Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

I Wyspianski-kiállílás Budapesten Krakkói fasor hajnalban (1894, festmény) A lengyel újromantika ki­emelkedő tehetségű, sokolda­lú művészének, Stanislaw Wyspianskinak műveiből ren­dezett nagyszabású, reprezen­tatív kiállítást a varsói Mic- kiewicz Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum. A századfordulón élt kép­zőművész, költő-drámaíró fej­lődését és munkásságát szé­les összefüggéseiben reprezen-* tálta ez a kiállítás. A krakkói indulás évei, melyek a szár­mazás (a szobrász atya tehet­ségét öröklő fiú) előnyét is magukba foglalják, a törté­nelmi-nemzeti tudat kialaku­lására is erős befolyást gya­koroltak. Az egykori királyi város, Krakkó történelmi lég­köre, sajátos művészeti pa­tinája a tehetség első iskolá­ja. A külföldi utazások mű­vészérlelő szerepe kétségtele­nül nyomon követhető a be­mutatott rajzokon. A nagy mesterek — Dürer, Holbein, Raffael — műveinek másolá­saiban nemcsak a tehetséges, de a művészi eszményért küz­dő ifjú jelentkezését is láthat­juk. A német mesterek mellett a francia Art Nouveau megis­merése, a párizsi évek tele- vény művészi hatásai — el­sősorban Toulouse-Lautrec, Paul Gauguin, Puvis de Cha- vennes alkotó ereje — érlelik modern művésszé. A Gauguin­től örökölt műterem, mely egyik kiállított képének té­mája és címe is, ily módon juthat szimbolikus értelemhez. Artur Gorski szavait idézve: „Művészetünktől azt várjuk el, hogy legyen lengyel, vele­jéig lengyel — mert, ha el­veszti nemzeti jellegét, akkor egyszersmind elveszti erejét és értékét, valamint létjogosult­ságát Is. De legyen ugyanak­kor fogékony is, újakra kész, az ifjúság tüze égjen benne, sasszárnyakat viseljen, ki­rályi lelket, Mickiewicz lángo­Ládán ülő lány (1893, kréta, akvarell) ló lelkét” — éppen Wyspians- ki alkotásaiban véljük meg­találni a romantikus eszme újraéledését, az idézett sorok megvalósulását. Wyspianski művészi tevékenységét, amely a nemzeti eszme és a modern szellemiség ötvözése jegyében teljesedik ki, a sokoldalú kép­ző-, ipar-, könyvművész — a „Zycle” (Élet) című szecesszi­ós hetilap grafikusa és tipog­ráfusszerkesztője — oldaláról ismerheti meg a múzeumláto­gató. Wyspianski elismerése és népszerűsége a képzőmű­vészet területén korábban kö­vetkezett be, mint irodalmi munkásságáé — jóllehet iro­dalmi alkotásaiban közvetle­nebbül nyomon követhető a nemzeti eszme megtartására és a nemzeti öntudat továbbépí­tésére tett művészi kísérlet. Mint a színház szenvedélyes szerelmese — színpadi művei mellett, melyek az antik drá­ma, a shakespeare-i és a len­gyel romantikus színház ha­gyományait fejlesztik tovább — rendezőként, díszlettervező­ként is említésre méltót al­kotott. Legismertebb műve az 1901-ben befejezett „Menyeg­ző” című drámája, amely a századfordulón válságba ju­tott lengyel társadalom nagy­szabású körképét rajzolta meg. A stílszerűen megrendezett kiállítás termeiből a századvég szellemi izgalma sugárzik, a falakra festett virágok, me­lyek Wyspianski „Füvész­könyvé”-nek lapjairól kerül­tek a látogatók szeme elé — szimbolizálják a századvég tobzódó szellemi útkereséseit. A világ legjobb kórusa Jövőre lesz huszonöt éves az első bolgár vegyes kórus, amely azóta is alapítója, Szvetoszlav Obretenov, a jeles karmester és zeneszerző nevét viseli. Akkor, negyedszázaddal ezelőtt, mind­össze negyvenen voltak... Ma 45 nő és 55 férfi vesz részt a vegyes karban, amely kiváló tolmácsolója a népi dalkincsnek csakúgy, mint a klasszikus romantikus művek­nek. Kantáták, oratóriumok, tömegdalok, mai művek egy­aránt szerepelnek repertoárju­kon. A kritikusok kiemelik a kórus technikai tökéletességét, hanggazdagságát. A szovjet sajtó — a számos moszkvai vendégszereplés egyikén - így írt róla: „A legjobb kórus — nemcsak Európában, az egész világon!" Az országhatárokon túli meg­becsülést számtalan nagy külföldi siker bizonyítja. Az Obretenov-kórus a Szovjetunión kívül fellépett Magyarországon, Franciaországban, Olaszország­ban, Nagy-Britanniában, Svájc­ban, Görögországban, Cseh­szlovákiában, Japánban. Tur­néik során több kitűnő lemez- felvétel örökítette meg előadá­saikat. Ez a vegyes kar vett részt a nemzetközi díjjal ki­tüntetett Hovanscsina-lemez felvételén. „Aranykönyvükben" számos kiváló muzsikusegyéni­ség bejegyzéseit őrzik, köztük olyanok elismerő sorait, mint D. Sosztakovics. UNESCO Az NDK évente átlagosan 50 UNESCO-rendezvényen vesz részt. Az ország 5 éve tagja a szövetségnek, részt vesz minden olyan UNESCO- munkaprogram, -határozat megvalósításában, mely a szakmai továbbképzést, a tu­dományt és a kultúrát szol­gálja. Az NDK aktívan tá­mogatta a szövetség „A tu­dományos kutatók helyzete” című ajánlását. Az ország tu­dósai 5 nagy természettudo­mányos programon vesznek részt, ezek: oceanológiai ku­tatások, nemzetközi víztani program, az „ember és a bioszféra”, a geológiai korre­lációsprogram, valamint program a tudomány és tech­nika egységes információs rendszerének kialakítására. A salgótarjáni nemzetközi művéeztelep vendégei Feró Král Feró Kral a mai szlovák képzőművészet kiemelkedő alakja. Egyik méltatója sze­rint kihív, „hogy kellő jelele­tet kapjunk absztrahált döb- benetekről, a stilizált tájak nosztalgikus kompozícióinak szlávos légköréről, keletkezé­süknek körülményeiről” (Szuchy M. Emil). Miféle tájakról van szó? A liptói és árvái vidékről, ahonnan származik, . ahol el. Liptószentmiklóson született 1919-ben és a Vág partján lé­vő városban, Zsolnán él. Több műfaj művelője, grafikus-, fes­tő-, és díszítőművész, muráiis alkotások létrehozója. Szín- és formarendszere azonban egy­séges ívű. Művészetének alap­ja a valóságközelség és a me­taforákban való gondolkodás. Mi következik ebből? A valóságközelség művésze­tében egyrészt az indító táj­hoz való hűséget jelenti. A Magas-Tátra hűvös szépségű hangulata, Liptó tája, Árva hegyei, a mély völgyek, folyók, földek párája képi világának meghatározói közé tartoznak. Másrészt emberi és művészi alapélménye a kétkezi dolgo­zó emberek világa, amely Fe­ró Krált gondjaik, örömeik hiteles megszólaltatójává avat­ja. Liptó, Zsolna vidéke, s kü­lönösen az árvái szlovák világ ma is őrzi sajátos hagyomá­nyait. Hogy csak néhány pél­dát hozzunk, Arvá szülötte a legnagyobb szlovák költő, Pa­vel Hviezdoslav (1849—1921), aki a szlovák—magyar barát­ság hirdetői közé tartozott. Itt látta meg a napvilágot a szlo­vák himnusz költője, Ján Ma- tuska (1821—1877), Jur Janos- ka-Bystersky (1856—1920) iró, politikus, a Matica elnöke, Szontágh Dániel, Árva egyik történetírója, Szontágh Miklós doktor (1843—1889), a Magas- Tátra messze földön híres or­vosa, fürdőalapító, tudomá­nyos író, s még hosszan sorol­hatnánk azokat a szlovák és magyar kiválóságokat, akiket ez á tájék indított útjukra. E vidék múltjában, jelené­ben gyökerezik Feró Král mű­vészete. A pozsonyi képzőmű­vészeti főiskolát 1943-ban fe­jezte be. Azóta mintegy fél- száz egyéni kiállítása volt Csehszlovákiában, illetve Pá­rizsban, Münchenben, Rómá­ban, Firenzében, Varsóban és másutt. Csoportos tárlatokon is rendszeresen kiállít, több szlovákiai várost díszítenek muráiis alkotásai, állami és szakmai művészeti díjak tu­lajdonosa. A művészeti köz­életben végzett munkáját is kitüntetésekkel ismerték el. A közép-szlovákiai és az észak-magyarországi művé­szek több mint egyévtizedes kapcsolatának szintén egyik ápolója, tevékeny részese. Műveivel Miskolc, Eger és Salgótarján közönsége már többször találkozhatott. Feró Král meglehetősen szi­kár ember. E külső azonban alapvetően érzelmes, lírai ben­ső alkatot takar. — Az ember benső, érzel­mi, szellemi kifejezésére tö­rekszem — jegyzi meg. — Fi- guratív és szimbolikus kom­pozícióimban egyaránt a lírai megfogalmazást kedvelem, az ember mikrovilága érdekel. Munkássága a népművészet szimbolikájával, a Magyaror­szágon szintén ismert népi szürrealizmus irányával is rokon. Különösen megkapóak „magánballadái” (Ballada az arany rózsáról, Ballada a kék holdról, s még sok más falikárpit). Festményeiben, például a Zorka magánszáma. Árvái ballada, Árvái lány stb. a szlovák hagyományig nyúl vissza, ezt fogalmazza újra. Grafikái szűkszavúságuk el­lenére ugyancsak mély költői- ség hordozói, életről, halálról, szélről, jávorfahegedüről szó­ló balladák. Nem először jár Salgótar­jánban. Ezúttal csupán tíz napot töltött itt, a hét elején szólították haza kötelességei. Tóth Elemér Népi Iparművészek kiállítása Kai ocsán. A képen látható kisze- bábus palócbabákkal Papp Ferencné budapesti néxjművész máso­dik díjat nyert. NÓGRÁD - 1978. július 28., péntek Nyár a kastélymúzeumban Vidám színek — a kastély falának ragyo­gó sárgája, a környék harsogó zöldje, az úttö­rőnyakkendők pirosa — és vidám gyerekzsi­vaj fogadja mostanában a látogatót a szé- csényi kastélymúzeum udvarán. Jönnek az érdeklődők és nem kell csalódással távozni­uk, viszik a hírét a fiatal múzeumnak. — Nincs tehát holtidő, az oly’ gyakran em­legetett „uborkaszezon” elkerüli az intéz­ményt? — adódik ösztönösen a kérdés. Praznovszky Mihály igazgató a nyári felada­tok vázolásával azt bizonyítja, nincs. — Igaz persze, hogy ilyenkor némileg kü­lönbözik a munkánk az évközitől. Részben a közművelődési feladatoknál érezzük a nya­rat: szabadságolások, vakáció miatt e terü­leten most a belső tevékenység dominál. „Nyári szünetet” tart a múzeumbarátok kö­rének klubja például. Már 234 tagot szám­lálunk — közülük kilencvenen (ahányan a két autóbuszra felfértek) júniusban egy szép szlovákiai túrán vettek részt, az úticélok: Rozsnyó, Krasznahorka, Betlér. Az utolsó foglalkozásunkon egy pedagógus beszélt Szé- csény korai esztendeiről, leleteket is bemu­tatva, majd, ahogy megszoktuk, lemezhallga- tással, beszélgetéssel folytattuk. Nem keve­sen, körülbelül hatvanan jöttek el. Ezt a formát természetesen szeptemberben folytat­juk. — Kimondottan nyárias jellegű progra­mokra nem gondoltak? — Szerettünk volna szabadtéri szoborki­állítást, hangversenyeket rendezni — de idén még nem vállalkozhattunk erre, lekötött ben­nünket a felújítási munka. Július elején ad­ták át a bejárattól jobb kéz felől látható kasznárlakást. Ide ősszel iskolatörténeti ki­állítás kerül. A századfordulótól kezdve, me­gyei jelleggel mutatja be a különböző isko­lai berendezéseket (bányatársulati iskolától a mai úttörőszobáig), emléket állít a kiemel­kedő nógrádi pedagógusoknak. A megyei múzeumi szervezet munkatársa, Balázs* Lász­ló állítja össze az anyagot. Másik felújítá­sunk a bástya és a hozzá tartozó kerítés re­noválása — itt a Természettudományi Múze­um fog a megyék természeti képét bemutató tárlatot felépíteni. Bizonyára sokakat vonz majd ez is. Mai lévéaján 22.25: VIT — KUBA A májusi kubai est óta sok ponta jelentkezett a VIT —: szó esik a VIT-ről a televí- Kuba elnevezésű fesztivál- zióban; ezen a héten már na- program, azonban ma lesz a XI. Világifjúsági és Diákta­lálkozó valódi nyitánya: a megnyitó közvetítése, ötórá­nyi az időeltolódás Budapest és Havanna között; ez az oka, hogy ilyen késő esti órákban kerül sor a közvetítésre, ám a színpompás felvonulás min­— Jelenleg mi várja a múzeumbarátokat, a turistákat? — A két állandó kiállításunk — a régészeti és a vadászati — mellett júniusban megnyi­tottuk a Nemzeti Galériától kapott reform­kori magyar festészeti és grafikai anyagot. A látogatókönyv bejegyzései azt mutatják, na­gyon népszerű ez a megyei múzeumi szerve­zet és a Nemzeti Galéria együttműködése eredményeképpen létező kiállítási forma. Nem kell Budapestre menni, itt is igen érté­kes képeket láthatnak, gyakran van tárlat- vezetés is. Az első fél évet szép eredménnyel zártuk: közel hatezerrel több látogatónk volt mint tavaly, év végére valószínűleg megha­ladja az 50 ezret a vendégek száma. A köz- művelődésben — mert azt szeretnénk, hogy valóban része legyen tevékenységünk ennek — a számok még nem mondanak el min­dent, tudjuk, de egy „kezdő”, fiatal múzeum számára fontos közönséget teremteni. És ter­mészetesen közösséget... A látogatókról egy­két érdekesebb adatot hadd mondjak el: az ország számos vidékéről jönnek, 80 százalék­ban megyén kívülről. A vendégkönyv őriz sok német nyelvű beírást, de van cseh, ausztráliai, kanadai vendégünk is. — Milyen belső munkák folynak ezekben a hónapokban? — A régész most készít egy vándorkiállítást a szerszámkészítés történetéből — üzemek­ben szeretnénk majd vándoroltatni. Első­sorban olyan helyeken látható majd, ame­lyekkel szocialista szerződésünk van: már augusztus végén a mezőgazdasági szakközép- iskolában, később az ELZETT-ben, az ÉP- SZÖV-nél, az Ipoly Bútorgyár helyi gyár­egységében, az ÉMÁSZ-nál. Folyik a lelet­mentő ásatás Kisterenyén. Emellett el kell kezdenünk a készülést az őszre. Folytatni fogjuk a megye néprajzát bemutató soroza­tunkat, a komolyzenei hangversenyeket. Az októberi múzeumi hónap idén azért is jelen­tős lesz számunkra, mert itt lesz a megyei megnyitója. Reméljük, hogy á két újabb ki­állításunk, az őszi programok tovább széle­sítik a múzeumot kedvelők körét. G. Kiss Magdolna Ma este 20.00 h. Z. szerkesz­tő emlékezetes esetei „Beszél­getés a fagylaltmérgezőkkel”, den ébren maradót kárpótol majd. A közvetítés színhelye az Amerika Stadion, ahova 122 ország fiatalságának kül­döttei érkeznek, a televíziós kép az Interszputnyik segít­ségével érkezik Taliándörög- cíön át, egyenesben a nézők képernyőjére. A VIT ideje alatt napon­ta — olykor kétszer is — láthatnak a nézők beszámo­lót, helyszíni közvetítést a vi­tákról, sporteseményekről, kulturális műsorokról és tér-- mészetesen a karneválról. A havannai meleg miatt — úgy mondják — éjszakai progra­mokra számíthatunk, de a té­vékamera igyekszik mindenütt jelen lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents