötszáz forintos fizetéscsökkenést vont maga után. De a továbbtanulás gondolata is ott motoszkált Fenes László fejében, s ahhoz az ellenőri élet jobb körülményeket nyújt. Azóta a fizetése is maga­sabbra ugrott. Most 18 fo­rint 50 fillért keres órán­ként, s ezzel — amennyire valaki a fizetésével lehet — elégedett. Sínre került a to­vábbtanulása is, a tavaszon „minőségellenőrző szaktech­nikusi vizsgát” tett — siker­rel; a tanfolyamból még egy éve van hátra. — Valamennyire oroszul is tudnom kell. Sokat ex­portálunk a Szovjetunióba, s a bizonylatokat oroszul töltjük ki. Erre külön em­bert nem alkalmazhatunk, mi magunk oldjuk meg egy cirillbetűs írógéppel. Mihelyt műszaki ellenőr lett, lekerült róla a munkás­ruha, köpenyt visel dolog közben, s nem piszkolja ösz- sze a kezét sem. Jobban megy tehát a sora? — Ebben a munkában a felelősség lényegesen na­gyobb, mint a korábbiban volt. Bármit kiad az em­ber a kezéből, bélyegzővel igazolnia kell, hogy ő fog­lalkozott vele, s ha hibá­zik, évek múlva is kellemet­lensége támadhat... — Tehát a kellemetlenség kiküszöbölése végett alapos? — Nem mondhatnám, hogy csak az végett. A leg­több dolgozónak célja az is, hogy az ő gyárából lehető­leg mindig jó áru kerül­jön ki. Az országban sokat beszélnek a minőségi kifo­gásokról. Egyre többen jön­nek rá, hogy a saját mun­kájukban sem csupán meny- nyiségre kell törekedni, mert a használhatóság, a tartós­ság meg a szép kivitel is fontos. Mi magunk is so­kat vásárolunk, és elvárjuk, hogy ha jó áruért adtuk ki a pénzt, jó árut is kapjunk. A fiatalember — mint már utaltunk rá — export­árukkal dolgozik, azok szín­vonaláért felel. Ezt a meg­bízatást igen nagy megtisz­teltetésnek tartja, s „presz­tízskérdést” csinál abból: so­ha nem adódjon „felsülés” a termékekkel. — Abban a csoportban, amivel én dolgozom, nem jellemző a selejt. Nagyobb hiba még soha nem fordult elő. Hogy ebben mennyi az én részem, nem tudom. De az biztos, hogy a nehezebb kérdéseket közösen beszél­jük meg, úgy tapasztalom, bizalommal fordulnak hoz­zám. Szerepet játszik persze az is, hogy az emberek ér­zik, nem csupán belföldi megrendelésről van szó... — Ezek szerint a belföld­re szánt termékekkel nem Műszerekkel — gyorsan Erő- és munkagépek, teher- futómű, világítási alkatrészek szakemberek', akik szakmun- gépkocsik tucatjait javítják, méréshez használatos berende- kás-bizonyítványuk mellett karbantartják a KPM Nógrád zések segítségével jócskán le- érettségi vizsgával is rendcl- megyei Közúti Igazgatóságá- rövidül a karbantartási idő, keznek. Diesel-motor üzem- nak szakemberei, akiknek így a járművek hamarább anyag-fogyasztása érdekében munkáját nagyban segíti a hagyhatják el a műhelyt, ha- használják a precíz berende- jól felszerelt gépműhely. A marább végezhetnek velük zéseket, motordiagnosztikai vizsgála- munkát. Képünkön: Takács tokhoz szükséges műszerek, a Zoltán és Vámos Imre fiatal — kulcsár — Ulazás rugalmas alagútban Ezt a megoldást eszelték ki azok a japán építészek, akik a Tokiói-öböl alatt építendő földrengésbiztos vasúti alag­utat tervezték.- Az alagút hosz- sza 4700 méter, de rugalmas csak a közepén húzódó 750 méteres szakasz lesz. Ezt a részt hét darab betontetős acélcsőből kívánják összeállí­tani. A csövek szélessége egyenként 13 méter, magas­sága 8 méter, közéjük 12 cm vastagságú hermetikusan zá­ró gumigyűrűket szorítanak, s egymáshoz drótkötéllel erősí­tik őket. Azt várják ettől a módszertől, hogy az alagútba így nem hatol be majd a víz még akkor sem, ha az öböl alja földrengés következtében a jelenlegi szintnél 1—2 mé­terrel mélyebbre süllyed. foglalkoznak olyan gondo­san? — Én úgy látom, hogy a hazai piacra gyártott termé­keknél az emberek hajlamo­sabbak a lazításra; arra, hogy nem annyira követke­zetesen tartsák be az előírá­sokat. .. — ön is hajlamos erre? — Én azt mondom, hogy ha egy munkát elvállaltunk, akár kül-, akár belföldre ké­szül, a szabványok előírásai­nak feleljen meg. Az előírá­sok általában szigorúbbak a külföldre szánt termékek­nél; fokozottabb a gyártás­közi ellenőrzés, az emberek is talán ezért figyelnek job­ban oda. A fiatalember, bár az el­lenőrzést szívvel-lélekkel végzi, nem intett búcsút végleg a lakatosszerszámok­nak. Odahaza gyakran bar­kácsol. Most éppen házat épít, ahhoz készített nem­rég egy betonkeverőt. — De az igazi kedvtelé­sem a futball. Csak sajnos, már nemigen jut időm rá... — mondja a hajdani NB III-as futballkapus. Tanulás és házépítés mö­gött 29 évesen tényleg hát­térbe szorul a foci. És még nem is említettük a négy­éves kislányt, aki szintén nem lehet utolsó..'. mól— Nétfy üres tányér Hogy miért volt érdemes négy üres tányérról cikket ír­ni, az csak a végén derül ki. Történt, hogy az egyik nagyvállalatnál úgy döntöttek az emberek: megküzdenek a szocialista brigád címért. Meg is alakították a brigádot, megtették a vállalásokat, brigád­naplót -nyitottak és abba minden jelentősebb eseményt be­írtak. Bekerülték ‘a "féiiyképek is.” A brigádtagok rendszeresen részt vettek a kommunis­ta szombatokon, külön társadalmi munkát vállaltak az egyik megyeszékhelyi iskolában, rendszeresen megtartották bri­gádgyűléseiket, kirándulást szerveztek, hogy megismerjék a hazai tájakat, sőt egyszer különautóbusszal külföldre is el­mentek. Kirándultak a támogatott iskola gyerekeivel is. Kisebb és nagyobb formátumú képek is bizonyították a naplóban: jól érezték magukat a szocialista brigád tagjai. Volt köz­tük, aki színjátszó csoportban szerepelt, kollektív színház-, és mozilátogatásokon is részt vettek. Segítettek egymásnak a lakásépítésben, a szőlőművelésben, az autójavításban, vi­gasztalták az elkeseredett brigádtagot, tanácsot adtak annak, akinek problémája adódott. Igyekeztek megismerni egymást. Sőt nemcsak egymást, egymás családját is. Hogy közelebb kerüljenek a családok is — rendszere­sen összejöttek, hol kirándulás keretében, hol egy jó halász­lét enni. Minden rendbenlevőnek látszott, csak egy valami hiány­zott ahhoz, hogy a brigád közérzete valóban jó legyen. Ez a valami: ismerjék meg ők jobban a vezetőket, a vezetők pedig őket. Egy-két alkalommal meghívták a feletteseiket: szívesen látnák őket a brigádgyűléseken, lássák, mi foglalkoztatja őket, miben kérik a segítséget, hogy teljesíteni tudják a vál­lalásaikat. A vezetők nem mentek el egyszer sem a brigádgyűlés­re. Kirándulásra is hívták őket, de elfoglaltságukra való hi­vatkozással, azt is lemondták. Miután egyetlen kísérlet sem sikerült már-már le­mondtak a brigádtagok és a vezetők közötti baráti találko­zóról. Hogy végül is újabb kísérletet tettek, annak oka: el­nyerték a szocialista brigád címet. És. mint ilyenkor lenni szokott, a jól végzett munka, az elismerés örömében valaki elkiáltotta magát: „Fiúk, ezt meg kell ünnepelni!” És meg­született a döntés: az ünnepséget az egyik vendéglő külön­termében tartják. Az ünnepségen ott lesz minden brigád­tag férje, illetve felesége és meghívják a két vezetőt is: ün­nepeljenek ők is velük és hozzák magukkal a feleségüket is. A vezetők hímeztek, hámoztak: „Fehérasztal mellett nem illik termelési és üzemi problémákról beszélni”, meg, ha: „Elfogadjuk a maguk meghívását, akkor más brigádok­hoz is el kell menni...” Ilyen és ehhez hasonló mentséget kerestek, de a brigádvezető a brigád nevében ismételten ki­jelentette: „Várjuk, a kedves családjukkal együtt”. Elérkezett a szombat délután. Három órakor megállapodtak a brigádtagok: várnak még egy negyedórát és csak akkor kezdik el az ünnepséget, amelyre pontosan megérkezett minden brigádtag. Negyed négykor már nagyon feszélyezetté vált a légkör. Három óra húszkor megkezdődött a házastársakkal kibővített brigád­gyűlés, amelyen a brigádvezető értékelte:niként is érték el a szocialista brigád megtisztelő címet. A beszámoló tartalmas volt. A vezetők és feleségeik még a végére sem értek oda. Sőt a tálalást is elhalasztották miattuk egy negyedórával, de tovább nem vártak. A halászlét elfogyasztották, a tányérokat elvitték. Utol* jára azt a négy tiszta tányért, amely üresen maradt. A brigádtagok és hozzátartozóik úgy érezték a halász­lé egy kicsit keserű volt, pedig a szakács váltig állította: nem lehetett keserű, hisz’ minden pontynak kiszedték a ke­serű fogát. sz. j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents