Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

A kettőt együtt Komikus helyzet: a nagyvállalat közgaz­dasági főosztályának vezetője — vendége tu­dakozódását kielégítendő — titkárnőjétől be­kéri a cég középtávú tervét. Hosszú idő telik el, mire megjelenik a vaskos, bekötött irat­csomóval a munkatársa. Nem találtuk — mondja. S való igaz, jó mélyen pihenhetett valamelyik szekrény gyomrában, mert a la­pok közül por száll fel, amikor a nagy gond­dal készített, de már régóta nem használt iránytűt kézbe veszi a főosztályvezető. Egyedinek, de még úgy sem mosolyogtató- nak ható tapasztalatunkat különböző, széles kört felölelő vizsgálatok tágítják meglehető­sen általánossá: a vállalatok egy, nem jelen­téktelen csoportjánál a középtávú és az éves tervezés között semmiféle szerves kap­csolat nincsen. Az Országos Tervhivatal mel­lett a tárcák is ezt voltak kénytelenek meg­állapítani, amikor arra kerestek választ, a termelőegységek tervezőmunkája mennyiben támaszkodik a rövid- és a hosszú távú prog- mokban foglalt célokra, feladatokra. A döntő súlyt a rövid távra szóló teendők adták, s amit öt esztendőre jelöltek meg a tervezők, az úgy mellékesen került szóba, mint ami van, de nem kell különösebben törődni vele. Leírjuk, mielőtt mondandónk félreérthe- tővé válna: egyetlen tervet sem helyes szent- írásként kezelni. A tervezésnek mindenkor számolnia illik bizonytalansági tényezőkkel, s ha ezek némelyike a gyakorlatban testet ölt is, nem dől össze a világ. Olyannyira nem, hogy papír és valóság összevetéséből hasznos tapasztalatok serege származhat, alapként a következő időszak terveinek kidolgozásához. ‘Ott azonban, ahol az öt esztendőre készített program fiókban pihen, semmiben sem befo­lyásolja azokat, akik tizenkét hónap felada­tait határozzák meg, aligha jutnak hozzá az értékes tapasztalatokhoz. Ezeken a helyeken lesz ilyen papír is, meg olyan papír is, csak éppen az összhang sikkad el a léptek ritmu­sánál, s örökösen homályba vész az, aminek világosnak kellene lennie. Magyarázat: mindig az áll előtérben, ami egy-egy évre szól. Igaz. A kovács is mindig egy láncszemet készít, de úgy, hogy az össze­illeszthető legyen a többivel. Nem érheti olyasfajta meglepetés, hogy ahány szem, any- nyiféle, nagyságra, vastagságra, szakítószi­lárdságra. Miféle láncot állíthatna össze ilyen szemekből?! Magyarázat: a középtávú terv jó néhány eleme elvesztette időszerűségét, mert változtak a feltételek, a körülmények. Igaz. A változások, a terv és a valóság elté­résének okaiból azonban fontos következ­tetések vonhatók le, válaszok a miértre, a hogyanra. Pontosan a középtávú és az éves program viszonyítása eredményezhet harmó­niát, mert előbbi azt mutatja, hová, utóbbi pedig azt, miként igyekszünk oda. Törvényszerű volt a már említett vizsgá­latoknak az a megállapítása, hogy a dinami­kusan fejlődő értékesítésüket nagy tempó­ban növelő vállalatoknál folyamatosan ösz- szevetik a középtávú és az éves tervek rög­zítette feladatokat, s ötéves programjukat rendszeresen aktualizálják, azaz újabb előre­tekintéssel egészítik ki. A piaci sikereket eze­ken a helyeken a szóban forgó módszeres­ségnek köszönhetik, hiszen közhely: straté­gia és taktika egységet alkot. Fényt derített a vizsgálódás arra is, hogy míg a jelzett cé­geknél a tervezett és a tényleges eredmények eltérése túlnyomó részben pozitív előjelű, addig a többi vállalatnál ennek éppen a for­dítottja az igaz. Nem véletlenül. A vállalati középtávú tervezés alapossága és folytonos­sága ugyanis alapfeltétele a rögtönzések, az ismétlődő zavarok, a semmi sem drága ala­pon történő „tűzoltások” elkerülésének. Az így tervezők papíron szűrik ki azt, amit mások a bőrükön kénytelenek érezni. A két programot együtt fogják kézbe, úgy indulnak útnak, évről évre. Célba is érkeznek. V. T. Segít az ipari tv Ä varsói ipari televízió­rendszerek üzemében külön­böző rendeltetésű ipari beren­dezéseket és rendszereket hoz­nak létre. Ezek egyre széle­sebb felhasználója az ipar, a bányászat, a kohászat, az egészségügyi szolgálat, az ok­tatás, a kereskedelem. A sziléziai orvostudományi egyetem szemészeti klinikáján például 2 műtőben az ipari tv-rendszert összekapcsolták a műtő mikroszkópjával. így a szemműtétek összetett folya­matát több szakember, vala­mint a hallgatók kísérhetik fi­gyelemmel. Ugyancsak a mű­tétek megfigyelésére szolgál a varsói reumatológiai intézet­ben felszerelt tv-kamera, ame­lyet a műtőasztal fölött egy árny nélküli lámpába szerel­tek be. Az ipari tv-t sok he­lyen alkalmazzák az intenzív osztályokon is. Több éve már nagy meg­elégedésre működik a lengyel ipari tv-rendszer a moszkvai Kreml központi klinikájának fertőzőbeteg-osztályán. A több csatornás pályák nemcsak a betegek megfigyelését, hanem a látogatók velük való beszél­getését is lehetővé teszik. Ugyanezen rendszer segítsé­gével a beteg bekapcsolódhat a tornaműsorba, hallhatja a rádió adásait, és nézheti a tv-műsorokat is. A rendszer előnye, hogy összekapcsolható az automatikus ellenőrző or­vosi készülékekkel, így bár­mikor tetszés szerinti távol­ságból mérhető a beteg hő­mérséklete, pulzusa, vérnyo­mása. A nemrég üzembe helyezett „Katowice” óriás kohóműben ez idáig több mint 120 tv-ka- mera segíti a kohászok mun­káját. A kohászatban alkal­mazott ipari tv felhasználá­sának egyik érdekes megoldá­sa a vastag falú, nagy átmérő­jű csövek hegesztésének ellen­őrzése és vezérlése a tv-ka- merák segítségével. Az oktatást segítő didakti­kai tv-rendszerek működnek már több lengyel közép- és felső fokú iskolában. Ezek a rendszerek a többi között a didaktikai stúdióból és az ún. tv-központból állnak. A magyar hűtőipar székesfehérvári gyára tízezer tonna áru befogadására alkalmas hűtőh ázzál gyarapodott. Az új egy­ség már próbaüzemei. A képen: Az új létesítmény belső tere. Csökkent a „bajtermés” Kevesebb dolgozót ért bal­eset a ZIM salgótarjáni gyá­rában az idén, mint tavaly az első hat hónapban. Ebben az évben ötvenheten szenvedtek három napon túl gyógyuló sérülést: vagyis tizenöttel ke­vesebben, mint 197? azonos időszakában. A helyzet javu­lását több tényező segítette. Furcsa módon a létszámhiány a balesetek szempontjából jó irányban hatott. A műszaki vezetők a további csökkenés elkerülő éré nagyobb figyel­met fordítottak a megelőzésre. A felsőbb vezetés is több sze­rencsés intézkedést tett: el­rendelték a veszélyforrásul szolgáló gépek és berendezé­sek folyamatos vizsgálatát, a technológiák és a szerszámok védelmi szempontból való el­lenőrzését. Szemügyre vették az egyéni védőfelszerelések hatásfokát, bevezetik az alu­mínium szövésű védőkesztyűk használatát. Élénkebb volt az ellenőrzés az első fél évben: hatszor tartottak munkavé­delmi körszemlét, s nyolcvan­szor intézkedtek a hiányossá­gok kiküszöbölésére. A figye­lemfelkeltés is erőteljesebbé vált: filmvetítésekkel, szem­léltető eszközök használatával tették érdekesebbé, hatéko­nyabbá a munkavédelmi elő­adásokat. Több gondot fordí­tottak a vizsgák rendszeressé­gére: 426 dolgozó vizsgázott az idén, közülük 263 fizikai mun­kás : targoncás, villanyszerelő, hegesztő stb. A jó eredmények mellett gondokkal is meg kellett bir- kózniok a gyáriaknak. Elkez­dődött az öntöde rekonstruk­ciója, amely a termeléssel együtt zajlik, s így nagy össz­hangot követel az építők, s az öntödeiek között. Még min­dig akadnak, akik nem értik meg, hogy az előírásokat a sa­ját érdekükben kell betarta­ni. M. I. Mátrától a Cserhát völgyén át Elszántan a termés betakarítására... Alapi Mihály mezőőr: nehéz feladat előtt állnak az aratók. Amikor a terméskilátások­ról esik szó Ecsegen, így szok­ták mondani: „Ropog a határ a termés alatt...” Ezzel azt fejezik ki, hogy nagyon jó termés várható- Mi pedig te­gyük hozzá: ha maradéktala­nul be tudják takarítani, ami megtermett. A mezőgazdasági dolgozókat most ez foglalkoz­tatja leginkább. Reménytelen­ség, kétségbeesés nincs se­hol. Inkább a körülmények­hez való igazodás, az elszánt­ság, hogy leküzdik az időjá­rás okozta nehézségeket. Bo- zsik Béla, a litkei tsz elnöke, megmutatta egyik búzaföldjü­ket. Teljesen lefektette a vi­har a termést. Felvert rajta az úgynevezett „ragadvány” fű, a gépek legnagyobb el­lensége, mert aratás közben felcsavarodik a gép forgóré­szeire. Az elnök azt mondta „Majd leszedik róla. De még­is learatunk- Igaz, tovább tart az aratás a tervezettnél, de elvégezzük a feladatot-..” Hasonlóképpen nyilatko­zott Hanzelik Ferenc, a ka- rancssági tsz elnöke is. Az utóbbi évek legjobb termése elé tekintenek. Az időjárás őket Sém kímélte, de ez nem rontotta el az optimizmusu­kat. Ellenkezőleg, szilárdan eltökélték, hogy betakaríta­nak minden termést. Az em­berek is erre tettek fogadal­mat. ára készen 1979-re készülnek A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben már folyik az az országos felmérés, ami a vál­lalat 1979. évi értékesítési tervéhez szükséges. A válla­lat kereskedelmi főosztálya levélben kereste fel a hazai felhasználókat, hogy felvilá­gosítást kapjanak a termék- és méretcsoportonkénti igé­nyekről. A vállalattal kap­csolatban álló partnerekhez eljuttatott felmérő ívek jú­lius közepéig érkeznek visz- sza a kohászati üzemekbe, ahol ezután ezeket összesítve — s a vállalat termelési ka­pacitása függvényében — ál­lítják össze a jövő évi terme­lési és értékesítési tervet. Noha a kohászati üzemek — az eddigi gyakorlathoz ha­sonlóan — maximálisan tö­rekszik a hazai igények ki­elégítésére, nem valószínű, hogy az igényfelmérő íveken beérkezett kívánságokat tel­jes egészében ki tudja elégí­teni. Ennek a visszajelzése azonban lehetőséget nyújt a partnereknek, hogy igényük kielégítésére más lehetőséget keressenek. — De felkészültünk, és megoldjuk a feladatunkat-.. A mezőőr, Alapi Miklós, már egy kissé borúlátóbb. Azt mondta, hogy ő naponta vé­gigjárta a határt. Őrködik a Nagy- és a Kis-Cseren, a Bo­gácsin, ahol búza vár aratás­ra. — Nagyon megkavarta a szél a kalászt. Nehéz lesz ben­ne a munka... De később, amikor a Nagy- Cseren az őszi árpát mutatta, amely állta a vihart és nem dőlt meg jelentősebben, fel­Olyan a hangulat a tsz- ben, mint seregben a csata előtt. Elszántak a mucikéra, de okosan, mindent megfon­toltan készítenek elő. Ka- zinczi Jánosnak, a tsz elnö­kének az az álláspontja: Ecsegen nagy a terméskilátás — Nyugodt, megfontolt munkára van szükség, hogy az országnak minőségi gabo­nát adhassunk. Hétszáz hektár búza, ket­tőszáz hektár őszi árpa, kö­zel kilencven hektár repce vár betakarításra. Az már biztos, nagyon jó a terméski­látás. Csak nehéz lesz levág­ni. A Bámelon és a Templom­dűlőn kezdenek. Vita volt ar­ról hogyan: rendre, vagy ne rendre vágjanak. Azok győz­tek, akik a rendre vágást választották- Indokuk, hogy a ledőlt gabona füves, csak így tudják veszteségmentesen be­takarítani. Azt mondta az el­nök: — Két hét késésben va­gyunk. Az aratás is tovább tart, mint máskor, de nem ez a fontos, hanem az, hogy hi­ánytalanul a magtárba kerül­jön a termés. .. A magtárak is készen áll­nak a termés fogadására. Es ami a legfontosabb, készen áll a szárító. Nem okoz nekik A megyében mindenütt ug­rásra készen állnak az ara­tók. A hangulatukból ítélve arra lehet következtetni, hogy az idén is megbirkóz­nak a nyári időszak legna­gyobb munkájával, a jövő évi kenyérnekvaló betakarí­tásával. A pásztói járásban a kalá­szosok érése a legelőrehala- dottabb. Szépen sárgállanak már a földek. Még akkor is, ha a kalászosok nagy része a földön fekszik. A pásztói tsz- ben minden készen áll az in­dulásra. Éppen a napokban a szurdokpüspöki tsz vezetői­vel egyetemben az üzem ve­zetői határszemlét tartottak, melyre hivatalosak voltak a csehszlovákiai prievidzei já­rás mezőgazdasági szakem­berei is. Szép a határ — ál­lapították meg — jók a ter­méskilátások, de nehéz aratás elé tekintenek. A Tepkén, a műszaki ága­zat telepén a kombáj nosok is tisztában vannak ezzel. Bagó József kombájnos mondta, hogy hét esztendő óta nem volt ilyen nehéz aratás, mint várható az idén. Egy kis eszmecsere az aratási kilátásokról Ecsegen. Kazin- czi János tsz-elnök a kombájnosokkal és szerelőkkel be­szélget. f§ gondot tehát, ha nedves a szem. A szárító éjjel-nappal üzemel­Bizakodó a hangulat Ecse­gen. A kombájnosok: Ván- dornyik József, Vándornyik Attila, Kaszás István, Válóczi László, Kapuszta Sándor, Sze­keres Gyula, Tolmácsi Mi­hály. Imre Károly kipróbált gépvezetők és szerelők. Most rajtuk a sor. Csak jöjjön a jobb idő! Magyarnándor segít A termelőszövetkezet elnö­ke, Papp László azt mondta, hogy még van néhány hét az aratás megkezdéséig. A gé­pek viszont készen állnak Hasznosításukat határozták el, amikor a Jászberényi Ál­lami Gazdasággal kötöttek egyezséget. Leküldik az Al­földre a kombájnokat, és ami­kor Nándorban is eljön az aratás ideje, akkor az Alföld­ről feljönnek a gépek. Így kí­vánják meggyorsítani a ga­bona betakarítását. Egyéb­ként a napokban — ki tudja már hányadik alkalommal — határszemlét tartottak a tsz vezetői. A kalászosok érésfo­kát vizsgálták, ahová magá­val vitte a tsz elnöke a köz­ségi tanács elnökét is, hogy lássa, milyen nehéz feladat előtt állnak Magyarnándor- ban az aratók­B. Gy. Papp László, a magyarnán- dori tsz elnöke: mielőtt be­érik a gabonánk, az Alföldre megyünk aratni. derült az arca. És akkor azt mondta, hogy a növényter­mesztőknek jobban oda kel­lett volna figyelni, hogyan adagolják a hatóanyagot, mert az elhízott kalász nem tud el­lenállni a szélnek. Ebben bi­zony neki igaza van- De ki tudja, a mezőőrt meghallgat­ják-e a szakemberek? NÓGRÁD — 1978. július 13., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents