Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

Látogatás a K 4R ANCSHÚS-nál Új gépek — jobb Alig kétéves a Karancs Húsipari Szövetkezeti Válla­lat, amelyet nyolc mezőgazda­sági termelőszövetkezet és öt ÁFÉSZ alapított Salgótarján­ban. Az üzem létrehozásának nemcsak az az előnye, hogy pótolja a tizenegy éve meg­szüntetett vágóhidat, hanem az is, hogy megyénk termelői számára értékesítési bizton­ságot nyújt. A vállalat bár­mikor, bármilyen mennyiségű vágóállatot felvásárol és gon­doskodik elszállításáról is. Ebben az évben harmincki­lencezer sertés felvásárlását tervezik, amelyből csak ti­zenhétezer származik az ál­latforgalmi vállalattól. Ha azonban a termelők növelik állományukat, a szövetkezet szívesen vásárol többet tőlük, így csökkentve az állatforgal­mitól való beszerzés mennyi­ségét. A termelési kedv foko­zására szolgál az is, hegy a KARANCSHÜS az értéke­sítőnek ipari tepertőt juttat vissza takarmányozási célok­ra. Mindezek eredményeként két év alatt három új sertéste­nyésztő szakcsoport alakult a megyében és a múlt évben már háromezerrel növekedett a kisgazdaságokból felvásá­rolt sertések száma A választékért A húsipari vállalat megala­kulásának hasznát mégis a lakosság látja leginkább. Az elmúlt év eleje óta a húsel­látás kielégítőnek mondható, mivel a vállalat összes ter­mékeit a megyében értékesí­ti és — helyileg közel lévén — a gyors szállítás következ­tében árui frissen kerülnek a a boltokba. Nem közömbös az sem, hogy a közízlésnek meg­felelően fűszerezik készítmé­nyeiket, mint például a kenő­májast, virslit, soproni felvá­gottat, gyöngyösi májas hur­kát, amelyek igen kedveltek. Bevezették a lángolt' karaj és a házi módszerrel Készített sertészsír poharas árusítását. Az ellátást javítja a városi ta­nács által a vásárcsarnok­ban juttatott saját bolthelyi­ség is, ahol havonta közel másfél millió forint értékű áru cserél gazdát, ami bizonyítja, hogy a lakosság elégedett a szövetkezet készítményeivel. Ez az árubőség azonban az elmúlt négy hétben valame­lyest csökkent. Ennek oka —, amint ezt a húsipari szövet­kézét igazgatójától, Bíró Mik­lóstól megtudtuk — egyrészt, hogy az egész évre tervezett négyszázalékos fejlesztési le­hetőséget ez idő alatt fel­használtuk, magyarán szólva „megettük”. Másik igen jelen­tős és lényegében örvendetes ok, hogy az utóbbi időben ter­mékeink kiválósága folytán — külkereskedelmi lehetősé­geink ismét megnövekedtek. Azt már külön hangsúlyoz­nunk kell, hogy ezeknek az exportigényeknek a kielégí­tése népgazdaságunknak mennyire fontos. Ennek ellenére a húsipari szövetkezet első félévi tervét állatvágásból és készítmények­ből 111,5 százalékra; érték - árukibocsátási tervét 103,9 százalékra teljesítette. Ez a tavalyihoz viszonyítva a vá­gásnál 27, a készítményeknél 69, az árbevételnél 28 száza­lék többletet jelent. Jó étvággyal Mindezek figyelembevéte­lével mire számíthatunk a második fél évben? — A keretgazdálkodás sza­bályai erre az időszakra is érvényesek ugyan, xpégis — A napokban kapták meg friss szakmunkás-bizonyítványu­kat azok az ifjú szakemberek, akik Balassagyarmaton, az Ipoly Bútorgyárban munkájuk mellett végezték tanul­mányaikat. Másfél esztendó'n keresztül hetente egy alka­lommal öt órában foglalkoztak a közismereti tárgyak elsajátításán túl a szakmai e Imélcti és gyakorlati felada­tokkal, hogy vizsgájuk után felkészült faipari szakmun­kások legyenek. A végzettek között a fiúkon kívül a „gyengébb” nem négy ltépvis elője is sikerrel adott számot tudásáról. Közöttük — képűn kön — Kohn Rozália, aki 1972-től a gyár megbecsült do lgozója. Megbeszélik, mi a teendő A Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói 1978-ra olyan cselekvési programot fo~ gadtak el, amely serkenti az előrehaladás ütemét. Az első fél év leteltével több fórumon összegezik az elért eredménye­ket, hogy kellő biztonsággal, és előrelátással megfogalmaz­hassák azokat a tennivalókat, amelyek a teljes sikerhez ve­zetnek­Ma kibővített műszaki ta­nácskozást tartanak, pénteken a nagyüzemi pártbizottság tár­gyalja a cselekvési program végrehajtásának helyzetét, jú­lius 25-én, összesen 17 helyen rendeznek termelési tanácsko­zásokat, ahol minden kisebb termelőegység megismerheti, az év hátralevő feladatait Minden termelési tanácskozá­son jelen lesz a vállalat egy- egy vezető megbízottja, aki segíti a vállalat és az üzem összehangolt feladatainak egyeztetését. Jelentés a jelentésekről TVí»m is olyan régen történt, hogy a iiCUJ. Központi Népi Ellenőrzési. Bi­zottság munka tervében szerepelt a beruhá­zások előkészítésének vizsgálata. A tervezetet —, mint mindig — nyilvánosságra hozták, minden főhatóságnak ideje-módja lett volna tanulmányozni. Ám amikor a népi ellenőrök felkeresték az érintett vállalatokat — nem kis csodálkozással tapasztalták, hogy ugyan­abban a témában más hatóság is elindította a maga vizsgálatát. Kabaréba illő jelenet: a kapuban búcsúz- kodó ellenőröket szívélyesen (és nemegy­szer megkönnyebbült sóhajjal) engedik út­jukra a megvizsgált vállalattól —, s még a kilincsen van a kezük, amikor megérkezik a másik ellenőri csoport. Ezúttal egy másik főhatóság, felügyeleti szerv megbízásából, de ugyanazokat az iratokat nézik át, ame­lyeken még meleg az előzőleg ott járt ellen­őrök keze nyoma. A jelenet mosolyt fakaszthat — a jelenség viszont nagyon is komoly. Nem egyetlen eset volt a fenti, máskor is előfordulhat —, mi több: mai napig is előfordul —, hogy ugyanabban az ügyben, két, vagy több szerv párhuzamosan működik, ellenőriz, vagy ter­vez, kutat, vagy adminisztrál. Nem a jó szán­dék hiányzik: az egyik főhatóság is, a má­sik is látja, hogy a továbblépéshez, a fej­lődéshez, vagy egyszerűen a tények biztos és szilárd megállapításához az adott idő­szakban milyen terület megvizsgálására, el­lenőrzésére, beszámoltatására van szükség. Mégis az eredmény rengeteg párhuzamos munka, sok-sok jelentés, feljegyzés, jegyző­könyv és értekezlet, kimutatás és összesítés lesz. Lázár György miniszterelnök parlamenti beszédében is szó volt erről: „Ma az ellen­őrzésben sok a párhuzamosság, tömegesen készülnek a kimutatások, a beszámolójelenté­sek, viszont a számonkérés gyakran mégis formális”. Példaként kívánkozik ide egy má­sik, nemrégiben KNEB és vele párhuzamo­san más szervek által lefolytatott vizsgálat a munkaerő-gazdálkodásról. Reális megálla­pítások, építő szándékú javaslatok szerepel­nek a jegyzőkönyvekben, a munkaerőhelyzet viszont —, mint beszéde más helyén érintet­te a miniszterelnök —, ma is a népgazdaság egyik legégetőbb gondja. Szinte bizonyos, hogy ahol indokolatlanul sok a papírmunka — otf kevés az érdemi cselekvés. S ott nemcsak munkát, hanem munkaerőt is lehetne megtakarítani, fonto­sabb területekre irányítani. A most felállított államigazgatási főiskola szervezési intézete elsőrendű feladatként kapta: azt kutassa, hogyan lehet egyszerűsíteni a tanácsi ügyin­tézést, kevesebb papírmunkával, az állam és állampolgárok érdekeinek fokozottabb szem előtt tartásával, gyorsan és bürokrácia­mentesen igazgatni. Ha valahol, hát itt meg­engedhető a párhuzamosság: kutassák más intézmények, főhatóságok is annak a lehető­ségeit, hogy kevesebb adminisztrációval töb­bet, eredményesebben intézzenek az íróaszta­lok mellett ülők. Van már rendelkezés az ellenőrzések pár­huzamosságának kiküszöböléséről: a múlt év végén alkotott minisztertanácsi rendelet pontosan elhatárolta az egyes ellenőrző szer­vek feladatait és céljait, s külön kimondja azt is: ahol a közelmúltban tartottak ellen­őrzést, ott ne ismételjék meg azt fölöslege­sen. Ezt az intézkedést egészíti ki a kormány legutóbbi ülésén elfogadott rendelkezés a vállalatok felügyeleti (és belső ellenőrzésének továbbfejlesztéséről. Ennek egyik lényeges eleme: a felügyeleti szervek az eddiginél jó­val ritkábban —, általában ötévenként — tartsanak ellenőrzést vállalataiknál, de ak­kor legyen alapos, mindenre kiterjedő vizs­gálódás. Ez erősíti a vállalatok önállóságát és felelősségét, elejét veszi sok felesleges el- lenőrizgetésnek, s ugyanakkor növeli a köz­ponti irányítás hatékonyságát, a felügyeleti ellenőrzések eredményességét. \ rj -'L j korszerű ügyintézési módszerek t\£j ll 190evezetése, csakúgy, mint az em­lített minisztertanácsi rendeletek következe­tes megvalósítása csökkentheti a jelentések és kimutatások áradatát, segítheti az érde­mibb, felelősségteljesebb munkát a megyé­ben is. V. E. Sziráki komlótermelők minőség a megyei tanács kereskedelmi osztályának intézkedései alap­ján — lehetővé vált a vágá­si keretszám 10 vagonnal tör­ténő emelése. Igyekszik a vál­lalat javítani az ellátást több malac- és birkahús forgalom­ba hozásával is. Keresi a me­gyén kívüli beszerzési lehető­ségeket, például a Mátraaljai Állami Gazdaságnál, ahonnan nagyobb mennyiségben malac várható. Javulást remélhetünk meny- nyiségi és minőségi szempont­ból a töltelékárunál. Ezekből a jelenleginek a háromszoro­sát gyártja a második fél év- ban a KARANCSHÜS a már megkezdődött rekonstrukciós munkálatok befejeztével. Az a töltőgép, amelynek beállítá­sa máris megtörtént, a régi napi 20 mázsa teljesítményű géppel szemben 64 mázsa töl­telékárut képes elkészíteni hasonló idő alatt. A további importgépek üzembe helyezé­se tovább javítja a minősé­get; kevesebb lesz a „légzsá­kosság”, pépesebbek, kidolgo­zottabbak lesznek a felvágott- félék. 7 Nyári ellátás Felkészült a húsipari szö­vetkezet a nyári mezőgazda- sági munkát végzők számára a különböző szalonnafélékből való ellátásra, amelyekből pillanatnyilag öt vagon van raktáron. A zöldpaprika- és a paradicsomérési szezon be­következtével az egész lakos­ság részéről megnövekedő igé­nyekre számítanak, amelyeket ugyancsak ki tudnak elégíte­ni. A műszaki korszerűsítés te­hát gyorsabb ütemű fejlő­désre ad módot, a tőkehús- és töltelékáru-ellátás mégsem egészen zökkenőmentes. A .szállítás pontatlanságát jog­gal kifogásolják olykor a ke­reskedelmi partnerek. Oka: a jelenlegi szűkös kapacitás és a szállítókocsik alkatrészellá­tásának akadozása. Ez utób­bin segíteni a vállalatnak nem áll módjában. A kapacitás nö­velésére viszont van lehető­ség: az év folyamán Két új termoszkocsi beállítására ke­rül sor. Gondot jelent még, hogy bizonyos árucikkekből erősen ingadozik a kereslet. Ez ab­ból adódik, hogy jó néhány kereskedelmi egység a hely­ben kapható áruk egy részét is más megyékből szerzi be. Ilyen áruk: a sült szalonna, az étkezési tepertő, a turistasza­lámi. A húsipari szövetKezet készletét kénytelen Budapes­ten és Szolnok megyében ér­tékesíteni, amelynek szállítá­sa többletköltséget jelent. k. e. Ä nyári hőségben bizony gyakran és jóízűen hajtunk fel egy-két pohár finom, hi­deg sört (bár a hideg sör elég ritkán „vendég” az éttermek­ben) A sört kortyolgatva, ta­lán nem is gondolunk arra, hogy hol és ki termelte a nyersanyagát, a sörárpát, és a komlót. Az utóbbi egyik ter­melőjéhez látogattunk. A pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki kerületében, hagyományai vannak a kom­lótermesztésnek. E jól jöve­delmező növényt a gbzdaság 37 hektáron termeszti- Meg­találhatjuk a francia, brewers- gold, tetnángi, hallertani, cseh és saladin fajtákat- A múlt évi termésátlag kilenc mázsa volt hektáronként, ami köze­pes termésátlagnak felel meg, s másfél millió forint tiszta jö­vedelmet eredményezett a ter­melőknek. A hatalmas ültetvényt su­gáregyenes utak hálózzák be. Végignézve a gondozott, ka­tonásan sorakozó növényfáty­lakon, különleges látványt nyújtanak. Megnyerő, a négy­öt méter magas, karcsú osz­lopok sokasága, tetejükön a kifeszített drótrengeteggel. Erre a támrendszerre kapasz­kodnak fel a nyúlánk komló­szárak. — Folyamatosan, jól elvé­geztük a talajmunkákat a sor- közművelést, jelenleg levélte­tű és perenoszpóra ellen véde­kezünk — mondja Medgyesi János komló-szőlő ágazatveze­tő. A komlóban 30 tagú női bri­gád dolgozik állandóan, négy traktor, valamint 30—40 álta­lános iskolás segíti munkáju­kat. A terület egy része kes­keny sorú ültetvény, melyet kizárólag kézi műveléssel gondoznak- A napokban vé­gezték el a műtrágyázást. Közben folyik a gyomtalaní­tás is. — Jelenős mértékben se­gítik munkánkat a tanulók — mondja Lukács Pál brigád­vezető. — Egy hónapot dolgoz­tak a növénytermesztés más területén, most a komlóban. Többségük szüleikkel érke­zett a szomszédos községek­ből. Napi bérük 60—70 forint. — Szeretem az itteni mun­kát — vallja a bujáki Géczi Mária, aki most végezte el a nyolcadik osztályt. — Szá­momra izgalmas a komló­szárak aggatása- Az itt kere­sett pénzből magnót szeretnek venni. A tervek szerint a jövő év­ben 30 hetkárral bővítik a komlóültetvényt, ami 25—38 millió forint beruházást kí­ván. Kétszáz négyzetméter te­rületen, betakarítóközpont épül. Fejlesztik a gépparkot, vásárolnak két belga gyártmá­nyú stabil szedőgépet, egy cseh szárító-, illetve klímabe­rendezést és egyéb kellékeket. A négyéves beruházási prog­ramot a nyáron hagyják jóvá. k. i. A bizalom ajánlólevele Még jól emlékszem azokra a házakra, amelyekre az épí­tőmester szerény kis már­ványtáblát helyezett el. Föl­tüntette rá, hogy mikor, ki emelte az épületet. Szülővá­rosomban még ma is találni ilyen egy-két emeletes épü­leteket, homlokzatukat, ge­rendáikat, tetőzetüket ugyan javítani kellett — hiszen az idő telik — ám a házak be­csülettel szolgálnak. Egyszer megkérdeztem az iparost, akinek névjegye sok ház ka­puján ott van: mire volt jó a jelzés? „Nem gondolja, hogy lemondok arról, hogy a házak kérve-kéretlenül di­csérjék a munkámat?” Manapság nemigen látni Nógrádban sem az egyszerű lakóépületeken ilyen névje­gyeket. Igaz, különleges alko­tásokon azért fölfedezhetjük őket — ám ez nem általános. Pedig a jó hírnév aligha csak a reputáció miatt fon­tos. Jól tudta ezt a régi kő­műves is: a szép ház, a jó munka dicsérete pénzben ki­fejezhető érték. Aki megis­meri a jó minőséget, az haj­landó áldozni érte. Még in­kább így áll ez a mai vilá­gunkra, ahol a jó hírnév áralakító tényező itthon — még inkább külföldön. Mond­hatjuk tehát bízvást: érzé­keny közgazdasági kategória ez, s nem romantikus jelző. S hogy mennyire rém az, ar­ról leginkább egy-egy ver­senytárgyalásról hazatérő kül­kereskedőnk tudna beszélni... Apropó, külkereskedelem és jó hírrév. Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szo­rul az a tény: bár piaci ré­szesedése világviszonylat­ban nem jelentős, a győri Rába Vagon- és Gépgyár hát­só hidjai, MAN-licenc alapján gyártott motorjai tisztességes áron kelnek el itthon-kül- földön. Hasonló példának kí­nálkozik a Taurus több gyárt­mánya — a kempingcikk, a mélyfúrótömlő, a gumiab­roncs, vagy a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát Tetra fajtája és több termesztési rendszere stb. E termékek esetében rangot adó jelző a Made in Hungary. Tehát a vevők megismerték, megked­velték e gyártmányokat, ter­mékeket, bizalom ébredt ben­nük, s ez nemcsak azt je­lenti, hogy szívesen adják rá­juk a megrendelést, hanem azt is: valamilyen mértékben az árban is ott van megbe­csülésük anyagi biztosítéka. A bizalom, a jó hírnév azért is fontos manapság, mert a kemény piaci küzdel­mek, az éles konkurrencia- harc időszakát éljük. Mind több termék lesz nem egy­szerűen kereskedelmi cikk, hanem bizalmi cikk. Kivált­képp jó példa erre az élel­miszeripar^ amely iránt. min­dig is fokozott volt az igény. Napjainkban viszont ez odá­ig jutott, hogy a vevő nem csupán a készterméket veszi alapos vizsgálat alá mielőtt döntene a nagyobb tétel megrendeléséről, hanem igényt támaszt a termelés rendszeres ellenőrzésére, a higiéniai feltételek vizsgála­tára. Ma még kevesen ismerik nálunk az USÁ-ban érvény­ben levő kereskedelmi szoká­sokat, előírásokat. Így azt, hogy egy-egy termék eladá­sánál a gyártónak, exportőr­nek termékbiztosítást is kötni kell. Azaz előre anyagi fe­lelősséget szükséges azért vállalni, hogy a termék pon­tosan teljesíteni fogja mind­azt, amit vele az eladó ígér. Ez a termékbiztosítás bizony nem olcsó, s annál drágább, minél ismeretlenebb, „beve- zetetlenebb” a termék az il­lető piacon. Íme a jó hírnév­vel összefüggésbe hozható kézzelfogható anyagi ténye­ző, — amellyel mindazok a vállalatok megismerkednek, amelyek az USÁ-ban kíván­nak eladni. Igen, ma még e távoli piacra jellemző ez a szokatlan feltétel, ám vár­ható .(néhány esetben már megtörtént!), hogy Európában is elterjed hamarosan. Első­sorban a Közös Piac orszá­gaiban. S ha már a külföldnél tar­tunk, érdemes elmondani, hogy olyan világcégek, mint a Coca Cola, a Ford, a Mit- subisi, az Univer horribilis összegeket fordít — bevéte­lének 1—6 százalékát — a jó hírnév megszerzésére, foko­zására. Ez olyan fokot ér el, amelyre a Cola egyik arany- szabálya világít rá: a Coca Cola teherautóinak a közuta­kon szigorúan tilos megijesz­teni a járókelőket, s bármi módon agreszíven viselkedni a közlekedőpartr erekkel. In­dok: minden járókelőben egy lehetséges újabb fogyasztó rejlik. Vagy: egy fogyasztó, akit nem szabad elveszíteni... Persze, nem csupán ilyes­min múlik elsősorban a jó hírnév megszerzése. Sokkal inkább a munkán, a minősé­gen, a szállítás pontosságán, az üzletben tanúsított meg­bízhatóságon. Messzire jutottunk a név­jeggyel jelzett ház példájá­tól, ám úgy gondolom — mégsem annyira távol, hogy a lényegre ne világítana rá e régi „jó szokás” emléke. Arra, hogy kezünk munká­ját csak úgy szabad kiadni kezünkből, hogy mellé — ha csak képzeletben is — odaír­hassuk teljes nevünket. Érte ne csak felelősséget vállal­hassunk, hanem —, hogy teg­napi munkánk a holnapi ajánlólevele is lehessen. m. i. NÓGRÁD - 1978. július 20., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents