Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-18 / 167. szám
Dejtár és Pusztaberki között ivóvízvezeték fektetését végzik a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat szakemberei. Az eddigi egészségtelen kutakból nyert víz helyett Dejtárról kapja az ivóvizet Érsekvadkert, Patak, Tereske, Pusztaberki. Az elkészült szakaszon egyelőre nyomáspróbák folynak, 1200 méterenként ellenőrzik a vezetéket, melynek 27 atmoszféra nyomásterhclést kell elbírnia. Metykó János karbantartó szerelő és segítőtársa Czellahó József — képünkön — eddig sehol nem észlelt szivárgást a csőrendszerben.- kj Kenyerünkért "A klasszikusan nagy nyári munkák — az aratás, a betakarítás. a szállítások — idejében járunk- A fölkészülésről kedvezőek a hírek: az állami és termelőszövetkezeti gazdaságok igyekeztek mindenütt maximálisan előkészíteni a munkálatokat, megteremteni az anyagi-technikai és személyi feltételeket. Megtörténtek a gépszemlék: a tárolók és szárítók fölkészültek az új termés fogadására; a meőgazdasági gépjavító vállalatokkal megállapodásokat kötöttek aratási ügyeletre, hogy a kombájnok, szállítóeszközök szükséges, munka köbeni javítása, alkatrész pótlása miatt ne legyen fennakadás. Tudunk olyan — gazdaságok közötti — megállapodásokról is, amelyek kölcsönös együttműködést irányoztak elő a betakarításban: szükség szerint gépekkel, emberekkel segítik egymást. Mindenütt nagy a bizakodás, remélik, hogy jó lesz a termés és így a gazdaságok — az ország ellátása érdekében — teljesíteni tudják termelési terveiket. Am mindezeken túl az is egyre inkább köztudott, hogy elsősorban a mostoha időjárási viszonyok miatt az aratás — különösen a búza aratása — nem könnyű feladat az idén. A gyakori esőzések mindenütt késleltették a teljes beérést; a nyár eleji viharok megdöntötték a gabonát és vannak olyan területek ahol jelentős — több ezer hektárt érintő — belvízkárokkal is meg kell küzdeni. Magyarán: minden jó szándék és jó előkészítés ellenére mintegy 14 napos késedelemben vagyunk a betakarításban. Jövő évi kenyerünkről van szó, amelyért a felelősségnek — e körülmények miatt is — társadalmi méretekben kell megmutatkoznia. Ez a „társadalmi felelősség” elsősorban és természetesen magukon a gazdaságokon nyugszik, hiszen a legközvetlenebb termelési érdekeket ők hordozzák. S ez határozza meg az eddigi fölkészülést, az eddig végzett betakarítási munkákat és a további erőfeszítéseket is. De ne nélkülözzék — és nem is nélkülözhetik — azt a segítségnyújtást, amelyet a nehéz munkák idején, azok megkönnyítése érdekében az egész és a helyi társadalom ad. Az elmúlt években számos hasznos és jó tapasztalatot szerezhettünk is ezen a téren, s ezek lényegét az mutatta meg igazán, hogy az aratás, a betakarítás a társadalom minden tagjának egyéni ügyévé lettA községek és városok tanácsi-politikai vezetése — hivatásbeli és ezért kézenfekvő, okokból — maximális és hatékony segítséget tud nyújtani a gazdaságoknak; a betakarítások segítésében eredményesen működhetnek közre a különböző munkákban a helyi, társadalmi és tömegszervezetek, mint a KISZ, a szakszervezet, a népfrontbizottságok, azután az üzemek szocialista brigádjai, az iskolák tanulói és a néphadsereg katonái is. Nem arról van szó, hogy ez a társadalmi segítség megoldja a kombájnok több műszakos üzemeltetését, vagy általa még gyorsabb és szervezettebb lesz a szállítás, mert mindez elsősorban a gazdaságok dolga és gondja. Hanem azt kell elősegíteni, hogy az állami és tér-' melőszövetkezeti gazdaságok minél zavartalanabbá végezhessék munkájukat. Azok, akik most a belvizes területeken mentik, ami menthető — az aratást is segítik. Azok, akik mindent megtesznek, a javítások, az alkatrészellátás érdekében, vagy akik mentesítik a gazdaságokat más teendők alól. hogy minden . erőt a betakarításra koncentrálhassanak — az ország kenyerének biztosítását szolgálják. A helyi tanácsi és politikai vezetés helyzetfelismerése, formalitásoktól mentes, rugalmas és konkrét intézkedései döntően hozzájárulhatnak a gondok megszüntetéséhez. A lényeg az, hogy a segítségnyújtás tekintetében mindig az adott helyzetből, a nagy erőfeszítéssel dolgozó gazdaságok igényeiből és konkrét szükségleteiből kell kiindulni, hiszen ők tudják a legjobban „hol szorít a cipő”, mi az, ami a munkák folyamatában akkor és ott a legfontosabb. d, f. Jugoszlávia KGST-kapcsolatai Jugoszlávia egyre szélesíti gazdasági együttműködését a KGST-országokkal. Egy nemrég aláírt szerződés értelmében mintegy 15 millió méter gyapjúszövetet és--4000 tonna gyapjúfonalat szállítanak az NDK-ba különféfe textilipari nyersanyagok fejében. A nisi gépgyárból 5000 mosógép érkezik Csehszlovákiába, a Káma folyó melletti szovjet autógyár pedig 10 000 készlet pneumatikus berendezést kap Belgrádból, Illír szokások Évek óta folynak az ásatások a jugoszláviai Stolacá- tól nem messze fekvő ősi illír város, Daorsana. környékén. A feltárt leletek alapján sikerült rekonstruálni a város egykori képét, lakóinak életét, szokásait. Nemrég érdekes tárgyak kerültek elő a föld mélyéről: az i. e. II. századból való kalapácsok, laposfogók, körzők — vagyis ugyanolyan szerszámok, amilyeneket ma is használnak a kovácsok és az ékszerészek. A feltárt 150 lelet között megtalálhatók az illír mitológiai alakok megmintázásához használt, bronzból készült öntőformák is. Hol tartunk ma? Reflektorfényben a szakszervezeti bizalmiak munkája Alig egyesztendős múltra tekint vissza a Minisztertanács 12/1976. (V. 27.) MT. számú rendelete, a Munka törvénykönyve végrehajtásáról szóló egyes rendelkezések módosításáról, amely szabályozza a szakszervezetek egyetértési jogát a dolgozókat érintő egyedi ügyekben. Egyik napról a másikra A rendelet megjelenését követően az értelmezéshez és végrehajtáshoz sok segítséget kaptunk a különböző vezető testületek irányelveiből, útmutatásaiból, valamint az ezzel kapcsolatban megjelent írásokból. A Nógrádi Szénbányáknál is egyik napról a másikra a figyelem középpontjába, reflektorfénybe kerültek a szakszervezeti bizalmiak. Azóta is több szó esik munkájükról, felkészültségükről, s ezzel együtt — mondjuk meg őszintén — alkalmasságukról is. Ugyanakkor fokozott érdeklődés bontakozott ki a végrehajtásban közvetlenült érdekelt szakszervezeti funkcionáriusok és a gazdasági vezetők között. Hol tartunk ma, miként összegezhetjük az elmúlt rövid időszak tapasztalatait? Mivel mind a szakszervezeti tisztségviselők, mind a gazdasági vezetők túljutottak a kezdeti bizonytalanságokon, egyre erőteljesebben érződik a dolgozóknál is a rendelet szelleme és célja. Ez az előnyös változás jórészt azért következett be, mert csaknem a rendelet megjelenésével egyidőben megkezdtük a tájékoztatást, a feladatokra való felkészítést. Közös vitafórumot tartottunk, ahol a vállalat igazgatója a tájékoztatás mellett válaszolt a felmerülő, vitatott, de nem tisztázott kérdésekre. Ezt követően pedig a bizalmiak oktatásának keretében ismertettük a rendeletekből reájuk háruló feladatokat, eljárási szabályokat. Az előkészítő munka hatására a szakszervezeti bizalmiak felismerték megnövekedett szerepüket, s a vele járó nagyobb felelősséget is. Ma már tudják, mihez van joguk, mibe szólhatnak bele. A partner gazdasági vezetők többsége is tudja, miben nem dönthetnek egyedül, milyen jogai vannak a szakszervezeti bizalminak. A tudatosítás, a jogok-kite- lességek megismerése, valamint azok alkalmazásának kialakítására szánt viszonylag rövid idő alatt az alábbi értelmezéssel összefüggő kérdéseket sikerült tisztázni. Megérett-e a helyzet a bizalmi jog- és hatáskörének ki- szélesítéséhez? Ugyanis a partner gazdasági vezetők nem rendelkeznek azokkal a jogokkal, amelyek a bizalmit megilletik. A másik. vitára okot adó téma: a bizalmiak alkalmasságának megítélése volt. Egyesek szerint a bizalmiak jó részét ki kell cserélni, mert nem képesek megbirkózni a megnövekedett feladatokkal. Erre viszont rácáfolt az élet, a valóság, a bizalmiak egyre javuló munkája. Az utóbbi időben oiyan igény is jelentkezik velük szemben, hogy ne csak azokkal a jogokkal és kötelességekkel foglalkozzanak, amit a törvény számukra biztosit, hanem szélesítsék működési területüket, olyan kérdésekkel is megismerkedjenek, amire nincs írott szabály. A bizalmi és partnerének kapcsolatát az jellemezze, hogy minél jobban képviseljék a gondjaikra bízott dolgozók közösségi érdekeit. Egyre erősödik az a leiismerés, hogy nem elég csak fenn akarni a joggyakorlás szélesebb alapokra való helyezését, a siker érdekében a legtöbbet mégiscsak a munkahelyeken tudnak tenni — mégpedig a szakszervezeti csoport segítségével. Ügy látom, hogy az érdekelt felek — a bizalmi és partnere — megtették az első lépéseket a gyakorlati végrehajtásban. A továbblépéshez azonban több gondot kell megoldani. Ami megvalósításra var A gazdasági vezetés részéről vontatottan halad a hatáskörök decentralizálása. Ezért több helyen nincs joguk a személyi bérek megállapítására, a különböző jutalmak odaítélésére. Ez hátráltatja, illetve formálissá teszi a bizalmi jogának gyakorlását. Mivel e tekintetben gyors változásra nincs kilátás, ezért szakszervezetünk vezető szervei úgy döntöttek, hogy szó sem lehet a hatáskörök átvállalásáról. centralizálásáról. A bizalmi hatáskörebe utalt jogokat továbbra is csak ő gyakorolhatja. Előfordul, hogy műszaki középkáder a bizalmi. Ennél gyakoribb eset, amikor a frontaknász, illetve a csapat- vezető vájár tölti be ezt a közéleti tisztséget. Annak idején rájuk esett a választás, munkájuk ellen nincs is különösebb kifogás. Ez az állapot eddig áem volt helyes, a jelenlegi helyzetben pedig mér nem tartható fenn. Intézkedéseket teszünk, hogy a funkciók elkülönüljenek és a közös döntés feltételei minden bizalmicsoportnál létrejóije- nek. Korábban is vita folyt arról, hogy a hivatalokban, intézményekben kik legyenek a bizalmiak. A választás általában a gépírónőkre esett. Mivel az előbbi területeken is felismerték, hogy az eddig végzett munka ma már r.em elégséges. mind gyakrabban kerül szóba az esetleges minőségi csere kérdése —, de csak ott, ahol ez indokolt. A sikeresebb, eredményesebb szakszervezeti munka megkívánja a bizalmiak folyamatos és rendszeres tájékoztatását. Főleg azért, hogy időben megfelelő információt kapjanak a napirenden levő feladatokról és a döntés előtt álló kérdésekről. Ugyanis a bizalmiak alapvető feladata nem a közvetítés, hanem a kapott információk alapján a többségi vélemény kiaiakírá- sa, annak kedvező befolyásolása. Bebizonyították Az eltelt időszak eredményei mutatják, hogy időszerű volt a Minisztertanács bevezetőben említett rendeletének kibocsátása. Igazolta, hogy a szakszervezetek a korábbinál ; szélesebb alapokon Képesek végezni munkájukat, gyakorolni jogaikat. A bizalmiak többsége pedig bebizonyította: alkalmas a funkciójával járó megnövekedett követelmények ellátására. tud élni jog- és hatáskörével, ha ehhez biztosítják a feltételeket. Farkas József, Nógrádi Szénbányák vszt-titkár A tanácstag elintézte Nem vár köszönetét ; i Valaki azt mondja, amikor a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár szerelőtermében, itt dolgozó tanácstag iránt érdeklődöm, hogy „keresse csak Uram Pistát, ő aztán igazán aktív ember”. Uram Istvánt nem nagyon kell keresni, éppen néhány fiatalnak magyarázza a munkavédelmi előírásokat, s várni is csak addig kell rá, amíg a hivatalos paksamétát aláíratja az új dolgozókkal. Aki hozzá vezet, a Komarov brigád vezetője, Urbán Tibor. Mondom neki, mit hallottam a brigádtagjáról, hogy „nagyon aktív ember”, igaz-e? — Ha ilyenre van szüksége, akkor éppen ő a maga embere. Aztán beállunk néhány percre az egyik raktárhelyiségbe, rákönyökölünk a fényezett falapokra, s megkérdezhetem végre: hogyan lett aktív ember? — A KISZ-ben kezdtem ezt a munkát, amikor leszereltem megválasztottak a falumban KISZ-titkárnak, hát ott valahogy. A fiatalokkal végzett közös munka, s az elsősorban, hogy igényelték javaslatainkat, véleményünket a községi élet alakításában is, szerintem igazán jó közéleti iskola volt. Ilinyből jár be mindernap, sok társával együtt. A bútorgyárban azonban csak egyedül dolgozik az ilinyiek közül. A többiek a szomszédos gyárakban vállaltak munkát. Egyedül hogy került Ilinyből éppen a bútorgyárba? — Tizenhat évvel ezelőtt mondta valaki, keressek itt munkahelyet, hallgattam rá, nem bántam meg. Bútor- és épületasztalos-szakmát tanultam, s levelezőn, munka mellett, szakközépiskolában leérettségiztem. A Komarov többszörösen kitüntetett szocialista brigád alapító tagja, valamikor a brigád vezetője is volt, de „azt le kellett adni” mert sok volt már egy embernek- Otthon Ilinyben titkár, itt brigádvezető, szakközépisolai tanuló munka mellett, s ki tudná, vagy akarná felsorolni, hányféle önként vállalt, választott feladat? Hat esztendeje tanácstag az ilinyi tanácstagi csoportban. A székhelyközség Örhaiom. Volt egy időben Csitár is. — Mit sikerült elintéznem? Iliny kis község, alig valamivel több mint háromszáz lélek lakja. Az én körzetemben, a Kossuth Lajos utcában, vegyes foglalkozású családok élnek. Sokan dolgoznak a tsz-ben, mások a nógrádgár- donyi tbc-gyógyintézetben, megint mások jeljárnak. Amikor a tervezett járdásítási munkát elkezdtük, még nem gondoltuk, hogy lesz annyi erőnk, vállalkozó kedvünk, anyagi hozzájárulásunk, hogy az utcában mindkét oldalon megépítsük a járdát. Hát aztán mégis sikerült. Akkor nagy volt az öröm utcahosz- szat. — Mit nem sikerült eddig elérnie tanácstagi munkájában ? — Van ilyen is, igaz, nem sok. Ilinyben a volt tanácsi helyiség külső falán van egy segélykérő telefon. Sokan szóvá tették, hogy az a falu lakossága szerint nem működik. Ha valami baj van, gyalog futnak, vagy kerékpárral, ritkábban gépkocsival a közeli Nógrádgárdony- ba a segítségért. A segélykérő is a gárdonyi intézetbe van bekötve, de ahányszor megpróbáltam, nekem sem sikerült vonalat kapni. Ezt többször is szóvá tettem, de eddig nem történt semmi. A másik, hogy az emberek kevesebbet törődnek a saját portájuk környékével, mint az ma már elvárható lenne. De rendelkezés is intézkedik arról, hogy mindenki köteles ' tisztán tartani a járdát a háza előtt, akármilyen időben is. Ezt valahogy nehezebb elfogadtatni, mint amikor a járdát társadalmi munkában építeni kellett. Mialatt® beszélgetünk kétszer is • türelmetlenül körüljár bennünket a megbízott művezető. Hiába, sürgős a Kulcsár József felvétele munka a fényezőben, ott van már az anyag, hiányzik Uram István. Sokan szabadságon vanak, ilyenkor több jut azokra, akik nyáridőben, szezonban állnak a munkaasztaloknál, gépeknél. Küldeném, de akkor elmond egy esetet— A legutóbbi tanácsülésen nem tudtam részt venni, mert hiába kértek el a tanácstól, itt nem volt meg a feltétele annak, hogy délelőtt elmehessek. Az ember nem vár köszönetét minduntalan azért, hogy talán többet vállal, mint más. De amikor anyaghiány miatt nincs munka, senki sem sürgeti az embert, hogy dolgozzon... Folyamatos anyagellátás, a munka feltételeinek folytonos biztosítása mellett nem gond a társadalmi megbízatás teljesítése. S ahol ez néha hiányzik? Ott gyakoribb a sürgős munka. (t. pataki)
