Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! I':íí ®í!:Ní|í|M|ÍlÍ| " NOCRAD AZ MSZMP NÓG RÁ 0 MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIV ÉVF.. 158. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1978. JÚLIUS 7., PÉNTEK Tanácskozik az országgyűlés Napirenden: a Minisztertanács beszámolója Géczi János felszólalása Csütörtökön délelőtt Apró Antal elnökletével kezdte meg tanácskozását az országgyűlés. A nyári ülésszakon részt vett Losonczi Pál, és Kádár János. A képviselők egy­perces néma felállással adóztak a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Inokai János országgyűlési alelnök emlékének. Ezt követően az országgyűlés az MSZMP Központi Bi­zottságának és a HNF Országos Tanácsának közös átirata alapján Cseterki Lajost — érdemeinek elismerése mellett — az Elnöki Tanács titkári tisztségéből, Katona Imrét, az rlnöki tanácsi tagsága alól felmentette. Somogyi Józsel képviselőnek az elnöki tanácsi tagságáról való lemondását elfogadta. Az országgyűlés Katona Imr'ét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkárává, Barcs Sándort, Méhes Lajost és Vida Miklóst, az Elnöki Tanács tagjaivá megválasztotta. Lázár György miniszterelnök terjesztette elő a Minisz­tertanács beszámolóját, végzett munkájáról és további fel­adatairól. A miniszterelnök expozéja ' — A kormány tapasztalatai megerősítik a Központi Bi­zottságnak azt a megállapítá­sát, hogy társadalmi fejlődé­sünk minden fő területen megfelel a párt XI. kongresz- szusán jóváhagyott irányvonal­nak, a kongresszus határo­zatai kiállták a gyakorlat pró­báját, ezért továbbra is a nép akaratát és érdekeit kifejező, jól bevált politikát kell foly­tatnunk. — Amikor szocialista fej­lődésünk eredményeiről szó­lunk, és tisztelettel illetjük munkásosztályunk, szövetke­zeti parasztságunk, értelmisé­günk odaadó munkáját, az igazságnak teszünk eleget- Ugyanakkor tudatában va­gyunk, hogy még nagyon sok a javítanivaló és a megoldat­lan feladat. Az országgyűlés ülésszakára készülve a Minisz­tertanács sokoldalú vitában saját munkájának tapasztala­tait is értékelte. Arra a kö­vetkeztetésre jutottunk — s talán nem tévesztettük el a mértéket —, hogy a kormány es szervei többségében elfo­gadható színvonalon, jelentős feladatokat oldottak meg, az elért eredménnyel azonban mégsem lehetünk megeléged­ve. Ebből kiindulva vizsgáltuk saját felelősségünket és hatá­roztuk meg további feladata­inkat. — Mindenekelőtt azon kell változtatni, ami sajnos nem­egyszer előfordul, hogy hosszú idő telik el a helyzetfelisme- res, a döntés és a cselekvés között, esetenként pedig las­sú, vontatott a döntések vég­rehajtása is. Gazdasági fejlő­désünk tényeit elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a központi irányítás még nem érvényesíti elég követke­zetességgel a hatékonysági kö­vetelményeket és a szükséges­nél kevesebb befolyást gyako­rol az egyensúlyi viszonyok alakulására. Mindezek miatt elhatározott szándékunk, hogy további lépéseket te­szünk a kormányzati munka javítására. Erre megfelelő programunk van. Az ötéves terv eddigi ta­pasztalatait összegezve a mi­niszterelnök rámutatott: — Az eredmény, amiről számot adhatunk, nem kevés. Nép­gazdaságunk a nehezebbé vált feltételek közepette is az ötéves tervben kijelölt irány­ba fejlődött. A végrehajtás­ban azonban — a megbecsü­lést érdemlő eredmények mellett — vannak gondokat okozó gyenge pontok is. Tel­jes nyíltsággal meg kell mon­dani: ahhoz, hogy az előirány­zott célokat elérjük, az erede­tileg számításba vett és az eddig nyújtott teljesítmény nem elég. Ennél többre, a hatékonyság növelésének lé­nyeges meggyorsítására, olyan szemléletre van szükség, ami nem tűri el a hanyag munkát, a szervezetlenséget, a társada­lom javainak pazarlását, s ami a belső tartalékok moz­gósítására, a gazdálkodás szüntelen javítására ösztönöz. Mindezek tudatában a kor­mány eddig is fontosságuknak megfelelő figyelmet fordította gazdasági feladatokra. A té­nyek azonban azt mutatják, hogy céltudatos munkával to­vább kell javítani mindazokat a végrehajtási feltételeket, amelyek elősegítik gazdaság- politikai elveink teljesebb ér­vényre jutását. A kormány el­sődleges feladatai közé tar­tozik a népgazdasági terve­zés, a közgazdasági szabályo­zás, az ágazati gazdaságszer­vező munka egyidejű tovább­fejlesztése. Fontos tenniva­lónk a közgazdasági szabályo­zó rendszer, valamint a ter­melői árrendszer továbbfej­lesztése — hangoztatta Lázár György. Az utóbbit alkalmas­sá kell tenni arra, hogy pon­tosabb mércét és orientációt adjon a fejlesztés, valamint a folyó termelés gazdaságossá­gának megítéléséhez. Más szavakkal kifejezve, az éssze­rűbb gazdálkodáshoz olyan termelői árakra van szükség, amelyek a jelenleginél jobban tükrözik a valóságos ráfordí­tásokat. — Nagy nyomatékkai sze­retném hangsúlyozni, minden gazdasági vezetőnek — akár a kormányban, akár vállalat­nál dolgozik — tudatában kell lennie: a termelési szerkezet korszerűsítésének előrevitele nem átmeneti, hanem tartós, nem egyik, hanem a legfon­tosabb feladata. Nem keveseb­bet, mint azt kell elérnünk, hogy megújítsuk, a világpiac magas mércéjéhez igazítsuk iparunk és mezőgazdaságunk termelékenységét, termékei­nek korszerűségét és minő­ségét. —- Ahhoz, hogy időben vég­rehajthassuk a fejlesztési fel­adatokat, eleget tegyünk a ha­tékonysági és az egyensúlyi követelményeknek, tovább kell javítani a beruházási munka minden fázisát, a dön­téstől a befejezésig- Követke­zetesebbnek kell lennünk sa­ját elveinkhez, ennek megfe­lelően a fejlesztési döntések­ben, a hitelek, a támogatások odaítélésekor valóban szigo­rú és ellenőrizhető gazdasá­gossági követelményeket kell támasztanunk. Az érdekelt­ségi viszonyokat olyan irány­ba kell továbbfejleszteni, ami az erők koncentrálására, a jobb előkészítésre, a gyorsabb kivitelezésre, nagyobb szerve­zettségre, a takarékosabb megoldásokra ösztönöz. — Gazdasági életünk fon­tos területe, ahol átfogóbb és mélyrehatóbb javulást kell elérnünk, a munkaerő-gazdál­kodás. Változatlanul az a helyzet, hogy népgazdasági szinten több a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő. Emellett szerve­zetlenség és más okok többek között a munkafegyelem meg­tűrt lazaságai miatt jelentős a kieső munkaidő, kihaszná­latlanul maradnak nagy érté­kű termelőberendezések, te­temes veszteségek érik a nép­gazdaságot. Számos tény mu­tatja: gazdasági vezetőink nagy része még mindig nem érti, vagy nem hajlandó tu­domásul venni, hogy gazdasá­gi fejlődésünkre mindinkább meghatározó befolyása van annak, hol és milyen módon használjuk fel a munkaerőt, ezt a legérdekesebb erőforrá­sunkat. Ezért ovább kell lép­nünk, Központi és vállalati in­tézkedésekkel, műszaki fej­lesztéssel, hatékonyabb mun­kaszervezéssel, a munkakörül­mények, a munkavédelem to­vábbi javításával, az ösztön­zés, de na kell, a fegyelmezés eszközeivel is el kell érnünk a munkaerő-gazdálkodás tar­talékainak feltárását és hasz­nosítását. A miniszterelnök a lakosság életkörülményeiről szólva el­mondta, hogy minden fontos területen növekedett a fo­gyasztás, bár az ötéves terv időarányos előirányzataitól kissé elmaradtunk. Több fontos intézkedést hajtottunk végre a bérarányok és egyes foglalko­zási ágak kereseti viszonyai­nak javítására. Az áruellátás 1976. évi ismert gondjai nagy­részt megszűntek, az elmúlt évhez hasonlóan az idén is kiegyensúlyozott és válasz­tékosabb az árukínálat. Az ötéves terv első két évében 187 000, a tervezettnél mintegy 17 000-rel több lakás épült fel. — Miként a társadalom más területein, úgy a tudo­mányban is megérlelődtek a Százhatvan hektáron befejezték az anyarozs aratását a nagyoroszi Egyetértés Ter­melőszövetkezet horpácsi CScrepestető-dűlőjébcn. A termés jónak mondható, hiszen az elmúlt évi négy mázsával szemben, az idei esztendőben hat mázsa anyarozsot takarítot­tak be hektáronként. (kép: —bábéi) Népi ellenőrök megtárgyalták Mennyiben javult a belső tartalékok feltárása ? A Nógrád megyei Népi El­lenőrzési Bizottság csütörtö­kön megvitatta azt az össze­foglaló jelentést, amely a vál­lalati belső tartalékok feltá­rására irányuló utóvizsgálat tapasztalatait összegezte. Ebben a munkában részt vettek a megyei, a salgótarjá­ni, a balassagyarmati és a pásztói népi ellenőrzési bi­zottságok. Tevékenységük 11 termelő-, gazdálkodóegységet érintett. Nem voltak köny- nyű helyzetben, mert két gyár — ötvözet- és Ipoly Bútor­gyár — kivételével a többiek nagyvállalati rendszerben termelnek — gazdálkodnak, erősen különböző önállóság­gal. Ennek megfelelően az említett vállalatok döntően operatív feladatokat látnak el, információik túlságosan rövid időre vonatkoznak, vi­szonylag szűkkörűek, a távla­ti célok kialakításához pedig elégtelenek. A Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepén és az írószer Szövetkezet salgó­tarjáni részlegeinél a vizsgálatot csaknem a szükséges adatok teljes hiányában végezték el, feltételek és a szükségletek arra, hogy a mennyiségi fej­lődést még inkább az intenzív fejlődés váltsa fel — folytat­ta beszámolóját Lázár György. — A tudománypolitikai irány­elvek hatásának elemzése azt mutatja, hogy ezen az úton megtettük az első lépéseket. Ahhoz azonban, hogy az erőket jobban össz­pontosíthassuk, folytatni kell az ésszerű, de bátor sze­lektálást, mert a jövőben még kevésbé járható út, hogy minden fejlesztési feladatot saját kutatási eredményeink­kel oldjunk meg. Lázár György ezután a kormány külpolitikai tevé­kenységéről szólt. A törekvé­sek az elmúlt két és fél év­(Folytatás a 2. oldalonJ mivel az érintett termelő-gaz­dálkodó egységek vezetői nem . alakították ki e részle­gekre vonatkozó elkülönített számviteli és mérési rend­szert. A megyei népi ellenőrzési bizottság az igen szerteágazó, sokrétű és differenciált ta­pasztalatokat általánosítva úgy látja, hogy intézkedések, valamint tények bizonyítják: a vizsgált vállalatok többsé­génél erőteljesebb lépéseket tettek a belső veszteségforrá­sok feltárására, megszünte­tésére, illetve hasznosítására. Vagyis az alapvizsgálat ja­vaslatai nagyrészt megvaló­sultak, csupán az anyagi ösz­tönzésnél nem érték el a kí­vánt fejlődést. Az, előnyös változások dif- ferericiáltan ugyan, de jelent­keznek a gyártmánystruktúra kedvező változásában, a gé­pi üzemidő kihasználásának javításában, a műszaki elő­készítésben, a termékek mi­nőségének növelésére irá­nyuló törekvésekben, a szer­vezés, az újító- és a DH- mozgalmak, létszám- és nor­maóra-megtakarításban, a nyereség növekedésében, a raktározásban és az értékesí­tésben bekövetkezett előnyös változásokban. A belső tartalékok feltárá­sának és hasznosításának je­lenleg is legsebezhetőbb te­rülete az ésszerűbb munka­erő-gazdálkodás. A vállalatok többsége — keserves tapasz­talatai ellenére — még min­dig irreális létszámemeléssel képzeli megoldani növekvő feladatát. Ennek tulajdonít­ható, hogy stagnál az időbéres bér­formában foglalkoztatot­tak munkaidő-kihasználá­sa, hogy a hasznos évi munka- időalap 21,2 százaléka veszik el az egész és törtnapi kiesé­sek miatt. A jelenlegi hely­zet előnyös megváltoztatásá­ra irányuló feladatok sem ígérnek alapvető javulást. A kívánt fejlődés, a teljesít­ménybéres órák arányának lényeges fokozását, a műszaki munkanormák arányának nö­velését, az átlagos műszak­szám erőteljesebb javítását kívánják meg. Az üzemidő jobb kihasz­nálását segítő munkát jelen­leg az egyszerű intézkedéseket igénylő feltáró tevékenység jellemzi. Hiányzik a mun­kaigényes, sokrétű előkészí­tést igénylő, hosszabb távra vonatkozó ez irányú munka. Emellett általában alacsony a korszerű félautomata és automata gépek aránya. To­vábbra is gondot okoz, hogy az újonnan beállított korsze­rű gépek, gépcsoportok mel­lett továbbra is megmaradnak az elavult technikát képvi­selő alacsony teljesítményű berendezések, amelyekhez sok kezelő és karbantartó kell, nem beszélve a növekvő költ­ségekről. A megyei népi el­lenőrzési bizottság szerint nagy lehetőségek vannak a forgóeszközökkel való takaré­kosabb gazdálkodásban. A vita alapján úgy foglalt állást, hogy korábbi megál­lapításai továbbra is érvé­nyesek. Vagyis egyes embe­reknél szemléleti változásra van szükség, a feladatokat a ■kollektíva bevonásával kell megoldani. Rendszeres és tervszerű munkára van szük­ség a veszteségforrások fel­tárásánál, majd ellenőrizni és elemezni kell a végzett munkát, megteremteni a számviteli, és műszaki adat­szolgáltatás feltételeit. Ügy látják, hogy az elért eredménnyel arányos anyagi ösztönzésről is gondoskodni kell. A megyei népi ellenőrzési bizottság elismerését fejezte ki az említett munkában részt vett népi ellenőröknek. Külön dicséretben részesítet­te Kilvády Tibort, a vizsgálat vezetőjét, Kadlót Istvánná és Bocsi József népi ellenőröket. Az előterjesztést a határoza­ti javaslatok kiegészítésével elfogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents