Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

Camp David-i megállapodások Izrael és az USD jutott előnyökhöz Vasárnap két dokumentum aláírásával befejeződött a Camp David-i hármas csúcs. Kénünkön: Anvar Szadat egyiptomi elnök, Carter, a találkozó házigazdája és Begin izraeli mi­niszterelnök a Fehér Házban. Ülésszak s rendkívüli felelősség Az elkövetkező napokban, hetekben ismét megsokszo­rozódik az a figyelem, amely a világ minden tájáról az ENSZ székhelyére, New Yorkra irányul. Az ok egyszerű és ma már szinte valamennyiünk számára természetes: 33 esztendeje minden évben szeptember harmadik keddjén kezdődik az ENSZ-közgyűlés soros ülésszaka, napirendjén olyan kérdésekkel, amelyek mindannyiunkat érintenek. Így lesz ez most is, a XXXIII. ülésszakon. A világszer­vezet 149 tagállamának képviselői mától mintegy három hónapon át olyan fontos témáról tanácskoznak és határoz­nak majd, mint a nemzetközi enyhülési folyamat, a béke és biztonság megszilárdítása, a leszerelés előmozdítása stb­„Elcsépelt dolgok már ezek!” — csattanhat fel bárki és úgy vélheti, igaza is van, hiszen már annyit hallott-olva­sott róluk. De, ha kitekint saját, vagy ßzükebb környezete, lakóhelye ügyeiből és szemügyre veszi a világ jelenlegi helyzetét, rájön, hogy még nem beszéltünk eleget. Márpe­dig az ENSZ mindenkor a világ helyzetének többé-kevésbé hű tükörképe. Nem véletlen, hogy a szervezet tagállamai a nyáron rendkívüli ülésszakot szenteltek a leszerelés téma­körének, s hogy a mostani tanácskozás napirendjére java­solt több mint 130 kérdés közül 16 szintén ezzel foglalkozik. Máris nagy nemzetközi visszhangra talált közülük a Szovjetunió indítványa, hogy a szervezet tagállamai, így az atomhatalmak is, kössenek szerződést a nukleáris fegyver­rel nem rendelkező országok biztonságának garantálására. Azoknak az államoknak, amelyek lemondanak a tömegpusz­tító fegyverek gyártásáról és beszerzéséről, elhelyezésüket tiltják területükön, meg kell kapniuk a szükséges biztosí­tékokat arra, hogy nem vetik be ellenük az atomfegyvert- Ezek az országok ugyanakkor —, hangzik a szovjet javas­lat —, magatartásukkal az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozásához és végső soron a nukleáris háború ve­szélyeinek elhárításához is jelentős mértékben hozzájárul­nak. Bizonyára nem szükséges magyarázat arra, hogy miért: hatónk, akárcsak a többi szocialista ország, támogatja ezt az indítványt. A 142 felszólaló közül minden bizonnyal sokan beszél­nek majd azokról a veszélyekről, amelyeket a reakciós erők ismétlődő támadásai jelentenek a világ minden táján az enyhülés vívmányai ellen. E tekintetben is különös je­lentősége van a mostani ülésszaknak, annak a ténynek, hogy a tagállamok egy része szükségesnek találta újból na­pirendre tűzni ezt a témát. Bizonyára sok szó esik majd az ülésszakon a világ válságövezeteiről, így a közel-keleti, a ciprusi helyzet rendezetlenségéről, valamint a fejlődő or­szágok problémáiról, politikai és gazdasági nehézségeiről, az elnyomás, a neokolonializmus ellen folytatott küzdel­mük támogatásáról. Ma már ugyanis természetes dolog, hogy ilyen kérdések is szerepelnek az ülésszak napirendjén- De nem volt min­dig ennyire kedvező a helyzet a világszervezetben. Az erő­viszonyok csupán az utóbbi két évtizedben változtak meg gyökeresen a haladó erők javára. Bizonyítja ezt, hogy amíg 1955. végén a taglétszám még csupán mintegy a fele volt a jelenleginek, addig napjainkra az ENSZ a földkerekség országait valóban átfogó politikai szervezetté fejlődött, s ma már nem használható fel kétes értékű akciók végrehaj fásához. Ellenkezőleg: az ENSZ legmagasabb fórumán olyan célkitűzések megvalósításáért léphetnek fel a tagállamok, amelyek a világ népeinek egyetemes békeakaratát tükrö­zik. még akkor is, ha nyugaton újult erővel lépnek fel a hidegháborús, agresszív körök. Ilyen körülmények között érthetően csak nő az a rendkívüli felelősség, amely az ENSZ-közgyűlés ma kezdődő ülésszakának résztvevőire hárul- _ Kocsi Margit Nicaragua Tűzszünet, ha Somoza lemond Helyi idő szerint hétfő es­te (közép-európai idő szerint a keddi kora hajnali órák­ban) ismerteti Carter elnök a kongresszus előtt a Cam David-ban létrejött keret­megállapodások részleteit. A hírügynökségekhez eljuttatott — egyelőre npm hivatalos — tájékoztatás szerint azonban többé-kevésbé már ismere­tes a hétfő hajnali órákban a Fehér Házban ünnepélyes külsőségek között aláírt do­kumentumok lényege. „A közel-keleti béke keret­megállapodása” nevet viselő okmány tulajdonképpen ele­gyíti a már ismert Begin- tervet és az ugyancsak több­ször is nyilvánosságra hozott Carter-javaslatokat a Jordán folyó nyugati partja és a Ga- za-övezet további sorsáról. Ez a keretmegállapodás öt­éves átmeneti időszakot ír elő az e területekről folyta­tandó izraeli—egyiptomi— palesztin—jordániai tárgya­lásokra. Eközben az említett területek lakosai fokozato­san megteremtik az önálló közigazgatást. Az izraeli ka­tonai jelenlétet bizonyos tá­maszpontokra korlátoznák, Izrael kötelezné magát arra, hogy amíg a tárgyalások foly­nak. nem hoz létre új telepü­léseket ezeken a területeken- A végrehajtást a Jordán fo­lyó nyugati partján állomá­sozó „nemzetközi békefenn­tartó csapatok” ellenőriznék. Az okmányban nincs szó a Palesztinái Felszabadítás! Szer­vezetről. hasonlóképpen nem említi a palesztin önrendel­kezést, s amikor egyáltalán palesztinokról beszél, kizá­rólag a Cisziordániában és a Gaza-övezetben élő paleszti­nokra utál. Nem kötelezi a dokumentum Izraelt arra sem. hogy az ötéves időszak lejárta után véglegesen kivo­nuljon az említett területek­ről. Politikai megfigyelők eb­ből kiindulva megkérdőjele­zik Carter elnöknek azt a kijelentését, hogy a keret- meeállanodás „telies egészé­ben” a Biztonság' Tanács 242- es határozatán alapul. A második okmány „az Egyiptom és az Izrael közötti békeszerződés megkötéséről rendelkező keretmegállapo­dás” előírásai értelmében a békeszerződés aláírására három hónapon belül kerül­ne sor. Az aláírást követő háromtól kilenc hónapig tar­tó időszakban Izraelnek ki kellene vonulnia a Sínai-féi- sziget megszállt részének zö­méből. s legkésőbb három év Akármelyik nyugati lapban, ha Svédországról esik szó, szinte természetes, hogy meg­említik a Nyugat-Európában legmagasabb béreket és a hozzájuk illően legmagasabb jövedelmi adókat. Előfordul még, hogy elmagyarázzák: mi - ért zajlanak szinte szüntelenül’ a viták az 1976. szeptemberé­ben uralomra jutott polgári koalíciós kabinetben. Akkor, 44_ éves szociáldemokrata Kor­mányzás után Thornbjörn Fälldin centrumpárti vezető alakított kormányt, amelyben a miniszterelnök pártján kí­vül konzervatívok és liberáli­sok is részt vesznek. Mostaná­ban mind gyakrabban suttog­nak arról Stochkolmban: vagy a liberálisok, vagy a konzer­vatívok otthagyják a Kor­mányt, Fälldint, és ez köny- nyen újra a miniszterelnöki szobába viheti vissza Olof Palmét, a szociáldemokrata párt vezetőjét. Legtöbbször csak a kor­mánypalota, a Kanslihúset kérdéseiről írnak még gazda­sági témákat érintve is nyu­gati lapok. Pedig történik a valóban magas életszínvonal­lal büszkélkedő Svédország­ban más is. Nem is olyan ré­gen érdekes fényképet közölt a kommunisták lapja, a Ny Dag. A fotóriporter Grän- gesbergben készítette a felvé­telt egy felvonulásról. Fiatal nők követelték: vessenek vé­get a városban a növekvő munkanélküliségnek. Kép nincs róla, de újságcikkek so­ra számolt be — persze, nem a polgári lapok hasábjain —, hogy Borasban, Dél-Svédor­elteltével kellene megtör­ténnie annak, amit az ok­mány „teljes izraeli kivonu­lásnak” nevez­A dokumentum nem emlí­ti, ml lenne a Sínai-félsziget megszállt részén létesített izraeli települések sorsa. Jeruzsálemről az okmányok csak annyit mondanak, hogy „erről a különleges problé­máról a felek között levélvál­tás várható”. A hírügynökségek által ha­marjában megszólaltatott amerikai személyiségek — Richard Stone demokratapár­ti szenátor, a szenátus közel- keleti albizottságának elnö­ke, Jackson demokratapárti szenátor és mások — többsé­gükben az Izrael-barát lobby tagjai — „megkönnyebbülés­sel és megelégedéssel” üdvö­zölték a keretmegállapodáso- kat, s hasonlóképpen meg­elégedését nyilvánította né­hány izraeli személyiség, köztük Simon Per esz, a mun­kapárti ellenzék vezetője is. Nem fogadta osztatlan lel­kesedés Izraelben a Camp Da­vid-i megállapodások hírét. Begin kormányfőt a nála is szélsőségesebb nacionalista terjeszkedő politika hívei bí­rálják. A vallási alapon szer­veződött, félkatonai, sovinisz­ta Gus Emunim nevű szer­vezet — a megszállt arab te­rületek bekebelezésének egyik fő szorgalmazója — máris közölte, hogy a minisz­terelnök „túl nagy” és a Gus Emunim számára „teljességgel elfogadhatatlan engedménye­ket” tett Szadatnak­Az arabok közül elsőnek Szíria, valamint a PFSZ re­agált — mégpedig keményen szág legnagyobb textilipari központjában egy 106 méter magas gyárkéményre egy éj­szaka hatalmas fehér betűkkel felfestették a város fiataljai a „Skaffa fler jobb!” — felira­tot, azaz azt követelték, hogy teremtsenek több munkahe­lyet. A Svéd Kommunista If­júsági Szövetség helyi szerve­zetének aktivistái — kezükben ecsettel és fehér festékkel — nemcsak a város jelenleg két­ezer munkát kereső fiatalem­berének jövőjét kívánták szol­gálni harcos fellépésükkel. A polgári koalíciónak első­sorban a tőkések javát szolgá­ló intézkedései, éppúgy, mint az elmúlt esztendők egymást követő válságperiódusai, sú­lyosan érintették a svéd gaz­daságot. Fälldin és pártja az 1976-os választásokon valószí­nűleg azért szerzett jóval lóbb mandátumot, mint előbb, mert azt ígérte, hogy négyszázezer új munkahelyet létesít, meg­állítja az áremelkedést és az alacsonyabb jövedelműek adó­ját is csökkentik. Más történt. Nemrég írta Bu Hammar, a Svéd Baloldali Párt-Kommu­nisták egyik vezetője: „1977 már a harmadik esztendő volt, amikor csökkent az ipa­ri termelés és a bruttó nem­zeti termék. Az iparban fog­lalkoztatottak száma évről ev­és elutasítóan — a Camp Da­vid-i megállapodásokra. A damaszkuszi rádió hét­fő reggeli adásában leszö­gezte: a Camp David-ban aláírt megállapodások egyet­len betűje sem szolgálja az arabok érdekeit. A szíriai lapok rámutatnak, hogy az egyiptomi államfő jókora engedményeket tett Izraelnek, de semmit sem ka­pott cserébe. A tárgyalások­ból Izrael került ki győzte­sen, s az Egyesült Államok most kedvezőbb helyzetben lesz ahhoz, hogy kiterjessze befolyását a közel-keleti tér­ségben. Hasonlóképpen nyilatko­zott hétfőn Bejrútban a Palesztina! Felszabadítás! Szervezet szóvivője is. A PFSZ — a Palesztinái arab nép egyedüli törvényes kép­viselője — nélkül nem lehet béke a térségben — hangoz­tatta a szervezet szóvivője- A Jordán folyó nyugati part­jára és a Gaza-övezetre vo­natkozó Camp David-i doku­mentumok az említett terü­letek izraeli megszállását törvényesítik. ,,Szadat elnök nem beszélhet a palesztinok nevében” — szögezte le a szóvivő és hozzáfűzte: a PFSZ folytatja fegyveres harcát az Izrael által meg­szállt területeken. Angol politikai körökben sokkal tartózkodóbban fo­gadták a Camp David-i két megállapodás hírét, mint Wa­shingtonban, bár hivatalos körök sietnek rámutatni, hogy az eredmény Carter el­nök személyes sikere. Mun­káspárti képviselők már bí­rálták a Washingtonból su- gallt eufóriát. re negyvenezer, ötvenezer fő­vel csökken. Gyorsul az inflá­ció üteme. A hatvanas évek­ben az árak évente mintegy négy százalékkal nőttek, a hetvenes évek első felében nyolc, majd tíz, 1977-ben pe­dig körülbelül 15 százalékkal. Nőtt a munkanélküliek szá­ma. A nyílt és rejtett munka- nélküliség 1967-ben körülbelül 325 000 főt érintett, 1972-oen már 425 000-t, 1977-ben pedig túllépte az 500 000-t. Számos megfigyelő szerint a munka- nélküliség növekedése ezzel még korántsem ért véget”. A grängesbergi fiatalok és azok az ifjúkommunisták, akik a borasi gyárkéményre festették fel a munkát követelő jelszót, a könnyűiparban hihetetlenül gyorsan növekvő munkanél­küliség ellen léptek fel. A szakemberek éppen tavasszal állapították meg, hogy a hajó­építés, amelyben Svédország mindeddig az egyik vezető ne- lyet foglalta el a világon, ha- nyatlani kezdett. A vas- és az acélipar, a gépipar több ága­zata és a faipar is súlyos ne­hézségekkel küzd. Bu Ham­mar cikkében olvasható: A válság elmélyülésével mindin­kább szertefoszlanák azok az illúziók, amelyek szerint Svéd­országban megteremtődött a «válságmentes és stabil jóléti társadalom». Ráadásul, hosszú idő után először 1977-ben csökkent a munkások és al­NDK—NSZK megbeszélés Kocsis Tamás, az MTI tu­dósítója jelenti: Berlinben hétfőn újabb megbeszélést tartott a két német államot kölcsönösen érdeklő kérdésekről Kurt Nier NDK külügyminiszter­helyettes és Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-beli kép­viseletének vezetője. 'A meg­beszéléssorozat —, amely Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke és Günter Gaus közötti június közepén lezajlott berlini, va­lamint Helmut Schmidt NSZK szövetségi kancellár és dr- Michael Kohl nagykö­vet, az NDK állandó NSZK- beli képviselője ezt követő bonni találkozójával kezdő­dött — előreláthatóan szep­tember 28-án folytatódik az NDK fővárosában. Sok az áldozata az iráni földrengésnek Legalább tizenötezer halálos áldozata van az Irán észak- nyugati részében pusztított ele­mi erejű földrengésnek — jelentették ki vasárnap a sú­lyos károkat szenvedett Ta- bas város egészségügyi megbí­zottai. A tizenháromezer lako­sú mezőgazdasági városban, mindössze kétezren élték túl a szombat esti természeti csa­pást. A Pana hírügynökség szerint a Tabas-környéki te­lepülések közül negyven a földdel vált egyenlővé, hatvan pedig súlyos károkat szenve­dett. Tabasban katonai osztagok, tűzoltók és polgári személyek­ből alakult önkéntes csopor­tok kutatnak a túlélők után és temetik a halottakat. Va­sárnap mentőautókon és polgári személygépkocsikon a sebesültek ezreit szállították a legközelebbi városokba. Az iráni légierő a legsúlyosabban sérülteket Teheránba szállí­totta. Katonai repülőgépek­ről élelmiszereket és más közszükségleti javakat dobnak a fedél nélkül maradtak tízez­reinek megsegítésére. Irán északnyugati részén szünetel a víz- és áramszolgál­tatás a katasztrófa sújtotta tér­ség és a külvilág között a te­lefon- és távíró-összeköttetés megszakadt. A mentőosztagok vezetői hangoztatták, hogy észak­nyugat Iránban a pusztítás olyan méretű, hogy egyelőre csak hozzávetőlegesen lehet felbecsülni a halálos áldoza­tok számát. (MTI) kalmazottak reálbére, s a prognózisok szerint 1978-ban tovább hanyatlik az életszín­vonal. A burzsoá kormány és a vállalkozók minden erejük­kel arra törekszenek, hogy a válság terheit a dolgozó nép vállára rakják át.” Augusztus­ban a szakszervezeti szövet­ség, a LO köreiben újra fel­vetették, hogV komolyan fog­lalkozni kell azzal az 1976- ban már részletesen kidolgo­zott tervezettel, amely köte­lezné a tőkéseket a profit egy része befizetésére egy úgyne­vezett „munkavállaló-alapba”. Ugyanakkor terjedtek el nírek arról, hogy a liberálisok körei­ben növekszik ennek az el­képzelésnek a támogató tábo­ra, s lehet, hogy éppen ezeK a liberálisok segítik majd elő a koalíció bukását. A stockholmi konjuktúra- kutató tanács nyári jelenté­sében volt ez a mondat: „A harmincas évek óta aligha fe­nyegette bármikor is ilyen nagy veszély a jólét további emelkedését Svédországban”. Ügyes fogalmazás. Emelkedést fenyegető veszélyről beszélni, amikor már a valóság: csök­kenés. Lars Werner, a Svéd Baloldali Párt-Kommunisták elnöke a nyár végén, felsorol­va a legsürgősebb tennivaló­kat, egy beszédében az esz­tendő legnagyobb gondjának a fiatalok körében növekvő munkanélküliséget nevezte. Esztendőnként 75 000 fiú és lány fejezi be iskolai tanul­mányait — a munkanélküliség növekvő számai ismeretében éppen az ő elhelyezkedésük válik évről évre kérdéseseb­bé. (—s) A nicaraguai helyzetről to­vábbra is egymással ellenté­tes jelentések érkeznek. A Somoza-rezsim fő támaszát je­lentő nemzeti gárda szomba­ton este azt jelentette, hogy visszafoglalta az ország máso­dik legnagyobb városát, Leónt, sőt a Managuától mintegy 255 kilométerre északnyugatra fekvő Chinandega városát is. Hírügynökségek ugyanakkor — szemtanúkra hivatkozva — azt közölték, hogy a felkelők mindkét városban tartják ál­lásaikat. Szemtanúk beszámolói sze­rint a nemzeti gárda katonái mindenütt rendkívüli brutali­tást tanúsítanak. Több jelen­tés érkezett arról, hogy a gár­disták a felkelők elleni táma­dások során papokat, asszo­nyokat és gyermekeket „élő pajzsként’” használnak. A nicaraguai ellenzéki cso­portok vezetői szombaton San Jóséban, Costa Rica fővárosá­Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: Pihenőnapot kapott hétfő­re Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov, a Szaljut—6 két űrhajósa. Ere­detileg szombaton lett volna pihenőjük, a szabad szom­bat azonban saját kérésük­re elmaradt: az űrhajósok részt akartak venni a hold- fogyatkozás megfigyelésében. Munkájuk eredményes volt, a vizuális megfigyelésen kívül igen sok fényképfel­vételt is készítettek, s tevé­kenységüket össze tudták hangolni azokkal a szovjet ob­szervatóriumokkal, amelye­ket az ország jelentős részét borító felhőtakaró nem gá­tolt meg a holdfogyatkozás vizsgálatában. ban, bejelentették: elfogad­ják a tűzszünetet, ha Anastasio Somoza, a nicaraguai rezsim ve­zetője lemond. Carlos Gutier­rez, az ellenzéki erőket tömö­rítő, úgynevezett „tizenkettek csoportjának” egyik tagja kö­zölte: a tűzszüneti ajánlatot Managuában tartózkodó ellen­zéki vezetők az ottani ameri­kai nagykövetségen keresztül eljuttatják James Carter el­nöknek. Az ellenzéki csoportok San Jóséban közzétett dokumentu­mokban ugyanakkor felszólí­tottak valamennyi baráti or­szágot, hogy működjenek köz­re a béke megteremtésében, a felkelés áldozatainak megse­gítésében. A dokumentumot az AP hírügynökség jelentése szerint eljutattják az ÉNSZ- hez, az Amerikai Államok Szervezetéhez, a Nemzetközi Vöröskereszthez, valamint az összes latin-amerikai orszá­gokhoz is. (MTI) Kovaljonok és Ivancsenkov egyébként szinte csak kar­nyújtásnyira van a világűr­ben tartózkodás új világcsú­csától. Kedden este elérik; Romanyenko és Grecsko idő­tartamrekordját. a világűrben töltött 96 napot- Egyelőre nincs szó arról, hogy gyorsan visszatérjenek a Földre. Bár a visszatérés után az alkal­mazkodás a földi viszonyok* hoz hosszabb időt vesz igény­be. Ezen az alkalmazkodáson azonban az űrutazás időtar­tamának további kisebb növe­lése nem változtat lényegesen. A szovjet tudósok mindeneset­re a fokozatosság hívei és az ed­digihez képest nem kíván­ják túlzottan megnövelni az űrhajósok útjának időtartar mák 12 NOGRAD — 1973. szeptember 19., kedd 1 (MTI) Szerlefoézló svéd illúziók Betűk a gyárkéményen Holdfogyatkozás az űrhajóról 4

Next

/
Thumbnails
Contents