Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

Ha nem korbács - kockacukor? Hétköznapi munkarerseny — A fegyelminek nincsen semmi foganatja — mondta Szalay Iván mühelybizottsági titkár, a salgótarjáni sík­üveggyár Zagyva II. üzemé­nek füldolgozórészlegében. — Mert mit lehet avval kez­deni? Mondjuk: elvonjuk a dolgozótól a nyereségrészese­dést. Na, de azt senkinek sem fizetünk régóta, ez tehát nem büntetés. Vagy, ne en­gedjük meg neki az üzemi étkezést? Amúgy se itt eszik, így aztán lyukas kétfillért se érnénk vele. Úgyszólván semmi eszköz nincs a kezünk­ben a fegyelmezésre. .. Nehezebb volt — otthagyták Csonka Vilmos 18 éves fia­talember, . Négy éve dolgozik a gyárban, most csomagoló. Június első húsz napjában hét igazolatlan órát gyűjtött össze, késésekkel. — Milyen lehetőség van itt a fegyelem betartására? — Hát... ahhoz a gyárnak is hozzá kéne járulni. Szűk a hely, a védőeszközök nem jók: a kesztyű kiszakad, szét­megy a bakancs... ■ — Ezek miatt tehát nem jó a fegyelem. — Én azt mondom: nem. Meg még az miatt sem, hogy a vezetők nem jól vi_ selkednek... — Hogyhogy nem jól vi­selkednek?. .. — Visszautasítanak. Ha sza­badság kell, azt mondják, most nem lehet. Át akar­tam helyeztetni magam, nem engedtek. Arra hivatkoztak: nincsen ember. A fiú normája: 36 ládát kell megraknia műszakonként. Ehhez —, mint mondta — 6—7 óra elegendő. Ám meg­esik, hogy nincsen láda, vagy üveg, ilyenkor tétlenkednie „kell”. Miként Szalay Iván­tól megtudtuk: ha nincs egy­fajta láda. vagy üveg, az még nem jelenti azt, hogy munka nincsen. A műhelybizottsági titkár mutatott néhány rakás vágott üveget, ami már egy hónapja vesztegelt az üzem­ben, mert azt a típust nehe­zebb becsomagolni, s otthagy­ták a csomagolok. — Azt beszélik, hogy gyak­ran késik. — mondtuk Cson­ka Vilmosnak. — Volt már egypárseor... Késett a busz, meg elalszik az ember... — A falujában, Ságújfalu- ban, KISZ-vezetőségi tag. Mit tehet itt egy jó KISZ-tag a fegyelemért? — Megmutathatja, hogy ho­gyan lehet dolgozni... Meg figyelmeztetheti is a többit... — ön példát mutat? — Amit lehet, megoldok. Ha bejön például egy vagon és rá kell hajtani. Van helyette más Építkezzünk, de míuel _? M agyarországon a lakás- építkezések igen nagy há­nyada még ma is önerőből történik, és hagyományos csa­ládi házakat, esetleg két-, háromlakásos társasházakat hoz létre. Azok számára, akik ezt az útját választják a fé-. szekrakásnak, egyáltalán nem közömbös, milyen az építő­anyag-ellátás. Erre a kérdés­re kerestünk választ a minap Salgótarjánban, a 204. számú TÜZÉP-telepen, mely a me­gye egyik legnagyobb építő­anyag-ellátó központja. Tarján Miklósné helyettes telepvezetőtől megtudtuk, hogy több mint 62 millió fo­rintos évi értékesítési tervet kell a telepnek teljesítenie. Ebből többek között hat és fél ezer tonna cementre, más­fél ezer tonna mészre, ötmil­lió köbméter egység falazó­anyagra, 250 ezer cserépre és még számtalan fajtájú és ren­deltetésű építő- és burkoló­anyagra, szerelvényre „fut­ja”. A telepen jelenleg napi 150—160 vásárló fordul meg, és igen sokan jönnek érdek­lődni árakról, árucikkekről. A tágas telephelyen- fajtán­ként, méretenként csoporto­sítva, téglahalmok, falazó­blokkok, betonáru. — Milyen az ellátás? Van-e minden? — Tulajdonképpen min­den van — válaszol Tarján- né, — falazóanyag is, tető­fedő és burkolókellékek is, igazi hiánycikk csak az ajtó, ebből alig egy-két darab a készletünk, de vannak disz­pozícióink, várjuk a szállí­tást. Sajnos késik. — Ezek szerint — az ajtók kivételével — minden vásár­lói igényt ki tudnak elégí­teni? — Sajnos, ezt nem állítha­tom. A választékunk egyálta­lán nem teljes. Nem tudunk például jó minőségű kismé­retű téglát adni. A telepről, kis tételben egyáltalán nem. A rendelkezésre álló — me­gyén belül készült — tégla nem alkalmas kéményépítés­re. Ugyancsak nagy az igény az úgynevezett szalagcserép iránt, ugyanakkor a sokkal jobb minőségű préselt cserép kevésbé népszerű. Általános alaphelyzét, hogy igen sok építtető a minőség rovására is az olcsóbb anyagokat ke­resi, a drágább és jobb pe­dig kevésbé kelendő. így jártunk például az igen kor­szerű és célszerű szalagpar­kettel, amelyet végül csök­kentett áron kellett értékesí­tenünk, hogy elfogyjon. Tu­lajdonképpen valamiféle anyagot mindig tudunk biz­tosítani vevőinknek, de nem állíthatom, hogy mindig azt, amit ők kérnek. Ennek rész­ben az is az oka, hogy a szál­lítás szakaszos, a vállala­tunktól kapott diszpozíciókat a gyártó vállalatok gyakran nem tartják be. így, ha vala­kinek csak kifejezetten egy­fajta építőanyag felel meg, ki kell várnia, amíg megjön. Ezeknek az ügyfeleinknek a dolgát azzal próbáljuk meg­könnyíteni, hogy rendelései­ket előjegyezzük, és ha a kívánt cikk beérkezik, érte­sítjük őket. — Újságokban, folyóiratok­ban, tévéreklámban a sza­lagparkettán kívül többféle korszerű, könnyen beépíthető és kezelhető építőanyagot mutatnak be. Ezek közül mi kapató? — Van műanyag ablakunk, rolplaszt redőny, ongroplaszt falburkoló léc, néhány beton­adalék anyag, szigetelőanyag. A CMG kerámia áthidaló' elemekkel nem sikerült vá­sárt csinálnunk, a vevők nem nagyon ismerik, mint újtól idegenkedtek. A vállalat elő­re gyártott gerendává alakí­totta őket, így nehezebb a kezelésük, mégis többen vi­szik. — Műanyag ajtó, gipszkar­ton válaszfal, Alba-fal van? — Nincs, nem is ismerjük. Azaz műanyag ajtónk volt, de ha jól emlékszem, bevon­ták. Van azonban például komplett fürdőszoba-beren­dezésünk. Tudunk szállítani beépített konyhabútort is. Nagyon kétélű dolog ítéle­tet mondani. Egyrészt igaz, hogy minden építőanyag-féle­ség kapható, és ha valami nincs, más hasonlóan alkal­mas beszerezhető. Ez a más azonban általában- drágább, mint amit a vásárló keres. Ez pedig azoknál, akik apró- donként gyűjtögetik össze az építőanyagra-valót, akiknél minden forint helye kiszámí­tott, egyáltalán nem mellé­kes körülmény. Ugyanakkor igaz, hogy a kapható építő­anyagok bár drágábbak, de minőségileg is jobbak, tartó- sabbak, így az építő érdeke volna, hogy ezeket alkalmaz­za. Tény, hogy a vevő nem mindig kapja azt, amire szüksége van, gyakran kell várakoznia a kívánt anyag­ra, de olyan alapvető anya­gok, mint például a cement, folyamatosan kapható. HA VALAKI fellapozza a Közgazdasági Kislexikont, annak 223. oldalán — munka­verseny, szocialista munkaverseny címszó alatt megtudhatja: a dolgozók önkéntes al­kotó kezdeményezéséről van szó, melynek célja az üzemeik előtt álló feladatok jobb végrehajtása, a gazdasági eredmények növe­lése érdekében. Kitűnik még: „a versenyfel­adatoknak összhangban kell lenniük a nép­gazdaság legfőbb célkitűzéseivel”. Miért idéztük e lexikonban rögzített defi­níciót? Mindenekelőtt azért, mert a mun­kaverseny helyéről és szerepéről megannyi vita volt. Alighanem egyes korábbi, a lénye­get torzító, formális vonások, kétes értékű eredmények hatására, sokan megkérdőjelez­ték eme „önkéntes alkotó kezdeményezés” gazdasági — még pontosabban szólva: köz- gazdasági — mivoltát. Tény: a klasszikus köz- gazdaságtan nem ismerte a munkaversenyt — akárcsak az újítómozgalmat, vagy a szo­cialista brigádokat —, ám a dolgozók felaján­lásait a vállalati-népgazdasági tervek végre­hajtásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni. A brigádoknak viszont figyelembe kell ven­niük az idézett mondatot: összhangban a népgazdaság legfőbb célkitűzéseivel. Eme összhangot azért hangsúlyozzuk nyo­matékosan, mert a feladatok helytelen értel­mezése néha kétségkívül többet árt, mint használ. Kiváltképp korábban sokan úgy vél­ték: akkor szolgálják legjobban vállalatuk ér­dekeit, ha többet termelnek. Ha a csapágy­gyártók több csapágyat, az alkatrészkészítők több alkatrészt, a gépipariak több gépet sze­relnek össze, munkálnak meg, s juttatnak vállalatuk késztermékraktárába. Függetlenül attól, hogy a gyárnak, a megrendelőknek — a népgazdaságnak — szükségük van-e a ter­mékekből a tervben szereplőknél többre. így aztán a jó szándék, a dolgozók erőfeszítése nem járt igazi haszonnal, sőt: olykor in­dokolatlanul gyarapította a raktárakban he­verő készleteket. Az utóbbi évtizedben ritkaságszámba megy, ha ilyen felajánlásról hallunk. A nép- gazdasági célkitűzések széles körben ismer­tek, s a szocialista brigádok tagjai, vezetői, az üzemi versenyfelelősök jól tudják: a mennyi­ségnél elsődlegesebb a minőség, s a pazarlás kétszeres vétek akkor, amikor a népgazdaság egyensúlyi helyzete mindenütt takarékosságot parancsol. Eleinte sokak számára szokatlannak tűnt, ha egy munkáskollektíva csupán annyit ajánlott fel: „teljesítjük tervünket”. Pedig a nagymérvű fluktuációk időszakában mikor is mind több helyen okozott gondot a munkaerő- hiány; a kooperációs lazaságok, az anyagel­látási zökkenők, az akadozó szervezés köze­pette gyakorta az is már-már bravúrnak számított — s mitagadás: esetenként bra­vúrnak számít ma is —, ha a termék a vál­lalt határidőre elkészül. A „teljesítjük ter­Neni egyoldalúan A holnap vünket” tehát korántsem jelentéktelen vál­lalás. önmagában természetes kevés. De aligha van olyan üzem, üzemrész, szocialista brigád, amely megelégedne ennyivel. Versenyszer­ződésükben jobbára az is szerepel,, hogy az eredményes munkát újításokkal, az időalap jobb — kapkodásmentes — kihasználásával segítik; ügyelnek arra, hogy minél kevesebb anyag menjen veszendőbe, tovább csökkentik a selejtet: javítják a minőséget. így volt ez három esztendeje, Magyaror­szág felszabadulásának 30. évfordulója, majd tavaly, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszteletére indított ju­bileumi munkaverseny hónapjaiban. Valóban kiemelkedő, tetszetős eredmények keltettek figyelmet. Méltán szerepelt a Központi Sta­tisztikai Hivatalnak az 1977. évi terv teljesí­téséről. a népgazdaság fejlődéséről szóló — az idén februárban megjelent — jelentésé­ben: „A fejlődés üteme az ágazatok többsé­gében gyorsabb volt az előző évinél. A ter­melés növekedése teljes egészében a terme­lékenység emelkedéséből származott. Az el­ért eredményekhez hozzájárult a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évforduló­jának tiszteletére széles körben kibontako­zott szocialista munkaverseny.” Az évfordulókon túl vagyunk; 1978 az ötödik ötéves tervidőszaknak s nem nyitó, sem pedig záró esztendeje — mihez kötőd­jék hát az idei munkaverseny, mi legyen a cél. amelynek érdekében újabb felajánlások születnek? Január táján sok helyütt hangzott el e kérdés, s nem egy vállalattól érkeztek jelzések: „alábbhagyott a munkaverseny len­dülete”. Szerencsére' e megtorpanás időleges volt csupán. Kitűnt: a munkaverseny folya­matot jelent — ismételjük: a népgazdaság legfőbb célkitűzéseit szolgálja —, azt pedig az 1978. évi terv is rögzíti: „teljesítése min­denkitől felelősségteljes, odaadó munkát kö­vetel”. Immár túl az esztendő derekán, kiderült az is: az év eleji versenyfelajánlások érté­séről, közös gondolkodásról tanúskodnak. A telexgépek kopogják a híreket: ... a Tisza Cipőgyár dolgozói felajánlották, hogy javít­ják a bőrcipők minőségét. A kellékeket, a segédanyagokat ésszerűen használják föl, s így csupán a tőkésimportból származó anyagoknál tízmillió forint értéket takaríta­nak meg. .. A Tiszai Vegyi Kombinátban a jól dolgozó brigádoknak köszönhetően jelen­tősek a sikerek az exporttervek teljesítésé­ben. .. HÉTKÖZNAPI munkaverseny lenne az idei? Meglehet. Ám a népgazdaság teendői is hétköznapiak. Igaz olyan hétköznapokat élünk, amikor a feladatok mind nagyobbak, bonyolultabbak, s teljesítésükhöz mind ke­vésbé alkalmasak a tegnapi módszerek. Földes Tamás J szakmunkása — Figyelmeztetett már va­lakit? — Volt olyan is. De nem hallgattak rám. Mondták, hogy : „Te akarsz lenni a fő­nök?!” Pedig szólnom kellett, mert engem is feltartottak... Nem épp „kenetteljesv Rácz Nándor 17 esztendős fiú két éve dolgozik a gyár­ban, ládahordó. Június első kétharmadában 5 igazolatlan órát „szerzett”, szintén ké­sésekkel. Targoncát pakol, lá­dákat cipel. Megkérdeztük, milyen véleménnyel van a helybeni munkafegyelemről. — Változó. Mikor milyen az emberek hangulata. — Ön fegyelmezett? — Én állandóan aktív va­gyok. Annak kell lennem. — Miért? — Mert, ha én lazsálok, akkor a csomagolok nem tudnak miattam dolgozni. — Ügy tudom, gyakran ké­sik. — Előfordul. Mert későn fekszek le, és tovább alszok. Általában a disco miatt ma­radok fel sokáig. No, de min­denki késik, nemcsak én... (Amint később utánanéz­tünk: az üvegvágók közül például senki nem késett egész hónapban.) Beszélgetésünk közben kintről föl-fölharsant egy-egy fülsértő kiabálás, nem ép­pen „kenetteljes” stílusban. ‘ — Ez a hang már megszo­kott —, mondta a fiú. — Van vezető, aki nem szeret sem­mit megmagyarázni, inkább kemény, s úgy gondolja, av­val többet ér. — Korábban próbáltak fi­noman is beszélni, de úgy nem értek el semmit — ve­tettük ellen. — Lehet, hogy korábban úgy volt, csak fél éve vagyok ebben az üzemben. De sze­rintem még mindig hatáso­sabb a rendes beszéd, mint a kiabálás... Jobb — talán az újban — Nem tudom teljesen el­ítélni azokat, akik kiabálnak — mondta Szalay Iván. — Mert az is előfordul, hogy valamelyik fiatalember, ha a művezető figyelmezteti, egy­szerűen annak a képébe „rö­hög”. Nem csoda, ha a veze­tő elveszíti a türelmét. Azzal, ha beírjuk az igazolatlan órát, semmit nem érünk el, mert a száz százalékja meg­van, csak éppen hét óra alatt teljesítette. így csak a telje­sítményét növeljük... De nem baj. Szeptember 1-én indul a Zagyva II. üzem átépítése. Ha az elkészül, az új üzemben talán minden jobb lesz... Molnár Pál Lengyelországban egyre több gondot fordítanak a kor. szerű szakmunkásképzésre. Olyan elméleti és gyakorlati ismeretekkel kívánják fel­vértezni a jövő szakmunká­sait, amelyeket a rokon szak­mában is felhasználhatnak. A szakmunkásképzéssel fog­lalkozó pedagógiai intézet kidolgozta 14 kiterjesztett profilú szakma oktatási prog­ramját. A kísérletek két lépcsőben történő oktatást írnak elő. Az első lépcsőben a tanuló a szakma alapjait sajátítja el, a második lép­csőben pedig a szűkebb sza­kosodás oktatásán van a hangsúly, s itt már bekap­csolódik az üzemi gyakorlat is, valamely konkrét munka­helyen. A kísérletet három éve kezdték meg, s jelenleg 226 szakiskolában oktatnak az új tanterv szerint. Az ismeretek egységesítő jellege lehetővé tette az ismétlések kiküszö­bölését az egyes tantárgyak esetében, s ez 10—15 százalé­kos időmegtakarítást ered­ményezett, amelyet most az oktatók belátásuk szerint tölt­hetnek ki, felhasználhatják például új technológiák meg-' ismertetésére. Érdekes újítás, hogy az ok­tató az oktatási program 30 százalékáig teljesen megvál­toztathatja a programot, ha azt nem tekinti megfelelőnek. «iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiitiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiintiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiitiiuiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiiiiMiiiiiiiiMiiiiiiiiin Ügyelet az AGROK.ER-nél Sok a vevő9 hiánysó alkaíréssek Mészáros József műszaki raktáros és Varga Tibor alkat­részraktáros válogatás közben. Bábel felvétele Az idei aratás különös ne­hézség elé állította a kombáj­nokat. A megdőlt gabonatáb­lákban, a kalászokat befolyó gyomok között vizsgáznak a gépek. A szerelők hiába kö­vettek el mindent a felké­szülés idején, hogy minimá­lisra csökkentsék a meghibá­sodás lehetőségeit, a kedve­zőtlen körülmények miatt gyakoriak a kényszerű szü­netek. Ilyenkor a pótalkatré­szekre nagy a szükség, s ha nincs raktáron, az anyagbe­szerzők rohanhatnak az AG- ROKER-hez. A Nógrád me­gyei kirendeltség felkészült a jelentős forgalomra. — Július közepétől tartunk ügyeleti szolgálatot — mond­ja Csábi Sándor, a kirendelt­ség alkatrész-áruforgalmi részlegének vezetője. — Júli­us 27-től reggel héttől este nyolcig hétköznap és szom­baton, vasárnap egyaránt ren­delkezésre állunk.... — Akad dolguk? — Egymást érik a megren­delések. Főként az SZK—5- ös és az E—512-es típusú kombájnokhoz kérik az al­katrészeket. Háromszor any- nyit adtunk el, mint tavaly ilyenkor. Elsősorban a fő­szíjak, kalászemelők, komp­lett kaszák, önindítók, szíj­tárcsák a keresettek. Egyik­másikból sajnos képtelenek vagyunk az igényeket kielé­gíteni, mert a központi rak­tárban sincs — magyarázza Lőrincz Károly kirendeltség­vezető. Példának említik az E—512- es hengerfejét, ami a hiány­cikkek között szerepel, vagy a komplett variátort, Utób­biból a minap kértek. Ügy kellett részegységekből „ösz- szekaparniuk”. — Az eltelt két és fél hét alatt több mint másfél millió forint értékű alkatrészt for­galmaztunk — újságolja Csá­bi Sándor, aki egyébként elégedetlenkedik a termelő- szövetkezetek anyagbeszer­zőivel. — Túlságosan mohók, csak saját biztonságukra gondol­nak. Az alkatrészek néme­lyikéből kisebb raktárra- valót is készleteznek, így másnak nem jut, ez akadá­lyozza az igazságosabb elosz­tást — mondja. Van eset, amikor alkatrésszel ugyan nem szolgálhatnak, de infor­mációval igen, hogy melyik közös gazdaság vitte el, s ta­nácsolják: próbáljanak onnét szerezni. — Egyébként igyekszünk, hogy másfél-két nap alatt megszerezzük a kért cikke­ket — fejezi be a rövid tájé­koztatást a kirendeltség ve­zetője, s még hozzáteszi: — Nehogy az AGROKER miatt késlekedjenek az aratással... Sz. Gy. NÓGRÁD — 1978. augusztus 5., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents