Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-23 / 198. szám

Salgótarján belterületén súlyos közlekedési baleset történt. A ZIL tehergépkocsival való összeütközés során egy ember meghalt, egy pedig súlyosan megsérült Balassagyarmat határában a 22. sz. úton ütközött össze ez a két motorkerékpáros. Az oka: szabálytalan kanyarodás. Egy személy súlyosan megsérült, egy könnyebb sérülést szenve­dett Szendehely—Rétság között a 2. sz. fő közlekedési útvonalon történt ez a baleset. A baleset során egy személy súlyosan megsérült. Az anyagi kár jelentős Vanyarcon, a község belterületén közúti baleset következ­tében rongálódott meg a személygépkocsi. Utasai közül hár­man súlyosan megsérültek A forgalom ritmusához alkalmazkodás előnyei A közúti járművek és szál­lítóeszközök számának egyre nagyobb mértékű növekedése indokolttá tette, hogy a közúti közlekedés rendjének szabályait átdolgozva, a je­lenkori forgalom ritmusához igazodva szerkesszék meg és a szabályok kialakí­tásánál messzemenően ve­gyék figyelembe a defenzív vezetés alapelveit, a gépjár­művezetők egymáshoz való kölcsönös bizalmát. A közúti közlekedés forgal­mának helyes ütemét igen kedvezőtlen eseménnyel, a közúti balesetek előfordulásá­val lehet lemérni. Különböző szinteken még ma is vitaté­ma, hogy a járművek számá­nak növekedésével törvény­szerű-e a balesetek bekövet­kezése, vagy helyes közleke­dési szabályokkal Írott, vagy íratlan magatartásformák ki­alakításával kivédhető-e a közúti baleset. Az tény, hogy a megnöve­kedett forgalom a balesetek szaporodásának veszélyével fenyeget. Ez a következmény viszont elkerülhető, és akkor nem törvényszerű, ha a ren­delkezésre álló valamennyi lehetőség kihasználásával minden szükséges intézkedést kellő hatékonysággal teszünk meg a balesetek elkerülése, megelőzése és a balesetmen­tes közlekedés feltételeinek megteremtése érdekében. Ez a törekvés azonban nemcsak az állami és társadalmi szer­vek feladata, szükséges a szé­les körű társadalmi össze­fogás, amely nélkül eredmé­nyes megelőzés nem képzel­hető el. A közúti közlekedés során a gépjárművezetőt számtalan információ éri- A közlekedési szituáció sokasága egyedi sza­bályok kialakítása szinte lehe­tetlen, célszerűtlen. Az 1976. január 1-től hatályos KRESZ több lehetőséget ad, sőt rá­kényszeríti a gépjárműveze­tőt az általa legcélszerűbbnek vélt cselekvési döntésre a forgalom ritmusának gyorsí­tása érdekében. Gondoljunk, például a Függelék III. feje­zetében foglalt szabályra: „Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbség­adásra kötelezett pem kény­szerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására..E sza­bály, a korábbiaknak megfe­lelően védi az elsőbbséggel rendelkező gépjárművezetőt de bizonyos kötelezettséget ír elő részére az útkereszteződés fokozott figyelmű megközelí­tésére, másrészt lehetőséget ad a partner részére a for­galom gyorsítására, ha ez a másik járművezetőt csak pél­dául a gázról való láblevétel­re „kényszeríti”­A korábbi szabály merev betartásával egy nagy forgal­mú útra a keresztező utakról csak hosszabb idő múlva le­hetett besorolni, mely a jár­művek feltorlódásához, fe­lesleges várakozáshoz, vala­mint a gépjárművezetők ide­geskedéséhez vezet. A szabá­lyok rugalmas alkalmazása viszont helyes távolság- és se­bességbecslést igényel, mert a téves felmérés komoly bal­esetveszélyt jelent. A közúti baleseteknek nem­csak okozói, hanem szenve­dő alanyai is a gépjárműve­zetők. Ezért a balesetmentes közlekedés érdekében a jár­művezetők körében szükséges egy olyan újszerű szemléle­tet kialakítani, mely támo­gatja a biztonságos közleke­désre irányuló társadalmi és egyéni törekvéseket. Ez az irányzat a „defenzív” (véde­kező) vezetési stílus. Defen­zív vezető az, — akinek a szemléletébe belefér a má­sik közlekedő érdeke, — aki forgalmi előnyéről saját, de mások biztonsága érdekében esetenként, célszerűen le tud mondani, van közlekedési fan­táziája, „érzi” a forgalom ritmusát, a mások által elő­idézett veszélyhelyzetet kivé* di, és a közút többi résztve­vőjét saját magával azonos partnerként kezeli. A közutakon sajnos, jelen­leg még igen nagy számmal közlekednek olyan gépkocsi­vezetők, akik a baleseti ve­szélyt nem érzik, a veszély- helyzet túlélését kézlegyin­téssel intézik el. A cselekmény súlyosságára sok esetben csak a baleset után a kórházban, vagy a mentőkocsiban döb­bennek rá. Sokan a forgalmi szabályok változásával nem tartanak lépést, rutinból ve­zetnek, így a baleset csíráját hordozzák magukban. A gép- járművezetők jelentős szá­mára jellemző, hogy a KRESZ-ben előírt szabályok­kal maximálisan élnek és ezt a jogot ki is erőszakolják. Az ilyen szemléletű gépjármű­vezető nem képes a közút kollektívájához alkalmazkod­ni, nem kíséri figyelemmel mások közlekedési érdekeit, így a mindennapi dinamikus közlekedést akadályozza ag­resszív közlekedési magatar­tásával. Ez a közlekedési szemlé­let nagy társadalmi veszé­lyességet rejt magában, mi­vel helytelen példát mutat közlekedési partnerének. Ilyen cselekmények láttán az udvariasan közlekedő ember bizonyos fajta csalódást érez, mely az udvariasság későbbi alkalmazását kedvezőtlenül befolyásolja. Az agresszív gépjárművezető közlekedési szemléletében nincs taktika, fantázia, az ilyen járműveze­tő nem defenzív, hanem „of­fenzív” (támadó) stílusnak nevezhető. Kirívó személyiségtípusú- ak például: önző gépjárműve­zető, aki mással nem törődik, csak a saját érdekeivel. Kí­méletlen, erőszakos, követelő­ző, türelmetlen másokkal szemben. Ingerlékeny veze­tő, aki szokatlan helyzetben ideges, elveszti nyugalmát, idegesen, szorongva vezet. Okoskodó vezető, aki a közle­kedési eseményeket a saját szemszögéből ítéli meg, szerin­te mindig a partner téved. Feltűnősködő vezető főleg fi­atalok körében alakult ki, a motorkerékpár, személygép­kocsi motorjának túráztatásá- ban,^ csikorgó fékezésben, vak­merő vezetési stílusban, ál­landó „észrevétetni magam” formában nyilvánul meg Széles társadalmi összefo­gás, célzatos segítő, nevelő propaganda kifejtésével és gyakoribb ellenőrzéssel ki kell szűrnünk az ilyen szem­léletű gépjárművezetőket, meg kell akadályoznunk a közúti forgalomban helytelen felfogással való részvételüket, hiszen jelenlétükkel állan­dó baleseti veszélyt teremte­nek maguk körül. A balesetmentes közúti köz­lekedés megteremtése érde­kében a gépjárművezetők széles rétegének érdemes fo­kozatosan szem előtt tartani a defenzív vezetési elv hár­mas követelményét; a tilosat sohasem, a kötelezőt mindig, olykor még a megengedettet sem. Gyarmati Győző MKBT-tag Viszontlátásra, Balaton! sztíl kf: Nyár közepe volt, augusztíis, szombat. Egy lengyel hájps- pár két tíz év körüli kisle­ányával, a Balatonon vidá­man, kellemesen eltöltött napok után összecsomagoltak, majd autójukkal —, melyet a papa vezetett — elindultak hazájuk, Lengyelország felé. Mikor a parttól távolodtak, a hátsó ülésen ülő két kisleány a Balaton felé integettek és azt kiáltották: Viszontlátásra, Balaton! A személygépkocsi rótta a kilométereket, utasaik pedig az eltöltött kellemes napok emlékeit elevenítették fel. A papa, aki a közúti forgalmat is szemlélte, csak mosolygott, de a beszélgetésbe nem kap­csolódott be- De valami mégis Védekezhetünk-e a balesetek ellen? Manapság sokan valóságos átok­nak tartják a motorizáció roha­mos fejlődését, a járművek sza­porodását; főleg a balesetek szá­mának gyors növekedése miatt. „Az évszázad járványának” neve­zik, hogy naponta jelentős számú ember hal meg és sérül meg földünkön. Vagyis a halálozási okok között ma már a közleke­dési balesetek a leggyakoribbak. Hazánkban évente egy közepes nagyságú falu lélekszámúnak meg­felelő ember hal meg és Komá­rom nagyságú városnak megfele­lő lélekszám sérül meg közleke­dési baleset következtében. Ezek után méltán felvetődik a kérdés: mi tehát a teendő, hogy az ember a motorizáció veszé­lyeivel szemben úgymond: „vé­dettséget” kapjon, s az életét, tes­ti épségét veszélyeztető közúti baleseteket képes legyen megelőz­ni. Nem kell erősen hangsúlyozni, hogy az ember — történelme so­rán — megelőző védőoltással már igen sok fenyegető járványt (pes­tis, kolera, tífusz stb.) és beteg­séget (tbc, gyermekparalizis stb.) volt képes legyőzni. Ügy tűnik, hogy korunk e „mo­dern járványának” — a közleke­dési baleseteknek — még nincs meg a hathatós ellenszere, mivel évről évre növekszik a balesetek száma. Szerte a világon, de kü­lönösen a fejlett gépjárműforga­lommal rendelkező országokban keresik a balesetek okait, a meg­előzés módját, vagyis azt a „re­ceptet”, melynek segítségével el­kerülhető a baleset. Egyértelmű „recept” nincs: Azonban azt kimondhatjuk, hogy a megelőzés, az elhárítás érdeké­ben a közlekedő ember, a jármű­vezető tehet a legtöbbet, ugyanis ő a baleset okozója, de szenvedő alanya is. Ezért a balesetmentes közleke­dés érdekében a járművezetők kö­rében szükséges egy olyan újsze­rű szemléletet kialakítani, amely ugyan nem mindenható „recept”, de egy célszerű iránytű, amely támogatja a biztonságos közleke­désre vonatkozó társadalmi cs egyéni törekvéseket, segíti a biz­tonságos közlekedést. Ez az iránytű a „defenzív” (vé­dekező) vezetési stílus. A balese­tek elkerülhetőségének ez az egyetlen módja. elvette a figyelmét a vezetés­től, mert későn észlelte az előtte azonos irányba hala­dó autóbusz féklámpájának erősen szembetűnő vörös fé* nyét. Beleütközött az autóbusz hátuljába. Személyi sérülés nem történt, de a személy- gépkocsi úgy megrongálódott, hogy azzal tovább közleked­ni nem lehetett. A baleseti rendőrjárőr, an­nak rendje szerint tolmács­csal ment a helyszínre. A szükséges intézkedéseket megtette, majd a tolmács se­gítségével meghallgatta a személygépkocsi vezetőjét, aki minden kozmetikázás nélkül elismerte felelősségét. Kijelentette: — Kérem, én voltam a figyelmetlen. Mint, ahogy az lenni szo­kott. egy-egy közúti közle­kedési baleset helyszínén a tömeg összegyűlik és szakér­tői figyelemmel kíséri az ott történteket. Itt is így volt- A baleseti járőr figyelembe véve a baleset összes körül­ményeit 100 forint helyszíni bírságot szabott ki a sze­mélygépkocsi-vezetőnek sza­bálytalanságáért. Gépkocsi- vezetőnk felesége pénztárcá­jából a 100 forintot kivette és nyújtotta a rendőr felé, mi­közben két szeméből könny csordult orcájára. — Olga néni —, mert így hívták a tolmácsot —, szíves­kedjen már megkérdezni a hölgyet, hogy miért sír, hi­szen nem történt komoly baj?! — kérte meg* a rendőr a tolmácsot. Olga néni a rendőrhöz visszafordulva megváltozott tekintettel közölte: azért sír, mert csak ez a száz forintjuk van, meg szerettek volna ebé­delni még itt, Magyarorszá­gon és utána megállás nélkül hazamenni. Az összegyűlt tömeg meg­hallotta a tolmács által el­mondottakat. Mozgolódás tá­madt. Egy ismeretlen fia­talasszony —, akinek bizo­nyára hasonló korú gyerme­kei lehettek — a két kisleányt kézen fogta és a közeli étte­rembe vitte, ahol megebédel­tette őket­A baleseti járőr a bírságo­lási blokkot visszahelyezte táskájába és megkérte a tol­mácsot, hogy közölje a kö­vetkezőket: ,,a bírságolástól eltekintek és szóbeli figyel­meztetésben részesítem”. A személygépkocsi vezetője meleg kézfogással köszönte meg a rendőr humánus in­tézkedését és felesége arcán is látni leheteti a megköny- nyebbülést. A közeli autójavító dolgo­zói munkaidő után Ingyen, emberségből, üzemképes álla­potba helyezték a személy- gépkocsit, majd megvendé­gelték a házaspárt. A lengyel család késő dél­után indult el a határállomás felé és azzal búcsúztak el: Viszontlátásra, elvtársak! Egy év elteltével vala­mennyien viszont látták egy­mást. Igazi baráti találkozás volt. S. T. Megdicsérjük Ifj. Veres Andrást, a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat gép­kocsivezetőjét. 1975-től vezet gépjárművet. Salgótarján vá­ros sütemény, és kenyérel­látását végzi. Eddig 100 ezer kilométert tett meg baleset- mentesen. Napi munkáját haj­nal négy órakor kezdi, azt példamutatóan, lelkiismere­tesen végzi- Munkatársaival jó kapcsolatot alakított ki. Több esetben részesült dicsé­retben és jutalomban. Lavaj Lászlót, a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat gépkocsivezetőjét. 1970-től ve­zet gépjárművet, és ez idáig 200 ezer kilométert vezetett balesetmentesen. I. sz. moz­góboltos gépkocsival öt éve végzi becsületes munkáját- Munkatársai szeretik. meg­becsülik- Munkáját példamu­tatóan, lelkiismeretesen vég­zi. Megrójuk Szabados András terényl la­kost, aki Szanda község belte­rületén közepes fokú alkoho­los befolyásoltság alatt vett részt a közúti forgalomban, a tulajdonát képező segédmoto­ros kerékpárral. A Balassa­gyarmati Járásbíróság 3200 fo­rintra büntette és a jármű- vezetéstől 9 hónapra eltiltot­ta. Takács László salgótarjáni lakost, aki már korábban is összeütközésbe került a tör­vénnyel. Most sem tanult ne­velő jellegű felelősségre vo­násából. Salgótarján belterü­letén szeszes italtól befolyá­solt állapotban a megengedett sebességet jelentősen túllépve közlekedett személygépkocsi­val. A Salgótarjáni Járásbíró­ság 4000 forintra büntette és a járművezetéstől 8 hónapra eltiltotta. Ferenc Csaba salgótarjáni lakost, aki jóval többet enge­dett le a torkán mint elődje. Salgótarján belterületén sú­lyos fokú alkoholos állapot­ban közlekedett segédmotoros kerékpárjával. A motorozás­nak az éber rendőrjárőr vetett végett. A Salgótarjáni Járás- bíróság 4500 forintra büntette és a járművezetéstől 10 hó­napra eltiltotta. Sztrémi József szécsényi la­kost, őrhalom és Szécsény kö­zött súlyos fokú alkoholos be­folyásoltság alatt vezette a tulajdonát képező személygép­kocsiját. A Balassagyarmati Járásbíróság 4800 forintra bün­tette és a személygépkocsi-ve­zetéstől 10 hónapra eltiltotta. Fedeün Mihály pásztói la­kost, alti Pásztó község bel­területén enyhe fokú alkoho­los befolyásoltság alatt vezet­te a Tejipari Szállítási Válla­lat tehergépkocsiját. A Pász­tói Járásbíróság 3000 forintra büntette és a járművezetéstől 6 hónapra eltiltotta. NÓGRÁD — 1978. augusztus 23., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents