Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-18 / 194. szám

A televízióból jelentjük A jószívű rablók és filozófia Mesevilág a televízió négyes stúdiójában. Mesevilág bár minden olyan kedvesen való­ságos, mintha divatjamúlt kó­rokat idézne fel a rendező és a jelmeztervező valahonnan a múltból, de átszőve mindezt a mese finom atmoszférájá­val. Parányi városka a stúdió­ban. Utcák, házacskák, üzle­tek. És emberek színes, főleg fehér, földig omló ruhákban. A főtéren egy szem villamos. Nem is akármilyen. Valóságos mesevillamos, ahol minden­kinek perecet osztogatnak. Kö­telező az utazás a perecfo­gyasztóknak az egyetlen állo­másig. A városkába tévedő három, kócos, de jószívű rabló: Kasz- per, Jeszper és Jonatán igyek­szik is kihasználni e bőség­forrást, többször is felugranak ■ a villamosra. — Az a fontos, hogy végre jóllakunk — rikkantja egyi­kük. Csakhogy Kardamom város­ka lakói nem tűrik a rendet­lenséget, hát még a csalást! — Kifélék, mifélék az urak és mi járatban Kardemomban, — harsogja gyanakodóan Basztian a derék rendőr! kában Pogány Judit, mint a derék Basztián rendőr tv-Já­tékbeli felesége. A rablókról azonban kiderül, hogy civil­ben zenészek, és kedves, ió- szándékú emberek. Csakhogy ellopták hangszereiket és sem­mijük sincs. Ezért kezdenek lopni a városkában. Minden­hol ellopják azt, ami felesle­ges, egy teáskannát, egy törül­közőt ... Aztán berendez­kednek a városszéli barlang­ban. Ez lenne hát az abszolút jó városka! — Egy fiú és egy lány To­mi és Kamamilla azonban szeretik egymást. A három rabló működése akadályozza szerelmüket, mert Zsófi néni az egyetlen boldogtalan asz- szony elküldi a lányt a város­ból. A fiú tehát elfogja a rab­lókat. Börtönbe vetik és beve­szik valmennyiüket a városi zenekarba. — Milyen gondolati magja, filózófiája van a jó város me­séjének? — Főleg az, hogy bár min­denütt rendnek és törvénynek kell lennie, abszurdum az, ál­landó tartós boldogság. A tv­mesejátékból sugárzik a fan­tasztikus boldogságvágy. A mesének a vége már elvont, de a valóságra figyelmeztető. A meseváros lakói kivonulnak az erdőbe. — Valóban az elvágyakozás világa ez a minden csupa jó város. — vélekedik Basztián rendőr is azaz Vajda László. A három rabló azonban hely­rebillenti az egyensúlyt, az életet, hiszen ebben a város­kában még egy rabló-pandúrt sem lehet jóízűen eljátszani. Ez a mese filozófiája. — Zenés mesejáték? — Sok, sok dallal. Minden­kinek jut egy-két song, mond­ja Pogány Judit. — A Darvas Ferenc által komponált dalok dallamos gyöngyszemek. A beszélgetésnek vége. Gaz­dag Gyula rendező utasítja a színészeket, hogy foglalják el helyüket. Kezdődik a felvétel. S a jószívű rablók (Ács János, Lukáts Andor, Dörner György) dalra fakadnak: „Ha majd a város elpihent lés itt az é;, a néma csend/ dologhoz lát, há­rom hű zsivány/ Kaszper, Jeszper és Jonatán. Szémann Béla Azért jöttünk Kardemomba, mert úgy hallottuk, hogy ez a legbékésebb város a világon — mondja Jonatán. Mai lévéajánlatunk Valóban a rend városa! Ez kiderül néhány perc múlva Basztián rendőr énekéből is. „Én a kardemoni Basztián /Jó rendőr vagyok/. Jónak len­ni azt hiszem, szép dolog/... mert én a rendet kedvelem. Csakis / azt kedvelem!” A rend városa, a mesék vá­rosa, amely filozófiai mélysé­geket hordoz. — Egy elképzelt, nem léte­ző kisvárost írt meg a svéd Thornbörn Egner, Tarbay Ede átdolgozásában. Lakói keve­sen vannak, majd kivétel nél­kül elégedettek és boldogok. Közéjük téved be a három rabló, — meséli a stúdió sár­ii, 25: „Az utolsó huszár". A Barátom a ló című soro­zatban francia—magyar kop­rodukcióban készült film fel­eleveníti a huszárok rohamát, amelyet ma már csak Kosztü­mös filmekben lehet látni, hi­szen az ötvenes években a magyar néphadseregben vég­leg megszűnt a könnyűlovas­ság, a huszárság. „Az utolsó huszár” ma Bábolnán dolgo­zik,xs vezeti a lovak és lova­sok kiképzését. A huszárlovak közül a ma­gyaroké volt a legjobb, a leg­gyorsabb — így vélekednek ma is. A mai lovaglás sokféle kívánalmának is megfelelnek e huszárlovak utódai. Bábolnán tanúi lehetünk e lovak nevelésének, tanításá­nak. Egyik kezelőjük mondja: „A becézésnek, babusgatásnak nincs értelme, a határozott, céltudatos munka a fontos”. A nagyszerű ménesben ma a leg­jobb lovasok foglalkoznak a lovak kiképzésével. Sok szép felvétel mutatja be a lovak itteni életét. De tanúi lehetünk a különféle lovasbravúroknak is, amelyek magas fokú ügyes­séget kívánnak lovastól és ló­tól egyaránt. H. Hart a Lajos: T*. Szerkesztő emlékezetes esetei (4.) (Z- Szerkesztő a gyárudva­ron megy. Körülötte teher­autók, az udvaron emeletes magasságban tárolt vasrudak, nyitott ajtók, mögöttük ter­melő üzemrészek. Zúg a gyá­ri zaj. Z. Szerkesztő egy pa­nelépület, az öltözőépület lép­csőházában megy felfelé. A lépcsőházi falakon kézzel fes­tett plakátok, az egyiken egy sepregető ember, és a felirat: „Vigyázz a tisztaságra!’’ Z. Szerkesztő megnézi a plaká­tot, megtorpan, majd megy tovább.) Cigánylány (szép, IS éves, munkaköpenyben, gyári öl­tözőben, öltözőszekrények és Z■ Szerkesztő előtt mozdu­latlanul, némán áll, néz elő­re.) Z. Szerkesztő: Ha megkér­ném, énekelne nekem? Cigánylány: Jííséret nélkül, Itt? Z. Szerkesztő: Itt. Cigánylány (körülnéz, üres az öltöző.) Hát éppen lehet (Krákog, pózba merevedik, majd bejelenti): Tűzpiros vi­rág (Hamisan. hosszan éne­kelni kezd-) Tűzpiros virág volt minden csókod kedve­sem, Lépteid nyomát mind­hiába keresem... (A hangja mutáló, elviselhetetlen, Ti­száivá magát énekel. Amikor véget ér az énekszám — kis csend után szólal meg.) Mást is tudok. (Ismét krákog, ismét pózba merevedik, és bejelen­ti a következő számot.) Kis­lány a zongoránál- (Énekel.) Kislány a zongoránál, fehé­rebb az orgonánál, olyan szépen játszotta a Liszt-rap­szódiát. . . Z Szerkesztő: Miért akar akarok. Apám akarja. (Kis szünet.) Nézze, itt minden a társbérlő miatt van- Mert az azt mondta, egyszer, hogy minek énekelek mindig ott­hon, nincs hangom és ezért apám a macskáját ki akarta tetetni, de nem sikerült, és most, hogy azt mondta az igazgató, hogy nem énekelhe­tek, feljelentette az igazgatót. Z. Szerkesztő: Nem értem egészen pontosan. (Kis szünet.) Cigánylány: Kérem, ne­künk van egy társbérlőnk, egy öreg néni. Az mindig hal­lotta, hogy énekelek. Egyszer azt mondta apámnak. so­sincs csend ebben a lakásban, minek énekel a lánya, ami­kor nincs is hangja, csak az embert idegesíti- Apám csak énekeltetett, egy énektanárt is felfogadott, odajárt hoz­zánk, mert apám azt akarta, azt mondta, hogy taníttat, még művész lehetek. Ez meg azért volt, mert apám öccsé- nek a fia híres cigányprímás, a külföldet járja, volt már Amerikában is, meg még Ka­nadában is zenélni az ott élő magyaroknál és ' hazahozott egy Mercedes autót és apám­nak nincs fia és ezért engem énekelni taníttatott és ezért nagyon megharagudott arra a nénire, a szomszéd nénire, és mert mást nem tudott ten­ni, mert annak a néninek macskája van és az mindig nyávog, ' feljelentette a ta­nácsnál, ki akarta tetetni a macskát, de a tanácstól nem tették ki. mert azt mondták, macska lehet a lakásban, és azóta nagyon haragszik az öreg nénire és hogy most az igazsa^ó úr is azt mondta, t’ogv nincsen hangom anám őt is feljelentette. (Csend, a lány szerencsétlenül, mozdu­latlanul áll.) (Z. Szerkesztő a panelépü­lettől, az öltözőépülettől visz- szafelé halad a gyárudvaron, majd megáll, körülnéz, és el­indul az egyik üzemcsarnok nyitott ajtaja felé.) Műszerész: (a zúgó üzem­csarnokban indulatosan ha­donászik egy munkapad és egy fúrógép között-) Mit mondjak?... Hegedűművész­nek kellett volna lennem!... De nem volt hozzá módom, hogy taníttassanak. •. Hogy éltem én, kérem! Dolgoznom kellett. Mindig dolgoznom. De amikor egyszer egy évig nem dolgoztam, hanem hege­dülni jártam esküvőkre, be­vittek a rendőrségre, és meg­akadályozták, hogy tovább hegedüljek. Z. Szerkesztő: Miért vitték a rendőrségre? Műszerész: Ó, maga ezt el sem. tudja képzelni? Hát ma­ga ilyet még nem is hallott? Hogy az nem munka. Nincs hozzá engedélyem. Z- Szerkesztő: Aztán mi történt ? Műszerész: Elmentem fi­nommechanikai műszerész­nek. Mert, hogy finom mun­kára, mert, hogy finomak le­gyenek az ujjaim, ne men­jen tönkre a kezem, finom maradjon a hegedüléshez. De hiába hegedülök. Nincs pro­tekcióm nekem és így nem vesznek be egy bandába se. És így meg állandóan csak dolgozok, csak fúrok, fúró­gépen dolgozok. Ezt tudtam elérni. Ezt tudják nekem nyújtani a népi demokráciá­ban. Z- Szerkesztő: Maga miért lázad minden ellen? Műszerész: Mert évek óta csak a fúrógép mellett ál­lok, és fúrok, ezt tudták ne­kem nyújtani. Z. Szerkesztő: Mit tett azért, hogy más legyen az élete? Műszerész: Hogy-hogy mit? Z. Szerkesztő: Miért nem tanult, ha már nem lehetett művész? Műszerész: Nincsenek ne­kem ahhoz idegeim. nézze meg. hogy remeg a kezem. (Remeg a keze. Remegteti ) nurna -mpVolni? 'Cigánylány: Én? Én nem 4 NóGRÁD - 1978. augusztus 18., péntek Vidróczki az Agrián Farkas Ferenc daljátéka az egri várban Vidróczki Márton és édesanyja jelenete (Farkas Éva, Begá~ nyi Ferenc). A híres betyár szerelmese, Kiss Anna (Pittl Katalin). Az utóbbi másfél évtized­ben heve ,i szomszédvárunk, Eger is beírta nevét nyári szabadtéri színjátszó helye­ink sorába. Az Agria-játékok az idén fennállásuk negye­dik évébe léptek, s szervezői — a város irányítói, a szín­padi rendezők — következe­tesen valósítják meg azt a koncepciót. amelyet három évvel ezelőtt kialakítottak, amelynek első „termékeit” 1975-ben láthatta a várbeli gó­tikus palota előtti szabadtéri színpad érdeklődő közönsége­Eger és a művészek arra szövetkeztek, hogy régmúlt irodalmunknak az újkorban sosem játszott alkotásait szín­padra állítsák, s a szükséges átigazításokkal élvezhetővé tegyék napjaink embere szá­mára is. Az Agria ’78. nézői öt da­rab előadásait láthatták júli-' us—augusztusban. Romhányi József rendezésében került színre Simái Kristóf: A sze­relem-féltők című írása, is­meretlen magyar szerző késő reneszánsz kori drámája a Constantinus és Victoria (Szir­tes Tamás rendezésében), a Noé galambja, amely Bethlen Miklós önéletírása alapján készült Nemeskürty István feldolgozásában, S ez utóbbi­hoz hasonlóan ősbemutatónak számított Madách Imre: Fér­fi és Nő című darabja, me­lyet Romhányi László ren­dezett. Farkas Ferenc Vid­róczki című romantikus dal­játéka egészítette ki a bemu­tatók sorát. A főszerepekben országos hírű iriűvészek mu­tatkoztak be: Juhász Jácint, Inke László, Pécsi Ildikó, Bánffy György, Szabó Gyula, Psota Irén, Lehoczky Zsuzsa, Körmendi János —, hogy csak néhárfy remek színészün­ket említsük. A várbeli játékokat telt ház esetén több mint ezer ember tekintheti meg egyszerre. S ez önmagában is sokat mon­dó. Nem beszélve arról, hogy Egernek a nyári időszakra minden egyes alkalommal si­kerül sajátos, csak rá jellem­ző színházi élményt, látvá­nyosságot produkálni. Olyat, amely különbözik a legna- gyobbtól, Szegedtől, Gyulá­tól, vagy a Zala megyei eger- szegi estéktől. Ily módon, nem kíván különösebb jós­tehetséget a feltételezés, hogy az Agriának még hosszú évekre lesz mit produkálnia, mivel felhívnia a közönség figyelmét * Az idei Agria-játékok a két ősbemutatón kívül egy a ko­rábbiaktól merőben más elő­adással, igazi meglepetéssel szolgáltak. Első alkalommal mutattak be az egri várban operát: Farkas Ferenc zene­szerző és Innocent Vincze Ernő szövegíró romantikus daljátékát. A Vidróczki nem ismeret­len a zenekedvelők táborá­ban- Kamaszkorom egyik kedves rádiós emlékeként tar­tom számon. Először ugyanis Farkas és Innocent Vincze művét a rádióban hallgathat­tuk. Az Eger város vezetői­nek felkérésére készült — ak­koriban még zenés ballada­ként emlegetett — mű né­hány évvel később aztán megszólalt a szegedi szabad­téri játékokon is, majd most, harmadszor itt, Égerben, ahonnan tulajdonképpen megvalósításának ötlete szár­mazott Három bemutató — három változat. Amint Farkas Fe­renc nyilatkozta, valamennyi bemutató előtt többé vagy ke­vésbé átdolgozta eredeti anyagát, s egyre inkább kö­zelítve a zenés balladától a ma világszerte népszerű mu­sicalformáig, mint amilyen például a televízióban filmen nemrégiben láthatott West Side Story vagy a La Mancha lovagja volt. Ismerve a rádióhangjáté- kot, úgy érezzük, hogy az át­dolgozás hasznára vált a mű­nek. Zeneileg érdekesebb, értékesebb lett, s a szerző muzsikájába remekül építi be a mátrai táj folklórját, szé­lesítve ezzel a befogadók le­hetséges körét. Az ismert dalok, dallamok kitűnő éne- 1 keséink ajkán csendü’nek fel. A címszerepet Begányi Ferenc énekli, aki nemcsak hangban felel meg a követel­ményeknek, hanem megjele­nésében és játékával is elénk varázsolja a Mátra híres be­tyárját, akiről a felvidék né­pe legalább annyi csodálatos történetet ismer, mint ameny- nyit az alföldi ember a Mó­ricz által megírt Rózsa Sán­dorról. Remek teljesítményt nyújtanak a többiek is. A népes énekesi gárdából külö­nösen kiemelkedik a Vidrócz­ki édesanyját megformáló Farkas Éva, a legendás be­tyár parasztlány-szerelmét alakító Pitti Katalin, a ne- meskisasszor.yt megszemé­lyesítő Kovács Ili, valamint a halálos ellenfelet életre keltő Marczis Demeter, a pandúrparancsnok. Mikó András, az Operaház főrendezője kitűnő munkát végzett társrendezőjével, Cse- mer Gézával. A rendelkezé­sükre álló hatalmas színpa­dot ügyesen népesítik be a szereplőkkel, jól mozgatják színészeiket. S hazai színpad­jainkon mindenképpen bátor­ságnak tűnik — noha az olasz operákban meghonoso­dott gyakorlat —, hogy a hi­vatásos művészek mellett amatőrökkel is dolgoznak- A zenei kíséretet az egri szim­fonikus zenekar látja el, a tömeg jelenetekben az építők Heves megyei kórusa és a gyöngyösi Vidróczki néptánc­együttes szerepel. Közel sem amatőr fokon. A Vidróczki ötlete Eger­ben született, s születése után húsz évre el is érkezett a patinás városba. Némi ke­rülővel, de talán most a leg­tisztábban, a leginkább szív­hez szólóan. Vidróczky csatát nyert az egri várban, s emberek szá­zai tapsoltak győzelmének. Sulyok László Leonyid Gajdar filmje a Revizoiból A Revizor új változatával hívta fel a nézők figyelmét magára Leonyid Gajdar, az ismert szov­jet filmvígjáték-rendező. A darab az állandóan játszott klasszikus művek közé tartozik. Igen érde­kes ismét találkozni Gogol hősei­vel a filmvásznon. Váratlan meg­oldások, frissesség, excentrikus lá­tásmód és viharos temperamen­tum jellemzi a rendező ez újabb filmjét is. Az Inkognitóban Pétervárról cí­met kapta a film. A szereplők mindannyian híres szovjet színé­szek, csupán a Hlesztakovot ala­kító leningrádi színész, SzergeJ Migicko jelenik meg először a filmvásznon. Az Inkognitóban Pétervárról cí­mű film folytatja a szatirikus írók, Ilf és Jevgenyij Petrov, Mi­hail Bulgakov, Mihail Zoscsenko műveinek eredeti interpretációja sorát. Gajdart gyakran a komédia hű lovagjának nevezik: már húsz éve dolgozik ebben a műfajban. Első filmjét 1958-ban, közvetlenül fő­iskolai tanulmányainak befejezé­se után forgatta. Következő film­jei már nemzetközi sikert aratUMfe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents