Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-18 / 194. szám
Salgótarjánban a Salgó Cipőipari Szövetkezetben az elmúlt esztendőben 202 ezer pár lábbelit gyártottak 41 millió forint értékben. Az idei tervek szerint közel 35 ezer párral többet gyártanak, melynek termelési értéke 48 millió forint. A képen Szilágyi Lajos, a Dózsa György Szocialista Brigád tagja a Kontúr présgépnél munka közben —b— Felmérés az öregek körében Ezernyi gondozott Salgótarjánban Növekszik az idősek száma — Kevés napközi otthon működik Mindenki egyetértett azzal a felszólalóval, aki a végrehajtó bizottság tagjaként, a legutóbbi salgótarjáni tanácsi vb-ülésen így fogalmazott: — Ez a testület nem ismert lehetetlent, amikor a gyerekekről kellett dönteni, amikor a város fiatalságát kellett segíteni. Másként lenne, amikor az öregek helyzetét vizsgáljuk? Nincs másként, mint azt vb- ülésen elfogadott határozatok és állásfoglalások is bizonyítják. Fokozott figyelem nyilvánul meg az idős korúak helyzetének megismerésére. Határozatban mondta ki, egyebek között, a tanácsi testület, hogy még ebben az esztendőben, az egészségügyi bizottság és a Vöröskereszt közreműködésével, széles körű felmérést kell végezni a városban élő idős korúak körében. A városi tanács egészségügyi osztálya pedig, a felmérés tapasztalatai alapján, az év végére külön feladattervet dolgoz ki. Tehát a tisztánlátást, . a feladatok megismerését és meghatározását kötelezővé tette a végrehajtó bizottság! Elmaradva minden állagtól A nagyobb figyelem, a változtatni akarás mindenképpen időszerű Salgótarjánban, hiszen például a máshol már nagy népszerűségnek örvendő öregek napközi otthonainak számában, befogadóképességében is rendkívül jelentős az elmaradás. A város tízezer hatvan éven felüli lakósara mindössze 44—45 férőhely jut az öregek napközi otthonaiban. Ezekből kettő működik a városban, egyenként mintegy húsz férőhellyel. A napközi otthonok befogadóképességének aránya országosan megközelíti á százat, de a megyei is a hetven felett van tízezer hatvan éven felüli lakost számítva (!). A feladatterv, s előtte a széles körű felmérés, nyilván megerősíti azt a törekvést, hogy az igények ismeretében, s annak arányában újabb öregek napközi otthonai létesüljenek Salgótarjánban. Gondolni kell azonban azokra is, akik viszonylag magasabb nyugdíjjal rendelkeznek. Részükre az úgynevezett önköltséges ellátási forma bevezetése lenne a legcélszerűbb. Követve ezzel azt a városi koncepciót, hogy később esetleg nyugdíjasok háza is épüljön a városban. A rendelkezésre álló adatok szerint, a jövőben tovább növekszik az idős korúak alanya, s ezen belül természetesen azok száma is. akik a szociális gondoskodás valamilyen formáját szeretnék igénybe venni/ Jelenleg a város 47 ezer lakosának több mint 13 százaléka jutott túl a munkaképes koron, s egyre több az olyan öreg ember, aki egyedül él. A rendszeres segélyben részesülőkön kívül évente átlagosan mintegy 150 rászoruló kap rendkívüli segélyt. Ezen kívül a társadalmi szervekkel közösen, a városi tanács illetékes osztálya még további kétszáz öreget gondoz és patronál. Tartási szerződéssel Salgótarjánban 34 öreg ember rendelkezik. A városban jelenleg mintegy kilencszáz idős korú részesül a szociális gondozás valamilyen formájában. Segély évente négyszer ? A szociális ellátás és gondoskodás számos formája valósul meg a gyakorlatban. Az idős korúak helyzetének ismertetésénél maradva érdemes hangsúlyozni, hogy a teljes összegű segély összege jelenleg megközelíti az ezer forintot, pontosabban szólva: 940 forint, havonta. A teljes összegű segélyezettek száma csökken ugyan, ugyanakkor egyre nagyobb igény mutatkozik az úgynevezett részsegélyek iránt. S mivel az idősek száma növekszik, szükség van a rendkívüli segélyekre is. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy a rászoruló, indokolt esetben, évente négyszer kapjon rendkívüli segélyt is. Ez természetesen a rendszeres segélyezettekre vonatkozik. Ezzel a lehetőséggel a városi tanács csak részben tudott élni, megfelelő anyagi keretek hiányában. Ügy tűnik, hogy mintegy kétszázezer forintra lenne szükség ahhoz, hogy a négyszeri rendkívüli segélyezés megvalósuljon. S ezzel összefüggésben került a figyelem előterébe az a nem éppen szerencsés gyakorlat, hogy az ügyintézők másirányú elfoglaltsága miatt ez a munka kampányszerűen halad, s főként az év végere korlátozódik. Pedig éppen év közben nagyobb az idős korúak igénye a rendkívüli segélyekre. A gyakorlaton változtatni akarnak, s egy friss határozat szerint létrehoznak egy csoportot, amely a szociálpolitikai munkát összefogja, irányítja a jövőben. A város perifériáján A házi szociális gondozás ugyancsak a fejlesztendő feladatok között szerepel. Ezt a munkát nagyrészt hivatásos gondozónők látják el. A legtöbb gondozott személy a város szélén, alacsony komfort- fokozatú lakásban, régimódi háztartás közepette él. Ezért a gondozónőknek gyakorta megterhelő fizikai munkát kell végezniük. Segítenek a tiszteletdíjasok is, akik jelenleg huszonnégyen vannak, s ilyenformán összesen 84 idős korú házi szociális gondozását végzik rendszeresen. Nehéz tiszteletdíjas gondozót találni erre az összetett, gyakorta komoly erőpróbát jelentő munkára. A területi gondozást várhatóan elősegíti majd a tervezett felmérés, amely a feladatokat is megmutatja. (T. Pataki) az üzemi demokráciáról Az üzemi, munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése napjaink egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdése. Lényege csakúgy, mint szükségessége ma már alapvetően tisztázott: kialakultak az elgondolások a továbbfejlesztés fő útjára, módjaira is. Ezek az elgondolások immár széleskörűen érvényesülnek, hatnak az üzemi, vállalati élet mindennapi gyakorlatában. E gyakorlat tapasztalataiból eredő gondolatok, meglátások összegyűjtése, a további értékelésre, elemzésre váró kérdések megvitatása volt a célja annak az eszmecserének, amely a párt elméleti-politikai folyóirata, a Társadalmi Szemle oldalain folyt több mint háromnegyed esztendőn át, s amelynek folyamán huszonöt írás látott e témában napvilágot.' Sok ismeretet adott ez az eszmecsere az olvasónak. Olyanokat, amelyek további gondolkodásra serkentenek, s egyúttal kedvezően fejleszthetik, gazdagíthatják a gyakorlatot. A szerteágazó, sok témát érintő vitának ez alkalommal csupán néhány gondolatára hívhatjuk fel a figyelmet. Az érdekek egyeztetésének színtere ♦ Az üzemi demokrácia a munkahelyi kollektívák, a dolgozók — közvetlen vagy közvetett — részvételét jelenti a vezetésben, a döntésekben, a vállalati célok, elhatározások kialakításában. Igényli tehát a különböző vélemények felszínre jutását, adott esetben az eltérő álláspontok közötti vitát, a nézetek egyeztetését A Társadalmi Szemlében folyó eszmecsere ezt a felismerést tovább mélyíti felhívta a figyelmet, hogy ez esetben szükség van a társadalmi folyamatok materialista megközelítésére, vagyis a vélemények mögött észre kell venni az ezeket meghatározó érdekeket. Az üzemi demokrácia fórumain tehát nem egyszerűen a dolgozók véleménye nyilvánul meg, hanem kifejeződnek az érintett személyek és csoportok közvetlen érdekei is. A szociológiai elemzések kimutatták és a mindennapi tapasztalatok meggyőzően tanúsítják, hogy a közvetlen érdekek érvényesítésére irányuló törekvések egyeztetése a munkahelyek életében mindig is „jelenlevő” folyamat. Az üzemi demokrácia kibontakozása ebből a szempontból azért jelentős, mert intézményes kereteket nyújt az érdekek kifejezésére, szükség esetén ösz- szecsapásra, s az egyeztetés a kollektíva nyilvánossága előtt az érintettek, illetve képviselőik részvételével történik. Ez jobb feltételeket teremt ahhoz, hogy a célokat a valóságos érdekviszonyok ismeretében, azok alapján határozzák meg. Idejében és sikeresen oldhatók fel olyan érdekellentétek, konfliktusok, amelyek különben a folyamatok mélyén meghúzódva megosztanák a kollektívát. Ha az üzemi demokrácia e lehetőségével tudatosan élnek, jóval kedvezőbbek a feltételei egy-egv munkahelyi kollektíván belül a cselekvés valóságos egységének megteremtéséhez, az össz- vállalati és ezen keresztül a népgazdasági érdekek tényleges érvényesítéséhez. így van ez megyénk üzemeinek döntő többségében, elsősorban a nagyvállalatoknál. A feltételek kialakítása A Társadalmi Szemle oldalain folyó vita résztvevői között éppúgy, mint társadalmunkban teljes az egyetértés abban, hogy országunk társadalmi-politikai viszonyai kedvező feltételeket nyújtanak az üzemi demokrácia továbbfejlődéséhez. De az eszmecsere szinte minden résztvevője rámutatott, hogy az általános feltételek mellett nem kevésbé fontosak a helyi körülmények. „Az, hogy egy demokratikus fórumnak, részvételi formának van-e tartalma, és milyen tartalma van. elválaszthatatlan a vállalat, a munkahely konkrét viszonyainak összességétől” — hangsúlyozta a vita egyik résztvevője. A hozzászólók ebből kiindulva nagy figyelmet szenteltek annak a kérdésnek, milyenné kell formálni a vállalati szervezetet, az irányítás, a dönté? rendszerét, a termelés és a gazdálkodás rendjét ahhoz, hogy a dolgozók ne csak formálisan, hanem valóságosan részesei lehessenek a vezetésnek. Ennék a feladatnak sok eleme, tényezője van, amelyek a vállalat nagyságától, jellegétől, feladatkörétől függően helyileg eltérőek. Általános elvnek tekinthető a belső irányítási mechanizmus olyan meghatározása, amely az alsóbb vezetési szinteknek is megfelelő jogkört és felelősséget biztosít., Nem kevésbé lényeges a döntési jogkör egyértelmű szabályozása, az egyes testületek, fórumok szerepének, rendeltetésének világos meghatározása, a tervezés, a belső elszámolás, az ellenőrzés célravezető rendszerének kialakítása. Az eszmecsere egyik fontos következtetése volt, hogy mindenütt meg lehet találni azokat a formákat és kereteket, amelyek a helyi körülmények között optimálisan biztosítják mind a hatékony gazdálkodást, mind pedig a dolgozóknak az irányításban történő részvételét. Természetesen semmilyen irányítási rendszer sem küszöbölhet ki minden ellentmondást, ezt irreális lenne elvárni. A cél olyan feltételek és körülmények kialakítása, amelyek között ezek az ellentmondások a lehető leggyorsabban és legeredményesebben oldhatók fel. A szubjektív tényezők Az optimális feltételek és körülmények kialakítása nélkülözhetetlen. Enélkül az üzemi demokrácia kibontakoztatása jámbor óhaj vagy üres szólam maradna. Azonban csak az objektív tényezők nem elegendőek. Az eszmecsere több résztvevője figyelmeztetett: tévedés lenne azt gondolni, hogy az érintettek eleve örömmel fogadják az irányításban való részvétel lehetőségét és azonnal élnek is vele. Valójában ehhez fel kell kelteni az igényt, s ez nem is olyan egyszerű. A beosztottak számára ugyanis ez — az egyik cikk szavaival élve — „munkát, többletfeladatokat, felelősséget hoz..., azaz felkészülést, tájékozódást, tanulást tehát időt és energiát igényel”. Mi több nemegyszer igényli konfliktusok, összeütközések vállalását is a vezetéssel vagy más dolgozókkal. Mindezeknek a vállalására csak az késztetheti tömegesen a dolgozókat, ha úgy ítélik meg, hogy a részvétel az említettek ellenére „megéri”, vagyis szavuk meghallgatásra talál, észrevételüknek van foganatja. Ez pedig — a szervezeti feltételek mellett — nem kis részben a vezetők magatartásától, hozzáállásától függ. Ilyen értelemben a vezetők és beosztottak szemlélete, magatartása kölcsönösen hat egymásra, alakítja egymást. Mindkettő formálásában ugyanakor lényeges szerepe van a politikai szervezetek, mindenekelőtt a pártszervezet tudatos nevelő, meggyőző munkájának. Ennek a politikai munkának a tartalma nem utolsósorban annak bemutatása, érzékeltetése, hogy mind a vezetők, mind a beosztottak közvetlenül érdekeltek az üzemi demokrácia érvényesülésében, mert az végső soron jobb feltételeket teremt mind saját feladataik ellátásához, mind pedig az egész munkahelyi kollektíva tevékenységéhez. Ez az érdekeltség objektív tényező, de szükséges tudatosítani, az érintetteket erre ráébreszteni. A Társadalmi Szemlében lefolytatott vita ehhez a tevé- kenységez sok gondolatot, jó „muníciót” adott. Egyúttal az eddiginél sokrétűbben mutatta be azokat a kapcsolódásokat, amelyek egyfelől a szemlélet és magatartás formálása, másfelől a gyakorlati-szervezeti intézkedések és lépések között fennállnak, amelyek figyelembevétele elengedhetetlen az üzemi demokrácia további fejlesztésében. • Gyenes Remekül tegye dolgát... — Egypáran azt mondják: bolond ember, aki szeret dolgozni. Nevetünk rajta egyet, tán még bólogatunk is, pedig nem igaz. Mert azt, amit egy munkás nap mint nap végez, szeretni muszáj. Ügy talál benne örömet, akkor töri magát az egyre jobb és jobb munka végett. Különben meg szenved a műszak alatt, még az is lehet: belebetegszik... Derűs egyszerűséggel mondta ezeket Kakuk Gyula, a salgótarjáni bányagépgyár vasszerkezeti lakatosa- Zömök, erős ember; borostás arcán a mindennapi fejtörés, a gondolkodással végzett munka jelével. Kamaszként került az üzembe, itt tanulta ki a szakmát, s már még egyszer ‘kamasszá serdült volna,. mióta átvette a „segédlevelet”. A szakma fokozatosan vált kedvessé neki, mert az iskola kijártával egy másik vásas- szakmába kívánkozott. De fikarcnyit se bánkódott a másikért, alaposan beletanult a „vasszerkezeti lakatosságba” és idestova tizenhat esztendeje — Jevtusenko címadó szavaihoz igazodván — remekül teszi dolgát. — A jó minőség nagyon fontos. NDK-belieknek állítjuk össze ezeket a szállító- berendezéseket — mutatott a mellettünk ágaskodó be- hemót vasszerkezetre —, s a demokratikus németek nagyon „rámennek” a gyártmányok jó minőségére. Idén már több mindent készítettünk exportra és az átvevők meg voltak elégedve velünk. Ez nekünk mindig jó érzés-.. — Különbséget tesz-e munkás export és belföldi minőség között? — faggattuk Kakuk Gyulát. — Legtöbbször egyformán megdolgozunk mind a kettővel. A minőségnek egyképpen jónnak kell lenni ennél is, annál is, mert a bánya veszélyes üzem, s ha lekerül oda egy rossz gép, nagy bajt okozhat. Legföljebb az a különbség, hogy a külföldre szántakat kívülről jobban szemügyre vesszük, s muta- tósabbra „pofozzuk”. Megkérdeztük Kakuk Gyulától, mit jeleni neki az: magyar minőség. Amint elmondta, odahaza — Vizsláson, ahol két kislánya nevelkedik — úgyszólván minden műszaki cikk (legyen az mosógép, rádió, televízió) magyar gyártmányú. ö maga tehát, nem viszolyog a hazai ipar termékeitől. De —, mint iparunk egyik „bennfentese” — érez-e valamifajta felelősséget azért: milyen híre futamodik termékeinknek földgolyószerte— Az biztos! — vágta rá határozottan. — Fontos, hogy arra törekedjen mindenki: tudásától telhetőén a legjobbat adja ki a kezéből. Természetes, hogy a most fölszabadulok nem tudnak feleannyit se, mint aki tíz éve benne dolgozik a szakmában. De az igyekezetnek mindenképp meg kell lenni, mert az, ha van is, ha hiányzik is, meglátszik a munkán... Kakuk Gyula mutatott egy össze-„heftelt” vaskeretet, aminek a sarkait piros festékkel bemázolták. Elmondta, azért van szükség a festésre, mert ha végül az egész szerkezetet összeállítják, nem marad mód hozzáférni a sarkakhoz, s az akkor soron jövő festés már hiányos lesz: az „eldugott” részeket köny- nyűszerrel kikezdi a rozsda- Ennek veszik . elejét az előzetes bemázolással, ami külpn- ben nincs előírva számukra, egyszerűen azért csinálják, mert a maguk eszével gondolkodva meggyőződésük: így lesz tartós a gyártmány. — Az igazán jó minőség tulajdonképpen a lelkiismeret, tői függ — mondta Kakuk Gyula. — Nem akarom magam dicsérni, de úgy érzem, hogy ez bennem megvan. Nem is az én érdemem. Tapasztalom, hogy bíznak bennem a főnökök,- meg a társaim. Én meg nem akarom eljátszani ezt a bizalmat.. • mól— NÓGRAD — 1978. augusztus 18., péntek 3
