Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-19 / 221. szám
Camp David-i megállapodások Izrael és az USD jutott előnyökhöz Vasárnap két dokumentum aláírásával befejeződött a Camp David-i hármas csúcs. Kénünkön: Anvar Szadat egyiptomi elnök, Carter, a találkozó házigazdája és Begin izraeli miniszterelnök a Fehér Házban. Ülésszak s rendkívüli felelősség Az elkövetkező napokban, hetekben ismét megsokszorozódik az a figyelem, amely a világ minden tájáról az ENSZ székhelyére, New Yorkra irányul. Az ok egyszerű és ma már szinte valamennyiünk számára természetes: 33 esztendeje minden évben szeptember harmadik keddjén kezdődik az ENSZ-közgyűlés soros ülésszaka, napirendjén olyan kérdésekkel, amelyek mindannyiunkat érintenek. Így lesz ez most is, a XXXIII. ülésszakon. A világszervezet 149 tagállamának képviselői mától mintegy három hónapon át olyan fontos témáról tanácskoznak és határoznak majd, mint a nemzetközi enyhülési folyamat, a béke és biztonság megszilárdítása, a leszerelés előmozdítása stb„Elcsépelt dolgok már ezek!” — csattanhat fel bárki és úgy vélheti, igaza is van, hiszen már annyit hallott-olvasott róluk. De, ha kitekint saját, vagy ßzükebb környezete, lakóhelye ügyeiből és szemügyre veszi a világ jelenlegi helyzetét, rájön, hogy még nem beszéltünk eleget. Márpedig az ENSZ mindenkor a világ helyzetének többé-kevésbé hű tükörképe. Nem véletlen, hogy a szervezet tagállamai a nyáron rendkívüli ülésszakot szenteltek a leszerelés témakörének, s hogy a mostani tanácskozás napirendjére javasolt több mint 130 kérdés közül 16 szintén ezzel foglalkozik. Máris nagy nemzetközi visszhangra talált közülük a Szovjetunió indítványa, hogy a szervezet tagállamai, így az atomhatalmak is, kössenek szerződést a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok biztonságának garantálására. Azoknak az államoknak, amelyek lemondanak a tömegpusztító fegyverek gyártásáról és beszerzéséről, elhelyezésüket tiltják területükön, meg kell kapniuk a szükséges biztosítékokat arra, hogy nem vetik be ellenük az atomfegyvert- Ezek az országok ugyanakkor —, hangzik a szovjet javaslat —, magatartásukkal az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozásához és végső soron a nukleáris háború veszélyeinek elhárításához is jelentős mértékben hozzájárulnak. Bizonyára nem szükséges magyarázat arra, hogy miért: hatónk, akárcsak a többi szocialista ország, támogatja ezt az indítványt. A 142 felszólaló közül minden bizonnyal sokan beszélnek majd azokról a veszélyekről, amelyeket a reakciós erők ismétlődő támadásai jelentenek a világ minden táján az enyhülés vívmányai ellen. E tekintetben is különös jelentősége van a mostani ülésszaknak, annak a ténynek, hogy a tagállamok egy része szükségesnek találta újból napirendre tűzni ezt a témát. Bizonyára sok szó esik majd az ülésszakon a világ válságövezeteiről, így a közel-keleti, a ciprusi helyzet rendezetlenségéről, valamint a fejlődő országok problémáiról, politikai és gazdasági nehézségeiről, az elnyomás, a neokolonializmus ellen folytatott küzdelmük támogatásáról. Ma már ugyanis természetes dolog, hogy ilyen kérdések is szerepelnek az ülésszak napirendjén- De nem volt mindig ennyire kedvező a helyzet a világszervezetben. Az erőviszonyok csupán az utóbbi két évtizedben változtak meg gyökeresen a haladó erők javára. Bizonyítja ezt, hogy amíg 1955. végén a taglétszám még csupán mintegy a fele volt a jelenleginek, addig napjainkra az ENSZ a földkerekség országait valóban átfogó politikai szervezetté fejlődött, s ma már nem használható fel kétes értékű akciók végrehaj fásához. Ellenkezőleg: az ENSZ legmagasabb fórumán olyan célkitűzések megvalósításáért léphetnek fel a tagállamok, amelyek a világ népeinek egyetemes békeakaratát tükrözik. még akkor is, ha nyugaton újult erővel lépnek fel a hidegháborús, agresszív körök. Ilyen körülmények között érthetően csak nő az a rendkívüli felelősség, amely az ENSZ-közgyűlés ma kezdődő ülésszakának résztvevőire hárul- _ Kocsi Margit Nicaragua Tűzszünet, ha Somoza lemond Helyi idő szerint hétfő este (közép-európai idő szerint a keddi kora hajnali órákban) ismerteti Carter elnök a kongresszus előtt a Cam David-ban létrejött keretmegállapodások részleteit. A hírügynökségekhez eljuttatott — egyelőre npm hivatalos — tájékoztatás szerint azonban többé-kevésbé már ismeretes a hétfő hajnali órákban a Fehér Házban ünnepélyes külsőségek között aláírt dokumentumok lényege. „A közel-keleti béke keretmegállapodása” nevet viselő okmány tulajdonképpen elegyíti a már ismert Begin- tervet és az ugyancsak többször is nyilvánosságra hozott Carter-javaslatokat a Jordán folyó nyugati partja és a Ga- za-övezet további sorsáról. Ez a keretmegállapodás ötéves átmeneti időszakot ír elő az e területekről folytatandó izraeli—egyiptomi— palesztin—jordániai tárgyalásokra. Eközben az említett területek lakosai fokozatosan megteremtik az önálló közigazgatást. Az izraeli katonai jelenlétet bizonyos támaszpontokra korlátoznák, Izrael kötelezné magát arra, hogy amíg a tárgyalások folynak. nem hoz létre új településeket ezeken a területeken- A végrehajtást a Jordán folyó nyugati partján állomásozó „nemzetközi békefenntartó csapatok” ellenőriznék. Az okmányban nincs szó a Palesztinái Felszabadítás! Szervezetről. hasonlóképpen nem említi a palesztin önrendelkezést, s amikor egyáltalán palesztinokról beszél, kizárólag a Cisziordániában és a Gaza-övezetben élő palesztinokra utál. Nem kötelezi a dokumentum Izraelt arra sem. hogy az ötéves időszak lejárta után véglegesen kivonuljon az említett területekről. Politikai megfigyelők ebből kiindulva megkérdőjelezik Carter elnöknek azt a kijelentését, hogy a keret- meeállanodás „telies egészében” a Biztonság' Tanács 242- es határozatán alapul. A második okmány „az Egyiptom és az Izrael közötti békeszerződés megkötéséről rendelkező keretmegállapodás” előírásai értelmében a békeszerződés aláírására három hónapon belül kerülne sor. Az aláírást követő háromtól kilenc hónapig tartó időszakban Izraelnek ki kellene vonulnia a Sínai-féi- sziget megszállt részének zöméből. s legkésőbb három év Akármelyik nyugati lapban, ha Svédországról esik szó, szinte természetes, hogy megemlítik a Nyugat-Európában legmagasabb béreket és a hozzájuk illően legmagasabb jövedelmi adókat. Előfordul még, hogy elmagyarázzák: mi - ért zajlanak szinte szüntelenül’ a viták az 1976. szeptemberében uralomra jutott polgári koalíciós kabinetben. Akkor, 44_ éves szociáldemokrata Kormányzás után Thornbjörn Fälldin centrumpárti vezető alakított kormányt, amelyben a miniszterelnök pártján kívül konzervatívok és liberálisok is részt vesznek. Mostanában mind gyakrabban suttognak arról Stochkolmban: vagy a liberálisok, vagy a konzervatívok otthagyják a Kormányt, Fälldint, és ez köny- nyen újra a miniszterelnöki szobába viheti vissza Olof Palmét, a szociáldemokrata párt vezetőjét. Legtöbbször csak a kormánypalota, a Kanslihúset kérdéseiről írnak még gazdasági témákat érintve is nyugati lapok. Pedig történik a valóban magas életszínvonallal büszkélkedő Svédországban más is. Nem is olyan régen érdekes fényképet közölt a kommunisták lapja, a Ny Dag. A fotóriporter Grän- gesbergben készítette a felvételt egy felvonulásról. Fiatal nők követelték: vessenek véget a városban a növekvő munkanélküliségnek. Kép nincs róla, de újságcikkek sora számolt be — persze, nem a polgári lapok hasábjain —, hogy Borasban, Dél-Svédorelteltével kellene megtörténnie annak, amit az okmány „teljes izraeli kivonulásnak” nevezA dokumentum nem említi, ml lenne a Sínai-félsziget megszállt részén létesített izraeli települések sorsa. Jeruzsálemről az okmányok csak annyit mondanak, hogy „erről a különleges problémáról a felek között levélváltás várható”. A hírügynökségek által hamarjában megszólaltatott amerikai személyiségek — Richard Stone demokratapárti szenátor, a szenátus közel- keleti albizottságának elnöke, Jackson demokratapárti szenátor és mások — többségükben az Izrael-barát lobby tagjai — „megkönnyebbüléssel és megelégedéssel” üdvözölték a keretmegállapodáso- kat, s hasonlóképpen megelégedését nyilvánította néhány izraeli személyiség, köztük Simon Per esz, a munkapárti ellenzék vezetője is. Nem fogadta osztatlan lelkesedés Izraelben a Camp David-i megállapodások hírét. Begin kormányfőt a nála is szélsőségesebb nacionalista terjeszkedő politika hívei bírálják. A vallási alapon szerveződött, félkatonai, soviniszta Gus Emunim nevű szervezet — a megszállt arab területek bekebelezésének egyik fő szorgalmazója — máris közölte, hogy a miniszterelnök „túl nagy” és a Gus Emunim számára „teljességgel elfogadhatatlan engedményeket” tett SzadatnakAz arabok közül elsőnek Szíria, valamint a PFSZ reagált — mégpedig keményen szág legnagyobb textilipari központjában egy 106 méter magas gyárkéményre egy éjszaka hatalmas fehér betűkkel felfestették a város fiataljai a „Skaffa fler jobb!” — feliratot, azaz azt követelték, hogy teremtsenek több munkahelyet. A Svéd Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének aktivistái — kezükben ecsettel és fehér festékkel — nemcsak a város jelenleg kétezer munkát kereső fiatalemberének jövőjét kívánták szolgálni harcos fellépésükkel. A polgári koalíciónak elsősorban a tőkések javát szolgáló intézkedései, éppúgy, mint az elmúlt esztendők egymást követő válságperiódusai, súlyosan érintették a svéd gazdaságot. Fälldin és pártja az 1976-os választásokon valószínűleg azért szerzett jóval lóbb mandátumot, mint előbb, mert azt ígérte, hogy négyszázezer új munkahelyet létesít, megállítja az áremelkedést és az alacsonyabb jövedelműek adóját is csökkentik. Más történt. Nemrég írta Bu Hammar, a Svéd Baloldali Párt-Kommunisták egyik vezetője: „1977 már a harmadik esztendő volt, amikor csökkent az ipari termelés és a bruttó nemzeti termék. Az iparban foglalkoztatottak száma évről evés elutasítóan — a Camp David-i megállapodásokra. A damaszkuszi rádió hétfő reggeli adásában leszögezte: a Camp David-ban aláírt megállapodások egyetlen betűje sem szolgálja az arabok érdekeit. A szíriai lapok rámutatnak, hogy az egyiptomi államfő jókora engedményeket tett Izraelnek, de semmit sem kapott cserébe. A tárgyalásokból Izrael került ki győztesen, s az Egyesült Államok most kedvezőbb helyzetben lesz ahhoz, hogy kiterjessze befolyását a közel-keleti térségben. Hasonlóképpen nyilatkozott hétfőn Bejrútban a Palesztina! Felszabadítás! Szervezet szóvivője is. A PFSZ — a Palesztinái arab nép egyedüli törvényes képviselője — nélkül nem lehet béke a térségben — hangoztatta a szervezet szóvivője- A Jordán folyó nyugati partjára és a Gaza-övezetre vonatkozó Camp David-i dokumentumok az említett területek izraeli megszállását törvényesítik. ,,Szadat elnök nem beszélhet a palesztinok nevében” — szögezte le a szóvivő és hozzáfűzte: a PFSZ folytatja fegyveres harcát az Izrael által megszállt területeken. Angol politikai körökben sokkal tartózkodóbban fogadták a Camp David-i két megállapodás hírét, mint Washingtonban, bár hivatalos körök sietnek rámutatni, hogy az eredmény Carter elnök személyes sikere. Munkáspárti képviselők már bírálták a Washingtonból su- gallt eufóriát. re negyvenezer, ötvenezer fővel csökken. Gyorsul az infláció üteme. A hatvanas években az árak évente mintegy négy százalékkal nőttek, a hetvenes évek első felében nyolc, majd tíz, 1977-ben pedig körülbelül 15 százalékkal. Nőtt a munkanélküliek száma. A nyílt és rejtett munka- nélküliség 1967-ben körülbelül 325 000 főt érintett, 1972-oen már 425 000-t, 1977-ben pedig túllépte az 500 000-t. Számos megfigyelő szerint a munka- nélküliség növekedése ezzel még korántsem ért véget”. A grängesbergi fiatalok és azok az ifjúkommunisták, akik a borasi gyárkéményre festették fel a munkát követelő jelszót, a könnyűiparban hihetetlenül gyorsan növekvő munkanélküliség ellen léptek fel. A szakemberek éppen tavasszal állapították meg, hogy a hajóépítés, amelyben Svédország mindeddig az egyik vezető ne- lyet foglalta el a világon, ha- nyatlani kezdett. A vas- és az acélipar, a gépipar több ágazata és a faipar is súlyos nehézségekkel küzd. Bu Hammar cikkében olvasható: A válság elmélyülésével mindinkább szertefoszlanák azok az illúziók, amelyek szerint Svédországban megteremtődött a «válságmentes és stabil jóléti társadalom». Ráadásul, hosszú idő után először 1977-ben csökkent a munkások és alNDK—NSZK megbeszélés Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Berlinben hétfőn újabb megbeszélést tartott a két német államot kölcsönösen érdeklő kérdésekről Kurt Nier NDK külügyminiszterhelyettes és Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetője. 'A megbeszéléssorozat —, amely Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Günter Gaus közötti június közepén lezajlott berlini, valamint Helmut Schmidt NSZK szövetségi kancellár és dr- Michael Kohl nagykövet, az NDK állandó NSZK- beli képviselője ezt követő bonni találkozójával kezdődött — előreláthatóan szeptember 28-án folytatódik az NDK fővárosában. Sok az áldozata az iráni földrengésnek Legalább tizenötezer halálos áldozata van az Irán észak- nyugati részében pusztított elemi erejű földrengésnek — jelentették ki vasárnap a súlyos károkat szenvedett Ta- bas város egészségügyi megbízottai. A tizenháromezer lakosú mezőgazdasági városban, mindössze kétezren élték túl a szombat esti természeti csapást. A Pana hírügynökség szerint a Tabas-környéki települések közül negyven a földdel vált egyenlővé, hatvan pedig súlyos károkat szenvedett. Tabasban katonai osztagok, tűzoltók és polgári személyekből alakult önkéntes csoportok kutatnak a túlélők után és temetik a halottakat. Vasárnap mentőautókon és polgári személygépkocsikon a sebesültek ezreit szállították a legközelebbi városokba. Az iráni légierő a legsúlyosabban sérülteket Teheránba szállította. Katonai repülőgépekről élelmiszereket és más közszükségleti javakat dobnak a fedél nélkül maradtak tízezreinek megsegítésére. Irán északnyugati részén szünetel a víz- és áramszolgáltatás a katasztrófa sújtotta térség és a külvilág között a telefon- és távíró-összeköttetés megszakadt. A mentőosztagok vezetői hangoztatták, hogy északnyugat Iránban a pusztítás olyan méretű, hogy egyelőre csak hozzávetőlegesen lehet felbecsülni a halálos áldozatok számát. (MTI) kalmazottak reálbére, s a prognózisok szerint 1978-ban tovább hanyatlik az életszínvonal. A burzsoá kormány és a vállalkozók minden erejükkel arra törekszenek, hogy a válság terheit a dolgozó nép vállára rakják át.” Augusztusban a szakszervezeti szövetség, a LO köreiben újra felvetették, hogV komolyan foglalkozni kell azzal az 1976- ban már részletesen kidolgozott tervezettel, amely kötelezné a tőkéseket a profit egy része befizetésére egy úgynevezett „munkavállaló-alapba”. Ugyanakkor terjedtek el nírek arról, hogy a liberálisok köreiben növekszik ennek az elképzelésnek a támogató tábora, s lehet, hogy éppen ezeK a liberálisok segítik majd elő a koalíció bukását. A stockholmi konjuktúra- kutató tanács nyári jelentésében volt ez a mondat: „A harmincas évek óta aligha fenyegette bármikor is ilyen nagy veszély a jólét további emelkedését Svédországban”. Ügyes fogalmazás. Emelkedést fenyegető veszélyről beszélni, amikor már a valóság: csökkenés. Lars Werner, a Svéd Baloldali Párt-Kommunisták elnöke a nyár végén, felsorolva a legsürgősebb tennivalókat, egy beszédében az esztendő legnagyobb gondjának a fiatalok körében növekvő munkanélküliséget nevezte. Esztendőnként 75 000 fiú és lány fejezi be iskolai tanulmányait — a munkanélküliség növekvő számai ismeretében éppen az ő elhelyezkedésük válik évről évre kérdésesebbé. (—s) A nicaraguai helyzetről továbbra is egymással ellentétes jelentések érkeznek. A Somoza-rezsim fő támaszát jelentő nemzeti gárda szombaton este azt jelentette, hogy visszafoglalta az ország második legnagyobb városát, Leónt, sőt a Managuától mintegy 255 kilométerre északnyugatra fekvő Chinandega városát is. Hírügynökségek ugyanakkor — szemtanúkra hivatkozva — azt közölték, hogy a felkelők mindkét városban tartják állásaikat. Szemtanúk beszámolói szerint a nemzeti gárda katonái mindenütt rendkívüli brutalitást tanúsítanak. Több jelentés érkezett arról, hogy a gárdisták a felkelők elleni támadások során papokat, asszonyokat és gyermekeket „élő pajzsként’” használnak. A nicaraguai ellenzéki csoportok vezetői szombaton San Jóséban, Costa Rica fővárosáKis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Pihenőnapot kapott hétfőre Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov, a Szaljut—6 két űrhajósa. Eredetileg szombaton lett volna pihenőjük, a szabad szombat azonban saját kérésükre elmaradt: az űrhajósok részt akartak venni a hold- fogyatkozás megfigyelésében. Munkájuk eredményes volt, a vizuális megfigyelésen kívül igen sok fényképfelvételt is készítettek, s tevékenységüket össze tudták hangolni azokkal a szovjet obszervatóriumokkal, amelyeket az ország jelentős részét borító felhőtakaró nem gátolt meg a holdfogyatkozás vizsgálatában. ban, bejelentették: elfogadják a tűzszünetet, ha Anastasio Somoza, a nicaraguai rezsim vezetője lemond. Carlos Gutierrez, az ellenzéki erőket tömörítő, úgynevezett „tizenkettek csoportjának” egyik tagja közölte: a tűzszüneti ajánlatot Managuában tartózkodó ellenzéki vezetők az ottani amerikai nagykövetségen keresztül eljuttatják James Carter elnöknek. Az ellenzéki csoportok San Jóséban közzétett dokumentumokban ugyanakkor felszólítottak valamennyi baráti országot, hogy működjenek közre a béke megteremtésében, a felkelés áldozatainak megsegítésében. A dokumentumot az AP hírügynökség jelentése szerint eljutattják az ÉNSZ- hez, az Amerikai Államok Szervezetéhez, a Nemzetközi Vöröskereszthez, valamint az összes latin-amerikai országokhoz is. (MTI) Kovaljonok és Ivancsenkov egyébként szinte csak karnyújtásnyira van a világűrben tartózkodás új világcsúcsától. Kedden este elérik; Romanyenko és Grecsko időtartamrekordját. a világűrben töltött 96 napot- Egyelőre nincs szó arról, hogy gyorsan visszatérjenek a Földre. Bár a visszatérés után az alkalmazkodás a földi viszonyok* hoz hosszabb időt vesz igénybe. Ezen az alkalmazkodáson azonban az űrutazás időtartamának további kisebb növelése nem változtat lényegesen. A szovjet tudósok mindenesetre a fokozatosság hívei és az eddigihez képest nem kívánják túlzottan megnövelni az űrhajósok útjának időtartar mák 12 NOGRAD — 1973. szeptember 19., kedd 1 (MTI) Szerlefoézló svéd illúziók Betűk a gyárkéményen Holdfogyatkozás az űrhajóról 4
