Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

Ceautescus A VIT színes forgatagában Fidel Castro több ország küldötteivel is találkozott. A pen: a lengyel delegáció tagjaival látható. ké­Havannából a VIT-ről jelentjük Az elnyomásról és a fasizmusról tárgyalt a nemzetközi bíróság Az elnyomásról és a fasiz­musról tárgyalt csütörtökön a nemzetközi bíróság, amely a világ fiataljainak XI. havannai fesztiválján az imperializmus bűnös: tevékenységét vizsgál­ja. A fővádló a tárgyaláson an­nak az országnak a képviselő­je volt, amely az utóbbi öt esztendőben a legtöbbet szen­vedett az elnyomástól és a fa­sizmustól: Enrique Sepulveda, a száműzetésben élő chilei ha­zafiak képviselője. Vádbeszédében példákat so­rolt fel arra, hogy a legreak- ciósabb imperialista körök — felhasználva katonai szerveze­tüket, a NATO-t, és élvezve a fajüldöző Dél-Afrika, vala­mint a kínai vezetők támoga­tását — miként próbálják el­fojtani a függetlenségi moz­galmakat. őket terheli a fele­lősség — mondotta a sowecói gyilkosságokért, az afrikai ha­ladó vezetők elleni gyilkos me­rényletekért, a Guinea, a Be­nin és az angolai nép elleni agressziókért. — Ázsiában ezek a körök bújtogatják a Vietnami Szo­cialista Köztársaság elleni fegyveres támadásokat, és aka­dályozzák a kettészakított Ko­rea békés egyesítésére irányu­ló törekvéseket. — Talán Dél-Apierika te­kintetében a legbeszédesebbek azok a bizonyítékok, amelyek az Egyesült Államok és a tér­ség fasiszta rezsiméi közötti szoros érdekszövetséget tanú­sítják. A chilei vádló gazdag tény­anyaggal bizonyította az Egye­sült Államok vezető köreinek szerepét a Népi Egység kor­mányát megdöntő fasiszta puccs megszervezésében. — A chilei Népi Egység-kormány háromesztendei működése alatt a gazdasági és politikai ag­ressziók egész sorát szenved­te el. A Nixon-kormányzat rézembargója, a szakszerveze­ti mozgalmak bomlasztása, a CIA embereinek belső akna­munkája a Plnochet-íéle puccs előkészítése volt. Az imperializmus a puccsal látszólag elérte a célját: szo­rosra fonódott a reakciós chi­lei nagytőke és az észak-ame­rikai vállalatok kapcsolata, semmisnek mondták a Népi Egység kormánya által végre­hajtott államosítások legna­gyobb részét. Ám a történel­mi visszalépés mellett még szomorúbb mérleget könyvel­het el Chile: öt esztendő alatt huszonháromezer asszony öz­vegyült meg, harmincezer ha­zafit mészároltak le, és több mint egymillió ember vált munkanélkülivé. A vádbeszédet követően más chilei menekültek és különbö­ző reakciós rezsimek börtöne­it megjárt latin-amerikai ha­zafiak tettek vallomást a fa­siszta rezsimek bűntetteiről. „Mélységesen reakciósak azok a kísérletek, amelyek szembe akarják állítani az el nem kötelezettségi mozgalmat a szocialista országokkal” — állapították meg a felszólalók a VIT 2-es számú, állandó politikai központjának 6-os számú albizottságában, az el nem kötelezettségi mozgalom világpolitikai szerepéről folyt vitában. Az ülésen huszonnégy or­szág és három nemzetközi if­júsági szervezet képviselői vettek részt, s az elnöki tisztet a pánafrikai fiatalok mozgal­mának képviselője látta el. A felszólalók elutasították azo­kat a zavarkeltő elemeket, amelyekkel az el nem köte­lezettséget a semlegességgel, vagyis a reakció és a haladás ügyéhez való „semleges” ma­gatartással akarják azonosíta­ni. Rámutattak, hogy a moz­galom alapvető jellemvonása az antiimperialista harc, a küzdelem a függőség minden formája ellen. Az 5-ös számú politikai vi­taközpontban finn, venezuelai, jamaicai, mozambiki, nyugat­európai, chilei, izraeli, és az európai szocialista országokból való felszólalók elemezték azt a történelmi szerepet, amelyet a fiatalság a haladással szem­benálló erők ellen folyó harc­ban hagyományosan játszik. (MTI) a szolidaritást a Szovjetunióval Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke — csütörtökön Bukarestben beszédet mondott a központi párt- és állami ak­tívaülésen. Az általános nem­zetközi helyzetet értékelve, Ceausescu kijelentette, hogy a szocialista országok eredmé­nyeket értek el a szocialista építésben és tovább léptek a kommunizmushoz vezető úton. Aláhúzta, hogy Románia nagy figyelmet fordít a KGST ke­retében folyó gazdasági együttműködés fejlesztésére. Ezzel összefüggésben megálla­pította, hogy a KGST legutób­bi pukaresti ülésszaka pozitív eredményekkel zárult és az ott elfogadott számos fontos doku­mentum előmozdítja a szocia­lista országok közötti gazdasá­gi kapcsolatok fejlődését. Ceausescu kijelentette, hogy Románia a Varsói Szerződés keretében is tovább mélyíti barátságát a szocialista orszá­gokkal. Külpolitikai téren ■— foly­tatta — szüntelenül erősítjük a barátságot, az együttműkö­dést és a szolidaritást Romá­nia és a Szovjunió között. A Román Kommunista Párt, a román állam továbbra is kü­lönleges figyelmet fordít a Szovjetunióval való sokolda­lú együttműködésre, a Szov­jetunióval való barátság és jó­szomszédi viszony ápolására. A jelenlegi nemzetközi hely­zettel foglalkozva, Ceausescu, a többi között rámutatott, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben gazdasági nyo­más segítségével igyekszik megoldani problémáit. A főtitkár a továbbiakban kijelentette, hogy a jelenlegi libanoni helyzet komoly ag­godalomra ad okot. Megemlí­tette, hogy Románia változat­lanul sürgeti az izraeli csapa­tok kivonását az 1967-ben megszállt valamennyi arab te­rületről, valamint a palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosítását, beleértve az ál­lamiság jogát. A hallgatás — bűnréssesség Robert Mugabe, a Zimbab­we Hazafias Front társelnö­ke szerint a rhodésiai fegy­veres erők Mozambik elle­ni legutóbbi támadássoroza­ta arra irányuló kísérlet volt, hogy megingassák a szomszé­dos népi köztársaság hely­zetét. Mugabe Kubából visz- szatértekor a mozambiki fő­városban, Maputóban adott nyilatkozatában azt is meg­állapította, hogy az a hallga­tás, amelyet a legutóbbi mé­szárláskor a nyugati hatal­mak tanúsítottak, világossá teszi bűnrészességüket ebben a terrorakcióban. (MTI) Három évvel ezelőtt lezaj­lott helsinki tanácskftzás ko­moly, türelmes, a felek érde­keit figyelembe vevő, a reali­tásokat tükröző, nagyszabású politikai munka befejezése volt, amely kedvező feltétele­ket teremtett egyebek mellett a gazdasági együttműködéshez. Azóta az európai országok gazdasági kapcsolatai a világ­átlagot meghaladó ütemben fejlődtek. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg a KGST és a Közös Piac tagállamai között az áru­forgalom nagyobb, mint mondjuk az EGK és az Egye­sült Államok között. Az összeurópai együttműkö­dés keretében jelenleg olyan jelentős tervek valósulnak meg; mint a II. transzeurópai gázvezeték, az Irán—Nyugat- Európa gázvezeték, a kámai autógyár, a sztarooszkolszki fémkombinát, tovább bővül a lengyel réz- és szénlelőhelyek kiaknázása, befejezéséhez kö­zeledik az Adria olajvezeték stb. Fejlődött a kelet—nyugati ipari kooperáció is: az egyez­mények száma ma már meg­haladja az 1200-at. Intenzíveb­Gazdasági együttműködés Helsinki után bé vált a tudományos-techni­kai együttműködés, amelynek bizonyítéka például az űrben végzett közös szovjet—ameri­kai, szovjet—francia kutató­munka. Ugyanakkor nem szabad el­felejtenünk, hogy a helsinki záróokmány aláírása után ie- lentős mértékben aktivizálód­tak azok az erők, amelyek minden áron el akarják te­metni az enyhülést, vagy lega­lábbis olyan engedményekre szeretnék kényszeríteni a szo­cialista országokat, amelyek­nek semmi közük nincs a két társadalmi rendszer államai közötti kapcsolatok normalizá­lásához. Ellenkezőleg! A szo­cialista országok ellen irányu­ló katonai, politikai és ideo­lógiai nyomás eszközeként kí­vánják felhasználni azokat. Ráadásul a kölcsönösen elő­2 NÓGRAD - 1978. augusztus 5., szombat nyös gazdasági együttműkö­dést akadályozó diszkriminá­ciós rendszert is szeretnék fenntartani — mindenekelőtt az Egyesült Államok és a Kö­zös Piac köreiben. Ügy látszik vannak, akik nyugaton szívesen elfelejtenék a nemrég kapott történelmi leckét. A szocialista országok­ra már több alkalommal nehe­zedett különböző nyomás, ám a kiábránduláson kívül ez semmilyen eredménnyel nem járt. A Szovjetunió például tudományos, ipari és katonai területeken egyaránt gyorsán fejlődött az embargó éveiben, de a többi szocialista ország szakadatlan fejlődése is szem­léletesen bizonyította, hogy az ellenük viselt gazdasági hábo­rú reménytelen vállalkozás. A szocialista országok ter­mészetesen az együttműködés hívei. A kontinensen nagy érdeklődést váltottak ki pél­dául a Szovjetunió javaslatai az energetika, a közlekedés és a környezetvédelem területén folyó együttműködés összeuró­pai tanácskozásainak összehí­vására. Egyre világosabbá vá­lik ugyanis, hogy e problémák minden országban léteznek, és megoldásuk kollektív erőfe­szítésekkel lehetséges. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok bővítése —, mint látjuk —, hosszan tartó, ob­jektív tendencia, amelyen be­lül természetesen lehetnek visszaesések, ám ez mit sem változtat a kapcsolatok elke­rülhetetlen jellegén. A hosszú' távú együttműködés területén az érdekek egybeesnek a tu­dományos-technikai haladás objektív, folyamatával. Egy­szersmind az egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein nyugvó kapcsolatok bővülése a feszült­ség enyhülésének jelentős té­nyezője. A más társadalmi rendszerű államokkal aktív, kölcsönösen előnyös együtt­működésre törekvő szocialista országok tehát méltóképp já­rulnak hozzá e fontos törté­nelmi folyamat megvalósulá­sához. Nyikolaj Smelev Ferragosto mérlege Itália ezekben a hetekben vakációra megy. A gyárak bezártak, a hivatalokban —, a minisztériumokban is —, legfeljebb néhány alacsony beosztású tisztviselő tart ügye­letet, sűrűn átkozva az évtizedes szokást, amely a nyara­lást fizetési besorolástól és rangtól teszi függővé. Pihennek a politikusok is. A Montecitorio-palotában, a parlament épületében csütörtök este tisztelegtek az őrök az utolsó honatyának, aki — ki tudja, miért — csak az esti szürkületben követte társai példáját és kezdte meg szabad­ságát. A szenátusban még megszavazták az amnesztiatör­vényt, hogy a túlzsúfolt börtönökből néhány ezer rab tartós szabadságra mehessen, aztán Fanfani, a szenátus elnöke jó pihenést kívánt. Ferragosto — így nevezik az olaszok a nagy nyári va­kációt, amely már eddig 85 halottat és kétezernél több se­besültet követelt az autóktól hemzsegő sztrádákon. Egyik­másik nagyvárosból — például Milánóból — a kivezető uta­kon 10—15 kilométer hosszan állnak reggelente a gépko­csik: a csúcsforgalom dugóiban olykor órákat vesztegelnek az utasok. Megteltek az olcsóbb tengerparti nyaralóhelyek, s a vártnál több turista érkezett külföldről. Ami a politikai mérleget illeti — Ferragosto kezdetén szokás ezt is megvonni —, az elmúlt hónapok drámai fejle­ményeiből nehezen ocsúdik az ország. A terrorizmus gátlás­talan fellépése, Aldo Moro elrablása és meggyilkolása, a hatóságok tehetetlensége, majd Leone lemondása az állam­fői tisztségről a korrupciós vádak miatt —, ennyi negatív tényezővel szemben viszonylag kevés pozitív áll. Kétségte­len, hogy Itália közvéleménye még a legdrámaibb pillana­tokban is megőrizte higgadtságát, s a terroristák provoká­ciója nem váltott ki belső "konfliktusokat. Leone helyébe rátermett, feddhetetlen múltú, tekintélyes szocialista párti politikust: Sandro Pertinit választották a köztársaság elnö­kévé, ami hozzájárult a stabilizálás folyamatához. Üj elnök került a kereszténydemokrata párt élére is, Flaminio Piccoli személyében. A 63 éves trentói képviselő nem tartozik a párt legmarkánsabb vezetői közé. de remélhetően nem be­folyásolja a Moro—Zaccagnini főtitkár által követett irány­vonalat, s kitart a kormányt támogató ötpárti parlamenti többség mellett. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára egy interjúban „rettenetesnek” mondta az olasz politikai élet első hat hó­napját. A kommunista politikus két fontos ügyben foglalt állást, mintegy válaszul az utóbbi idők vitáira. Az egyik: az OKP nem mond igent a szociáldemokráciára, egyszer­smind nem tagadja meg Lenint. A másik: ha a kormány a kívánt időn belül nem valósítja meg programját, az OKP kilép a parlamenti többségből. Nyilatkozata tulajdonképpen már az őszi politikai évad­ra, a szeptemberben újra kezdődő politikai csatározásokra utal. Addig azonban Itália nyaral, élvezi a Ferragosto for­róságát, s igyekszik feledni a tavasz megpróbáltatásait. Gyapay Dénes Soares bírálja a hatalmi viszonyokat Mario Soares, a napokban el­mozdított portugál miniszter- elnök, a Portugál Szocialista Párt főtitkára, csütörtökön egy televíziós nyilatkozatában is­mét bírálta azt a tervet, hogy a kormányválságot a köztársa­sági elnök hatalmának növelé­sével kíséreljék megoldani. Pártja szerdai ugyancsak keményen bíráló nyilatkozata után Soares maga fejtette ki azt a nézetét, hogy a demok­ratikus rendszerrel mennyire ellentétes lenne, ha Eanes köztársasági elnök, aki egyben a forradalmi tanács elnöke és a fegyveres erők vezérkari fő­nöke is, közvetlenül beavat­kozna a végrehajtó hatalom ügyeibe. Soares leszögezte, hogy köz­te és Eanes között nincs sze­mélyes ellentét, sőt „kapcsola­taik kitűnőek”. A szocialista vezető kijelen­tette: nem hiszi, hogy utódja, az új miniszterelnök katona­tiszt lesz: szerinte „ártana Portugália hírnevének, ha az államfő és a kormányfő is ka­tona lenne”. (MTI) Jobboldali fegyveresek ellenállása Dél Libanonban A libanoni jobboldal pén­teken az ország déli részén egynapos tűzszünetet hirdetett, de a kormánycsapatokat vál­tozatlanul nem engedi tovább­haladni. A fővárosban, Bej­rútban pedig jobboldali mili- cisták újabb fegyveres össze­tűzéseket provokáltak az ara'o- közi békefenntartó erők szíriai egységeivel. A hírt a jobbol­dali maronita keresztény mi- licistáknak fegyveres támoga­tást nyújtó Izraelből jelentet­ték a hírügynökségek. Az iz­raeli rádió közölte továbbá, hogy a jobboldali milicisták több tisztje a Dél-Libanonban állomásozó ENSZ-erő, az UNIFIL parancsnokságának képviselőivel tárgyalt a liba­noni kormánycsapatok to­vábbengedésének kérdéséről. A jelentésből kitűnik, hogy a jobboldaliak hajthatatlanok, s topábbra sem hajlandók lehe­tővé tenni a kormánycsapa­toknak a libanoni szuverenitás kitérj essztését az ország déli részére. Péntekre virradó éjjel és a hajnali órákban a Bejrút ke­leti szektorát kézben tartó jobboldali fegyveresek újabb tűzpárbajt provokáltak a „zöldsisakosok” szíriai kato­náival. A lövöldözéseknek szá­mos sebesült, és feltehetően nem egy halálos áldozata is van. (MTI) Nem tagadják teltüket A francia fővárosban pén­teken közölték, hogy Ezzedin Kalak két gyilkosát, akiket csütörtökön a merénylet szín­helyén tartóztattak le fran­cia rendőrök, további 24 órá­ig előzetes letartóztatásban tartják. A két jordániai ál­lampolgárságú férfi kihall­gatása megkezdődött. A le- tartóztátottak nem tagadták, hogy , ők követték el a tettet, és megerősítették, hogy akci­ójuk eredetileg is a PFSZ pá­rizsi irodájának vezetője el­len irányult. Azt is elmond­ták, hogy az Abu Nidal ve­zetése alatt álló palesztin radikális csoporthoz tartoz­nak, de arról nem nyilatkoz­tak, kitől kapták az utasítást a gyilkosság elkövetésére, s ki látta el őket lőfegyverek-, kel. A francia elnöki hivatal szóvivője egyébként pénte­ken közölte, hogy Giscard d’Estaing köztársasági elnök felkérte külügyminiszterét, készítsen részletes beszámo­lót a Párizsban akkreditált diplomáciai képviseletek munkatársairól és a diploma­tákat megillető kiváltságok gyakorlásának körülményei­ről. A vizsgálat célja — a» elnöki szóvivő szerint — an­nak megítélése, hogy a kül­földi missziók számára biz­tosított kedvezmények meg­felelnek-e szükségleteiknek. A francia külügyminiszter az elnöki palotából távozóban kijelentette: Franciaország nem fogja eltűrni, hogy terü­letén terrorista akciókat hajt­sanak végre. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents