Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-23 / 225. szám

Kis Ffild. UijAsxii’etés Leonyid Brezsnyev memoárjai Erdőjáró ember Hajnalhasadáskor már kint a nyírmedi erdőben serényke. dik társaival Répás Tibor fa­vágó — azaz, ahogy hivatalo­san mondják: fatermelő. Né­gyen vannak egy csapatban; munkahelyükön, a Mátrai Er­dő- és Fafeldolgozó Vállalat­nál Répás brigád néven is­merik őket. Döntenek, galy- lyaznak, sarangolnak, mág- lyáznak nap mint 'nap. Kivé­ve, ha esik az eső, akkor be­húzódnak valahová, és „eső­pénzt” kapnak. A csapat vezetője tíz eszten­deje dolgozik erdőben. Ko­rábban bányász-volt Szék­völgyben, s mikor az aknát megszüntették, fejszét fogott- Szívesebben keresi-e a kenye­ret bánya helyett erdőn? * — Nem könnyebb itt sem, mint a bányában. Ez a hegy­oldal megizzaszt bennünket. Menni is nehéz, nem még fát vágni. Sok a gödör, nagy a csalán.. • A harmincnégy esztendős Répás Tibor zömök, kemény kötésű ember. Testi erő dol­gában a többiek se maradnak el tőle. Nem is maradhatnak: 'naponta tizenöt—húsz köb­méter fát döntenek ki, szaba­dítanak meg a gallyaktól, da­rabolnak föl, s raknak sararr gokba. Nem könnyű a munka, s — amint mondják — a fize­tés sem kápráztatja el őket- Mégis ezt végzik hosszú évek óta: — .. .aki motorozni szeret, talál benne fantáziát — így a csapatvezető. A motorfű­résszel való döntést, galy- lyázást hívják úgy: motorozás. A többi szerszámuk régi, ki­próbált munkaeszköz- Hoszt o- lóléccel jelölik be a fatörzsön azokat a helyeket, ahol föl kell darabolni. Baltával „nyúzzák meg” a dorongokat, azaz fejtik le a kérgét. Szőlő- tám, talpfa, bányadorong és tűzifa lesz a Nyírmeden ki­vágott akácokból. Ügy hír­lik: ez a fa sok mindenre hasz­nálható. Ök mégsem elégedet­tek vele: — Részt veszünk ugyan a brigádmozgalomban, de hem értünk el eredményt. Ilyen erdőben nem lehet. Kevés a köbméter-.. A városiak úgy érzik: ma­ga az erdőnlét is öröm. Így van-e ezzel az is, aki a fák közt tölti élete nagy részét? — Szeretem az erdőt gye­rekkorom óta. Erdőjáró ember vagyok. Jó a levegő, szép a természet, az ősz is, meg a ta­vasz is... Gyakran megesik, hogy szabad szombaton is ki­rándulni megyünk a család­dal- .. —r —I Demográfiai kérdések Algériában Az algériai sajtó közölte a legutóbbi lakosság-összeírás eredményeit. Jelenleg az or­szág lakossága 18 250 000 fő, míg 15 évvel ezelőtt csak 10 millió volt. A lakosság évi átlagos nö­vekedési üteme 3,2 százalék, azaz közel 0,5 millió fő. Az algériaiak 54,2 százaléka 18 évnél fiatalabb. Az ún. gazda­ságilag aktív lakosság (18—59 év között) az ország lakóinak 40,1 százalékát teszi ki. A nők és a férfiak aránya nagyjából megegyezik. Több mint 7 mil­lióan városokban élnek. Az indiai sajtó Az indiai kormány tájékoz­tatása szerint az országban i.b 34 millió példányszámban 12 423 újságot és folyóiratot jelentetnek meg. Ebből 3142 hindi nyelvű, 2559 angol, a többi pedig India különböző népeinek nyelvén jelenik meg. A folyóiratok 6b,7 százaléka magánkézben van. Az ország 18 nemzeti és vallási, politikai pártja 82 újságot és folyóira­tot ad ki. K ét kis terjedelmű visz- szaemlékezés került a napokban a könyves­boltokba. Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének memoárjait „Kis föld” és „Újjászületés" címmel adta ki közösen az ungvári Kárpáti Kiadó és a Kossuth Könyvki­adó. Szerény külsejű köny­vecskék, összesén alig több mint száz oldal a terjedelmük. A tárgy azonban, melyről az írások megszülettek, nagy jelentőségű­Leonyid Brezsnyev, aki már a háború kirobbanása előtti években jelentős pártfunkci­ót töltött be, 1941. nyarának legforróbb napjaiban került a harcoló hadseregbe, s a 18. hadsereg kötelékében végig­járta a háború poklát — a Kaukázus előhegyeitől Prá­gáig. A pártfu'nkcionárius a hadseregben politikai munkás — komisszár lett. A Kis Föld az SZKP főtit­kárának visszaemlékezése, a pártmunkás-komisszár memo­árja, arról az időszakról szól, amelyet mint a hadsereg po­litikai osztályvezetője töltött a „Kis Földön”, azon a kicsiny földdarabon, amelyet a néme­tek által megszállt Novo- rosszijszk közelében foglaltak vissza. A könyvnek nem cél­ja, hogy méltassa ennek a mű­veletnek a katonai értékét, el­sősorban az emberről, a szov­jet katonáról szól, aki életét nem kímélve küzdött a szülő­föld harcban visszaszerzett, bombák, lövedékek által ba­rázdált, kicsiny darabkájáért. A németek hatalmas erőket vetettek itt be, hogy megsem­misítsék, tengerbe szorítsák, a „Kis Föld” védőit. Végtele­nül megnehezítették a harco­sok utánpótlását. Az életve­szélyben osztozott Brezsnyev ezredes is. 1943. április 17-én, amikor a frontra tartott, né­met torpedó elsüllyesztette a hajót, amelyen utazott. Az SZKP KB főtitkára meleg sza­vakkal emlékezik vissza Zmoda törzsőrmesterre, aki talán az életét mentette meg- A harcok hevességét jellem­zi az adat: a „Kis Föld”min­den egyes védőjére 1250 kilo­gramm lövedék, bomba jutott. „Időm java részét is a Kis Földön töltöttem — írja Leonyid Brezsnyev —, így hát a gyilkos fém e kilo­grammjaiból valamennyit ne­kem is szántak.” L. Brezsnyev háborús visz- szaemlékezéseinek java részét az emberekre való emlékezés tölti meg. Felsorolja azokat a kiváló férfiakat és nőket, akik kiállták a pusztító napo­kat, azokat, akik végigküzdöt- ték a 250 gyilkos 'napot. Kö­zöttük is sokat foglalkozik hajdani legközvetlenebb munkatársaival, a politikai tisztekkel, a frontújság mun­kásaival- A háborús memoár vallomás a szovjet emberről, aki a legnehezebb pillanatok­ban sem veszíti el emberségéi, szeretetét társai iránt. A párt­munkás Leonyid Brezsnyev így foglalja össze tapasztalata­it: „A hadseregben az a jó po­litikai tiszt, akit körülvesz­nek az emberek, aki ponto­san ismeri hangulatukat, szük­ségleteiket, álmaikat, aki ön- feláldozásra, hősiességre osz­tozni őket. És ha figyelembe vesszük, hogy mindig is a harci szellemet tartották a hadsereg ellenálló ereje leg­döntőbb tényezőjének, akkor a háború éveiben épp a politi­kai tisztre bízták a legélesebb fegyvert. A katonák szívét és lelkét, edzette ő, enélkül sem harckocsik, sem repülőgépek nem biztosították volna győ­zelmünket.” A háború véget ért, azonban a küzdelem nem fejeződött be. Leonyid Brezsnyevet, a párt az újjáépítés frontjának egyik legfontosabb parancsno­ki posztjára állította: terüle­ti és városi párttitkár lett Za- porozsjében, a dnyeperi vízi erőmű és a kohászati kombi­nát helyreállításának felelő­se­Óriási felelősség volt ez: a hajdani ukrajnai iparvidék ro­mokban hevert, az ország leg­fontosabb nehézipari bázisa éppen csak éledezett. Az ame­rikaiak megtagadták a vízi erőmű újjáépítéséhez szüksé­ges berendezések szállítását, (amire előzőleg ígéretet tet­tek), s az acéllemezt stratégi­ai anyagok közé sorolták, vá­ratlanul abbahagyták eladását, A gazdaságinak pedig acélle­mez kellett. Hiszen azokban az években — emlékezik vissza L. Brezsnyev — nem volt ritka a deszkából készült vezetőfülkéjű gépkocsi. Az újjáépítési munka 'ne­hézségei rendkívüliek voltak. Hiányzott sok minden, ami az építéshez kellett- Á leg­lényegesebb azonban, s erre az SZKP KB főtitkára gya­korta emlékeztet, az emberek akarása, áldozatkészsége. Az építkezés emberi hátterére nagy figyelmet fordított a területi párttitkár: „Meg kel­lett oldani a lakás, a minden­napi élet, a szolgáltatások kérdéseit. Hisz az építkezésre naponta az emberek százai ér­keztek: leszerelt katonák, sze­relők, más területekről...” A z egyik jegyzőkönyv lap­jairól visszaidézett szöveg szerint Leonyid Brezsnyev így beszélt egy bi­zottsági ülésen; „Cementre kétségtelenül szükség van. De sokkal fontosabb, hogy az az ember, aki bedolgozza a be­tont a gátba, tudja miért kell a húszfokos fagyban, 40 mé­ter magasban bedolgozni ezt a betont-” Számtalan epizód támasztja alá az emberekkel való törő­dés és az építés közös brezs- nyevi mu'nkaprogramját. Le­onyid Brezsnyev megírja — mindig szükségesnek érezte, hogy szoros kapcsolatot tart­son a dolgozókkal, a város, a terület lakosságával. „Aprócs­ka ügyek — írja —, az egy­szerű ember számára létfon­tosságúak”. A visszaemlékezést azonban nem a saját cselekedetek fel­sorolása tölti meg: Brezsnyev, a memoáríró számára az egy­kori harcostársak, munkatár­sak a fontosak, az ő életükkel írja történetét. Programadó, az „Újjászületésnek” ez a né­hány sora: „Egyébként meg­jegyzem, az emberekre, külö­nösen a derék emberekre va­ló emlékezés a pártmunkás számára emberi kötelesség is, és hivatásbeli kötelesség is. Ez gazdagítja a pártmunkást, szorosabbra fűzi kapcsolatát az élettel, segítségére van ab­ban, hogy mint mondják el­ső kézből ismerje meg az em­berek elgondolásait, érdeklő­dését, szükségleteit.” Hosszan lehetne még sorolni a példákat- Leonyid Brezs­nyev, memoárjai az emberek­kel való kapcsolat az építés rövid története. Az újjászüle- lés évei embert próbáló idők voltak. Ezekben az esztendők­ben tovább teljesedtek Leo- nydd Brezsnyevnek, a kom­munista pártmunkásnak, ve­zetőnek tapasztalatai. H arminc évvel ezelőtt történtek az „Újjászü­letésében leírt esemé­nyek. A politikai vezető, a humanista, a kommunista magatartásának azonban ma is érvényes példáját olvas­hatjuk, az SZKP KB főtitká­rának munkájában. Ludányhalásziban Háztáji t Eltünedezőben vannak a fa­lusi istállók, s ha akadnak is még az udvarok mélyén, újak nemigen épülnek a csa­ládi házak szomszédságában. Pedig ezek a létesítmények — ha nem üresen ásítoznak — jelentős segítséget jelentenek az ország élelmiszer-szükség­letének előteremtésében, sőt az exportkötelezettségek telje­sítésében is. A megyében egy statisztikai adat szerint a ház­táji és kisegítő gazdaságok száma meghaladja a 43 ezret. Ebből a ludányhalászi terme- lőszövetnezet területén 187 ta­lálható. Az elmúlt három esz­tendő alatt több mint har­minccal gyarapodott számuk, ami arra utal: a kisgazdasá­gok termelésének fejlesztésére hozott kormányhatározat nem maradt a környéken hatásta­lan. HÁRMAS LEHETŐSÉG A közös gazdaság vezetői két éve vizsgálták felül a náz- táji gazdaságok helyzetét, mérlegelték azokat a lehetősé­geket, amelyeket még kevésbé használtak ki. Fontos tartalék­nak tekintették a kisgazdasá­gok tulajdonában levő 125 hek­tárt, melynek zöme nem alkal­mas mezőgazdasági művelés­re, de parlagon hagyása luxus lenne. E földek célszerű hasz­nosítására, a termőképesség javítására, termelésbe vonásá­ra a tervek még tavaly elké­szültek. A másik tényező, amely a figyelem középpontjában sze­repel, a meglevő ólak, istállók, 'kisgépek kihasználása. A har­madik fontos dolog, amely je­lentőssé teszi a háztájit, az úgynevezett családi munkaerő, amelynek bevonása a mező- gazdasági termelésbe tetemes erőt jelent. E meggondolások­ból 1976 óta a termelőszövet­kezet nemcsak a tsz-tagok háztáji tevékenységét támo­gatja, hanem a körzet vala­mennyi kistermelőjét. Külön háztáji ágazatot szer­veztek a munka koordinálásá­ra. Az ágazatot függetlenített munkakörben, hozzáértő szak­ember vezeti, szorosan együtt­működve a háztáji bizottság tagjaival. A háztáji gazdái időről időre gondoskodnak a kistermelők segítéséről. Nincs is panasz a szálastakarmány-, abrakellátásra, a szállításra. Emellett rendszeres a szakmai tanácsadás. Előadások, tájé­koztatások követték egymást az elmúlt télen is. A szövet­kezet agronómusain túl a já­rási hivatal szakemberei is közreműködtek. BESZÉDES SZÁMOK A sokoldalú gondoskodás ha­tására a háztájiból származó árbevétel jelentősen megnöve­kedett. Főként az állattenyész­tés területén jeleskednek a környék gazdái. Az idén pél­dául 148 darab vágómarhát adnak le — csaknem dupláját, mint három évvel ezelőtt —, 310 ezer liter tejet értékesíte­nek a termelőszövetkezeten ke­resztül. Emellett 300 sertést is vágóhídra küldenek. Ehhez az utóbbi esztendőkben jött meg a tartási kedv. A háztáji ál­lattartásból származó árbevé­tel így az idén már megha­ladja az ötmillió forintot. Ez 63 százalékkal több az 1975- ös esztendőhöz képest. S, ha már a számoknál tar­tunk, érdemes tallózni a felté­telek javulását jelző adatok között is. A ludányhalászi ter­melőszövetkezet 125 hektár ré­tet, 110 hektár legelőt biztosít a kistermelőknek. Az idén egyebek között 3600 mázsa alomszalma, 3200 mázsa abrak jutott az állattartóknak. A tények növekvő támoga­tást jeleznek, s így érthető, ha nem csappan meg a tartási kedv, s a háztáji gazdaságok szervesen illeszkednek a Közös gazdaság mechanizmusába. Olyannyira, hogy például a tej­termelés növelése érdekében Ludányhalászi és környékén a háztáji szarvasmarha-állo­mány keresztezése is elkezdő­dött a tejhasznú Holstein— Friz fajtával. A gazdaság vezetői — látva a sertéstartás növekvő nép­szerűségét — évről évre több vemhes kocát helyeznek el a falusi porták óljaiban. A kor­szerű takarmányozás érdeké­ben pedig tervbe vették, hogy a silótakarmányból is juttat­nak az állattartóknak. ÉVENTE KÉTSZER Nem panaszkodhatnak tehát Ludányhalászi környékén a háztáji és kisegítő gazdasá­gokban szorgoskodók. A ter­melőszövetkezet vezetősége évente kétszer is napirendre tűzi az ágazat munkáját, s a korábban hozott határozatok végrehajtásáról szigorú a szá­monkérés. Az MSZMP szécsényi járási végrehajtó bizottsága a közel­múltban tárgyalta a termelő- szövetkezet háztájit segítő te­vékenységét. Tehették ezt jó hangulatban, hiszen a ludány­halászi közös gazdaságban a háztáji ügye értő kezekbe ke­rült. Sz. Gy. ESiakok — munkaidőn fúl Megkezdődött a tanév a munkájuk mellett tanuló diákoknak is. A BRG salgótarjáni gyáregységében is különféle iskolatípusok­ban kezdték el, illetve folytatják tanulmányaikat a dolgozók, akik közül most néhányat bemutatunk olvasóinknak. A gyár legjobb, legszorgalmasabb munkásai részére szervezték azt a szakmai tanfolyamot, melynek során a tanulók elsajátíthat­ják a mechanikai műszerész szakmát. Az egy esztendős kurzus végén szakmunkás-bizonyítványt kapnak a diákok, mely után so­kan — közöttük Putyera Lajosné, képünk szereplője is — középis­kolai tanulmányokba kezdenek. Nemcsak szakmai, hanem politikai oktatásban is részt vesznek a BRG-sek, így Kuris Gábor és felesége a marxizmus-leninizmus esti egyetem általános tagozatára járnak. A fiatalasszony már a harmadik évfolyamot végzi, férje most kapott kedvel a tanu­lásra, mégcsak elsős. Gordos Vilmos villanyszerelő szakmáját akarja kiegészíteni érett­ségivel, ezért kezdte el a dolgozók gimnáziumát. Már előre ter­vezi. hogy utána viszont a műszerészszakmunkás-bizonyítvdnyra hajt rá, s ha ambíciói lesznek, talán felsőbb iskola is számítás­ba jöhet. Kulcsár József képriportja NÖGRÁD - 1978. szeptember 23., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents