Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

\ Nyílt levél az olvasókhoz! 1978. augusztus 17-én az Olvasók fórumában „Ami egy cikkből kimaradt’’ címmel Almást Jánosné, a pásztói la­kosság nevében bírálatot írt Pásztó nagyközségi közös Ta­nács és szervái területfejlesztési tevékenységéről. Az újság­cikkben közzétett bírálat nem fedi a valóságot­A cikk megjelenését követően megállapítottam, hogy Almási Jánosné nevezetű személy Pásztón nem lakik. így olyan személy bírálta a településfejlesztő munkát, aki Pász­tói nem ismeri, rosszhiszeműen bírál olyan tevékenységet, amelyet több mint 10 éve tudatosan végzünk. A tanács 1976-ban fogadta el Pásztó—Hasznos össze­vont általános rendezési tervét. A végrehajtó bizottság a ta­nács által jóváhagyott rendezési tervet figyelembe véve a lakossági igények kielégítése érdekében több helyen alakí­tott ki házhelyeket. A rendezési terv nem teszi lehetővé azt, hogy játszótereket, parkokat, zöldövezeteket alakítsunk ki házhelyekké. Megjegyzem, jogszabályok sem teszik lehe­tővé, hogy ilyen létesítményeket házhelyeknek alakítsunk ki­A tanács 'és szerveinek törekvése az, hogy e területeket fejlessze és sportolásra alkalmas pályákat létesítsen. Ez évben kezdtük el és szeretnénk befejezni az üzemek, válla­latok, szövetkezetek, intézmények és a lakosság támogatá­sával a KRESZ-park építését. Terveink között szerepel több mint 4000 négyzetméter területű ifjúsági park építése amelyben sportlétesítmények is helyet kapnak. Célunk az, hogy Pásztó nagyközség lakosságának _ igényeit egyre magasabb színvonalon elégítsük ki, természetesen figye­lembe véve a sportolási lehetőségek megteremtését is. E célhoz a tanács nagy anyagi támogatással is hozzájárul Pl. kondicionálóterem építése, a sportpálya korszerűsítése, kézilabdapálya, kispályás labdarúgópályák építése. A lakosság a tanács és szervei településfejlesztő tevé­kenységét állandóan figyelemmel kíséri. A lakosság tájé­koztatását szolgálja a NÓGRAD július 16-i számában köz­zétett „Űtban a város felé Pásztó" újságcikk is. Terveink­ről a lakosságot széles körben tájékoztatjuk, falugyűlés, ré­tegtalálkozók alkalmával. Célunk az, hogy a települést tu­datosan átalakítsuk, új lakótelepet építünk és a község­központban levő elavult, régi lakások lebontásával korszerű, többszintes lakások építését tervezzük. A lakosság tevékenységünkről, terveinkről elismeréssel szól, csak esetenként fordul elő, hogy egyes személyek, igyekeznek saját érdeküket előtérbe helyezni a társadalmi érdekkel szemben­Megállapításom szerint Almási Jánosné nem a köz érde­kében fogott tollat. A lakosság bíráló — jogos bírálatát — kritikáját az ügyintézések során hasznosítjuk. A tanács és szervei csakis a lakosság közvetlen támogatásával érheti el azt, hogy településfejlesztő tevékenységét magasabb szín­vonalon a köz megelégedésére látja el. Dr. Farkas Miklós vb-titkár Aszódi levél A szívünkbe zártuk Jutatom­táborozás Kongresszus előtti beszélgetés Csendes hármasban ülünk a helyi Hazafias Népfront klubhelyiségében Tuskan Pali és Hugyecz Pali bácsival. Mindketten közelebb a 80- hoz, mint a 70-hez. Most, amikor hazánk nem­zetiségi lakossága nagy jelen­tőségű esemény előtt áll, megérdemel néhány gondolat­nyi visszatekintést a téma. A nemzetiségi szövetségek, így a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége is november hónapban ' tartja soron következő VI. kongresz- szusát. Megyeszerte megvá­lasztásra kerültek a kongresz- szusi küldöttek, akik egy-egy nemzetiségi települést képvi­selnek majd. Községünkben szeptember 10-én megtartott falugyűlésen választottuk meg a kongresszusi küldöttet. — Milyen csodálatos dolog az, hogy évszázadok vihara sem tudta elpusztítani nem­zeti kultúránkat, szokásainkat, hagyományainkat — emlé­kezik Tuskan bácsi. — Az igaz, hogy az élet fejlődésé­vel a hagyományok is „csi­szolódtak” kissé, mindezek mellett mindennapjaink közös kincsévé kell, hogy váljanak. — Igaz, hogy két világhá­borút éltem át — folytatja a beszélgetést Hugyecz bácsi —, annak ellenére a fiatalsá­gára mindenki szívesen visz- szaemlékezik, de azért jó len­ne most fiatalnak lenni. Ak­koriban nem volt tévé, rádió, sem mozi. Egyetlen szórako­zásunk a közös éneklés, kö­zös játék. De szép volt. Ami­kor mi iskolába jártunk, ott magyar nyelven tanultunk, de vasárnaponként kötelező volt szlovák énekórára men­ni a templomba. Azt, hogy mi nemzetiségi község va­gyunk, természetesnek vet­tük, de valójában magyarok vagyaink, ez a mi hazánk. Év­századok során összeolvadtak magyarok, szlovákok, észre­vehető a népdalokban is, a szokásokban is. Ünnepi al­kalmakkor — lakodalom, ke­resztelő — még ma is szíve­sen éneklik a szlovák dalo­kat. — Ha már a nemzeti ha­gyományokról beszélünk — veszi vissza a szót Tuskan bácsi — igen időszerű lenne a régen tervezett falumúzeum berendezése. Hiszen fogalmuk sincs arról, hogy mennyi ré­gi emlék, tárgy megy veszen­dőbe. Ezeket meg kell őriz­ni, hadd lássák az utánunk élők, hogy tulajdonképpen milyenek voltak a munkaesz­közeink, mindennapi haszná­lati tárgyaink. Mi, idősebbek, szívesen segítünk ezek felku­tatásában, kiállításában is. A beszélgetés során meg­tudtam, hogy már a harmin­cas években is igen népszerű volt az akkori szlovák nap­tár, melyet Békéscsabán szer­kesztettek. Tuskan Pali bácsi ma is járatja a szövetség lap­ját, a Ludové Novinyt, amely hetenként egy alkalommal jelenik meg gazdag tartalom­mal. Célja a lapnak elsősor­ban a szlovák nemzetiségi la­kosság életének bemutatása. A községbe jelenleg 10 pél­dány jár, melyet ez év vé­gére 20-ra kívánunk emelni. Érdekes jelenség, hogy a Nás Kalendár-ból 50 példány fo,- gyott el, ezzel szemben az újság előfizetése alacsony. Mi is készülünk a kong­resszusra, csendesen, érzéke­nyen, méltóan. A helyi párt-, tanács- és tömegszervezetek, valamint a járási párt-, járá­si hivatal és járási tömegszer­vezetek együttes szervezésé­ben Vanyarc községben nem­zetiségi-ifjúsági napot tar­tunk a kongresszus jegyében. Bízunk abban, hogy a ren­dezvény eléri célját, s tovább erősíti mindnyájunkban ’ azt a tudatot, hogy további ered­ményeket, sikereket csak együttműködve, egy akarattal tudunk elérni. Hugyecz Andrásné Vanyarc Helytállnak a mezőgazdaságban és iparban Kinyitottak az iskolák ka­pui. a vidám gyermekzsivaj­ban ott cseng még a nyár ezernyi élménye: üdülések, táborozások, családdal, gyer­mekközösségekkel töltött szép napok emlékei. Ezek nem­csak örömteli beszélgetések­ben jelennek meg, de lendü­letet. friss erőt is adnak a munka, a tanulás kezdésé­hez­Felejthetetlen élménycsok­rot hozott magával kis csa­patunk — az aszódi 2. sz. Általános Iskola 2984. sz. Hajnóczy József úttörőcsa­pat pajtásai és vezetői — Nógrádból. Váctól ’ Hollókőig túráztunk a Cserhát-vándor- tábor kijelölt útvonalán: ös- agárd—Romhány—Becske— Szanda—Kutasó—Hollókő. Tizennégy napon át kóstol­gattuk palócföld ízét-zama- tát. Minden állomáshely, út­szakasz tartogatott valami titkot, érdekeset, amit lelke­sen fedeztünk fel. Megismer­kedtünk a megye történelmé­vel, jelenével, nevezetessé­geivel. ősi portyák kereté­ben mentettünk a néphagyp- mány gazdag világából: a múltat őrző. a mában is élő és virágzó dalkincsből, szo­kásokból. A dimbes-dombos táj. a pa­takok, a völgyekben szeré­nyen meghúzódó falvak egy­szerűségében is csodálatra késztető szépsége feledtette velünk a hátizsák súlyát. Vi­dáman barangoltunk az er- dőfoltoktól árnyas utakon, megmunkált földek tövében, növényeket, bogarakat gyűj­tögetve- Közben érezhető kö­zelségbe került hozzánk mindaz, ami ezt a vidéket je­lentette. Sorolhatnám az ismert vá­rak. városok. múzeumok, látnivalók megannyi élményt adó programját. mellyel ez a vidék ajándékozott meg bennünket, de írásra az itt élő emberek páratlan vendég­szeretete késztetett. Menet közben, ha gondja­ink akadtak, szívesen és gyorsan segítettek. Köszön­jük a hollókői, a szandai tsz gondoskodását utazási prob­lémáink megoldásában. Holló­kőn bekapcsolódhattunk a málnaszüretbe. Ez kedvező volt a megfogyatkozott zseb­pénz utánpótlására, s nem utolsósorban a málna jó ízű is volt- Szeretettel gondo­lunk a szandai KlSZ-fiata- lok meglepetésszerű lóver­seny- és discorendezvényére, ami színfoltot jelentett tá­bori életünkben. A boltok, éttermek dolgo­zói udvariasságukkal, figyel­mességükkel, előzékenységük­kel járultak ahhoz, hogy az itt töltött napok felejthetet­lenek legyenek. Köszönjük Ösagárd. Becs­ke, Szanda, Kutasó, Hollókő kedves lakóinak mosolyát, őszinte jókívánságait, meleg fogadtatását. Példát mutat­tak emberségből. Most értet­tük meg igazán, Mikszáth mi­ért szerette olyan mélyen ezt a vidéket, Köszöntünk Nógrádi A szívünkbe zár­tunk­Mikus Katalin tanító Aszód, 2. sz. Ált. Isk. Ritka kollektíva az, amelyik éppen olyan hasznos munkát tud végezni a mezőgazdaság­ban, mint az iparban. Ilyen­nek ismertem meg Homoktere- nyén a Zója Szocialista Brigá­dot, amely 16 évvel ezelőtt a tsz növénytermesztőiből ala­kult — akkor még 6 taggal —, élén Herceg Ferencnével. A brigád ma már 30 főt számlál; fő munkahelyük a tsz műanyag­üzeme és vezetőjük most is Hercegné, aki kiegyensúlyo­zott kedélyével, munkaszere­tetével olyan légkört terem­tett az asszonyok között, hogy senki nem kívánkozik el on­nan. De mit Is ért el a brigád az elmúlt hosszú idő alatt? Az egyre növekvő szorga­lom meghozta gyümölcsét: a tervek mindenkori teljesítését és —, amint ők maguk vall­ják — a jó fizetést. Ez évi tervük 16 millió 900 ezer fo­rint, amit az első fél évben 3 millióval teljesítettek túl. „Év végére meglesz a húszmillió” — mondják. — Ezen felül a kenderjuta nagyhalászi üze­mének bérmunkát is végeznek, ami a tsz-nek még vagy 6—8 millió forint többletjövedelmet jelent. A gazdasági tervek teljesí­tése elsőrendű érdeke a dol­gozónak, ha vastagabb boríté­kot akar hazavinni. Amit azonban ezen felül tesznek, az már a hármas jelszó komo­lyan vételét bizonyítja. Első­sorban itt van a mezőgazdasá­gi munka. Mekkora segítséget jelentett a tsz-nek tavaly is a takarmánybegyűjtésben való részvételük, vagy a legutóbb végzett kapálás a növényter­mesztésben ! Műszak előtt, vagy után mennek a földekre, de ha kell, lezárják az üzemet s aztán „ráhajtanak”, hogy az ipari tervek teljesítésén ne essék csorba. Elölj árnak a társadalmi munkában is. Az óvoda részé­re ők varrták az új matrac­huzatokat, az iskolát pedig ki­meszelték, kitakarították. A felső tagozatosakat patronál­ják már öt éve, s ha adódik valami tennivaló, szívesen elvégzik. A gyerekek pedig a nők és az anyák napján el­jönnek ide az üzembe vers-, sei és virággal megköszönni a segítséget. A Zója brigád énekkart és tánccsoportot is alakított a saját örömére, meg a nemzeti ünnepek szebbé tételére. Leg­utóbb Nádújfaluban emelték az augusztus 20-i ünnepségek fényét az eredeti népviselet­ben előadott táncukkal. Most Szlovákiába készülnek, visz- szaadni az almádi tsz tánc­csoportjának az öregek napján náluk tett látogatását. Nem hanyagolják el az ol­vasást és a tanulást sem. A brigádvezető és az üzem veze­tője az idén kezdte meg tanul­mányait .a marxista egyete­men: politikai oktatáson pe­dig rendszeresen részt vesz mindenki. Még az éjszakások sem mentik ki magukat; be­jönnek, napközben az előadá­sokra. Könyvvásárlást, egyé­nenként 30 forint értékűt vál­laltak, és még ebben az évben szeretnék vendégül látni egy kis beszélgetésre sokuk Ked­vencét: Fehér Klárát. Mit is értek el hát ennyi év alatt? — Megbecsülést a tsz vezetősége, az üzleti partne­rek részéről és egy évvel ez­előtt az aranykoszorús jel­vényt. Most a' „Termelőszö­vetkezet kiváló brigádja” címért indultak és szívből kí­vánjuk, hogy ez a jól össze­hangolt, lelkes kollektíva el is nyerje ezt a szép kitüntetést. kemény felújítják a vizesárkot Kisterenyén a Kossuth utcát — jobban mondva annak két szélét — terméskőből kiépített egy méter mélységű vízleveze­tő árok határolja. Habár ez az utca éppen örvend az egyenesnek, gyengén „ess” alakú elhajlása van, az árok vele párhuzamosan halad. Évek óta sok panasz merült fel az árok elfüvesedésére és kövezetének szétesésére, ami gátolta a víz lefolyását. Most aztán a Kossuth utca lakr'it meglepetés érte, mégpedig kellemesen. Munkáskezeid dolgoznak, az árkot szaksze" rűen javítják. Most már a további teendő az utca mind­két sorának lakóira há­rul. Ami abban áll, hogy az árok tisztasága fölött őrködjön. Ne öntse szennyvizét a tiszta árokba, nem arra való. Az árok felet­ti hidak állapotát sem sza­bad figyelmen kívül hagyni, amit most első ízben a tanács hoz rendbe szakszerű javítás­sal. Tartsuk szemünk előtt azt a közmondást, hogy a tisztaság és a rend mind­annyiunk őre és teendője! Koós Kálmán Kisterenye A jó minőség a befejező műveletek gondos elvégzését is megköveteli. A Páva Női Fe­hérneműgyár jánoaknai üzeme — többek között — női blúzokat készít egy NSZK-be- Ii ruhakereskedő cég számára. Hegedűs Jánosné és Csikós Dezsőné vasalónők — képün­kön — korszerű osztrák gyártmányú vasalókkal dolgoznak, munkájuk a tőkéspiac foko­zott igényeinek is megfelel. (bábel-íelv.) A balassagyarmati 123. sz. Dózsa György úttörőcsapat 48 pajtása július 3—12-ig juta­lomtáborozáson vett részt Káptalanfüreden. Az elmúlt úttörőév legjobban dolgozó pajtásai csehszlovák úttörők­kel együtt nyaraltak. Üj ba­rátságok szövődtek, nyak­kendőt, jelvényeket cseréltek a táborozók. A közös, vonzó programok­ra — strandolás, kirándulá­sok, tábortűz, szalonnasütés, ügyességi-tréfás vetélkedők, sétahajózás — nagyon szí­vesen emlékeznek, és gyak­ran emlegetik az úttörők. Szinte észrevétlenül elszállt a 10 nap, de a felejthetetlen élmények megmaradtak. Sok ehhez hasonló, vidám táboro­zást kivánunk az elkövetke­ző vakációban minden pajtás­nak! Guth Erik, Hófehérke raj, Dózsa Gy. Ált. Isk., Balassagyarmat Köszönet Nagyon szépen megkérem Önöket, hogy köszönőlevele­met kedves lapjukban köz­zétenni szíveskedjenek. Én ugyanis a Balassagyarmati városi Tanács kórházának fű­tője vagyok hat éve. Munka­helyemen rosszul lettem és mint fekvőbeteg szeptember 1—7-ig a belosztály II. osz­tályán feküdtem. Hetedikén nagyon gyengén kibocsátást nyertem. Nyolcadikán a ba­lassagyarmati Rákóczi úti gyógyszertárba kellett men­nem, ahol nagyon udvariasan kiszolgáltak, miközben rend­kívüli módon rosszul lettem. Azonnal bevittek és lefektet­tek, ruháimat megoldva és a további gyógyszerrel való el­látással, úgyszólván a sorsom felől percenként érdeklőktek. Orvost kértek kedvesen, de nem kaptak, így kértem, a főnöknő útján taxit, de saj­nos nem volt., Így nagyon kedvesen elvállalta dr. Koós Ferenc állatorvos, hogy laká­somra hazaszállít. Kérdésem­re semmiféle fizetséget nem fogadott el. Nagyon megha­tott, hogy manapság ilyen segítőkész emberekkel talál­koztam. Békési István, B.-gyarmat, Szontágh Pál út 31. Válaszol az illetékes Elnézést kérünk A „NÓGRAD” 1978. augusz­tus 10-i .számában „Bosszan­tó” c. cikkükben foglaltakat megvizsgáltam. Megállapítot­tam, hogy a cikkíró Balogh Tibor Somoskőújfalui lakos által említett időpontban az útátjáró sorompó ténylegesen zárva volt hosszabb ideig. A túlzott zárva tartást a kohá­szati üzemekből visszatérő kiszolgálómenet vonatgépjé­nek műszaki meghibásodása okozta, mivel az üzemképte­lenné vált. Így az útátjáró felszabadítása csak Salgótar­ján Külső-pályaudvarról ér­kezett személymozdonnyal vált lehetővé. Az okozott kellemetlensé­gért szíves elnézésüket kér­jük. Nádasdy János. Magyar Államvasutak St. Külső-pu. állomásfőnök Nifuqdijasok Selypen Kisterenye vasútállomás rpár évek óta jelentős nyug­díjas munkaerőt biztosít a Selypi Cukorgyárba a répa­kampány időszakára. Szep­tember első napjaiban 39-en kezdték meg a munkát Sely­pen. Országos viszonylatban is kevés az olyan vasútállo­más, ahol a létszámot te­kintve annyi nyugdíjasra szá­míthatnak, mint Kisterenye állomáson, s ennek titka nem más, minthogy az állomás­főnökség és a szakszervezeti bizottság rendszeres kapcso­latot tart a nyugdíjasokkal. Csik Béla, Selyp állomás­főnöke elmondotta, hogy kis- terenyei nyugdíjasaink pél­dásan végzik a reájuk bízott feladatot, melyért dicséretet érdemelnek. —sz— Összeállította: Tóth Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents