Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-23 / 198. szám
A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Majur Máté akadémikust Hetvennégy éves. Talán a legismertebb, nagy tekintélyű építészünk —, jóllehet kevés épület tervezése fűződik nevéhez, de elméleti munkássága annál gazdagabb. Két éve nyugdíjas, de ma is minden délelőtt bejár a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézetbe (melynek korábban vezetője volt). „Harmadikos gimnazista voltam Baján, amikor az egyik szeretett, kitűnő tanárunk dolgozatot íratott arról: ki, mi szeretne lenni? Én azt válaszoltam: gépészmérnök. ö erre azt mondta: szép a gépészet, de szebb az építészet. •. Hát, azóta csak ez érdekelt...” — kezdi beszélgetésünket az alacsony, nyugodt, választékoson fogalmazó tudós. Könyvekkel zsúfolt egyetemi dolgozószobájában ülünk, amit nyugdíjasként is megtartott, s ahova nemcsak ő jár be, hanem sűrűn bekopogtatnak hozzá tanárok, s hallgatók egyaránt. 1927-ben kapta kézhez építészi diplomáját, az akkori József Nádor Műegyetemen. 1936-ig kisebb tervezőirodákban, különböző helyeken — ahogy ő fogalmazta: vergődött a munkanélküliség nehéz éveiben- 1936-tól 1945-ig az OTI műszaki osztályán dolgozott: 1946-tól 1949-ig pedig az építésügy különböző vezető posztjain. 1949-től lett a Műszaki Egyetem tanára. Ugyanez évtől az MTA levelező, 1960-ban pedig rendes tagjává választották. 1955— 1964 között a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke volt. Első szakcikke 1938-ban jelent meg. Ezt több száz írása követte és jó néhány jelentős könyv is. Ezek az írások az építészet történetével, valamint az építészet és a művészet aktuális kérdéseivel foglalkoztakEddigi tevékenységéért — többek között — a Kossuth- díj II. fokozatával, Ybl-díjjal, a Munka Érdemrend arany fokozatával, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével és\Herder-díjjal tüntették ki. „1948-ig szerettem volna gyakorló, tervező építész lenni, öt nagyobb objektumom épült a felszabadulás előtt, három a felszabadulás után; a legutolsó 1948-ban, a tatabányai lakóházak. De, ahogy bekerültem az egyetemre le kellett, hogy tegyek ilyen irányú elképzeléseimről. A terveket, a nagyobb megbízatásokat köztudomásúan a tervezőirodák kapják meg. Az egyetemen oktatás folyik. Engem ez kárpótolt, meg az írás-” — Nincs még egy építészünk, aki ennyit publikált volna- Jelenleg min dolgozik? — A háromkötetes Építészettörténetemet írom újra. Ez az ókortól napjainkig ível; 1954—60 között, jelent meg először. Német kiadása külföldön is elterjedt. Igen nagy munkát jelent most az átdolgozása. Aztán írom és szerkesztem a Viták az építészetről tanulmánygyűjteményt, ebben 1945-től napjainkig szerepelnek írások, nemcsak az enyémek. Dolgozom még a Mindennapi építészetelmélet című tanulmányon is- Ezzel van most egyébként a legtöbb problémám. Szeretném aztán megírni szülővárosom, Baja, építészettörténetét a XX. században. — Én mindig egyedül dolgoztam. Nem tudok mással dolgozni, legföljebb egy kicsi segítséget tudok elfogadni. Elég könnyen írok, bár függ a hangulatomtól is. — Professzor úr, sok-sok írása közül, melyikre a legbüszkébb? •— Meglepő szerénységgel, először elutasítja ezt a kérdést. Arról meditál, hogy olykor valósággal kisebbségi érzése van; nem produkálhatta azt, amit szeretett volna-.. Aztán ezt mondja: — Életrajzom első kötetére vagyok a legbüszkébb. Az „Egy gyerekkor és egy kisváros emléke” 1973-ban jelent meg, s nagyon gyorsan elfogyott. Eöry Éva Mai tcvcajánlatunk 17.30: Örökösök és örökség. Tolnai Gábor irodalomtörténész, kritikus, író, közéleti ember. Örökösök és örökség címmel nemrég kötete jelent meg; Kockás Sándor irodalomtörténész kérdéseire e kötet témáit járják körül. Volt könyvtáros és az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója, volt művelődésügyi minisztériumi főosztályvezető és római nagykövet, a Kortárs szerkesztője és egyetemi tanár. Ez a sokrétű szellemi munka különös színfolt kulturális életünkben. A portréfilmben szó esik útiélményeiről; tanulmányáról, amelyben Radnóti Miklós és Federico García Lorca viszonyát elemezte, művészekkel való kapcsolatáról, kritikusokkal való vitáiról. Különösen a régi magyar irodalommal kapcsolatos tanulmányai figyelemre méltóak. Ugyanolyan odaadással foglalkozott az olasz és spanyol irodalom itthoni megismertetésével, mint amilyen lelkesedéssel Petőfit ültette át olasz nyelvre... A filmet Kiss József rendezte. Augusztus 23., szerda 21.00: Z. szerkesztő emlékezetes esetei „Történetek, történelem” Leg-ek A legdrágább hirdetésoldal. A legdrágább hirdetéseket négy színben nyomták az amerikai képes folyóirat, a Life utolsó oldalára (a folyóirat veszteségesen működött, ezért megszüntették). Egy ilyen hirdetés 1969. januárja és 1971• januárja között 84 100 dollárba került. Ebben az időszakban a Life átlagos példányszáma 8 500 000 volt. A legdrágább hirdetés, amely valaha is megjelent, 950 000 dollárba került. Eny- nyit fizetett az Uniroyal konszern egy 40 oldal terjedelmű hirdetésért, amely egy amerikai kiadvány, a Reanaer’ s Digest 1988. májusi számában jelent meg. Minden reggel újra... Elsőként érkezel. Kellemesen borzongatja tested- a hajnali hűvös levegő. Lassan megjönnek, akiket vártál. Kezükben szatyrok, kofferek. Ki tudja, mi mindenre lesz szükség a három nap alatt? Dideregve toporognak az iroda előtt. — Jaj, csak jól sikerülne az út! — mondogatják, és tudod ez neked szól. Talán fáj a tejed, rossz a hangulatod, vagy csak egyszerűen fáradt vagy. Nem számít. Neked most az a dolgod, hogy a többiek jól érezzék magukat. Rajtad nem múlhat! — Hol késik a busz? — kérdezgetik egyre nyugtalanabbul. A busz persze, nem késik, pontosan a megadott időben gördül az utazási iroda elé. A sofőr az egyetlen ismerős. Int a kezével, és ugyanazt érzi, amit te: felelősséget. Kis vita az ülőhelyek körül, aztán mindenki megállapodik. Előveszed a naplót, egyezteted a menetlevéllel. — Északnyugat-Dunántúl. Szép út lesz — mondod, hogy a mögötted ülők is hallják. — Szép — bólint a pilóta, és cinkosan rádkacsint. Kezedbe veszed a mikrofont. Feszült, várakozó deli arcok figyelnek rád. Köszöntőd a vendégeket az utazási iroda nevében. Bemutatkozol — Ezen a háromnapos túrán mi fogjuk önöket félre . . akarom mondani idegen vezetni .. . Mosoly villan az arcokon. A kontaktus létrejött. Ismerteted a programot, aztán felbőghetnek a hengerek! A közeli vidéket még mindenki ismeri. Ilyenkor szólhat a zene. Közben végigjárod az utasteret. Ismerkedsz. Mindenki kérdez valamit. Hol állunk meg legközelebb? Lesz-e elég idő Sopronban? Megnézzük-e az Iseumot Szombathelyen? . . . A hátsó üléseken már kártyáznak. Előkerülnek a pálinkásüvegek is. — Köszönöm, majd kicsit később — hárítod el a kínálásokat. Mire visszatérsz a sofőr mellé, már nem idegenek többé. Lehajtod az ülést, észrevétlenül nyújtózkodsz egyet. F.zerszer látott tájak tűnnek fel előtted, mégis kellemes érzés tölt el. Dolgozol. . . Valaki rosszul lett. Meg kell állni. — Megártottak neki a kanyarok! — Sebaj! A többit majd levágjuk! — mondod nevetve, miközben idegesen az órádra pillantasz. Még néhány kényszerpihenő és csúszik a program. Városnézés Győrött. Karmelita templom, Püspökvár, Szent László-székesegyház. Mire a Széchenyi térre értek, harmadára csökken a létszám. — Ne zavartassa magat! A többiek a Vaskakas borozójában vannak! — világosít fel valaki. Ebéd Fertődön. A pincérnő nevetve tessékeli be a csoportot. — Már megint késietek! Ha te jössz, mindig késiek. Miért nem hagysz el valamilyen programot . . .? — Remek kaja volt! — lelkesednek néhányan. — Utálom a májat — mondják keserűen mások. Szállásfoglalás. Ez a legnehezebb művelet. Szétosztod a kulcsokat. Néhány házaspárnak nem jut közös szoba. Cserebere, bosszankodás. — Ugyan, ki fog ma éjjel aludni! Veszel egy üveg sört, és felballagsz a szobádba. Fáradtan dobod rá magad az ágyra. Megszoktad már, hogy lapon- ta máshol alszol. Kopogtatnak. — Szeretnénk elmenni néhányan valahová mulatni — dugja be a fejét valaki az ajtón. — Semmi akadálya, tránv a Cézár borozó! — mondod mosolyogva, és elhessented magadtól az alvás gondolatát. Igazuk van. Hetek, hónapok óta készülnek erre az ólra. Bemutatod a gépkocsiveze:őt. 4 NÓGRÁD - 1973. augusztus 23., szerda Zeotnbolvai fij filmje Kihajolni veszélyes Szikora János, a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői szakának hallgatója a potyautas fiatalember szerepében A 39 éves Zsombolyai Jánost másfél évtizedes filmes pályafutása alatt jelentős sikerek érték. Háromszor kapta meg a Balázs Béla művészeti díjat, egyszer a SZOT díját. Kezdetben, mint a Magyar Televízió állandó munkatársa, tévéfilmeken és rövidfilmeken dolgozott, később játékfilmek operatőri munkáját végezte. Három évvel ezelőtt a krakkói nemzetközi rövidfilmfesztiválon Tűzikovácsok című alkotása nagydíjat nyert. 1976-ban mutatták be A kenguru című filmet, amelynek operatőri munkája mellett rendezője is volt. Üjabb filmjének, a Kihajolni Veszélyesnek hősei vasutasok. Almamellék állomáson leszállítanak az expresszről egy bozontos üstökű fiatalembert, aki nem váltott jegyet és pénzzel, egyéb letétbe helyezhető tárggyal sem rendelkezett. A vasútállomásocska „derék” emberei, az állomásfőnök, a forgalmista, a pénz., tároskisasszony veszik kezelésbe az ifjút, akit nem sikerül megpuhítaniuk. Groteszk, abszurd játéknak lehet tanúja a néző, s az események során lelepleződik az egoista, felelőtlen szemlélet és magatartás, bizonyos felnőttek, az úgynevezett beérkezettek alakoskodása. A filmet Ragályi Elemér fényképezte, zenéjét Presser Gábor szerezte. A főszerepeket Tomanek Nándor, Bodrogi Gyula, Szikora János, Kiss Mari, Bencze Ferenc és Koltai Róbert alakítja. Az új Zsom- bolyai-filmet a salgótarjáni November 7. Filmszínház augusztus 24—27-e között játssza — vasárnap a magyar film napján is. Kalandon» a gorillával Hétfő: óvatos ember vagyok, így azután ijedten olvastam az újságot vidám, lakótelepi összkomfortomban. Az illetékes nyilatkozott városrészünkről: „idén, a tél elmúltával újabb nyolcszáz lakásba vezetjük be a vizet, s további négyszázba tervezzük”. Puff! És, akik nem tudunk úszni?! Kedd: hirdetést adtam föl, lakáscserére. Szerda: büszkeség nélkül mondhatom, rengeteg jelentkező akadt. Egy nyakig begipszelt férfit választottam ki, aki olybá tűnt, mint egy szórakozott giccsmacska, amelyik tévedésből magára tekerte a fehér gombolyagot Jó szívem nem állta meg szó nélkül a cserét: — Úszni tud? — kérdeztem részvéttel, majd az igenlő válaszra hozzátettem: — Azért jó, ha vesz búvárszemüveget! A gombolyagos számomra érthetetlenül, hasonlóképp felelt, s kötéseire mutatott: — Jó, ha tart kutyát meg . mindenféle fegyvert,!. •. Csütörtök: új házam egy városszéli dombon áll, egy A mindennapi munka után szeretnének egyszer úgy igazából „kikapcsolódni”. Ennek nem lehet akadálya, hogy te nem szereted a bort . . . A következő nap már kóny- nyebben telik. Ismered őket. Tudod kik térnek be minden kocsmába, tudod kik figyelnek szavadra és kik azok, akik — ki tudja miért — úgy tesznek, mintha érdekelné őket, amit mondasz. Melletted lépdel a lány, aki szeretné, ha végre észrevennéd és a közelben van a másik lány is, akit talán te szeretnél jobban megismerni, de tudod, hogy nem tehetsz kivételt. Neked mindenkihez egyformán kedvesnek kell lenned. Hazafelé megélénkül a busz. Együtt énekelsz a többiekkel. A közös éneklésnek különös varázsa van. Figyeld az arcokat. Most már te kérdezel. Milyen volt az út? Mi volt jó, mi sikerült kevésbé. Ahány válasz annyiféle, de neked tudnod kell, jól dolgoztál-e? Késő este értek a városba. Külön-külön búcsúzol el az utasoktól. Azok, akik három nappal ezelőtt még idegenek voltak, most már talán a barátaid. Kicsit irigykedve gondolsz arra, hogy Őket most várja az otthon, a megszokott munkahely, ahol napokig mesélnek majd élményeikről. Te pedig reggel ismét útra kelsz. hogy idegen arcokkal szembenézve, új barátokat szerezz! Pintér Károly másik épület társaságában — kettőnké a hegy. A ház kicsit öreg, a nagymama szerint laktak már benne Árpád apánkék is, szerintem ez hülyeség. (Egye fene, maximum a dúló tatárok!) A ház erős szél esetén megdől a völgy felé, ilyenkor az egész család átrohan a szoba túloldalára, hogy visszabillentsük az épületet. Sajnos, a nagymama már nem tud ilyen gyorsan szaladni. Ezért vettünk neki egy görkorcsolyát. Igaz, sajnos, görkorcsolyázni sem tud, viszont szépen dong, mikor landol a parketten. Péntek: bemutatkozott a Szomszéd. Nagy gorillafogai vannak és nem mondható túl szépnek. Amint hallottam, 1938 óta nem engedik be az állatkertbe, abban a vészterhes évben ugyanis meglátta őt az orangután. Szerencsétlen állat sikoltozva elrohant, azóta is alulról táplálják és nincs eszméleten. — Maga új fiú itt — mondta a Szomszéd, és elégedetten hátradőlt a padunkon, de fölsegítettem és leporoltam. Elfeledtem mondani neki, hogy a pad támlája kijár. — Maga új fiú itt — mondta újfent. — Ne gyújtson rá, hallja?! Mit gondol, hol van? Otthon? Álljon egyenesen, ha velem beszél!.-. Kávéja van? Hoztam neki kávét, de rám üvöltött, hogy nem elég erős. Megborsoztam neki. — Szóval — mondta —, beszéljünk egyenesen: maga új fiú itt. így nem ismeri azt a kis temetőt... Letekintettem. A völgyben néhány sírkő, pár egyszerű fakereszt— Itt laktak — sóhajtott vendégünk. — Pontosabban itt szerettek volna lakni. Nem mindig jöttünk ki... No, akkor: kevés feladata lesz. A lépcsőről minden reggel ellapátolja a havat, a hegyet hetente háromszor lesubic- kolja, de ragyogjon! Különben lekerül a többihez társbérlőnek! Szombat: valahogy nem kenyerem az engedelmesség, és a Szomszéd se lopta be magát a szívembe, így esett. Michael Godlay, egy angol városka kocsmájának tulajdonosa reklámfogásból rendkívül olcsón kezdte árulni whis- kyjét, amelyet „boldog órának” nevezett — írja a londoni Daily Telegraph. Az egyik látogató a házigazda ösztönzésére 32 pohárral ivott, majd elvesztette öntudatát és hamarosan meghalt. Az orvosok hogy a hegy subickolatlan maradt Vasárnap: a Szomszéd átjött és figyelmeztetett. Mosolygott —, ezt meglátva a nagymama kardfogú tigrise ijedtében szívrohamot kapott. Hétfő: mikor nem voltunk otthon, bezárta a lakást, a kulcsot a lábtörlő alá tette, a lábtörlőt pedig be a lezárt lakásba. Ez még csak figyelmeztetés. Kedd: megetette a nagymama macskáját. Egy medvével. Szerda: éjjel —, éjt nappallá téve — felgyújtotta a nyárikonyhánkat. Igaz, úgyis tél vanCsütörtök: hólapátolás közben ajtónk előtt elrontotta a nyomrát és egész nap havat hányt. Péntek: egy 32-es tábori ágyúval, néhány lövést adott le a nagymama kanárijára. Ez még mindig csak figyelmeztetés. Este, mivel még mindig nem söpörtem el a havat a lépcsőről, slauggal lelocsolta az egészet a buszmegállóig. Szombat: reggelre tükörfényesen csillogott a völgybe vezető egyetlen út. Munkába kellett mennem, éreztem tekintetét a hátamban, s visz- szasírtam a vízzel elárasztott összkomfortot. Ráléptem a jégre, jeges volt. És nagyon csúszott- Újra ráléptem —, mint fent. Hirtelen megváltó ötletem támadt. Aktatáskámat — még a nagypapa vette Frankel Leótól a Párizsi Kommün alatt — letettem, ráültem és boldogan viháncolva lecsúsztam a völgybe, a buszig. Komoly, meglett ember létemr°! Viszont jól szórakoztam. El is határoztam. hogy egész télen így fogok csúszkálni. Vasárnap: a nagymama síelni tanul. Hétfő: a Szomszéd le akart menni a kocsmába, de csak ez az egy út van. A kissé síkos léocsőn kitörte kezét-lá- bát- Időnként meglátogatom, viszek neki virágot, meg tej- begrízt. Mert a fogai is kinofvogtak. Szántó Péter megállapítása szerint alkoholmérgezést szenvedett. Az ügy- gyei foglalkozó nyomozó kijelentette, hogy a „boldog óra”, amelyet a kocsma tulajdonosa ígért vendégeinek, tulajdonképpen csak számára volt boldog, mivel igen nagymértékben megnőtt a forgalma, és ennek következtében bevétele. Az a bizonyos boldog óra
