Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
Mire jó a spórkassza? Irány: a főváros Szabad szombat. Csendesek a csarnokok; békéjüket nem veri fel a máskor itt annyira természetes és megszokott kopácsolás. Az elkészített munkadarabok — különböző fűtőtestelemek — egymáson, egymás mellett, gondos rendbe rakva. Végigbaktatok közöttük, élénken figyelve szapora lépteim éles koppanásait a felsöpört, kemény betonon. Hamarosan, 150—200 lépés után már az élet jelei is pontosan, jól érzékelhetően eljutnak fülemhez; a re- szelők sikongatásai, emberi hangok összemosódó foszlányai. Az óriáscsarnok jobb hátsó szegletében emberek dolgoznak. A tmk-műhely Május 1. Szocialista Brigádjának tagjai általában ilyenkor, szabad szombatok idején végzik el azokat a legfontosabb, nagyobb alaposságot igénylő javításokat, amelyekre előírások köteleznek. egyben szükségesek és nélkülözhetetlenek a termelőtevékenység zökkenőmentességéért, folyamatosságáért. MÁSODSZOR IS KIVÁLÓ A beszélgetést egy gyáron belüli közkeletű mondás felidézésével kezdjük. E szerint a tmk — tehát a javító- és karbantartó részleg — akkor végzi jól a dolgát, ha emberei bent a műhelyben ülnek, mert akkor az üzemben rendben van minden, a gépek dolgoznak, megy a termelés, mint a karikacsapás. Itt mindenki érti ennek a mondásnak a lényegét, igazságtartalmát én nem tudom megcáfolni. A tapasztalat, a mindennapi gyakorlat ugyanis valóban ezt igazolja. A FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységének Május 1. Szocialista Brigádja fennállásának egy évtizede alatt mindig jó munkát végzett, ötször nyerte el az aranykoszorút, két ízben — az idén másodszor — érdemelte ki a Vállalat kiváló brigádja megtisztelő címet. A tizenhét tagú kollektívára — tagjai valamennyien szakmunkások — minden, a legnehezebb helyzetekben is számíthat a gyár vezetése. A szocialista brigádmozgalom hármas jelszavának szellemében dolgoznak, képezik magukat, művelődnek. Újításaikkal külön elismerést vívtak ki. A múlt évben hat ésszerűsítési javaslatukat fogadták el. s ezzel a gyáregység legjobb újítóbrigádjának számítanak. Szervezettségük példamutató. A legfontosabb, brigádélettel kapcsolatos tennivalókat ugyanis a közösség által megbízott személyek szervezik, irányítják. Kormos József brigád- vezető-helyettes gazdasági. Huczka László kulturális, Nehr Dezső politikai propagandafelelős. Bizonyára ez Is egyik oka a sikereiknek. ben megszerveztek egy-egy közös kirándulást a családtagokkal, legtöbbször Egerbe, a közeli hírneves fürdővárosba. Az ideit — július utolsó vasárnapján — Budapestre tervezik. — Az autóbuszt már megrendeltük a Volánnál — meséli Kecskés István csoportvezető. — Hatvan személyes panorámabusz. 5840 forintba kerül. — Miből fizetik? — A spórkasszából — feleli Kormos József. — Fizetéskor 10—20 forintokat rakunk bele, aztán ide kerül a társadalmi munkáért kapott pénz. Csaknem 10 ezer forintunk gyűlt össze. Jut belőle még egy másik kirándulásra is. Ezt a régi „törzshelyre”, Egerbe tervezik. — Sok vita volt ugyanis arról, hova menjünk — magyarázza a brigádvezetőhelyettes. — Sokan alig jártak Pesten, így hát a főváros mellett döntöttünk, de — mivel lehetőségünk van rá — kielégítjük a másik kívánságot is. Pestre meghívtuk azokat, akik itt dolgoznak a tmk-ban, de nem brigádtagok, Egerbe pedig a gyáregység másik kiváló brigádját, a Münnich Ferenc Szocialista Brigádot. Minél jobban szeretnénk ugyanis „összerázódni”, emberileg közelebb kerülni egymáshoz. Ha valamelyik évben valami miatt elmaradna a kirándulás, már hiányérzetünk lenne. Családtagjainknak is. A fiam nem egyszer emlegette, mikor megyünk már kirándulni, mikor találkozhat az ismerős bácsikkal. KOMPLEX PROGRAM A brigád útra készen, gondosan megtervezett program teljesítésére készül. Az úticélok között szerepel: a Hadtörténeti és a Közlekedési Múzeum, a Ferihegyi repülőtér, a Vidám Park, az állatkert megtekintése, rövid fürdőzés, s netán — ha sikerülne még „beszorítani” — cirkuszlátogatás. Tapasztalat szerint évről évre gazdagabb, változatosabb, tartalmasabb, több ember érdeklődését kielégítő a program. A szemlélet tehát lassanként a kirándulások tekintetében is változik. Megteszi' hatását a propaganda, a munkahelyi vezetés felvilágosító, orientáló munkája. No és a sok-sok személyes tapasztalás. — Mindannyiunkat nagyon feszít a kíváncsiság — mondja búcsúzóul Kecskés István —, alig várjuk az indulás napját. Mert minden egyes alkalommal többet lát, többet vesz észre maga körül az ember, s mindez tovább élteti benne az érdeklődést. Elnémult csergcltyúszó után Kapuzárás Gondolatok és párbeszédek egy megszűnő iskoláról (ok) Ismert tény a rétsági járásban, hogy az egyetlen középfokú oktatási intézmény, a gimnázium a napokban bezárja kapuit. A jogutód a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium lesz. Az első három évfolyam tanulói az eddig megkezdett tanulmányaikat majd itt fejezhetik be. Megszűnik egy oktatási intézmény, de mi is történt itt tulajdonképpen? Ezt a gimnáziumot 1963-ban alapították. Igen, 1963-tól pontosan tizenöt év telt el. Ez a középfokú oktatási intézmény ebben a tizenöt évben sok mindent megpróbált. Romhány- ban kezdte működését, majd öt év után, 1968-ban Rétság- ra költöztek. Ezt a települést a közlekedési utak előnyösebben megközelítették, javult a diákok bejárása. Rendes épületet is csak az utóbbi tíz évben kapott. Persze, abban az időben, együtt a gimnázium megalakulásával és fejlődésével, kezdett a járás is gyarapodni. Másfél évtizeddel ezelőtt alakultak meg a termelőszövetkezetek, ipari munkahely is csak ezerkétszáz körüli volt a mostani három és fél ezerrel szemben. A gondok egyszerre jelentkeztek és a gazdasági cselekvés minden mást háttérbe szorított. Nem volt és nem is lehetett akkor kizárólagosan a gimnázium dolgairól beszélni. Nagyon fontos oktatáspolitikai szerepet töltött be a kezdettől fogva az iskola. Jelenléte is komoly súllyal jött számításba. Tanárai friss szellemi pezsgést hoztak a járás életébe. A végzős, az érettségizett osztályokból évente 20 —30 fiatal került ki, ez legalább négyszáz érett, középfokú végzettségű embert jelentett és legalább kétszer ennyinek — fiatalnak és idősebbnek — adott érettségi bizonyítványt az esti és levelező tagozaton. Ez több mint ezer olyan ember, akik a gazdasági egységek fiatal középkádereinek derékhadát alkotják. A gimnázium megszűnése egy folyamat része — mondta Gálik József, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője. A konkrét megoldást az MSZMP KB 1972-es oktatáspolitikai határozata mondta ki. A társadalmi igény más irányba fordult. Csak a szakosított gimnáziumok állják a továbbtanulásban a versenyt. A fakultatív oktatást azonban ott lehet megcsinálni, ahol legalább három-három osztály tanul párhuzamosan. Itt összesen az elsőtől a negyedikig öt osztály volt a legjobb esetben is... Mocsári Gergely tanárt a dolgozók gimnáziumának érettségi bankettjén az asztaltól szólítottam el. Az utóbbi hetek annyira zsúfoltak voltak, hogy valósággal utolérhetetlennek tűnt: — Valóban így van. A június a vizsgák időszaka. — Mit tanított a gimnáziumban ? — Kémiát. — Ezt a tantárgyat szerették a diákok? — Nem voltak rosszak az eredményeink. Én legalábbis így tapasztaltam. Az igaz, nem oktattuk a kémiát fakultatív módon, tehát több órában. Ilyen kis iskolában ezt nem tudtuk megvalósítani. Ahhoz több osztály kellett volna, népesebb tanári kar... — Zsákutcába futottak? — Erről szó sincs. Megszűnik a gimnázium, éppen az oktatás korszerűsítése miatt. — Sajnálja? —1 Ennek az iskolának családias hangulata volt. A közepes képességű gyerekekkel is jobban és többet tudtunk foglalkozni. Segítettünk mindenkinek, a közvetlenség miatt az akadályokat is könnyebben elkerültük. Harsányi Zoltán tanárt, aki egyben a megbízott igazgatói feladatokat is ellátta, telefonon kerestem, két egymást követő napon. Nem tudott időt szakítani a beszélgetésre, aztán harmadik napon ő hívott és mikor személyesen találkoztunk magyarázta: — Most folynak az érettségi vizsgák. Megértettem és tudtam, jelenleg ez a legfontosabb. Még akkor is, ha ez a gimnázium bezárja kapuit. Az irodában beszélgettünk. — Milyen gyerekek kerültek ide? — Hátrányos helyzetűek. Elvégezték a nyolc osztályt, közülük többen nem is akartak tovább tanulni. Sok helyen a pedagógusok ösztönzésére vágtak neki. — És végig bírták? — A többség. Igaz, vigyázni kellett rájuk, de még így is egy kezdő 20—25 tanulóból álló osztályból 17—18 tanuló jutott el az érettségiig. — A dolgozók gimnáziumában? — Ott érdekesen jobb a kezdők és a végzők közötti szám. Érettebb fejjel jönnek rá a tanulás fontosságára, és ÚTRA KÉSZEN A brigád tagjai mostaná- ba.« a legtöbbet a nyári sxaoadságolásokról, a kirándulásokról beszélgetnek. Az utazásnak ugyanis — több ember saját személy- gépkocsival rendelkezik — nagy hagyományai vannak a közösségben. Hét végeken sokan kerekednek fel és „leugranak” a Körös partjára egy kis pihentető, izgalmas horgászásra. A FÜ- TŰBER horgászegyesülete rendkívül népszerű Nagy- bátonyban. A nyári közös kirándulások mindig fontos szerepet játszottak a közösség életében, tagjainak baráti, erős, szilárd együttessé kovácso- lódásában. Még minden évha már elkezdték, jobban kitartanak. Az idén például 29- en érettségiznek és a harmadikat is 32-en fejezték be. — Fakultatív tárgyak segítették az elhelyezkedést? — Részben, mert itt nem tudtunk csak olyan tárgyakat tanítani, amihez valamelyest a feltételeket is meg tudtuk teremteni. — Éspedig? — Gyors- és gépírás, meg a könyvtárkezelői képesítés. Tavaly így 13 tanulónk végzett — Most, hogy ezekkel a nappalis érettségizőkkel lezárul a pedagógusok munkája, is, mit tesznek a következő hónapokban és hol kezdenek szeptemberben? — Tulajdonképpen szétszéledünk. Az egyik tanárnő, Sza- bóné Kiss Katalin a rétsági művelődési központba kerül nevelési előadónak. A Földy- házaspár, Mátyás Levente és a Benedek tanárnő bejáró lesz. ök Balassagyarmatra kerülnek a Balassi Gimnáziumba, én itt maradok az általános iskolában. Tehát maradnak, más szakmát választanak, ingáznak. Hirtelen csend áll közéjük. Mind a hárman egymásra néztek, talán a kérdést találták szokatlannak a gimnáziumról. Ök egy szobában dolgoznak a járási földhivatalnál, itt kezdtek az érettségi után. Vezér Attila szólt először: — Én nem éreztem semmi különbséget, más gimnáziumhoz viszonyítva. Egerbe jelentkeztem tanárképző főiskolára. Az, hogy nem sikerült, nem az iskola miatt történt. Először nem ide akartam járni, hanem Gyarmatra. A bejárást nem akarták otthon, így kerültem ide. Apám a DCM- ben dolgozik, elég egy ingázó a családból. Zemeny Arnold építésznek készül. — Itt végeztem én is a rétsági gimnáziumban. Érettségi után az Ybl Miklós Építőipari Főiskolára jelentkeztem, sajnos, a felvételim nem sikerült. Szeretném még egyszer megpróbálni. Jó gimnázium volt ez. Innen is többen járnak egyetemre, de akit nem vettek fel, az elhelyezkedett a járásban. Havai Lászlóné csak hallgatta a beszélgetést, majd így szólt: — A szüleim már nyugdíjasok, de amikor tanultam, apám Pesten dolgozott, mint gépszerelő, anyám pedig a bölcsődében. Más iskola nem is jöhetett számításba, mert akkor kollégium kellett volna, vagy a fáradságos bejárás... Itt biztonságosabban leérettségiztem. A jelenlegi munkám miatt majd jelentkezni szeretnék az államigazgatási főiskolára. melőipari üzemben, vagy a mezőgazdaságban ez pontos számokkal regisztrálható. De mi van egy ilyen iskola kapuzárása után? Mert mértéket vonhat, számadást csinálhat bárki. Azt mondják, a legtöbbet az árul el egy iskoláról, hogy hányán végeztek, vagy tanulnak főiskolán és egyetemen. Ma már végzett orvosok, gyógyszerészek, építész, vízügyi szakember, tanár mondhatja el, hogy itt szerezte meg a középfokú végzettséget. A sor ezzel még korántsem teljes, mert az orvosin a rétságiak közül ketten tanulnak. Aztán hamarosan végez eCTy geológus, egy repülőtiszt és két tanár. Még külföldi egyetemre is eljutottak innen. Jánossy Ferenc : KESZTHEL YI PARK — Karancslapujtőn kezdtem ismerkedni a pályával, mint képesítés nélküli pedagógus — kezdte a beszélgetést Földi Sándor tanár, amikor róla és a gimnáziumról kérdezgettem. — Nekem is nehéz megválni ettől az iskolától. Itt kezdtem mint végzett tanár. — Szeptembertől hogyan tovább ? A feleségemmel bejárunk. Lakás egyelőre nincs. Persze, nekem más volt az elképzelésem. Szerettem volna Tarján- ba kerülni, ez most jó alkalom lett volna, de sajnos, nincs hely... Az eredmények, meg az eredménytelenségek mindig is mérhető dolgok voltak. A ter— Kis gimnázium volt a miénk. Nem mentek a dolgok mindig úgy, ahogy kellett volna. Nyolc-kilenc nevelő közül ha hiányzott egy, máris gond volt a helyettesítés — mondta Benedek Ica matematika, ábrázoló szakos tanárnő, aki egy ideig az iskola igazgatói tisztségét is betöltötte. — Felszerelésében közepesen ellátottnak mondható. Most az eszközök egy részét itt hagyják, jó lesz az általános iskolának. Az épület is marad, valamivel kényelmesebben dolgozhatnak. ö maga pedig bejár dolgozni Nőtincsről Balassagyarmatra azokkal az elsős, másodikos és harmadikos diákokkal Nehéz párhuzamot vonni az elmúlt időszak, meg a között, ami majd ezután következik. Tarján András, a járási hivatal művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelője szerint: — Egy biztos: nehezebb lesz a középkáderek beállítása, mert aki egyszer elmegy, az már nehezen jön vissza. Ezt pedig a későbbiekben megérzi az ipar, a mezőgazdaság, meg a tanács is, ha szakemberek pótlására gondol. Az MSZMP Rétsági járási Bizottságának első titkárával, dr. Dósa Ferenccel is a gimnáziumról beszélgettünk. — A gimnázium megszűnését fájlaljuk, persze nem tagadva azt a racionális intézkedést, amely az oktatás korszerűsítését célozza. Egy dologban igen fontos szerepet töltött be, mondhatni azt is, hogy pótolhatatlant: a fizikai dolgozók gyerekeinek adott érettségi bizonyítványt. Ennek a gimnáziumnak ez volt a jelentősége. — És most, hogyan tovább? — A tanulás, a középfokú végzettség növelése társadalmi igény. Ezért továbbra is politikai kérdésként kell kezelni mindenkinek, hogy ne csökkenjen a tanulni akarók száma. Más módszerekkel kell segíteni a fizikai dolgozók gyerekeinek iskoláztatását. — Az itt végzettek azért sokat jelentettek a járás életében. — Ez nem kétséges, mert a tanuló gyerek hazamenve máris formálta környezetét. Komoly részt vállaltak fiatalos lendületükkel a szemléletváltásban, a maradiság oldásában. Ezek a gyerekek lakóhelyükön tevékenyen bekapcsolódtak a közéletbe, a helyi KISZ-szervezetek munkájába. Az iskola megszűnése most bizonyos értelemben visszalépést jelent, de meg kell találnunk a folytatást. Kő-Szabó Imre NÓGRAD - 1978. július 23., vasárnap 12373269
