Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
Vasárnapi jegyzet Madarak Rájárhat a rúd a szegény cinkékre. Ettől aztán toporzékol e szomszéd, főképp azért, mert az egyik ártatlan madárka fészekrakásra a konyha oldalfalából kikandikáló szűk gázkonvektoreleme! szemelte ki. Annak rendje-módja szerint pompás otthont alapított, csacsogó csemetéi pitymallatkor már felverik a ház csendjét. Ugyan mi késztethette cinegééket, hogy a harminc méterre zöld tüdővel lélegző erdő helyett a rideg fémet válaszszák? Bizonyára kiszorultak meghitt kuckójukból, hiszen ilyenkor érkeznek a külföldi rokonok hazai nyaralóira. Cinegéék nem verték fogukhoz a garast, Így nem jutott még utószezoni IBUSZ- útra sem, legfeljebb a hétközi élelembeszerző kiruccanások élményeit csivitelhetik. Nem úgy, mint a világjáró fecskék, gólyák. Az utóbbiakat különösen óvjuk, pedig a fáma szerint nem kemény nyugati valutát hoznak féléves külföldi turnéjukról. (Az is igaz: vinni sem visznek.) Itthon költenek, magyar földön, elég gondot okozva a kereskedelemnek, főként a bébidolgokat illetően. Nagy a valószínűsége, hogy a cinkecsalád — cinkeapuka nyugdíjasnak látszik — félkomfortos fészkét a fizetővendég-szolgálat rendelkezésére bocsátotta merő gazdasági megfontolásból, jó előre gondolva a téli, hidegebb napokra is. Ez az élelmesség ritka az állatok különc világában, pedig néhány fészek kiadása enyhíthetné a megye szállodáinak zsúfoltságát a nagy repülések, vándorlások befejezéséig. Cínkéék nem fizethetnek rá a boltra, hiszen finomabbnál- finomabb falatokat majszolnak, az ötlettelen verébék nyála csak csorog, palaszürke, egyenruhájuk sárgul az irigységtől a lakomák hírét hallva. Idegesen prézsmitálnak az énekesmadarak szerencséje fölött, akik egyébként fütyülnek rájuk, jó dolgukban még a gólyával sem cserélnének, pedig az messziről érkezett, állandóan frakkban tollászkodik, s szünet nélkül kelepeli: micsoda gyönyörűségekben volt része a tengeren tálon késő ősztől kora tavaszig. Cinegééknél tegnap történhetett valami. Az öregek le-fel repkedtek, mint legyek a méz körül, a fiókák patvarkodtak, már azt hihettem, a szomszéd fűtött be nekik, de ahogy a hangfoszlányokbói kiderült: a madárszakszervezet volt a ludas. Egy főidénybe szóló beutalót ajánlott fel a több- gyermekes madárcsaládnak, amelyet a hetyke kőszáli sas mondott vissza egy nemzetközi vadgalamb-szeminárium miatt, némi hacacáré reményében. Meleg víz mellé szólt a jegy, de cinkéék- nek ettől lett melegük. Életükben először érte őket a szerencse o madáretető feltalálása óta. A boldogságtól beleszédültek a gondolatba, nogy a július végét együtt tölthetik: madarat lehetett volna fogatni velük örömükben. A jókedv akkor párolgott el, amikor cinegeanyuka a fészek szélére telepedve elkezdett sápítozni, hogy mi minden kellene. Az utazás még nem okozott különösebb nehézséget, de a családi költségvetést az egyéb előrelátható kiadások teljesen felborították. A fészeképítésre ráment minden megtakarított pénzük, még OTP-adósságba is keveredtek, mert amit télen kuporgottak, gyűjtögettek, gyorsan felélték. A családfő is számolgatott: ruhák a süvölvényeknek, az asszonynak valami fényes alkalmi, mert azt híresztelik a planétahúzó papagájok, a divatot diktáló kolibrik is pihennek arrafelé. A kvártély ugyan kedvezményes, de ennyi szájnak —, ahogy mesélték kacsáék — kell még egy kis hazai is, hogy fel ne kopjon a csőrük. A tételeket összeadva cinegéné korholva nézett férjére, mintha azt csipegte volna tépelődve: miért nem vagy tollasabb? Bezzeg a gólyáék, az idén sem okoz gondot nekik, hogy a tengeren túlra repüljenek pereputtyostól. Az agg cinkét mintha kicserélték volna, akár a Karancs-vizes üveg címkéjét, megelégelte a szédítő keringést, landolt a fészek peremén, fejét a szárnyai alá dugta, úgy rendezte kósza gondolatait.’,.Gyerünk tanácsért a bölcs bagolyhoz!” — pattant fel, mint akit bolha csípett. A bagoly kedvesen fogadta őket vadonatúj, kétszintes odújában. Mostanság a madárvilágban leginkább gazdasági szakértőként vették igénybe, így hát gyorsan kész volt a válasszal: „Jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb!” — huhogta rettenetes élet- tapasztalattal, részletesen kifejtve, hogy ha cinkéék lemondanak ci beutalóról, nincs az a dörzsölt róka, amely kikunyerálhatna egy másikat jövőre. (gy hát a két énekesmadár belenyugodott sorsába, mellőzve a matematikát, elrepült a takarékpénztárba s rövid lejáratú személyi kölcsönt vett fel. A hét közepén utaznak. Este arról diskuráltak: üdvös lenne kiadni addig a konvektornyílást is, legalább albérletbe. Böngészték a lakásra várók névjegyzékét, de komolyan érdeklődőként csak a szarka és a kakukk jöhetett számításba, mire a családfő lakónikus tömörséggel jegyezte meg: „Akkor inkább a macska..." így üres lesz majd a fészek. A szomszéd is megnyugodhat. Elvégre, ha ő nem is, lakója a cinke szakszervezeti beutalóhoz jutott. Szabó Gyula Szamovárritkaságok Jmmár negyven éve gyűjt orosz régiségeket I• Kutuzov, a Novgorod közelében található Borovicsiban. A rendkívüli gyűjtemény mintegy ötszáz régisége között különleges helyet foglalnak el a szamovárok. Méretük a legkülönbözőbb — egyikben akár egy vödör, a másikban viszont mindössze három csészére való tea készíthető —, de nem ke. vésbé érdekes a szamovárok díszítése és formája sem. A kollekció e darabjait Tula, Jaroszláv, Pszkov és Szmo- lenszk mesterei készítették. Az egyik szamovár réz, ólom és cink ötvözetéből készült, egy Novgorod környéki faluban akadtak rá, 200 éves munkaTanccsopori Nógrádmegyerben A Nógrádmegyeri Vastö- megcikkipari Szövetkezet dolgozóiból alakult a Románo cigánytáncegyüttes, mely számára a megyei tanács az elmúlt évben 50 ezer forintot juttatott táncruhákra és -kellékekre. A tánccsoport tagjainak életkora 18 és 30 év között van, de célul tűzték a fiatalítást. Legutóbb Nyíregyházán szereztek — 25 résztvevőből másodmagukkal — ezüst fokozatú minősítést. Jártak Hódmezővásárhelyen is, ahol szintén nagy sikerrel léptek fel. Az idén több hazai rendezvény mellett szeretnének a Balatonhoz látogatni és Csehszlovákiában fellépni. A lelkes csoportot a megyei tanácson kívül a helyi pártós gazdasági szervek, valamint az OKISZ is támogatja. Segíteni a monkásönludat erősödését Beszélgetés Tóth Józsefnével, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának titkárával Felnőttek a gyermekekért A salgótarjáni Madzsar József megyei kórház-rendelőintézet gyerekosztályára került apróságok nevelését, szórakozását és gyógyítását segíti elő a helyi közművelődési bizottság néhány új kezdeményezése. A gyerekosztály 350, a gyereksebészet 150 kötet, gyermek- és ifjúsági könyvekből álló „becsületkönyvtárat” kapott, részben ajándékként a városi gyermekkönyvtártól. A kórházban minden hónapban egyszer mesefilm-mozielőadásra kerül sor, s rendszeressé váltak a salgótarjáni óvodai KISZ-szervezet tagjainak mese- és bábjátékdélutánjai. A napokban készülnek el az első dalos-mesés-verses magnetofonszalagok, és a gyerekek kedvük szerint meg is rajzol- hatják-festhetik a látottakat, hallottakat. Szeptembertől a gyermekkönyvtár változatos, színes programmal csatlakozik e kezdeményezéshez. A szakorvosok véleménye szerint ezek a programok lekötik a beteg gyerekek figyelmét, nevelik és szórakoztatják őket, s egyúttal a gyógyulásukat is elősegítik. • • Ügyeletes pisztrángok A kaaplai körzetben levő észt mezőgazdasági gépipari vállalat új víztisztító berendezésének munkáját a rózsaszínű pisztrángok ellenőrzik. Az elvezető csatornákba eresztett pisztrángok pillanatok alatt reagálnak a legkisebb környezetváltozásra is: ha például néhány csepp benzin, vagy olaj kerül a vízbe, a pisztrángok viselkedése ezt azonnal elárulja. A berendezés végén már tiszta átlátszó víz folyik, s j a- „pisztrángelienőrök” re- ! mekül érzik magukat, súlyuk 1 pedig rohamos ütemben gya- I rapodik. A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának elnöksége a közelmúltban értékelte azt a munkát, amelyet a megye szakszervezetei, tisztségviselői végeztek a XXIII. kongresszus, a megyei küldöttértekezlet határozatainak végrehajtásáért. Az elmúlt években a szakszervezetek tevékenységében jelentős helyet kapott a kulturális nevelő munka. Az eddigi tapasztalatokról, a további tennivalókról beszélgettünk Tóth Józsefnével, az SZMT titkárával. — A szakszervezetek kulturális nevelő munkája eddig is a munkásművelődést segítette, s így lesz a következő években is. Arra törekedtünk, hogy testületeink, a szakszervezeti tisztségviselők ne mellékes feladatként számoljanak a munkások nevelésével, művelődésével. Célunk mindig is az volt, hogy a kulturális nevelő munka, a mozgalmi munka részeként tervszerűbben és természetesen hatékonyabban segítse a munkássá válás folyamatát, a munkásöntudat erősödését, a szocialista életmód térhódítását — kezdte a beszélgetést az SZMT titkára. Úgy látjuk, hogy a szakszervezetekben folyó nevelő munka eddigi sikereiben, de e tevékenység továbbfejlesztésében is nagy szerepük van a tisztségviselőknek. Ezért folyamatos képzésükre, továbbképzésükre, az utánpótlás nevelésére különösen nagy gondot fordítunk. Az alapszervezeti tisztségviselők szervezett képzése az elmúlt évben indult. Az SZMT salgótarjáni oktatási központjában pedig több mint négyszázan tanultak olyanok, akik a vezetés utánpótlását adják a szakszervezeti mozgalomban. Az első tapasztalatok bizonyítják, hogy tömegpropaganda tanfolyamaink, az utánpótlás képzése, nevelése beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Az elnökségi üléseinket megelőzően, értékelték munkájukat a szakszervezetek is. Gondos, felelősségteljes, igényes munkát végeztek szinte mindenütt. Több olyan alapszervezet volt, ahol leváltottak tisztségviselőket, mert a szakszervezeti tagság úgy látta, hogy nem ismerik eléggé munkahelyük gondjait, hiányosan: látják él a dolgozók érdekvédelmét és nem fordítanak elég gondot a szakszervezeti tagok tájékoztatására, nevelésére. — A munkások nevelésének, művelődésének legfontosabb területe tehát a munkahely. A szakszervezetek sokat tettek a munkahelyi művelődési lehetőségek szélesítéséért, e munka tervszerűbb irányításáért, a munkahelyi művelődési bizottságok létrehozásáért. Hogyan értékeli a művelődési bizottságok eddigi tevékenységét? Mit tehetnek valójában a munkások műveltségéért? — A közelmúltban megvizsgáltuk a vállalati közművelődési bizottságok munkáját, e tevékenység továbbfejlesztésének lehetőségeit. Sok tapasztalatunk közül az egyik, hogy helytelen nézetek egész sora nehezítette létrejöttüket és zavarja még- ma is munkájukat. Az üzemek egy részében a gazdasági vezetők, a szakszervezeti titkárok csak nehezen értették meg e bizottságok helyét, szerepét. A gazdasági vezetők, akik ösz- szefogják az üzemen belüli kulturális nevelő munkát, irányítják a művelődési bizottságok tevékenységét, sok helyen arra hivatkoztak: elég munkát ad számukra a termelés, a gazdálkodás. Miért kell még bizottságosdival is terhelni vállaikat? A munka és művelődés szoros kapcsolatát, a kapcsolat nagyon is gyakorlati hasznát azért ma már mind többen látják. Igyekeznek összefogni az erőket a közös célok érdekében. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben például jól együtt dolgozik a vállalati művelődési bizottság és a művelődési központ. Balassagyarmaton a kábelgyárban pedig függetlenített népművelő segíti a bizottság tevékenységét. Végül is a közművelődési bizottságok a megye valamennyi jelentősebb üzemében megalakultak és megtervezték munkájukat. A szakszervezetek abban próbáltak segíteni, hogy a bizottságok mindenütt jól értsék: nem merőben új feladatot kell megoldaniok. Akkor dolgoznak eredményesen, ha a munkásművelődés legfontosabb területeivel, sajátos üzemi feladataival foglalkoznak. A nem egészen egyéves munkát, amely a vállalati művelődési bizottságok mögött van, meglehetősen nehéz megítélni. Annyi azonban bizonyos, hogy a meglevő képzési, művelődési lehetőségek jobb hasznosítása mellett egész sor figyelemre méltó új ötlettel találkozunk üzemeinkben. Ilyen többek között a munkásdinasztiák kialakítása, erősítése. A munkások általános, szakmai és politikai műveltségének gyarapítását szinte mindenütt fontos és folyamatos feladatnak tekintik. De a felnőttképzés mellett nagyobb gondot fordítanak a dolgozók gyermekeinek iskoláztatására, segítik pályaválasztásukat. Nagy- bátonyban a harisnyagyárban — de másutt is van erre példa — az Egy üzem — egy iskola mozgalom nyújtotta lehetőségeket felhasználják arra is, hogy minél több tanulóval ismertessék, szerettessék meg a gyári munkát. S a fiatal munkásokat ‘segítő, támogató intézkedések mellett apró figyelmességek sorával igyekeznek könnyebbé tenni számukra az első napokat, a beilleszkedés nehéz hónapjait. Nem csupán Salgótarjánra, Nógrád megyére is jellemző, hogy , a munkások jelentős része ingázik a munkahely és a lakóhely között. Szakmai, politikai műveltségük gyarapodásáért, fokozottabb bevonásukért a közéletbe sokat tehetnek a művelődési bizottságok. Több üzemben is találkoztunk azzal a gyakorlattal, hogy a munkahelyi gazdasági és szakszervezeti vezetők, a lakóhely vezetői, a művelődési otthonok irányítói együtt próbálják megoldani az ingázó munkások folyamatos tájékoztatását, szervezett szakmai és politikai képzését. Ügy gondolom, hogy a jó módszereket érdemes továbbadni, terjeszteni. — A szakmáját jól értő, művelt, a közéletben jártas munkások rétegének szélesítéséért eddig is sokat tettek, s a jövőben még többet tehetnek a szocialista brigádok. A vállalások és az értékelés új rendszere hogyan segít ebben? — Sok minden, de a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny eredményei különösen bizonyítják a szocialista brigádmozgalom erejét, lehetőségeit. A vállalások és az értékelés új rendszere véleményem szerint azért hasznosabb a korábbinál, mert a folyamatos művelődésre, az önképzésre ösztönzi a brigádokat, a közösség minden tagját. Igénvt ébreszt és növeszt bennük arra, hogy éljenek a tanulás, a művelődés lehetőségeivel, mert így lesz több az ember, így lesz gazdagabb az egész kollektíva. Az elmúlt évi brigádvállalások értékelése már az új rendszernek megfelelően történt. Az a tapasztalatunk, hogy a brigádok felelősséggel, igényesen végezték el saját munkájuk minősítését. Az önértékelés nem jelentett engedményeket, formális minősítéseket. A brigádok többsége érti, hogy a nagy számok akkor jelentenek valóban eredményt, ha több és tartalmasabb munka van mögöttük. — Az üzemen belüli művelődési lehetőségeket néhány esztendeje jól kiegészítik a városi, megyei szintű szakmai és kulturális rendezvények, a mun- kásművelődési hetek, Hogyan lehetne mindezeket jobban, az üzemen belüli kulturális nevelő munka hasznára fordítani? — A városi, a megyei szintű rendezvények elsődleges célja az, hogy az üzemekben folyó kulturális nevelő munkát segítsék, gazdagítsák tartalmát és módszereit. Ezért ezeket a rendezvényeket közelebb kell vinnünk az üzemek, hez. A munkásművelődési heteket másodszor rendezzük meg Salgótarjánban. Az október-novemberi rendezvények előkészítésénél ezt a tapasztalatot már figyelembe vettük. A korábbi gyakorlattól el- térően, a központi rendezvények mellett több üzemi megmozdulást szervezünk. Ezeken a rendezvényeken szeretnénk még szélesebb körben ismertetni és megértetni a szocialista brigádok kulturális / vállalásainak új rendszerét. Ugyanakkor igyekszünk lehetőséget teremteni a bri- Igádoknak ahhoz, hogy válla, lásaikat teljesíthessék. A rendezvények lényegében átfogják az üzemi művelődés valamennyi jelentős területét. A programok kialakításában, szervezésében a szakszervezetek mellett a vállalati művelődési bizottságoktól, az üzemi értelmiségtől egyaránt segítséget kérünk — fejezte be a beszélgetést Tóth Jó- zsefné. V. G. A KORSZERŰ ÉPÍTŐMŰVÉ- SZETET DICSÉRI SALGÓTARJÁN KÖZPONTJA, AZ IMPOZÁNS TANÄCSKÖZtarsasag tér, ahol lakások, MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNY, KERESKEDELMI LÉTESÍTMÉNYEK SORA ÉKESÍTI A VAROST. ~ kulcsár-fotó —; J
