Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-13 / 216. szám
Lényeges a személyes felelősség A tankötelezettségi törvény végrehajtása Szécsényhen A Szécsényi nagyközségi Ta- ba járás kötelezettsége alól. elsó osztályos tanulók 77 szánács a közelmúltban tárgyal- Ezek jelentős többsége orvosi, zaléka részesült óvodai oktata a tankötelezettség teljesité- szakorvosi vélemény alapján tásban. Az óvodába nem járó sét, a törvény végrehajtását, kapott felmentést. A felmen- gyermekek részére megszer- Megállapította, hogy az isko- tettek közül egy beiskolázást vezték az egyéves iskolai elő- lák vezetői, a nevelők felis- nyert a dolgozók iskolájába, készítőt. A fejlődésben elma- merték a feladat fontosságát, ahol eredményes vizsgát tett. radt gyermekeket az alacso- s ennek megfelelően végzik Egy tanulót pedig felkészítet- nyabb létszámú kisegítő* isz- mindennapi oktató-nevelő tek az osztályozó vizsgára. A tályokban helyezik el, ahol a munkájukat. Az elmúlt ran- többiek távolmaradtak a kor- kis létszám és a lassú ütemű évek adatai és tapasztalatai repetálásokról. előrehaladás nagyobb mértékszerint a község területén min- A tanévvesztési arány ki- ben lehetővé teszi az egyéni den általános iskolás sorú alakításában szerepet játszik a foglalkozást. A tanulókkal va- gyermeket beiskoláztak. Az rendszertelen iskolába járás, az ló fokozott törődést bizonyítja 1977—78-as' tanévben a két igazolatlan hiányzás. A Rá- az első és második osztályban általános iskolának 817 tanú- kóczi iskolában hat. a Mik- bevezetett egész napos oktatá- lója volt. A nagyközség általa- száth iskolában pedig kilenc- si forma. Az alsó és felső t.a- nos iskolái jó úton járnak a venkettő napot hiányoztak iga- gozat átmeneti nehézségeit tankötelezettségi törvény vég- zolatlanul a tanulók. A szűk- csökkenti a tantárgycsoportos rehajtásában. Évről évre csők- séges intézkedéseket az isko- oktatás, melyet a harmadikken az évismétlők száma. Az lavezetés és a szakigazgatási és negyedik osztályban vezet- 1975—76-os tanévben a tanú- szerv megtette. Mulasztás mi. tek be. Az iskolákban évek óta lók 1,6 százalékának kellett att osztályozatlan tanuló a két megszervezik a pótló foglalko- osztályt ismételni. Az elmúlt iskolában nem volt. zásokat. A gyermekek tanulását tanévben a Mikszáth Kálmán Mindkét általános iskolában könnyítik a napközi otthoni Általános Iskolában egy, a az oktató-nevelő munka egy in foglalkozások, melyben a tanu- II. Rákóczi Ferenc Általános fontos feladata a tankötele- lók 42,8 százaléka vesz részt. Iskolában hat tanuló nem tel- zettségi törvény minél teljejesítette a tantervi követel- sebb végrehajtása, hogy a ta- A törvény teljesebb végreményeket. Ez a tanulói lét- nulók 14, illetve 16 éves ko- hajtása érdekében szükséges, szám 0,7 százaléka. A beszá- rukig elvégezzék az általános hogy a nevelők személyes femoló szomorúan állapítja meg, iskola nyolc osztályát. A ne- lelősséget vállaljanak minden hogy magas a cigánytanulók velők többsége korrepetáláso- tanuló iskolába járásáért, to- bukási aránya. A két iskola kát végez, differenciált foglal- vábbhaladásáért. Tervszerúb- 29 cigány tanulójából öten kozásokat tartanak, segítik a hé kell tenni a felmentett t.a- buktak osztályismétlésre. hátrányos helyzetű tanulókat. nulók osztályozó vizsgára vaA bukások mellett a tanév- A tanács és az iskolák ve- felkészítését. A tanács az vesztés másik oka a minden- zetői keresik azokat a lehető- állampolgári kötelezettségét és napi iskolába járás alóli fel- ségeket, amelyek javítják az szülői felelősségét elmulaszmentés. A Rákóczi iskolában oktatás feltételeit, fokozzák a tokkal szemben szigorúbban él négy, a Mikszáth Kálmán is- tanulás hatékonyságát. Az ok- a felelősségre vonás hatósági kólában két tanulót mentet- tatáspolitikai határozát nyo- eszközeivel, tek fel a mindennapi iskolá- mán sikerült elérni, hogy az Sz. F. Mai tévéajánlatunk 20.00: Viszontlátásra drága. Tersánszky Józsi Jenő, a, szerző személyes élményeit írta meg kiemelkedő művészi színvonalú regényében a „Viszontlátásra drága”- ban, amelyet most a televízió is képernyőre dolgozott fel Maár Gyula rendező közreműködésével. Az író az első világháborúról mond egyértelmű, elmarasztaló ítéletet. Annak idején saját elhatározásból, önként vonult be katonának. Bevallása szerint a „kalandot” kereste, de csak megdöbbentő élményeket, egy magából kifordult, elembertelenedő világot talált. Regénye egy bájos, fiatal lány története, akinek legvirágzóbb leg- idillikusabb éveibe tör be a háború, a front közvetlen valósága. Drámai megrázkódtatással jár ez a szoros közelség. A tiszta, idilli szerelem után sóvárgó ifjú lány lezüllésének, meghasonlásának, átváltozásának, lehetünk tanúi a képernyő előtt. Az ösztönök világába való menekülés! Nela, akit Bánsági Ildikó alakít a tv-filmben, megalázott fiatal teremtést állít elénkj akit a háború iszo. nyú gépezete embertelen mélységbe taszított ábrándjainak fellegvárából. „Ha az iskolai végzettségemet tirtatják..." A moszkvai Tolsztoj-múzeumban Moszkva központjában, a Kropotinszkaja utcában áll a nagy orosz író Lev Tolsztoj múzeuma, 200 ezer az íróra vonatkozó dokumentumot őriznek az ódon épület termeiben. Tolsztoj-művek kéziratait, könyveinek első kiadásait, Tolsztoj-írásokhoz készült illusztrációkat. Személyes tárgyait, portrékat az íróról és családjáról, levelezését, fotókat, korabeli újságok kritikáit, cikkeit Tolsztojról. A múzeum könyvtárában 50 ezer kötet könyvet őriznek. Megtalálható itt Tolsztoj teljes életműve, könyvei oroszul és idegen nyelveken, s az íróról szóló irodalom, tudományos munkák, tanulmányok, életrajzi munkák. Grigorjev és O. J. Bővet is- Képünkön : A múzeum épüle- mert orosz építészek tervei te, amelyet 1817-ben A. G. alapján emeltek. Meddig érdemes tanulni ? — jutott eszembe a kérdés, amikor beléptem a salgótarjáni dolgozók általános iskolájának kapuján. Talán nem is értelmes a kérdés — töprengtem —, hiszen a művelődés nem ismer befejezett állapotot. Aki egyszer „belekóstolt”, úgysem tudja abbahagyni. Az első elolvasott értékes könyv újabbak olvasására késztet. A kíváncsiság, az érdeklődés szinte „automatikus” az emberben. A mértéke ugyan minden emberben más és más, de létező. A kíváncsiságon, az ismeretszerzési vágyon túl persze varnak a tanulásnak praktikusabb indítékai is. Beszélgetőtársam, Bata Gyula kőműves, így beszélt erről: — Rászántam magam a tanulásra, mert különben nem kaphatok jogosítványt. Vettem egy szép Zsigát (így mondja), de csak a fiam vezetheti... — Hányadikba iratkozott be? — A két utolsót szeretném elvégezni. Annak idején, 1945- ben nem tanulhattam tovább, kellett a kereset. A munka akkor fontosabb volt, mint a tanulás. Nem titkolom: félek egy kicsit. Nem vagyok már „mai gyerek”, 46 éves múltam, unokám is van már... A magasépítőknél dolgozom, naponta járok be Mátraszőllős- ről. Ezentúl délutánonként iskolapadban kell ülnöm, csak este érek haza. Remélem: hamarosan már én is vezethetem az autót, nemcsak a fiam... Csonka Vilmos is hasonló okokból vállalkozott a tanulásra: a jogosítvány miatt. Danyi Ernő indítékait a kora is magyarázza. — Alig múltam el húszéves — mondja — Rossz érzés fog el, amikor az iskolai végzettségemet firtatják. Szégyellem, hogy csak pár osztályt végeztem... Rendes munkát sem kap az ember» ha nincs meg legalább a nyolc osztálya. Találkoztam egy rejtélyes fiatalemberrel is. Rejtélye abból állt, hogy a nevét nem mondta meg. Egyetlen kérdésemre sem válaszolt, csak mosolygott titokzatosan. Végül kinyögte: — Csak egyetlen osztályt végeztem... Valamit dadogtam a szégyenről, hogy szóra bírjam, A fiatalember továbbra is mosolygott, magabiztosan, derűsen. Hirtelen ennyit mondott: — Szégyellj e magát az, aki nem tanul! Kell ehhez hozzátenni valamit? Sárközi Gábor Bárány Tames : * \ BALATONNAL (3.) Munkanapja eléggé csendesen telt; délután három felé van csak egy kisebb izgalma. A pénztárkönyvet ellenőrzi éppen üvegfallal elkerített kis irodájában, amikor bevágódik az ajtó, belép a legfiatalabb levélkihordó és táskáját asztalára csapja, s így szól. — Kérem a könyvemet, főnök. Kilépek! Félre sem tolja a pénztár- könyvet csupán a hosszú számsorok közül emeli fel szemét. — Mi van, fiacskám? — Kérem a munkakönyvemet! — És köszönni ki fog? Aki bent van a szobában, vagy aki belépett? A fiú arcán a zavar kis rongyfelhője. — Jó napot, főnök. Nyájas arccal bólint. — Szervusz, fiam. Mi a probléma? — Az, hogy kilépek. Kérem a munkakönyvem! Jóságosán biccent. — A munkakönyvedet. Értem. És miért? A fiú — létramagas, sovány, pattanásos, boglyahajú — szinte fújtat a dühtől. — Mert kilépek, mondom! — Ezt értem. De miért? A boglyahajú hallgat. Kis csönd. — Meggondoltad alaposan, fiam? A gyerek ránt a vállán. — Meggondoltam, meggondoltam! Nekem ehhez nem kell sok. Én nem gatyázok, meg lelkizek, meg ilyesmi! Ha egy meló nekem almás, én lelépek! Bólogat, mint már mindent ért. aki most 4 NÜGRÁD — 1978. szeptember 13., szerda •— De miért almás a mel kisfiam? A fiú előrehajol, arcába v< szökik. — Hallja! Rángasson görcs másokat, de ne enger azért, hogy az egyik vadidi gén szivar levelét elvigye másik vadidegen szivarnál Nekem ebből elég volt, én el be belefáradtam! Figyelmesen nézi a gyere arcát; megint bólint, mint al a panaszt nagyon is megérti. — Mióta csinálod, éd< fiam? — Már három hete! — k ált ja a gyerek sebzetten. Csak áll, áll, túrja azt boglya haját a bal kezével, jobbját meg nyújtogatja munkakönyvéért. Időt ke nyerni! — Mondd — kérdi barátsi gosan — és te mindennel í§ vagy, Lajcsikám? A lányok is úgy váltogatod, mint munkahelyeidet? Három h — aztán pá, kis • aranyoi pá?... A gyerek elmosolyodik. — Három bét! Most mit c kiz, főnök? Ha a csaj olyan, mint ez a meló i akkor három napot se húze le mellette! — Most már v gyorog; fölényes az arca. Tudja, az életben az a szé hogy csaj is, meló is van b ven! — Megint beletúr a h jába; de most inkább minti igazgatná. — Egy ilyen sr; hiánycikk máma! — mond pimasz kényeskedéssel, főnökök majdnem úgy bukn; rá, mint a lányok! — Szégyelld magad! mordul rá dühösen. — Hát mit csináljak? Odakötözzem magam egy munkahelyhez? — Röhög. — Tizenkilenc éves vagyok, a házassággal még igazán ráérek! — Sóhajt, aztán föláll, s kezét apain ráteszi a fiú vállára. — Ide figyelj, Lajcsi. Komolyan akarok veled beszélni. A kölyök elhúzódik, s fölemeli a kezét. — Tudom! Kilencszázhar- mincban sorban álltak a gyárkapuk előtt, de nem volt felvétel! Az emberek évekig tengődtek munka nélkül! Iszonyú volt a flanc! — Na látod! — mondja mohón. — De ez egy fél évszázaddal ezelőtt volt, amikor még talán maga sem élt, főnök! Ne fárassza magát, a szöveget ismerem! — Udvariasan meghajol. — Kérem a könyvet. Lelépek. Sakk-matt, ezt érzi egy pillanatig. S már nyúlna a páncélszekrény kulcsáért, ahol a beosztottai iratait tartja, amikor elszégyelli magát. Az iskoláját, hát ilyen olcsón adja? Máskor nem szoktak tőle ilyen olcsón megszabadulni! Lassan visszaül a székére, s szomorú pillantást vet a gyerekre. — És hol találsz még egy ilyen munkahelyet, fiacskám? — Milyet? — kérdi a fiú. — Olyat, mint a miénk! — emelkedik meg ültében. — Ez a mi vállalatunk valóságos állam az államban, kisfiam! Olyanok vagyunk, mint egy hatalmas család! Pesttől az országhatárig hálózzuk be az egész országot! Ha a legeldugottabb faluba vetődöl el, és felkeresed a postát; otthon vagy! A fiú riadtan néz rá. — És mit keresek én a legeldugottabb faluban, főnök? Elégedetten felnevet; pedig már a hal a horgot pedzi... , — Ugyanannyit, mint Pesten! — mondja lelkesen. — Ez a nagyszerű nálunk, fiú! Egységes fizetési rendszer az egész országban! És — elégedetten hátradől — és micsoda fejlődési perspektíva, te fiú! Nézz rám! Mit gondolsz, hogy kezdtem én, ezelőtt harminc évvel ? — Fogalmam sincs, főnök. Lila gőzöm sincs, ne haragudjon. Kihúzza magát ültében. — Mint egyszerű táviratkihordó, fiam! — Szünet. — És nézz meg most! — Nézem, igen... — A hivatal vezetője vagyok! — Kifelé mutat a kis irodából; a fiú, karja intése nyomán, szemügyre veszi a sokszor látott helyiséget^ az ügyfelek két kopott asztalát, az ablaksort, a négy kis munkahellyel: kettő a levélforgalom, kettő a pénzforgalom számára — És ki tudja, még meddig viszem, hiszen még csak ötvenéves vagyok, van még tíz év szolgálatom! — Megragadja a fiú karját. — A te zsebedben is ott a marsallbot, Lajcsikám! Húsz-harminc év: és te lehetsz itt az utódom! A fiú megint kipillant az üvegablakon; szeme végigfut a négy munkahely négy székén, amelyből kettő üres, hja, hiányzik a munkaerő... — Itt? — kérdi bizonytalanul, s Kifelé mutat. — Itt? Felpattan, mert érzi: most kell a vasat verni és a fiú vállára üt. — A világ legdemokratikusabb intézményének egyik vezető embere lehetsz, képzeld csak! A fiú pislog. — Izé... ezt hogy kell érteni,’ főnök? — Ügy fiacskám, aranyos Lajcsikám, hogy nálunk nincs különbség, nincs rangsor a kézbesítendő anyagok között! Nekünk egyformán fontos a kinevezési okmány, a szerelmi vallomás, az adófelszólítás, és az ötszavas üdvözlőlap! A reklámnyomtatvány. Mi azt is kézbesítjük! Pedig ha csak a fontos küldeményeket juttatnánk célba, talán egycsapásra megszűnnének a munkaerőgondjaink. — Az asztalra csap. — De mi demokraták vagyunk! A fiú hallgat. G odaáll szorosan melléje. ...És ezt az intézményt akarod te rútul cserbenhagyni! Mint a gázoló autós az áldozatát ! Csend. Lajcsi lehorgasztott fejjel áll, majd lassan az asztalra dobott táskája után nyúl. — Hát akkor azért alszok még egyet erre a dologra, főnök... Csak azzal a demokráciával ne fűzte volna az agyamat. Csuda egy dumája van. (Folytatjuk)
