Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

Eev a ielszónk a bek«*... (1) Kedvence a hidegtál találkozó Prágában Az első Munkások és diákok, radi­kálisak és konzervatívak, ke­resztények és kommunisták — 73 ország több mint 17 ezer fiatalja gyűlt össze 1947. július 20-án a prágai Vencel téren, az első VIT megnyitó­ján. Ami összekötötte őket: a békeszeretet. A fesztivál jelszava is ezt fejezte ki: „A nemzetközi barátsággal és újjáépítéssel az ifjúság a bé­két építi". Prágáig nem volt könnyű az út. Már a hidegháborús légkör uralkodott. A VIT megnyitóján még egy hónap­ja sem volt ahnak, amikor nyilvánosságra hozták Mar- schai', amerikai külügymi­niszter segélyprogramját, amely az amerikai terjeszke­dés és a nyugat-európai tő­kés stabilizáció eszközéül szolgált. Churchill hideghábo­rús beszédétől már több mint egy év eltelt, Nyugat-Európá- ban lépésről lépésre hozták össze az antikommunista szö­vetséget. A Prágába induló fiatalok nem egy esetben a börtönbüntetés fenyegető ki­látását is vállalták, hogy a találkozóra eljuthassanak. Nógrád megyéből alig több mint húsz fiatal vett részt a 450 fős küldöttségben, közü­lük néhányan, a munkabri­gád tagjai voltak, akik se­gédkeztek Lidice, a kis bá­nyászfalu újjáépítésében. A Szécsényben a mezőgazda­sági szakközépiskola és gim­názium épületében a nyár derekán is pezsgő, élénk az élet. Racskó Pál, az iskola igaz­gatója elmondta, hogy júni­usban csak a tanítás ért vé­get. A diákok képzéséhez, neveléséhez kapcsolódó kü­lönböző tevékenységi for­mák átnyúlnak a júliusi, sőt még az augusztusi hónapba is. Az idén 173-an érettsé­giztek az intézetben. Négy nappali és három levelező tagozatos osztály tanulói adtak számot elméleti és gyakorlati ismereteikről. A felnőttek érettségije az el­múlt napokban ért véget. Az alsóbb osztályosok kötelező nyári összefüggő gyakorla­ton vesznek részt. Ezeket a foglalkozásokat az iskola ta­nárai vezetik, illetve ellen­őrzik. Az első osztályosok már túlvannak a nyári termelé­si gyakorlaton, ök helyben bővítették szakmai ismere­teiket. A másodéves növény- és állattenyésztők Loson­con diákcsere-akció kereté­ben ismerkednek a nagy­üzemi termelés korszerű formáival, ugyancsak cseh­szlovák diákok Szécsény­ben végeznek szakmai gya­települést 1942. június 10-én a Heydrich német helytartó elleni merénylet megtorlása­ként a német fasiszták föl­dig rombolták. Lakosságát részben megölték, részben el­hurcolták. A VIT-en levő fi­atalok a világ-békemozgalom „Rózsakertjében” segédkez­tek. A magyar fiatalokat har­minctagú munkacsoport kép­viselte. Novák István, megyénk egyik VIT-küldötte a közel­múltban megrendezett VIT- napon így emlékezett vissza a több mint 30 évvel ezelőtti eseményre. — Kicsit irigylem is a mai fiatalokat — mondotta —, már ami a lehetőségeket, a körülményeket illet. 1947-ben a mi feladatunk az újjáépítés volt. Az első VIT-en is ta­pasztalhattuk a háború bor­zalmait, hiszen küldöttségünk részt vett a földig rombolt falu, Lidice újjáépítésében. És hogy erőfeszítéseinknek volt eredménye, azt ékesen bizonyítja, hogy idén már a tizenegyedik Világifjúsági Találkozót rendezik meg, Ku­bában. A találkozón számtalan po­litikai, kulturális és sportren­dezvényt tartottak. A külön­böző nemzetiségű művészeti csoportok csaknem 300 prog­ramot mutattak be. A ver­senyeken résztvevők közül néhányan később világhír­korlatokat, ismerkednek megyénk nevezetességeivel. A másodéves gépésznöven­dékek a bólyi kombinátban végzik előírt műhelygyakor­latukat. A szécsényi harmadévesek a Német Demokratikus Köz­társaságban,' Güstrowban bővítik gyakorlati ismere­teiket. Ugyanakkor a né­met diákokat a szécsényi in­tézet fogadta. A vendégek jelenleg a palotási termelő- szövetkezetben ismerked­nek a magyar nagyüzemi mezőgazdasággal. A harmadik osztályos gé­pészek a megye különböző termelőszövetkezeteiben „ötvözik” elméleti és gya­korlati ismereteiket. Racskó Pál elmondta, hogy a külföldi cseregyakorlatok során a diákok kölcsönö­sen megismerik egy-egy ország mezőgazdaságát, amely jó összehasonlítási alapul szolgál. A látottak, az új ismeretek minden­képp bővítik a leendő szakemberek ismerethori­zontját. Emellett lehetőség adódik egy-egy nép életé­nek, kultúrájának, szokásai­nak a megismerésére, amely a személyiség alakulása szempontjából nem lehet közömbös. Ezek a diákok névre tettek szert. Prágában aratta nemzetközi sikerei kö­zül az elsőt a Mojszejev- együttes, Aram Hacsaturján zeneszerző és Leonyid Kogan hegedűművész is. A fesztivál szervezői dalpályázatot hir­dettek. Az utolsó előtti na­pon történt az eredményhir­detés: a legjobbnak Anatolij Novikov dalát találták. Éj­szaka a küldöttségek tagjai a hozzájuk eljuttatott kottá­ból tanulták meg, s a záró­ünnepélyen együtt énekelték: „Egy a jelszónk a béke...” Azóta a dal hivatalosan is a DÍVSZ indulója lett. A fesztivál fórumain sok ezren vitáztak az aktuális nemzetközi politikai kérdések­ről. A küldöttek tiltakoztak az imperialista államok ag­ressziói ellen, felemelték sza­vukat az indokínai népekkel való szolidaritásért, függet­lenségi harcukért. A találko­zó vendége volt többek kö­zött Albert Einstein és Fre­deric Joliot-Curie, akinek személye a világ haladó if­júsága előtt a békét jelké­pezte. A prágai VIT sikere igazol­ta a fesztivál szükségességét, s ezért a DÍVSZ és az NDSZ szervei javaslattal fordultak a tagszervezetekhez: a jövő­ben rendszeresen kerüljön sor hasonló találkozókra! T. L. ismeretséget, barátságot kötnek egymással, ezen ke­resztül közelebb kerülnek egy-egy országhoz. A kötelező szakmai gya­korlatok nem merítik ki az iskola nyári programját. A gimnázium harmadéves ta­nulói nemzetközi építőtá­borban vettek részt az NDK-ban. Bolyban az épí­tőtábor munkáiba kapcso­lódik be hatvan tanuló. Augusztusban a Balaton- parti építőtábor lakója lesz az iskola 80 tanulója. Ami a kirándulásokat, tá­borokat illeti az sem hi­ányzik az iskola nyári éle­téből. Az EXPRESS Ifjúsá­gi és Diák Utazási Iroda szer­vezésében Balatonszemesen 35, Velencén 14 tanuló tábo­rozik. Az orosz nyelvű tá­borban 3, a MEDOSZ tit­kári táborban pedig 1 tanuló vesz részt az intézetből. Racskó Pál, igazgató vé­gezetül elmondta, hogy a nyári munkák során a ta­nárok elfoglaltságát úgy egyezteti az iskola vezetősé­ge, hogy a nevelőknek, le­gyen idejük a pihenésre, szórakozásra, üdülésre, hogy kipiheníen, újult erővel tudjanak munkához látni. Sz. F. ŐSZ AJ „.. .végy tíz kiló húst, a hozzávaló hagymát, paprikát, zsírt, aztán főzd meg pörkölt­nek. Készíts hozzá egy kondér galuskát, netán krumplit. Ahogy a kedves vendég kíván­ja. ..” Hasonló recepteket naponta készít Számelcsik Pálné a Balassa étterem főszakácsa. Három esztendeje dirigálja a konyhát, húsz ember dolgozik a keze alatt. Soknak tűnik a szám, de nagy vendégjárás idején a Balassa étteremben úgy érzi, kevés. Pedig van öt szakácsnő. Ér­dekes, hogy ezen a helyen asszonyok forgatják csak a fa­kanalat. Van aztán konyha­lány, hentes, raktáros, kézi­lány, takarítónő- Mert amíg a vendég elé kerül a párolgó le­ves, vagy a jó illatú sült hús, a háttérben, a konyhában szor­gos munka folyik. Számelcsikné mosolyog. Fején olyan hetykén és ropo­gósán áll a hófehér kendő, hogy az csoda. — Lehet, hogy a kívülálló­nak furcsa, de az ebédfczés tulajdonképpen már az előtte levő nap megkezdődik. — Miként? — A zöldséget megtisztítjuk. Azzal már nincs gond. A munkanap legelején meg­jelenik a hentes és a raktáros. Hét órakor megérkezik a fő­szakácsnő. Röpke megbeszélés Sipos Sándorné konyhaveze­tővel, mi kerüljön az étlapra, tudnak-e valami újat adni az­nap, mi a legkelendőbb. — Van naponta körülbelül ezer előfizetéses vendégünk, meg akik átutaznak Balassa­gyarmaton, netán észükbe jut, hogy itt ebédeljenek. Aztán vannak törzsvendégek. Negy- ven-ötven féle ételt készí­tünk. Eldönteni, hogy mit is csináljnuk, nem olyan köny- nyű. A nyári tábor is a mi gondunk, százötven gyereket' látunk el. Azt szeretnénk, ha hazatérve a kosztot is dicsér­nék. Főzőnagyüzem a vendég­lő. Naponta elfogy százöt­ven-kétszáz kiló hús, öt­hat kiló hagyma. Háromszáz li­teres üstökben fő a leves, a főzelék. A hatalmas tűzhelyen harminc kisebb-nagyobb lá­bas szorong- A legkisebb edény is tízliteres, az átlag hatvan- hetven literes körül mozog. A főszakácsnő sorolja: — Van amit mindennap főzünk. Gombát hetente har­minc-negyven kilót, közel egy mázsa halat. Feldolgozunk száz kiló csirkét, húsz sertést. Tésztát meg egyszerűen nem tudunk eleget gyúrni. Itt a konyhán három asszony reg­gel nyolctól csak ezt csinál­ja, mégis elfogy. A munkát meg kell szer­vezni. Legkésőbb negyed ti­zenkettőre készen kell lennie mindennek. Számelcsikné egy utolsó ellenőrzést tart. Szín­re, ízré, mennyiségre meg- felel-e az étel. Kell-e még va­lamilyen fűszer? Ha jónak ta­lál mindent, megy a „parancs”, lehet osztani... — Mit szeret legjobban főz­ni? — Hidegtálakat csinálni. Fantázia kell hozzá, szépér­Nyári gyakorlaton a szécsényi szakközépiskolás diákok Az ól mellett Tóth keresztapám áll az ól mellett, s nézi a gömbölyű jó formájú süldőt, ahogy fek­szik a lucskos kövezeten meg­merevedve, megkékülve. Róza néném is kijön — a konyhaajtón át nézte, ahogy a fia ott áll mozdulatlanul és megérezte, hogyis ne érezte volna meg, hogy baj van — odatipeg, de nem szól, kezét beletörli hosszú kötényébe. Tóth keresztapám köhint, ránéz az öregasszonyra, csak szemét mozdítja, különben mozdulatlan. Majd lehajol lassan, megnyomkodja a süldő vékonyát, s eközben megszólal: — Ennek vége. — Jaj fiam, jaj fiam — siránkozik Róza néném, de nem hangosan, csak úgy ma­ga elé, mert valami régi, ta­lán veleszületett belső fegye­lem arra készteti, halkan le­gyen, a baj így jobban elvi­selhető. Kis ideig hallgatnak, csak a verebek raja csipog Körülöt­tük, s egy-egy merész veréb odaugrik egészen közel hoz­zájuk. A csendet a férfi töri meg. — Hozzon valamit. Róza néném megindul, s kis idő múltán a fészer felől jön újra, valami zsákfélét húz maga után. — Jó lesz? — kérdi, s né­zi a fiát. — Ennek már minden jó — sóhajt keresztapám. Betakarják a süldőt, hogy semmi sem látszik belőle. — Elmegyek a doktorért — mondja keresztapám. — Siess vissza. Az állatorvos autóval jön, világos, divatos szabású öl­tönyt visel. Fiatal, életerős férfi. — Ne szomorkodjon — fordul Róza nénémhez —, fizet a biztosító. — Fizet, ha fizet — táblá­ból az öregasszony . . . — Fizethet, de ez már oda­van . . . — Megkapják az árát — biztatja az állatorvos. Róza néném elfordul. — Megyek — mondja —, dolgom van még. Az állatorvos igazolást ír a biztosítónak, talán egy kicsi­vel nehezebbnek is veszi a kis süldőt, mint amekkora. Keresztapám sokáig turkál a zsebében, de végül mégis megleli a test hajladozásáiól meggörbült pénztárcáját. — Mennyi jár ezért, doktor úr? — Harminc forint. Tóth keresztapám egy ötve­nest ad az orvosnak. — Akkor hát ez is megvan — mondja. Az orvos zsebre vágja a pénzt, s elmenőben visszaszól: — A papírt ajánlva küldje, pár nap, aztán itt a pénz. — Köszönöm doktor úr — mondja keresztapám, s fejé­vel is biccent az elmenő télé. Keresztanyám dörzsöli a szemét, de nem könnyezik, régóta nem tud már sírni. — Jaj istenem, jaj istenem — sóhajt, de mire a fia belép a konyhába, már ott áll a mo­sogatótál előtt, s nagy gyor­san mossa a tányérokat, sor­ban, egymás után. Varga S. József fakanállal zék, sőt színismeret. Nemré­giben voltam tanfolyamon, amit ott megtanultam, a gya­korlatban felhasználom. — És otthon? — Néha zavarba jövök, ha két-három személyre főzök. A férjem a tésztát szereti, a fiam a főzeléket- Ünnepeken töltött, vagy rántott csirke jár­ja. — Hogyan tanult főzni? — Tízéves koromtól gya­korolom. Voltam napközis konyhán kézilány, aztán meg­szereztem a szakmunkás-okle­velet, szakácsnő lettem. A saját bőrömön tapasztaltam, mit, hogyan kell csinálni. — Égetett oda valamit? — Előfordult... én sem va­gyok kivétel. — Kedvenc étele? — A húsleves. — Szokott recepteket néze­getni? — Győjtöm a szakácsköny­veket. Az újságokban első­ként a recepteket olvasom el. Ami megtetszik, kipróbálom. Ha jól sikerül, az étterembe is behozom. Azt mondják, a jó pap is holtig tanul. Miért ne tenné akkor egy szakácsnő? Csatai Erzsébet Egy év alatt 100000 telúiilás Félmillió ipari és építőipa­ri munkahely " rekonstrukció­jára került sor az NDK-ban az elmúlt négy év folyamán, Ebből 100 000 esik a tavalyi évre­A rekonstrukciót a tudomá­nyos munkaszervezés követel­ményeivel összhangban hajt­ják végre, a dolgozók aktív részvételével. A gyárakban és az építkezéseken automata be­rendezéseket szerelnek fel, ja­vítják a szellőzést és a világí­tást, csökkentik a zajt, porta- ianítják a műhelyeket és küz­denek a monotónia ellen. Így a munka termelékenysége jó • néhány helyen 30 százalékkal nőtt az utóbbi években. A jelenlegi ötéves tervidő­szakban évente mintegy 180 000 munkahelyet korsze­rűsítenek. A schwedti kőolaj­ipari kombinátban például 900 munkás dolgozhat majd lé­nyegesen jobb körülményeit között 1980-ig. Söi*í ide, horf ide ? Hazánkban az elmúlt tizenöt évben egyre növekvő mér­tékben terjed és a társadalomra nézve egyre veszélyesebb méreteket ölt az alkoholizmus. Talán nem érdektelen — és remélhetően a jelenlegi helyzet jobb megértését szolgája, ha szemügyre vesszük az 1966 és 1915 közötti időszakban a különféle szeszes italok fogyasztásának alakulását. A bor ivása 112,5 százalékkal, sörfogyasztásunk 155,8 száza­lékkal az égetett szeszes italok népszerűsége pedig 208.7 százalékkal nőtt; ez a mennyiség fejenként 100 százalékos, úgynevezett abszolút alkoholra átszámítva 1966-ban 6.9 li­tert, 1975-ben pedig 10,1 litert tett ki. Alkoholtartalmú ita­lokra 1975-oen 2857 forintot költött minden magyar ál­lampolgár, ami a lakosság összkiadásainak 9,43 százaléka. Ez az összeg megközelítően annyi, mint a legmagasabb táp- értékű élelmiszerekre kiadott fizetésünk. Jellemző, hogy húsra, húsfélékre, zöldségre, gyümölcsre átlagosan 4,28; tej­re és tejtermékekre 2,29 százalékot költünk. A fogyasztási struktúra torzulását mutatja a következő adat is: a lakosság 1975-ben mindössze 24 forinttal költött többet ruházkodásra, mint alkoholra; tartós fogyasztási cikkre 30 százalékkal ke­vesebbet, oktatási és kulturális célokra pedig csak körülbe­lül a felét fordította, mint szeszes italokra. Háztartási, házassági tanácsadók A nőszövetség (DFD) 207 ta­nácsadó központját évente több mint 500 ezer dolgozó nő és anya keresi fel az NDK- ban. A szakemberek konzul­tációkon, kerekasztal-beszél- getéseken és előadásokon ad­nak tanácsot a hivatás, a házimunka és az anyai köte­lességek összeegyeztetésére. Azért olyan jelentősek ezek a központok, mert a munka­képes korú nők 86,6 százalé­ka dolgozik vagy tanul. Az asszonyok a tanácsadó központokban megtartott rend­szeres előadásokon megis­merkedhetnek a modern ház­tartástechnikával, a házimunka ésszerű beosztásának titkai­val. A tanácsadók nagy súlyt helyeznek a fiatalok házasság­ra való felkészítésére is. NÓGRÁD - 1978. július 19., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents