Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

l/v­■aim (RW Sk H _ "MHtk 'Wi BÜK w mm fn m H TO ■h m ■aw tel Km r asm mm m ■■■ ntn te a 1 cg» w Itiilfi nH gr feste ■te | ir«a ■tel Hl 1 k 1 S3J1 ♦ HZfiMf d Uw&i ms HM 1 m M m ' Hites ■ BB B». VfM am A «W ■ gp mm RSKlä HTO ■ wm BHKH te” im ■■■ MBH ■El m mm BHBIMH ■HM k mm MM Hfesrt im KSH mm m ■BH mma m fitel MM RM Hl Hl mm h tetei mm m mm tel MM mmh te# W 'W m Itaate#' r T "W teHT Gyárfás Miklós színpada Gyárfás Miklós színpadon, rádióban, tévében egyaránt otthonos. Ezt bizonyította leg­utóbb, a múlt hét szerdáján a tévé Nyitott könyv műsorában A képmutatás szépségei cí­men összefogott három egyfel- vonásosával is. Tulajdonképpen az anyatej­jel szívta magába a mestersé- gi tudást: színészcsaládból való: egy ideig maga is szí- nészkedett vidéki színpadon; 1951 óta a Színház- és Film- művészeti Főiskola dramaturg­tanára. És természetesen író, akinek számos műve aratott szép színpadi, rádió- és tévé- sikert az utóbbi három évti­zedben. Első színműve, a Vá­sott apostol éppen harminc éve kapott színpadot a Pesti Színházban. „A magyar színpadi iroda­lom fenegyerekét, vásott köly- két köszönthetjük benne” — írták akkori méltatói. S való­ban, Gyárfás olyan egyénisé­gévé lett irodalmunknak, aki, ha nem is arra tette képessé­geit, hogy kora, társadalma nagy problémáit elemezze, azokra keressen választ, de mindig megtalálja az aoró részletekből a nagy egész­re is utaló és érvényes mon­dandóit. Mégpedig egészen sajátos iróniával, kedves gro- teszkséggel, könnyed szelle­mességgel. Ez utóbbi rendkí­vül fölényes mesterségi biz­tonságából táplálkozik, szinte kiapadhatatlan bőséggel. Mert, ha Gyárfás bizonyára nem is hosszú távra maradandó érté­kű alkotó, dramaturgiai tu­dásban és gyakorlati alkalma­zásában kevés hozzá mérhető írónk van. Szinte az e téren legismertebb Molnár Ferenc egyenesági leszármazottjának mondható. Talán akadnak né­hányan, akik emlékeznek még A világ legkisebb szerelme cí­mű rádiógroszkjének bravú­ros írói kivitelezésére, (mely­ben a szerelmes férfi pohár alatt őrzött bolhányivá töpö­rödik), de a gyárfási drama­turgia, a fordulatok fordula­tokra keverése egyebekben is jól ismert. S talán ez az írói erősség a szülője annak az írói gyöngének, hogy egy-egy szellemes ötletért hajlandó az írói alapmondandótól is el-el- sodortatni magát a nyilván­való közönségsiker irányába. Ez azonban mégiscsak bo­csánatos bűn, hiszen értünk, a publikumért teszi, s mert alkatában hordozza a shakes- peare-i mondást: „Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő”. Azt vall­ja, hogy az élet különféle helyzeteiben ilyen, vagy olyan formában valamennyien meg- játsszuk magunkat — tehát színt játszunk egymással szem­ben. Ahogy a múlt heti mű­sor is utal: képet mutatunk. S ez a képmutatás nem min­dig csúnya, negatív em­beri vonás —, s^ép is lehet. Mint, ahogy a bemutatott három egyíelvo- násosból is kitűnt. A valóság ezekkel válik teljessé Gyár­fás színpadán, a szelíden iro­nikus karaktertúlrajzolások- kal. így igazak és meggyőzők emberi mivoltukban. „Színház az egész világ...” Egy kicsit a játék a játékért valónak éreztem azokat a je­leneteket, melyeket Gyárfás színpada a televízióban mcst életre keltett. A nyugdíjasok­ról szóló, szép harmóniájában is ironikus hangvételű löité- netet, az író és a szélhámos nagyvonalú szellemi párbaját, valamint a színészházaspárét, akik a hatás kedvéért önma­gukat, s egymást sem kímélve is végletesen mindent végig­játszanak. Ez utóbbi játék egyik hősé­nek formálója, Sinkovits Im­re volt beszélgetőpartnere az írónak a műsor befejezőré­szében. A diskurzusban plasz­tikusan megrajzolódott Gyár­fás Miklós emberi és írói arc­képe, hitvallása. S ez örven­detesen egybeesett mind a képernyőn látottakkal, mind azzal az összegezhetővél, amit eddigi összes művének megis­mertünk. Hasonló szatirikus alkat iro­dalmunkban Mocsár Gábor. Az ő szatírája, iróniája azon­ban némiképp jobban a má­hoz kötött, jelen életünk va­lóságából táplálkozik. Vasárnap látott, Illetlenek című tévéfilmje, melyet az alapanyagból Mamcserov Fri­gyes készített, mint forgató- könyíró és rendező egysze- mélyben, felemás benyomást keltett bennem. Az írói anyag ugyanis szellemes és kétségkí­vül elgondolkodtató mondan­dóinak alapötletével legfel­jebb 20—25 perces játékra al­kalmas, de 70 percben már erősen felhígult, elvékonyult, a cselekmény tovább és to­vább vitele érzékelhetően nagy megerőltetésébe került a készítőknek, így egyes hely­zeteiben elvesztette hihetősé­gét, elfogadható realitását. A szereplők: Harsányi Gábor, Timár Béla, Kertész Péter és a salgótarjáni Hollai Kálmán hiába tettek meg mindent a helyzetek igazolására, a tévé­film utolsó kétharmada a szatírából, a komédiából bo­hózattá silányult. (b. t.) Mai tévéajánlatunk 20.55: Színházi album. Bár a színházi évad már egy hónapja véget ért, most sem kell a szomszédba men­ni a Színházi album szer­kesztőinek. Hiszen a nyár or­szágszerte megannyi szabad­téri színházi eseménnyel szol­gál. Itt van mindjárt a Gyu­lai nyár, amelynek szép ha­gyománya a magyar dráma színpadravitele. Az idén a vár udvarán adják elő Szé­kely János Caligula helytar­tója című színművét — Lu­kács Sándor főszereplésével — és Madách Imre A civili­zátor című komédiáját E két színműből és az egyéb prog­ramokból láthatnak részle­teket. A Színházi album má­sik színhelye Pécs, ahol az idén először rendeznek sza­badtéri játékokat. Többek között Oscar Wilde Salomé- ját tűzték műsorra, Petrovics Emil zenéjével, Galambos Er­zsivel a címszerepben. Vigyázat! Nyári balesetveszély! Minden nyáron ugrásszerű­en emelkedik a gyermekbal­esetek statisztikai görbéje. Hogyan előzhetjük meg a nyári baleseteket? Elsősor­ban fokozott elővigyázatos­sággal. Hívjuk fel a gyermek figyelmét a reá leselkedő ve­szélyekre. A gyermekek többsége aka­ratlanul is keresi a veszélyt, kellemes élménynek tartják, ha „túljárnak” szüleik eszén és például sikerült megfüröd- niük a tiltott helyen. Vagy lélegzetelállítóan veszélyes helyekre kirándulhat. Ha ki­rándulni indul a gyermek, ne csak harapnivalóról gondos­kodjon a szülő, hanem lássa el jó tanácsokkal is. Magya­rázza meg, a turisztika nem azt jelenti, hogy életveszély­nek tegye ki magát, mert a virtuskodásnak általában rossz vége szokott lenni. Ne csak tiltó rendelkezé­sekkel akarjuk megjjvni a gyermeket a balesetektől, ha­nem magyarázzuk meg szép szóval, miért nem szabad ti­los helyen fürödni, miért kell körülnézni, mielőtt a járdá­ról lelép az úttestre. Ne sza­ladjon meggondolatlanul az úttestre guruló labda után. Magyarázza meg a szülő a strandra készülő gyermeké­nek, hogy nem szabad felhe- vült testtel vízbe ugrani, mert a szív nem tudja elvi­selni a hirtelen hőmérséklet­változást és tragédia lehet belőle. A kerékpározó gyermekek közül is sokan szenvednek balesétet. Ennek leggyakrab­ban az az oka, hogy a kerék­pározó fiatal nincs tisztában a KRESZ szabályaival és haj­meresztőén szabálytalanul kerékpározik. így nem csoda, ha baleset lesz a vége. A szülő kötelessége, ha kerép- párt vesz gyermekének, ok­tassa ki türelmesen a közle­kedés szabályaira! Nyomaté­kosan figyelemeztesse, hogy a közút nem versenypálya és a sportolás nem egvenlő az életveszélyesen gyors, egy kéz­zel, vagy elengedett kor­mánnyal történő száguldással. A gyermeket úgyszólván mindenhol baleset fenyegeti, még otthon is — például a villannyal működő gépek ke­zelésénél —, ha szülei nem nevelik arra, hogyan vigyáz­zon magára. Szünidőben a gyermek sokat van egyedül, s az unalom rossz tanács­adó. Még napjainkban is olvas­hatjuk a sajtóban, hogy há­borús lövedék robbant fel gyermek kezében. Kirándulá­sok alkalmával most is ki vannak téve a gyermekek ilyen veszélynek. Óva intsük a gyermeket attól, hogy bár­milyen lövedékhez nyúljon, mert halál, vagy egész élet­re szóló nyomorékság az ára. Legdrágább kincsünk — a gyermek. Óvjuk meg a bal­esetektől azzal is, hogy na­ponta fáradhatatlanul figyel­meztetjük — „vigyázz ma­gadra!” F. K. Fél évszázad a tengeren A házi múzeum kiállított tárgyaihoz csak az unoka nyúlhat Mir Vagab Gaszanov élete a tengerhez kötődik. A Kasz- pi-tenger mellett született, ott nőtt fel, a bakui tengeri ki­kötőnél volt első munkahelye. Hosszú éveken át matróz volt, több mint ötven éve pedig Baku egyik strandján mentő­ként dolgozik. Első látásra nem nehéz a munkája: rend­ben tartja a mentőcsónakokat, ügyel a fürdőzőkre. De meny­nyi figyelem, hozzáértés, ügyesség, gyors reagálókész­ség szükséges a veszélyes pil­lanatokban, aihikor az ember élete két-három másodpercen múlhat. Több mint ötszáz em­ber életét mentette meg Ga­szanov. A tenger iránti szeretetét sikerült átadnia három fiá­nak is, akiknek foglalkozása, ha közvetve is, de összefügg a tengerrel: A legidősebb fiú, Rafael, apja nyomdokain ha­lad; mentőként dolgozik. A középső, Vagif biológus, a Kaszpi-tenger növényvilágát tanulmányozza. Germán pedig olajmérnök lett, a Kaszpi-ten­ger olajlelőhelyeinek kutató­ja. És itt van már az első unoka is, aki tengerész szeret­ne lenni. Megszállottak Átadják a házat, a hidat, a gyárat, amely évtizedeken át hirdeti a tervezők és az építők jó vagy rossz munkáját. Gyó­gyultan távozik a kórházból a beteg, a műtét sikere az orvos tudását dicséri. A célba ért versenyző pontosan tudja a megfeszített, kemény edzé­sek eredményét- Folytathat­nánk a sort, mindegyik eset­ben „mérhető” teljesítmény­nyel találkozunk, olyan mun­kával, ahol az eredmény köz­vetlenül kimutatható. Pszichológusok a megmond­hatói milyen meghatározó je­lentősége van életünkben a kudarcoknak és a sikerélmé­nyeknek. A sikerélmény hiá­nya megbéníthatja, hosszú távon visszavetheti a teljesítő- képességet. A látványos, kéz­zelfogható eredmény azonban nem adatik meg mindenki­nek. Mi módon mérhető pél­dául a pedagógus vagy a nép­művelő munkája? Ki tudná pontosan kimutatni, hogy egy tanóráról „mit visz haza” a nebuló? A népművelőnek sem igazi biztosíték erre egy-egy előadás hallgatóinak a száma. A pedagógus, a népművelő szerepe a katalizátoréhoz ha­sonló. Szellemi értékek köz­vetítése alázatot és mindenek­LEGENDÁK Á LÓRÓL 61. A sorok előtt toporgó há­rom nemes vezénylő tiszt ijedtében úgy esik le a lová­ról ahogy bagolyfióka az odúból. Lina harsányan fölkacagott. Hangja csengett, mintha kristálypoharakat csöndítenénk egymáshoz, és gurult, szaladt kacagása, akár elszakadt gyöngyfüzér kövér szemei a vikszolt pádimen- tumon. A lovasok sorai fölágaskod­va fordulnak hátra, aztán föl­hangzik a viszakozóra szóló kürtjei: Retirálj, retirálj, Komáromig meg se állj! Reti­rálj, retirálj, Komáromig meg se állj! Egymást törve, zúzva vág­tatnak a zsinóros mundérok, a nyerítő lovak hátán úgy összekuszálódva, mintha nem is emberek, csak csupa rongygöncök lennének a lo­vak nyergeibe kötve. A szo­morú látványon nem tud­tunk örülni. Űj ágyú tüzek durrogtak a messzeségben, s magja avad- körtefaliget koronáit vitte, mintha karddal metszené va­lami óriási kertész. Nem vet­tük tréfára bámészkodásun- kat. A kismegyeri rét kuny­hói lángba borultak, fussunk, míg nem késő! Hadita- paszíalatok nélkül való civi­lek módjára odafelé futot­tunk, ahonnét hanyatt-hom­lok Komáromnak retirált a nemesi felkelők batalionja. Meleg lókukók és elhagyott menték, gazdátlanná lett kar­dok, lódingok, kulacsok, do­bok között bukdácsolva völ­gyelünk a lejtőnek, amerre szabad út látszik előttünk- De pár száz méterre megpil­lantjuk a francia lovasság el­ső sorait, amint elegáns tar­tásban vágtáznak az elfutott mieink után. Két tűz között Vissza már nem juthatunk. A földre vetjük magunkat. Most kacarássz, Lina! Nem volt megijedve. Nem fúrta a fejét vakondok módjára a földbe. Hanyatt feküdt, nyi­tott szemmel kémlelte a ránk 4 NÓGRÁD — 1978. júliu$ 18., kedd rohanó ezernyi ló döbbenetes, földet rázó robaját. És vág­tára vezénylő, magas hangú kürtök biztatják üldözőre a francia svadronok sorfalait. Amikor átugratott rajtunk az első raj vonal, becsuktam a szemem. A lovak, mint a madarak, úgy suhantak, sor sor után elieküdt testünk fö­lött. Milyen okos a ló. Az élőre rá nem lép. A katonák, akik harci izgalmukban a messzi célokra szögezik te­kintetüket, nem is látnak minket. Elrepül egy zászló­alj nyi rohamlovás fölöttünk, kicsi réssel ott dobog a má­sik. Lina odasúg nekem. Mi­csoda jó lovak! Táltosak. Ilyet kellene szerezni, Boldi! Micsoda izomkötegek hord­ják a terhet- Lábuk nem éri a földet! Kicsit szégyelltem, hogy nékem meg keresztbe akadt torkomban a lóimádat. Va­lahogy nem találtam nagy gyönyörűségemet így alulról fölfelé nézvést a százával ha­sukat mutogató katonalovak­ban. Amúgy igaza van Linus- nak. Mesterállatok ezek- Csak a körme hegyével is meg ne súroljon akár egy is, a sze­münket kiüti, az orrunkat a patkóit pata úgy lenyisz- szantja, nem teszi helyére az életben senki. Ügy tűnt, órá­kon át megy fölöttünk a ro­ham. Egyszer elhalkul a ro- bogás és mint a mesékbert, ahogy kisüt a nap, békés ma­gunkban fekszünk. Egy ágyú nem pukkan. Fordulunk a gyászos csa­tamezőből, ahol egy holtat nem láttunk, ballagunk a tárkányi úton. öreg estére érünk a néptelen határok hepehupái között Csépre. Li­nus olyan fáradt, amikor kibontom tarisznyámat, két harapás sült hús között elal­szik. Fejét vállam párnáira fitty enti, bizodalmasan, mintha tulajdon őriző szülő­apja lennék. Nem is ébred meg a hajnali pacsirtaszóig- A boglya gazdája épp lovas szeaéren jön takarmányért. Hangosan mórikál velünk, hogy ebben a szűk hadivilág­ban épp az ő szénáját trim- boljuk. Segítünk neki meg­rakodni, aztán barátsággal ko- csiz el bennünket Bicskéig­Onnan pedig sétaképp is pár órányi járás Alcsut. Más­nap otthon lakunk. Az istál­lók üresek, a kastélyban egye­dül Bulanzsé Péter lakik. Nevetve csapdos vállon, hogy hol a fenében tekergek ennyi ideig, már azt gondol­ta, Párizsban álltam el lovász­mesternek, de még megér­hetem, csak jól viseljem ma­gam! Bulanzsé kíváncsian tu­dakolja véleményem honfi­társairól. Mondom, bátrak, erősek, gyorsak. Fölszerelt­ségük hatvan nemesi fölke­lést letörölne Magyarország asztaláról, ahogy ebéd irtán az inasok törlik le a morzsa- iékot. Bulanzsé nem örült különösebben, hogy közelí­tenek honfitársai. — Nem ezeket vártuk. Egy jobb sors forradalma, a 79- es, fölnevelte azt a lovat, amely népek, nemzetek nyo­morúságára hordhatta volna szét a gyógyírt- Ezt a lovat Napóleon üli. Császárrá kiál­tatta magát. Világot akar le- igázni. öszvérügy. Nem tarthat sokáig. Ellopta a for­radalom jelszavait, és császá­ri mivoltáért váltatja be. — Akkor most, hogy lesz? — Ahogy volt. Te lovász le­szel, én piktor. Amint legyengülnek az uralkodók, megegyeznek- Fe­renc király itt kucorog Ta­tán, mert Napóleon ül a bé­csi fészkén. Bulanzsé szava egytől egy­ig bevalősult. Novemberben itthon voltak Tusiék, Ferenc a bécsi Burgban. Kés és ka­nál úgy csörrent, ahogy öt évvel ezelőtt. Mások voltak lovaink. A Győrbe menekítet­tek elkerültek hadisarcba. Tusi, Henri nyúzottan ér­keztek haza. Eltörődtek a franciákkal való győri lako­máktól, ahol állítólag min­den este kötelező volt megje­lenniük, bizonyos Narbonne nevezetű báró, városparancs­nok rendeletéből. Bulanzsé, valahányszor úgy forogta a szó, francia tapintattal ugyan­így rajzolta le a két lány sor­sát­— Ütnek-e Tusiék? — Dehogy. Csöndesek, mint a hadivilág. Köszönésemre mosolvintá'sal válaszolnak. — Na, látod. Ez kellett ne­kik. Bizonyosan nem úgy jöttek vissza, ahogyan oda­mentek! — A franciák részéről meg­bocsáthatatlan udvariatlan­ság lett volna két ilyen, most is gusztusos nőt alcsúti mi­voltukban hagyni. (Folytatjuk) előtt bizonyosságot követel. Bizonyosságot afelől, hogy a közvetítendő érték valóban „érték”, és bizonyosságot ar­ról, hogy a megfelelő for­mában közvetített érték idő­vel újabb értékeket teremt a fejekben. Szándékosan említettem bizonyosságot és nem re­ményt, hitet, vagy más effé­le jelzőt. Kétkedő lélekkel folytatva ezt a munkát, biztos kudarchoz vezet. Nap mint nap találkozunk azokkal, akik­ből hiányzik az ügy iránti bi­zonyosság. — Mi értelme van ezt to­vább csinálni? — kérdezte nemrég egykori tanárom, ma­ga elé tartva üres tenyerét. Mérhető teljesítmények kö­zé szorított világunkban való­ban nehéz erre feleletet adni- De szerencsére akadnak, akik nem várnak feleletet, akik számára nem kérdés a „mér­hetetlen” munka értelme. Akikkel, ha találkozom nem keseregnek, nem keresnek önigazolást a körülményekben, nem panaszkodnak anyagi gondjaikra. Akik körül szün­telenül izzik a levegő, akikből töretlenül sugárzik az erő, az ügy iránti lelkesedés. Akik, megszállottak módjára vég­zik munkájukat, szórják szel­lemi kincseinket. Akik tudják azt, hogy egy épülő ház, egy sikeres műtét, egy sportteljesítmény „mér­hető”, eredményének az ő „mérhetetlen” munkájuk is része­— tér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents