Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

fl napenergia UeszélyezVetBk az ember szolgálatában A Mongol Tudományos Aka­démia fizikai kutatóintéze­tében feltérképezték az ország hőmérsékleti viszonyait. Az atlasz adatai szerint az év 365 napjából 300 a napsütéses. Mongólia területének minden egyes négyzetcentiméterére 140 kalória hő jut. A kutatók kifejlesztettek egy sor napenergiával műkö­dő berendezést: vízmelegítő­ket, hűtőberendezéseket, me­legházakat. Az állattenyésztő telepek részére például olyan készüléket szerkesztettek, amely a napsugarak megfelelő fókuszba állításával plusz 70 C°-ra felmelegíti a vizet. Ez a napenergiát fogyasztó szer­kezet évente akár hét hónapig folyamatosan ellátja meleg vízzel a tenyésztelepeket. A kísérletek kimutatták, hogy így évi 160 tonna szén megta­karítható. A kutatóintézetben különfé­le új fizikai módszereket dol­goznak ki az ércek, ásványok szerkezeti meghatározására, geológiai vizsgálatokat végez­nek. Munkásságuk jelentős ré­sze azonban arra irányul, no- gyan lehet a napenergiát még gazdaságosabban a mezőgaz­daság fejlesztésének szolgála­tába állítani. A Jswa motor — világklasszis! Reneszánszát éli a motorke­rékpár. Nagy-Britanniában tavaly például 47 százalékkal több motort adtak el mint 1974-ben. A világ számos kiváló ver­senyzője ért már el kiemelke­dő sikereket csehszlovák gyártmányú Jawa motorkerék­páron. A Jawa Művek 1973- ban kezdte meg a 634-es tí­pusú motorkerékpár sorozat- gyártását. Évente 75 000 dara­bot készítenek ebből a motor­ból. Nagy részét — 1977-ben például 60 000-t — a Szovjet­unió vásárolja meg. A Szovjet­unióban — csakúgy, mint a világ más részein is — számos Jawa-klub működik. Nagy a keletjük a versenymotorok­nak is, amelyekből a legtöb­bet a Szovjetunióba szállíta­nak, de megtalálhatók ezek a kiváló készítmények a világ minden táján, így például az Amerikai Egyesült Államok­ban is. A kereslet növekedésével arányban a Jawa Művek is azt tervezi, hogy ebben az év­ben 24 százalékkal növeli ter­melését. Kutyaharapást gondossággal Csak egy kicsit harapott meg a kutya, mikor bánatos tekin­tetétől késztetve meg akartam simogatni. A vér alig serkedt ki bőröm alól, nem is fájt túlságosan, de biztos ami biz­tos, megmutattam a körzeti orvosnak. Nem volt tőle elra­gadtatva. Ellátta a sérült ke­zet, majd faggatni kezdett az eb „kiléte” felől: Ki a gaz­dája, be volt-e oltva? Nem tudtam mit mondani. A „tet­tes” egyike volt a kiverten kóborgó, gazdája által cser­benhagyott blökiknek. Ezt mondtam a doktornak is, de gyorsan elvette a jókedvemet. Pedig mindössze ismertette azt a felettébb kellemetlen keze­lést, amely rám vár, hogy megmentsen az esetleges ve­szettségtől. Hat plusz egy ol­tásból álló sorozatról van szó, meglehetősen erős vakcinával, ami azt hivatott biztosítani, hogy amennyiben az állat ve­szett volt, betegsége ne ragad­jon rám. Amúgy sem vagyok valami oroszlánszívű, ha effé­le orvosi kezelésről van szó, így azután megpróbáltam al­kudni; nem lehetne-e mellőz­ni a kúrát. A doki tréfára vet­te a dolgot: „Lehet. Azonban ha az állat beteg volt, maga is meg fogja kapni, és bele­hal. A veszettség nagyon csú­nya és kínos, biztos halál. Gondolja meg a dolgot”... Ha a „tettes” ismert Sietek megnyugtatni a ked­ves olvasót, e sorok szerzője a fentieket az első sortól az utolsóig kitalálta Az egészből egy szó sem igaz, kivéve a gyógykezelésre és a beteg­ségre vonatkozó tényeket. Ezek ugyanis helytállóak az utolsó betűig. Ha az eb „személy- azonossága” megállapítható, akkor a helyzet természetesen jóval kedvezőbb. Ilyenkor a kutya kétheti megfigyelésre ítéltetik, s ha nem mutatja a betegség jeleit, az egész pro­cedúra elmarad, esetleg indo­kolt esetben egy jóval kelle­metlenebb biztonsági kezelés­sel letudható a megelőzés. Je­len pillanatban is folyik Sal­gótarjánban egy ilyen megfi­gyelés, egy alig kétéves kis­lányt harapott meg a négylá­bú játszótárs. A baba arcán életre szóló nyomot hagytak a hegyes fogak. Az állat állítólag egy közeli rokon tulajdona, amikor azon­ban az illetőt kérdőre vonták, tagadta, hogy az övé lenne. Oka volt rá, hiszen nem tett eleget az előírt bejelentési, adó- és oltási kötelezettségé­nek. Ha vállalja a tulajdonos­ságot, ezért mindért büntet­hető. Sőt, az állattartásra vo­natkozó 6/1974. számú salgó­tarjáni városi tanácsi rende­let értelmében azért is, mert nem gondoskodott arról, hogy állata ne veszélyeztesse mások egészségét, testi épségét. A gazda tehát inkább cserben­hagyja ebét, nem vállalva a szabálysértés-sorozat következ­ményeit. A kutyaharapás, sajnos, nem ritka Salgótarjánban. Minden hétrg jut legalább kettő. Fő­leg gyerekeket, öregeket ér. A gazdákon múlik A megyeszékhelyen mintegy háromezer ebet tartanak nyil­ván, ám ennél jóval többre becsülhető a számuk, pontos adat azonban nem áll rendel­kezésre. Valamikor volt összeírás, ám vagy két éve megszűnt, az ál­lampolgár kötelezettsége lett, hogy bejelentse, ha kutyára tett szert, vagy állata elpusz­tult, illetve ha újat vásárolt. A bejelentésnek elsősorban a?ok nem tesznek eleget, akik kedvtelésből kívánnak ebet tartani. Ügy gondolják, a nagy adót valahogy el lehet kerül­ni. A szomszédság nem akar haragot, így legfeljebb akkor jelenti, hogy kutya van ' a házban, ha összevész a gazdá­jával, vagy ha már megtör­tént a baj. Mivel oltást csak azok az ebek kapnak, melyek adóját kiegyenlítették, így azután év­ről évre nő az oltatlan ebek száma, melyet tovább szaporí­tanak a lakásváltozás, gondat­lan tartás, vagy egyéb okok miatt kóborrá váló négylábúr. ak. A veszettség szempontjából ezek tűnnek veszélyesebbnek, hiszen közvetlenül érintkez­nek a fertőzött vadállomány­nyal, elsősorban rókákkal, de a lakásokban babusgatott ked­vencek sincsenek a fertőzéstől biztonságban, hiszen, más ál­latok, akár patkány vagy macs­ka is erjeszthetik a kórt. Az adófizetést „elspóroló” ebtulaj­donosok tehát saját és család­juk testi épségét eleve koc­káztatják. Ha pedig állataikat rendszeresen, vagy alkalmilag szabadon engedik, — amellett, hogy vétenek a fenti rende­let ellen —, másokat is ve­szélybe, sőt, akár életveszély­be sodorhatnak! Biztonságért, felelősséggel Azt mondják, egy felnőtt ember tudja, hogy mit csinál. Azok a kutyatulajdonosok, akiknek a viselt dolgai itt szó­ba kerültek, úgy tűnik, rácá­folnak a mondásra. Elsősor­ban önzésből, felelőtlenségből. Itt érdemes megállni egy szó­ra. Vajon nem önzés-e példá­ul. ötvenegynéhány négyzet- méteres lakásban, ahol hár­man, vagy többen is élnek, ebet tartani? Szigorúbb állat­védők ezt már kínzásnak mi­nősítik. S minek nevezhető az, mikor valaki meg akarván válni kutyájától, szélnek eresz­ti az állatot, — ha hűséges jó­szág ja haza talál, gépkocsival viteti messzebbre —, s meg­nyugtatja lelkiismeretét, hogy nem pusztította el. Pedig csak hosszadalmas kínhalálra ítél­te. Sajnos, még olyan ' gazda is akad, nem is egy, aki em­bert harapott kutyáját elrej­ti, letagadja, azt állítja: el­pusztult, megszökött, vagy va­lami egyebet, így téve lehetet­lenné a megfigyelést, és elke­rülhetetlenné a különben eset­leg felesleges oltássorQzatot. A kóbor állatokat bejelentés alapján a gyepmester befogja, az oltási időszak után pedig ragv „gyűjtőakció” során igyekszik a város megszaba­dulni a szabadon élő, oltatlan kóboroktól. Az idén több mint ötvenet fogtak el a városban, közülük talán hatért jelentkez­tek. Az oltások alkalmával azonban olyan furcsa módon derül ki néha a bejelentési kötelezettség elmulasztása, hogy az oltási bizonyítvány szerint a tulajdonos ebe fe­hér szuka, de az illető egy zsemlye színű kannal jelenik meg... Államunk megbízik a ku- tvabarátokbar. Senki nem ellenőrzi, hogy teljesítik-e be­jelentési kötelezettségüket. Mindannyiunk biztonsága függ lelkiismeretüktől, felelősségér­zetüktől. Ezeken túl talán még a társadalmi összefogás járul­hatna hozzá az esetleges élet­veszély elhárításához. Gáspár Imre TURIZMUS ­tanulságok Az idegenforgalom —, nemcsak nálunk, hanem a vi­lágon mindenütt —, ma az egyik legelőnyösebb Üzletág- Olyan lehetőség, amely az adott országnak igen kedvező devizabevételt nyújt.' Például Olaszországban, Ausztriában a nemzetközi idegenforgalomból származó bevételek az ösz- szes valutabevételnek 24—35 százalékát is elérik. Vagy itt van hazánk esete. Az idegenforgalmi devizabevétel tavaly az exportból származó bevételek 3,5—3,7 százalékát tette ki. Rubelben ez közel négy és fél milliárd forintot, vala* mint konvertibilis valutában több mint 2 milliárd forintot jelent E bevételek egyébként nagyságrendjüket tekintve sem lebecsülendők. Hiszen megközelítik, vagy elérik példá­ul a híradástechnikai gépek, cikkek, kohászati alapanyagok általunk exportált értékét- Az is tény, hogy az idegenfor­galom — az itthon eladott árukkal, a szállodai és egyéb szolgáltatásokkal együtt stb. — gazdaságosabban termeli a devizát, mint az áruexport. De ha tovább szemléljük a statisztikát, kiderül például, hogy a szocialista országból érkező turisták átlagosan 128 forintot, míg a nem szocialista országokból jövők 300 fo­rintot költenek naponta. Ez több szempontból is figyelem­re méltó: úgy tűnik elég kevés lehetőséget adunk a turis­táknak a pénzköltésre (hiányoznak bizonyos szolgáltatások, illetve a nagyszámú turista viszonylag kevés vendégéjsza­kát tölt hazánkban), bár hazánk a nemzetközi turistafor­galmi főútvonalakon helyezkedik el, például rajtunk halad­nak át Nyugat-Európából Görögországba, Törökországba, a jugoszláv és a román tengerpartra. S, mivel keveset költe­nek az átutazó turisták az országhatáron belül, a magyar idegenforgalmi bevételek minden bizonnyal jelentősen el­maradnak a lehetségestől. Erre utalnak —, s nem csupán az idei rekordév ta­pasztalatai mondatják ezt velünk — a KSH rendszeresen közreadott statisztikai összefoglalói: 1966. és 1977- között a külföldi látogatók száma majdnem négyszeresére nőtt (1977-ben 12,4 millió volt). Viszont a legalább egy éjszakát eltöltő külföldi turisták száma ennél szerényebb mértékben nőtt —, mindössze két és félszeresére. Helyesebb az idei tapasztalatok után úgy fogalmazni: miközben örvendetesen gyarapodik a magyar idegenforga­lom az idelátogató turisták, illetve az itt átutazók számát tekintve — még nem mindig tudunk élni az irántunk meg­nyilvánuló érdeklődés valamennyi kínálkozó lehetőségével. Másként fogalmazva: nem az a baj, hogy nagy a forgalom, hanem inkább az, hogy e nagy forgalomnak még mindig nincs meg az elvárható haszna. A kérdések kérdése, hogy miként lehetne adottságain­kat jobban, gazdaságosabban kamatoztatni; s a tényt — a világátlagot jelentősen meghaladó módon nő Magyarország idegenforgalma — méltóbban kiaknázni? Aligha árulunk el titkot, e kérdéseket állandóan napi­renden tartják az illetékesek csakúgy, mint a megoldás módjainak vizsgálatát. Köztudott, hogy a hasznos deviza- bevételek növelését elsősorban a szállás - és szállodák bő­vítésével, kulturáltabb pihenési centrumok kialakításával, színvonalasabb idegenforgalmi programokkal stb- lehetne elérni. (És egyebek mellett precízebben működő idegenfor­galmi apparátussal is.) Dehát ezek igen költséges, nehéz ügyek. Hiszen például a szállodaépítés olyan beruházás, amely csak hosszú idő múlva térül meg és igen igényes ki­vitelezői munkát követel. Drága annak a háttérágazatnak —, infrastruktúrának — fejlesztése is, amely nem csupán az idegenforgalom céljait szolgálná, hanem elválaszthatat­lanul hozzátartozik a hazai lakosság jobb ellátásához. Tehát mindehhez pénz kell, méghozzá nem kevés, továbbá építő-, szerelőkapacitás —, azaz olyasmi, amiben ez idő tájt nem vagyunk gazdagok. Igaz, a beruházásigényes drága megoldások, lehetősé­gek mellett adódnak egyszerűbb, könnyebben kivitelezhető feladatok- A kemping az a turistaintézmény, amely vi. szonylag a legkisebb költséggel, a legrövidebb határidő alatt jó színvonalon megteremhető. S, ez az máskülönben, amely iránt világszerte hatalmas mértékben erősödik az érdeklődés éppen a motorizáció, az autós-, motorosturizmus fejlődésével. Továbbá ez az intézmény az, amelyhez hazai adottságaink kiválóan megfelelnek — éghajlatunk, útháló­zatunk lehetővé teszi megfelelő kempingek kiépítését. Egyébként' ez nem pusztán lehetőség immár. Talán ér­demes lenne e tekintetben a legalaposabban megvizsgálni az idei nyár tapasztalatait, szemügyre venni a Balaton kör­nyéki kempingek az elviselhetetlenség határait súroló túl­népesedését. Könnyen kiderülhet, hogy az ország vonzása miatt (továbbá a Balaton csakugyan eredetien kedvező fel­tételein kívül) más tájainkon is érdemes lehet kialakítani több olyan kempinget, amelyek mellett nem tud elmenni az idegen anélkül, hogy kedvet ne kapjon néhány napot Ma­gyarországon tölteni. Matkó István csak gépekkel leket Tetszetős, olcsó bútorokat napjainkban már csak korszerű gépek segítségével lehet gyártani. Balassagyarmaton, az Ipoly Bútorgyárban is megteremtették a feltételeit, hogy a mai lakáskultúra igényeinek megfelelő lakó- és hálószoba­bútorokat modern technológiával készítsek. Képeinken a bú­torkészítés folyamatának néhány mozzanatát örökítettük meg. A csiszológép a felületek egyenetlenségeit simítja el. A különböző furatok, illesztek ck, csapok egyszerre, ponto­san alakíthatók ki egy célberendezés segítségével A lakkos felületek a polírozó ;zckrcnyben kapják meg fé­nyüket A szekrények, polcos bútorelemek összeenyvezés után hid­raulikus présekbe kerülnek. A sűrített levegővel működő szegecselőpisztolyok a fizikai munkát könnyítik meg, s gyoisabbá teszik a bútorgyártási Kulcsár József képriportja

Next

/
Thumbnails
Contents