Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-25 / 200. szám
Az értelmiség és a közművelődés Az elmúlt években sók szociológiai vizsgálódást folytattak, elsősorban a vidéki értelmiség körében. Ezek egyik fő témája volt: az értelmiség miként veszi ki részét a köz- művelődésből, s miként gyarapítja már megszerzett tudását. E felmérések kiegészítéseként hadd idézzem egy Pest közeli város példáját. A huszonnégyezer lakosú településen ezerkétszáz értelmiségi él. A város művelődési házában mindössze tizennyolcán vésznek részt tevékenyen a közművelődésben — ismeretterjesztés, szakkör-, illetve klubvezetés —, s mintegy százhúsz azoknak a száma, akik rendszeresen látogatják közülük a művelődési ház rendezvényeit — értelmiségi klub, színházbarátok köre, filmklub, nyelvtanfolyam. A példa jól szemlélteti: a vidéken élő értelmiségiek egy része távol tartja magát a közművelődés segítésétől, sőt még a közművelődésben való részvételtől is. Településenként néhány pedagóguson, orvoson, állami vezetőn, esetleg néhány nem humán diplomáson kívül alig-alig vesznek részt a lakosság műveltségi szintjének emelésében, tudatának formálásában. Pedig — különösen az utóbbi évtizedben — ugrásszerűen nőtt a falun, vidéki városokban élő értelmiségiek száma. Ugyanakkor jelentősen változott az értelmiség szakmai összetétele is: ma már a falvakban is egyre több az agrár, és műszaki mérnök, valamint a közgazdász. A falvak többségében azonban a közéletben csak alig- alig érződik ez a változás. Pedig a vidéken élő értelmiségnek a falu, vagy tágabb értelemben egy táj közéleti, tudati formálásában nagy része kellene, hogy legyen. Egy pedagógus, egy orvos, egy agrármérnök, vagy éppen közgazdász napi kötelességszerű munkáján kívül még nagyon sokat tehetne, hatást gyakorolhatna a falu népének gondolkodására. A nagyobb tudás, a gazdag szakismeret minden értelmiségi számára társadalmi elkötelezettséget kellene, hogy jelentsen. Mint műveltséget közvetítő rétegnek nagyobb részt kellene vállalnia a közművelődés, az általános és szakmai műveltség kiterjesztése érdekében. Ami olykor aggasztó: egyesek befeléfordu- lása, amely nemcsak a közélet iránti gyakori közömbösségben nyilvánul meg, hapem valamiféle általános igénytelenségben is- Jól példázza ezt a megállapítást az a tény is, hogy a közművelődési könyvtárak látogatói között aránylag alacsony a szellemi foglalkozásúak aránya. Pedig köztudott: minél magasabb valakinek a képzettsége, annál inkább részt kell vennie a továbbképzések legkülönbözőbb formáin, s ezek között fontos helyet foglal el az olvasás. Gyakorta hangoztatjuk: az emberek műveltsége a társadalmi fejlődés fontos tényezője. A hatékonyabb munkának, az értelmesebb, tartalmasabb életnek a korszerű műveltség ugyanolyan fontos feltétele, mint a szocialista tulajdonviszonyok, a fejlődő technika, vagy a jó lakás és közlekedés. A tudományok behatolnak a termelésbe — ez világjelenség. Az, hogy a tudomány egyre inkább termelőerővé válik, számos következménnyel jár. Megváltoztatja a termelés struktúráját, a társadalom rétegződését, gyorsítja az urbanizációt, növeli a szabad időt és így tovább. E folyamatnak azonban jelentős művelődési követelményei is vannak. Módosulnak a műveltség belső arányai: nő a szakműveltség megszerzésének igénye. A szakműveltség állandó gyarapítása azonban az általános műveltség növelésének szükségességét is megköveteli: csak így ellensúlyozhatjuk a fokozódó munkamegosztásból eredő beszűkülést. A tudományos és technikai forradalom a ma embere számára olyan élettempót, olyan felgyorsult életritmust diktál, amely a korábbi korok emberétől idegen volt. A természettudomány és a technika fejlődése azáltal, hogy „meggyorsítja az 'dőt”, a szakmája újdonságaival lépést tartani kívánó emberben akarva-akaratlanul a személyiség bizonyos fajta egyoldalú fejlődésének a veszélyét rejti magában. Ezért szükséges, túl a szakmai ismeretek gyarapításán, a politikai és az általános műveltség szüntelen fejlesztése is, csak így nyerhetünk nagyobb kitekintést a világ dolgaira. Ehhez a munkához az értelmiség nagy segítséget nyújthat. Prukner Pál A televízióból jelentjük Hullámzó völeqéuif Nyaralási alternatívák Intelligens készülékek ? A számítástechnikai eszközök és módszerek „közműszerű” elterjedését a mikroelektronika tette lehetővé. A kisméretű, olcsó „intelligens” készülékek sokasága készült és a jövőben egyre bonyolultabb funkciók megvalósulása várható. Az elektromosságtani jelenségek alkalmazása, az elektrotechnikán alapuló termelőeszközök és fogyasztási munka másokért dolgozni, másokért élni” A rádió mellett „A legszebb Divat a dokumentum játék; a szorgalmas rádióhallgató előbb-utóbb kénytelen lesz átértékelni műfajelméleti alapismereteit. Rádiószínház címén újabban riportokat hallgathat. Legutóbb Dobray Györgyét, most pedig Maráz László mutatta be „mikrofonnal írt” műsorát. (Másokért élni — rendező: Varga Géza, dramaturg: Benedikty Béla). Eleven székely udvarház költözött be a televízió I-es stúdiójába. A szobák, az ebédlő, a konyha, a bútorok, a paraszti relikviák, a gazdag székely népművészet valósággal elkápráztatja az embert. Tamási Áron világa ez. Az ő drámáját, a „Hullámzó vőlegényt” forgatják már ötödik napja a televíziósok. Drámaiköltői világ színei, ízei, hangulatai. Az ebédlőszobában hárman ülnek a harmincas, negyvenes évek divatja szerint öltözve, az üveg pálinka mellett: a két cimbora és az alkalmi házasságközvetítő. — Ennél a jelenetnél már némi légkör. van bennetek, szól le a vezérlőszobából Tompa Miklós erdélyi vendégrendező, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi Institut rektora. — Felvétel! Kérem maradjanak csendben! Kigyulladnak a piros kis lámpák a kamerák felett. — Bodrogi úr pénzt kap és teherautót — mondja a közvetítő. — Ha a kiszemelt há- zihajadont elveszi nagy vállalkozást alapíthat, amelyben maguk társak lehetnek. Hamarosan berángatják a szobába a darab hősét Bodrogit, a szobrászt. — Te mióta vagy ilyen gyámoltalan —, formed rá az egyik cimborája? — Milyen — kérdi Bodrogi. — Olyan, hogy nem mered megkérni a leányt! — Én is úgy tudom, hogy leánynézőbe jöttem — mondja a másik. — Én pedig úgy tudom, hogy eddig ti gondolkoztatok az én eszemmel és nem én a tiétekkel. Most egyszerre miért akarjátok, hogy megfordítva legyen? A darab főhősét alakító színész Marosvásárhelyről érkezett vendégművész: Ferenczy István. — Tamási Áron műveit jól ismerem — mondja a forgatás után a markáns, megnyerő egyéniségű, szép, ízes beszédű erdélyi színész. — Legszebb darabjában „Az énekes madárban” sokszor játszottam Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen. Szeretem az író munkáit. Költői világát, közel érzem magamhoz, hiszen székely ember vagyok magam is! S bár ezt a színdarabját nem tartom a legjobbnak, nyelvezete, költői ereje, gondolkodásmódja értékeket hordoz. — Miről szól a Hullámzó vőlegény? — Ez a história bármely erdélyi nagyközségben játszódhat. Hőse egy szobrászművész, aki megélhetését fazekassággal igyekszik biztosítani, akkor, amikor a művészetben mindinkább tért hódított az ipari giccs. Csakhogy csődbe jut. Létezik számára azonban a tiszta szerelem, Bogyó, az egyszerű, kis parasztlány. Élénk, értelmes, tiszta, yidám lény, aki Bodrogit, miközben az megpróbál visszatérni a művészi alkotómunkához, átsegíti nehéz periódusán. Közben azonban bohém és link barátai egy csúf, jámbor, de módos lánnyal akarják összeházasítani. A darabnak határozott végkicsengése van. Hadd idézzem a költő-író szavaival, amely egyúttal Tamási Áron ars poeticájának is tekinthető: „Nem arra születtem, hogy vásári fazekakat gyártsak, se arra, hogy a véleményem eladjam, hanem arra, hogy művész legyek!” — Játszott már tv-játékban? — Még nem. Ez az első televíziós szereplésem, s bár húszéves színészi múlt áll mögöttem, bevallom férfiasán, álmatlan éjszakáim voltak. A vendégszínészek között még két erdélyi színész található: Mende Gabriella és Király József. Ezenkívül Páger Antal, Hűvösvölgyi Ildikó, Jobba Gabi, Mányai Zsuzsa, Balázs Péter, Farkas Antal, Láng József és Horesnyi László játszanak a Hullámzó vőlegényben. ! Mai f orcáján latunk 20.00: Budapest—Belgrád. Közös jugoszláv—magyar szórakoztató műsor készül; Sztevano- vity Dusán, a szerkesztő mondja: „Nem is annyira műsor lesz ez, hanem vállalkozás! Példátlan eddig televíziónk történetében. Ugyanis nem Belgrádot és Budapestet kapcsoljuk felváltva, hanem a kettőt egyszerre. Hogyan történik? ott zenélnek, itt táncolnak a zenére. Ott hegedül Olive- ra Gyurgyevics, itt kíséri a Liszt Ferenc Kamarazenekar. (Ez a műsorszám történetesen Haydn C- dúr hegedűversenye lesz.) Az ott a Kalimegdán városrész szabadtéri színpadát jelenti, az itt pedig a budapesti Hilton Szálló Dominikánus udvarát. (Csak azért, hogy a szabadtér időjárása okozta bizonytalansági tényezőt se hagyjuk ki!) Itt Vitray Tamás konferál, ott Ljubivoje Rsumovic. ök ketten fülhallgatón keresztül, szinkrontolmács segítségével hallják majd egymást. Én a közvetítőkocsiban a két rendezőt fogom • egymás számára „szinkronizálni”; érdekesség, hogy a rendezők a zenei rendezőverseny díjazottjai: Alexander Mandic és Apró Attila. Enyedi Kázmért csupán akkor ismertem fel, amikor egy másodpercre felnézett a presszóasztalnál elhelyezett mázsáryi prospektus mögül. — Mit csinálsz? — kérdeztem érdeklődve, mert még sohasem tapasztaltam, hogy valami kis érdeklődés is lett volna benne az írott szó iránt. — Alternatívákat készítek — dönnyögte fáradtan, de mégis jólesően. — Miket? — Alternatívákat. barátom. S rögtön elkezdte a magyarázatot. — Tudod, eddig mindig felkészületlenül ért a nyár. Jött a meleg, s csak akkor kezdtem kapkodni, hogy hová is menjek üdülni, amikor már késő volt- De most tudományos alapokra helyezem a nyaralást. Itt van ez a halom utazási prospektus, s kidolgoztam tíz alternatívát — tudod, ez a tudományos döntések alapja —, s ebből választom ki a számomra legkedvezőbbet. — Ez már igen — jegyeznem meg elismerően. — És hová mész? Elővette jegyzeteit, s mondta: — Az egyes számú alternatíva például nyaralás a Hús- vét-szigeteken... — Csak nem odamész? — álmélkodtam. — Fenét — mondta tömören- — Nyáron a Húsvét-szi- getekre? Hülyeség. Ezért vetettem el a Karácsony-szigeteket is... — Na és? — Mi az, hogy na és? — Hát itt van például a hetes számú alternatíva. Ez már vonzóbb. Két hét Himaláján. Kánikulában ez sem megvetendő. Csak hát az a bökkenő, hogy tériszonyom van. Én, öregem, ha az velső emeleti erkélyről kinézek, már akkor is szédülök. — Jó, jó, de azt mondd már, hová mész? — Vagy itt van mondjuk az ötös... — folytatta zavartalanul. — Hat nyári nap Londonban. — Nem rossz-.. — Hát nem rossz, csak az a baj, hogy nem tudok angolul. Képzeld el, megszomja-. cikkek alaposan megváltoztatták életünket. Először a fényt használta fel az ember akkora mennyiségben és abban az időpontban, amikor éppen szükséges. Ezután kihasználtuk azt a lehetőséget, hogy az energiatovábbítás jóvoltából ott, és annyi mechanikai munkát végezzünk, amennyire éppen szükség van. Ma pedig azt a kort éljük, hogy a nagy számítógépek intelligenciájáNem vitás, hogy ez utóbbi műsor jobban sikerült: átgondoltabb komponálás, feszesebb szerkezet jellemezte. Egy parasztember életútjának vázlatos rajzát kaptuk. Lebó Sándor mesélte el életéi nek néhány fontosabb epizódját, a címben idézett hitvallásának „bizonyítékait”. Szerencsés dramaturgiai ötlet volt, hogy a játék főszereplője egy zom egy pohár sörre, és nem tudok kérni semmit. Ez n'á- gyon idegesítő lehet — De hát nem tudsz semmilyen nyelven — jegyeztem meg. Enyedi mérgesen tekintett rám. — Ne tereld mellékvágányra a dolgot. — Jó, jó, de azt mondd már meg végre, hogy akkor hová utazol? — A tízes alternatívát választottam — világosított fel szenvtelen hangon. — És az? — Nyaralás itthon— De hát akkor minek ez a nagy hókusz-pókusz — háborodtam fel. — Ezért kár volt a fáradság... Lenézően nézett rám. — Pont olyan vagy, mint a feleségem. Semmi érzéked a tudományos döntésekhez. És egyébként is- Soha nem áldoznám arra a jó magyar forintot, hogy lássam például, amint egy őrült spanyol piszkavassal döfköd egy jámbor bikát. (kaposi) nak a hegemóniája megszűnik és „okos” eszközök jelennek meg a mindennapi élet legkülönbözőbb területein, személyi, családi életünkben is. Nagyon nehéz eldönteni azt, hogy egy készülék, berendezés mikor intelligens. A hűtőgépet nem tartjuk intelligensnek, pedig a környezeti hatásoktól független hőmérsékletet biztosítanak belsejükben. Lemezjátszónk sem intelligens, pedig a lemez végén felemeli a kart és kikapcsol. Az olyan készüléket viszont, amelyik sakkpartnerként játszani képes velünk, egyértelműén intelligensnek tekintjük, mint, ahogy zsebszámológépünket is annak tartjuk, mert villanásnyi idő alatt számítja ki négyzetgyök 2 értékét 8 számjegy pontossággal. De vajon intelligens-e az a pénztárgép. amelyikbe bebillentyű- zik a termék megnevezését, mennyiségét és a gép ennek hatására korrekt, olvasható számlát készít? Vagy egy olyan eszköz, amely mikrosz- kópfelvétéleken felismeri es megszámolja a vörösvér',esteket. bár az alakfelismerésnek ezt a szintjét egy hétéves gyermek is könnyen túlhaladja? Egyszerűsítve tehát, a szakemberek azt tartják, hogy intelligens készüléknek nevezünk valamit (eszközt, műszert), ha abban valamely funkcióra számítástechnikai eszközöket, eljárásokat >s felhasználnak olyan mértékoen, hogy a teljesítőképesség legalább egv átlagos mini-, vagy mikroszámítógépet feltételez. Ennek előfeltétele természetesen a számítógép méretének és árának alapvető csökkenésén kívül a felhalmozódott nagy mennyiségű számítás- technikai, számítástudományi ismeretekben található. Képünkön: Egy intelligens készülék: geodéziai feladatok komplex megoldására tervezett műszer. Beépített számítógépet, precíziós szögadót és modulált fényhullámú távolságmérőt tartalmaz. utazás ürügyén kezd mesélni életéről. Egy valóságos és egy képzeletbeli utazás élményeit transzponálta hangokká Maráz László. Lebó Sándor levelet kap Naszvadról, arra kérik, hogy a CSEMADOK által szervezett népzenei vetélkedőre készítse fel a naszvadiakat, úgy is mint a község egykori lakója, de úgy is mint régi „kultúros”. Sándor bácsi elfogadja a meghívást, vonatra ül és elindul a dél-alföldi Bács- bokodról (ahol jelenleg él) a csehszlovákiai Naszvadra. Az utazás során felelevenednek a régi élmények. Egy közösségért élő lokálpatrióta rokonszenves portréja bontakozik ki előttünk. Sándor bácsi pózolás nélkül beszéli el küzdelmeit az értelmes életért. Megtudjuk, hogy fúvószenekart alapít; hogy munkát szerez a falujának; hogy Kodály Zoltáh- nak(!) énekel stb. stb. Bármihez fog is hozzá, sohasem egyéni érdekei vezetik, hanem a közösség boldogulása. A naszvadiak sorsáért aggódik, az motiválja minden cselekedetét. Példás élet... De az ilyen életek a legritkább esetben „érdekesek”, és szolgálhatnak alapul valamely drámai játékhoz. Nem hinném, hogy Lebó Sándor bácsit sokáig megőrizné emlékezetünk, s erről természetesen nem ő tehet. A gondos dramaturgiai munka sem felelős; a játék minden mozzanatát precízen kidolgozták... És mégis: honnan a hiányérzet? A drámát hiányoljuk. A meglepő fordulatokat; a tényeket, amelyek megmozgatják fantáziánkat. Egyszóval: a színházat.. Szémann Béla 4 NÓGRAD - 1978. augusztus 25., péntek _ J Sárközi Gábor
