Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

Korszerű családi házak sora jelzi Rútságon is, hogy településeinken mindinkább eltér­nek a megszokott, úgynevezett „sátortetős” épületek épitésétől, és a kétszintes, a felső emeleten hálószobás, a földszinten konyhával, étkezővel kialakított lakások lesznek egyre kedveltebbek. _ kj _ A tanácsi munka műhelye , Bátonyi ügyfelek és fogadóik „Fáradjon be munka után!’* — Üzemek az ügyfélszolgálatért ' Hálás feladatok újságírók­nak és nem újságíróknak: a tanácsot, a vendéglátást, a meteorológiát, a Patyolatot, a közlekedést . . . szidni. Na­gyot tévedni nem lehet. Két­ségtelen, sok a javítanivaló ezeken a területeken. S akkor talán hálátlan feladat ienne a tanácsot — dicsérni?! Nagybátonyban ez is a há­lás témák közé tartozik. A ta­nácsi munka egyik megyei műhelye ma, s már jó ideje, a Nagybátonyi nagyközségi ön­álló Tanács, amelynek vb-tit- kára Szabó Nándor. Vele be­szélgetünk. „Terhelési próbával” kezdték 1 A nagybátonyi tanácson mintegy kilencezer bátonyi ügyes-bajos dolgát Intézik. S, hogy mi minden tartozik fel­adatként ezekbe a fogalmak­ba: közigazgatás, népképvise­let — azt csak azok tudják felsorolni, akik nem ma kezd­ték ezt a nehéz hivatást. Sza­bó Nándor ilyen tanácsi tiszt­ségviselő. Éppen 21 esztendeje van ezen a pályán. Mit jelent az, hogy Nagybátonyban kor­szerűbbé formálták a tanácsi munkát? — Elsősorban kötelezettsé­get, hiszen Nagybátony közis­merten munkástelepülé3. Te­hát, a tanácsi munkát is ez a helyi jelleg határozza meg. Salgótarján és Balassagyar­mat után nagyközségi szinten elsőként vezették be például az új típusú ügyfélszolgálati iroda működését. Am ezt meg­előzően is sokat tettek a ta­nácsi szervezet korszerűsítésé­ért. — Nem egyesztendős, ennél jóval hosszabb idő munkája kezd ma egyre jobban érzé­kelhetővé válni. Szakigazgatá­si szervünk számos intézke­dést tett a tanácsi munka korszerűsítésére, öt esztende­je megreformáltuk a tanács és szervei, szervezeti működésé­nek szabályzatát, ami abban is érvényre jutott, hogy a végrehajtó bizottság hatáskö­rébe több feladat került. Ezál­tal is egyszerűsödött a taná­csi munka, hiszen jó néhány közérdekű témával nem kell ma már megvárni a tanács­üléseket. Fejlesztettük a jog­propaganda-tevékenységet és három esztendeje, az összehan­goltabb személyi és tárgyi fel­tételek megteremtésére, létre­hoztuk az öt óvoda közös igaz­gatóságát. S ez ma már erő­teljesen érezteti hatását — ki­egyenlítődtek a színvonalak. Tavaly már százszázalékos volt az óvodai szakellátottság Nagybátonyban. Ugyanilyen céllal csatolta a nagyközségi tanács egyik intézkedése a Szorospataki Általános Iskolát a bányavárosi iskolához. Mindez, úgy véljük, célszerű lenne mindazokon a helyeken, ahol a közös tanácsok körze­tében két-három iskolai igaz­gatóság is működik. Ugyanígy tervezzük, az alsófokú okta­tási intézmények érdekében, á nagybátonyi oktatási és mű­ködési intézmények közös gondnokságának létreho­zását. A működési szabály­zat már elkészült. Az ügyfélszolgálati iroda fel­állítását megelőzte egy úgy­nevezett munkateher-vizsgá- lat, amely során, egyebek kö­zött, a hasonló feladatú mun­kaköröket részben összevon­ták, s így nagyobb hatékony­ságot értek el. Az üzemek figyelmébe! Nem egészen egy esztendő telt el azóta, hogy megalakult a bátonyi ügyfélszolgálati iro­da. Nemrégiben Bátonyban jártak, tapasztalatszerzés vé­gett, a megyei nagyközségi vb- titkárok és a járási hivatalok elnökei. A nagybátonyi taná­csi „műhely” ilyenformán sok tekintetben modell is mások számára. Kétségtelenül érde­kes és fontos, ami ott történik az ügyfélfogadás érdekében. De vajon, mennyit és mit vesz észre mindebből az „egysze­rű polgár?” — Az iroda nyitvatai tása a három műszakos gazdasági üzemekben dolgozókhoz iga­zodik. Délelőtt és délután egy­aránt fogadjuk az ügyfeleket. A gyors ügyintézést segíti az a mintegy harminc ügyirat- előnyomtatványunk, amelyek alkalmasak arra, hogy egyet­len lapon minden adatot rög­zítsenek. Ebből huszonkettőt már más járási hivatalnak is megküldtünk, tanulmányozás végett. A nyomtatványok fe­leslegessé teszik a járkálást az egyik ügyintézőtől a másikig. Sőt, bizonyos jogszabály-is­mertetésekre is kiterjednek. Eligazítást adnak például ar­ról, hogy egy-egy ügyhöz, mi­lyen okmányok szükségesek. Általuk lényegesen lerövidült az ügyintézés útja, ideje. — Milyen tapasztalatok vannak a munkaidőn túli ügy- félfogadásról? — Nagybátonyban 13 gaz­dasági egységben dolgoznak az emberek. Az üzemek, vállala­tok nagyon kedvezően fogad­ták az iroda felállítását és propagandát is adtak hozzá munkásaik körében. Azt ta­pasztaljuk, hogy egyre többen jelennek meg ügyintézésre munkaidőn túl. Ugyanakkor azonban a szombatokat nem használja ki a lakosság ilyen szempontból! Véleményünk szerint, további lehetőségek vannak még az iroda tekinteté­ben. Még azok sem mindig ismerik ezt, akik a dolgozókat az üzemekből a tanácshoz el­engedik. És, hát vannak no­tórius ügyfelek, akik kizárólag munkaidőben tudják elkép­zelni egy-egy ügy elintézését. Az üzemek erre jobban ügyel­hetnének, hiszen a lehetőség adott. Csak a legképzettebbek Az ügyfélszolgálati iroda az igazgatási csoporthoz Kapcsol­va működik és közvetlenül a vb-titkár irányítása alá tarto­zik. A munkát, amely a lakos­ság úgyszólván minden igé­nyét kielégíti, amivel a ta­nácshoz fordulhat — négyen végzik. Többségük olyan ré­gi, tapasztalt tanácsi dolgozó, akire bizton számíthatnak. A tanulság is kézenfekvő: ahol hasonló irodák felállítására gondolnak, foglalkozni kell a megfelelő képzettségű és tapasztalaté ügyintézők kivá­lasztásával is. Más szóval, csak a legképzettebbek képesek ar­ra, hogy a rendkívül szerte­ágazó, sokirányú és nagyrészt összevont feladatköröket ezek­ben az irodákban magas szín­vonalon ellássák. Nagybátony, az ottani ta­nács, a közigazgatás egyik eredményes műhelye, ahol sok úgynevezett apró ötlettel, fá­radságos többletmunkával se­gítik a hivatali munka javí­tását. Egyebek között hang­szalagra rögzítik az ülések anyagát, a törvényben előírt módon a hozzászólásokat, be­jelentéseket, interpellációkat Létrehozzák az építési tervtá­rat is, egyszerűsítve ezt a fontos tevékenységet, és újabb diktafonokat, más gépi eszkö­zöket alkalmaznák a munká­ban — takarékoskodva az ap­parátus, az ügyintézők mun­kaidejével, erejével. Egyetlen cél érdekében.' Hogy hatékonyabb, gyorsabb legyen a tanács ezerágú mun­kája. T. Pataki László Atcok közelről Kerülgetjük az árkokat a bányagépgyár udvarán. Var­ga Imréné hangjában csöpp­nyi mentegetőzés. — Fölújítják a gyárunkat, azért a rumli. Majd akkor jöjjenek vissza, ha elkészül. Szép lesz, korszerű, kényel­mes. Minden átalakítás ez­zel jár. Vargánénak igaza van- Sal­gótarjánban a bányagépgyár munkásellátási előadója. A csöppnyi irodahelyiségből, ahol az íróasztala van, napon­ta sokszor futja végig az ud­vart, amíg végigjárja a mű­helyeket. Nemcsak őt keresik sokan, ő szívesen megy az emberek közé. Így szokta meg az itt töltött huszonegy esz­tendő alatt Éva asszony a síküveggyári városkörzet népfrontelnöke­Annyira hozzátartozik ez a funkció, hogy hirtelen nem is talál hasonlatot.. • — Szeretem a hosszan tartó dolgokat. A világ semmi kin­cséért nem változtatnék mun­kahelyet. Talán egy kicsit ennek az állandóságnak is kö­szönhetem, hogy tíz esztende­je vagyok népfrontelnök. Ebben a városrészben szigo­rúan veszik a munkatervet. Ahogy Vargáné mondja, min­dig arra alapoznak. össze­állítják, elosztják a tenniva­lókat- Amikor pedig elérkezik a végrehajtás időpontja, je­lentkezik a „felelős”. Ez is fontos része a közös munká­nak. Vasárnapi jegyzet Hot a határ 7 A tppliniUa nem ismer határokat — rx ICLliLilád röppenti világgá a köz­hely, legfeljebb ördöngösségeket, bár néme­lyek váltig esküdöznek, hogy nem boszor­kányság — technika. A technikán pedig rop­pant sok múlik. El is ámultam, amikor a napokban bármelyik napilapot böngésztem, minduntalan a lombikbébiről szóló írások ötlöttek szemembe. Ügy látszik, az újságok­ban és a szülőkben akad némi közös: az el­ső gyerek a legkedvesebb, még ha lombik­ban fogant is. Kissé restellem is magam, hiszen annak idején okos kémiatanárom a kénégetéstől a lakmuszpapír megszínezéséig mindent bemu­tatott. Kivéve, hogy a szertár pókhálós szeg­letében árválkodó vacak lombik mi minden­re használható még. Erre —•' ellentétben a ké­miával — az újságok tanítottak meg. Ennek dacára megmosolyogtam ve­gyész barátomat, aki azonnal ajná- rozni kezdte a mesterségét jelképező szerszámot, s pöffeszkedve nyilatkozott az újságíró segédeszközéről, a tolláról. Igaz, a lombikban most bébi született, de nyoma­tékosan felhívtam figyelmét: ne becsülje alá a toliforgatók szüleményét sem, még ha a kiskorú jelző nem is aggatható reá. Mert veszélyes fegyver a toll, ettől már csak — a neutronbomba mellett — egyetlen dolog kockázatosabb, az idegen toliakkal való ékeskedés. S emiatt nem tudtam igazán ör­vendezni a lombikbébinek sem. Annál nagyobbra tartom a nap mint nap érkező hírek között megbújó tel­jesítményeket, a világcsúcsokat. Még elkép­zelni sem lehet napi kétszeri edzés nélkül a sportolók bravúrjait. A minap egy kalapács­vető hajintott nyolcvan méteren túlra, s azonnal tapsikolt neki a sportvilág. Pedig, ha belegondolunk nem is ez volt az igazi vi- lágreko:*!. Azt mesélik akad magyar ko­vács, aki a kalapácsot száz méterre dobta, alighogy elzúgott a művezető füle mellett. De' mert Aég csak aznap munkahelyi spar- takiádot sem rendeztek, balszerencséjére a csúcsot nem hitelesítették. így aranyérem helyett fegyelmit kapott. Mostanság az erős emberek írják át a világcsúcslistákat. Hír érkezett súlyemelő­rekordról is, s kicsit sóvárogva olvastam, mert nálunk hagyományai" vannak a súly emelésének, s mégsem földink nevét kopog­ták' a hírügynökségek telexgépei. Amiből a szakvezetés bizonyára leszűrte a tanulságokat az intenzívebb edzésmunkára. Az úszók sem napozással töltik a nyarat, olyan sebesen szelik a vizet, hogy a tanultabb cápákat el­önti a sárga irigység, s zsákmányszerző kőr­útjukról korgó gyomorral fordulnak vissza, s beérik a kishalakkal is. (Ez az aktus azon­ban nem azonosítható a „nagy hal megeszi a kis halat” politikai gazdaságtanból ismert megfogalmazással, mert ez esetben a cápát nem gazdasági, hanem biológiai megfonto­lások vezérlik.) A futók is döngetik a világcsúcsokat. Álom­határokat lépnek át, s senki sem csodálko­zik, hogy elmarad a vámvizsgálat. Nem úgy, mint egyéb álomhatáron, ahol nem ver­senybírák, hanem pénzügyőrök figyelik ár­gus szemekkel az órákat. A hasonlóság: itt sem lelkendezik a „versenyző”, ha nem ke­rül az álomhatáron túlra. A magasugrásban is megdőlt egy világ­csúcs. Olasz sportolónő volt az ünnepelt, ami nekünk csak azért fontos, hogy nem ma­gyar. A magyarázat viszont meg van hoz­zá, nálunk a nők előtt is magasra eme­lik a mércét, ezért aztán jobb válogatottak­ba nehezen is kerültek bele. Éltes kutatók foglalkoznak a kérdéssel: va­jon hol az emberi teljesítőképesség határa? Ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy egy élettelen vasdarabot nyolcvanon túlra dob­nak, vagy egy zongorát percek alatt fogpisz- kálóvá aprítanak, kétszáz főtt tojást behab­zsolnak együltőben? S ki gondolta, hogy normarendezés után valaki kétszáz száza­lékra teljesítheti a műszakra előírt adagot? A rekordok hajhászása újabb rekordokat szül, s az újszülöttcsúcs is csuoán kárász­életű, mint a lombikbébi által lábra kapott szenzáció. Hol a határ? — töprengtünk rajta már bizonyára mindannyian, s a kitűnő képzelő­erővel megáldottak is csupán a türelem ha­tárát vélték felfedezni magabiztosan. Egy esztendeje, aratási beszámolót követő­en, két termelőszövetkezetünk elnöke vitá­ba szállt egymással, mert a tudósítás arról szólt: az egyik táblában már végzik a vető­szántást, míg a barázda másik oldalán még ott szárad a szalma, a szomszéd gazdaság aratásának kései emléke. A hasonlaton majd­nem hajbakaptak, üzengettek, leveleket ír­tak s ők is azt kérdezték: hol a határ? TiV könnyű lett volna igaz­C5CLUCU ságot tenni a kataszteri birtokívek alapján. De nemcsak rekord kö­vet rekordot, hanem kérdést a kérdés is: hol a birtokív? Hogy megtalálták volna, erről nem érkezett üzenet. Szabó Gyula II szah munkás-képesítésű fizikai dolgozók felsőfokú továbbtanulásáról 1977-ben Ötödik alkalommal szer- üzemi szakmunkások egyetemi, jelentkezés feltételeinek megfele- vezték meg a szakmunkás-képesí- főiskolai tanulmányainak élőké- lő szakmunkások is tovább tanul- tésű, fizikai foglalkozású fiatalok szítését kell szorgalmazni. janak. Ha felvételt nyernek, a felsőfokú tanulmányokra előkészí- A jövőben a tanfolyam, vala- tanfolyamosokéhoz hasonló támo- tő tanfolyamait, közismert nevén mint a felsőoktatási intézmények gatásban részesülnek, a SZET-eket. A tanfolyamoknak e nappali tagozatán folytatott tanul- Ugyancsak az elmúlt évek ta- fél évtized során összesen mintegy mányok ideje alatt a továbbtanu- pasztalatai alapján határozott úgy 1300 hallgatójuk volt. A tapasz- ló szakmunkások keresettérítést és a Minisztertanács, hogy a jövő- talatok kedvezőek, a SZÉT rend- tanulmányi eredményüknek, szó- ben a tanfolyamot végzetteknek szere megfelelt céljának. ciális helyzetüknek megfelelő is felvételi vizsgát kell tenniük az Az is bebizonyosodott azonban, pénzbeli támogatást kapnak. egyetemen, főiskolán. Üj vonása a hogy szükséges a SZÉT továbbfej- A határozat tovább bővíti a rendelkezésnek, hogy a szakmun- lesztése: erre hozott határozatot szakmunkások továbbtanulási lehe- kás-képesítésű, fizikai foglalkozó- a Minisztertanács csütörtöki ülé- tőségét: ezután arra is mód nyí- sú fiatalok nem csupán a nap­sán. Eszerint a jövőben elsősor- lik, hogy az előkészítő tanfolyamon pali, hanem az esti és a levelező ban az érettségizett fiatalok, nagy- részt nem vett, de a SZET-re való tagozaton is továbbtanulhatnak* Közös ügyek Mert ha nincsen felelős, ak­kor elúszik a felelősség is. Eb­ben a városkörzetben már na­pokkal előtte ellenőrzik, hogy az összejövetelre készen áll-e a terem, az előadónak hirte­len nem akadt-e más dolga, rendben kimentek-e a meg­hívók. Látszólag kis dolgok. De ezen is múlik a siker. A síküveggyári területhez sok ház tartozik., A Hámán Kató-, a Gorkij-telep, a sík­üveggyár környéke, az egész falu. Van tennivalójuk nép­frontosoknak, tanácstagoknak egyformán­Éva asszony meséli. * — A régi iskolaikért telje­sen elcsúfította környékün­ket. Szerveztünk hát társa­dalmi munkát. Végigjártuk a családokat, sehol nem kel­lett sokat győzködni. Ma már ánnyira természetes, hogy a közös munka közös ügyet szolgál. Jöttek a síküveggyár­ból asszonyok, a BRG-ből, a VEGYÉPSZER-ből. Meg is csináltuk, amit elterveztünk. Persze csak félig-meddig- De ez nem rajtunk múlott. A területen vezet majd végig a városi nagy csatornahálózat. Egyelőre a csöveket kerülge­tik. Ügy döntöttek, hogy parko­sítanak, az új lakóházak kö­rül. Olyan szép a hegytetőn a sok modern, szép lakás. Hogy ne legyen betonrengeteg, kell járda, a virág, a zöld. — Értékeltük a tanácstagok­kal közösen, ki mit végzett. szolgálatában A dicséret, a szép szó gyak­ran lökést jelent a további munkához- Aki már egyszer emléklapot kapott, az köteles­ségének érzi, hogy továbbra is az elsők között legyen. Változtatni, szépíteni min­dig kell a lakótelepen. Var­gáné és a többi népfrontos ezt a gyakorlatból tudja. Itt nőtt fel Zagyvapálfalván. öten voltak testvérek, az édesapja a bányában dolgozott. Öt az egyik bátyja ösztökélte, biz­tatta a tanulásra, így végez­te el annak idején a gép- és gyorsíró tanfolyamot. Azóta már a lánya is felnőtt, épp az idén kapta meg az esztergomi tanítóképzőben a diplomát. Ma már mosolyogva emlé­kezik vissza a tizenöt—húsz évvel ezelőtti Pálfalvára- Ami­kor az emeletes ház még rit­kaságszámba ment, gyalog jártak nemcsak a bányagép­gyárba, hanem még Salgótar­jánba is. Kanyargott a kis­vasút és a kolóniában egymás hegyén-hátán éltek a csalá­doké A férje a síküveggyárban kultúrigazgató. Igaz, egyelőre művelődési ház nélkül. A köl­csönös, jó kapcsolatok jegyé­ben, a városkörzeti népfront­bizottság nevében időnként kölcsönkérik a síküveggyár autóbuszát, és akkor kirándul­ni mennek. Eger, Heves, Be­rekfürdő az útirány. Az ilyen népfront-országjárásokra mindig szívesen mennek akti­visták és családtagok, egyfor­mán. Az alkotmány ünnepére sze­retnék befejezni a szérűskert- ben a járdalapok lerakását- Megszűnik a sár, könnyebb lesz a közlekedés. Bármiről essék szó, a mon­datok mindig visszakanyarod­nak a közösséghez, a nép­fronthoz, Zagyvapálfalvához. így aztán már teljes egészé­ben érthető, hogy amikor Varga Imrénét megkérdezik, hová való, soha nem Salgó­tarjánt mond. A szűkebb pát­riáját, Pálfalvát említi... Csatai Erzsébet NÚGRÁD — 1978. augusztus 13., vasárnap 5

Next

/
Thumbnails
Contents