Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-22 / 224. szám
Egy fiú Nógrádmegyerbő! Sokoldalú tevékenységet folytatnak a Nógrád megyei Távközlési Özem szakemberei. A fenntartási és hibaelhárítási csoport Május 1. Szocialista Brigádja a telefonkészülékek bekötésén túl a vonalhálózatot is építi, valamint hibaelhárítást is végez. Az ötfős munkakollektiva, Mutter Pál, Budai Sándor és munkatársaik azonnal a helyszínre utaznak, ha néma a telefon. ,- kj Í3LMLTA1JUK A buszsofőrt Behcsik István, salgótarjáni helyijárati buszsofőr, a két forduló között mondja: — Hét éve a 7 és 7/A számú autóbuszokat vezetem. A salgótarjáni Kemerovo körút házai a szemem előtt emelkedtek a magasba. Az ott la* kokat jól ismerem. Tudom, hogy reggelente, ki, hová megy és délutánonként, ha viszem haza a népet, azt is megtudom, hogyan sikerült a napjuk. Az arcokból is lehet olvasni. Kezdettől fogva itt lakunk. A feleségem, a két éve megnyílt ABC-üzlet pénztárosa. Bencsik István Bujákon született. Tizennégy évesen került Budapestre és ott tett szert a kőművesszakma fortélyaira és a szakmunkás-oklevélre- Tanulás mellett gép- járművezetői tanfolyamra járt. Első munkahelye a Budapesti Közlekedési és Szállítási Vállalat. 1963-ban került visz- sza Nógrád megyébe. A salgótarjáni Volán 2. számú egységénél először távolsági és különjárati buszokat vezetett, mindaddig, amíg véglegesen áthelyezték a Kemerovo körúti helyijáratra. — Az idén fejeztem be középiskolai tanulmányaimat Középfokú gépjárműtechnikai képesítést szereztem- Az ismeretszerzés minden vágyam. Műszaki egyetemre szeretnék jelentkezni. De ehhez már kevés az akarat, segítség is kell. A 12 tagú ifjúsági brigád vezetője. Vállalásaik a járatkimaradások megszüntetése, a kocsik rendben tartása, a bevétel időben történő leszámolása. Egyszóval a mindennapos teendők pontos és példamutató betartása. Eddigi munkájukra feltették a koronát: elnyerték a „Szocialista brigád’” címet— Az utas csak a tisztán csillogó ablaküveget és a mögötte ülő egyenruhás pilótát látja. Azt, hogy általában, mosolyogva adjuk a jegyet, tréfálkozva váltjuk apróra a pénzt és nézünk minduntalan karóránkra, hogy percnyi pontossággal induljunk. Azt nem tudhatják, hogy sokszor az éjjeli órákba nyúlva dolgozunk. Mikor már mindenki alszik, mi sikáljuk az autót, ellenőrizzük a karosszériát. Napközben jó, ha reggelizni és tankolni jut időnk. — Mi ennek az oka? — Körülbelül négy éve. hogy forgalomba jöttek a csehszlovák Skoda-buszok. Sokszor a kocsik nagy része áll, mert egyszerűen nincs hozzá alkatrész- Akkor be kell ugráni, a lerobbant járművek helyére. Munkanapokon 40—45-ször fordul menetrendszerűen: oda-visza. Érkezésekkor kitölti a menetlevelet, időt ellenőriz és a menetjegyek sorszámát követi. Mindezek mellett fordulónként rendszeresen tájékoztatja az utazóközönséget — A mikrofon bevezetését jónak tartom. Főként a kórházi vonalon, a vidéki látogatóknak nem kell kérdezősködniük. — És a közlekedés-..? — A jelzőlámpáknál ha csak a figyelmeztető sárga jelzés villog, sokkal kiegyensúlyozottabb a forgalom. Mindenki tudja és érzi, hogy vb gyáznia kell. Nincs torlódás. Ma már mindenki közlekedik. A gyalogos, a járművezetők... Egymásra kell vigyáznunk. A gyalogosok... hát a legjellemzőbb rájuk, a kényelmesség- Tanúja voltam már számtalan gyalogátkelőhelyi tereferének. Ha a fantáziámra bízom, lehet hogy éppen a másnapi randevút beszélik meg. Sokszor csikordul a fék figyelmetlenség miatt. Sokszor jajdulnak fel az autóbusz utasai, amikor a hirtelen megállástól egymás lábán taposnak. A komoly balesetet az elmúlt 15 év alatt elkerülte Bencsik István. A „zümmögő óriás” kormányánál ülve, emberek százainak életéért felelős. — A közlekedésen túli szabadnapjait mivel tölti? — Közlekedem — válaszolja nevetve- — Van egy idestova 20 éves Opel személygépkocsim, amelyet igyekszem jól karbantartani. Meg van egy hétvégi telkem, amelyen kertészkedem. Elbíbelődöm a zöldségekkel, amelyek a háztartásban is jól jönnek. Beszélgetésünk: végén keki színű, egyenruhás alakját „elnyeli” a forgalmi iroda ajtaja. Pillanatok múlva újbóí megjelenik és lépéseit az egyik autóbusz felé irányítja. . • Tóth Zsuzsanna Neve: Mulyad József. Kora: tizenhét éves- Szakmája: szerkezetlakatos. Munkahelye: VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára. Szabó Pál, a személyzeti osztály vezetője kalauzol Jóska munkahelyére. A Szakma kiváló tanulója egy hatalmas vascsőből bújik elő.-. Nincsen rajta semmi különleges, feltűnő. Mai fiatal; hosszú, ízlésesen fésült haj, nyílt tekintet. Cigarettával kínálom. — Szabad már? — Most már nem a tanműhelyben vagyok.-. Brigádban dolgozom. Ha kedvem szoty- tyan és időm is van: elszívhatok egy-egy cigit... — Mióta dolgozol ..igazi” munkásként? — Lassan két hónapja lesz— Más az életed mint tanulóként? — Életmódom nem sokat változott. Bejáró vagyok, öt órakor kelek. 3 óra körül érek haza. A munka az más. Több önállóság kell, mint tanuló koromban. Nagyobb a felelősség. A brigádtagok szerencsére mindenben segítenek— A szakmunkásvizsgán jeles eredménnyel végeztél. Nem akarsz továbbtanulni? — Éppen a napokban intézkedtem ez ügyben. Megszer- zem az érettségit! A brigádban több társamnak technikusi oklevele van. nem akarok én sem lemaradni. — Nem akarsz beköltözni Tarjánba? — Jobban szeretem a falusi életet. Nyugalmasabb. Megszoktam a bejárást, sokan ezt teszik, nekem is bírnom kell- Édesapámnak is segíteni akarok, sokat betegeskedik. Vele különben is jó dolgozni, azt hiszem, nem véletlenül lettem lakatos: apámtól örököltem... Az ..öregnek” szereztem egy boldog -napot: július 2-án a NÖGRÁD-ban kinyomtatták a nevemet.-, A 211. számú Szakmunkásképző Intézetben július 1-én volt az ünnepélyes szakmunkásavató. Az iskola 28 éves történetében első alkalommal rendezték meg a végzősök közös búcsúztatását. Egy fotó is volt a lapban, a kitűnő és jeles szakmunkás-bizonyítványt szerzők között én is látszottam.-. A család büszke volt rám, minek tagadjam: nekem is jólesett... — Édesapád mesélt nekem egy másfajta kitüntetésről is. Mi volt az? — Tavasszal, április 4-én Moszkvába utazhattam- A gyár anyagi segítsége tette lehetővé az utazást. Páratlan élmény volt! öt napig tartott mindössze, de a mai napig és még biztosan sokáig eszembe jutnak az élmények. — Tíz év múlva jvajon hol kereshetlek fel? — Hogy-hogy hol? Hát itt, a VÉGYÉPSZER-ben! Mindent itt tanuPam, itt keresem a kenyeremet, tíz év múlva is megkereshetem, ez bizonyos. Jóska visszabújik a vascsőbe. Dolgozik tovább. Komolyan, megfontoltan- Ahogyan egy fiatal szakmunkáshoz illik. Sárközi Gábor Város és falu E sztendőnként jó néhány nagyközség vívja ki magának a városi rangot — központi határozat alapján. A várossá válás efféle adminisztratív feltételei pontosak, jogszabályban rögzítettek. Szólnak a lélekszámról, a közművesítés fokáról, az ellátottságról, minden olyan tényezőről tehát, amely lényeges az ott élők szempontjából. A városi rangra pályázó falvak, nagyközségek pedig általában jobban állnánk a követelményeknél. A jelenségnek — ez nyilvánvaló — két oka lehet: a mérce alacsonysága, illetve az adott település kiemelkedőnek tetsző fejlettsége- Mindkét szempont igazsága könnyűszerrel bebizonyítható — csupán nézőpont kérdése az egész. Már csak azért is így van ez, mert csupán nehezen határozhatók meg a városi lét alapvető jegyei. Ha például az ellátottságot — az élelmiszerekben, a háztartási gépekben, vagy éppen a ruházati cikkekben — vesszük alapul, akkor a teljesség léte még korántsem tanúbizonyság a várossá válás jogossága mellett. Mert milyen alapon állíthatnánk, hogy a falvak vagy a kisebb települések nem ,,ér- f demlik” meg, hogy üzleteikben legyen elegendő tej, hús, kenyér, vagy nadrág és zakó? Ilyen nézőpont szerint az ellátottság mértéke aligha lehet minősítő tényező. És hozzátehető mindehhez — a nemrégiben várossá vált településeken tapasztaltak alapján •—, hogy a magasabb kategóriába sorolás nem több, s nem kevesebb lehetőségnél. A bizalom jeleként értékelhető, hogy a volt nagyközség módot kapott rá, hogy bebizonyítsa élet-, sőt fejlődőképes- Nemrégiben az egyik, a közeljövőben várossá váló nagyközségben jártam. Érdekes módon (vagy természetesen) nem az épülő lakótelepek, az odatelepített ipari üzemek, a városrendezés igazán nagyszerű eredményei maradtak meg bennem, hanem a. tanácselnök véleménye arról, mi is a teendője egy település „elöljárójának”. Szavai szerint nem csupán abból áll a munkája, hogy vezesse a település közigazgatását. Az efféle hétköznapi teendők mellett az is gondja, hogy — a szó jó értelmében — „menedzselje” a települést. íme egy példa. Az ipari üzemek kitelepítése Budapestről jogszabályon alapuló szükségszerű kötelessége az erre rászorított vállalatoknak- Nyilvánvaló, hogy abban a vidéki településben lesz a későbbiekben új munkaalkalmuk az ott élőknek, amely a legtöbb kedvezményt nyújtja majd a költözőknek. Az említett tanácselnök tárgyalt, vitatkozott, sőt kompromisszumokra is hajlandó volt annak érdekében, hogy az általa, vezetett nagyközségben módja legyen a városiasodásra utaló ipari munkát vállalni a lakosságnak. És a helyes, a jó célt szolgáló menedzselésre még számtalan jó példa hozható föl. A színházi együttesek vendégszereplésétől kezdve a környezetet védő társadalmi munkáig számtalan eset sorolható fel igazolásképpen. Mindez csak azért érdekes a várossá válásról szólva, mert meggyőződésem szerint aligha csupán a rideg, kézzelfogható tárgyi feltételeken — a lakótelepek, a boltok, az üzemek számán — múlik, hogy az adott település jogosult-e a városi rangra. A személyinek nevezett feltételek szerintem legalább annyit nyomnak a latba, mint a tárgyiként meghatározott tényezők- Mert. ami már készen áll, adott mint lehetőség — az dicsérhető, jogos miatta a büszkeség, ám a tovább-, lépéshez mindenképpen szükségesek szemberek is. Mondhatni, nélkülözhetetlenek. A várossá válás szép eredmény, ám inkább kötelezettségekkel, mint automatikusan megkapható jogokkal jár. Mert az csupán a dolog egyik fele, hogy az ott élők büszkék rá: város létt a nagyközség. A másik — és korántsem elhanyagolható — oldála mindennek, hogy a gondolkodásmódjuk is városiassá váljon. A szemlélet, a szokások megváltoztatásához pedig, nélkülözhetetlenek a megfelelő tárgyi feltételek- Mindez a tettre, a változtatásra alkalmas, s hajlamos emberekkel nyilvánvalóan könnyebben megteremthetők, mint nélkülük. Pontosabban: csak velük érhető el a cél, hogy váljon valóban várossá a várossá nyilvánított település. Malonyai Péter RÉGEBBEN, HA EGY KI- Utimarsallok Utódai sok-sok telefon árán lehetett RÄLY, vagy fejedelem útnak előteremteni. Vagy arról, amiindult, valamelyik hűbéresét, « f . kor — sajnos, ha nagy ritkán, akinek a birtoka útba esett, mlIlT űrfV TITW’rtC «TfTTHPgfPT* de ilyen is előfordul — az kinevezte útimarsallnak. Az Vr ^»f JT ItllkVw áa V4 A sir Q ?, W A egyik utas minősíthetetlen aztán fővesztés terhe mellett viselkedéséért, az idegenvezefelelős volt azért, hogy az elő- kislány Szerbiában járt álta- lóival, de még nagyobb, ha majd megszakad a sok tenni- tőnek kell a vendéglátóktól kelő útonjáró jól érezze ma- lános iskolába. Később a csa- mást ismertethetek meg vele. valóban, szállás, étkezés, valu- elnézést kérnie. A reklamáció gát, legyen szállása, kosztja, Iád befogad egy lengyel mene- Az ismerős, aki Telek Ti- ta, programok, közlekedés, néha az ellentétévé is változ- kényelme, biztonsága. Nem kült nőt és az hálából németül vadamét „beszervezte” Gyár- mind az ő vállát nyomja, hat, mint annál a nőküldött- volt éppen veszélytelen dicső- kezdi tanítani. A magyar mel- mathy Dénes, ő a 60-as évek- azonban ebből a csoport egyet- ségnél, amelyik a Szovjetunióség, mégis sokan ácsingóztak lett elsajátított három nyelv- ben még az IBUSZ-nál dolgo- len tagja sem vehet észre ba, oda felé vonat helyett rerá, mert ha jól sikerült az út, nek később veszi igazán nasz- zott. Azóta munkahelyet vál- semmit. Az idegenvezető nem pülővel utazott, s kitört a,.páa rablók sem támadtak a ka- nát. toztatott, de az idegenvezetés- lehet fáradt. nik”. mert még nem ültek léravánraj kerék se törött, ak- — Vizsgákat kellett tennem ről nem tud lemondani. — Nagyon nehezen elérhető gi járművön. Hazafelé a sínékor a hazatérés után szép zsí- nyelvből is, országjárásból is — Annak idején kötelessé- célok! Megvalósítható ez? ken zötyögve, már ez volt a ros adománylevél volt várna- a TIT-néí. És azután eljöttek gemnek éreztem, hogy *s- — Hát hogyne! — válaszol közvélemény: „Igazán jöhettó a nagy úr kegyéből. az első utak. Akkor is, azóta merjem azokat az utakat, mosolyogva. — Persze, az tünk volna repülőgépen haza Ma már nem engedhetjük is mindig igyekszem minél lel- amelyeket megyei főszervező- az igazság, néha úgy érzem, is!” meg magunknak, hogy egyéni kiismeretesebben felkészülni, ként az ügyfeleknek ajánlót- hogy .nem sikerült. Vannak inFrpvvr zFT« _T7 útjainkra efféle útimarsallt Előre tudnom kell, merre já- tam. így kezdtem csoportokat ilyen utak. Ezt azonban igyek- T íVnnwPpm ' EZETO TU- fogadjunk. Azonban az úti- runk majd, mit érdemes meg- kísérni és nagyon megszeret- szem az útitársak elől elt.it- LA.TDONKÉPPEN olyar, mint marsallok utódai nélkül nehe- nézni, mit, hol lehet megtalál- tem ezt a munkát. Tapasztala- kölni. Az út végén, amikor az a lobbi ember, csak nagyon zen volna elképzelhető egy- ni. tóm az, hogy a nógrádi utazó- élményektől eltelve mindenki szeret ac nl> segíteni, vállalja egy társasutazás. —Az idegenvezető nem is- közönség nagyon kulturált, azt érzi: „Olyan jó hazajön- vagy 100 utrakelt honi Az idegenvezető tulajdon- meri mindig előre az útvona- igényli a különböző progra- ni” meg szoktam köszönni az iharsa gondját, baját, hogy képpen ugyanolyan, mint a lat? mókát. utasoknak az együttműködést. az. szórakozását, pihenését többi ember. Vagy mégsem? — Nagyon sokszor előfor- — Mi kell ahhoz, hogy va- Lehet, hogy ez első hallásra alinel líe7,í'Se°^ • Y0?, zavaríaTelek Tivadarné, kórházija- dúl, hogy mi is akkor járunk laki idegenvezető legyen? frázisnak tűnik, de gyakran s mindehhez mi kell? Egy boratóriumi asszisztens több ott először, ennek ellenére uta- — Nagyon nagy embersze- nagyon sok múlik azon, mi- szóval tálán így lehetne kifemint 12 éve kísér IBUSZ-cso- saink elvárják tőlünk — és retet, tisztelet az utazók iránt lyen is a csoport. Nagyon sok .iezni- hivatastudat. Ami pedig portokat külföldre. joggal —, hogy tájékozottak és felelősségérzet. Valaki több kellemes élményem van ezzel * >>szakmai ’ ismereteket ille— Annak idején egy isme- legyünk. éven át takarékoskodik, hogy kapcsolatban. t1» f ~Í.T ”2?* azok is megszerősöm, aki az IBUSZ-nál dől- — Hová szeret csoportot részt vegyen egy úton. Nem A kellemetlen emlékekről, rezhetok. ^ Meg az idén indul gozott, ajánlotta, legyek ide- vinni? szabad csalódnia! Azt kell hadd ne essék szó! Arról, kalgoterjanban egy újabb tangenvezető. Szerettem mindig — Leningrádot nagyon sze- kapnia, amit vár. Sokfélekép- amikor valaki megbetegedett “°£y azok, akik kelaz embereket, szerettem a retem! Igen gyakran járok pen lehet végezni ezt a mun- Bécsben, és a hazaszállításra, *° nyelvismeret birtokában szépet, vállaltam. Ügy adó- Jugoszláviába is, a bécsi uta- kát. Én megpróbálok, mint egy a mentőre a pénzt, más meg- k?dvet ereznek az utimarsall- dott, hogy nyelveket is tud- kát azonban nem szeretem, kü- titkos karmester, mindenütt ott oldás híjával, a követség saShoz, elérhessek céljukat, tam. lönöser, ha sokan vannak, lenni, ugyanakkor arra törek- ügyeletesének felébresztése és Külön regényt lehetne akik csak vásárolni akarnak, szem, hogy a csoport minden nyelvismeretéről írni. Az édes- Nekem nagy öröm, ha mégis- tagja úgy érezze, egyéni úton 1 apa orosz, édesanya zombori, a merhetek egy várost, látniva- van. Az idegenvezető sokszor J —g.— NÓGRÁD — 1978. szeptember 22., péntek 5 !
