Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

nárommin5íírfl-hároniS7á7mil!ió forintról van pzó (I.)

Javult a beruházási munka tervszerűsége

A salgótarjáni városi párt- bizottság. a megyei pártértekezlet, valamint az azt követő párthatározatok szellemében, a mostani tervidőszakban. kulcsfontosságú feladatnak jelölte meg a tervszerű és kiegyensúlyozott beruházási tevékenység feltételeinek megteremtését, a beruházási tennivalók politikai eszközökkel történő segítését.

Ennek szellemében írta elő a gazdasági egységek pártszerveinek, társadalmi és tömegszervezeteinek ez irányú tevékenységét. A kitűzött célok megvalósítása érdekében rendszeresen értékelte a végzett munkát, esetenként, amikor úgy látta, akkor operatívan is intézkedett a feszültségek feloldása érdekébenA megyeszékhelyre koncentrálódik

A beruházások középpontba állítása a városban azért igen fontos feladat, mert a mostani tervciklusban a megye beruházásainak — ipari és kommunális — jelentős része Salgótarjánban valósul meg. Az ipari beruházások nagysága eléri a kétmilliárd forintot. Ennek az összegnek hatvan százalékát korszerűbb gépek, berendezések, új technológiák vásárlására fordítják. Az elfogadott program megvalósítása révén tovább korszerűsödik a termékszerkezet, nőnek az exportáru- alapok, fokozódik a hatékonyság, meggyorsul a munkaerő pótlása, csökken a nehéz és egészségre ártalmas munkahelyek száma.

Az átlagosnál nagyobb beruházási programot valósítanak meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a sík-, az öblösüveg-, és a bányagépgyárban.

Értékelve a jelenlegi terv- ciklus első félidejét, a városi pártbizottság megállapította,

hogy a beruházási elképzelések valóra váltásában jelentős eredmények születtek. Vonatkozik ez mind az ipari, mind a kommunális beruházásokra. Utóbbiak a lakosság életkörülményeit, életszínvonalát, kulturáltságát közvetlenül is befolyásolják. Erre egymilliárd-háromszázmillió forint áll a város vezetőinek és dolgozóinak a rendelkezéséreA városi pártbizottság területfejlesztési irányelveiben a legfontosabb tennivalók közé sorolta a lakásépítkezést és 2300—2600 lakás felépítését jelölte meg. Eddig 900 lakást adlak át. E munka során megkülönböztetett figyelmet fordított a város vezetősége a szociális körülményeknek nem megfelelő telepek szanálására. A tervezett 260 megszüntetésre ítélt lakásból két év alatt 151-et számoltak fel. A tervszerű, többszintes lakásépítkezésben mutatkozó lemaradásokat jelentős mértékben csökkentettük oly módon, hogy növekedett a tanácsi lakásberuházások és a családi házak építése.

Több jelentős kereskedelmi és szolgáltatóegység nyílt meg, kulturális, közoktatási és egészségügyi létesítményeket adtak át.

Mi lette lehetővé?

Az ipari és kommunális beruházásokban elért eredményeket elsősorban az tette lehetővé, hogy javult a beruházási munka tervszerűsége, jobban érvényesült a pártszervek és szervezetek irányító, ellenőrző tevékenysége- Közrejátszott az is, hogy a felkészülés is alaposabb volt, mint az előző tervciklusban. Az időben tisztázott pénzügyi feltételek is sok segítséget jelentettek. Kedvezőbbé tette a munkát, hogy komplexebbé vált a várostervezés. A korábbinál több tervező vállalat kapcsolódott a munkába. Az építési technológia korszerűsödéséhez, a kivitelező vállalatok jelentős központi és tanácsi támogatást kaptak. Jó dolog, hogy az állami vállalatoknál megkezdődött az iparszerű termelés feltételeinek kialakítása.

Az éves cselekvési programok elkészítésénél, majd ezt követően a végrehajtásban jelentős helyet foglalt el a beruházási munka segítése, ellenőrzése- Ez kifejezésre jutott a rendszeres beszámoltatásokban, a káder- és személyzeti munka irányításában. a szocialista együttműködési szerződések szorgalmazásában, esetenként az operatív intézkedésekben.

A városi tanács, a városi pártbizottság irányelveinek megfelelően rangsorolta a feladatokat, átfogóbb koordinációval a fejlesztési tevékenység jobb összehangolására törekedett. A tanácsnál javult a gazdálkodási fegyelem, pénzhiány nem akadályozta a munkát. Az egyes ágazatoknál előforduló pénzügyi - feszültségeket átcsoportosítással megoldották.

A sikerekből részt kértek a szakszervezetek, a KISZ- és tömegszervezetek. Szocialista munkaverseny-vállalásokkal, együttműködési szerződésben való aktív részvétellel, társadalmi munkaakciók szervezésével, védnökségvállalással vették ki részüket a beruházási munka megjavításából, a feltételek megteremtéséből.

Hä«*,

A kétségtelen tiszteletreméltó eredmények mellett számos objektív, valamint egyéb, más forrásokból táplálkozó hiányosság fékezte a hatékonyabb munkát- Ezekről, a feladatokról, és a különböző tartalmú tennivalókról szól írásunk következő része. (Folytatjuk.)

Győrffy Dezső a városi pártbizottság gazdaságpolitikai csoport- vezetője

'Úr

Az északkelet-bulgáriai

Preszlavtól nyugatra, mezei munkák közben nagy jelentőségű leletre: gyönyörű arany ékszerekre bukkantak. A Bolgár Tudományos Akadémia sumeni régészeti intézete most ezen a helyen további ásatásokat végez- A közeli város — Veliki Preszlav néven — Bulgária fővárosa volt a kora középkorban, a IX. század végétől a XI. század elejéig. Az aranykincs feltehetően a X. századból való.

Aranykincsek

A régészek nem tartják kizártnak, hogy itt további jelentős eredményekkel járhat a kutatás.

Eddig több mint 50 arany ékszert és egyéb tárgyakat hoztak felszínre- A legérdekesebb köztük az egymáshoz fűzött érmékből álló ' nagy arany nyaklánc. Az érméket növény- és állatábrázolások díszítik. A középső érmén

Mária képe látható. Az arany gyűrűk, fülbevalók és má ékszerek formája különleges Találtak aranydíszítósű bőr övét, nagy, négyszöglete: gombot virágmotívumokka ékesítve.

Az aranyművesség e széj példányait viszonylag kis he lyen — 4x2,5 méternyi te rületen — elszórva, nem pe- dig agyagedénybe zárva találták. Az ékszerek feltehetően előkelő nemesúr feleségéi lehettekHA BÄRKIT megkérnének, soroljon fel 15—20 versenyképes magyar terméket —, vagy akár ötvenet is — a kazánt senki sem említöné. Kinek is jutna eszébe manapság, hogy egy gőzkazán az exportképes, a gazdaságosan előállítható, modern gyártmányok közé sorolható, beilleszthető a termékszerkezet-váltás programjába.

Sokan a termékszerkezet korszerűsítésére gondolva valóban hajlamosak arra, hogy csakis teljesen új gépekre, műszerekre, eszközökre gondoljanak, tehát olyan gyártmányok előállítására, amelyeket eddig a hazai ipar még sohasem készített, sőt: szerte a világban mások sem nagyon. Ez azonban a versenyképesség kissé egyszerűsített és nem is helytálló értelmezése. Mintha valóban csak az lehetne versenyképes a világpiacon, ami egyedülálló, vagy ritka, amikor pedig a versenyképességnek sokféle forrása létezik. Egy-egy termék például azzal is igen jól megállhatja a helyét más gyártmányokkal szemben, ha mindig kitűnő a minősége, vagy, ha az ára általában a legmagasabbak alatt helyezkedik el. mert gazdaságosabb az előállítása, mint a konkurrens cikkeké.

Különböző felmérések szerint is például jelenleg az iparban gyártott termékek körülbelül 30—33 százalékát kell teljesen újra kicserélni, vagy végképp abbahagyni a gyártását. A gyártmányok 40 százaléka nem szorul cserére, ezeknél a versenyképesség növeléséhez elég lehet a gyors és hathatós felújítás, a részNem mindig az új a legjobb

leges korszerűsítés is. A gond persze, kétségkívül ezzel az utóbbi megoldással a több: valamit átalakítani, átszerkeszteni legtöbbször nagyobb fáradságba kerülhet, mint eltörölni azt, ami eddig volt és tiszta lappal indulni. Csakhogy a felújítás, az esetek többségében kevesebb pénzzel, gyorsabban és kisebb Kockázattal megoldható. A kiseob kockázat egyszerűen abban rejlik, hogy a felújított termék elődjét már ismerhették a piacon és esetleg már kialakult a vevőköre, s így ennek nem a megszerzéséhez, hanem a megtartásához szükséges a korszerűbb változat.

A termékszerkezet-váltásnak az ilyesféle szemlélettel való megközelítésére, ennek hasznosságára az utóbbi 'dó- szak egyik legjobb példáját a Magyar Hajó- és Darugyár kazángyárának programja szolgáltatja. Itt sorra vették, elemezték a lehetőségeket, a piaci igényeket, a befektetést, a várható hasznot — tehát mindazt, amit ilyen esetekben kalkulálni szükséges —, s végül úgy találták, hogy némi külföldi műszaki segítséggel érdemes egy-két száz millióért éppen a kazánokat — ezeket az igen régi gyártmányokat — megfiatalítani, gyártásukat korszerűsíteni és ismét kapcsolatba lépni a régi vevőkörrel, vagy új megrendelőket toborozni.

Ezt az elgondolást persze, nem pártolta azonnal mindenki, sem a gyárban, sem a gyáron kívül. Sok jó érv kellett ahhoz, amíg végül is kivitelezésre kerülhetett az elgondolás. Egyébként a jó érvek között, az egyik legjobb éppen az volt, hogy a kazánok a magyar iparnak régi gyártmányai. A magyar kazánok tehát nem számítnak új jövevénynek a világpiacon, csupán egy-másfél évtized múltán most ismét visszatérnek oda. Ehhez a régi piaci kapcsolatok felélesztése is elég, nem kell újakat keresni.

Idehaza — újabb jó érv — számottevő gyártási hagyomány, értékes tervezési, termelési tapasztalat halmozódott fel, s ezt ugyancsak kár lenne veszni hagyni.

Volt viszont egy igen nagy ellenérv a gyár javaslatával szemben, éspedig, hogy a kazánok rendkívül anyagigényesek, s ezért a népgazdaság számára nem a legelőnyösebb termékek. Való igaz, hogy egy-egy kazánhoz — a típustól függően — több száz tonna vas és acél szükséges. Csakhogy —, mint ezt a számítások is fényesen igazolták — az új kazánok a felújított, áttervezett konstrukciók a bennük megtestesülő igen magas színvonalú, összetett élőmunka mennyisége miatt a bedolgozott anyag értékének többszörösét érik. Ezek az új

Sikeresen teljesítette az első félévi termelési tervét a Fémmechanika Szivattyú és Anyagmozgatógép-gyártó Szövetkezet rétsági üzeme. A tervezett 30 millió forintos termelési értékét 34,5 millió forintra teljesítette és ez, az elmúlt évihez viszonyítva 133,9 százalék. A SIHI típusú szivattyúból és a Calor típusú melegvíz-keringtető szivattyúból több mint ötezer darabot gyártottak. A képen Petrezsely László és Csibra Béla szerelők a szivattyúk végszerelését végzik. (bábéi-felv.)

Hiba van a kréta körűi

Szervezés és tartalékok

Mégpedig nem a mulatóban, hanem a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat gépkocsijainak fülkéiben. A közelmúltban megtartott vizsgálat kimutatta, hogy hiányosságok tapasztalhatók a menetlevelek kitöltésének pontossága terén. Többek között elmaradt a fordulók igazoltatása, az üzemanyag-felvételi idők feltüntetése, s a meglevő adatok sem mindig egyeztek a kilométeróra állásával. A mulasztóktól számon kérik felületességüket, s szükség esetén fegyelmi eljárást is indítanak azok ellen, akik ezt „kiérdemlik”. Ilyen módon kívánja többek között erősíteni a vállalat a szállítási fegyelmet.

kazánok ugyanis automatikus működésűek, magas fokon műszerezettek, technikájukban az elektronika legújabb vívmányait is alkalmazzák. Ezekben a konstrukciókban egy tonna kohászati termékre már több ezer mérnöki óra jut a kazántervezők munkájától a műszer- és automatikaipar teljesítményéig.

Az MHD új kazánja így tulajdonképpen jó példája annak is, hogy esetenként menynyire nem kifizetődő az anyagigényességre való hivatkozással megválni egy-egy jó hírű, hagyományos gyártmánytól, ahelyett, hogy az adott termék fejlesztésével, képessé tennék a gyártmányt saját „súlyának” versenyképes hordozására, tehát, hogy az esetleges anyagigényességet magas értékű élőmunkával, szellemi munkával párosítva — a sok és drága anyagot ellensúlyozzák.

AZ ÖREG KAZÁNOK megfiatalítása az MHD-nál jól mutatja, hogy valóban érdemes mindenütt alaposan mérlegelni, mikor kifizetődőbb terméket váltani, s mikor hasznosabb a meglevőt felújítani. A termékszerkezet korszerűsítésének programjában józan és célravezető megoldás. A válogatás, a mérlegelés nélküli, kampányszerű váltás — amellett, hogy ehhez nincs elég erő, se pénz — végeredményben csak az írott szót nézve, éppen a program lényegére nem ügyel, hiszen nem a gyártmánylista mindenáron való „átírása”, hanem a hatásfok, a versenyképesség növelése a feladat.

S t.

Az utóbbi években oly’ sok alkalommal és oly sok fórumon esett szó a szervezés fontosságáról, a szervezettségi színvonal emelésének követelményéről, hogy egyre nehezebb ezzel kapcsolatban újat mondva, olyan érveket felsorakoztatni, amelyek az eddigieknél nagyobb sikerrel győznék meg a vállalatokat e munka gyorsításának szükségességéről.

Erre pedig az egyre nehezebbé váló gazdasági feltételeink között mind nagyobb ,szükség volna. Hiszen — idézzük csak a legismertebb okokat — a népgazdaságban az ex- tenzív fejlődés tartalékai nagyrészt kimerültek, az iparban foglalkoztatottak létszáma nem emelkedik, sőt, a legtöbb területen csökken a következő években. A további fejlődés forrása tehát csakis a termelékenység növelésében kereshető. Mégpedig — a beruházási piac feszültségei miatt — elsősorban a belső tartalékok feltárása, hasznosítása révén, aminek pedig köztudottan, és sok példa által igazolva a szervezés az egyik legjobb eszköze.

Egyre több vállalat él a 3 M (mozdulatelemzés, munkatanulmányozás, munkakialakítás) módszerével, s nem ritka, hogy ennek bevezetése után a termelékenység másfélkétszeresére emelkedik. Több vállalat alkalmazza — például a Dunai Vasmű, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Tiszai Vegyi Kombinát — a nagyjavítások, felújítások szervezésében a hálótervezés módszerét, s így általában a felére rövidíti e munkák időtartamát. S ugyancsak a szervezés hatékonyságát igazolják a nehézipar és a kohó- és gépipar adatai is, amelyek szerint a szervezéssel kapcsolatos ráfordítások megtérülési ideje átlagosan négy és fél hónap.

Mégis, bár egyes vállalatoknál és a szervező munka egyes területein születnek kimagasló eredmények, ezek inkább csak példák maradnak — a törekvések a szervező • munka javítására még korántsem váltak általánossá, a vállalatok szervezettségi színvonala nagy eltéréseket mutat.

A vállalatok egy részénél például csak akkor tartják fontosnak a szervezést, amikor a vállalat helyzete romlik. De nem egy esetben még akkor sem „nyúlnak” a szervezéshez, ha a vállalat fejlesztése gondokat okoz — akkor is inkább újabb és újabb gépeket, állandó korszerűsítést szeretnének. Holott gondoljunk csak például az igen alacsony átlagos műszakszámra, a gépek alacsony kihasználására — a legtöbb esetben a meglevő eszközeikkel is rosszul gazdálkodnak — ugyanakkor az új fejlesztéseknél, nem egy esetben éppen a szervezés gyengeségei miatt „újratermelik” az alacsony színvonalat.

A beruházási tervjavaslatokhoz például csak a legritkább esetben készül szervezési tervdokumentáció, amelyben maghatározzák a munkafolyamatokat, szükség esetén a munkamódszereket, és a berendezések működtetéséhez szükséges létszámot. Minderre sok esetben csak utólag kerül sor, sokkal nagyobb nehézségek árán, s jóval kisebb eredménnyel.

A beruházásokon túl jó néhány olyan terület van még, ahol a szervező munka színvonala alacsonyabb a szükségesnél. Az a nemzetközi összehasonlítás például, amely a nehézipari vállalatok termelékenységét mérte össze a hasonló jellegű, korszerű külföldi vállalatok termelékenységével, többek között azt mutatta, hogy az elmaradásunkat számottevő mértékben a különböző kisegítő tevékenységek, szállítás, anyagmozgatás, karbantartás alacsony termelékenysége, alacsony szervezettsége okozza. Nem véletlen például, hogy éppen ezeken a területeken a legalacsonyabb a munkanormák alapján bérezett dolgozók aránya.

A szervező munka javításának még mindig az egyik legnagyobb akadálya a nem megfelelő szemlélet, a szervezés fogalmának még mindig nem egységes, nem megfelelő értelmezése. Sok helyen például nem tisztázták a szervezés helyét, szerepét, a szervezők hatáskörét a vállalati feladatok között. Nem egy esetben például kizárólag a számítástechnika alkalmazásával, legfeljebb az ügyviteltechnika fejlesztésével azonosítják a szervezést. Sok esetben pedig a működési szabályzatok módosítása, átalakítása a szervezők legfontosabb feladata — holott munkájuknak a termelési folyamat egészére, a termelékenység növelésének valamennyi lehetőségére ki kellene terjednie.

k. j.

NÓGRÁD — 1978. szeptember 13., szerda «5