Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-29 / 203. szám
75. születésnapja alkalmából Id Szabó István Kossuth-díjast a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki A Népköztársaság Elnöki Tanácsa id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének 75. születésnapja alkalmából, több évtizedes művészi alkotó munkássága elismeréséül a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Pozsgay Imre kulturális miniszter hétfőn adta át. Tisztelettel és szeretettel köszöntünk Pista bácsi, het- venötödik születésnapodon, gratulálunk újabb magas kitüntetésedhez, jó egészséget, hosszú életet, további sikereket kívánunk alkotómunkád, ban a NÓGRÁD valamennyi olvasója és munkatársa nevében. Mások csupán kivágják az elszáradt fákat, amelyeket egyébként kivágni kötelesség. Te életre is kelted azokat ismét. Hoszabb életre a korábbinál, amit csak művész adhat a holt anyagnak. Kérdik, lehet-e barátság emberek és fák között? Válaszolod, lehet. Életműved a bizonyság erre. Méltán nevezett egyszer Po. gúny ö. Gábor „palóc Hép- haisztosz”.nak. Ó a görög mitológiában az istenek kovácsa volt, főleg a fémmunkában járatos, keze munkájához csodálatos tárgyak hosszú sora fűződik. Te a mi „kovácsunk” vagy, főleg a famunkában járatos, kezed munkáját ugyancsak csodálatos alkotások alig áttekinthetően hosszú sora dicséri. A szükebb haza, Nógrád és népe elsősorban éppen műveid révén vált napjainkban ismertté és becsültté a művészetet kedvelők körében is ország és világ előtt. Magad is munkásember lévén hitelesen mutattad és mutatod fel, emeled a művészet magasságába e táj gazdag munkásmozgalmi hagyományait, a személyes tapasztalat süt át híres bányászsorozatod minden darabján, amely a kezdetektől napjainkig enciklopédikus hűséggel mutatja be a bányászkodás heroizmusát, minden szenvedését és örömét. A hajdanvolt palóc népélet a „színtelen", vagy inkább kevés színű fába faragva nyer tündökletes ragyogást kezed munkája nyomán. Népművészetet, palóc folklórt mentve, őrizve a jövőnek váltál magad is a nép művészévé. Néprajzi hitelességgel ábrázolt, népviseletbe öltöztetett menyecskéid Nádújfaluból, Nemtiből, Mátramindszentröl, Karancs- ságról, Kisterenyéről, Hugyaq- ról. Lóerői, Orhalomból, Si- pekről, Rimáéról, Kazárról, s a palóc föld más zugaiból általad jutottak a képzőművészet világába, hogy megőrzendő hagyományként tovább éljenek. Tematikád, formanyelved nem változott alapvetően az évek, évtizedek során. Életműved mégis annyi változatossá- got mutat fel, amelyre csak az a mélységesen realista művész képes, aki mindenkor hű marad a néphez, amelyből tehetsége révén kiemelkedett, közéleti, s alkotóművészi munkáját mindig népe emelkedéséért végzi, következésképpen mindig 'a népről, s a népnek szól. Nem volt könnyű az út, amelyen idáig jutottál. Amint azt az 1969-ben megjelent Fába faragott esztendők című könyvedben is leírtad, sok küzdelem árán jutottál a mélyből alapvetően autodi. daktaként a művészet magasságába. Könyved fülszövege Magyar—kubai könyvkiadói együttműködési egyezményt írtak alá Magyar—kubai könyvkiadói miniszterhelyettese látott el és könyvterjesztői együttmű- kézjegyével — az 1978-tól ködési egyezményt írtak alá 1980-ig terjedő időszakra hatá- hétfőn a Kulturális Miniszté- rozza meg a fordításra kölcsö- riumban. A dokumentum — nősen ajánlott magyar, illetve amelyet Gábor Viktor, a Kul- kubai művek listáját, valamint turálís Minisztérium kiadói a könyvkiadással, könyvművévitaié, * “|!SU Rolando Rodriguez Garcia, a ezzei kapcsolatos információk Kubai Köztársaság kulturális kölcsönös cseréjét szerint: „Könnyű egy mondatban összefoglalni a Fába faragott esztendőket. Hogyan lett az urasági kerékgyártó már gyerekfővel nehéz munkát végző fiából elismert művész?” De ez csak egy mondat, amely utal ugyan a lényegre, de nem azonos vele. Fontosabb és szebb az a mondat, amelyet magad írtál le az előszóban: „Hogy mennyi küzdelem, mennyi keserves és boldog esemény hullámzik ezek mögött a fába faragott szobrok mögött, azt próbálja elmondani ez a könyv”. Hagyjuk azonban a könyvet, amely éppen akkor látott napvilágot, amikor egyik monumentális köztéri alkotásodat, krómacél Partizán-emlékművedet elhelyezték egyik salgótarjáni hegyoldalban. Benczúrfalván. az országát mentén fákkal benőtt dombon áll a múlt század elején épült barokk, klasszicista átalakítások nyomát őrző épület. Benczúr Gyula egykori műterme. Te dolgozol már benne hosszú ideje. A régi műterem mellé új otthont építettél, előtte rózsatövek, kőpad. A műterem előtt meg egy vén hársfa, s öreg akácok nyújtogatták agaikat. Hordókon, falborítókon, berendezési tárgyak díszítésén dolgozol mostanában, témáidat a szőlészet-borászat tárgyköréből merítve. De milyen szürke ez a meghatározás. Hiszen itt is az elet teljességét keresed, a bölcsőtől a sírig tartó emberi sors mozzanatait faragod fába. Kedves Pista bácsi! Neked munkát nem kell kívánnunk. Alig van most is percnyi megállásod, kifogyhatatlanul sok a munkád. Tevékenykedésed szebb minden vallomásnál: az ember, amíg él, dolgozik. A munka az emberé. Ismételten hosszú életet, jó egészséget kívánunk hozzá. A televízióból jelentjük AZ AULA l%DK tévéjáték készül A vezérlőteremből ezúttal német nyelven hangzanak az utasítások. Odafönt a monitorok előtt az NDK televíziójának meghívott vendégrendezője Martin Eckermann figyeli a kamerapróbát A stúdió óriási kördíszletei mögé rejtőzve egész világ teremtődött a tervezők és az építészek jóvoltából. A centrumban egy lépcsőzetesen felépített, meglehetősen öreg egyetemi előadóterem áll, katedrával, táblával és kikoptatott diákpadokkal. A háború utáni Németországban vagyunk, a körkörös gigantikus panoráma egy lerombolt város képét mutatja. Egy tradicionális német egyetemi városkában játszódik a történet. Valamennyi kisebb helyiség is az egyetem előadótermeiből és hivatali szobáiból áll. Kivétel csupán a kisvendéglő, ahol éppen a felvételek folynak. Az éjszakai eső elől a fiatal pár Ishwall és Vera bemenekülnek az étterembe, alaposan elázva, a kockás abrosszal leterített asztal mellett ülve a múltról beszélgetnek. Ishwall a hadifogolytáborbeli emlékeit idézi fel, szemüvegének történetét és első olvasmányait a barakk egyetlen, éjszaka is égő villanykörtéje alatt. — Igen, ez a szemüveg egyenesen Rockefellertől érkezett — dicsekszik. ■» — Viszont rémes rajtad, hajítsd el minél hamarabb — mondja Vera. A többszöri kamerapróba után felveszik a jelenetet, amely Hermann Kant „Az aula” című tévéjátékának rövid epizódja. A történet hősei fiatal emberek, akik munkás- és parasztfiatalok voltak és a Német Demokratikus Köztársaság megszületésének periódusában kerültek egyetemre. Az író kicsit megmosolyogta- tóan, de sok-sok emberi melegséggel ábrázolja ennek a történelmi korszaknak az éveit, amikor még gyerekcipőben botladoztak az új népi hatalom leendő középkáderei. — A tévéjáték Hermann Kant regényéből íródott, és megjelenése után az NDK- ban és az NSZK-ban is nagy sikert aratott — mondja a rendező Martin Eckermann. — Témája az új népi hatalom periódusában létrehozott egyetem munkás-paraszt fiataljainak, népi kollégistáinak sorsa. A szerző némi iróniával és nosztalgiával, de világos életlátással ábrázolja ezt a rendkívül fontos korszakot. A könyv és a tévéjáték főszereplője Ishwall, aki minden valószínűség szerint maga az író, a villanyszerelő munkásból lett értelmiségi. Egy napon táviratot kap, amelyben felkérik mondjon ünnepi beszédet a munkás-paraszt egyetem mi tagozat megszüntetése alkalmából. — Hogyan beszéljünk a múltról azoknak, akiknek az már rég múlt — elmélkedik az író. — Ha száz év múlva netán azt olvassa valaki, hogy 1949-ben létrejött egy munkás-paraszt tagozat, méghozzá azért, mert réges-rég esedékes volt az igazi egyenlőség megteremtése, az általános műveltség és a többi, hogy igazán jó orvosok, meg fizikusok lehessenek azok, akik eddig csak... Ez a figyelemre méltó tagozat pontosan 13 évig állt fenn és aztán bezárták, mert eleget tett a feladatnak. Még napokon át folynak majd a tévéjáték felvételei. Az egyetemi aula most üres, de hamarosan színészdiákok töltik meg majd a padokat és közöttük ott lesz Ishwall is (Bálint András), a hajdani villanyszerelő. Elmenőben egy félreállított inzertre esik a tekintetem, amelyen egy Heine-idézet olvasható: „A mai nap a tegnap eredménye. Kutatnunk kell mit is akart a tegnap, ha tudni akarjuk mit kíván a jelen.” Ezzel a mondattal kezdődik Hermann Kant regénye és a tévéjáték is. Az idézet mintegy summázza ennek a történetnek a szükségességét és lényegét. A darab szereplői: Bálint András. Venczel Vera, Harsát nyi Gábor, Gáti Oszkár, UjréJ ti_ László, Juhász Jácint, Ben-; kő Gyula, Tordy Géza. Szemes Mari, Tyll Attila, Velenczei István. Szémann Béla A 25 éves krakkói irodalmi kiadó Lengyelország egyik legjelentősebb cége a krakkói irodalmi kiadó. Bár az ősi patinás Krakkóban már 500 éve foglalkoznak könyvnyomtatással, kiadót csak 1953-ban alapítottak. A most 25 éves irodalmi kiadó évente 100 művet gondoz, egymilliós példányszámban. Az idén minden eddiginél több, 230 könyv lát napvilágot, négymilliós számban. A kiadóvállalat egyben a krakkói művészek, írók, tudósok fóruma is. A kiadó terméke az egyik legnépszerűbb sorozat, a város műemlékeit, a híres tudósok életét és tevékenységét bemutató alkotások. A modern írók munkásságát felölelő kiadványok sorában nyolc lengyel író műveit jelentetik meg. Az első volt köztük a közismert, ma már világhírre szert tett tudós és sci-fi író, Stanislaw Lem. Most Andrzej Kusniewicz életművét rendezik sajtó alá, akinek „A két Szicília királysága” című műve nemrégiben Franciaországban aratott nagy sikert. A kiadó a lengyel irodalmi alkotások mellett évente 60 külföldi író műveit népszerűsíti. „Hullámzó vőlegény” Romániai magyar művészek közreműködésével készül tv- játék Tamási Áron „Hullámzó vőlegény” című művéből, melynek történetében egy gazdag, csúnya lányt szeretnének sok pénzzel férjhez adni. A tv-játékot Tompa Miklós a marosvásárhelyi Szentgyörgyi-in- tézet rektora rendezi. A szereplők között találhatjuk a romániai Ferenczy Istvánt és Király Józsefet. A vezető operatőr: Kecskés László. A képen J A televízió I. stúdiójában forgatás közben Ferenczy István és Király József. uuiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiHaiMamiituiiiMiiiiiiuniimiMiii MiiimiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiuiiimiiiiiiiiiMtiiiKiiiiiiuiiiiiiiiiimiiiiliiiiiiiiiHiimiiiNHtiiiHHimiitiittiiiiiciiiriiiiiiiiiMMiiuiiiiiiiiiiiiiiiMiiikiiniiii Mai tévéajánlafunlc Folyosói beszélgetés HOLLAI KÁLMÁNNAL Körülfogjuk a szerkesztőségi folyosón, itt, Salgótarjánban. Néhány órára hazalépett, déli egykor már megy is vissza a fővárosba. Nem „leugrott” Salgótarjánba, hazajött egy. kicsit, szussZanás- nyit, beszélgetésnyit. Itt, fent a folyosón egyik barátjára vár, aztán indulnak vissza- Sejtelme sincs arról, hogy most interjú készül vele. Ahogy mondani szokás: exkluzív. Falnak veti hátát, és visszafogott hangon, de nagyon meggyőzően a szakálláról beszél. Mi hoztuk szóba, meg kell védenie, négyünkkel szemben is. — Egyszer levágattam, nem ismertek meg még a szakmabeliek sem. Hozzámnőtt, azt hiszem ez a helyes kifejezés. — A Bozzi úr óta viseled? — Akkor állandósult, azt hiszem- Nem szeretem a ragasztott szakállat, s abban a szerepben még egy kutyamaszk is volt a fejemen. Két ilyen műdologgal nehezebb lett volna a játék. — Nem határolja be túlságosan is a szerepválasztást a szakáll? Nem színészellenes ez így? Hiszen a színész arca, mimikája félig rejtve marad... — Senkit sem zavart a szakállam, engem a legkevésbé. A színházban elfogadták, s a szerepválasztást nem befolyásolta, a televíziót sem zavarta- A film? Hát, a filmnél most más a divat, de az nem a szakállra vonatkozik. A rendezők szívesen játszanak amatőrökkel, ismeretlen arcokat keresnek. — A tied pedig ismert, nem csak a Bozzi úr, hanem a televíziós szerepek, például az Illetlenekben alakított után. De még a nevével is gondjai vannak néha. A művészneve Hollai Kálmán, a valódi pedig Heiser. Ezt néha meg kell magyarázni. Acélgyári gyerek volt Heiser Kálmán, szakmát tanult, s amikor tehette, felment a színpadra játszani, énekelni, verset mondani- Most itt áll egykori szigorú kritikusa, s aki az éneklés helyett inkább versmondásra buzdította. A Petőfi Munkás Színjátszó Kör egykori tagja először szolnoki segédszínész, majd a Színház- ós Filmművészeti Főiskola musical szakának hallgatója. A diplomás évben egy nehéz örökség — Latinovits halála után a nagy színész átvett szerepe, a Fővárosi Operettszínházban. „A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak”. Sikerült. S, azóta játszott már vendégként a győri Kisfaludy Színházban is- Főszerepet egy jó magyar musicalban, a Búcsúelőadásban. Ezzel búcsúztatták az egykori raktárból lett ósdi színházat, mert már felépült az új, rövidesen avatják. — A győri előadásokon, a szerep szerint, egy közismert fasiszta diktátort alakítottam. s akkor fokozatosan „leszedtük” a szakállamat. A kritikusok, rendezők hümmögtek, mondták, hogy „jó, jó, de mikor növeszted meg?” — Milyennek láttad a győri színházat? — Az újat, vagy a régit? Az új csodálatos, más kérdés, hogy miként sikerül színházat játszani benne. A színház úgy üzlet, hogy művészet is egyben. — Oda most leszerződött egy teljes balettévfolyam— Leszerződött, de ők is valamiféle pécsi balettet szeretnének csinálni. — Ettől még nem lesz erősebb a tánckar, amely közismerten az egyik leggyengébb volt az országban, s az énekkar sem, amely tulajdonképpen nem is létezett. Énekelt abban az ügyelő is... — Győrött most jó színészek vannak, lehetne velük igazi színházat játszani— Min múlik? — Színházvezetésen, rendezőkön, közönségen, bérletrendszeren. De ahol, mint ott is, háromnegyed tízre be kell fejezni az előadást, mert ez a közönség igénye... — Milyen a fogadtatása egy fiatal musicalszínésznek a Fővárosi Operettszínházban, amelynek tagja vagy. — Nagyon jól érezzük magunkat. sok segítséget kapunk- A légkör jó, csak a librettókkal van baj. Nincs igazán jó librettó. A Lehár-zene száz év múlva is sikert jelent, de a történeteknek maiaknak. izgalmasnak kellene lenniük. Érdekesnek, szóval mai, modern musical kellene, és magyar. Tizenöt évvel maradtunk le a világ musicalművészetétől, gyakorlatától. — Jó dolog fiatal musicalszínészként egy lemaradt művészeti ágban közreműködni, vagy inkább kényelmetlen? — Nem kényelmes, de jó- Van mit csinálni, van miért dolgozni, hogy pótoljuk a lemaradást. elsősorban azért. — Személyesen tehát ebben látod munkád értelmét, s talán a jövődet is csak ebben tudod elképzelni? — Igen, ez így van és .. „n másként. — Sok sikert és viszontlátásra! (t. pataki) 16.55- től délutáni műsorok. 16.55- kor folytatódik az Ibériai-félsziget állatvilágát bemutató sorozat. Múlt alkalommal a vadkecskék növekedését láthatták, most az életért való küzdelem egyik terét, a farkasokkal vívott csatát kísérhetik figyelemmel. Hasonlóan nagy küzdelem az őszi párzási időszakban a oakok vetélkedése. A Kubai úttörő vagyok című NDK kisfilm kalauza — 17.50- től — António, a halászfiú es Noreima, az iskoláslány. Elvezetnek iskoláikba,, amely a remekül szervezett iskolarendszer része, és szórakozásaikba is beavatnak. Egy nyár a Bakonyalján címmel riport- dokumentumfilmet készített Korompai Márton.' A film tőhőse naplót vezetett a régi paraszti élet mindennapjairól. 1936-ban kezdődik a napló és egyszerű szavakkal ad érzékletes képet az aratás, betakarítás időszakáról. A műsor 18.20-kor kezdődik. 18.40-kor Városok az NDK- ban című műsor az ország öt nagyvárosát mutatja be. 4 NÓGRÁD — 1978. augusztus 29., kedd
