Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

I jhsólaWisoli az AESZ közgyűlésén Namibia ügye kimozdult a holtpontról Kuruez János, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Kedden Khartoumban az Afrikai Egységszervezet 15-ik állam- és kormányfői közgyű­lését a vendéglátó ország el­nöke, Gaafar Nimeri nyitot­ta meg. Az AESZ leendő so­ros elnöki minőségében Ni­meri egyfajta „semleges” ál­láspont kifejtésére töreke­dett, a kontinens problémái­nak áttekintésekor. Beszédében felhívta a fi­gyelmet arra a veszélyre, amelyet a külföldi hatalmak afrikai katonai jelenléte kép­visel. Nimeri nemcsak a konti­nens, hanem az egész világ legsúlyosabb problémájának nevezte a dél-afrikai fajül­döző rezsimet, amely — mint mondotta — állandó kihívás az emberiség ellen. Nimeri után a következő csúcsértekezlet házigazdája, Libéria elnöke: William Tol­bert szólalt fel. Kijelentette: Afrikának meg kell mutatnia a világ előtt, hogy az afrikai szolidaritás jegyében maga képes megoldani belső vi­szályait. Seyni Kountche nigeri el­nök után a felszabadító moz­galmak nevében Robert Mu­gabe, a Zimbabwe Hazafias Front társelnöke mondott beszédet. Felszólította a tagállamokat arra, hogy nö­veljék a felszabadító mozgal­mak anyagi és különösen ka­tonai támogatását. Mugabe után szólalt fel Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára. Megítélése szerint Namíbia kérdésében „döntő áttörés” következett be: si­került valamennyi érdekelt felet egyezségre bírni, vagyis arra késztetni, hogy tárgyalá­sok útján rendezzék az or­szág helyzetét. Ezzel — jelen­tette ki Waldheim — a hosz- szú évek már hiábavalónak látszó erőfeszítései után az ENSZ-nek sikerült kimozdí­tania a holtpontról a namíbiai rendezés ügyét. Waldheim méltatta azt a szerepet, amelyet az Afrikai Egységszervezet és különö­sen az öt frontállam ját­szott a hosszú és kemény tárgyalások során. Elmondta, hogy már meg­tette javaslatát annak a bé­kefenntartó ENSZ-erőnek a felállítására, amely a Namí­bia függetlenségéhez vezető általános választásokat el­lenőrizné. A terv életbe lép, amint azt a Biztonsági Tanács elfogadja. Az ENSZ főtitkára sajná­lattal állapította meg, hogy Rhodésia esetében egyelőre sikertelenek maradtak a rendezési próbálkozások, s még mindig nem sikerült az összes érdekelt felet tárgya­lóasztalhoz ültetni. Az ENSZ főtitkára Afrika gazdasági helyzetével kap­csolatban sötét képet festett arról a nemzetközi gazdasági rendről, • amelynek leginkább a fejlődő országok a szenvedő alanyai. Waldheim után az AESZ eddigi soros elnöke, Omar Bongo gaboni elnök mondott leköszönő beszédet, majd át­adta helyét az elnöki szék­ben Gaafar Nimeri szudáni elnöknek, aki tehát a követ­kező csúcsértekezletig, 1979. júliusáig tölti be az AESZ el­nökének tisztét. Szerdán Khartoumban foly­tatta munkáját az Afrikai Egységszervezet 15. állam- és kormányfői közgyűlése. Délelőtt Iám Eteki Nboumoua, az AESZ főtitkára számolt be a szervezet munkájáról. Először a legutóbbi csúcsér­tekezlet óta eltelt egy évet, majd a saját főtitkári megbí­zatásának négy évét átfogó jelentést terjesztett elő. öt követően Ahmed Sékou Touré guineai és Anvar Szadat egyiptomi elnök szólt az AESZ e legfelsőbb fórumán résztvevőkhöz. A délelőtti ta­nácskozás zárt ajtók mögött, a nemzetközi sajtó kizárá­sával zajlott le. A sajtóhoz eljuttatott tá­jékoztatás szerint a guineai elnök felszólalásában töb­bek között kijelentette: „az AESZ folytonos küzdelmek­kel teli fennállásának 15 éve után most kifejezhetjük elégedettségünket afelett, hogy a szervezet képes volt ellenállni minden támadás­nak, legyűrte azokat az aka­dályokat, cselszövéseket, amelyek az AESZ alapjait, el­veit és egyenjogúságra tö­rekvését próbálták kétségbe­vonni”. A guineai elnök leszögez­te: „távol vagyunk még az afrikai felszabadító mozga­lom befejeződésétől. Addig, amíg kontinensünk akár egy talpalatnyi földje is idegen kézben van, folytatnunk kell a küzdelmet”. A Kék-Nílus partja köze­lében álló Barátság palota — a csúcsértekezlet színhelye — folyosóin ' közben olyan híresztelések terjednek, hogy hamarosan megérkezik Khar- toumba Kadhafi Líbia állam­fője. Megfigyelők eddig az ő és Mengisztu etiópiai állam­fő távollétét minősítették a legkomolyabbnak. Nimeri szudáni elnök a csúcsértekez­letet megelőzően több nyi­latkozatában utalt rá, hogy szívesen látná Mengisztut a khartoumi csúcsértekezle­ten. Az Afrika szarván egy­mással szemben álló országok egyike — Szomália — kül­döttségét Sziad Barre elnök vezeti. Carter embargója... ' James Carter amerikai el­nök kedden arra való hivat­kozással, hogy a Szovjetunió­ban kémkedésért, hazaárulá­sért és más bűncselekménye­kért perbe fogtak és elítéltek egyes személyeket, hatályta­lanított egy szerződést, amelynek értelmében az Egyesült Államok több mil­lió dollár értékben kompute­reket adott volna el a TASZSZ szovjet hírügynök­ség számára — közölte az amerikai kereskedelemügyi minisztérium egy tisztségvi­selője, aki szerint az ameri­kai elnök ezután kormány­engedélyhez köti mindennemű olajkutató-berendezés eladá­sát is a Szovjetunió számá­ra. Nyugati hírügynökségek közlése szerint nem világos, hogy a keddi elnöki döntés vonatkozik-e arra a 144 mil­lió dollár értékű szerződés­re, amelyet a Fresser Indust­ries texasi vállalat kötött ar­ról, hogy olajkutak feltárá­sánál alkalmazott fúrófejeket gyártó üzemet adnak el a Szovjetuniónak. (MTI) Kína kénytelen tárgyalni? Pekingben szerdán hivata­losan bejelentették, hogy a Kínai Népköztársaság kormá­nya külügyminiszter-helyet­tesi szintű tárgyalások meg­kezdésére tett javaslatot a Vietnami Szocialista Köztár­saság kormányának. A javas­latot a kínai külügyminiszté­riumnak a VSZK külügymi­nisztériumához eljuttatott jegyzéke tartalmazza. A kínai javaslat szerint a tárgyalásoknak augusztus elején kellene megkezdődni­ük Pekingben vagy Hanoiban. Pekingi megfigyelők sze­rint a kínai diplomáciai kez­deményezés magyarázatát a VSZK irányában folytatott politika kedvezőtlen nemzet­közi visszhangjában kell ke­resni. (MTI) Egyiptomi-izraeli külügyminisz éri találkozó Semmi haladás a megegyezésben László Balázs, az MTI tu­dósítója jelenti: Az angliai Leeds-kastélyban szerdán délelőtt folytatódtak Ibrahim Kamel egyiptomi és Mose Dajan izraeli külügy­miniszter tanácskozásai. Az amerikai elnöklettel és nagy gonddal felépített tárgyalások buborékja azonban már az el­ső napon majdnem szétpat­tant. Az amerikai bábáskodás ellenére Sem sikerült elködö­síteni a tényt, hogy Izrael makacsul kitart területrabló és megszálló igényei mel­lett, ami a további tárgyalá­sokat szinte értelmetlenné teszi. Szadat egyiptomi elnök Khartoumban ki is mondta ezt, s Jeruzsálemben is foko­zódik a feszültség a hajtha­tatlan Begin kormányfő és a rugalmasabb Weizman had­ügyminiszter között­Hamdi Nada, az egyiptomi külügyminiszter szóvivője, a két keddi eszmecsere után kijelentette: az izraeli ál­láspontot eddig nem találtuk sem pozitívnak, sem biztató­nak. 26 pontos tervük egész lényege elfogadhatatlan, ne­vezetesen a palesztinaiak ön­rendelkezési jogának elutasí­tása a megszállás örökössé té­tele és a Biztonsági Tanács 242-es határozatának megsér­tése. Az izraeli oldalon mestersé­ges derűlátást sugároznak, és Szadat elnök khartoumi fi­gyelmeztetését taktikai pozi- ciókeresésnek minősítik, a külső megfigyelők azonban egyöntetűen úgy vélik, hogy a keddi tárgyalásokon az ál­láspontok egy tapodtat sem kerültek közelebb egymáshoz. Végső búcsú Fjodor Ku'akovtó! A moszkvaiak tízezrei vet­tek végső búcsút szerdán a július 17-én életének 61. évé­ben váratlanul elhunyt Fjo­dor Kulakovtól, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­jától, a Központi Bizottság titkárától. A katonai tiszteletadással rendezett gyászszertartás részt­vevői a szovjet hadsereg köz­ponti házától haladtak hosz- szú sorokban a Vörös térre, a gyászünnepség helyszínére. A gyászünnepséget követő­en a Kreml vörös téglafalá­nál Andrej Kirilenko az SZKP KB PB tagja, az SZKP titkára a munkásgyászinduló hangjai mellett örök nyuga­lomra helyezte az elhunyt hamvait. A gyászszertartás a Szovjetunió állami himnuszá­val, díszlövésekkel és a szov­jet fegyveres erők alakulatai­nak díszmenetével ért véget. (MTI) Haderőcsökkentés Pozitív fordulat Bécsben Szerdán Bécsben a 178. ple­náris üléssel befejeződött a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökken­téséről folyó tárgyalássorozat 15. ülésszaka. A záróülés el­nöke és egyik felszólalója. Jonathan Dean amerikai megbízott küldöttségvezető volt- A szerdai ülésen felszó­lalt Nyikolaj Taraszov nagy­követ, a szovjet küldöttség vezetője is. Taraszov nagykövet felszó­lalásában megállapította, hogy az utóbbi időben pozitív fordulat tapasztalható, a bé­csi tárgyalások menetében. A szocialista országoknak meg­határozó szerepük volt e ked­vező fordulat kialakításában, mivel június 8-i, javaslatuk­ban kompromisszumos lé­pésként elfogadták a nyugati országok álláspontjának több lényeges pontját. Tekintettel arra, hogy a NATO-országok április 19-i módosító javas­lata bizonyos közeledést jel­zett a szocialista országok ál­láspontja felé, — a két elő­terjesztés birtokában megálla­pítható, hogy sikerült jelentő­sen kiszélesíteni az azonos né­zeteket tükröző kérdések kö­rét. A bécsi tárgyalásokon köz­vetlenül részt vevő országok egyetértenek abban, hogy csak a szárazföldi csapatok lét­számát és a fegyverzet meg­határozott típusait csökkent­sék — folytatta a szovjet kül­dött- A csökkentést rögzített, határidőre kell végrehajtani, és ennek eredményeként ki­alakul a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erőinek közös maximális létszám­szintje, vagyis mindkét olda­lon 900—900 ezer fős haderő, ezeken belül 700—700 ezerfős szárazföldi haderő lesz majd a szóban forgó térségben. (MTI) A hazáikban tartózkodó auszírál parlamenti küldöttség mcgtekinletlc az Ikarus Karosz- széria és Járműgyárat. Híven a kötelezettségekhez Irta: L. Tolkunov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte, az APN sajtóügynökség elnöke apjainkban a nemzetkö­zi kapcsolatok egész rendszere komoly pró­bának van alávetve. Röviden szólva: az enyhülést, amely reményteljesen startolt, egye­sek nemcsak visszafogni pró­bálják, hanem el is gáncsol­nék. Ehhez a legkülönbözőbb eszközöket veszik igényűé: az enyhülésellenes nyílt akciók­tól, a korábbi feszültséghez való visszatérési kísérleteken és a konfrontációs tűzfészkek lángralobbantásán keresztül egészen a fegyverkezési kia­dások növeléséig, a fegyver­kezési hajsza mértéktelen fo­kozásáig. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a minap Moszk­vában véget ért ülésszakát az enyhülés ügye iránti aggoda­lom hatotta át. Az ülésszak munkáját az a törekvés jel­lemezte, hogy újabb tartalé­kokat vessenek be az enyhü­lésért folytatott küzdelem ol­dalán — olyan tartalékokat, amelyek a nemzetközi kap­csolatok rendszeréből fakad­nak, s amelyek a világ sok országában a közvéleményben rejlenek. Természetesen a szovjet államról volt szó, ar­ról, mit tehet ez az állam az enyhülés megszilárdításáért. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa körültekintő vita eredményeként elfogadta „A Szovjetunió nemzetközi szer­ződései megkötésének, végre­hajtásának és felmondásának rendjéről” szóló törvényt. A szovjet törvényhozók nem egyszerűen úgy kezelték a kérdést, mint államuk nem­zetközi tevékenységének sza­bályozását. Valamennyi fel­szólaló egybehangzóan azt vizsgálta: hogyan lehetne még szilárdabb nemzetközi-jogi alapra helyezni az enyhülést, fokozni a szovjetország hoz­zájárulását ehhez a valameny- nyi nép számára életbevágóan fontos folyamathoz. Szilárd, tartós békéről nem beszélhetünk, ha az államok nem tartják be vállalt köte­lezettségeiket. Ez nyilvánva­ló igazság. A Szovjetunió je­lenleg csaknem 10 ezer nem­zetközi szerződésben vesz részt. Ezek sorába tartozik — egyebek között — az 1970-ben aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés, amely az európai légkör lényegi javulásának kezdetét vetette meg, a Fran­ciaországgal kötött számos szerződés és egyezmény, a szovjet—indiai szerződés, az atomháború megelőzéséről aláírt több szovjet—amerikai megállapodás és számos más egyezmény. _Mi az a kulcs, amelynek se­gítségévei fel lehetne tárni egy adott ország, mint part­ner ‘erőforrásait, ellenőrizni arra való készségét, hogy be­tartja-e vállalt kötelezettsé­geit. Ügy vélem, egyetlen kul­csa van ennek: az Egyesült Nemzetek Szervezete alapel­veihez, az általános béke ügyé­hez való hűség. Az új törvényt nem egészen egy évvel a Szovjetunió új alkotmányának megszületése után fogadták el. A szovjet külpolitika alkotmányos el­veiből kiindulva, (amely el­vek egyébként magukban fog­lalják a helsinki értekezlet záródokumentumában rögzí­tett mind a tíz alapelvet), az új törvény meghatározza a Szovjetunió nemzetközi szer­ződései megkötésének, ratifi­kálásának, nyilvánosságra ho­zatalának, teljesítésének és felmondásának rendjét. A szovjet külpolitika jel­lemző vonásaként az új tör­vény előírja a minisztériu­mok, állami bizottságok és főhatóságok felelősségét a szovjet fél által vállalt köte­lezettségek teljesítésében. Kü­lönös nyomatékkai hangsú­lyozza a törvény a szovjet külpolitika legfontosabb al­kotmányos elvét, vagyis azt, hogy a szovjet állam lelkiis­meretesen teljesíti vállalt nemzetközi kötelezettségeit. A Szovjetunió, történel­mének hatvan éve alatt, a kül­földi államokkal való Kapcso­lataiban mindvégig oizonyí- totta, hogy olyan partner, aki vállalt nemzetközi kötelezett­ségeit lelkiismeretesen, ponto­san és maradéktalanul be­tartja. Ezt a tényt a maga tel­jességében tükrözte Andrej Gromiko külügyminiszter előterjesztése és valamennyi képviselő hozzászólása. A nemzetközi jog általáno­san elfogadott elveiből és normáiból következő vállalt kötelezettségek becsületes tel­jesítése államunk külpolitiká­jának alkotmányos elve. Ezt megerősíti az új szovjet al­kotmány 29. cikkelye és kü­lön kiemeli a mostani tör­vény bevezetője és rögzíti 19. cikkelye is. Ez a cikkely hangsúlyozza, és ezt külön is szeretném kiemelni, hogy a Szovjetunió síkraszáll azért, hogy az általa aláírt kétolda­lú és sokoldalú nemzetközi szerződések más résztvevői is maradéktalanul teljesítsék a szerződésekből fakadó kötele­zettségeiket. „Ha aláírásunk­kal látunk el szerződéseket — mondotta Leonyid Brézsnyev —, akkor ez annyit jelent, hogy eltökéltek vagyunk szi­gorúan, betűről betűre betar­tani ezeknek a dokumentu­moknak a szellemét. Hasonló magatartást várunk el szerző­dőfeleinktől is, másként nem lehetséges a becsületes, érde­mi együttműködés”. Álla­munknak ezt az elvi állás­pontját jól kell ismernie va­lamennyi partnerünknek a nemzetközi életben. A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának mostani ülésszaka éppen ezt a változatlan álláspontot erő­sítette meg újólag és vetítet­te előre sok évtizedes távlat­ban. Országunk külpolitikai te-1 vékenységének másik, nem kevésbé fontos sajátossága, amely szemléletességgel nyil­vánult meg a felszólalások tükrében, azoknak a szerző­déseknek és egyezményeknek a jellege, amelyekben a Szov­jetunió részt vesz. Ez a sajá­tosság abban nyilvánul meg, hogy egyikük sem irányul valamely harmadik ország törvényes érdekei, vagy biz­tonsága ellen. Nem titkolom, hogy nekem,' mint a Legfelsőbb Tanács küldöttének, jóleső érzés ezt megállapítanom. Még na­gyobb bizalommal tekint az ember a béke megszilárdítá­sának jövőjébe, amikor látja, hogy az SZKP és a szovjet állam, szövetségeseivel és ba­rátaival közösen, eltökélten halad tovább az enyhülés megszilárdításának, a béké­ért és a nemzetközi együtt­működésért, a népek szabad­ságáért és függetlenségéért folytatott küzdelem útján. És éppen ezt szolgálja a Kreml­ben most elfogadott törvény. A Szovjetunióban a hábo­rús propagandát tör­vény tiltja, a béke és a népek javát szolgáló tevé­kenységet viszont törvény tá­mogatja. Korunkban, amikor az enyhülésnek nincs ésszerű alternatívája, az ilyen maga­tartás egyszerre ésszerű és felettébb szükséges. Portugál tiltakozás Mochtar Kusumaadmadja Indonézia külügyminisztere, szerdán valászolt a portugál külügyminiszter hétfői beje­lentésére, miszerint Portugá­lia nem ismeri el Kelet-Ti- mornak Indonéziához történt csatolását. A portugál külügyminisz­ter nyilatkozatban tiltakozott Suharto indonéz államelnök­nek a múlt hét végén Kelet­Timorban tett látogatása el-* len. A nyilatkozat szerint az államfő utazása „törvényte­len, mivel Portugália még nem mondott le a sziget köz- igazgatásáról”. Kusumaad­madja külügyminiszter erre válaszolva kijelentette, hogy „a sziget csatlakozása olyan, tény, amelyen semmi sem változtathat”. , (MTI) J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents