Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

Lent megtalált demokrácia Bővült a vásárváros vendégváró hálózata Ä tavalyinál több vendé­get tudnak kiszolgálni és vár­hatóan az ellátás színvonala is emelkedik — állapították meg a Belkereskedelmi Mi­nisztérium szakemberei az őszi BNV előkészületeinek el­lenőrzése során. Ugyanakkor hozzátették: a hétvégeken jó időben várható napi 120—150 ezer látogató zavartalan ellá­tása egyelőre még akadályok­ba ütközik. A csúcsforgalom le­bonyolítására csak a követke­ző években felépülő végleges kereskedelmi és vendéglátó­hálózat lesz képes. A 45-ös pavilonban példá­ul új csárda épült, 400 négy­zetméteres kerthelyiséggel, ahol magyaros ételeket kínál­nak majd. A Konzervipari Vállalatok Trösztje és a Pan­nónia Vendéglátó Vállalat Kö­zösen állított fel ideiglenes kerthelyiséges éttermet, ahol a hazai konzervipar szinte vala­mennyi készételét megtalál­hatják a vendégek. Bővitette az étkezési lehetőségeket a Hungária Vállalat is azzal, hogy nagy befogadóképességű körpresszóját korszerű gépso- sokkal felszerelve ételbárrá alakította át. A C pavilon előtt a Centrál Vendéglátó Vállalat faházban alakított ki hidegkonyhai és cukrászkészítményeket, virs­lit, üdítő italokat és sört kí­náló büfét. Ugyancsak a C pa­vilon szomszédságában a Rá­kóczi Sütőipari Szövetkezet nyit „rétescsárdát” sütemény­boltot. Az állami gazdaságok és a Pannónia Vállalat közös üdítőital-bárjában a gazdasá­gok teljes üdítőital-választéka megtalálható lesz. Ipari és ke­reskedelmi együttműködéssel alakították ki a Budapesti Tejipari Vállalat és a Pannó­nia Vendéglátó Vállalat 300 négyzetméteres kerthelyiség­gel is rendelkező tejbárját. A vendéglátóhálózaton kívül 5 élelmiszerüzletben, 4 zöld­ség-gyümölcs boltban, húsz fagylaltárusító helyen szolgál­ják ki a vásárlátogatókat. Megszervezték a nyitásra vá­rakozók ellátását is. A kapu­kon kívül mozgóárusok kínál­ják portékájukat. A vásár ke­reskedelmi hálózatához tarto­zik a tavasszal felépített üz­letsor is, ahol 6 vállalat, szö­vetkezet árudája működik, va­lamint a 44-es pavilon, amely­ben 30 kisiparos kapott he­lyet termékeinek bemutatásá­ra, árusítására. NŰGRAD MEGYÉBEN egy­re szélesedő alapokon áll, egyre gyümölcsözőbb a ma­gyar—szovjet barátság ala­kulása. Sokrétű és színes kap­csolat alakul ki- Ennek igen sok megnyilvánulása zajlik szemünk előtt, a gyümölcsö­ző testvéri kapcsolattól, mely a megye és a kemerovói te­rület között egyre inkább el­mélyül, olyan sajátos esete­kig, mint például a történet- írás. Dr. Gáspár János, a Tbilisziben lakó Szedrak Szetyepanovics Minaszjan se­gítségével, valamint a megye Budapesten lakó szülötteivel együttműködve az antifasisz­ta mozgalom új lapjait írják a temesvári 1. önkéntes ma­gyar hadosztály krónikájában­Balassagyarmat is felsora­kozik ennek a mozgalomnak a legjobbjai közé. A város MSZBT-tagcsoportjainak új eredményeiről adhatunk szá­mot. Megírták eddigi törté­netüket. összesítették tapasz­talataikat, módszereiket, a soron következő feladatokat, ennek keretében megjelent a balassagyarmati MSZBT­szemle. Ilyen módon nemcsak ösz- szegyűjtötték' és rendszerez­ték eddigi tevékenységük legfontosabb adatait, hanem fórumot teremtettek a ta­pasztalatok cseréjére, a kö­zös tennivalók kimunkálására és együttes végrehajtására- A Budapesti Finomkötöttáru­gyár balassagyarmati gyár­NEM RENDHAGYÓ MÓDON Nem úgy kezdődött a mi­nap a szakszervezetek me­gyei tanácsa titkárainak ülé­se, mint ahogy szokott. Még ott, a busz ülésén, Nagybá- tony felé tartva, mondtam is Kovács László vezető titkár­nak: lm, egy eset, amikor nem a székház falai között találkozunk, ebből az alka­lomból. Gyors és érzékeny volt a reagálás: „Félévenként három kihelyezett ülésünket tartjuk üzemekben, egy-egy aktuális témát ott tárgyalva meg. S vélem, ez az életben benne élés legjobb módszere. Nem írásos jelentésekből pró­báljuk bonckés alá venni a fontos történéseket, s azokból érzékelni az ország és a me­gye előtt álló legfontosabb teendők végrehajtásának folyamatát: mi magunk me­gyünk ezeknek elébe. Hogy úgy, a maga valóságában: szépítgetéstől, torzulástól mentesen elemezhessük a gondokat, s örüljünk az ered­ményeknek. Az üzemi demokráciáról; igen, e régebben „felkapott”, s új kitalációnak emlegetett témáról váltottuk aztán a szót e rövid buszút alatt, ami nem csodaszer már. Józan valóság, társadalmunk, gaz­dasági életünk eredményei­nek jelentős, kézzelfogható tényezője. Szó szerint az! AHOGY A FÜTÖBERBEN TÖRTÉNIK Tízéves már — hogy mú­lik is az idő! — a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysége. S hogy mi minden történt ez­alatt a Zagyva-parti termelő- egység életében... Kézzelfog­ható bizonyítékot szereztek erről az üzemlátogatás során az SZMT titkárai. Pezsgő munka folyik az üzemekben, újabbnál újabb gyártmányok­kal törnek be a hazai piacra, évről évre túlteljesítik ter­veiket, minek bizonyítéka a közelmúltban- kiérdemelt Ki­váló gyáregység kitüntető cím is és látni: akarnak, még to­vábbi elképzelések valóra váltásán fáradoznak. És ez — nem mehetne az üzemi demokrácia megléte nélkül. Hiszen az eredmé­nyek, miként az SZMT ve­zető titkára is fogalmazta, enélkül elképzelhetetlenek. Hiszen a dolgozók nagy és kis ügyekből való kizárása, javaslataik figyelmen kívül hagyása, kezdeményezőkész­ségükre való nem alapozás, megmerevíthette volna a né­hány évvel ezelőtti állapoto­kat. Mikor is a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysége még egységénél, az erdőgazdaság­nál, a Fémipari Vállalatnál, a kábelművek helyi gyáránál, Balassi Gimnáziumnál és a Szántó Kovács János Szak- középiskolánál működő tag­csoportok tömören így fo­galmaztak: „Az volt a célunk, hogy együtt lássuk magun­kat, eddigi eredményeinket, nehézségeinket, további lehe­tőségeinket”. S eközben meg­alkották a tapasztalatok gaz­dag tárházát, ahonnan egy­mástól is merítve nagyon so­kat tanulhatnak. Az előzőek­ben már vázolt sokszínű ösz- szetétel ellenére ez a közös­ség egységesen tűzte ki cél­jául. hogy gazdasági, politi­kai és kulturális területen sajátos eszközeivel ápolja és erősítse a magyar—szovjet testvéri kapcsolatot, népsze­rűsítse a Szovjetunió eredmé­nyeit. Igen sok módját találták ennek. Kezdve attól, hogy a szovjet exportra termelt áruk jó minőségben. határidőre elkészüljenek, vagy a Vinyi- ca—Albertirsa távvezeték szerelvényeinek gyártása so­rán tanúsított magatartáson át a „Ki tud többet a Szov­jetunióról?” című, illetve más hasonló jellegű vetélkedőn való részvételekig számtalan formában valósították meg a kitűzött célt- Többen láto­gattak a Szovjet Kultúra Há­zába, vitrineket, tablókat, ki­állításokat állítottak össze. Olvasták a hazánkban meg­csak egy volt, s nem is a legjobb, az újonnan települt üzemek sorában. De — éljünk ezzel a szó- használattal — fordult a kocka. Nem az új vezetői csere, dehogyis ez, tiltakoz­nék miatta a mostani igaz­gató, hanem az a módszer, ahogyan a dolgozókkal meg­értették teendőik fontosságát, amilyen formában ezt végez­ték, amilyen, szinte már kí­nos következetességgel, hall­gatták a fórumokon vélemé­nyeiket, s hitették el velük az azóta már hétköznapivá vált tényt: hogy az üzemi de­mokrácia nem mindannyiunk, mindannyiuk érdeke, lendí­tette át a gyáregységet a né­ha már kínzó nehézségeken. Amik bizony még két évvel ezelőtt is voltak. Hi­szen, miként Szőcs Gyula igazgató is nyílt őszinteség­gel fejtegette, ha már akkor nem bíztak volna a dolgozók­ban, s ők bennük, ha nem sikerült volna megértetni a helyzetet, s nem alakult vol­na ki már akkorra a megfe­lelő légkör és a jó munka­hangulat dolgozók és veze­tők között, belebukhattak volna a nehézségekbe. De nem! Olyannyira nem, hogy a FÜTÖBER termelésének — három gyáregysége van — ötven- százaléka innen kerül már a piacra, s hogy a nagy­bátonyi termelőegység ebben az évben már 460 millió fo­rintnyi összeget meghaladó terméket állít elő. Es nem­csak azért, mert anyag, gép és eszköz van! Az üzemi demokrácia saját maga megkövetelte rendje, szervezettsége, a mindenki által való megértés eredmé­nye ez. Nem dicsekedett sem Sán­dor János szb-titkár, sem Da- nyi Balázs, az ottani pártbi­zottság titkára. Ténymegálla- pításszerűen számoltak be az üzemi demokrácia kialakítá­sának formáiról, módszerei­ről, s hozakodtak elő gyakran szavaikat alátámasztó bizo­nyítékokkal. És hangsúlyoz­ták: bár a beleszólás, a köz­ért való tettek formái adot­tak, de tartalommal való megtöltésük még korántsem véges. Nem is lehet az: a kiteljesedés nem zárható le három-négy év munkájával. ALUL JÖ, KÖZÉPEN JAVÍTHATÓ, FELÜL RENDEZNI KELL Jóleső érzéssel hallgatták a szavakat a kihelyezett tit­kári ülés résztvevői, akik tudták: a Láng Gépgyár dol­jelenő szovjet lapokat és ki­adványokat és sokan szemé­lyesen is eljutottak a Szov­jetunióba, majd visszatérve továbbadták élményeiket, tapasz iaiatai kát. Kifejezően fogalmaz a szemle az iskolán belüli mun­ka lényegéről és hatásairól- „Azok a tanulók, akik a kö­zépiskolában eltöltött négy év alatt a barátsági munka légkörében nevelődnek, an­nak tevékeny segítői, a to­vábbiakban is igényes, ki­tartó aktivistái maradnak. Elhagyván az iskolát. ma­gukkal viszik lelkesedésüket, ügybuzgalmukat.” A tagcsoportok keresik és meg is találják a közös te­vékenységi formákat is- Együttes megmozdulásokkal, mozgalmi és kulturális ren­dezvényekkel, a városi ün­nepségek színesebbé tételé­vel, a szovjet vendégek fo­gadásával, emlékek ápolá­sával. Ez utóbbiakat teszik azért is. mert „hajlamosak vagyunk megfeledkezni a nagy emberi áldozatokról, a sok lemondásról, mérhetet­len szenvedésről és nyomor­ról, mely nagyapáinknak, apáinknak jutott osztályré­szül. Sokunk szemében egész társadalmi valóságunk ter­mészetes dolog, születési előny. Másként nem is lehet­ne. Ezért kell olyan meg­emlékezéseket tartani. me­lyeken kitűnik, hogy a mos­tani életünk és a jövőnk a múlt kerekein gördül előre.” Egy brigád vette fel a Ba­lassagyarmat felszabadítása­kor hősi halált halt Taraszov őrnagy nevét, ők ápolják gozóinak felhívásához való csatlakozás is innen indult ki a megyében elsőként. Sajnálatosan ismét megálla­pítható volt a tény a gyár három vezetőjének szavaiból: ott a fentiekkel, még mindig nincs minden rendben. Élő példák során vetítették ki, meglehetős élességgel a nem egyezéseket, amikből elég, ha a részletekbe való bocsátko- zás igénye nélkül csak egy- kettőt vetünk papírra. Egy­általán nem mondható de­mokratikus elintézési formá­nak például, hogy a pesti törzsgyár tizenegy tagja al­kotja a vállalati szakszerve­zeti bizottságot. Amelynek munkájában részt vesz ugyan a nagybátonyi és a csongrá­di gyáregység két-két képvi­selője is, de — gondoljunk csak bele: mekkora súllyal esnek latba az ő javaslataik, ha bizonyos kérdésekben sza­vazni kell??! (Csak zárójel­ben: a két vidéki gyáregysé­get létszámban és termelési értékben messzemenően alul­múlja a pesti „törzs” — de ott a vezérkar). Valamivel demokratikusabb már a vál­lalati szakszervezeti tanács összetétele: ott valamennyien harminchárom—harminchá­rom százalékot képviselnek. Ami eredmény ugyan, de.. Fura módon .nemcsak a szakszervezetet kezelik ekép- pen fönt Pesten, kijut belőle a pártbizottságnak és magá­nak az igazgatónak is. A ter­vek elkészítésénél figyelmen kívül hagyják mindkét fél javaslatát, érdembeni hozzá­szólásukra, miként ez a párt- bizottság esetében is történt, semmiféle reagálás nem tör­tént. Kész tények elé állít­ják őket valamennyi kérdés­ben : vonatkozzon az bár a béremelésre, a gyártmány- szerkezet-váltásra, új termé­kek, elképzelések bevezetésé­re, avagy beruházásra. Re- zignáltan mondta az igazga­tó is: demokratikus fóruma neki sincs, hanem — tessék figyelni! — passzív résztve­vője a vállalati osztályveze­tők két vidéki igazgatóval ki­bővített (!) tanácskozásának. _A gondok megoldását célul tűzve, s elismeréssel adózva a helybéli kollektíva mun­kásságának, mondta Kovács László: „Lent”, a dolgozók között már él a demokrácia, amit javítani lehet még kö­zépszinten — bizalmiak, mű­vezetők között — és minden­képpen rendezni kell „felső­fokon”. Hiszen, tesszük hoz­zá mi, önzés, kivagyomiság miatt nem állhat feje tetejé­re a világ! nagy szeretettel, gondosság­gal síremlékét, s helyezik el rajta évről évre a kegyelet virágait' Állandó levelezés­ben állnak a névadó leányá­val, akit több alkalommal vendégül láttak. A Balassi Gimnázium a Dnyepropet- rovszkban élő Mária Nyikityi- esna Gladcsenkóval tart kapcsolatot, s gondozza a vá­rosért hősi halált halt édes­apja sírját. Az emlékek ápo­lásához tartozik az is, hogy bensőséges kapcsolat kere­tében sorozatosan találkoz­nak a Balassagyarmat dísz­polgárává avatott Vaszilij Mitrafánovics Ljubimov nyu­galmazott alezredessel, aki Leningrádban él. A barátság és a szeretet természetesen kölcsönös. Mint azt az Üzbég SZSZK-ból a városba látogató Olga Pavlovna Taraszova ünnepi beszédében kijelen­tette ,,mi szovjet emberek büszkék vagyunk a magyar néppel kötött barátságunk­ra. Ez a kapcsolat örök és megbonthatatlan hiszen nagyapáink apáink, fivére­ink vére pecsételte meg”­AZ ITT FELSOROLTAK korántsem tükrözik a teljes­séget, csak példák arra, hogy a barátsági munka tartal­mában és módszerében min­dennapjaink frissítője, „a holnapok nyitója, színezője”. Példa arra, hogy a táj, az emberek, azok gondolkodása változóban, szépülőben van, s nap mint nap ezért dolgozni, küzdeni, eredményéből erőt meríteni nagyszerű köteles­ség. Kőszegi László Karácsony György Ápolják a barátságot Szeptember 1-től már az idén termett új búzából sütik a kenyeret és a péksüteményt a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat pásztói üzemében is. Az új liszt minőségét rend­szeresen vizsgálja Mikó József üzemvezető, aid elégedetten állapítja meg, hogy kiváló minőségű kenyér süthető a ter­mésből Naponta 60 mázsa kenyér és 20 ezer darab péksütemény kerül ki a pásztói üzemből, mely a gépek és az itt dolgozó szakemberek fizikai munkájával készül. Zsila Zsuzsa ha­talmas nyújtőfával a túrós táska tésztáját egyengeti Több száz tojás is kell a különféle sütőipari termékek ké­szítéséhez, melyek feltörésében Nagy János serénykedik. A fiatal szakember egyébként a szakmunkások csoportvezető­je, s ahogy mondják, vezetési módszerét is szeretik A sütemények, kenyerek, korszerű, elektromos kemencében sülnek készre. Az új lisztből — mint mindig — ízletesebb, tetszetősebb terméket tudnak gyártani Pásztón is. Az itt dolgozók szakértelme azonban nem elhanyagolható — Od- ler Ferenc lelkiismeretes munkájától is függ az eredmény Kulcsár József képriportja NÓGRÁD — 1978. szeptember 19., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents