Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-18 / 167. szám
Hát*ont tnjelven egy akaraital édesayermekeinket „Én a babákat szeretem, me g a nagyíjamat, meg az anyu t., A balassagyarmati Nógrádi Sándor-lakótelepen délelőttönként sem szünetel a gyermekzsivaj. Szűkre szabott területükön hancúroznak órák hosszat az aprónyi emberkék- Valamelyiküktől érdeklődöm: ismeri-e a Siroki kislányokat? — Akiknek meghalt az anyukájuk? — kérdez vissza templomi egyszerűséggel, majd igenlő válaszom után útbaigazít. Majd hozzáfűzi, ha nem találom ezen a címen, akkor a nagymaminál keressem a gyerekeket. Míg odaérkezem, kicsit eltöprengek a válaszon, hiszen már öt év elmúlt az említett eset óta. A gyermekvilág eme memóriaképessége meglepett, de mint ahogyan később szerzett tapasztalataim is bizonyították: a Siroki kislányok a legjobb kezekbe kerültek. Mégis, a nyomasztó emlékeket —, néha az előítéleteket — nehezen lepi el a feledés. nagy részét elveszik. Ha ennek vége van, akkor a tv előtt pihenem ki magam, míg el nem alszom. Munkatársaim? Tekintettel vannak otthoni elfoglaltságaimra. Ha ráérnek, néha segítenek is, szocialista brigádban dolgozunk. o o o Az élet, a sors csapásait gyakran nem lehet kivédeni. De a megtörtént dolgok súlyosságát enyhíteni lehet- Jól tudjuk, mennyi gyermek, serdülő, fiatal kényszerül arra, hogy életének egy résziét nevelőotthonokban töltse el. Bizony sok esetben örökre nyomot hagy bennük a magányosság érzése. S, hogy fenti történetünkben ez nem így esett, ezért elismerés jár a nevelőszülőknek. Ezzel talán még az édesapa is egyetért... Tanka László A BÖRZSÖNY LÁBÁNÁL egy nagyobbacska nyúlvány választja ketté a falut; Nóg- rádot és Berkenyét. Az előbbiben szlovákok és magyarok, az utóbbiban németek és magyarok élnek réges-ré- gen békességben egymás mellett. Berkenyéről rém is olyan régen már szóltunk e helyen — most csak azért említjük meg, mert egy pártvezetőséghez tartozik a két község. Most inkább a nógrádiak életével szeretnénk ismerkedni, elsősorban a párt-, a tömegszervezetek munkájával. — Az igaz, hogy ezen a vidékér három nyelvet is beszélnek az emberek, de egy akarattal dolgoznak kitűzött feladataink megvalósításáért — fogad bennünket Szalai Zoltán, a pártvezetőség titkára. — Egyébként a pártvezetőséghez két gazdasági egység és a közös községi tanács pártirányítása tartozik;- összesen ötvenhárom párttagot számlálunk, de több mint hetven még azok száma, akik nem nálunk, hanem más alapszervezeteknél vannak nyilvántartva, vagyis kijárók. A beszélgetés során még sok szó esik a pártvezetőség munkájáról. Arról, hogy az öttagú vezetőségben minden alapszervezet képviselteti magát, — így a nemzetiségiek is, szlovákok és németek — a cselekvési programban valamennyi alapszervezetnek megszabták a tennivalót, a gazdasági egységeknek csakúgy, mint a tanácsnak. Rendszeres a beszámoltatás egy-egy területről. Legutóbb például a tag- könyvcserén elhangzott észrevételek végrehajtása, megvalósítása, avagy éppen a közoktatás-politikai határozat végrehajtása szerepelt a testület előtt. — Magam is olvastam a legutóbbi Berkenyéről szóló írást. Ezért egyetértek azzal, ha most több szót fordítunk Nógrádra. Vállalkozom arra, hogy bemutassam ezt az alapszervezetet is. összesen 22 párttagot tartunk itt nyilván. Nem ezért, mert a nemzetiségiek kongresszusára készülünk, de elmondhatom, hogy a párttagok hetven százaléka szlovák nemzetiségi. A vezetőség öttagú, három közülük ugyancsak szlovák anyanyelvű. Mi a párttagsághoz viszonyítva ezt nagyon jónak tartjuk — lendül bele a beszélgetésbe az egyébként nagyon is megfontolt Szalai Zoltán. Szinte lelkesedik, amikor, az alapszervezet feladatairól, eredményeiről szól. Hangsúlyozza, hogy a községi párt- szervezet elsődleges feladata a termelési, a gazdasági munkák segítése mellett a KISZ, a Hazafias Népfront, a községi Vöröskereszt pártirányítása. Erre a községben megfelelő párttagok vannak. A KISZ például éppen ennek köszönhetőn, ifjú Srám András pártmegbízatásával kétszer nyerte el a KISZ központi bizottságának vörös vándorzászlaját. Arra pedig külön is büszkék, hogy a KISZ-alapszervezet titkára, Kovács József tagja a havannai VIT megyei hivatalos delegációjának! — NAGYON JÓ A KISZszervezet akcióprogramja. Jó a szervezeti életük. Rengeteg társadalmi munkát végez a hatvan KISZ-tag. Van külön . klubjuk, évente maguk tatarozzák. Példamutatóan szervezett a fiatalok politikai oktatása, amelyik nemcsak látogatott, hanem aktív is. A művelődési házon belül jól működnek a szakkörök. A ház igazgatója Surányi János, maga is tagja a KlSZ-veze- tőségnek. S ha már itt tartunk, szólni kell a művelődési otthonról, hiszen az nem választható el a fiataloktól. Megtalálható ott szlovák és magyar könyv. Működik a menyecskekórus, repertoárjukon magyar és szlovák énekek szerepeinek. Itt említem meg, hogy az iskolában külön tánccsoport működik, szlovák táncokat, népdalokat is bemutatnak a fiatalok. Az általános iskolában az alsó és a felső tagozatban tanítjuk a szlovák nyelvet Nóg- rád községben. Szeptembertől az óvodában is beindítjuk a szlovák nyelvoktatást. Á szülők. kérése,.eleget .teszüali önének is... Szinte magával ragadja az embert Szalai Zoltán őszinte hévje. Nem Vesz elő jegyzet tét, korábbi jegyzőkönyveket sem, mindent úgy egy az egyben, emlékezetből mond. Érzi, tudja az ember, hogy nagy ismerője falujának. Tudja, hogy amit tesz, őszintén teszi, a párt politikájáért, az emberekért. Nem is tart szünetet a beszéd közben. Tudja mire kíváncsi a krónikás. — Azt már említettem, hogy van egy évek óta jól működő vöröskeresztes szervezetünk. A körzeti orvosunk, dr. Sabján Imre és felesége lelkes vezetői. Szervezik a véradómozgalmat, támogatják az öregek napját, s ki tudná még felsorolni mi mindent végeznek. Avagy a népfrontmozgalom. A vezetőségben ott vannak a párttagok, akiket évente kétszer beszámoltatunk pártmegbízatásuk teljesítéséről. Ami pedig itt sem véletlen, a vezetők nagy többsége ugyancsak szlovák nemzetiségi... / Visszakanyarodunk a párt- alapszervezet életére.. Szalai Zoltánnak erről nagyon sok mondandója lenne. összefoglalja. — Arról már szóltunk, hogy a párttagok hetven százaléka szlovák anyanyelvű. Míg a hetvenes évek elején az volt a gondunk, hogy elöregedett a községi alapszervezet, ma már azt mondhatjuk, hogy tudtunk fiatalítani. Mivel községi alapszervezet, elsősorban pedagógusok, egészségügyi dolgozók köréből. Viszont örvendetes, hogy a termelőszövetkezetbe is egyre több fiatal jön vissza. Megpróbáljuk tovább fiatalítani a községi alapszervezetet is. S még valamit. Ebben az évben átadásra került az új pártház és tanácsház. AHOGYAN JÖVÜNK ki a községből, nézzük a középületek falát. A tanácsházán, az iskolán, az óvodán, a termelőszövetkezet falán kétnyelvű felirat: magyar és szlovák. S ha Berkenyét is hozzá számítjuk — hiszen közigazgatásilag, gazdaságilag is idetartozik, akkor nyugodtan ^mondhatjuk: három nyelven — egy akarattal, a közös célért dolgoznak. S. L. Szalagvágás után — még mindig üresen A kívülről is reprezentatív új mozgalmi épület, amely a megnyitását várja. (Bábel László felvétele") « o o o A nagymama, Macska Joachimné nyit ajtót csengetésünkre. Lívia és Marianna a babák és az autók világában, szép, tágas „játékbarlangjukban” szorgoskodnak. A vendégszobában telepedünk le beszélgetésre. Körös-körül a falon fényképek, feltehetően a család tagjairól— Hat gyermeket neveltem fel — emlékezik vissza a nagymama — közülük az egyik lányom, a második kislány születése után meghalt. Azonnal úgy döntött a család, hogy nem adjuk állami gondozásba, hanem a nagyobbik lányom magukhoz veszi. — Az édesapa mit szólt ehhez? — Nem törődött a gyerekekkel, a közösen szerzett holmik felét eladta, s azóta alig hallunk róla... — Mikor látogatta meg a gyerekeket utoljára? — Húsvétkor jött el... részegen, este kilenckor, lo- csolkodni-.. Többet nem is beszélgetünk erről. o o o Lívia, a nagyobbik kislány, kilencéves. Hosszú, copfba kötött barna haja közül okos szemeivel kíváncsian mered ránk. Elújságolja, hogy az úttörő-olimpián futásban első helyezést ért. el, s azt is „megvallja”, hogy a bizonyítvány a 3,6-tól jobb is lehetett volna. A barátnők után érdeklődöm. — Vannak azok is — feleli szűkszavúan —, de inkább az iskolában.. - meg itt, a lakótelepen. Marianna, a kisebbik, a hatodik életévéhez közeledik, ö egyéves késéssel kezdi az iskolát. Kicsit megszeppen tő-_ Cserni Sándomé: Kötelességünknek is éreztük... lünk különösen a „fotősbá- csitól” tart... Azután mégis szóra bírjuk— Én a babákat szeretem, meg a nagymamát, meg az anyut, meg a... — sorolja fel a családi listát, s közben nagyokat bólogat hozzá. A nagymama megjegyzi közben, hogy Marianna nem emlékszik az édesanyjára, hiszen akkor még alig egyéves volt. o o o Cserni Sándornét a lakótelephez közeli fűszerüzletben találjuk, helyettes vezetőként dolgozik itt. Kétezer-egyszáz forint a havi alapfizetése. A két fogadott kislányon kívül egy 17 és 12 éves fiú alkotja a családot — Én és a férjem annak idején nagyon ragaszkodtunk ahhoz, hogy Líviát és Mariannát örökbe fogadjuk — mondja- — öt év óta pedig úgy élnek közöttünk, mint édesgyermekeink. De ezt inkább tőlük és a szomszédoktól kérdezze meg. — Ez már megtörtént. Sőt, azt is hallottam, hogy „felnéznek” önre... Hirtelen elmosolyodik, nyilvánvalóan meglepi a megjegyzés. Nem is tudja, mit válaszoljon. — •. .Mi ezt vállaltuk, s kötelességünknek is éreztük, hogy lehetőségeinkhez képest mindent megtegyünk. Majd a szabad időről, a munkahelyről, a kollégákról esik szó. — Őszintén szólva nagy ritkán tudunk elmenni kirándulni, — módja mintegy mentegetőzve. — A ház körüli munkálatok szabad időm Egy beruházás — sok tanulság Aligha akad olyan idegen, aki átutazóban ne állna meg Alsótoldon egy igazán reprezentatív új épület előtt. A falubeliek is megcsodálják — igaz, csak kívülről — a maguk által elnevezett mozgalmi épületet. Kívülről nagyszerű, belülről is szép. Csak egy a baj. Az, hogy a mozgalmi épület, amelynek beruházási költsége több mint 1,5 millió forint, még ma sem áll a falu, a közösség rendelkezésére. Az építkezés története röviden. Az Alsótoldi közös községi Tanács alig több mint egy évvel ezelőtt kivitelezés' szerződést kötött a Pásztói Építő- és Szerelő Ipari Szövetkezettel arra, hogy a közös beruházással létrehozandó mozgalmi épületet 1977. november 30-ra elkészíti. A beruházáshoz adott pénzt a párt, a KISZ, a tanács, s így jött össze az 1,5 millió forint, meg a község lakosságának nem kis társadalmi munkájával. A tervek szerint az épületben elkészült egy 200 személyes nagyterem — nemcsak gyűlések, még színházi előadások megtartására is kiválóan alkalmas — a párt- vezetősége részére egy ülésterem, s külön szoba a titkár számára. A KISZ-nek klubterem — jó nagy —, olvasó- és kultúrterem, s ugyancsak iroda áll rendelkezésére. S ami még nagyon fontos. Végre megfelelő körülmények közé kerülne az orvosi rendelő és a váró. Summázva, az épület kívülről, sőt belülről is teljesen kész, a legtöbb helyiséget már be is rendezték. Mi több, tavaly november 4-én szalagvágással egybekötött jelképes átadásra is sor került. Nem tudni, de feltételezhető hogy a november 30-i határidő helyett a november 4-i átadást nem követte-e néhány embernél néhány forintos jutalom, avagy ahogyan ma szokásmondás, célprémium felvétele. Üsse kő, ha az épület üzemelne! S míg az építkezés alatt az alsótoldiak örömmel nézték a munkát, az „avatás” óta csak bosszankodnak, s maguk is keresik — joggal — a felelősöket. Ugyanis az épületet csak átadták, de nem üzemel. Már az ünnepélyes szalagvágáskor kiderült, hogy sok a pótolnivaló. A szövetkezet a hiánypótlást jegyzőkönyvileg ez év március 31-re ígérte! Itt vagyunk a nyár derekán, július vége felé. A szövetkezet emberei immár másfél hónapja úgy eltűntek Alsó- toldról, mint a kámfor. Se hírük, se hamvuk. Igaz, mondjuk ki őszintén, még akkor is, ha valakinek, vagy valakiknek ez kellemetlenséget is okoz: minek ;s dolgoznának Alsótoldon, amikor a végszámlát a tanács —, hogy a szövetkezet is jól járjon, aztán a „káposzta” is megmaradjon, mármint a tanács is elköltse a pénzét — tavaly december 31-el kifizette!? Ahhoz, hogtr az épületet átadhassák rendeltetésszerű üzemeltetésre, néhány apró munkát kellene elvégezni. Be kellene kötni a villámhárítót. Cementtel kellene bekenri a kúpcserepeket. S végül ami a legfontosabb. Van kút, van víz, ott a villanymotor, kész a vízvezeték, csak éppen a motor nincs bekötve. S ez lenne a legfontosabb. Filléres, néhány perces munka! De hiányzik, s ezért nem tudják a drága pénzen felépített, valóban reprezentatív épületüket használni az alsótoldiak. A beruházási munkák szégyene ez a példa! Ma már a megyében is van olyan létesítmény, százmilliós nagyságrendben is, amit határidőre át tudnak adni. Ügy látszik, Alsótoldon ezt nem tudták követni. V-’gy nem is akarják? Hiszen a számla ki lett fizetve, nem is hiányzik semmi! Csak éppen az, hogy ott áll a kész, nagyon szép épület, de nem a falu szolgálatában, hanem a közönség bosszantására. Somogyvári László NÓGRÁD - 1978. július 18., kedd 5
