Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

Nyolcvanon Debrecenben jártak JHűvésztelep a tóparton Az idő kellemes, a tó hí* vogatóan csillog — minden adott tehát a kikapcsolódás­hoz, pihenéshez Bánkon. A kis motel tóra néző teraszán a színes kerti székeken ül- dögélőket könnyen üdülőven­dégeknek nézi a látogató. Pe­dig számukra csak részben pihenés az itt töltött idő: a Nógrád megyei amatőr-mű- vésztelep alkotói beszélget­nek, vitáznak a szokásos dél­utáni konzultációra várva. Bárom műhely — közös viták Közben folyik az egyéni al­kotómunka is. A terasz sar­kában női fejet mintáz agyag­ból egy fiatalember — a többiek szeme hol a modell­re, hol a készülő portréra siklik, figyelve az alkotás fo­lyamatát. Nem zavaró ez va­jon, hogy közönséget kap a munkához? Vetődik fel a laikusban a kérdés De a be­szélgetések meggyőznek az ellenkezőjéről. — Jól ismerjük egymást, sokan már nem először dol­goznak együtt nyaranta kö­zülünk — mondja Ásztai Csaba, az egyik művészeti vezető. — Azt hiszem, min­denkiben van igény arra, hogy kísérletező kedvének produktumait közösen érté­keljük, megmutatva, mit ér­demes jlytatni, megmérve ki meddig jutott el. Idén 22 amatőr képzőművész Jött el a keddig tartott alkotótáborba. Hibó Tamás grafikussal ket­ten kaptunk vezetői megbíza­tást, a rendezők, a megyei művelődési központ részéről pedig Nógrády Andor (aki maga is amatőr művész) irá­nyítja a munkát. — Három csoportban folyik az egyéni alkotás: grafikus, festő és szobrász —, de ezek nem merev határok, hiszen most is éppen a grafikusként ismert Pénzes Géza „kirán­dul” a szobrászatba, és a megbeszéléseken mindig részt vesznek mások is, érdeklőd­nek egymás iránt. Az aranymetszés és társai Kérdezem, hogy vajon a vezetők — Ásztai Csaba, aki Iparművészként végzett és a képzőművészet több ágában dolgozik, Hibó Tamás grafi­kus — mennyire tudják ki­használni a bánki művészte­lepet alkotásra is. Sejthető a válasz: csak kevéssé, hiszen a tábor programja az egyéni munka, a konzultációk, meg­beszélések, éjszakába nyúló művészeti, szakmai, kulturá­lis eszmecserék, baráti viták mellett még általános képző- művészeti tájékozódásban is segíteni kívánja a résztvevő­ket. Filmeket vetítenek, meg­vitatják — igen széles ská­lán, az aranymetszéstől kompozícióalkotáson át egyes művészek munkásságáig. A vezetőknek ott kell lenni — és szívesen teszik — mind­ezen a továbblépést, tovább­képzést szolgáló programon. De kezdődik is egy ilyen: a szobrászok konzultációja. Három, grafikával foglalkozó szobatársnővel addig felme­gyünk a kis műhelyükhöz. (Persze, csínján kell bánni az ilyen kategóriákkal, hogy gra­fikus: éppen itt ismerkedhet­tek meg egy, a festészetbe át­hajtó technikával, amit a plextol nevű újabb anyag használata biztosít, és a szombaton megnyitott me­gyei amatőr képzőművészeti kiállításon Fancsik Jánosné olajképpel, Ujhelyiné Csin- csik Orsolya szénrajz mellett textilképpel is szerepel.) A kis nyomógép, a művelő­dési központtól kapott anya­gok rézkarc, linó, sőt, még rézmetszés készítését is lehe­tővé teszik, Kádár József né mutatja is, mit csinált idáig Bánkon. — Ügy ismernek, mint aki a virágok és különösen az orchidea szerelmese — ezt itt is bizonyítom, linóba met­szettem két hasonló kompozí­ciót. De a többiekhez hason­lóan engem is megfog az it­teni táj, a tó, a fűzfák, a sté­gek, öreg házak. Minitárlat a szobában A mappákból sorra előke­rülnek az itt készített tus- és szénrajzok, metszetek, és egyéb technikával készült művek. Már a „félidőben” igen gazdag a termés . • . — Itt más, mint év közben — véget ért a tanítás, ezt az időszakot a családtól tá­vol, csak ezzel a szen­vedélyünkkel tölthetjük — vallják egybehangzóan. — Sokat jelent a baráti bírálat is, jobban vállalkozunk kísér­letezésre, felszabadultabbak vagyunk. Fancsikné plextollal készí­tett képein az új technika egy újfajta látásmód jegyei­vel is összekapcsolódik. Uj­helyiné plasztellkrétával igyekszik megörökíteni a bánki házakat, a tó környé­kének hangulatát. És a többiek? Van, aki leg­többet kint a faluban dolgo­zik, a szobrászok közül Bo- bály Attila éppen a romhá- nyi kerámiagyárba látogatott el, de várja őket a fa, a kő, a vásznak és festékek. És a beszélgetések a társalgóban, a viták. Elmenőben belehall­gathattam még a szobrászok beszélgetésébe és megütötte a fülemet egy mondat: „Gye­rekek, ennek csak úgy van értelme, ha tényleg nyíltan elmondjuk a véleményünket, valóban megbeszéljük, mit lá­tunk — azért vagyunk itt...” ★ A művésztelep bezárta ka­puit. Hogy mit adott ez a tíz nap, azt részben lemér­hetik a résztvevők ősszel a tábori alkotásokból válogatott kiállításon. De hatása' ennél több és nehezen mérhető; az alkotókedvben, a kísérletezés örömében marad meg. G. Kiss Magdolna Nemzetiségi filmnapok ' A Nógrád megyei Moziüze­mi Vállalat vasárnaptól kez­dődően augusztus 8-lg nem­zetiségi filmnapokat rendez a megye tizenhét községében. Éz idő alatt tizenkét szlovák és három rémet filmet mu­tatnak be a filmszínházak, mindegyik 3—3 alkotást. Töb­bek között a Szigorú kamasz­kor, az Így kezdődik a szere­lem, a Cirkusz a cirkuszban, az Aki esőben ment, az Azon az éjszakán és a Fekete far­kasok üvöltése című filme­ket. Alsópetényben, Erdő­kürtön, Felsőpetényben, Le­genden, Mátraalmáson, Nóg- rádon, Nógrádsápon, Pat- varcon és Szendehelyen va­sárnap, hétfőn és kedden már be is mutatták a sorozat el­ső darabjait. Berkenyén, Ke­szegen, Lucíalván, Nézsán, Nőtincsen, Szuhán, Szegyben és Terényben a következő napokban tartják meg a nyi­tó előadásokat. A nemzetisé­gi filmnapok programjához kapcsolódik a terényi és a bánki bemutató — Július 17- én, illetve 18-án —, melyen a Szlovák lakodalmas című dokumentumfilmet vetítik. Ezt a produkciót a csehszlo­vákiai ragykürtösi moziüzemi vállalat mutatja be, s az elő­adások után a nézők beszél­getést folytathatnak a szlo- vák kulturális delegáció tag­jaival. A filmnapok ideje alatt a megyei moziüzemi vállalat fílmplakátokat be­mutató kiállítást vándoroltat a községekben. A plakátok a Csehszlovákiában forgalma­zott magyar, illetve a Magyar- országon forgalomba hozott szlovák filmekhez készültek. Mai tévéajánlat unk 31.30: Nyitott könyv. Gyárfás Miklós: A képmu­tatás szépségei. Űj kötetében, elbeszélések­ben, jelenetekben, karcolatok­ban az író az emberi szerep- játszás különféle pillanatait ragadja meg. Pillanatok ih­lette játékok, átlátszó alakos­kodások, találékony ötletek so­rakoznak a kötet írásaiban. A szerkesztő, Katkó István négy jelenetet választott ki televíziós bemutatásra. A négy írás szereplői egy író és egy szélhámos, egy színész­házaspár, egy olasz fiatal­ember és egy milliomos ame­rikai turistanő, valamint egy nyugdíjas házaspár. A jele­netek szereplői: Sinkovits Imre, Gombos Katalin, Ráday Imre, Páger Antal, Tomanek Nándor, Sztankay István. Venczel Vera. TO«H Béla: LEGENDÁK ALÓRÓL 56. Magam Bécsből egyenesen av F izterházi lovászmester há­zába költöztem. Eleinte nem is hittem, hogy nekem vízve­zetékben is szabad lábat mos­ni, és a csutakolásnál tíz lo­vászfiú villog a szavam utón. Nem lógathattam a lábam hiáha, az én dolgom az volt, hogy a kezesített lovak föl­szerelésekkel, minden tarto­zékkal úgy éjjel, mint nappal az urak rendelkezésére állja­nak. A tó olyan divatos lett, úgy hozzátartozott a birtoko­sok mivoltóhoz, akár a sujtá- sos dolmány, az ékköves kard. A ló az úri foglalkozások, az időtöltés pompájának eme­lését szolgálta. A vele való bánás Is, szinte csak kedvtöl­tésből történt. Engem is ta­NóGRÁD - 1978. július 12., szeida Ián jó felnőtt formásságom alapján néztek ki a bécsi pa­rádé során a gróf emberei, akik mindenféle szórakozá­sokról is gondoskodni voltak kötelesek. Eleinte azt hittem, a nagy kiterjedésű grófi birtok vala­melyik híres haszon-, vagy tenyészménese mellé kerülök Ménfőre, vagy Tatára. Dologra szokott mivoltom­ban odakerülésem után hóna­pokig vártam, hogy a pompa­lovak sorsában kell-e osztoz­nom. Szállásom Alcsuton, a híres kastély lábánál levő tisz­ti lakások végén volt kimér­ve, akkora kongó szabadké- ményes konyhával, hogy Me­zőhegyesen a Buxbinder ka­pitányé belefért volna minde­nestül. És hálóházam volt, meg ebédlőterem, ólomabla­kos világítókkal. Nem bírtam elhinni, hogy tévedés nélkül való lenne a beoeztásom. Az unalom nem szeplősít- hette persze az Ilyen nagy üres hodályra kvártélyozott A Kossuth Lajos Tudomány egyetem, mely otthont adott a nógrádi diákoknak. Megyénk középiskoláiból, nyolcvan tanuló előkészítő­táborban vett részt Debrecen­ben június 25-től július 4-ig. A Nógrád megyei Tanács YB művelődésügyi osztálya hét éve minden esztendőben meg­szervezi a tábort, elsősorban a fizikai dolgozók gyermekei számára- A szaktáborok ket­tős célt szolgálnak: egyrészt a tanulók felkészítését az egyetemi, főiskolai felvételik­re, és az országos középisko­lai tanulmányi versenyekre, tlna és Rózsa Szilveszter. másrészt üdülés, Jutalom azok számára, akik már részt vettek szaktárgyi versenyeken, és jó eredménnyel szerepel­tek. A tábor helyének kivá­lasztásában is tekintettel van­nak ezekre a szempontokra: minden évben olyan városban szervezik, ahol felsőoktatási intézmények találhatók. Az idén Debrecenre, hazánk egyik történelmi múltú, szép váro­sára esett a választás, hiszen az ország megismerése is hoz­zátartozik e táborok célkitű­zéseihez. Jónás József, a salgótarjá­ni Bolyai János Gimnázium Igazgatóhelyettese, tóborvezető elmondta, hogy a rendszeres délelőtti foglalkozások mel­lett kirándulásokat szervez­tek. délutánonként pedig mindenki szabadon rendel­kezhetett az idejével. A diá­esikőst, hanem huszonnégy nyerges, meg az istállófiúk fö­lött ügyelt. A kisebb gond ennyi. Hanem a készenlét. Nyáron a nagy család itt élt, hat lány, hat fiú, azok száraz­dajkái és szoptatók. És neve­lők, kicsi meg nagyobb urak. Mindezek vendégei. De ott volt maga a gróf körüli tiszt­ségviselők egész garmadája, pohárnokok, személynökök, curátorok, inzsenérek, s a magasságos egek a tudói, hogy még kik, mik. A lovászmester gondja, hogy a kedvtelésből való lovazásig minden tóigény kielégíttessék. Tizennyolc kraj­cár volt a napi zsoldom, étel, ital a középcselédség konyhá­ján, s minden időkhöz, alkal­makhoz való gimbes-gombos ruhák. Bajuszom kezdett mohodza- ni, s magam sem tudtam ki, s mi vagyok ebben a minden zugában ismeretlen illatokat, szokásokat, hangokat, hajlon- gásokat cipelő új világban. (Folytatjuk) kok múzeumba, kulturális rendezvényekre, strandra jár­tak, megtekintették Debre­cen nevezetességeit. Többen, az alföldi város híres Nagy­templomában rendezett orgo­nahangversenyen is részt vet­tek. De a legérdekesebb — a táborozók egybehangzó véle­ménye szerint — a nagyvára­di kirándulás volt, ahol a diákok az Ady-évforduló kap­csán látogatást tettek az Ady- múzeumban. Itt nemcsak a költő életét, munkásságát is­merhették meg alaposabban, hanem betekinthettek a vá­ros múltjába, jelenébe is. Ér­dekes dolgokat tudtak meg Ady internacionalizmusáról, verseinek mai román fordítá­sairól. Ez a kirándulás, főleg a magyar és történelem sza­kosok számára volt hasznos, de maradandó élménnyel szolgált a természettudomá­nyos érdeklődésűeknek is. A táborlakók életében azon­ban a legnagyobb szerepet a tanulás kapta. A szaktárgyi foglalkozásokat magyarból, történelemből, földrajzból, matematikából, fizikából, bi­ológiából és kémiából tartot­ták a pásztói Mikszáth Kál­mán Gimnázium, a balassa­gyarmati Balassi Bálint Gim­názium és a salgótarjáni Bo­lyai János Gimnázium taná­rai, többségében a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a városi könyvtárban és — jó idő esetén — a szabadban. Molnár János, a salgótar­jáni Bolyai János Gimnázium tanulója lelkesen emlékezett vissza a fizika szakosok egyik érdekes programjára: — Az atommagkutató intézet* ben egy fiatal fizikus vezetett körül bennünket, közben kü­lönféle kísérleteket mutatott be. Ezek főleg a hullámjelen­ségekkel foglalkoztak; ilyen volt például az elektron hul­lámtermészetének bemuta­tása. A fizikus elméleti ma­gyarázatokkal is szolgált, így nagy segítséget nyújtott is­mereteink bővítéséhez. Any- nyira megtetszettek a kísérle­tek, hogy rögtön elhatároz­tuk: jövőre, a Bolyai-napo- kon mi is megpróbáljuk be­mutatni ezeket. De már hely­ben is kísérletezhettünk. A folyékony levegő pillanatok alatt törékennyé fagyasztotta útközben szedett virágainkat­— Mi, történelmesek, sok felvételi feladatlapot, tesztet oldottunk meg — vette át a szót Czene Csilla, aki szintén a Bolyai János Gimnázium tanulója —, a felkészítésben, mégis inkább az OKTV-írás- hoz kaptunk nagy segítséget. Legtöbbször a debreceni me­gyei könyvtárban dolgoztunk, különféle történelmi folyóira­tokat tanulmányoztunk, szak* könyveket jegyzeteltünk ki, anyagot gyűjtöttünk. Egyik délután pedig mindenki kis­előadást tartott a feljegyzése­iből. Jól éreztük magunkat a könyvtárban, mert nemcsak a szűkebb szakmai dolgokkal ismerkedtünk meg, hanem megtanultuk a helyes jegy­zetelést, a nagy könyvtárak­ban való eligazodást is, ami elengedhetetlenül fontos a további munkánkhoz. Miklós Andrea és Pásztor Katalin a biológia szakosok foglalkozásairól beszélt: — Többször voltunk a bo­tanikus kertben, ahol külön­leges növényritkaságokat, vé­dett növényeket csodálhat­tunk meg. Mi is rengeteget tanultunk az egyetemi és a megyei könyvtárban, ahol az OKTV-hez gyűjtöttünk sok anyagot. Megbeszéltük a té­mákat, azonkívül foglalkoz­tunk a 3—4-es gimnáziumi anyaggal is. Mindannyian szívesen em­lékeztek vissza az élmények­ben gazdag tíz napra. Sokat tanultak, szórakoztak, jól— érezték magukat- Ügy gondol­ják, hogy jól tudják hasznosí­tani tapasztalataikat, új is­mereteiket a következő tan­évben és jövőre az egyetemi, főiskolai felvételiken. B. G. A Kossuth Lajos Tudományegyetem kísérleti fizika! in­tézetében dr. Isza Sándor tanársegéd mutatta be a diá­koknak az intézetben készült neutrongenerátort. Bábel László felvételei Az egyetem botanikus kertjének üvegházában a banánnal ismerkedett Murák #zy Andrea, Miklós Andrea, Zsély Mar­i

Next

/
Thumbnails
Contents