Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-20 / 222. szám

Megnyíll ax ENSZ 33* közgyűlése r I'deltái András, az MTI tu­dósítója jelenti: Kedden magyar idő szerint toz esti órákban New York­ban megkezdődött az Egye­sült Nemzetek Szervezetének 63. közgyűlése. Az idei ta­nácskozás a tervek szerint de­cember közepéig tart, napi­rendjére a nemzeti életnek máris száznál több időszerű kérdését vették fel. Lazar Mojszov jugoszláv külügyminiszter-helyettes, az előző ülésszak elnöke nyitot­ta meg a tanácskozást, ame­lyen 149 ENSZ-tagállam kép­Csak valamennyi érdekelt fél véleményének ismeretében lehet végleges álláspontot ki­alakítani arról, elősegítik-e a Camp David-i megállapodások az átfogó közel-keleti rende­zést — jelentette ki az ENSZ főtitkára. Kurt Wald­heim keddi New York-i saj­tóértekezletén igen tartózko­dó hangnemben nyilatkozott az amerikai—izraeli—egyip­tomi megállapodásokról. „Egyáltalán nem hiszem, hogy (a Camp David-i) fejle­mények után túlhaladott vol­viselői vettek részt, köztük a Hollai Imre nagykövet vezet­te magyar küldöttség. A megnyitó ülésen egyébként a legfiatalabb független állam, a Salamon-szigetek felvételé­vel 150-re emelkedett az ENSZ taglétszáma. A 33. közgyűlés elnökévé Aguirre kolumbiai külügy­minisztert választották meg. Megalakult a mandátumvizs­gáló bizottság, míg a közgyű­lés alelnökeinek, a fő bizott­ságok tisztségviselőinek meg­választására ma kerül sor. Már egyetértés alakult ki abban, hogy a különleges na a közel-keleti békével kap­csolatos genfi konferencia” — mondotta. Waldheim közölte, hogy továbbra is érintkezés­ben van a genfi értekezlet társelnökeivel, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunió­val, majd hozzátette: vélemé­nye szerint változatlanul nagy figyelmet kell szentelni a Pa­lesztinái kérdésnek, mert az „döntő fontosságú” a rende­zés szempontjából. Carter elnöktől levélben, majd (kedden telefonon) Van­ce amerikai külügyminiszter­től kapott tájékoztatást a politikai kérdésekkel foglal­kozó bizottság élén Costa Ri­ca-!, a gyarmatosítás elleni bizottság élén bjelorussziai képviselő áll majd. A hét további részében megalakulnak, üléseznek a közgyűlés különböző bizottsá­gai (hétfőn kezdődik a szokás szerint két hétre tervezett ál­talános politikai vita), amely­ben a tagállamok küldöttség­vezetői — túlnyomórészt kül­ügyminiszterek — fejtik ki országuk álláspontját a nem­zetközi helyzetről. Camp David-i megállapodá­sok hátteréről — mondotta az ENSZ-főtitkára, aki a meg­ismételt kérdések ellenére is óvakodott, hogy támogatásá­ról biztosítsa a különegyez- ményeket. Waldheim addig ment el, hogy „messzemenő következményekkel járó drá­mai fejleménynek” minősít­se a megállapodásokat — majd ismételten utalt rá, hogy míg „egyesek” támo­gatják, más érdekelt felek vi­szont elutasítják, bírálják a megállapodásokat. Fidel Castro Líbiában, Algériában Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt KB első titká­ra, a Kubai Államtanács és Minisztertanács elnöke ked­den hivatalos, baráti látoga­tásra Algériába érkezett. Fi­del Castrót Huari Bumedien algériai államfő és kormá­nyának több más tagja üd­vözölte. Fidel Castro a nap folya­mán a líbiai kormány meg­hívására rövid látogatást tett Tripoliban, s ott kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitatott meg a lí­biai vezetőkkel. A kubai vezető tripoli lá­togatását megelőzően, 6 napig tartózkodott Etiópiában, ahol részt vett az etiópiai forrada­lom negyedik évfordulójának ünnepségein, s beszédet mon­dott az Addisz Abeba-i szo­lidaritási értekezleten. Mint az Addisz Abeba-i rádió ked­den közölte, Fidel Castro lá­togatása során háromórás eszmecserét folytatott Robert Mugabéval a Zimbabwe Ha­zafias Front társelnökével. A közlemény szerint a megbe­széléseken Kuba és a rho- desiai felszabadító mozgalom kapcsolatainak szorosabbra fűzéséről volt szó. (MTI) Súiyos károk Indiában Szurgit Szinhz Barnala, in­diai mezőgazdasági és öntö­zési miniszter kedden Üj-Del- hiben tartott sajtóértekezletén az indiai történelem eddigi legnagyobb árvizének nevezte az elmúlt hetekben pusztított áradást. Barnala összegezve az ár­víz eddigi szomorú adatait, közölte, hogy a halálos áldo­zatok száma 1 222 és, hogy a legtöbben elsősorban Uttar Pradesh államban pusztaltak el. Az embereket az ár ra­gadta el, vagy a rombadőlt házak temették maguk alá. Több mint 8000 állat hullott el és „mintegy 1 millió ház sérült meg vagy dőlt teljesen romba. 10,2 millió hektárnyi területet öntött el a pusztító ár, és ennek következtében, csaknem 30 millió személyt kellett a városokból és a fal­vakból kitelepíteni. Barnala szerint a 164 mil­lió dollár értékű termésvesz­teség ellenére az idei évben az élelmiszer-termelés nem esik vissza. Bár sok helyen pusztított árvíz, másutt a mon­szuneső megfelelő csapadé­kot biztosított a bőséges ter­méshez. A miniszter elutasította azt a vádat, hogy az indiai kor­mány nem volt elég akció­képes az árvíz idején. (MTI) Todor Zsivkov bolgár államfő, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Ausztriában, kedden találkozott Bruno Kreisky kancellárral. Waldheim a „rendezésről // Brasilia elnökválasztás előtt A 110 milliós Brazíliában október 15'én elnökválasztást tartanak, bár az eredmény voltaképpen már most is­mertnek tekinthető. Elegen­dő emlékeztetni .arra. hogy 1964 óta, amikor a hadsereg államcsínnyel magához ra­gadta a hatalmat, Brazíliá­ban katonai uralom van és a mindenkori tábornokelnök előre kiválasztja utódját. Ez az utódlási forgatókönyv ed­dig három ízben működött, s ennek megfelelően négy tá­bornok (Castello Branco, Cos­ta e Silva, Garrastazu és Geisel) követte egymást a Palácio do Planalto, az elnö­ki rezidencia dolgozószobá­jában. Annyi változás tör­tént, hogy 1975 táján a jelen­legi elnök. Geisel, aki a had­sereg centrista szárnyának vezetője. meghirdette a ka­tonai diktatúra enyhítésének politikáját' Ez természetesen csak vi­szonylagos enyhítés. Mind­össze arról van szó, hogy a katonai vezetésnek ez a szárnya a hatalmi pozíciók birtokában feleslegesnek tart­ja a katonai diktatúra leg- brutálisabb megnyilvánulá­sait és olyan helyzetet kíván teremteni, ami zavartalanab­bá teszi a brazil rezsim együttműködését a fejlett tő­késországokkal, mindenek­előtt az Egyesült Államok­kal. (Ennek megfelelően Wa­shington is támogatja ezt az irányzatot. A Fehér Ház ugyanis Brazíliát már most Latin-Amerika regionális nagyhatalmaként kezeli és úgy véli. hogy a brazil rend­szer a tőkés stabilitás egyik biztosítéka a kontinens déli felében.) A Geisel-vonal természe­tesen távol van attól. hogy elfogadná akárcsak a leg­konzervatívabb értelemben vett polgári parlamentáris kormányzathoz való vissza­térést. Ennek megfelelően „írták meg” az elnökválasz­tások forgatókönyvét is- Már hosszú évekkel ezelőtt lét­rehoztak Brazíliában egy úgynevezett „ellenzéki pár­tot”, amely azonban csakis a hadsereg engedélyével mű­ködhet. Ez a párt a Brazil Demokratikus Mozgalom (MDB) azonban a dolog ter­mészeténél fogva a különbö­ző árnvalatú polgári ellenzé­ki erők gyűjtőmedencéjévé változott. Lehetőségeit per­sze éppen ezért erőteljesen korlátozták. Az elnökválasz­tás nem közvetlen, tehát nem a szavazatok döntenek. A vá­lasztási , kollégiumban a ha­talom közvetlen irányítása alatt álló kormánynárt 361 delegátussal rendelkezik az MDB 231 megbízottjával szemben. így a hadsereg ha­talma, a Geisel tábornok ál­tal kiválasztott jelölt győ­zelme voltaképpen eleve biz­tosítva van' A jelöltet a hadsereg jóvá­hagyásával Geisel már 1977. őszén kiválasztotta. Az örö­kös Figueiredo tábornok, aki korábban a brazil kato­nai hírszerző szolgálat főnöke volt és rendkívül jó kapcso­latok fűzik a Pentagon kato­nai köreihez. Ahhoz, hogy Figueiredo jelölését el lehes­sen fogadtatni, Geiselnek le kellett győznie a hadsereg szélsőséges, ultra szárnyát. Ez a szárny nem ért egyet a „mérsékelt katonai diktatú­ra” koncepciójával és tovább­ra is az elnyomás élesebb, brutálisabb formáit követe­li. Ennek a csoportnak a vereségét 1977' októberében Frota hadseregügyi minisz­ter, majd Abreu tábornok, az elnök katonai irodája főnö­kének bukása jelezte. A legutóbbi hónapokban már csak arról folytak viták, hogy ki legyen az ellenzéki párt az (MDB) jelöltje. Ez csak augusztus végén dőlt el, s a belső pozícióharc igen érdekes eredményt hozott. Az ellenzéki párt egy nyugal­mazott tábornokot Válasz­tott elnökjelöltnek Euler Bentes személyében. Ez azt jelenti, hogy a katonai dikta­túra bevezetése, 1964 óta el­ső ízben áll egymással szem­ben két tábornok az elnökvá­lasztásokon! A hatalmi viszo­nyok ismeretében persze az nem várható, hogy az ellen­zék jelöltje győzedelmesked­jék. Erről a választási kollé­gium összetételének megvá­lasztásával a hatalom eleve gondoskodott­Euler tábornok jelölése azonban mégis hozhat bizo­nyos változást Brazília po­litikai viszonyaiban. Az el- npkyálasztást ugyanis egy hónappal később, november 15-én kongresszusi választá­sok követik, s ezzel egyidő- ben Brazília 22 szövetségi ál­lamának helyi törvényhozá­sát is megválasztják- Az utóbbi hónapokban (különö­sen a gazdaságilag legfejlet­tebb államokban, mindenek­előtt Brazília ipari szívében, Sao Paolóban) a súlyosbodó gazdasági nehézségek miatt az ellenzék előretört és he­ves sztrájkmozgalmak rob­bantak ki. Euler Bentes tá­bornok személye alkalmas arra, hogy a rendkívül hete­rogén ellenzéki csoportosulá­sok erejét helyi szinten egye­sítse — még akkor is. ha el­nökké választásának esélyei rendkívül csekélyek. így el­képzelhető, hogy miközben sikerrel „írják meg” októ­berben a hivatalos elnökvá­lasztási forsatókönyv leg­újabb fejezetét, törvényhozá­si és állami szinten mégis erőeltolódás keletkezik La­tin-Amerika legfontosabb or­szágában az ellenzéki erők javára. <-i -e) ü NOGRAD - 1978. szeptember 2Ö., szerda Camp David után Kéthetes kötélhúzás után befejeződtek a hármas (ame­rikai—egyiptomi—izraeli) csúcstalálkozó tanácskozásai­Mindazok, akik nem ismerik a közel-keleti térség bonyo­lult problematikáját és csak a mesterséges eufóriára han­golt amerikai propagandagépezet alapján tájékozódnak, azt hihetik, hogy Camp David-ben valóban frontáttörés történt. A helyzet valamennyi értő megfigyelője azonban eny­hén szólva megkérdőjelezi az effajta újjongás tartalmi érté­két. Az amerikai lelkesedés oka nem a tárgyalások kime­netele, hanem egy logikus jövendölés: már régen nem lát­szott kétségesnek, hogy a konferenciát összehívó Washing- . ton ,,fut a pénze után” és mindenképpen megakadályozza majd a tanácskozás látványos kudarcát. Ez ugyanis nem­csak az amerikai külpolitika céljaira jelentett volna köz­vetlen veszélyt, hanem a Carter-adminisztráció belpolitikai kilátásaira is. Mi hát a valóságos eredmény? Várható-e, hogy Camp David közelebb hozza a zaklatott térség helyzetének igazi rendezését? Sajnos, a válasz egyértelmű nem. Bármily szé­les mosolyokkal nyugtázták is a résztvevők a felvevőgépek előtt a „sikert”, elég egy pillantást vetni a megállapodás pontjaira, hogy ebben biztos lehessen a megfigyelő­Ahhoz ugyanis, hogy a problémák valóban megoldód­janak, két elkerülhetetlen lépés szükséges: 1. az. hogy az izraeli csapatok véglegesen kivonuljanak valamennyi meg­szállt arab területről és 2. hogy a felek érdemben számol­janak a palesztin nép — és a törvényes képviselőjéül elfo­gadott PFSZ — követeléseivel. A Camp David-ben kidolgozott két dokumentum egyik feltételt sem valósítja meg. A Jordán folyó nyugati part­ján és a Gaza-övezetben az ötéves átmeneti időszakban az izraeli katonai jelenlét fennmarad — bázisok formájában — és az időszak lejárta után sem tűnik biztosítottnak a részleges kivonulás sem. A második pontot illetően a hely­zet még egyértelműbb: a megállapodásból nemcsak a pa­lesztin követelések említése hiányzik, hanem a palesztin nép és a PFSZ létezésének puszta ténye is­Camp David alapvető fogyatékossága ráadásul az, hogy három résztvevőre szűkítette egy olyan problémaköteg meg­oldását, amelyhez ennél sokkal több érdekelt jóváhagyása, vagy legalábbis aktív részvétele lenne szükséges. Moszkvá­ban ezért hangsúlyozzák változatlanul, hogy az igazi lépés a széles körű genfi konferencia összehívása lenne. Harmat Endre Lemondott az egyiptomi külügyminiszter Lemondott tisztségéről Mo­hamed Ibrahim Kamel egyip­tomi külügyminiszter, aki végig tevékeny részese volt a Camp David-ben tartott ame­rikai—egyiptomi—izraeli tár­gyalásoknak. Maga Szadat el­nök hétfőn az ABC amerikai tv-társaságnak adott nyilatko­zatában erősítette meg a le­mondás tényét és okát neve­zetesen azt, hogy Mohamed Ibrahim Kamel nem ért egyet a Camp David-ben létrejött megállapodásokkal és az azok nyomán kirajzolódó további szadati politikával. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy hasonló körülmé­nyek között vált meg tiszté­től Kamel elődje, Iszmail Fahmi is. Carter ne támogassa a Somoza-rezsimet A nicaraguai érseki tanács hétfőn felszólította Carter el­nököt, hogy szüntesse be a Somoza-rezsim támogatását. A Costa Rica-i fővárosban, San Jóséban nyilvánosságra hozott üzenetében a tanács Carter figyelmét felhívta ar­ra, hogy a nemzeti gárda példátlan terrort alkalmaz a polgári lakossággal szemben. A közlemény élesen elítélte a kivégzéseket, a kegyetlen kínzásokat, a sorozatos ma­gánlaksértéseket, valamint a lakosság magántulajdonának lefoglalását a nicaraguai vá­rosokban. Végezetül figyel­meztetett arra, hogy mind­ez tovább súlyosbodhat, ha Somoza hatalmon marad. Hírügynökségek kedden hajnalban arról számoltak be, hogy a nemzeti gárda alaku­latai, légi- és szárazföldi tá­madást indítottak a Managu- ától mintegy 130 kilométerrel északra fekvő Esteli vissza­foglalására. A városban elke­seredett harcok folynak, s emiatt a nicaraguai Vöröske­reszt mentőautói sem tudtak bejutni Estelibe. A jelentések kiemelik, hogy a Sarrainista Nemzeti Felszabadítási Front harcosai továbbra is ellenőr­zésük alatt tartják a Costa Ricával határos területeket. Leónban, az ország máso­dik legnagyobb városában és Chinandegában a felkelők to­vábbra is ellenállást fejte­nek ki a nemzeti „gárda ke-' gyetlen mészárlással kísért előrenyomulásával szemben. (MTI) Porig lerombolt Táros Továbbra is csak becslések állnak rendelkezésre a szom­bati katasztrofális erejű iráni földrengés halálos áldozatai­nak számáról. Az azonban bi­zonyos, hogy a halottak szá­mát alig több mint 20-ban megjelölő első hivatalos köz­lemény után, hétfő este már hivatalos források is több mint 20 000 halottról beszél­tek. A Richter-skála szerint 7,7- es erősségű földmozgás epi­centrumában fekvő, porig le­rombolt Tabas városában a halottak száma meghaladhat­ja a 15 ezret. Tabasban hétfőn nagysza­bású fertőtlenítési akció in­dult a járványok megakadá­lyozására. Ez magyarázza azt is, hogy a mentőosztagok szinte éjt nappallá téve te­metik a halottakat. Több száz sebesültet légihídon Teherán­ba szállítottak, ahol jobb or­vosi ellátásban tudják része­síteni őket. Az iráni légierő gépei ivóvizet és élelmiszere­ket juttatnak a földrengés által sújtott körzetekbe, ahol továbbra sincs víz- és áram­szolgáltatás. (MTI) Bírálni veszélyes — Kínában Csiang Feng-csu asszony, a kelet-kínai Vencsou város gépgyárának pénztárosa a saját bőrén tapasztalta, hogy a hatalmukkal visszaélő ve­zetők bírálata továbbra is ve­szélyes dolog Kínában. Azt követően, hogy 1973. márciu­sában illegális bérkiutalások miatt megbírálta a gyár egyik vezetőjét, kínai viszonyok kö­zött is ritkaságszámba menő vesszőfutásban volt része. Válaszként a jogos bírálatra meghurcolták, megverték, megfosztották állásától és munkanélkülivé tették. Sor­sába nem törődött bele és felsőbb páít- és állami szer­veknél kereste igazát. Nem teljesen hiába, mert mint a Zsenmin Zsipaóban most kö­zölt leveléből kiderül, hogy 1973. és 1978. között összesen három ízben ítélték el, majd rehabilitálták. Hosszú kálvá­riájára most tett portot egy területi párthatározat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents