Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
Formatervezés Húsz évvel ezelőtt készült filmet láttam a napokban. Nemcsak az egykori poénok keltettek derültséget a nézőtéren, legalább ilyen jól szórakoztunk a korabeli tárgyakon: a tv- készülék ormótlan alakján, a dobozszerű villamoson, a Pobeda-taxikon. Csupán két évtized telt el, a fejlődés a termékek külső megjelenésében is érzékelhető. Az ipari termékek világába is betört volna a divat? Nem a divat, hanem a divatot is alakító ipari formatervezés. Ma már nem elég, ha egy termék jó. A vevő esetleg — éppen a külső megjelenés alapján — a kevésbé jót részesíti előnyben. Egyre több országban és vállalatnál ismerték fel az ipari formatervezés — eredeti nevén: industrial design — jelentőségét, egyre több termék lett „ipari formatervezett”. Az ipari formatervezés még alakuló, fejlődő szakma: nem mérnöki és nem művészi tevékenység, bár egyszerre igényéi technikai ismereteket és esztétikai formálókészséget. Kialakulását a fejlett ipari országokban az ipar nagyarányú fejlődése követelte meg, elsősorban azért, hogy a termékek az igényes külső piacokon is állják a versenyt. Míg Franciaországban például már 1911-ben megalakult a formatervezők szövetsége, nálunk nem tekinthet vissza ilyen nagy múltra ez a szakma. Bár a szocialista országok közül hazánkban alakult meg először az Iparművészeti Tanács, az Ipari Formatervezési Tanács létrehozásáról csak 1975-ben született határozat. Egyúttal intézkedtek arról is, hogy a formatervezés ne szoruljon a vállalati gazdálkodás perifériájára: a műszaki-fejlesztési és kereskedelempolitikai elképzelések része legyen. Az utóbbi években jelentős változások mentek végbe ezen a téren, mégis, sok helyütt még mindig felesleges nyűgnek, árdrágító tényezőnek tekintik az ipari forma- tervezést. Nem mindenhol valósul meg a formatervezők és a műszaki fejlesztéssel foglalkozók együttműködése, a tervező gyakran kap ötletszerű, egyedi megbízásokat, s csak ritkán van lehetősége, hogy hosszabb távra szóló terméksorozatokkal dolgozzon. Persze, lehet sorolni a jó példákat is; a Videoton, az Ikarus, a Medicor már jó néhány éve „forma- tervezett” termékeket gyárt és talán nem véletlen, hogy éppen ezek a vállalatok az igényes exportpiacokon is jól szerepelnek. Mindez persze nem csupán a formatervezés eredménye, hiszen nem csodaszerről van szó, ami pótolná a minőséget és a korszerűséget. Ma még nehéz számokkal kifejezni, hogy a vállalatnak mennyit hoz a konyhájára az ipari formatervezés; hogy a piaci versenyképesség növekedésének mekkora hányada vezethető vissza egy-egy termék küllemére. S emellett a formatervezésnek gazdaságossági korlátái is vannak: azt elfogadhatjuk, hogy a vevő hajlandó megfizetni a szebb, kellemesebb árut, de nem mindegy, hogy hol az a határ, amennyit még hajlandó fizetni a szép formáért. A kételyek és nehézségek ellenére az ipari formatervezés csatát nyert. Környezetünk minden darabját formatervezik. Az autóbusztól a hamutartóig, a hűtőgéptől az esztergapadig a legkülönfélébb termékek formatervezők elképzelései alapján készülnek — ízlésükkel nemcsak a mi ízlésünket, környezetünket és hangulatunkat, de munkakedvünket is meghatározhatják. A formatervezés műszaki és esztétikai érzéket egyaránt igényel. Ez a kettősség nyilvánul meg a formatervezők „hovatartozása” körüli vitákban is. Egyesek szerint mivel a formatervezésben a művészi tevékenység dominál, azt pedig nem lehet vállalati kereteken belül gyakorolni, a formatervező legyen szabadfoglalkozású és alkalmanként bízzák meg egy-egy termék formájának megtervezésével. A másik nézet szerint jobb, ha a formatervező a gyár alkalmazottja, így nemcsak a külső, de a funkcionális változtatásokba is bele tud szólni. Idáig főként az ipari formatervezés gazdasági előnyeiről szóltunk: a termékek növekvő versenyképességéről, a forma és a funkció viszonyáról. Van azonban a dolognak egy másik — talán nem kevésbé fontos — oldala is. A formatervezett tárgyak a használat és a megszokás során nemzedékek ízléskultúráját alakítják és befolyásolják. Az egyik legismertebb formatervező szakember, Braun-Feldweg erről így ír: „Végül is környezetünk mindenfajta javításának az a végső célja, hogy a tárgyak segítségével magárak az embernek adjunk formát”. F. S. P. Egy szem búza, két szem búza ' VANNAK JÓL IDŐZÍTETT tanácskozások. Ilyen volt a napokban Palotáson megtartott találkozó, amelynek középpontjában a búzatermesztés állt. Ilyenkor búzáról beszélgetni fél napon át, amikor annyi a táblákban, mint víz a tengerben? Ügy tűnik: a mezőgazdasági szakemberek sosem unják e fontos növényről az eszmecserét, mindig akad valami új dolog. A mostani tapasztalatcsere egy hagyomány folytatása. A termelőszövetkezetek területi szövetsége bábáskodása mellett évente megrendezik. A búza az ország vetésterületének 26—28 százalékát foglalja el, alapanyagul szolgál a kenyérnek, a takarmánybúzák, az állattenyésztés fejlesztésének fontos kellékei, s a búza az exportra kerülő termékek között szerepel. Nóg- rádban 31—32 százalékát foglalja el a szántónak a legfőbb növény, az ágazat árbevételének egyharmadát adja. A búzatermesztés rohamos fejlődését jellemzi, hogy az eltelt másfél évtized alatt szinte megduplázódtak a hozamok. A megye közös gazdaságai is igyekeztek lépést tartani, hiszen 1974-ben a búza átlagtermését figyelembe véve a megyék közötti sorrendben Nógrád az előkelő negyedik helyen volt. Igaz, ezt a babérokon való pihenés követte, hiszen tavaly már a tizenhetedik helyre „csúsztunk” vissza. Egyebek között ezt is elemezte Cseh Adolf, a TE- SZÖV titkára a palotáéi tanácskozáson. A visszaesés okai nem objektív körülményekben keresendők. Felszámolásra vár a hozamokban megmutatkozó indokolatlan különbség az üzemek között, de arra is akad példa, hogy egymás mellett fekvő táblákban, azonos fajta mellett nyolctíz mázsás a termésben a különbség. A búzatermész- tés fejlődésének másik feltétele — s ez nem nógrádi specialitás — a gondosan végzett munka. Az egyik termelőszövetkezet elnöke lakonikus tömörséggel jegyezte meg a jelenlevők helyeslése közepette: „Ideje megtanulni szántani”. Persze ehhez a munkafegyelem, a technológiai követelmények betartásának fokozása mellett korszerű eszközökre is szükség van. Ezzel többnyire rendelkeznek már a megye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai. Viszont a hozamokat növelő . műtrágyákkal nem mindig. Ennek oka részben a szűkös anyagi helyzet, másrészt a szemlélet. NEM ELHANYAGOLHATÓ tényező az üzem- és munkaszervezés, a szakirányítás helyzete sem. Örvendetes, hogy az utóbbi a búzatermesztés fejlődését kevésbé akadályozza. Gát viszont a vetőmag-felhasználás. A magasabb hozamokhoz új fajták kellenek s a minőségük sem közömbös. A vetőmag-felújítás nem zavartalan, s ebben nem csupán a termelőszövetkezetek szakemberei a hibásak, hanem a vetőmagtermeltető- és -értékesítő vállalat is ludas némileg, mint erről a termelők nyilatkoztak, mert nem mindig azt kapják, amit kérnek. Egyébként, hogy milyen vetőmagot használjanak, erre nincs recept. Egymás mellett fekvő. üzemek mezőgazdászai másra esküdöznek. A termelési rendszerekben viszont már egyaránt nagy lehetőséget látnak, egyre növekszik népszerűségük. Már külön kísérleteznek a hegyvidéki termesztéssel, amit az érdeklődők Ede- lényben szemlélhetnek meg. Az új fajtáról saját szemükkel Palotáson is meggyőződhettek. A kísérleti parcellákban a Rána—1, Ri- voli, Vatines, az Mv—4-es, s a többiek kínáltatták magukat a szakembereknek. A holnap fajtái nagy érdeklődést váltottak ki, bár némelyikből még csak „egy szem búza, két szem búza” akadt. A MEZŐGAZDASÁG MÁR ilyen. Még le sem aratták az idei termést, de már a következő nyarakra gondolnak. S ezt a pa- lotási eszmecsere jól segítette. Sz. Gy. \lit (akar a határozóit igen? A tőkésexport lehetőségei és kérdőjelei a kábelgyárban Míg 1977-ben az éves exporttermelésből (496 millió 704 ezer forint) 414 millió 213 forintot képviselt a tőkésexport, addig az éves tervezett 585 millió 600 ezer forint exportból 443 millió forintot ér a tőkéseknek szánt exportképes áruk meny- nyisége! Lászólag nem nagy az emelkedés, ennek ellenére az első fél évben az időarányos részt csupán 37 százalékra teljesítették a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában. Az elmaradás alapvető okát abban jelölték meg, hogy a tőkésmegrendelők kívánságaikat a második fél évre összpontosították. A két rossz közül önként adódik a kérdés: a tőkésexport csaknem kétharmad részét ilyen rövid idő alatt képesek-e teljesíteni a balassagyarmati gyár dolgozói. — Igen — állítja határozottan Géczi Imre, a gyár igazgatója. — A második fél évre összeállt a tőkésmegrendelések menetrendje, azaz, a terv teljesítéséhez biztosítva van a rendelésállomány. Kapacitásgondunk sem lesz, mert a hazai megrendelőkkel egyeztetve, a kieső kapacitás mérséklése érdekében az első fél évben gyártottuk azokat a termékeket, amelyek a második félévi programunkban szerepeltek. Ugyanígy cselekedtünk a kínai megrendelésre készült 400 tonna áruval, amit egész évben folyamatosan kellett volna előállítani. Az említett megoldások viszont kedvezőtlenül, alakították a késztermékkészlet-állományunkat, de a két rossz közül — jelentős kapacitáskihasználatlanság, vagy büntetőkamat-fizetés— a kevésbé rosszat a másodikat választottuk- Nem beszélve arról, hogy a kapacitáskihasználatlanság igen kedvezőtlenül alakította volna az erősödő munka- és technológiai fegyelmet. Megvan-e a reális alapja a határozottan kimondott igennek? — A minőség nem akadályozza a tőkéskívánságok időbeni teljesítését. Ezt szolgálta az az előírás, amely szerint minden exportot előállító dolgozónak technológiai vizsgát kellett tenni. Aki nem felelt meg a követelményeknek, az nem kapott fizetés- emelést — veszi vissza a szót az igazgató, majd a következőket mondja: — Megszigorítottuk az ellenőrzés egész folyamatát. Olyan bizonylati rendszert dolgoztunk ki, amelyből egyértelműen kiderült, hogy melyik dolgozó, melyik munkafolyamatban, milyen minőségű munkát végzett. Ehhez igazítottuk a bérezést is. Nemrég az egyik exportszállítmánynál a belső ellenőrzés észrevette az egyik dolgozó mulasztását. Fegyelmi büntetésként 6 hónapra egy forinttal csökkentettük az órabérét. Abból indultunk ki, hogy az károsodjék, aki hanyagul dolgozik, ne pedig az a 150, aki becsülettel ellátja a munkáját. Sajnos, egyesek a rendszeres felvilágosító, nevelő munka ellenére máig sem értették meg, hogy a teljes fizetés csak a kifogástalan munkáért jár. A tőkéspiacokon pedig az a gyár érvényesül, annak van létjogosultsága, amelyik kiváló minőségét ad, határidőre szállít. E fontos elv megvalósítását szolgálja a többi között az az intézkedés is, mely szerint az üzem- és művezető, a szakszervezeti és pártbizalmival egyetértésben különjutalmat is adhat annak a dolgozónak, aki kiválóan végzi munkáját. Újfajta epiimíiködés Mivel a hazai alapanyag- gyártó vállalatok szerződéses szállítási fegyelme igen megbízhatatlan, az előbbiek ellensúlyozására újfajta együttműködést alakítottak ki a tőkéscégekkel, illetve alakítanak ki. — A második fél évben 6 millió dollár értékű árut küldünk egy osztrák cégnek. Ebben az üzletben új dolog, hogy a partnercég adja az acélhuzalt, mi sodorjuk rá az alumínium huzalt, s készáruként szállítjuk a kívánt helyre — magyarázza az igazgató. Az üzleti kapcsolatok másik formáját az olaszokkal valósítják meg. Mivel a Magyar Kábel Művek elnyerte egy jordán cég megbízását komplex hálózat kiépítésére, a művek vezetői úgy döntöttek, hogy a teljes komplex hálózat kiépítéséhez a vállalat adja a kábeleket, az olaszok —, amelyek korábban már üzleti kapcsolatban álltak a gyárral — az oszlopokat, a villamossági tröszt pedig elvégzi a szerelési munkálatokat. Az olasz cég úgy került ebbe az üzletbe, hogy vállalta: amennyiben ő jut ilyen megbízatáshoz, akkor hazánkból rendeli a hálózat kiépítéséhez szükséges kábeleket. A lehetőség után önként kínálkoznak azok a kérdőjelek, amelyek zavarhatják az elképzelések maradéktalan megvalósítását. Ide sorolhatjuk az alapanyag-ellátást. Ha olyan lesz, mint az első fél évben — rendszertelen, minőségileg kifogásolható —, akkor a gyár dolgozóinak erőfeszítései csak részben hozzák meg a kívánt sikert. Mivel az alapanyaggyártók képtelének vasúton eleget tenni szerződéses kötelezettségeiknek, ezért a gyár vezetői a rendelkezésükre álló teher- gépkocsi-állománv egy részét az alapanyag-szállításhoz irányították. Az alapanyaggyártók által teremtett helyzet a kívülállók számára olyan benyomást tesz, mintha itt igen alacsony színvonalú lenne az üzem- és munkaszervezés. — Pedig köztudott, hogy levegőből nem lehet exportképes árut előállítani. Ráadásul nálunk nagyarányú gépi rekonstrukció is folyik, amit úgy kell lebonyolítanunk, hogy közben a jelenlegi termelés ne csökkenjen, hanem növekedjék, s felkészüljünk a minden tekintetben megnövekedett újabb feladatokra — mondja az igazgató. A jogos ha A tények azt bizonyítják, hogy a gyár dolgozói nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Mégis azt vallják: a rájuk rótt 13 millió dollár értékű tökésexport teljesh tik, ha az alapanyaggyártók is így akarják. V. K. Félidő a nehézipar szociálpolitikai terveinek teljesítésében A dolgozók lakásépítkezéseinek támogatását tekintették legfontosabb szociálpolitikai feladatuknak a nehézipari ágazat .vállalatai — állapította meg az a felmérés, amelyben a tárca vezetői, az ötéves szociálpolitikai tervek időarányos teljesítését vizsgálták. A vállalatok részesedési alapjukból ebben az időszakban kétszer annyi vissza nem térítendő támogatással járultak hozzá a dolgozóik lakásgondjainak enyhítéséhez, mint amennyit a tervekben előirányoztak. A vállalati lakásépítési alapból viszont a tervezettnél valamivel kevesebbet kölcsönöztek a dolgozóknak, de ebből a forrásból a felhasználtnak többszörösével segíthették volna őket, ha lett volna elegendő építési telek, kivitelezési kapacitás. Az ötéves tervidőszak első két évében a nehézipari tárca 5342 dolgozóját segítették lakásgondjaik megoldásában. A tárca vállalatai az ötéves tervidőszak első évében, több mint ötmilliárd forintot költöttek szociálpolitikai célokra, tavaly csaknem hat* milliárdot, a bérköltség 41,6 százalékát. Az idén már a hatmilliárdot is meghaladják ezek a kiadások amelyeknek egy részét a termelési költségből. s a többit a jóléti, kulturális és a fejlesztési alapból fedezik. Jóléti alapjuknak átlagosan 43 százalékát használták fel étkeztetésre. Tavaly az előző évihez viszonyítva, mintegy 6 ezerrel bővítették a munkahelyi étkeztetéssel ellátottak számát. Mikor lesz meleg víz? A NÓGRÁD-ban már hírt adtunk róla, hogy a Sah gótarjáni Ingatlankezelő Vállalat távfűtési üzemének szakemberei ezekben a napokban végzik a nyári karbantartási munkát. Megkérdeztük Keresztes Imrét. a távfűtési üzem vezetőjét, hol tartanak a tennivalókban? Az üzemvezető elmondotta, hogy a karbantartás a terveknek megfelelően halad. A távfűtés dolgozói mindent megtesznek, hogy időben végezzenek. A becsületesen végzett munkát jelzi, hogy Salgótarjánban szombaton, de legkésőbb vasárnap, meleg víz folyik a csapokból. (Kulcsár József felvétele) NÓGRÁD - 1978. július 12., szerda 3
