Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-25 / 200. szám

Kinőtték a gyermekcipőt A verseny újabb és úiabb sikereiről érkeznek a hírek. A termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok szocialista bri­gádjai év elején lelkesen csatlakoztak a Láng gyári munkások felhívásához, s ez a lelkesedés ma is tart. Csak né­hány adalék: a Pásztói Álla­mi Gazdaság sertéstenyésztői az idén is kitesznek magu­kért, a romhányi tehenészek minden csepp tejet összegyűj­tenek, a kombájnosok megye- szerte nem ismertek lehetet­lent az idei betakarítás során, s lehetne folytatni a sort, mi mindennek bölcsője a szocia­lista munkaverseny-mozga- lom a megye mezőgazdasági •zövetkezeteiben is. Az elmúlt években a nö­vénytermesztők. állattenyész­tők, a gépek kezelői jóval sze­rényebb eredményekkel dicse­kedhettek. Elsősorban azért, mert sok helyütt nem volt igazi gazdája a mozgalomnak, a versenybizottságok nem áll­tak feladatuk magaslatán, hiá­nyosak és rendszertelenek voltak az értékelések, előfor­dult, hogy csupán a zárszám­adó közgyűlésen esett szó a kollektívák egész éves mun­kájáról. Azóta sokat változott a helyzet, s bár még mindig akadnak ellenpéldák, ,de több­nyire a termelőszövetkezetek vezetői az első feladatok kö­zé sorolták a munkaverseny- mozgalomban résztvevők idő­ről időre való figyelemmel kísérését, anyagi és erkölcsi elismerésüket. , A brigádnaplók arról tanús­kodnak: a Láng gyári felhívás — a tavalyi jubileumi mun­kaversenyhez hasonlóan — új­ra mozgósította azokat a tar­talékokat, amelyek nélkül bi­zonyára szegényebb lenne a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom. Itt elsősorban azokról a tízmilliókról van szó, amelyeket a szocialista brigádok többletmunkája ered­ményez, azokról az ésszerű, a mezőgazdasági termelést haté­konyabbá tevő javaslatokról, ötletekről, amelyek gyakran nem is mérhetők számokban. A munkaverseny-mozgalom népszerűségét igazolja, hogy Káliétól Diósjenőig mind több brigád készíti el felaján­lását. Arra vállalkoznak a szo­cialista brigádok tagjai, hogy az amúgy is tetemes feladatok teljesítése mellett még többet nyújtanak. Sok helyen már presztízskérdésnek is számít, hogy melyik kollektíva szár­nyalta túl jelentősen az éves tervet. Persze a munkaver- seny-mozgalomnak is akadnak hullámvölgyei, amikor hiába a legodaadóbb igyekezet, a legkörültekintőbb munka, ha objektív tényezők — például Algíri megrendelésre a kedvezőtlen időjárás, a gép­park alacsony műszaki álla­pota — közbeszólnak, s kény­telenek megelégedni szeré­nyebb sikerekkel is. Ezek a megtorpanások mind kevésbé érzékelhetők, hiszen az egy­mással versengő kollektívák szelleme olyan erő, amelyből meríteni1 lehet egy-egy fiaskó feledéséhez is. A mezőgazdasági üzemekben dolgozók előtt az idén tornyo­sultak a nehézségek, s ez ki­hat az őszi teendők ellátásira, a jövő évi kenyérnekvaló előkészítésére, az őszi betaka­rításra is. A kampánymun­kák már régen nem mennek kampányszámba, mert éppen az előre nem látható »énye- zőkkel való számolás tanítot­ta meg a termelőszövetkeze­tekben, állami gazdaságokban szorgoskodókat, hogy a rájuk váró munka közös megbeszé­lése, a körültekintő szervezés, a kedvezőtlen körülményekkel való számolás már nemcsak kampánykövetelmény, hanem mindennapos szükséglet. Eh­hez nyújtanak — egyebek kö­zött — jelentős támogatást a szocialista brigádok tagjai, amikor az ágazati megbeszélé­seken, brigádgyűléseken, vagy csak úgy egyszerűen, napköz­ben nem mennek el szó nél­kül a hibák mellett, s alkotó részvételük a feladatok elvég­zésének megtervezésében kulcsfontosságú, miként a végrehajtásban. Mostanság még a mezőgaz­daságban dolgozó szocialista brigádokat itt-ott kritika éri, hogy kevesebbet törődnek a szakmai, politikai képzéssel, a kulturális vállalások teljesíté­sével, amit gyakran kipipál­nak egy mozielőadással, közös fővárosi kirándulással. Az e területen meglevő hiányossá­gok pótlásának szükségszerű­ségét érzik az érintett kollek­tívák tagjai is. Mentségnek általában azt hozzák fel: munkahelyüknek nincs teteje, se oldala, akkor és addig men­nek, ha szükség van rá, amíg látnak. Ezt a sajátosságot szem előtt tartva még elnézőb­bek az értékelések is, a leg­döntőbb érv a címek odaíté­lésénél, hogy a szakterületen miként tevékenykedtek. De az oktatási tervekben ott sze­repelnek már azok nevei, akik szeptemberben iskolapadba ülnek a napi munka után, amíg a brigád tagjai esetleg helyettük is dolgoznak késő délután. Az igények, a hármas jelszó teljes megvalósítására, egyre-másra ébredeznek . . . A mezőgazdasági üzemek­ben zajló szocialista munka­verseny-mozgalom kinőtte a gyermekcipőt. Erről érkeznek a hírek. Sz. Gy. A ssécsényi ELZETT-ben Nemcsak lehet, hanem kell is csökkenteni a baleseteket Ebben mindhárman; Imre Sándor, az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyárá­nak műszaki vezetője, Pintér Sándor, a gyár biztonsági megbízottja és Márton Imre, a szakszervezeti bizottság tár­sadalmi munkavédelmi fel­ügyelője megegyezik, mond­ván: a feltételek is megvan­nak hozzá. Hogy melyikük, miként képzeli el a címben említett feladat megoldását, abban már árnyalati. felfogásbeli és gyakorlati eltérések is elő­fordulnak, ami jó vitaalápot ad az eredményes megoldás­hoz. Eddig a felmerült nézet- különbségeket mindig sike­rült egységes állásfoglalássá formálni. ni a kiadott utasítások vég­rehajtását. Az előbbihez Márton Imre még a következőket fűzi hoz­zá: — Jó lenne, ha a jegyző­könyvben rögzítetteket ko­molyabban vennénk. ■. — Mire gondol? — Az anyagmozgatás gépe­sítésére. — Ebben a központnak kell dönteni. Az anyagmozgatás feltételeinek javítását szol­gálja majd a jövő évben el­készülő új műhely, ahová több részleg átköltözik, s ezáltal megszűnik a jelenlegi zsúfoltság — vélekedik Imre Sándor. Ki vegyen részt? A munkavédelmi szemlé­ket rendszeresen megtartják. Öt éven belül talán két eset­ben tolódott el a kitűzött ha­táridő. Ami némi vitát vált ki az, hogy ezeken ki vegyen részt: a műszaki vezető, vagy a gyárigazgató. Imre Sándor azt mondja: — Nincs kötelezően előírva a gyárigazgató részvétele, így hát legtöbbször én ve­szek részt rajta-.. — A felsőbb szervek vi­szont kifogásolták, hogy az igazgató ritkán kapcsolódik be a szemlékbe — veszi át a szót Márton Imre, majd hoz­záfűzi: — Megegyeztünk ve­le, hogy ezután ő is gyakrab­ban képviselteti magát, hogy személyes benyomásokat is szerezzen. Amennyiben nem tud időt szakítani, akkor a szemle jegyzőkönyvét más­nap átadjuk neki. — És mi következik ez­után? —; Minden érintett gazda­sági vezető írásban megkap­ja milyen hibát, mikorra kell megszüntetnie — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Pintér Sándor, majd így folytatja: — Én pedig a kiadott utasí­tások végrehajtását ellenőr­zőm. — Félrevezető jelentést tett-e valaki? — Eddig még nem — állít­ja határozottan Pintér Sán­dor. Ezt erősíti meg Márton Imre is, aki a tmk-ban dol­gozik. s gyakran megfordul a különböző üzemrészekben, így hát van módja ellenőriz­Véleménykülönbség van a műszaki vezető, a vállalati biztonsági megbízott és a szakszervezet képviselője kö­zött a tekintetben is, mikor kell a dolgozónak odaadni a kártérítési igényre szóló pa­pírt. Márton Imre szerint azonnal, a baleseti jegyző­könyv felvétele után. Itt vi­szont az a gyakorlat, hogy minden- hó 25-én. amikor el­készítik a baleseti statiszti­kát. A vita azzal zárul, hogy a műszaki vezető szerint a jövőben úgy csinálják, ahogy a SZOT-határozat előírja, ahogy Márton elvtárs mond­ja­Ezt követően arról esik szó, milyen alaposan vizsgál­ják ki a baleseteket kinek, mikor van igaza. — Ügy látom, hogy reálisan ítélik meg a mulasztók hibá­it, körültekintő mérlegelés után hozzák meg a döntése­ket — állítja Márton Imre. — Például milyet? — Tavaly két termelésirá­nyító 15. egy pedig 50 száza­lékkal kapott kevesebb pré­miumot a balesetek miatt. Ugyanakkor két dolgozót pénzbírságra kötelezett a munkaügyi bíróság. Egyéb­ként minden baleset után azt kutatjuk, mi idézte elő, majd ennek megszüntetését szolgálják a soron következő intézkedések. — Az utóbbi időben a köz­vetlen termelésirányítók is jobban megkövetelik a biz­tonságtechnikai előírások be­tartását, jobban megszívlelik az észrevételeket. Egyébként a központ is szigorúbban bí­rálja el a baleseteket, mint korábban. A gyár első számú vezetői nem kapnak prémiu­mot. ha harminc napon túl gyógyuló baleset fordul elő — mondja Imre Sándor­Szükség van a nagyobb szi­gorúságra. Mert semmi sem indokolja azt, ami itt történt. Három munkavédelmi őr be­jegyzésére semmiféle intéz­kedést nem tettek az érin­tett gazdasági "ezetők. — Hogy az előbbi ne ismét­lődhessen meg, a szakszerve­zeti bizottság kidolgozott egy irányelvet, amelyet a gyár igazgatója kiegészített, s kö­zös állásfoglalásként, a válla­lati munkavédelmi szabály­zat mellékleteként került ki a dolgozókhoz. Ez a korábbi­aktól eltérően szigorúbban ítéli meg a mulasztásokat, nagyobb fegyelmi büntetést helyez kilátásba — egészíti ki az előbbieket Márton Im­Kinek kellemetlen? Ez az intézkedés csak azo­kat érinti kellemetlenül, akik eddig sem nagyon vigyáztak saját maguk és társaik éle­tére, akiknek a jó szó any- nyit jelenthet, mint a falra hányt borsó. De jobb munká­ra szorítja azokat a műve­zetőket, üzemvezetőket, akik elnézték, illetve elnézik a kis hibákat, s úgy véleked­nek: nincs idejük a munka- védelmi előírások betartásá­nak megkövetelésére, ellen­őrzésére. Az ilyen felfogást és gyakorlatot semmi sem indokolja- Még akkor sem, ha a múlt évhez viszonyítva a száz főre eső balesetek szá­ma 13, az elveszett munkana­pok száma pedig 16 százalék­kal csökkent. Ha valahol nincs létjogo­sultsága a bázisszemléletnek, akkor itt igazán szükség van ennek a felfogásnak mielőb­bi száműzésére. Ennek érdekében és szelle­mében dolgozik a szakszer­vezeti munkavédelmi fel­ügyelő. a gvár vezetői, vala­mint a vállalati biztonsági megbízott. V. K. Többek között száz készlet telefonvonal-hosszabbítót gyárt ebben a hónapban a BRG salgótarjáni gyáregységének sze- reldéje. Amint Bartus Sándor üzemvezetőtől megtudtuk: a készülékeket algíri megrendelésre állítják elő; összes ér­tékük több mint 13 millió forint. (K. I.) Hárommillió üdülő A szakszervezeti tagok és családtagjaik számára több mint hárommillió szakszer­vezeti utazás és vállalati be­utaló áll rendelkezésre az NDK-ban. Ebből 1,5 millió üdülési utalványt a szakszer­vizét ad ki, a három- és több­gyermekes családok részére pedig 78 000 üdülési lehetősé­get biztosít. A szakszerveze­tek 360 üdülőt tartanak fenn az országban, összesen 845 000 férőhellyel a fizetővendég­hálózatban és a szállodákban. „Még csak most tanulják az emberek az üzemi demokrá­ciát — mondta az üzemveze­tő —, de a termelési tanács­kozások egyre értékesebbek. Sok hasznos javaslatot hal­lunk a munkásoktól, gyarapo­dik a felszólalók száma, több a megvalósítható kérés...” A Salgótarjáni Ötvözetgyár termelési tanácskozásain leg­aktívabbak a II. üzem dolgo­zói. Lapozgatva a tanácsko­zások jegyzőkönyveit ennek az üzemnek a paksamétájá- ban találtatott a leghosszabb terjedelem — tehát a legtöbb, a legvelősebb felszólalás itt hangzott el —, itt vetették föl a legtöbb Olyan indítványt is, amit nem lehetett azonnali válaszadással „elintézni”, ha­nem továbbítani kellett az „illetékeshez”­Gajdár Gyula csapoló azt javasolta az idén júliusban megtartott termelési tanács­kozáson, hogy, valami módon csökkentsék a szénelektródák oxidációját, mert a mostani állapotok miatt gyorsan ko­pik, gyakran törik, sűrűn kell toldani. Előhozakodott avval, hogy jó lenne ismét grafit- elektródákat alkalmazni, mert az nem oxidálódott annyira, mint a szén. □ Vágó Géza, a II. üzem ve­zetője­— Örültünk ennek a javas­Birálaí = veszekedés ? • Tanulóidőben latnak, mert egy valóban meg­levő nehézség megoldását sür­gette. A szén olcsóbb, mint a grafit, ezért tértünk át az al­kalmazására. De most úgy áll a helyzet, hogy szénből sok­kal, többet kell fölhasznál­nunk, mint grafitból, ezért a költség nagyjából azonos. Most kalkulálják, érdemes-e visszatérni a grafithoz. Saj­nos, arról kaptunk hírt, hogy a grafit világpiaci ára ismét magasra szökik. Ha ez igaz, maradunk a szén mellett, de a kemencét átalakítjuk: alacsonyabbra helyezzük a befogópofákat, s rövidül az oxidálásnak kitett elektróda­Gajdár < Gyula csapolótói megkérdeztük, felszólalása­kor mit tartott elsődlegesen szem előtt. Azt-e, hogy gra­fittal számukra könnyebb a munka, vagy azt, hogy gazda­ságosabban dolgozzon az üzem? — Azt is, hogy nekünk könnyebb a dolgunk, meg azt is, hogy az üzem olcsóbban jön ki- Szénelektródát gyak­ran kell toldanunk, s ha mind a hármat egyszerre toldjuk, egy órára is ki kell kapcsol­ni az áramot a kemencéből. Grafitelektródát legfeljebb kétnaponként kell toldanunk, s azzal megvagyunk húsz perc alatt... □ Bodor Jánosné darus azzal állt elő, hogy a darusok az előírt munkájukon túl — ha idejük engedi — részt vesz­nek a fizikai munkában, se­gítve dolgozótársaiknak, s ezért jó lenne, ha prémiumot kapnának. A kívánságot — mint a jegyzőkönyv írja — illetékeshez továbbították. □ —Ez már régebben is föl­merült — tudtuk meg Vágó Gézától. — Akkor is meg- hányták-vetették, úgy döntöt­tek, nem kapnak a darusok prémiumot- A daruval vég­zendő munka nem mindig tölti ki a nyolc órát, ilyenkor jut idő a segítésre. Az az igazság, hogy amikor sok munka összejön, tényleg so­kat elvégeznek a darusok. Ne­kem is az a véleményem, hogy érdemes lenne a premi­zálás gondolatával foglalkoz­ni. □ Szűcs Károly kemencekeze­lő azt vetette föl, hogy ko­rábban nehézséget okozott ne­kik a befogópofák nem megfelelő kiképzése. Kérte a tmk-tól, hogy a pofák kikép­zésére elegendő gondot for­dítsanak. □ — Ez csak egy egyedi eset volt nem gyakori hiba. A be- fogópofa'íve nem illeszkedett az elektródákhoz Később ki­javították és azóta nem for­dult elő hasonló eset — mondta Vágó Géza­□ Megkérdeztük az üzemve­zetőt: a termelési tanácskozá­sokon a termelési gondók mellett elhangzik-e személy­re szóló bírálat, vagy önbírá­lat is? — Bírálat van, de nem sze­mélyes. Szerintem az nem is lenne jó, mert csak vesze­kedés kerekedne belőle. Ar­ra pedig nincs szükség... Az önbírálat sem jellemző. □ Bírálat van, de nem sze­mélyes? Nem is lenne jó? Ve­szekedés kerekedne belőle ? Arra pedig (ha van ok) nincs szükség? Az önbírálat sem jellemző? „Még csak most tanulják az emberek az üzemi demok­ráciát. ■.” —molnár— NÓGRAD - 1978. augusztus 25., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents