Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

jráTvavátaf*1áaról Több út van előttem... A VAKÁCIÓ ELSŐ HÓ­NAPJA még sok izgalmat tartogatott azok számára, akik általános vagy középiskolai tanulmányaik végeztével to­vábbtanulásra jelentkeztek. A felvételi vizsgák eredmé­nye természetesen nem az utolsó napok „hajrájától” függ. Sikerre csak azok számíthatnak, akik folyama­tos tanulással, tudatosan ké­szültek valamely pályára. Az elhamarkodott döntések, öt­letszerű pályaválasztások még sikeres vizsga után is sok bosszúságot okoznak. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek többsége helytele­nül ítéli meg képességeit, pá­lyára való alkalmasságát, nem ismeri eléggé lehetőségeit. Sokszor a szülő is tanácsta­lan, vagy elfogult csemetéjé­vel szemben. A szülők és a gyerekek pá­lyaválasztási problémáin hi­vatott segíteni a pályaválasz­tási tanácsadó intézet. Me­gyénk valamennyi oktatási intézményében dolgoznak pá­lyaválasztási felelősök, akik megfelelő ismerettel rendel­keznek az egyes szakmák, is­kolatípusok választékáról, a pályaalkalmasság követelmé­nyeiről. Munkájukat a PTI módszertani kiadványokkal, folyamatos tájékoztatással segíti. A pályaválasztási fele­lősök közelmúltban tartott továbbképző tanfolyamának egyik előadásán Diósi Jó­zsef, a megyei tanács művelő­désügyi osztályának főelőadó­ja, a középiskolai beiskolázás megyei tapasztalatairól adott tájékoztatót. A középiskola megválasztásában fokozott felelősség hárul a szülőkre és a pedagógusokra, hiszen a „legkisebbek a legtanácstala­nabbak”. Ugyanakkor a mindinkább differenciálódó középiskolai oktatás alapve­tően meghatározhatja a gye­rek további útját. Nógrád megyében idén 2795-en végezték el az általá­nos iskolát. Közülük 2633-an folytatják tanulmányaikat. Ez a szám — a demográfiai mélypontról kimozdulva — növekedést jelent. Mindez nem mondható el a nyolcadik osztályt végzettek tanulmányi színvonaláról. A visszaesés különösen a szakmunkásképző intézetekbe jelentkező ta­nulóknál jelentős. Érdekes változások történtek a jelentkezések meg­oszlását illetően. Megcsappant az érdeklődés a gimnáziumok iránt. Megyénkben 390-en kér­ték felvételüket. Ebből 246-an tagozatos osztályokba jelent­keztek. Egyedül a salgótarjá­ni Bolyai Gimnázium bioló­gia tagozata „dicsekedhet” változatlan népszerűséggel, míg a nyelvi tagosatok ke­vesebb tanulót vonzanak, mint néhány évvel ezelőtt. Növe­kedett viszont a szakközépis­kolákba jelentkezők száma. Közel ezren küldték ide je­lentkezési lapjaikat. Ezen be­lül a közgazdasági szakközép- iskolába 206-an pályáztak. Idén kevesebben jelentkez­tek egészségügyi szakközép- iskolába, de csaknem megdup­lázódott a gyors- és gépíró szakra jelentkezők száma. Külön szólnunk kell a ba­lassagyarmati Szántó Ko­vács János Szakközépiskola óvónő tagozatáról, ahol talán a legjelentősebb volt a túlje­lentkezés. Megyénkben ez az egyetlen középiskola, ahol a jelentkezőknek alkalmassági vizsgán is át kell esniük. Az igényeknek megfelelően csak korlátozott számban tudják felvenni a gyerekeket. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a jó tanulmányi eredmé­nyek mellett a jelentkezők a pályához szükséges énektu­dással, kézügyességgel, be­szédkészséggel rendelkezze­nek. Az alkalmassági vizsgán idén 27 jelentkező felelt meg. Közöttük akadt kitűnő tanuló is! A tervezett mértékben emel­kedett a szakmunkásképző in­tézetekbe jelentkezők szá­ma. Bár egyes szakmákon be­lül nagy eltérések mutatkoz­tak. Egyes divatszakmákra, mint például a női szabó, üvegcsiszoló, autószerelő, ka­rosszéria-lakatos, nagy volt a túljelentkezés, ugyanakkor a salgótarjáni 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet ci­pészszakmára, a tervezett 30 helyre mindössze egy tanuló jelentkezett. De hiányszakma a kötő-hurkoló is. Végezetül említést kell ten­nünk azokról a jelenségekről, hibákról, melyekkel évről év­re találkozunk. Még * mindig előfordul, hogy a tanulók mindkét esetben olyan iskola­típust, szakot jelölnek meg, ahol nagy a túljelentkezés, így előfordulhat, hogy egyik helyre sem veszik fel őket. Hasonló gondot okozhat, ha a megjelölt iskolákban egy­időben zajlanak a felvételik. Idén közel kétszázan fel­lebbeztek a felvételi bizottsá­gok elutasító döntése ellen. A fellebbezések többsége azonban Indokolatlan. ese­tenként jogtalan volt. Felleb­bezett például egy tanuló a közgazdasági szakközépisko­lába, noha nem is oda jelent­kezett és természetesen ott nem is felvételizett. A gondatlan tanári munka is sok bajt okozott. Néhány szülővel kitöltetlen jelentke­zési lapot írattak alá, de szám­talan hiányosan kitöltött jelentkezési lap került a kö­zépiskolákhoz, sőt néhány meg sem érkezett, mert „ki tudja hol” elkallódott. AZ ÜJ TANTERVBEN FO­KOZOTT szerepet kap, még tervszerűbb lesz a pályairá­nyítás. Pedagógusok, szü­lők összehangolt, lelkiismere­tes munkája szükséges ahhoz, hogy gyermekeink élete men­tes legyen a vargabetűktől. P. K. Mai tévóajánlatunk ' 21.45: Sztravinszkij: Tűzmadár. A tv zenei klubjának nyilvános adása a zenemű­vészeti főiskola nagytermé­ből. Sztravinszkij, az orosz ze­nei élet egyik legnagyobb hatású egyénisége. A Tűzmadár című balett­zenét Szergej Gyagilev. az orosz balett nagyhírű veze­tőjének megbízására írta a század elején a fiatal zene­szerző. A táncjáték a párizsi ősbemutatón, 1910-ben, óriási sikert. aratott, s egycsapásra ismertté tette Sztravinszkij nevét. S amikor az impresz- szionista színekben ragyogó partitúrát 1911-ben a Petrus- ka, 1913-ban pedig a Sacre du Printemps követte, Sztra­vinszkij már az európai ze­ne legjelentősebb egyéniségé­nek számít. Zenéjének káp­rázatos ritmuskultúrája, szín- gazdagsága, elementáris ere­je barbár, ősi energiákat sza­badít fel az európai művé­szetben. A művet bemutatja és ve­zényli Mihály András. Tóth Béla: L M GM MDÄK A LÓRÓL 57. A reggeli szemlén az istál­lómester bemutatja nékem a lószerszámokat, a sorport, amit a vakarókból, kefékből csíkra szórtak ki a lovászfiúk, hogy nyugtázzák; tiszták a cocók. Akkorra rendszerint lent voltak a lakájok, hogy például a Tusi nagyságos kis­asszony a Bóbitáson szándék­szik a csákvári filagóriában reggelizni. Ilyenkor én ballag­tam utána oly észrevétlen összehúzózkodásban, mint a temetői huszár. Azt várták tőlem, hogy akár az árnyék, mozduljak velük, de ha rám lépnek is, hallgass a nevem! Ment ez. Év lépte sarkát a másiknak. Ha a nyaralóven­dégek elmentek, ott voltak a lakomázók, vadászok seregei. Csupa öröm volt az életük. A francia forradalom félelmei elültek az urak feje fölött, a poroszokkal szent volt a bé­ke, mert együtt féltek a ja­kobinusoktól. De sietve- ha- buckoltak a nagy fényesség­ben. Ez a Tusi, olyan harminc év körüli, érett asszonynak való, valami kegyetlen szerel­mi csalódottságtól keseredett gróflány. Legtöbbet ő vette igénybe kíséretemet, vele járt egyik húga, Henri. Franciául beszéltek, olvastak fölváltva, s nem szerették, ha akár tíz- ölnyi távolságban tőlük, az órák hosszáig tartó várakozás közben leültem. Az nagy tisz­teletlenség. De ezt nem nekem mondták. Az alcsuti curátor okított, hogy le ne üljek ám, ha hajnaltól másik hajnalig várnom kell is az úrnőkre. És olyan közel se legyek hozzá­juk, hogy a szájukba lássak, de olyan messzi se, hogy ne halljam minden lépteiket. És ne nézzek feléjük arc­cal, de a mozdulatokat is lás­sam, hogy amikor kérik a lo­vat, az ott álljon. Eleinte tel­jesíthetetlen marhaságok vol­tak ezek, de jó cseléd mód­jára szerettem volna megfe­lelni a várakozásoknak. És en­gem is érdekeltek a másfajta, eddig ismeretlen emberek cse­lekedetei. Kishuszár korom­ban is izgatott, ha idegen lo­vas jött közénk, hogy mit tud? Az utolsó rezzeneteit meglestem, s mindig is tanul­tam tőle valamit. Ha csak egy-egy haslót más mozdulat­tal pattintott lyukra, már örültem neki. Ügy tanul az ember gyereke, ha nyitva a szeme, ha érdekli a kenyérke­reset minden apró részlete. A neheze azért, hogy könnyeb­bítsen a sorsán, a szépje meg, hogy is lehetne még inkább virágba borítani a kenyérke­resetet. Egy ízben Tusival, Henrivel mentünk a vértesi bükkös sűrűjébe, fölkosarazkodva élelemmel, kicsi boritalokkal, miegyébbel. Kakukkszavas tavaszi reg­gelen lüktetünk, lerakom a ligeti asztalra a hozományt, teszem magam árnyéknak. Lássák is, ne is, hallják is, ne is, de alig csipednek vala­micskét a malomkőből való asztal fölött, olvasnak egy aranyszájszélű könyvből. Sír­nak, mint a sebes eső. Mi­kor egyikük szava elfakul a sírástól, a másik veszi kézbe a könyvet. Üjra, újra gurgu- lázzák a francia szöveget, rí­nak. Fúrta az oldalam, vajon mi lehet egy könyvben, ami­től ennyire elkeseredhet az ember. Meg ha sírni lehet tőle, tán nevetni is. Pingálta az alcsuti kastély szobáinak mennyezeteit egy dilihoppnak tartott, cingár lábú francia piktor, bizonyos Bulanzsé Péter nevezetű, ki­vel, ha nem is seggreverőcs- kéztünk együtt, de komáztunk. Őszülő, magányos ember lé­tére időnként lovat kért, nyer­gest, s bár nem szerepelt a kiszolgálandók között, én nem tagadtam meg tőle, ha mehet­4 NÓGRÁD - 1978. július 13., csütörtök Népművészeti kiállítást rend cztek néhány napra a Nézsai Általános Iskola egyik termé­ben. Az egykori használati eszközöket, a bútorokat a né zsaiak mostani lakásukból ajánlották fel, hogy így össze gyűjtve az érdeklődök mégis merhessék az évtizedekkel ez­előtti palóc családok otthon át. A hasznos bemutató szer vezése jó ötletet adhat más községeknek is. —kj— FINISBEN Felkészülés az új tantervekre Hosszú hónapok munkája érkezett el a „finishez” a na­pokban a pedagógusok köré­ben: befejeződtek az új tan­tervekre felkészítő továbbkép­zési tanfolyamok. Nógrád me­gyében 1300 nevelő részére szervezett zömében egyhetes felkészítő programokat a pe­dagógus-továbbképzési kabi­net, 250-en pedig különböző országos szervezésű előkészí­tőn, vándorgyűlésen vettek részt — így a pedagógusok 40 százaléka, az új tantervek be­vezetésében érintették dön­tő többsége segítséget kapott az őszi tanévkezdéshez­Rangos előadók Persze, nem mindegy, mi­lyen szintű az előkészítés: ha csak az általános tudnivaló­nékje volt. Évek óta él itt, magyarul tudott, ahogy itt hallás útján muszájból meg­tanult. A kastély manzárdjában la­kott, lakása kész bohémtanya. Firnájsz szagok és terpenti­nek, fenyegyanták, rajzok, vázlatok a falakon. Mondom: kész bohémtanya. Bor is, per­sze, piros, kényelmes fekvők, meg ülőhelyek. Akkora bőr­szivarok az asztalokon, hogy köldökömig ér a parazsa, ha rágyújtok belőlük. Nézegeti a könyvet, motyog a foga között, hogy micsoda smancá- kat olvasnak ezek! — Kiváncsi vagy te, csikós reájuk? — Hogy mi sírnlvalójuk van? Ételük, italuk terített asztaluk örökké készen. — Igazad van. De az ember nincs meg szomorúság nélkül. — Ha mindene van, akkor mi baja? — Örülök, csikós, hogy kí­vül se vagy más, mint belül. Egészséges. Persze ilyen kor­ban az ember! Haj, én hu­szonegy éves koromban Pá­rizs üdvöskéje voltam. Aztán idetemetkeztem, amikor vé­nülésemben az új üdvöskék fölcsöpörödtek. Böcsülésem van itt. A legintimebb mi­voltukat idetárják vénülő sze­mem elé. Festem, rajzolom őket, amit úgy élveznek, kö­vetelnek rajtam, mint a leg­kedvesebb foglalkozásukat. Nem a kép kell nekik. Ládd, nem tartanak rá igényt, ha­nem a művelet maga. A pó­zok, a törvényesített ruhát- lanságok. Nézd meg. Ez Tusi! (Folytatjuk) kát, a könyvekből és kiadvá­nyokból önképzéssel megtud­ható dolgokat hallják, inkább teher, mint segítség mindez. De nem így történt: az „első számú illetékesek”, azaz a tankönyvek, tantervek készí­tői, munkaközösség-vezetők, a kísérletezők, bírálók tartották a legtöbb előadást. A helyi és központi előadókkal együtt, összesen 200-an vették ki ré­szüket a Nógrád megyei peda­gógusok felkészítéséből. A több mint másfél ezer ne­velő egyharmada az alsó ta­gozaton, első, illetve harma­dik-negyedik osztályban ta­nítók közül került ki. Ez ter­mészetes, hiszen az iskolába lépőket frontálisan érintik az új tantervek, harmadik-ne­gyedikben az osztályfőnöki, rajz, testnevelés és matema­tika lesz új. Felsőben a hete­dikes kémiai, a hatodikos fi­zika, az 5—6—7—8-os mate­matika. A komoly tartalmi megújulás, új módszereket kíván a pedagógusoktól — nagy tehát a felelősség. Eze­ken a három-, illetve hatnapos kurzusokon a tankönyvek, munkalapok birtokában, min­den felvetett problémát tisz­tázva folyt a felkészülés- Nem csak elméletben ismerkedhet­tek meg az új elemekkel, ha­nem tanmenetekhez, óraváz­lat-készítéshez is sok hasz­nos tanácsot kaptak. Emel­lett a szakfelügyelők, munka­közösség-vezetők gyakorlati foglalkozásokat is tartottak. Korszerűbb technikával Nem elég alaposan megis­merni az új dokumentumokat —' megvalósításukhoz előbb­re kell lépni az oktatástech­nikában, a jobb megértést, a szemléltetést szolgáló eszkö­zök, eljárások biztosabb hasz­nálatában. A veszprémi okta­tástechnikai központtal közö­sen oktatástechnikai és tech­nológiai tanfolyamot is indí­tottak 50 érdeklődővel. A ne­velők a helyszínen, a gyakor­latban látták az alkalmazási lehetőségeket, felkészítették őket a kisebb hibák javításá­ra, a segédeszközök (diafil­mek, kisfilmek, fóliák, de­monstrációs eszközök) gyár­tására. Erre az igen munka- igényes továbbképzési formá­ra iskolánként általában 1—2 nevelőt küldtek, akik segít­hetnek kollégáiknak is a tan­év során. Szintén az új tantervek szellemében folyt a napközis nevelők felkészítése, a bábjá­tékos, népi játék, és tánc, textilkészítő, irodalmi szín­pad vezető kurzus, 120 részt­vevővel. Ez indítása egy fo­lyamatnak, amely a szabad­idős-tevékenységek körének gazdagítását, a közművelődési és közoktatási intézmények jobb együttműködését, a nyi­tott iskola megteremtését is szolgálja. A pedagógusok a következő tanévben havonta egy vasárnap ismét találkoz­nak, jövőre pedig újabb egy­hetes tanfolyam végén vizs­gáznak a C kategóriás minő­sítésért- A megyei közműve­lődési csoport munkatársai nemcsak ezeket a tanfolya­mokat irányították, hanem az összes előkészítőn előadást tartottak a közművelődés és a közoktatás összekapcsolódá­sáról, közös tennivalóikról. Nyílott iskola Sok még megyénkben az olyan kisiskola, ahol nincs testnevelő szakos tanár. Az alsó tagozatban bevezetett testnevelés oktatása itt a ta­nítók feladata. Az ő segíté­sük érdekében, a tömegsport­mozgalom további szélesítésé­ért, a fizikai, testi nevelés ma­gasabb szintre emeléséért szerveztek egyhetes bentla­kásos tanfolyamot. Év közben számukra is háromszor két­napos foglalkozás következik, majd újabb egyhetes kurzus után jövőre segédedzői képe­sítést szerezhetnek- A testne­velési és sporthivatal támo­gatta a képzésben a kabine­tet. Volt még pályaválasztási felelősöknek, iskolai könyvtá­rosoknak, KRESZ-t oktató pedagógusoknak is felkészí­tő tanfolyam az elmúlt hó­napban. , A résztvevők és a szerve­zők egybehangzó vélekedő' se: szinte kivétel nélkül szín­vonalas, tartalmas programok voltak a tanévet meghosszab­bító továbbképzések- Hasz­nosságukat jelzi az is, hogy a korábbi évek gyakorlatával ellentétben nemhogy hiányzó, sok lett volna, de eljöttek, olyanok is, akiket eredetileg az iskolák nem bíztak meg a tanfolyamon való részvétel­lel. .. A felkészülés most már a nyári fizikai és szellemi fel­frissüléssel folytatódik — s jöhet a szeptember! G. Kiss Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents