Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-22 / 224. szám

Ki-hi tegye a dolgát.. Megújuló pedagógus-továbbképzés Sokszor halljuk: az Infor­mációrobbanás korában még a felsőfokon megszerzett is­meretanyag is pár év múlva már kevés a hatékony mun­kához, nem elegendő a to­vábblépéshez. Nem szabad te­hát a babérokon — a diplo­mán — ülni... Ez különösen igaz a peda­gógiára, a pedagógusokra, hi­szen a közoktatás-politikai ha­tározat végrehajtása, az új dokumentumok bevezetése új ismereteket, továbbképzést igényel. Mást — másképpen: ehhez át kell gondolni az eddig ér­vényben levő formákat, kor­szerűsíteni az ismeretbővítés lehetőségeit, ősztől több szem­pontból megváltozott me­gyénk pedagógusainak to­vábbképzési rendszere. E hír fogadtatása — mint minden újé — nem volt egyöntetű. A többség megértette, örül a vál­tozásoknak, csak még nem tudja, vajon milyen lesz a gyakorlat. Van, aki a négy to­vábbképzési nap elvesztését, a megyei továbbképzési kabi­net által szervezett munkakö­zösségi összejövetelek széle­sebb körű tapasztalatcsere-le­hetőségét sajnálja (bár ha­sonlóra mód nyílik ezután is, hogy a munkaközösségek he­lyi. illetve körzeti szervezésű- ek). mások a váratlannak ér­zett bevezetés miatt elégedet­lenek. Nincsenek minden alap nélkül ezek az aggályok, fenntartások, de a megvalósí­tás során, ha kihasználják az úi szisztéma lehetőségeit, el­oszlathatóak. Mi is valójában a lényege ennek a korszerűsítésnek? Egy mondatban: célja a hatékony­ság, a gyakorlatiasság növelé­se, a helyi feladatok és meg­oldások keresése. Ezt szolgál­ja a decentralizálás: az isko­lai, kis létszám esetén kör­zeti szakmai munkaközössége­ket szeretnék a gyakorlati pedagógia módszertani mű­helyévé tenni- Ne csak be­széljenek, vitatkozzanak a tennivalókról, a problémákról — közösen tegyenek lépése­ket a gyakorlat javításáért. Konkrétan például a szemlél­tetési lehetőségek körének bő­vítéséért, az oktatócsomagok összeállításában, a szaktanter­mek kialakításában. Felmerül a kérdés: mi újat tudnak egymásnak mondani az egyes tantestületben dolgozók és, hogy ezzel megszűnik-e a ta­pasztalatok tágabb körű cse­réje? A csoportos hospitálás, bemutató tanítás szervezése most sem kizárt, sőt, haszno­sabb, többet mondó lehet egy- egy ilyen alkalom, hiszen a munkaközösségek maguk dön­tenek abban, mi érdekli őket, nem kell a saját gyakorlatuk­tól, lehetőségeiktől távol álló programmal tölteni a tovább­képzésre fordított idő sokszor nagyobbik felét. Mindez utal arra, hogy meg- . nő az egyének, a szakfelügye­lők, az intézményvezetők fe­lelőssége és önállósága. A munkásközösség-vezetők fel­készítéséről a kabinet gondos­kodik, emellett nagy szerepe lesz a szakmai tanácsadásban a szakfelügyelőknek, a tantes­tület, továbbképzési tervének kidolgozásában az igazgatók­nak. A kiadott terv és a he­lyi igények összevetésével, az igazgató (a szakfelügyelők véleményére támaszkodva) dönt, kikérve még az intéz­ményi pártszervezet, szak- szervezet és ifjúsági mozgal­mi vezető véleményét is. A jelentkezések összegzése után a megyei művelődésügyi osz­tály eldönti, milyen tovább­képzési formák induljanak, mélyek szüneteljenek- Ez a módszer sokkal közelebb visz a gyakorlati igények kielégí­téséhez, mint a korábbi, ami­kor a nevelőt értesítették, milyen megyei tanfolyamra „iskolázták be”. Nagyobb tere, lehetősége lesz a szervezett önképzés­nek, mint eddig. A szakiroda- lom önálló tanulmányozása, munkaközösségen belüli meg­beszélése mellett a pályázatok­ban való részvétel, a publiká­lás (kísérletek, felmérések ta­pasztalatairól képet adó írá­sok közrebocsátása) segítheti ezt. A Magyar Pedagógiai Társaság megyei csoportjának munkája, a pedagógus-szak­szervezet is ezt tűzte ki cé­lul. A szervezeti változásra visz- , szatérve: több megyében vég­zett tájékozódás után alakí­tották ki, az ország nagy ré­szében élő gyakorlat ez. Ha az átállás plusz munkával kezde­ti bizonytalansággal jár is, a nevelés és oktatás hatékony­ságának növelése, a gyerekek érdekében érdemes vállalni. Ki-ki tegye a dolgát a közös célért, mind jobb felkészült­séggel — a mindennapok gya­korlatában, apróságnak tűnő dolgokban születik meg a si­ker, a továbbképzés haszna. Ez teljesen változatlan!... G. Kiss Magdolna r Már régen búcsút mondtam Volna a hibáimnak, ha -nem volnának az erényeim közvet­len folytatásai. •ét Ne rántsátok le róla hirte­len a leplet, kár a lepelért! ★ Az illető nagyon vigyázott áz idejére — sohasem érke­zett időben. ★ • Minél kisebb a fogaskerék •— annál többet kell forognia. ílfopizmáh Hetet-havat összehordani sokkal könnyebb, mint a sú­lyos anyagok mozgatása. Néha az elefánt is legyes- kedik. A főnök valamennyi ujja — mutatóujj. * Az illető előbb a másik szí­vébe markolt, azután a zsebé­be. Egyes farkasok csak azért tartják magukat áldozatnak, mert három báránybőrt nyúzr tak le róluk. Az illetőt nem vették fel a lakásépítő szövetkezetbe, mert fölösleges lakóterülete volt: akkora a szája — mint egy ház. * A jó törvényt áthágni is jólesik. ★ Ha már ábrándozik valaki, akkor a legmerészebb vágyait sem tagadja meg. fg^rédió)))| mejjettpp Teremtett világ Gondolom: egy olyan me­gyében, mint amilyen Nógrád, és olyan városban, mint Sal­gótarján, ahol a lakótelepi építés az egyik legjellemzőbb forma, és ami Salgótarjánnak nem csupán különleges arcu­latot, sajátos architektúrát, hanem egyúttal elismerést is adott — különös figyelem il­lette azt a rádióműsort, amely szerdán, a Kossuth rádióban hangzott el. A képzőművé­szeti világhét fő gondolatához: az utcák terek kultúrájához kapcsolódva készített műsort Teremtett világ címmel a szerkesztő-riporter, Gellért Kis Gábor. Két színhelyen, Dunaújvárosban és a Művé­szeti Lektorátuson folytattak beszélgetést egy születendő lakótelepről. Üj lakótelepről önmagában véve is érdekes lehet ripor­tot készíteni- A dunaújvárosi Béke-lakótelep azonban kétszeresen is újdonságnak, sőt, hazai gyakorlatunkat te­kintve tartalmában követen­dő úttörő-vállalkozásnak szá­mít! Miről van szó? A 2500 lakásra tervezett dunaújvárosi lakótelep léte­sítésének költségvetése mint­egy kétmilliárd forint. Ezt kizárólag azért érdemes hang­súlyozni, mert összehasonlítá­sul szolgál és egyben arra is utal, hogy a megszokottól eltérő lakótelepi építés nem kerül szükségszerűen többe. Dunaújvárosban — születé­sétől számítva nem első al­kalommal — megint valami újba kezdtek! Beruházók, ter­vezők és kivitelezők kezdettől fogva együttműködnek egy négy csoportból álló. és a lakótelep humánus környeze­tét alakító, képző- és iparmű­vész körrel. A festők, építé­szek, szobrászok és iparművé­szek népes csoportja, nagy felelősséggel vesz részt a la­kótelep zöldterületeinek, hu­mánus köztereinek tervezésé­ben. Erre a szokatlan együtt­működésre érdemes néhány, a műsorban elhangzott pél­dát felsorolni. Az egyik kép­zőművészeti csoport vezetője, aki a közeli múltban a szokat­lan megjelenése miatt nagy vihart kavart, s azóta jórészt értékeivel végül is felülkere­kedő paksi lakótelep tervező­je volt, így beszélt a közös feladatról: — Életfunkciót szolgáló tárgyakat kell tervezni- A tár-, sadalom most jutott el a fel­ismerésig: a tárgyaknak funk­ciót és összhangot kell szol­gálniuk a környezettel. A kép­zőművészek az ember tárgyi környezetének gazdáivá vál­nak az új lakótelep építésé­nél. A beszélgetésből kiviláglott az is, hogy a Művészeti Lek­torátus háza táján alapos szemléletváltozás jellemzi a jelenlegi helyzetet. Eldőlt mára. hogy a lektorátus nem csupán egy képnek vagy fali­kárpitnak, hanem az embert körülvevő térnek, a játszóte­rek harmonikus képének, s mindezek kialakításának is gazdája lehet. Kiszeli Jolán, a Művészeti Lektorátus nevében, a más városokban lakótelepet tervezők és létrehozók fi­gyelmét felhíva elmondta, hogy a dunaújvárosi példa nyomán mások jelentkezését is várják! A pályázatokra, a pályaművek díjazására a lek­torátusnál megvan a pénz és a lehetőség. Lakótelepet épí­tő korunkban, amikor a kör­nyező világot magunk te­remtjük, ez az információ va­lóban egyenlő a felhívással­Mi várható Dunaújváros­ban a város eddigi szerkezeté­hez szervesen kapcsolódó, ám megjelenésében változatos, alaprajzában és megjelenésé­22.40: Moholy-Nagy László ' A festőművészről, Moholy- Nagy Lászlóról, akit a legna­gyobb művészek között tarta­nak számon, viszonylag még mindig keveset tudunk. „Tel­jes portréjához csak lassan gyűlnek róla össze az adatok — írja róla Dénes Zsófia. — Azt mindenesetre tudjuk, hogy a Szeged környéki Al­földről származik és a Ta­nácsköztársaság utáni emig­rációban rövid idő alatt a weimari Bauhaus mesterei kö­zé nőtte fel magát. S onnan a Béri Is érdekesen tagolt Bé­ke-lakótelepen? A lényeget hangsúlyozva: humánus kör­nyezet Ennek bizonyítására néhány részletet. Nagy ősz* szefüggő zöldterületek épül­nek a lakótelep testébe. Kö­zülük a legkisebb is megha­ladja az 50 négyzetmétert. De például elhagyják az obiigát járdaszéli zöld „nadrágszí­jakat”. A művészeti csopor­tok, éppen annak érdekében működnek együtt a lakótelep léterhozóival, hogy ezek a zöldterületek a szó, nemes ér­telmében humán területekké váljanak- És vonzóak legye­nek a lakótelepi ember sze­mében. A műsor a lakótelepi építkezések kapcsán egy tév­hit eloszlatására is vállalko­zott. A ház.gyári elemek és panelok gyártásáról így nyi­latkozott a dunaújvárosi kez­deményezés egyik alkotó részt­vevője : — Tévhit, hogy a házgyári elemek csak a beszürkülésre adnak lehetőséget. A házgyári gépek primitivitása, az in­formáció primitiyilása! A gépi kötöttség nagyobb erkölcsi felelősséget jelent ugyan, mert jól meg kell gondolni, mit táplálnak a gépbe. A jó programozás, a közös felelősséggel végzett munka azonban — csak ered­ményes lehet. A Béke-telepen nem járnak majd autók- A lakótelep . szélein kapnak meg­felelő helyet. A játszóterek a városrész architektúrájának szerves részeivé válnak. A városszínezés itt nem csupán óhajtott, hanem megvalósult gyakorlat. A festőművész je­len akar lenni az építészetben, ég alkotásáról azt vallja, hogy az organizmus kultúrája, szemben az eddigi gyakorlat­tal, amelyet viszont appliká- ciós kultúrának nevez. A zöldövezetekben vízzel kom­binált térplasztikák jelennek meg- S a végső cél? Megfelelni az emberi élet­nek, a természet törvényei­nek is! világhír kapta szárnyra. Kar­rierjéről talán az mond ' leg­többet, hogy az 1958-as vi­lágkiállításon, a nemzetközi zsűri döntése alapján csak két magyar féstő szerepelt mű­veivel: az egyik Csontváry, a másik pedig Moholy-Nagy volt”. A bemutatásra kerülő angol kisfilm a művész sokar- cúságát igyekszik visszaadni, hiszen a festészeten kívül a fo­tó, a film, az építészet, a ti­pográfia és a pedagógia terén is részesévé vált az európai fejlődésnek. (t. pataki) Mai ' lévéajáalatunk Bárány Tamás: BALATONNAL II. r — De októberig ám! — ra­gyog a nagymami. —• Május­tól októberig: egy fél év, egy­folytában! Az lesz ám az élet, galambocskám! A konferencia tán Negyed­órája kezdődött; a nagymami akkor találkozott a zöldséges­nél Vicsányi nénivel (har­madik emelet három) és Lö- herer Zsófikával (első emelet kettő). Elújságolta nekik a nagy hírt a drága Arankáról, és az ő kis házáról, amit — higgyétek el, mindig ilyen szí­ve volt, mindig! — a leányá- ékra hagyott- S mert a Szív utcában sem mindennapos éppen a házöröklés, az újság még a vártnál is nagyobb iz­galmat keltett; a témát ala­posan meg kellett vitatni. Ispánkiék konyhája erre mégis alkalmasabbnak tet­szett, mint a zöldségesbolt, így aztán ide tértek be a vá­sárlás után, hiszen most még a Nagymami lánya sem zavar­ta őket. Vicsányi néni (a harmadik emelet háromból) lehunyt szemmel ingatja fejét, mint aki mesét hallgat. — Csuda, egy valódi csu­da ez, Julikám! Hát látod; mégis csak tesz csodát néha a jó Isten! — De meg is érdemelté­tek! — sóhajt Löherer Zsófi- ka (az első emelet kettőből). Ö a ház legrégibb lakója: ki- lencszáznégy óta lakik itt egyfolytában; akkor látta meg a napvilágot- Hozzá képest a nagymama ötven esztendővel ezelőtti beköltözésével szinte betolakodónak számít, nem szólván Vicsányi néniről, alá mindössze harminc éve él itt; akkor jött fel a fia után Má­tészalkáról. A fia azóta saját házat húzott fel Kispesten, s oda költözött a családdal, Zsó­fika is eltemette a szüleit már vagy húsz éve; így aztán mind a kettő magányos A nagymami egy pohár aludttejet kanalazgat és áb­rándozik: — Lemegyek május elején, egyedül leszek, hiszen a csa­lád dolgozik és enyém lesz ott az egész kis birodalom. — Csinálunk egy gyönyörű virágoskertet! — sóhajt Vi. csányi néni elragadtatva. — Konyhakertet is persze, ha- jaj, olcsón fogunk ott élni, lányok, kijövünk a nyugdíj­ból, ne féljetek! A nagymama riadt pillan­tást vet rá, de nincs szíve szólni, akkora a boldog révü­let a másik kettő arcán­— Reggel öntözgetünk, el- szórakozgatunk a kertben — mereng Zsófika is. — Aztán, megfőzzük az ebédet, aztán elkávézgatunk estig ___ Egy k icsit még délután is hajolunk a kerettel. •. Mekkora is a kert, édes Julikám? — Háromszáz Négyszögöl, aranyom. — Na — biccent Zsófika. Minderükünkre épp száz esik.. • Semmi az, higgyétek el, ha az ember már elmúlt is hetven! Egy kis kerti mun­ka, kapálgatás, öntözgetés még jót is tesz, higgyétek el, megmondja bármelyik or­vos !... Persze, nem azt mon­dom, hogy szőlő vagy őszi­barack, vagy ilyesmi, azt per­metezni kell, meg vödörszám a vizet, ugye-.. De egy kis zöldség, paprika, paradicsom, petrezselyem, sárgarépa, ilyes­mi. .. — Aztán sötétedés után meg hallgatjuk a rádiót, plety- gálgatunk és este jön a tele­vízió. . • — sóhajt Vicsányi néni. — Istenkém, de szép lesz! — A postás huszonhatodi­kén jön a nyugdíjjal — me­reng el Zsófika. — Negyedi­kén meg hozza a lakbért az albérlőinktől. •. Mi meg csak élünk, éldegélünk, mint az osztrák nyugdíjasok Grazban... — Jó, jó! — sóhajt a nagy­mami. — És a fiatalok? Vicsányi néni legyint­— Nem is fogjuk látni őket, ne félj! Hát én látom a fiamé- kat? Pedig Kispest közelebb van in'nét, mint Bogárdtól Bu­dapest. Mondd, hogy néha-né­ha leszaladnak, egy-egy hét végén... De a szabadságát mind másutt tölti, a lányodék valamelyik gyógyfürdőn, a reu­májuk miatt, a gyerekek meg.. • — Sóhajt. — Külföl­dön, mindig külföldön, mint az én unokáim is.., Lengyel- ország, Prága, Bulgária, Olaszország, most meg leg­újabban ez a Spanyol. •. Ugyan, Julikám, tőlük ne félj, látni se fogjuk őket! Zsófika tapsol. — Bizony, lá'nyok! Miénk lesz az egész, gyönyörű kis birodalom! Egyedül a mi­énk! Kati ül a belső ülésen; Ge­orges a külsőn. Hátát mutat­ja a többi vendégnek; széles vállát, keményszálú, fekete haját, amely teljesen fedi a tarkóját. Szája ott van egész közel Kati szájához — de most nem csókolóznak. Most be­szélgetnek. Kati kínlódik; már harmad­szor futott neki a mondatnak, de mindig kifúlladt­— Un petit maison — ma­gyarázza, de a fiú kijavítja. — Une petite maison! Oui- Est quelle sorté de maison? Vagyis, hogy kis ház, igen, de miféle kis ház? — Nous avons.. Örököl­tünk. .. izé ... ma tante est mór... — Oh! — mondja Georges részvevőn, mert értette, hogy a nagynéni meghalt. — Est eile a Nous envoyé une maison! — Domment? — néz rá ér­tetlenül a fiú, rejtély neki, hogyan is küldhetett a halott nagynéni Katiéknak egy há­zat. De azután kapcsol, vég­re is megszokta, hogy ha ma­gyarokkal beszél franciául, nem árt egy kis képzelőerő. — Oui! Je comprends- Un hé- ritage! Elle a testé une mai­son. .. vagyis érti, hogy örök­ségről van szó, a nagyszerű halott nem küldött, hanem hagyományozott a családra egy házat. — Testált, persze! — int dühösen Kati, ezt aztán iga­zán tudhatta volna! De így van ez: rendszerint azok a szavak nem jutnak az ember eszébe ilyenkor, amelyek a magyarból- is felbukhatná­nak! — Et ou est eile, cette, pe­tite maison? — kérdi a fiú, azaz, hol az a kis ház. — Au bord du lac Balaton! — Oh! — mosolyog Geor­ges —, c’est admirable! Kati gyorsan szájoncsókol- ja, s még jobban hozzábújik. — Et tu peux faire un voy­age toujours, minden nyáron, tot l’été, nem, ez annyi, mint egész nyáron, szóval, en tous le anées, ha jól mondom, tu peux passer tes vacances chez nous, avec moi-.. nálunk nya­ralhatsz minden nyáron, gyönyörű, istenem, milyen őr­jítő szemed van... Est-ce- que tu conpris? A fiú magához húzza és mo­solyog, mosolyog, mosolyog, meg kell őrülni azokért a kis ráncokért itt, a szeme alatt! — Oh, chérie, c’est meg- nifique! Kati nagyot sóhajt. — Nagyszerű, nagysze­rű!. .• — Ide figyelj, gyönyö­rűm, jó lesz, ha mielőbb meg­tanulsz magyarul, mert ne­kem ez a francia egy kicsit drága... Mit gondolsz, med­dig megy, hogy a matek kü­lönórákra kisírt pénzen titok­ban francia nyelvórákat ve­szek? Nyakamon az érettségi, Zsorzsikám! Épp tegnap vág­ták a fejemhez! — Tavasztól őszig? — kér­di Jani kedvetlenül­A villamosmegálló felé baktatnak Tónival. Ö ugyan gyalog jár haza, munka után jólesik a 'negyedórás séta, de Tóni villamoson jár, s ő el szokta kísérni. — Tavasztól őszig! — fény­lik fel a fiú tekintete. — S akár télen is! A kégli nyilván fűthető, hiszen az öreglány télen-nyáron ben'ne lakott! Így aztán még télen is le lehet szaladni egy-két víkendre! — Gondolod? — kérdi Jani, dünnyögve, már bánja, hogy beszámolt az örökségről. — Gondolod? — Persze! — lelkesedik Tó­ni. — De azért sokkal fonto­sabb a nyár! Van neked fo­galmad, mennyi nő szállja meg nyáron a Balcsit?! (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD — 1978. szeptember 22* péntek j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents