Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-21 / 223. szám
Nemzetiségi művelődés Lucfalván „Szlovákul is, magyarul is...” Lucfalván közel 800 ember túl, abban is reménykedünk, vétség (Magyarországi Szlo- lakik, s a legtöbbjük szlo- hogy tanítványaink közül vákok Demokratikus Szövet- vák anyanyelvű. Mint Cseré- akadnak olyanok is, akik sége) által rendezett kulturá- nyi Jánostól, az általános is- egykor majd átveszik a mi lis műsoroknak mindig nagy kola igazgatójától megtudtam, munkánkat: szlovák nyelvet sikere volt nálunk, az éven- a faluban és a környékén fognak tanítani. ként! egy-két előadás kivéteközép-szlovákiai nyelvjárás- — Könyvtárunkban 400 szlo- les eseménynek számít fában beszélnek, vagyis azon a vák nyelvű könyv található lunkban. A szomszédos Sám- nyelven, amelyből a szlovák — kapcsolódik a beszélgetés- sonházán irodalmi színpad irodalmi, nyelv kialakult. be Szatmári Zoltánná. — El- működik, most például a no— A faluban többen is sősorban a gyerekek olvas- vember 7-i ünnepségre ké- rendszeres olvasói a Ludové nak, a felnőttek a sok mun- szülünk. Nemzetiségi klubunk Noviny című újságnak. A kára hivatkoznak, ha köny- is van, kéthetenként tartjuk gyermekek különösen szeretik veket ajánlok nekik Azt hi- foglalkozásainkat. Ismeret- az egyik, nekik szóló rovat szem ez a tisztán magyar terjesztő előadásokat, kulturá- miatt. Szüleik gyakran éppen nyelvű falvakban is így van... lis műsorokat szervezünk, a gyermekek kérésére veszik — Zenét hallgatni, táncot legutóbb például Majercsik a kezükbe. Nyelvoktatás ré- nézni szívesebben mennek az Irén, a szegedi tanárképző gén folyik nálunk, mégpedig emberek — mondja Krajcsi főiskola hallgatója tartott remcsak az iskolában, hanem János igazgatóhelyettes. — előadást. Irénke egyébként már az óvodában is. Végzős Egy-egy előadásra az a szülő sámsonházi kislány, havonta tanulóinknak szlovák szakkört is eljár, aki esetleg nem ol- hazajár, segíti munkánkat, szerveztünk. Az anyanyelvi vassa szlovák nyelvű újságműveltség ápolásának célján jainkat, könyveinket. A sző- s. g. Városnézők Balassagyarmaton — kulcsár-felv. — Kitágítja a világunkat... — Nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért csinálom. Egyszerűen azért, mert szeretem. Szeretem a közönséget, az irodalmat. Egy-egy jól sikerült bemutató után többen gratulálnak. Ügy érzem, hogy a szabad időm egy részét így töltöm el a leghasznosabban. Szórakozom, tanulok és másokat is szórakoztatok. Balassagyarmaton dolgozom a finomkötödében. Este, mikor hazajövök Rimócra, az ülés és a fizikai munka után jólesik egy kis szellemi kikapcsolódás. Itt a klubkönyvtárban, az irodalmi színpad próbáin — vallotta a fiatal Per- cze Mária. — A szórakozás mellett a tanulást említetted. Hogyan értelmezed ezt? — Persze, nem iskolai, vagy más könyvből való tanulásra gondolok. Megtanulom a szöveget, ezzel bővül a szókincsem. Több irodalmi alkotást ismerek meg, közelebb kerülök egy-egy műhöz. — A szereplés növeli az ember önbizalmát, bátorságát. Mióta szerepelek, úgy érzem, hogy határozottabb, biztosabb a fellépésem. Bátrabban merek véleményt nyilvánítani, bekapcsolódom egy-egy vitába, komolyabb eszmefuttatásba — tette hozzá Marika gondolataihoz eddigi tapasztalatait Kurucz Vencel. — Te hol dolgozol? — Szécsényben, az ELZETT- ben. Három éve szerepelek. A színjátszó csoportban kezdtem, majd az irodalmi színpad műsorába is bekapcsolódtam. — Az itteni tevékenységünk egy kicsit kitágítja a világunkat — vélekedett Mócsány Béla. — Hogyan érted ezt? — Mi, itt, zömével munkások vagyunk. Olyanok, akik a mindennapi munkájuk során ritkán találkoznak irodalommal, zenével, történelemmel. Érthető, hogy amit itt „magunkba szívunk”, • az a látókörünket bővíti. A 'eg- utóbbi műsorunk a Palóc Vérnász, nagyapáink, nagyanyáink életét vitte színre. Bizony, mi, fiatalok, sokszor megkérdeztük a próbákon: így volt, ilyen vplt, így éltek? Akar- va-akaratlanul is egy letűnt világ egy részét ismertük meg. — Számodra mit jelentett ez a műsor? — Sokat. Jobban érzem és értem azt a légkört, azt a világot, amiben élek. Az irodalmi színpad vezetője, Cselényi András Ludány- ból jár Rimócra, hogy a fiatalokkal foglalkozzon. — A klubkönyvtár vezetője kért meg, hogy vállaljam el a csoportot. A közvetlen cél az volt, hogy készüljünk fel a Palóc Szőttes kulturális napokra. A zsűri az első kategóriába minősítette előadásunkat. Megkaptuk a legjobb szerkesztésért járó különdíjat. Ügy érzem, 'hogy az elvárásnak megfeleltünk. S ez a siker csak aláhúzza és bizonyítja a rimóci fiatalok lelkesedését, a műraj szeretetét. — S mik a csoport további tervei? — Nem akarok merőben újat. Építeni kívánok az itteni hagyományokra, szokásokra. Béla említette, hogy jobban érzi és értékeli a mát.' Nos, erre a mára és a felelősségre a holnapért szeretném a figyelmet ráirányítani. Az irodalom és az élet kapcsolatát a lehető legtöbb oldalról bemutatni. Ami jó, ami formálja aa embereket, gondolatokat ébreszt a fejekben, olyan darabokhoz nyúlunk. Nem törekszünk műfaji megkötöttségre.' Irodalmi színpad, oratórium; színjátszás, mindig azt választjuk, amivel az adott körülmények között a legtöbbet tu-' dunk mondani. Rimócon hagyományai vanJ nak a színjátszásnak. Évek óta szerepelnek a fiatalok. Most ez a tevékenységük tervszerűbbé, folyamatosabbá vált azzal, hogy a csoport vezetője határozottabban felvázolta a célt, kiszélesítette a formákat, módszereket. Jobban érzik szereplésük miértjét és hogyanját. Az irodalmi színpad több mint tíz-tizenöt ember kedvtelése, szórakozása. Lehetőség a szellemi felüdülésre, út az önképzés, önművelés felé. A személyiség fejlődésének lehetősége, az önmegvalósulás formája. A sok művelődési tevékenységi forma közül egy, amely az emberek gondolkodásmódját, életvitelét alakítja, formálja. Rimócon az irodalmi színpad a munkásfiatalok, az ingázó fiatalok egy részét vonja be a község közművelődési életébe. Sz. F. Műi févéűfán tatunk 21.45: Nyitott könyv. Balázs József „Szeretők és szerelmesek” című kisregényének néhány részletét mutatja be ezúttal a Nyitott könyv. A fiatal, tehetséges író, aki már több sikeres regényt tudhat maga mögött, így vall legutolsó munkájáról: „Emberekről akartam írni. Arról, hogy milyenné varázsolhatja életünknek egy-egy fontosabb pillanata, avagy a szerelem az egyiket, milyenné a másikat. Már Pompeji freskóin is ott láthatók azok a mozdulatok, a tökéletesség utáni nosztalgia, amelyek felbukkannak és szétmorzsolódnak hőseim életében, és amelyeket ott lobogtat a szél a forradalmak zászlaján.” Egy jelenet a szerző regényéből: „Kalenda nem tudta, hogy mit csináljon. Zavarában felállt, közelebb lépett a nőhöz és a szemébe nézett. Az asszony mintha mosolyogni készült volna, nyújtotta a kezét. Kalenda csak most mérte fel: ekkora szemű nőt még sohasem látott...” A szereplők: Juhász Jácint, Moór Mariann, Inke László, Sinkó László. Új napközis csoportok Pásztó mindkét általános iskolájában egy-egy új napközis csoportot indítottak be. Most a tanulók 60 százaléka részesül ilyen ellátásban. A növekvő létszám gondot okoz a konyháknak, ezért a 7—8. osztályosok étkeztetését az ÁFÉSZ keretében oldják meg. Nyomdászatot tanulnak az NDK-ban Afrika, Ázsia és Latin-Amerika számos országának leendő nyomdászai tanulnak a Német Demokratikus Köztársaság különböző szakiskoláiban, felsőoktatási intézményeiben. A lipcsei poligráfiai főiskolán 1971 óta 22 ország fiataljai szereztek szakképesítést, többek között Zambiából, Libanonból, Guineából, Nigériából, Kenyából, Szíriából, Szudánból, Indiából, Vietnamból, Kubából, Chiléből és Kolumbiából. Jelenleg a Pössneck-i nyomdaüzemben az NDK legnagyobb könyvnyomdájában libanoni, laoszi, guineai, szu- dáni nyomdászszakember-je- löltek tanulnak. Bfopizmáb Az élet apróságai — gyakran nem egyéb, mint visszajáró pénz. Még manapság is kevesebb a jó költő, mint a remek suszter. * Vajon a féltékenység a jövőben is a múlt csökevénye marad? (Ford.: Gellert György) löröny Tamás: VILLAN BALATONNAL IO. Nyílik az ajtó. Az elnök odapillant, majd meglepve int Kakucsinénak, hogy nézze ő is. Ispánkiné tegnap volt itt, nagyobb tétel papuccsal — és ma már megint itt van? Mi történt? Az asszony lejön a három lépcsőfokon, szatyrát határozott mozdulattal Kakucsiné asztalára csapja és így szól: — Ebből a szemét munkából nem viszek többet! Kakucsiné azt hiszi, rosz- szul hall. Egyáltalán: lehet a fülével valami, mert Ispánki- nénak már a köszöfiését sem hallotta... — Hogy mondja? — kérdi idegesen... — Jó reggelt... — Jó napot! Azt mondtam, ebből a vacak munkából nem kérek többet! Ezt már nem lehet félreérteni. Ezt bizony jól hallotta! — Hogy érti ezt, Ispánkiné? — kérdi mégis, mert pillanatnyilag nem éri fel észszel, amit átélt. Mi ütött ebbe az asszonyba? Ez mindig olyan készséges volt, olyan udvarias volt, olyan kis hálás... — Ügy értem, ahogy mondom! Ebből a rohadt tutyiból többé egy darabot se! Ezzel csak folyassa ki a szemét, akinek kedve van rá! De az én szemem világa drágább! Kakucsiné felelni akarna, de az elnök int neki, hogy hagyja, majd ő! Feláll, két öklére támaszkodva előredől az íróasztala fölött és mert a lázadást csírájában kell elfojtani, fenyegető hangon dörren rá a szemlátomást megbolondult bedolgozóra. — És mennyivel drágább, Ispánkiné? — Micsoda? — rebben meg a rebellis asszony tekintete. — Hát a szeme világa! Az asszony a fejét rázza. — Annyi pénze nincs ennek a szövetkezetnek! Szatymazi a polcok felé pillant, ahol hatalmas bálákban állnak a különféle nyersanyagok garmadái. Kissé lágyít a hangján. — Mert ugye, ha a darabbért akarná, mondjuk, tíz, vagy húsz fillérrel feljebb tornászni... Ispánkiné nevet. —■ Itt már a forint is kevés, Szastymazikám! Az elnök visszahull székére. — Akkor nem értem magát, Ispánkiné. Tulajdonképpen mit akar? A szemlátomást fellázadt bedolgozó keze a csípején, s ömlik szájából a szó: — Kényelmes, tiszta munkát, nem szem rontót óm, de szaporát, hogy keresni is lehessen rajta! Erre az éhbérre, erre a szemrontó piszmo- gásra, erre az átkok átkára, meg fogadjanak más bolondot! ' Az elnök nézi, nézi, majd újra feláll, kijön az asztal mögül, s roppant udvariasan kérdi: — De drága Ispánkiné, kérem, az istenért mi történt? A férje előlépett? Gratulálhatok? Mi lett belőle? Vezér- igazgató? Az asszony gúnyosan legyint. — Ugyan! Belőlem lett villatulajdonos! Kakucsiné szájához kapja kezét, az elnök csak mosolyog, mosolyog, mosolyog, szinte mór hüdéses vigyor- ral. — Három szoba a Balatonon, plusz alagsor! Az alagsorba a család, konyha is van lent, teljes komfort, a fenti három szoba kiadva! Van fogalma róla Szatymazikám, hogy mit adnak egy szobáért a főszezonban például a nyugatnémetek? Napi kétszáz, per szoba, hogy a legpésszi- mistábban számoljak!... Számol maga is? Ez majdnem húszezer egy hónapban! És ezt szorozza meg kettő és féllel: ez a főszezon! És akkor az elő- és utóidényről, a szép nyárias húsvétról és pünkösdről, egy enyhe szeptemberről, még nem is beszéltem! És arról sem, hogy ha éppen akarok, hót főzhetek is rájuk, ott á veteményeskertem! És akkos stikában panziót nyithatok, per koponya, mondjuk, kettőszázhúsz—• kettőszázötven, az öt vendéget véve, mondjuk, napi ezer- kettőszáz, vagyis havi harminchatezer. .. Ha az adót leszámítom, még mindig marad havi harminc tisztán, egész nyáron... Na?! Ehhez, mit szólnak?! Kakucsiné mélyen magába süpped; csak orrcimpái reszketősén látszik, hogy él még. Az elnök arca bíborvörös, s ádámcsutkája ráng meg néha. Júniusig mondjuk csak húszezer, számol magában. Július: harminc. Augusztus: harminc. Szeptember: tizenöt. Húsvét és pünkösd: mondjuk, egy ötös... Azaz évj száz, tisztán- Vagyis, éves átlagban, havi nyolcas. .. Gondolatban végigfut a szövetkezet keresetkimutatásán és megállapodik az I. betűnél. Itt van, igen! Ispánkiné: tizennégyezer forint, vagyis — oszt villámgyorsan tizenkettővel — havi ezerszázötven... A betyár min- denit! És az egyik legjobb kezű bedolgozó! A legprecízebb! Hangjában lágy hárfák duruzsolnak, ahogy nagysokára megszólal: — Azért visz most még munkát, kedves asszonyom? Vagy már most áttér a ve'n- déglátóiparra? A lázadó angyal tűnődik, majd megvonja a vállát. — Ha rendes anyagot ad, esetleg viszek még.. . Valami szép, tiszta munkát. •. Zsebkendőszegést, törülköző- endlizést... v Szatymazi maga a könyörgő alázat. — Kötényvarróst?. ■. Van most egy nagyobb tételünk. .. Az asszony legbűbájosabb mosolyával felel. — Ne röhögtessen, Szatymazikám! Zsebkendőt, félfo- ri'ntjával! — Űristen! — csapja ösz- sze kezét, s nézi az eget kanosaiul az elnök. — Maga teljesen tönkre akar tenni bennünket, drága asszonyom! Ispánkiné csak fejét ingatja, konokul■ — Ne isténkedjen nekem, Szatymazikám! Ledolgoztam és már a magamét papucsban kilenc év alatt, emlékezzék csak! Az elnök hümmög. — Hát, szó, ami szó.,. — Aztán, ha szép, gusztusos zsebkendőket ad, egyszer magát is meghívom a bogár- di panziómba három napra’ Szatymazi áll, tűnődik, A legjobb bedolgozó! A legprecízebb. Ez még egy határidőt el nem késett-.. A mun. kája, mint a gyöngy! Hatalmasat sóhajt. — Kétezer zsebkendőt a nagyságos asszonynak, Kakucsiné! — Ja! — int a bedolgozó. — és magát is meghívom egyszer egy víkendre, Kakucsl néni! Az öregasszony bólogat, legyint, aztán indul a raktár felé. Az ajtóból visszafordul. — És a papucsokkal mi lesz Szatymazi elvtárs! — Hallja! — néz értetlenül a főnök. — Hát nem örökölt mindenki villát a Balatonnál. (Folytatjuk) 4 NÓGRAD - 1978. szeptember 21., csütörtök j
