Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az l. oldalról.) ben Is arra irányultak, hogy kedvező nemzetközi feltétele­ket biztosítsunk népünk bé­kés, alkotó munkájához. Az elmúlt időszakban még szo­rosabbra fűztük testvéri kap­csolatainkat a szocialista kö­zösség országaival, mindenek­előtt a Szovjetunióval. Kor­mányunk aktív részt vállal az enyhülésért folytatott küzde­lemből. A Minisztertanács elnöké­nek nagy tapssal fogadott ex­pozéja után az elnöklő Apró Antal köszöntötte az ülésen részt vevő Karl Carstens pro­fesszort, az NSZK szövetségi parlamentjének elnökét és a vezetésével hazánkban tartóz­kodó parlamenti küldöttség tagjait. A beszámoló vitája Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első tit­kára a munkaszervezésről szólva arra hívta fel a figyel­met, hogy a gyakorlatban sok helyütt még nem érvényesül­nek az elméletben elhatározott törekvések. És itt nemcsak a hiányos anyagellátásról van szó — hangoztatta —, hanem a munkafegyelem fogalmának értelmezéséről is. A munkafe­gyelmet sokan csak a munká­sokra vonatkoztatják, jólle­het az elsődlegesen a vezetés fegyelmével kezdődik. Juratovics Aladár (Csong- rád m.) üzemvezető mérnök az ország növekvő energia- szükségletét elemezve azt hangsúlyozta, hogy az igények kielégítésében nemcsak az energiaforrások felkutatása fontos, hanem az azokkal való gazdálkodás is. önkritikusan megállapította: a gazdag ter­málenergiával rendelkező Csongrádban például nagy mennyiségű — még haszno­sítható — meleg víz vész kár­ba. Ennek megszüntetésére a képviselő a termálkincs úgy­nevezett több lépcsős felhasz-' nálását sürgette. Salamon Hugóné, a Komá­rom megyei pártbizottság tit­kára elmondta: a megye üze­meiben és vállalatainál rég­ről napirenden tartják a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­vel és a versenyképesebb ter­mékek előállításával való fog­lalkozást. Az eredmény kéz­zelfoghatóan mérhető, amely­nek gyarapodásához bizonyo­san hozzájárulí, hogy a ve­zetők és munkások képviselői nyílt, őszinte eszmecserét foly­tatnak az üzemi demokrácia fórumain. másra várva, hanem ki-ki a maga területén felelősség­gel oldja meg feladatát. Ehhez tovább kell javítanunk a munka feltételeit. A cso­port- és az egyéni érdeket a társadalmi érdekek alapján még összehangoltabban kell a hatékonyság, az építőmunka szolgálatába állítani. — Az, hogy terveink meg­valósuljanak, nagymértékben függ a vezetőktől. A vezetők, többsége képességei szerint dolgozik, becsülettel helytáll, megérdemli a társadalom el­ismerését. Közülük nem ke­vesen erejüket is meghaladó munkát ■ végeznek, s képlete­sen szólva egy nap alatt két műszakot teljesítenek. S, ha őket arra intjük, hogy a ma­guk és a társadalom érdeké­ben is szervezzék meg jobban a munkát, arra is gondoljunk, hogy ne legyen egyetlen ve­zető sem, aki — az előbbi hasonlatnál maradva — két nap alatt sem teljesít egy rendes műszakot. Mindenütt első a munka, alapvetően a közösség érdekei, ebben nem tehetünk engedményeket. — A párt határozataiban, s a kormánybeszámolóban kör­vonalazott teendők világosan mutatják munkánk irányát. Nem kevés, amit elvégeztünk, s nem kevesebb a munka, ami ránk vár. Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még legyűrnénk, de a tapasztalatunk is több és na­gyobb az erőnk is, mint amennyit eddig az építőmun­ka szolgálatába sikerült állí­tani. A szocialista építés sok­sok esztendeje van már mö­göttünk. Ennek az időszaknak a jövőbe is mutató legfon­tosabb tapasztalata: a párt, a kormány, a nép egysége, egyetértése mindig úrrá lett a nehézségeken. Meggyőződé­sem, hogy így lesz az a kö­vetkező években is, és sike­resen haladunk tovább az ed­digi úton — hangoztatta fel­szólalásának végén Németh Károly. Magyar vezetők üdvözlete Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György táviratban üdvözölte L. I. Brezsnyevet és A. N. Koszigint, a Szaljut—0 kiemelkedő jelentőségű űrrepülése és az Interkozmosz- program keretében nemzetközi legénységgel megvalósított újabb űrsiker alkalmából. A magyar vezetők ugyancsak táviratban üdvözölték Edward Giereket, Henryk Jablonskit és Piotr Jaroszewiczet, abból az alkalomból, hogy az Interkozmosz-program kere­tében sor került az első lengyel űrhajós űrutazására. (MTI) Géczi János Németh Károly felszólalása Németh Károly (Bp.) az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára felszólalásában ki­emelte: — a Központi Bizott­ság átfogóan megvizsgálta, hol tartunk a XI. kongresszus határozatainak megvalósítá­sában. E mérlegkészítés mél­tán került egész társadal­munk figyelmének közép­pontjába, hiszen a nép érde­keit kifejező, a nép által tá­mogatott politika valóra vál­tásától függ gazdasági, szo­ciális, kulturális előrehaladá­sunk üteme, az életszínvonal alakulása. — A párt számvetése reá­lis, bevált politikájához hí­ven nem a vágyainkon, óha­jainkon, hanem életünk való­ságán nyugszik. Központi Bi­zottságunk nagy elismeréssel állapította meg, hogy a kom­munisták és a pártonkívüliek együttműködéséből, együttes erőfeszítéseiből jelentős ered­mények születtek, de munkánk gyengéi felett sem hunyt sze­met. — A párt és a kormány szá­mon tartja a jogos igényeket. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén megerősítette, hogy a jelen ötéves tervidő­szak második felében lehető­ségeinkkel összhangban sor kerül az alacsony nyugdíjak, valamint a három- és többgyer­mekesek családi pótlékának indokolt növelésére. Tudjuk — és ezt mindenkinek tudnia kell, — hogy az igények ki­elégítésének feltételei a jö­vőben is csak jobb, fegyel­mezettebb munkával teremt­hetők meg. Pártunk és kor­mányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésé­vel együtt kell járnia az élet- színvonal rendszeres emelke­désének. Népünk több mint két évtizede tapasztalja, hogy ez nemcsak elv, hanem meg­valósuló gyakorlat. Soha nem maradtak el az életszínvonal­növelő intézkedések, amikor azok anyagi alapjait megte­remtettük. S ez a jövőben is így lesz. Németh Károly ezután arról szólt, hogy hozzá kell igazí­tanunk gondolkodásunkat, munkánkat a magasabb kö­vetelményekhez; jobban ki kell aknáznunk lehetőségein­ket, a rendelkezésre álló anya­gi és szellemi erőforrásokat itthon és nemzetközi kapcso­latainkban egyaránt. Tovább­ra is abból kell kiindulnunk, hogy országunk adottságai mi­att intenzíven részt kell ven­nünk a nemzetközi gazdasá­gi együttműködésben, de ah­hoz. hogy ez megvalósuljon, és népünk, országunk számá­ra előnyös legyen, hazai mun­kánkat sokkal jobban kell vé­geznünk. — Anyagi és szellemi erő­ink ismeretében elmondhat­juk: képesek vagyunk na­gyobb és jobb teljesítmé­nyekre. A jogos igények tel­jesebb kielégítésének gazda­sági alapjai fokozatosan meg­teremthetők. A meglevő adott­ságaink kihasználásával, a tervszerűbb, szervezettebb munkával eleget tudunk tenni a magasabb minőségi köve­telményeknek is. Ez nemcsak a gazdasági életben dolgozók­ra vonatkozik, hanem a tudo­mány, az oktatás, a közmű­velődés, az egészségügy — szóval életünk minden terü­letére érvényes. Hiszen a tár­sadalom együttes teljesítmé­nye határozza meg a fejlő­dés általános ütemét, minősé­gét, azt, hogy miképpen bol­dogulunk, hogyan alakul né­pünk, hazánk sorsa. — Gyakran szólunk gaz­dálkodásunk tartalékairól. Bárhol, bármilyen munka­helyen nézünk körül, azt lát­juk, mindenütt vannak tar­talékok az adottságok jobb kihasználásában, a munka szervezettségében. Az emberek túlnyomó többsége becsület­tel dolgozik, de jobb munka- feltételek mellett többet is tenne. Ugyanakkor azt is ta­pasztaljuk, hogy bizony nem mindenki dolgozik képességei szerint, sőt akadnak olya­nok is, akik többet szeretné­nek elvenni az ország asztalá­ról, mint amennyi munkával gazdagították azt. Ez nem engedhető meg! S, ha köve­telmény, hogy igazodnunk kell a szigorúbb gazdasági feltételekhez, akkor az is kö­vetelmény, hogy minden szin­ten és az élet minden terü­letén szigorúbb mércével mérjük a munkát. És köve­telmény az is, hogy ne egy­2 NÓGRAD - 1978. július 7., péntek — Lázár György elvtárs be­számolója tényszerűen, reáli­san értékelte a kormánynak a XI. kongresszus határozatai alapján végzett sokoldalú gaz­dag tetvékenységét — kezdte felszólalását Géczi János, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára, megyénk ország- gyűlési képviselője. — A vi­taindító helyesen emelte ki a lényeges kérdéseket. Fontos következtetésekre jutott és megfelelő javaslatokat tett a célkitűzések megvalósítására. A kormány munkaprogramja és vitája érzékelte —, s most Lázár elvtárs ismét meg­erősítette —, hogy a szocialis­ta társadalom építésében je­lenleg bonyolultabb, nehezebb feladatokat kell megoldanunk. Az élet ilyen körülmények között is igazolta politikánkat, a párt, a kormány munkája, munkamódszérei jól igazodtak a változó helyzethez, a szük­ségletekhez. Ezért a követke­zőkben minden szinten a vég­rehajtás szervezésére, az eh­hez szükséges feltételek biz­tosítására kell erőinket össz­pontosítani. Megyénk országgyűlési kép­viselője ezután hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács, a minisztériumok tevékenysége a XI. kongresszus határozatai szellemében, a kormány mun­kaprogramja szerint fejlődött. Ezt igazolják megyei tapasz­talataink is. Kijelentette: — Kedvező hatását érzékel­jük, hogy a fontos párthatáro­zatokat rövid időn belül kö­vetik az átgondolt, konkrét kormányzati intézkedések. A legfontosabb kérdésekre való reagálás gyorsabb, érdemibb. Rendszeresebb, változatosabb, igényesebb a helyszíni segítő munka és a számonkérés. Igen fontosnak tartjuk: a központi irányítás hatékony­sága úgy javult, hogy közben a területi, helyi, állami szer­vek, a tanácsok, a vállalatok, a szövetkezetek önállóságukat, kezdeményező- és cselekvő­készségüket megőrizték, fej­lesztették. Középpontban a hatékonyság Beszámolt megyénk ország- gyűlési képviselője arról, hogy a népgazdaság V. ötéves terve alapvetően helyesen ha­tározta meg tennivalóinkat. Az abban foglalt célkitűzések döntően eredményesen való­sulnak meg megyénkben is. Az ipari, mezőgazdasági üze­mek termelése dinamikusan nőtt. Két év alatt 40 százalék­kal termeltünk többet export­ra. A megvalósult kommuná­lis fejlesztések, szociális in­tézkedések tovább javították a lakosság ellátását. Beszédét így folytatta: — A párt határozatai, a tervtörvény, a kormányzati intézkedések alapján megyénk­ben a párt-, állami, társadalmi szervek, szervezetek, gazdasági egységek tevékenységének kö­zéppontjában egyre inkább a társadalmi munka hatékonysá­gának fokozása áll. A mennyi­ségi növekedés mellett na­gyobb figyelmet fordítunk a termelési szerkezet korszerű­sítésére, az üzemekben a gyártmányösszetétel, a terme­lékenység, a minőség javí­tására. Elsősorban a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező üveg- és kerámiaiparban, a kohásza­ti másod- és harmadtermé­kek, kábelek kivitelezésében, az alumínium feldolgozásában törekszünk korszerűbb gyárt­mányok előállítására. Ennek rendeltük alá fejlesztési cél­kitűzéseinket, az üzemek re­konstrukcióit. Az ipari fej­lesztésre rendelkezésre álló eszközök ötvenöt százaléka négy üzemre összpontosul és több mint, hatvanöt százaléka korszerűbb technikai eszközök beszerzését szolgálja. Mindeb­ben a kormányzati szerveknek, az ágazatoknak a területek fejlesztéséért érzett felelőssé­ge, az erőforrások igényesebb felhasználása növekvő szere­pet töltött be. Emellett meggyő­ződéssel mondhatjuk, hogy a területi szervek is következe­tesebben képviselik a népgaz­dasági érdekeket. Fokozottab­ban felmérjük és jobban szer­vezzük a különböző helyi adottságok és lehetőségek ki­használását. Törekszünk a történelmileg kialakult, föld­rajzilag meglevő hátrányok csökkentésére, az adottságok­nak megfelelő optimális ho­zam- és ráfordítási arányok kialakítására, az eszközeink hatékonyabb működtetésére. Mindezt jól segítheti a köz­ponti és területi szervek még alkotóbb együttműködése, a távlati elképzelések kialakítá­sa és a konkrét feladatok megvalósítását szolgáló egyez­tető tárgyalások. Ezt csak erősítené, ha a központi irá­nyítás és szabályozás külön­böző módszereiben a stabil, hosszabb távra szóló elemek még nagyobb szerepet kapná­nak. Géczi János ezután hangsú­lyozta, hogy igen jelentősnek tartjuk a Központi Bizottság 1977. október 20-i határoza­tát, és az ezt követő kormány­zati intézkedéseket, amelyek komplexen, összhangban cél­kitűzéseinkkel, hosszabb távra világosan felvázolták a terme­lési szerkezet fejlesztésével összefüggő feladatokat. — Ennek szellemében úgy látjuk —, folytatta —, hogy az elkövetkező időszakban is az adottságainkhoz, az ipari és munkakultúránk hagyomá­nyaihoz igazodó fejlesztéseket kell terveznünk. Kérjük a kormányzati szervektől, hogy ezt figyelembe véve, támogas­sák a kohászati ágazat feldol­gozó bázisaival, az üveg- és kerámiaipar továbbfejlesztésé­vel összefüggő bővítéseket, korszerűsítési elképzelésein­ket. Szelektív iparfejlesztés A tapasztalat azt mutatja, hogy a szelektív iparfejlesz­tés, a korszerű gyártmányok bevezetése összetett, hosszabb távú, bonyolult feladat. Még­is ez a járható út, mely a központi és helyi erőforrások jobb összefogását igényli. En­nek a fontos gazdaságpoliti­kai követelménynek érvényre juttatása érdekében további ösztönző rendelkezések, sza­bályozók kidolgozására, kö­vetkezetes végrehajtásának szervezésére van szükség. Még jobban kell támogatni az eredményesebb munkát, az ésszerű, bátor vállalkozó tevé­kenységet. Ezután arról szólt Géczi Já­nos, hogy a közelmúltban tör­téntek kezdeményezések a központi szervekkel, ágazatok­kal a kevésbé hatékony terü­letek és üzemek tevékenysé­gének felülvizsgálatára, meg­szüntetésére. Ezek végrehajtá­sában legtöbb vita azokkal az üzemekkel, irányító szervek­kel van, ahol nem veszik ész­re, hogy termékeik felett el­járt az idő, gyártmányaik mi­nősége, korszerűsége nem fe­lel meg a követelményeknek, jövedelmezősége nem kielégí­tő. Mint mondotta: — Igaz nem könnyű a meg- szokottságon, a beidegződött szemléleten változtatni. Sok­szor nemcsak a helyi üzemek, szövetkezetek szűk érdekeit képviselő vezetők szemléleté­vel kell vitázni. Ezt egy pél­dával is szeretném érzékeltet­ni. Ha történelmileg igazsá­gosak akarunk lenni, elisme­réssel kell szólni az ELZETT- ről, amiért a szénbányászat csökkentése, az ipartelepítés időszakában Szécsényben üzemegységet létesített. De ma már érthetetlen számunk­ra, hogy miért kell ebben az üzemben csaknem 800 dolgo­zónak korszerűtlen lakatot gyártani évi 150 millió forint termelési1 értékben. Vélemé­nyünk szerint hasonló a hely­zet a Nógrádi Szénbányák mellék- és kiegészítő tevé­kenysége területén és a köny- nyűipari gyáregységeink egy részénél is. Mi olyan fejlesztéseket tá­mogatunk, amelyek egybees­nek a hatékonyság növelését szolgáló célkitűzésekkel. Mint például a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemeké, ahol a feldol­gozási fok növelésével, a mi­nőség javításával elérték, hogy az egy tonna acélter­mékre eső exportárbevétel az új termékeknél két-három- szorosára emelkedik. Vagy mint a Romhányi Építési Ke­rámiagyáré, ahol az új üzem­ben várhatóan az egy főre jutó évi termelés több mint egymillió forint lesz a jelen­legi négyszázezer forinttal szemben. Ezek a fejlesztések hasznosak a népgazdaságnak, de az üzemek dolgozókollek­tíváinak is. Megyénk országgyűlési kép­viselője ezután a termelési szerkezet,- a gyártmánystruk- túra korszerűsítését, fejlesz­tését hangsúlyozta. Az egyéb tényezők közül sokkal na­gyobb figyelmet kell fordítani a korszerű termelés fontos feltételére, a munkaerő-gaz­dálkodásra, majd így folytat­ta: — A munka hatékonysága, minősége nagymértékben függ a vezetők, a dolgozók szak­mai hozzáértésének, képzett­ségének fejlődésétől. A terme­lési kultúra tradíciói nagyon fontosak. Ugyanakkor még a nagy hagyományokkal rendel­kező üzemekben is problémák jelentkeznek az új berendezé­sek üzembe helyezésekor, vagy az új termékek bevezetése­kor, a megfelelő szakmai fel- készültség hiányosságai miatt. Ebből azt a fontos következ­tetést vontuk le, hogy a szak­mai képzésnek, a továbbkép­zésnek meg kell előznie a korszerűsítési folyamatokat. Nagy lartalékok Tapasztalataink arról győz­tek meg, hogy a magasabb szintű Ismeretek megszerzése mellett szervezettebb, haté­konyabb munkára van szük­ség. E területen nagy tartalé­kok vannak valamennyi üze­münkben. Ezért az eddiginél is nagyobb figyelmet kell for­dítani a termelési kultúra, az üzemi szervezettség fej­lesztésére. Ezután a szakemberképzés feltételeinek megteremtését hangsúlyozta Géczi János. Hozzászólását így fejezte be: — Ügy ítélem meg, hogy a kormány által felvázolt fel­adatok összhangban a párt Központi Bizottsága április­ban elfogadott határozatával, minden területen helyesen szabják meg a tevékenység főbb irányait. Végrehajtásuk a mainál még fegyelmezet­tebb, odaadóbb munkát köve­tel. Meggyőződéseim, hogy vá­lasztókerületemben, megyénk­ben a munkások, termelő­szövetkezeti parasztok, értel­miségi dolgozók, vezetők aktí­van támogatják megvalósítá­sukat. i Szekér Gyula felszólalása Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettese fel­szólalásában elmonda, hogy az utóbbi néhány évben a világpiaci árarányváltozások, valamint az azokat kísérő, il­letve követő válságjelensé­gek kedvezőtlenül hatottak és hatnak ma is a magyar gazdaságra. Az V. ötéves terv végleges elkészítésekor már számoltunk a kedvezőt­lenné vált gazdasági felté­telekkel. Csaknem három év tapasztalata alapján sajnos, azt mondhatjuk, hogy a gaz­dálkodás feltételei nehezeb­bek annál, mint amit a közép­távú tervben megterveztünk. Ebből a helyzetből a kivezető út, hogy a népgazdaság min­den területén még szervezet­tebben és tervszerűbben kell dolgozni. Jelenlegi gazdasá­gi és termékszerkezetünk mel­lett is még sok kihasználat­lan tartalékkal rendelkezünk, amely lehetőséget nyújt a ra­cionálisabb gazdálkodásra, az importtal való takarékos­kodásra és az export növelé­sére. — A termelési és a termék- szerkezet korszerűsítése olyan hosszú időre szóló feladat, amely során a magas színvo­nalú kutató-fejlesztő és gyár­tásszervező követelményeknek csak úgy tudunk eleget tenni, ha energiánkat olyan területek­re — olyan gyártási ágakra, termékekre és termékrend­szerekre — összpontosítjuk, ahol a legkedvezőbbek a ma­gasabb színvonalú, korszerű, minden piacon eladható ter­mékek előállításának hazai és nemzetközi feltételei. Te­hát nagyfokú szelektivitásra van szükség. Ezzel szemben korlátozni kell és bizonyos esetekben tervszerű előkészí­tés után meg kell szüntetni azoknak a termékeknek a ter­melését, amelyeknél sem em­beri, sem anyagi feltételeink nem kedvezőek a gazdaságos termeléshez és exporthoz. Szekér Gyula a továbbiak­ban kiemelte, hogy az élelmi­szer-gazdaság szelektív fej­lesztésének gerincét a ke­nyér- és takarmánygabona, a takarmányfehérje, a takar­mányfeldolgozás, az állatte­nyésztés, a hústermelés és -feldolgozás képezi. Több felszólalás hangzott még el. Az országgyűlés csütörtöki ülése Apró Antal zárszavával ért véget. A képviselők pén­teken folytatják tanácskozá­sukat. (MTI) *

Next

/
Thumbnails
Contents