Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-30 / 231. szám

jLllailenyéaxiöU a Karaite* lábánál (2.)

Szigorítják az elszámolást

ŰJ UTAKON

Módszertani kabinet Nagy bátony ban

Csernyánszki István büszkeségét, a HSZV-telepet nézzük meg a Pacsirta-majorban. Hatalmas asztagokban áll a széna, púpozva, halmozódik a két istálló közötti fedetlen udvaron, a termény. Az udvar közepén húzódik az etető, télen ide terelik a szarvasmarhákat az istállókból. Az egyik istálló végében különválasztott „borjúóvoda” van, kiilön etetővel.

— Jó volna hullámpalával befedni a nagy területű udvart — tervezget a telepvezető — Két legyet ütnénk egy csapásra. Míg az állatok a nyári időszakban a legelőkön vannak, itt sok terményt lehetne tárolni. Nem ázna a szabadban, meg a marháknak se kellene locs-pocsba gázolni az etetéskor, télvíz idején.

Otthagyjuk az üres istállókat, megyünk tovább fel a kaptatón, a bepörgött hátsó kerekek füstölögnek mögöttünk. Mégis baj nélkül fölérünk a gulyához, ahol Fodor Sándor gondozó fogad— 171 szarvasmarha legel Itt — mondja. — Száznégy tehén és 67 borjú. Több haszon van ebből mint a fejészet- ből — dicsekszik,

— Miért?

— Már azért is, mert ide elég két ember. Oda meg legalább négy kellHamar meggondolja a dől* got: — Kevés a szaporulat.— panaszkodik. — Hogy miért: Mert kevés a takarmány. Tavaly ősszel is nagyon leromlottak a tehenek. Október-novemberben már csak a száraz fű volt a legelőkön. Különösen azon a részen — mutat a tőlünk jóval magasabban fekvő területre.

— Mit lehetne te'nni ? —

kérdezem.

— Ha rám volna bízva, lucernát termelnék. A kaszálóról csak kétszer lehet betakarítani a szénát, a lucerna meg négyszer fizet.

— Elmondta ezt odabent az értekezleteken ?

— El. Most nemrég is volt. De tetszik tudni: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!”

Ahogy Gergely Sándor, a tsz elnöke látja:

— Az elején kezdem. 1975. január 1-én egyesültünk a karancskeszi termelőszövetkezettel. A szarvasmarha-állomány fele akkor tbc-s volt. Legelőször a mentesítést kellett elvégezni. És mivel az egész tsz területi adottságainak az állattenyésztés felel meg a legjobban, ezt fejlesztettük tovább azzal, hogy vásároltunk 160 fiatal üszőt felnevelésre. Mi ugyan húshasznú marhára akartunk beállni, de akkor nem voltunk olyan helyzetben — anyagilag sem —, hogy válogathassunk. Utóbb derült ki, hogy az üszők csak tejtermelésre alkalmasak, de még erre is e!ég alacsony szinten. Így már eleve hátránnyal indultunk, s

Gyógyszerek — gyógyfüvek

' A Mongol Tudományos Akadémia gyógyszerkutató intézete 1973 óta működik. Elsősorban az intézet munkatársainak az érdeme, hogy a közelmúltban megkezdte a termelést az ország első antibiotikum-előállításra szakosított gyógyszergyára.

A kutatók most több új készítmény gyártásfolyamatát dolgozzák ki. Hasznosítják a múlt tapasztalatait is. A mongol vidék rendkívül gazdag gyógyfű vekben. Jelenleg több gyógynövényfajtát vizsgálnak, hogy újabb gyógyszer, alapanyagokra bukkanjanak. Eddig húszféle gyógyfűből készülő gyógyszer technológiáját készítették el.

Jó forrásnak bizonyultak az ősi mongol és tibeti gyógyászatot leíró régi kéziratok, amelyekben nem csupán a gyógyfüvek alkalmazásmódja, hanem számos gyógymód is fellelhető.

emellett a kiadásaink is magasak voltak. A nagyüzemi álíattartási feltételek megteremtéséhez betonozásra és karámkészítésre kétmillió forintot költöttünk. Ez nagyon fontos volt, mert eddig az állatok azért romlottak le télen, mert fél lábszárig érő sárban topogtak.

— Nagy gondot okozott az is, hogy a szénakészítéshez nem rendelkeztünk megfelelő gépparkkal. Ez a helyzet csak idén javult a megyei tanács segítségével. Most viszont az esős időjárás miatt az első kaszálásból szenázst kellett készíteni, széna helyett. A második kaszálás már nagyon jól sikerült. Ebből — hála az új gépnek — 70 vagon első osztályú szénánk lett. Az idén a siló is jobb minőségű, mint az elmúlt években. Persze ezeknek a takarmányoknak, a hasznossága csak a jövő évben hozza meg a gyümölcsét.

— Mi a véleménye a lucernáról?

— Több mint 3000 hektár gyepünk van. Ez szerintem a jelenlegi állatállományt bőségesen kielégíti. Mégis, a borjak részére szükségesnek tartom- a lucerna biztosítását, amelyből az idén 49 hektárnyit termeltünk. J övőré már 80—90 hektáron telepítünk lucernát— Beszélik, hogy kevés a, szakember?

— Ez a probléma ugyancsak a tsz növekedése során merült fel. Az egyesülés után két kezdő agrármérnök került az állattenyésztési ágazatok élére. Nyilvánvaló, hogy gyakorlat híján bem végezhették a munkájukat kellő hatékonysággal. A tanulópénzt a szövetkezetnek kellett megfizetni. Csak múlt év végén sikerült a húsmarhaágazat élére olyan embert állítani, aki ért hozzá. A régebben erélytelensége miatt leváltott főállattenyésztő is visszakerült eredeti munkakörébe- Kérdezhetné, miért bízunk abban, hogy feladata ellátásában most javulás következik be. Részben azért, mert az évek múlása sok mindenre megtanítja az embert, de főként azért, mert Dudás László személyében most olyan főnöke van, aki nem tűri a következetlenséget. A két telepvezető pedig — a Csernyánszki ■ testvérpár — kitűnő munkaerő, úgyhogy a szarvasmarha- tenyésztés'nél a szakemberkérdést feltehetően megoldottnak tekinthetjükSokkal nagyobb a baj a juhászainál. A szaporulat az utóbbi években alig érte el a 70—80 százalékot, annak ellenére, hogy az anyaállományt két év alatt 1500-ról 2700-ra emelték. Az abrakfelhasználás egyre magasabb, a súly- gyarapodás viszont csökken- Többszöri felszólítással sem tudták elérni, hogy a tarlólegeltetés rendszeressé váljon, ami pedig napi 2—3000 forint értékű abrakmegtakarí- tést jelent.

— Ki a felelős mindezekért és, hogyan lehet véget vetni a rossz gazdálkodásnak?

— A juhászainak 16 dolgozója van. Ezekhez erős kezű, célratörő vezetőre volna szükség. Sajnos, az ágazátvezető nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Az abrakot háztáji sertések, tyúkok dézs- málgatják. Ilyesmit ’nem lehet elnézni- Egyelőre új rendszabályok bevezetésével próbáljuk rendbe szedni a juhá- szatot, de a szarvasmarhatenyésztést is. Október elsejétől a takarmányfelhasználástól is függővé tesszük a fizetést. Ezen túl az elszámolást szigorítjuk, havonta ellenőrizzük a költséggazdálkodást.

— Az a véleményem, hogy megvannak a továbblépés feltételei a tsz-ben. Az év végére több mint száz vemhes üszőnk lesz, ez biztosítéka a lövő évi árbevétel- és állománynövekedésnek a szarvasmarha-ágazatban. A költség- és az abrakfelhasználás javulásától pedig az egész állat- tenyésztésben jelentős nyereségnövekedést várunk.

Nem kétséges, hogy a ka- rancslapujtői tsz a megye legelőnytelenebb földrajzi adottságú gazdaságai közé tartozik. Ami a növénytermesztést illeti! Annál jobb adottságokkal rendelkezik viszont — hegyi legelői révén — az állat- tenyésztésre. Ezeket az előnyöket a tsz mégsem tudja kellő mértékben kihasználni. Nem produkálja azokat az eredményeket, amelyeket me- gyeszerte joggal várnak, már csak a nyújtott támogatások alapján is- Nem tud túllépni a kezdeti nehézségek okozta bajokon. Ma is fennálló anyagi és személyi problémáit még mindig ezekkel magyarázza. Megrekedt az önigazolásnak ennél a formájánál. Ügy tűnik, apró ellentétek szórják szét és kötik le azokat az erőket, amelyeknek a nagyobb célt kellene szolgálni ok.

(Vége) Kemény Erzsébet

KÖZELEG AZ ÜJ pártoktatási év. Alapvető feladata, hogy a XI. kongresszus követelményeinek szívonalára

emelje a párttagság ideológiai felkészültségét. Miként a Központi Bizottság 1976. október 26-i határozata is megfogalmazta: mind a tartalmi, mind a szervezeti továbbfejlesztés útja az oktatás minőségének a javítása.

A pártoktatás két nagy területe : a káderképzés és a tö- megpropaganda-tanfolyamok.

A pártoktatás tartalma és szervezete Nógrádban alapvetően megfelel a politikai és ideológiai szükségleteknek, a részt-- vevők érdeklődésének. A tö- megpropaganda-tanfolyamo- kon az időszerű elméleti és politikai kérdések feldolgozásával marxista—leninista alapismeretéként kapnak a párttagok. Az oktatás minőségének javítása érdekében újszerű lépésre vállalkozott Nagybátony- ban a nagyközségi pártbizottság. Az előzményekről Szerencsi Andrásné, a nagyközségi pártbizottság vezető propagandistája mondotta:

— Immár öt esztendeje, hogy propagandistaklubot hoztunk létre Nagy bátony ban. Elsősorban nem a mi érdemünk volt, mert a járási pártbizottság kezdeményezte. A nagyközségi pártbizottság 12 alapszervezet munkáját irányítja. He más pártbizottságok területéről is meghívtuk a propagandistákat a klubba.

A klub három esztendeig az útkeresés jegyében működött. A legutóbbi két oktatási évben már mutatkoztak a kitartó munka eredményei és minőségileg új szakaszba léptek. Már önállóan készítették fel a propagandistákat felelős-_ ségteljes munkájukra. A nem-' zetközi, országos, megyei, járási- helyzetkép felvázolása közben helyi példákkal hozták közelebb a hallgatósághoz a témákat. A propagandisták hatékonyságot, érdekességet fokozó módszertani segítséget is kaptak. A nagyközség politikai, állami, társadalmi, gazdasági szerveinek vezetői rend-. szeresen látogatták a klubot és időszerű kérdésekről friss, kimerítő mélységű tájékoztatást nyújtottak.

A kedvező tapasztalatokat felhasználva az idén megérett az idő arra, hogy új utakon járva tovább lépjenek Nagy- bátonyban. A propagandistaklub minőségileg magasabb szintre emelkedve átszerveződött módszertani kabinetté. Ez tulajdonképpen szakterem, egy tudományos jellegű munkaközösség számára. A szakmunBútorzárak alkatrészeinek minőségellenőrzését végzi — három műszakos munkabeosztásban — Bódi Tiborné, aki 1971 óta dolgozik az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében. Ebben az esztendőben több százezer darab ilyen típusú zárat készítenek Szécsényben. —bl—

kásképző intézetben lelt .otthonra. Vezetője Pécsi Sándor. Itt havonta egyszer tartanak propagandistafelkészítőt a 12 alapszervezet 24 propagandistája, valamint az oktatási és a módszertani csoport tagjai számára.

— EZ NEM JELENTI, hogy máskor nem kereshetik fel a kabinetet — magyarázza Hantos Sándor, az agitációs és propagandabizottság vezetője, aki egyúttal a szakmunkásképző iskola igazgatója is. — A kulcs a portán található, bármikor elkérhető, a kabinet igénybe vehető.

Amikor a kabinetben jártunk, éppen az első felkészítőt tartották. Szerencsi Andrásné elméleti tájékoztatójában a párt politikájának világnézeti alapjairól, valamint a párt- szervezetekben végzendő ideológiai munkáról volt szó. A pártöktatás szervezeti kérdéseit Hantos Sándor ismertette! A barátságosan berendezett kabinetben egy adatbankot gyűjtöttek össze. Dokumentumokat használhatnak fel a propagandisták a nemzetközi, a belpolitikával kapcsolatban, adatokat kaphatnak a megye, a járás, Nagybátony V. ötéves tervéről, politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődéséről. Tankönyvék, térképek, tablók mellett magnetofon, írásvetítő, diavetítő áll a propagandisták rendelkezésére. Filmet használhatnak fel például a magyar munkásmozgalom rövid történetéről, a párt- irányítás, a pártélet időszerű kérdéseiről. Megtalálhatók itt a Politikai vitakör haszonnal forgatható anyagai is, amelyek esetleg korábban elkallódtak a

fiókokban. Megtekinthetők a

tömegpropaganda-tanfolya- _ mok anyagának vázlatai, előadását a helyszínen kidolgozhatják a propagandisták.

— Mit és hogyan tanítsunk — e kérdésre adunk választ helyben — tehát nem központi vagy más előadó révén — magyarázza a módszertani kabinet jelentőségének lényegét Varga Ferenc, a nagyközségi pártbizottság titkára. — A helyi előadók sok konkrét helyi példával fűszerezik tájékoztatójukat, melyek természetszerűleg közelebb állnak az itt élő emberekhez, mint az általános kérdések. Ez a legnagyobb haszna az új kabinetnek.

Jól felkészült propagandisták állnak tehát a pártoktatásban résztvevők elé október 23—24-től Nagybátonyban. A részletes ütemterv már elkészült. Április 30-ig kéthetenként tartanak foglalkozásokat. Az ötéves középtávú oktatási terv alapján minden alapszervezetben olyan tanfolyamfor- mát választottak, amely megfelel az érdeklődésnek és a korábbi esztendők tanfolyamaira épül. A tavalyi oktatási évben például sok gazdaság- politikai tanfolyam működött. Ezért az idén csak a MÁV- nál és a Pentamer Ipari Szövetkezetnél rendeznek ilyet. A kulturális kérdések tanfolyamát három alapszervezetnél bonyolítják le.

VARGA FERENC: — Világosan tudjuk, hogy mit oktassunk. A módszertani kabinet ahhoz nyújt szerény segítséget: miként oktassunk! A nagybátonyi példa méltó a követésre.

r. i.

A realitás keretei

Visszavonhatatlanul itt az ősz. Erre nem csupán a hi- deg légáramlat, a köd és az eső figyelmeztet, hanem a gaz- ,„s naPtára! megkezdődött, helyesebben fölgyorsult az előkészület, a tervek eljövendő kereteinek kimunkálása.

.. Az 1979'es Program meghatározása sokkalta bohyolul- tabb, felelossegteljesebb például a tavalyinál. Ám nem csupán a feladat metodikai oldala súlyosbítja a feladványt, hanem a helyzet, amellyel szembetalálkozik a minisztérium, a tanács, a vállalat. Számszerűségek nélkül: miközben a népgazdaság fontos előirányzatait sikerrel teljesítjük, né- -hany nem kevésbé fontos területen nem érjük, értük el a kitűzött célokat, s ebből számos következmény adódik. Terveztük, hogy a gazdaság egyensúlyi helyzetét tovább szilárdítjuk, exportunkat gyorsabban növeljük, mint importun- kát. Terveztük, hogy tartalékaink, lehetőségeink hatékonyabb kiaknázásával teremtjük meg a nagyobb fogyasztás alapjait másként fogalmazva talán -—, addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Mindezen igen fontos célokból még keveset sikerült valóra váltani.

A jövőre és azutánra szóló pénzügyi terveknek, kereteknek feltétlenül e helyzetből kell kiindulniok. Az előjelek tanúsága szerint —■ ebből is indulnak ki. Egy nemrégen megjelent pénzügyminiszteri utasítás az úgynevezett intézményi kiadások mérséklését írja elő, hozzáigazítván ezeket a tényleges lehetőségeinkhez. Miről van szó tulajdonképpen? —". ^,em másról, mint arról, hogy a realitások adta „takaróig fogunk nyújtózkodni azokon a területeken i5, amelyeken megszoktuk, hogy úgyszólván kizárólag az igények nézőpontjából döntünk és költünk.

Az ^említett PM-utasítás kimondja például, hogy a nem alapvető ellátást szolgáló új beruházásokat, építkezéseket csak igen kivételes esetben lehet engedélyezni, megvalósítani. Rangsororn.i kell az igényeket a rendelkezésre álló pénzeszközök korlátain belül — tehát nem általánosságban takarékoskodni!, hanem értelmesen, a társadaiompolitkai és a népgazdasági érdek szerint összpontosítani szügséges erőfeszítéseinket. A tervezési utasítás leszögezi, hogy az intézmények (minisztériumok, tanácsok) 1980-ig csak olyan célokra fordíthatnak anyagi erőforrást, amelyek feltétlenül kellenek a legfontosabb — rangsorolt — feladatok lebonyolításához. Minden más igényt törölni szükséges.

Joggal merül fel a kérdés: mit jelent a feltétlenül fontos cél? A szigorú előírások hol húzzák meg a határt, nem szenved-e hátrányt az egészségügy, az óvoda, az iskola, a lakásépítés előirányzata?

Érdemes' leszögezni: kétségkívül ezeken a területeken is érvényes a józan takarékosság kötelező szabálya, de az alapellátás nem szenvedhet hiányt. A szóban forgó tervezési utasítás tételesen megemlíti a legfontosabb célokat — így például a körzetorvosi, óvodai, iskolai ellátást. Kimondván: e társadamilag rendkívül fontos infrastrukturális területeken semmilyen visszafejlődés nem következhet be. Éppen a rangsorolás hivatott arra, hogy a csakugyan szűkösebb anyagi források ellenére ezek az alapellátást nyújtó szolgáltatások töretlenül fejlődjenek, igyekezzenek lépést tartani a szakadatlanul emelkedő követelményekkel.

S, ha már rangsorolást említettünk: aligha van nehezebb feladat, mint ez. Dönteni az indokolt, szükséges, jogos igények kielégítési rendje, vagy a kielégítés és az elnapolás között. Mondani sem kell talán — a lehető legkörültekintőbb és felelősebb elemzésre, a helyi körülmények, tartalékok legalaposabb számbavételére van szükség. És természetesen annak elismerésére és megértésére, hogy a legalaposabb és a legkörültekintőbb intézkedés sem teremt önmagától új anyagi forrást. Lesznek tehát kielégítetlen igények Nógrádban is.

Jól tudjuk: lemondani, elnapolni nem tartozik á legvonzóbb dolgok közé. Ám töretlen társadalmi fejlődésünk alapvető érdekei, munkánk, életünk eredeti céljai, amelyekből semmit nem engedhetünk, követelik meg a realitásokhoz való igazodást az állami pénzeszközök felhasználásában. m. i.