Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

Kedvezmény a kedvezőtleneknek Hogy ne hiányozzon szakember Silány minőségű földek, traktorosokat ijesztgető domboldalak. Az aranyko­rona-érték emlegetésekor az „arany” szócska nemegyszer mosolyt csal az arcokra a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezeti szakem­berek körében, hiszen a kö­rülmények éppen, hogy nem aranyozzák be napjaikat. Az adottságokból eredően a ter­melésben nem vehetik fel a versenyt a laposon terme­lő szövetkezetekkel. Kiseb­bek a hozamok, a fejlesztés csatornái gyéren csordogál­nak, a jövedelmek sem tar­toznak ezen a helyeken a kimagaslóak közé. A fiatal szakemberek pe­dig nem nagyon tolakodnak állás után a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben. A karancslapujtői közös gazdaság hegyek közé szo­rult, a megyében az egyik legrosszabb adottságokkal rendelkezik. Szakemberből mégsincs hiány. — Több a munka, keve­sebb és szerényebb a siker. De aki itt megállja a helyét, máshol sem vall szégyent. — mondja Gergely Sándor, a termelőszövetkezet elnöke. Zátopek, a híres atléta pél­dáját hozza szóba, aki hegy­nek felfelé futott edzés köz­ben, s a versenyen, a sala­kon szinte szárnyakat ka­pott. A Karancs lábánál a „verseny” is heggyel szem­ben zajlik — Az élet- és munkakö­rülmények javítása, a lete­lepedéshez nyújtott segítség megtérül. Mi már tizenhá­rom szolgálatig lakással rendelkezünk. Ebből az el­múlt öt esztendőben húz­tunk fel kilencet. Ez fontos kellék ahhoz, hogy a szak­emberek itt ragadjanak — magyarázza. Nehéz itt-tartani a fiatal mérnököket, üzemgazdá­szokat. Akad rá példa, hogy máshol inkább vállalják az albérletet a könyebb munka, jövedelem reményében. — Az állam is tetemes tá­mogatást nyújt a szakembe­reknek. Gazdaságunkban négyen kapnak havonta ezer forint bérkiegészítést. Most érkezett az értesítés, hogy az újabb szolgálati la­kás kivitelezését negyedmil­lió forinttal segíti a megyei tanács — újságolja Gergely Sándor. ■ó Az állami támogatásból már nemcsak nagy ' értékű gépek vásárlására, az állat- tenyésztés fejlesztésére, ta­lajjavításra jut. — Az utóbbi időben problémát okozott, hogy a várostól távol eső, ráadásul kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek nehezen kaptak egyetemmel, főisko­lával rendelkező szakembert — mondja dr. Kardos Gyu­la, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezés- ügyi osztályának csoportve­zetője.' — Hozzáértők híján a hosszabb távta szóló fela­datok tervszerű megvalósí­tása akadozott... — A szakemberek közül kik kapnak támogatást? — Elsősorban, akikkel nem csupán egy-két évre számolnak. Az odaítélés egyik szempontja, hogy a szakember vállalja a közép­távú fejlesztési tervben rá­háruló tennivalók teljesíté­sét, a következő terv kidol­gozását. A döntés előtt a járási szervek véleményét is kikértük az üzemek ja­vaslata mellé. A csoportvezető sorolja a támogatás formáit. Az egyik leglényegesebb a lakásépí­téshez nyújtott segítség, amelyet a termelőszövet­kezetek kérhetnek) A szak­emberek számára építendő lakások kivitelezési költsé­gének felét állami támoga­tásból finanszírozzák. Az idén például Nógrádban e célra hatmillió forintot költenek. Tizenhat közös gazdaság harminc lakást épít az összegből. Egyebek között Nézsán négy, Mát- ramindszenten és Litkén két-két szolgálati lakás lé­tesül ilyen módon. — Arra is lehetőség van, hogy a mezőgazdasági szak­ember a tsz-hez közel eső településen lakás építésé­hez, -vásárláshoz kaphasson egyszeri segélyt. Ennek mértéke huszonötezer forint. E célra a megyei tanácsnak háromszázezer forint áll rendelkezésre. Eddig tizen­két szakember kérte és kap­ta meg a segélyt — magya­rázza dr. Kardos Gyula. — Márciustól a kedvezőt­len adottságú tsz-ekben végzett jelentős többletmun­kát külön honorálják. — Eddig hetven szakem­ber havonta 1000—3000 fo­rint munkadíj-kiegészítést kap állami támogatásként. Főként azok, akik valóban pluszmunkát végeznek, any- nyit dolgoznak, mint egy jól menő gazdaságban, de a kedvezőtlen adottságok mi­att személyi jövedelmük at­tól jóval elmarad. A felsoroltak mellett a megyei tanács az idén húsz fiatal, egyetemre fel­vételizett — leendő szakem­ber — ösztöndíjának folyó­sítását vállalta át a tsz-ek- től. — Ezekkel a támogatá­sokkal a megyei vezetésnek az a célja, hogy a kedve­zőtlen adottságú tsz-ekben megtalálják számításaikat a szakemberek, növekedjék a vezetés színvonala — kom­mentálja az elmondottakat a csoportvezető. ★ A támogatást élvező szak­emberek természetesen örül­nek. A hátrányos helyzetet enyhíti az állami gondosko­dás, s bizonyára elősegíti majd, hogy a termelés ezer­nyi gondja mellett az irányí­tók hiánya ne okozzon fej­törést. Sz. Gy. öt esztendeje avattuk fel a salgótarjáni Lakberendezési Áruházát A születésének jubi­leumát ünneplő kereskedelmi létesítmény az eltelt évek alatt ugyancsak sok elismerő jelzőt vívott ki magának bőséges áru- választékával, udvarias kiszol­gálásával, lakberendezési kul­túránk színvonalának, lakás- kultúránk iránti igényünk emelésével. Az impozáns üveg­épületben, melynek 3500 négy­zetméteres alapterületéből mindössze 2000 négyzetméte­res az eladótere —, olykor ugyan zsúfoltan kerülnek egy­más mellé a különböző szo- bagamitúrák, szekrénysorok, szakemberek jóvoltából azon­ban együtt találjuk itt a kor­szerű otthonok mintaképéül szolgáló különböző típusú és igényt kielégítő konyha és la­kószoba-helyiségek bútorait, felszerelési tárgyait, kiegészí­tő díszítőelemeket. Salgótar­jánban, ahol szinte naponta költöznek újabb és újabb csa­ládok korszerű otthonokba, feltétlenül fontos, hogy az otthonalapítók ötleteket, igé­nyes példákat találjanak la­kásuk berendezéséhez. Az itt rendezett árúbemutatók, ki­állítások kiváló alkalmat szol­gáltatnak erre. Az áruház első teljes évi forgalma 87 millió forint volt. Az idén már 160 millió forin­tos bevételre számítanak, mely összeg nem a bútorféleségek árának növeléséből, hanem a vevők vásárlási kedvének emelkedéséből származik. Számottevő, hogy az eltelt ót esztendő alatt 633 millió fo­rint értékű árut vittünk haza a „Lakbérből”. Dolgozunk vagy dolgozgatunk? Apró emberkék ülik körbe a fehérköpenyes óvónénit, aki maga előtt tart egy képet, azon egy régi típusú U—28-as traktor vígan hasítja a földet, a félig felszántott tábla szé­lén a traktoros felesége ■ könnyed mozdulatokkal tere­geti az imént hozott elemózsiát a kép hátterében pedig a kis csemeték önfeledten futkároznak■ Az óvodai foglalkozás témája: a munka. Egyik csöppség így kommentálja a lá­tottakat: az én anyukám ngm visz ebédet az apunak, mert ő irodában dolgozik és csak késő este jön haza. De jobb’ szeretném, ha traktoros lenne, mert akkor minden délben mennénk hozzá.-. számadatot is megtudok: egy tehergépkocsi-vezető és trakto­ros havonta négy és fél ezer forintot, míg az állattenyész­tésben levők csaknem hatez­ret megkeresnek. A málnasze­zonban nem egy családnak (részes vállalásként) húszezer forint fölött fizettek. De — te­szi hozzá a főkönyvelő — ezek az emberek látástól-va- kulásig, teljes erőbedobással dolgoztak. „Stampedli — elismerés” A szügyi Madách Imre Mgtsz, a megye legjobb ter­melőszövetkezetei közé tarto­zik. Az idei nyáron málnából 82,2, burgonyából 400 mázsát takarítottak be hektáronkélit Több mint 500 embert foglal­koztatnak, nagy részük nyug­díjas. Krizsanyik Pál a hetven- nyolcadikat, Urbán János a hetvennegyediket tapossa, hat-tíz órát dolgoznak napon­ta, amiért havonta hő kétez­ret olvashatnak borítékjuk­ban. Ottjártamkor egy burgo­nyatároló munkálatain dolgoz­nak, amúgy öreges szorgalom­mal, ám fiatalokat is megha­zudtoló munkakedvvel. — Miért vállaljuk? — kér­deznek vissza töprengően. — Jólesik ez a munka, jobb mint ha otthon tespednénk. Itt sze­retnek, megbecsülnek, meg­fizetnek mindkét, néha még, az a stampedli pálinka is ki­jár. .. Higgye el, ez a gondos­ság jobban esik, mint bármi- íven más fizetség. Most pél­dául Győrbe visznek ben­nünket kirándulni. , — Ennyi év tapasztalatával hogyan vélekednek a mostani munkafegyelemről, s mondjuk a húsz-harminc évvel ezelőt­tiről? Pali bácsi válaszol, talán kicsit túl illedelmesen is. — Nem mondanám, hogy ma rosszabbul dolgoznak, de azért van egy kis különbség. Ugye, itt vannak a gépek, a kombájnok, egyszerűbbek let­tek a dolgok. De az az aka­rat, tempó, ami bennünk volt, az manapság híján van. No­szogatni kell az embereket. Persze, ha pénz van, akkor csinálják... Lotharidesz Ferenc elnök- helyettes a hatodik ikszhez már közelebb áll. Évtizedek óta a mezőgazdaság terüle­tén dolgozik, mondhatni vé­gigjárta a lépcsőfokokat, az irodai firkászástól a kapavá­gásig. — Igazán nem lehet sem­mi panaszunk az emberekre — jegyzi meg. — Ha a szük­ség úgy kívánja, éjjel-nappal dolgoznak, szinte megállás nélkül, hiszen nálunk ez a kampányidőszak. Ilyenkor minden perc drága. Hát, hogy tudtunk volna 85 má­zsa málnát egy hektárról le­szedni, ha nem szervezzük, percre pontosan a munkát? Előfordult, hogy zuhogó eső­ben is dolgoznak nálunk az emberek. Ez évben, valahogy minden jól sikerült. .. Ta­valy 15 fegyelmit kellett ad­nunk, az idén kettőt. Szabó Ervin, főkönyvelővel az anyagi érdekeltség kérdé­seiről beszélgettünk. Néhány Ismerős anonymusok Néhány megkérdezett nem járult hozzá, hogy neve és munkahelye a nyilvánosság elé kerüljön. így az olvasó próbálja saját képzeletébe beilleszteni, netán ismerősei közé besorolni az alábbi ano­nym usokat. Cserép Virág — nevezzük így — kilenc éve veri az író­gépet egy csöndes kis iroda egyik félreeső zugában. Érett­ségi után háromszor próbál­kozott a tanárképző főisko­lán, nem sok sikerrel. Idő­közben az édesapja főnöke öcs- csének a szomszédja kihar­colt egy gépírói „státuszt”, s Virág ott vert gyökeret. Reg­gel nyolctól kilencig tizen­két adag kávét vásárol a kö­zeli büfében, majd sorba áll a1 reggelikért. Dél felé a szomszédos irodaházban fel­keresi édesanyját, együtt mennek ebédelni, s utána egy rövid kirakatszemlére. Dél­után elmegy a főnök kisfiáért a napközibe, telefonon meg­beszéli a Gabival, az Évivel, és az Adómmal az esti prog­ramot, s máris letelt a mun­kaidő. Másnap ugyanez, elöl­ről. Kétezer forintot keres, ambíciói elhalóban, hobbija egyedül a lemezgyűjtés. Más munkakörökhöz — mint a gépírás — nincs kedve. Nemoda Buda építőipari munkás, beszédéből kivilág­lik egy lényeges fegyelmezet- lenségi „motiváció”. — Tulajdonképpen, ml szeretünk és tudunk is dol­gozni! A baj az, hogy gyak­ran nincs mit Ne röhögjön ki, ez így van. A múltkor is kezdenénk a melóhoz, de nincs anyag. Szólok Ferinek, a művezetőnek, azt mond­ja: nyugi gyerekek, lesz anyag, várni kell egy kicsit, addig csináljunk „alibimun­kát”. Ténfergünk jobbra, balra, imitáltunk valamit. Aztán nagy nehezen megjött az anyag, akkor meg mint az őrültek rákapcsoltunk, mert már nyakunkon volt a határ­idő. .. Jött megint a műveze­tő, hogy gyerekek, az isten szerelmére, túlórázzatok már, mert szorít a cipő... Mi meg túlóráztunk. Hát, így van ez kérem. — A tartalék, a belső rej­tett tartalék, ugye sokat hal­lott már ezekről? — kérdezi tőlem egy fiatal mérnök, aki a jövő egyik szakemberre­ménysége. — Állítólag 25 szá­zalékkal jobb lehetne a mun­kaidő-kihasználásunk. De ah­hoz kemény fegyelemre len­ne szükség. Nyakon csípni a lógósokat, az igazolatlanul hi­ányzókat, a rossz munkát végzőket, ha javíthatatlanok, akkor kapun kívül tenni őket! Odafigyelni az állásidőkre, a gépkihasználásra, a termelési fegyelemre... Hogy én mit teszek? Másfél éves gyakor­lattal egyelőre, csak tapoga­tózom : sokszor úgy érzem, magam, mint vak a sötétben. , Hogyan letlem kiváló dolgozó?” FIM Romhány Építési Ke­rámiagyár, 611 dolgozó, 29 szocialista brigád, összesen 437 fővel. Jelenleg itt folyik a megye egyik legnagyobb beruházása, immáron több, mint egymilliárd forintos ér­tékben. A gyár zárt területé­től néhány száz méterre épül az új üzem. — Van velük elég gon­dunk — mondja sopánkodva, Kovács Ferenc főrendész. — — Itt öltöznek, fürödnek ná­lunk a kivitelezők is. Mun­kafegyelem? A hőtechnikások gyakran hétfőn délben érkez­nek munkába, "előfordult, hogy ittasan állítottak be, fe­gyelmi lett belőle. Lopások sem ritkák, legutóbb fal- és padlóburkoló lapokat akartak „megfújni” a gyárból, nem­rég pedig öt villanymotornak kelt lába, igaz ebből kettőt már megtaláltunk. — És ha nem? Igyekeztünk úgy megszer­vezni a munkát — veszi át a szót Peresztegi József, művezető —, hogy minimális legyen az állásidő és maxi­mális az anyagellátás. Én a csornai tejporgyártól kerültem ide, ott lazább volt a fegye­lem, s egy fiatal mérnök sok­kal több akadályba ütközött, ha szándékait, ötleteit meg akarta valósítani. A szocialista brigád válla­lásait olvasva meglepődöm a következő bejegyzésen: „a bri­gád vállalja, hogy a 7,9 szá­zalékos selejtet 7,8 százalék­ra csökkenti.” Azután kide­rül, hogy ez az egy tizednyi százalék 150 ezer forint meg­Kovács Ferenc elmeséli, ho­gyan lett kiváló dolgozó, hoz­zá kell tenni: kilenc év lelki- ismeretes munkájával, sok­sok önfeláldozással szolgált rá. — Éppen tanulmányi sza­badságon voltam — idézi fel a sztorit — amikor kapom a hírt, hogy eltűnt a gyárból 18 doboz első osztályú falbur­koló lap, s ha megtalálom a tetteseket, megkapom a Kivá­ló dolgozó kitüntetést, ami egyébként is már „érett”. Hagytam a könyveket az asz­talon, rohantam a „szajré” után. Este kilenckor már je­lentettem az igazgatónak, hogy a lapok és a lopok átvehetők a portán. takarítást jelent... Paulovits László igazán nincs híján a funkcióknak; munkaerő-gazdálkodási elő­adó, pártvezetőségi tag, szb- titkár, KISZ-bizottsági tag, gépgyártási technológus és az alkoholellenes bizottság veze­tője. i — Az egységes munkaidő­kezdés bevezetése óta sokat javult a helyzet — mondja, —, s egyre többet számítha­tunk a szocialista brigádok­ra is, különösen az italozás, a lógás megszüntetésében. Az új üzemet szeretnénk fegyel­mezett, szakképzett munká­sokkal beindítani... ★ A Május 1. brigád az el­múlt versenyévben arany fo­kozatot ért el, vezetőjük Var­ga Sándorné, elégedett a mun­kafegyelmet illetően. — Évek óta nem fordult elő késés, igazolatlan hiány­zás, s a nyolc órából több, mint hetet teljes erőbedobás­sal végig dolgozunk. Hiszen nem mindegy, hogy mennyi a teljesítményünk. Ha minden rendben, háromezren felül ke­resünk. I: .Az ővópéni következő kérdése az volt, hányán sze­retnének itt, a faluban ma­radni, ha majd felnőnek, s mit csinálnának legszíveseb­ben? A negyven gyerek kö­zül kettő nyújtotta fel a ke­zét, az egyik tsz-elnök, a má­sik mozigépész szeretne len­ni. .. aztán újra a traktoros­ról és az önfeledten játszó kisgyermekeiről beszélget­nek. .. Tanka László NÓGRÁD - 1978. szeptember 3., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents