Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-28 / 176. szám
Zavartalan átvétel Érkezik a bűze — szäszmötälö építők A központi majorral szembeni keskeny földútra kombájnok fordulnak be. A jobbágyi határban végeztek már a kenyérgabona betakarításával, most a faluhoz közel eső táblákba vonulnak át. — Huszonegyedikén kezdtük az aratást — mondja dr. Tóth Ottó, a szurdokpüspöki termelőszövetkezet elnöke. — Akkor még magas volt a víztartalom, huszonnyolc százalékos, ezért a termés szinte kivétel nélkül a szárítókra került a gabonaforgalmi vállalat tari, pásztói átvevőhelyén és a Pásztói Állami Gazdaságban.... A szurdokpüspökieknek félezer hektárról kell a termést biztonságos helyre szállítani, s eddig már a jövő évi ke- nyérnekvaló fele magtárakba került. Hat saját kombájnjuk vágja a kalászokat, köztük egy vadonatúj is, amelynek ez a nyár a vizsgája. — Segítenek a mátramind- szentiek is. Náluk késik az érés, ezért három kombájnt küldtek — újságolja az elnök. — Volt-e probléma? — Szerencsére jelentős meghibásodás nem fordult elő, az átvétel is zökkenőmentes. Taron még be is segítettünk rakodógépünkkel, hogy gyorsítsuk a szállítást — válaszol. Az átvétel körülményeiről a pásztói vasút mellett, a Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat telephelyén győződtünk meg. — Most már egymást érik a járművek — fogad Szepes Barna, telepvezető. — A szurdokpüspökiek voltak a legfrissebbek, folyamatosan érkezik a termés tőlük, de a hét elején a jó idő beálltával a többi mezőgazdasági üzem is szaporázza a betakarítást... Körbesétálunk a raktárak között. Idejében felkészültek a termény fogadására, kitakarítva, többnyire még üresen ásítoznak a tárolók, a szállítószalagok bevetésre készek. — Eleinte a szárítónk nagyon igénybe volt véve — magyarázza az OPV 20-as tisztítógép előtt. A szerkezet gyomrába kerülő búza megTörök Árpád a szárításra léli. szabadulva a szennyezőanyagtól kerül a szárítóba. A felhordólánc előtt Szendrei Pálné és Tóth Lászlóné lapáttal csinál „rendet”. Török Árpád, a mérleg kezelője éppen néhány percre munka nélkül- maradt. Belemarkol á gabonadombba, a szemek ragadnak. ilyenkor áldás rá a forró levegő. — A szárító huszonnégy órán át üzemel. Rövid időre állunk meg, amíg a szükséges karbantartási munkálatokat elvégezzük. öt órától talpon vannak az átvevők, s bizony még este tízkor is intézkedni kell, hogy elégedettek lehessenek a mezőgazdasági üzemek. Egyébként hat termelőszövetkezetből irányítják Pásztora a termést. A félig kész betonúton sétálunk tovább. Szemben az új, 500 vagonos tároló kék épülete hivalkodik. A tervek szerint decemberre kellett volna átadni, de a falak között még mindig az építők szöszmötölnek. A hegesztőpisztolytól szikrák rakétáz- nak, a technológiai berendezés elemei szanaszét hevernek a betonon. — A garatok használhatatlanok, így a korszerű létesítményben az idén még kénytelenek vagyunk „kisipari” módszerekkel fogadni a termést — dohog Szepes Barna, s nem indokolatlanul. — Egyébként eddig nincs különösebb probléma az átvétellel. Ez a mi véleményünk... kerülő gabonaszemeket szcm—bábel-felv.— A termelőszövetkezetekben is hasonlókat mondtak. Persze, az igazi próba, csak most következik. százezrekért Az Örhalmi községi közös Tanácson kaptuk a tájékoztatást, hogy a Nógrád megyei Tanács vizslási útkarbantartó költségvetési üzeme augusztus közepén három községben is úgynevezett itatott utak építését kezdi meg. Csi- tárban korszerű burkolatot kap a Béke út, Hugyagon a Jókai, a Felszabadulás és a Rákóczi utca, örhalomban a Dózsa út. Csitárban hidat is építenek. Az elvégzendő munkák . előzetes költségvetés szerint több mint egymillió forintba kerülnek, ennek egy részét megyei támogatásból biztosítják. Utak Hátizsákként összeszerelhető, könnyű, szilárd és állóképes katamaránt szerkesztettek a Baskír Mezőgazdasági Egyetem hallgatói. A Szkif—200 jelzésű vízi jármű két felfújható úszótestből, dúralumínium csővázból és furnérborításból áll. összehajtott állapotban a hajó egy méter hosszú és 30 centi átmérőjű tekercset alkot. A 16 kilogrammos katamarán teherbírása 250 kilogramm. Sz. Gy. A lakosság fokozott igényét figyelembe véve százhatvanezer olajkályhát gyárt a Mechanikai Művek marcali gyáregysége. A termek a korábbiaknál jobb és esztétikusabb kivitelben készül. Képünkön: Szalagon szerelik a Minicalor olajkályhákat. Az újítók sorsa RÖGTÖN ELLENTMONDVA MAGUNKNAK: az újítóknak nincsen azonos, minden jellemzőben egyforma sorsa. Van hely, ahol élvezik a társak, s a vezetők segítő támogatását, elgondolásaik rövid utat bejárva gyorsan megvalósulnak, megbecsülésüket nemcsak a törvényesen előírt javadalmazás, hanem a kiváló újítójelvény bronz, ezüst, arany fokozata is bizonyítja. Igaz, az sem ritkaság, hogy örökös vita, veszekedés az osztályrészük, értetlenséggel, irigységgel, kényelmességgel kell megküzdeniük, s e küzdelemben gyakori a kudarc. Valahol, itt a sorsok végtelenségében, véletlenszerűségében rejlik a baj, hiányzik az a — jogi szabályokból, gyakorlati módszerekből, vezetési stílusból gyúrt — közeg, melyben kedvező terepen haladhat a társadalmilag hasznos elgondolások útja. A hangsúly ugyanis azon van, hogy amit az újító csinál — s nem kevésbé az alkotók másik csoportja, a feltalálóké —, az a társadalomnak hasznos, mert legtöbbször szükséges; új lehetőségeket tárnak fel, többletforrásokat teremtenek a fejlődéshez azok, akik nem békülnek meg a már meglevővel, helyette még jobbat, célszerűbbet keresnek. Különféle módszerekkel végzett számítások egyaránt azt bizonyították, hogy az” újítások és találmányok közvetlen és közvetett haszna eléri a nemzeti jövedelem három-négy százalékát. Fogalmazhatunk úgy is, hogy megtermelik az oktatási célú kiadások fedezetét, hiszen tavaly e terület használta fel a nemzeti jövedelem négy százalékát. Hiba lenne persze csupán a mérhető anyagiakban látni az újítómozgalom fontosságát, a találmányok jelentőségét. A forintok mellett legalábbis egy sorban, ha nem előbbre áll az erkölcsi, tudati haszon. Amibe az újat akaró ember nyújtotta példaadást éppúgy beleértjük, mint a szemlélet- és gondolkodásmód formálását, annak bizonyítását, szocialista társadalmunk tág teret nyit az alkotókedvnek, a kezdeményezéseknek. Ez a bizonyítás, sajnos, ma még nem zavartalan, sőt, útja. módja, s nem kevésbé gyakorlata, ellentmondásokkal, akadályokkal teli. Köznapi szavakkal így summázhatjuk annak a vizsgálatnak az eredményét, melyet — országosan — a népi ellenőrzés hajtott végre, s amely gondolkoztató, némely tekintetben lehangoló tények, tapasztalatok összefoglalásával járt. • Tömören sorolva okok és okozatok bonyolult szövevényét: az érvényben levő újítási rendelet — ami egy korábbit fölváltva sem bizonyult célszerűnek —, s az ahhoz kapcsolódó pénzügyi utasítások nem teremtenek kedvező, ösztönző környezetet az újítási tevékenységhez, nem teszik kellően érdekeltté a termelőhelyeket a javaslatok mielőbbi hasznosításában. Azután: rengeteg félreértés, félremagyarázás lelhető az ún. munkaköri kötelesség, s az azon túllevő feladatok elbírálásánál, a beruházási újításoknál, a tervező- és kutatóintézetek dolgozóinak ilyesfajta teljesítményeinél. Továbbá: rendkívül vontatott a munkavédelmet szolgáló, legtöbbször ún. eszmei díjú újítások elfogadása és bevezetése, de általában lassú a szakvéleményeztetés, a végleges döntés. Gyakran közrejátszanak abban a presztízsszempontok, s a kísérletekben, az üzemszerű alkalmazásban legtöbbször semmiféle érdekeltsége nincsen azoknak, akik valójában többletmunkát vesznek a vállukra, hiszen elsődleges feladatuk a már folyó termelés irányítása. Mindössze csipegettünk az okok, okozatok kuszán egymásba fonódó bokrainak terméséből, de rámondhatjuk nyugodt lelkiismerettel, ennyi is éppen elég ahhoz, hogy — nyugtalanok legyünk. Mert hiszen veszik az, aminek nem kellene veszendőbe mennie, amit emberek reménykedve, az újdonság vonzóerejében bízva találtak ki, teremtettek meg. Az újítók sorsa lényegében annak tükre — a gyakran mostoha sors —, milyen könnyedén, már-már nemtörődöm módra bánunk közös kincseinkkel, s azokból is az egyik legnagyobba!, a szellemi értékeinkkel. a társadalom nem nélkülözheti az alkotókedv és -erő egyetlen megnyil vánulását sem, de ehhez meg kell teremteni ’a szavak és tettek egységét. Az újítómozgalom esetében ez még sokszor hiányzik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy rendezni szükséges a jogi kereteket, félreérthetetlenül utat nyitva a társadalmi érdekeknek ezen a módon is. Az ilyesfajta határozott útnyitás azonban a közgondolkozásban szintén elengedhetetlen, értve ezen a hivatalos ügymenetet éppúgy, mint a munkahelyi közvéleményt. Furcsa: az újítók sorsa korántsem irigylésre méltó, mégis sokan irigylik őket, ügyet sem vetve, arra, hogy abból a minden száz forintból, amit vállalati hasznos eredményként a közös pénztárnak megkeresnek, nekik öt-hat, de leggyakrabban kettő-három jut... Talán érdemesebb, értelmesebb lenne a pénz másik részére, a kilencvenvalahány forintra ügyelni. Arra, hogy ne apadjon, ne tűnjék el forrásaink közül, hanem megmaradjon, mi több: gyarapodjon. Mészáros Ottó Mindenki másképp csinálja © Az embert a gyárudvaron találtuk meg. Termete közepes, alakja izmos, csöppet sem elhízott; fizimiskája keményen barázdált. Fakult munkásruhát viselt: kezében apró csöveket és egy csapot tartott, néha babrálta őket. — Hogy miért teszek mindent szóvá? ... — nézett ránk homlokát ráncolva. — Mert, nézze meg, a targoncák öt helyett ötvennel száguldoznak itten az udvaron, az anyagmozgatók nem törődnek az áruval, mert egyesek részegen jönnek be, meg még van egy csomó probléma!... — És nem fárad bele? . . . — És ilyenkor az a megoldás, ha kilép az ember a brigádból? — Nem ez a megoldás. Többet kell foglalkozni a brigáddal a patronálónak. — De hát a tagok fölnőtt emberek. Ennyire rászorulnak egy patronálóra? — Nem szorulnak rá, de mégse tudtam másképp csinálni, meg nem is akartam. — A főnökeivel milyen a kapcsolata? — Nem a legjobb. Emiatt akarok elmenni. — Ott jobb lesz? — A fizetésem jobb lesz. — És a kapcsolata a vezetővel ? — Hát ... az is. © — Dehogynem! Belefásul az ember, mert sokszor szól, de nem teljesítik, amit kér, fülük botját se mozdítják, így aztán elmegy a kedve a hadakozástól. Befelé fordulunk, él- A másik emberre is a gyár; jük a magunk életét . . . udvaron akadtunk rá. Már — Na de van az üzemi de- lemondtunk róla, mert megmokrácia tudtuk: betegállományban — Üzemi demokrácia!... van. Alapszervezeti titkár s Van, ahol van, de hogy itt ^a^'t^W'mozgasú emRégóta 'szerettem vofna * ' az ber’ Élénk gesztusokkal beigazsatói tanácsban részt ven- sze1’ meghazudtolÍa 56 éves li^ nl n. korát. Minden mondatát evvel ni, volna mit mondanom. De kezdi Már einézést de . . ■■ en nem tudom, hogy Kiket .. hívnak oda a munkások kö- • f . 18,. ? parl. ,zo ’ zül. Soha nem hallok róla, T i- ® taSka,t> hogy kik mennek, miről esik fTTflaT °’ 68 T ] szó. mit intézkedtek annak gj ".TegygySn" ^ foganatjaként . . . Azt, hogy alL Már négy esztendeje TThol kaenermPgn°vnymn!1Una minden évben megemlítem! gombot01 azt habomYDe egye- h0gy ,keIIene két szögbelövő betse nauom- ue e8ye pisztoly. Mégis mindig kihúz- Det e', ták, pedig csak húszezerbe — Miket mondana, ha oda- kerülne. De én nem csüggekerülne? dek, újra és újra felhozom a — Hát csakis közérdekű dolgot. Hiszen vagy három dolgokat, gondolhatja. Munka- embert meg lehetne spórolni erő-gazdálkodás, kultúráló- vele. Látta már, hogy verik dás, italosság, balesetveszély,,m a kalapácsot a ládaüzemben? pazarlás és így tovább? "Mint a motolla: Hatalmas — Mit mondana a munka- irät?i van ott, ríiert a Sztanaerő-gazdálkodásról ? nov-mozgalomban alakítot.— Itt van a gyáron belüli tákki \ "°rmakat .fe,aZtán alig persze, hogy félrecsúszik do!goznakkÜllSéS' S°kan szö8' és kész a selejt. g ' ‘ ............ És még elmond kapásból két — Például önöknél nem javaslatot, egy bővítendő rádolgoznak? rolóhelyiségről, meg egy íó— Dehogynem. Tizenöten detlen rakodóról. „Reális té- voltunk, maradtunk négyen, mák ezek, kérem, nem kerül- Ottan van munka bőven. Nem ne sokba”. is fizikaiakra gondoltam én, — S van-e foganatja a föl- hanem az adminisztrátorokra vetéseinek? meg a műszakiakra. Túl van — Ötven százalékban, ha tervezve az a létszám; nálunk megvalósulnak. De nekem van például csak művezetőből van türelmem, kérem szépen. El- négy . . . mondom újra és újra. — Mi a baj a kulturálódás- ban? — Az, hogy nincsen semmi. Építették most az ifiházat, de hát, hogy menjek én oda, az ötvenéves tinédzser? Megszüntették a Csokonai mozit is, be kell járni a November 7- be. Bemegyek én, de Kell, hogy legyen itt egy kulturális központ, amibe mindenki mehet. Mint az acélgyárban... — És az italosságról mit szólna? — Mért nem tudnak odahatni, hogy ezt a közeli kés- dobálót megszüntessék. Munkaidő alatt is kijárnak inni, akkor aztán idebent közönjének, kapkodnak, kész a baleset. Ezért száguldoznak a targoncával is, akár a megszállottak. — És mit mondana a pazarlásról? — Ó, ha én azt elkezdeném itt magának sorolni, a fejemre is ütnének. Nem mondok inkább semmit, mert így is xe- kete bárány vagyok. — Milyen a kapcsolata a közvetlen munkatársaival? — Én mondom: jó. Kevesen vagyunk, nem is lehet rossz. — Annak idején kilépett a szocialista brigádból . . . — Igen, mert nem úgy láttam a hármas jelszót megvalósulni, ahogy kellett volna. Nem külsőségekben kell jónak lenni, hanem tartalomban. Az emberek nem kerültek közel egymáshoz, csak itt voltak haverok, az utcán meg nem is ismerték egymást. Évi egy kirándulás még nem hozza össze az embereket . . . — Nem követ el valahol taktikai hibát, ha nem intézkednek a javaslatára? — Lehet, kérem* szépen, hogy nem jól fogalmazok. — Milyen a kapcsolata a vezetőkkel? — Én alapszervezeti titkár vagyok, tehát függök egy üzemvezetőtől. Megesett, hogy hátrányba kerültem a bírálatok miatt. Egyszer például, jutalmazáskor, csak hétszáz forintot kaptam, ugyanakkor a KISZ-titkár nyolcat. De a többséggel jóban vagyok. — És a munkásokkal? — Van közöttük is, aki neheztel, mert nálunk az dívik, ha konkrétan, névre szólóan megmondjuk a bírálatot. Például észrevesszük, ha valaki a taggyűlésről kisurran. A következő alkalommal aztán megmondjuk neki. Ezért kön.v- nyen megorrolnak. Legutóbb valaki azért verte ki a hup- pot, mert nem kapott szak- szervezeti beutalót. Megmondtam neki. hogy öregem, nem is vagy szakszervezeti tag. az üdülést pedig a szakszervezeti alapból fizetjük, ö is fölhúzta az orrát. — Nem vetik a szemére, hogy a sok javaslatot, fölszó- lalást inkább csak feltűnési viszketegségből teszi. — Ezt nemigen mondják. Olyan bírálatot már kaptam, hogy csak hallottak alapján ítéltem meg valamit. De feltűnési vágyból legföljebb akkor szólalnék fel. ha lehetetleneket kérnék. Az én javaslataim pedig — szerintem — reálisak. — molnár — NÓGRÁD — 1978. július 28., péntek 3
