Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
Mérlegen a színházi évad Puccini Bohémélet Ahol nincs állandó színház — mint például Salgótarjánban — ott nagyon sok ember összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy egy-egy évad programja a művelődés- politikai igényeknek és a közönség ízlésének megfelelően kialakuljon. A tartalmi, formai megvalósulást a színházi élettel helyben foglalkozó irányító, szervező szakemberek igénye, akarata mellett, meghatározzák kialakult színházi kapcsolataik is, ötletességük, rugalmasságuk és természetesen maguk a színházak, amelyekkel szerződést kötnek. Az 1977—78-as színházi évad — elöljáróban kijelenthetjük — az utóbbi évek egyik, ha nem legsikeresebb szezonja volt Állításunkat pélízlést, kultúrát fejlesztő feladatát. Ez utóbbi két színházról — minthogy hosszú évek óta állandó szereplői Salgótarján színházi életének — bővebben is szükséges szót ejtenünkKezdjük a debreceni színházzal. Az operatársulat Puccini két művét mutatta be: a Pillangókisasszonyt és a Bohéméletet, mindkettő Kertész Gyula rendezésében. Számunkra az első bemutató nyújtotta a mélyebb, valamennyi szempontból átéihe- tőbb, elfogadhatóbb élményt A rendezés, a zenei megszólaltatás általában kiegyensúlyozott, magas színvonalú volt, annál kevésbé viszont az énekesi teljesítmény. Tapasztalatunk szerint a színház továbbra is szép hangú, jól képzett női énekesekkel rendelkezik, olyanokkal, akik a nehezebb feladatokkal is sikeresen birkóznak meg. Marsay Magda, Czakó Mária, Tibay Kriszta, Mohos Nagy Éva remek hanganyaggal, játékkultúrával is rendelkező énekes művészek. Hangulatot, atmoszférát tudnak teremteni a színpadon, valósággal „húzzák” maguk után a társaikat. Nem így — néhány kivételtől eltekintve — a férfiak, akik számos esetben küszködnek, vitatható eredményességgel kirótt szerepükben. Az utóbbi években több férfiénekes szerződött el Debrecenből, s úgy érezzük, alaposan megsínylette a társulat. Nehéz, vagy teljességgel lehetetlen olykor megfelelő hangszínnel, hangerővel, meggyőző játékintelligenciával rendelkező énekest találni a főszerepekre. Természetesen ez a színház gondja, de a néző jogán mégis szükségesnek tartottuk megjeadásai nyomán, s így számunkra sem lehet közömbös a minőség, a társulat összetételének kérdése. A szolnoki színház — örömünkre pontosan a szemünk előtt — az évek során érett, a legnehezebb feladatokat is sikerrel megoldó együttessé kovácsolódott Vitathatatlan érdeme van ebben Székely Gábornak, a színház igazgató-főrendezőjének, végső sorendezők — például Paál István, Csiszár Imre, de az idősebb Horváth Jenő is — itt kapott tehetségéhez méltó, izgalmas feladatot, mutathatta meg képességét, kezdeményező készségét, ötletességét. A jó színházi légkör emlékezetes előadásokat eredményezett, többi között Az öreg hölgy látogatását, a Bugriso- kat, a Puntila urat, a Nap gyermekeit. Puccini Pillangókisasszony ron az egész színházi vezetésnek és kollektívának. Ennek a színháznak — noha voltak és vannak kiemelkedő egyéniségei — mindenkor közösFriss, új szellemű előadásokat láthattunk a szolnokiaktól, olyanokat, amelyek — függetlenül keletkezésük idejétől — a mához szóltak, az Eisemann Mihály Bástyasétány 77. (Bábel László felvételei) Gorkij A nap gyermekei dázzák a látott bemutatók, ugyanakkor az a helyi törekvés, amely igyekezett műfaji szempontból is a változatosságra. A salgótarjáni színházlátogatók egy tucat bemutatót láttak az évad idején. Drámát, komédiát, szatirikus játékot, operettet, operát, pan- tomimot és még több, ezen alapkategóriák különböző változatait. Az idei évad további sikeréhez tartozik az is, hogy a korábbi három színházzal — a debreceni Csokonai, a szolnoki Szigligeti és a budapesti József Attila Színházzal — szemben gyarapodott a bemutatkozó társulatok száma; a Mikroszkóp Színpaddal, valamint Köllő Miklóssal és a Dominó együttessel. Mindez elsősorban a József Atilla Művelődési Központ kollektíváját dicséri, amely szót értett olyan intézményekkel is, melyekkel eddig különböző okoknál fogva nem sikerült. Az évad alatt bemutatkozott színházak produkciói jól egészítették ki egymást, mindenféle szempontból. A Mikroszkóp Színpad Ki fog gólt lőni? című szatirikus műsorának fergeteges sikere volt, kedvezően fogadta a közönség a József Attila Színház vendégjátékát, már önmagában a televízióban gyakran látott, hírneves színészek miatt is. A szolnokiak bemutatója eseményszámba ment, a debreceni operatársulat pedig tisztes igyekezettel látta el mindenkori „hézagpótló”, a zenei gyezni. Már csak azért is, mert Salgótarjánban egyre fokozódik az érdeklődés az opeségi voltában rejlett legfőbb ereje, A színészek egymásért játszottak. és nem egymás „lejátszásáért”. A fiatal színházi vezetés számottevő tehetséges fiatal színészgárdát magához vonzott, bízott meg jelentős feladatokkal. Nem hiszem, hogy túlzás állítani, itt érett jelentékeny színész- szé Csomós Mari, Piróth Gyula, Papp Zoltán, Hollós! Friralrodalom iránt, és egyre gyes, Falvay Klári, vagy a több idősebb és fiatalabb ze- többiek, azok, akik valameny- neértő, zenekedvelő nevelődik nyi szerepükben érdeklődést, — többek között éppen — a figyelmet és elismerést tudtak debreceni társulat operaelő- kelteni. A pályájuk elején álló „itt és most” törvénye alapján születtek. Közben kiemelkedő színészegyéniségekkel ismertettek meg: Major Tamással, Temessy Hédivel, Zách Jánossal. Az elmúlt salgótarjáni évadot változatosságra törekvés, a helyes tartalmi, formai, műfaji arányok megtalálása jellemezte. Alapjában elhibázott produkcióval nem találkoztunk. Ezek után az őszi kezdésre ml mást kívánhatnánk: az ideihez hasonló, jól átgondolt folytatást. Sulyok László Könyvekről Beszéljünk az operáról Annál is Inkább, mert — bár Salgótarjánnak nincsen színháza, még kevésbé opera- társulata — operaelőadást, ha ritkán is, helyben szintén élvezhet a közönség. Színházi évadonként kettőt, a debreceni Csokonai Színház opera- társulatának vendégjátékaként. Sok ez, vagy kevés? Tapasztalat szerint egyelőre suk elég. Persze, csak a város zenei kulturáltsága jelen szintjéhez mérten. Sajnos, a két opera előadásain is találkozni üres székekkel, széksorokkal. Reménykedjünk abban, hogy a helybeli zenei élet lassú fejlődésével ez a helyzet idővel változik. Beszéljünk tehát az operáról. ezúttal Kertész Iván most megjelent könyve kapcsán. A 8 NOGRÁD - 1970. július 16., vasárnap szerző neve a viszonylag kevés nógrádi operakedvelő körében is jól ismert, a Magyar Rádió operai rovatának előadójaként. Rádiós előadásai évek óta sok örömet szerznek hallgatóinak, nem csupán szaktudása, hanem lebilincselő stílusa miatt is. Azon kevesek közé tartozik, akik mély tudá- ellenére — vagy éppen ezért? — mernek és tudnak egyszerűen, mindenki számára érthetően fogalmazni az adott téma, ez esetben az opera rejtelmeinek szinte észrevétlen feltárása céljából. Kertész Iván Beszéljünk az operáról című könyve, amelyet a Zeneműkiadó adott ki a népszerű ismeretterjesztést szolgálja. Tegyük hozzá, olyan magas színvonalon, amelynek révén a mű a hasonló jellegű kiadványok átlaga fölé emelkedik. Bizonyítva, többi között, hogy a szaktudás mértékét távolról sem csak a használt szakkifejezések meny- nyiségével lehet mérni. A könyv cikkek, előadások gyűjteménye, néhány kivétellel valamennyi elhangzott íS65 óta a magyar rádióban. Kertész Iván könyve előszavában utal arra, hogy a rádióelőadások átfogalmazása némi nehézséget is okozott miután az előadásokat gazdag zenei illusztráció kísérte, s a zenei példákat az írott szövegekből sem akarta kihagyni. A rádióelőadások átdolgozása továbbá az ismétlések elkerülése végett is szükséges volt. A szerző kiválóan oldotta meg feladatát, e nehézségekből az olvasó aligha érzékel valamit. Három részből áll a könyv. Az első az operával, mint műfajjal foglalkozik, többi között, az operai dramaturgia kérdésével, opera és irodalom összefügéseivel, a kor és a helyszín, a társadalmi környezet szerepével a műfaj alakulásában, s természetesen, még számos más műfaji kérdéssel. Ez a fejezet az Operadramaturgia címet viseli, záró témaként korunk operájának néhány sajátosságát Hullámhegyek, hullámvölgyek Felnőttoktatás Balassagyarmaton Nem túlzás: nincs a közművelődésnek még egy olyan területe, amelyről annyit beszélgetnének, vitáznának, mint a felnőttoktatás. Nem véletlenül áll a vélemények kereszttüzében. Nagy létszámgyarapodás, jelentős lemorzsolódás, színvonalingadozás és tartalmi gazdagodás —, mindez egyidőben lehet a jellemzője. E szerteágazó területen — az alapismereti tanfolyamoktól a szakmunkások középiskolájáig és az esti gimnáziumig — nem furcsa, ha az eredmények mellett ellentmondásos jelenségekkel is bőven találkozunk. Balassagyarmat felnőttoktatásáról a napokban készítették el a mérleget az illetékesek. E fontos téma, mely a város fejlődésével, gazdasági életével szorosan összefügg, tanácsülés elé került. Több mint ezer tanuló dolgozóról van szó, — érdemes megnézni'tehát a balassagyarmati tapasztalatokat. Legnehezebb aiso (okon A város modern üzemei jól képzett szakembereket igényelnek — a fizikai dolgozók körében azonban igen nagy számban vannak azok, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel — enél- kül viszont nem lehetnek szakmunkások. Az üzemekben évről évre felmérik az iskolázottság helyzetét, igyekeznek beiskolázni a hiányos végzettségűeket. Bizonyos munkaköröket a nyolc osztály elvégzéséhez kötnek, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtanak a tanuló dolgozóknak (könyvek, tanszerek, tanulmányi szabadság biztosítása, a faliújságon szerepel a kiválóan tanuló dolgozók képe, az eredményes vizsgáért pénzjutalmat adnak, több helyen a kábelgyár példáját követve egy forintos órabéremelést biztosítanak.) Égy nagyon fontos tényezőről azonban sok üzemben elfeledkeznek: figyelemmel kísérni év közben a tanulókat, segítséget adni az akadályok leküzdéséhez. Ez lehetne a lemorzsolódás legjobb ellenszerei Mert, a létszám növekedése mellett a kimaradás, lemorzsolódás sem kis mértékű. Az 1978-as beiratkozás közel 400 vizsgát feltételez (egy tanuló több vizsgát is tesz az előrehaladás során), ami háromszorosa az 1974-es évinek a dolgozók általános iskolájának tanfolyamain, de nem mindenki jut el az eredményes vizsgáig. A Bajcsy-isko- lában működő 10 hónapos tanfolyam 56 beiratkozott hallgatójából például csak 10 végzett, a városgazdálkodásnál 18 alapismereti tanfolyamra jelentkezőből mindössze hárman. A nagy eredvizsgálja. Mint írja, „az opera, mint komplex műfaj, mely sokféle összetevőből áll, nemcsak egészében, de komponenseiben is megújult századunk hét évtizede folyamán. Más nyelven beszél a két ösz- szetevő, a zene és a dráma”. De a többi tényező ts változáson ment keresztül, például a zenében a dallam és a ritmus, a drámában a nyelv, a jelenetépítés és így tovább. A következő fejezet Előadóművészet címmel az operák előadásáról szól. Nagy teret szentel magának az operaénekesnek, az operaéneklés stílusa változásainak, foglalkozik az ének- és hangrögzítés kérdéseivel, vizsgálja a tradíció szerepét, hogy csak néhány témát említsünk. Az utolsó rész kuriózumokat vonultat fel. Ebben a részben például címfordításokról, áriaelnevezésekről, a zenei idézetekről, folytatásos operatémákról olvashatunk. A felvonultatott példák találóak, gyakorta izgalmasakKertész Iván írása sok élvezetet nyújt mind a régi operakedvelők számára, mind pedig azoknak, akik még csak most, vagy ezután ismerkednek a műfajjal. Tóth Elemér mények mellett (1949 óta 2156 fö szerzett általános iskolai végzettséget) ezt is fel kell mérni. Keresni kell az ösztönzés, a segítés mind jobb formáit — különösen sokat tehetnek ezért, a szocialista brigádok, a munkahelyi támogatók. Fiatalodó osztályok A dolgozók gimnáziuma nyolc levelező és négy esti tagozatos osztállyal, 278 fővel működött ebben a tanévben. Itt ellenkező előjelű folyamat tapasztalható, mint az általános iskolában: a létszám elérkezett a mélypontra. Ennek legfőbb oka a dolgozók szakközépiskolájának beindítása, ami azzal is járt, hogy „elnőiesedett” a dolgozók gimnáziuma, 215 női hallgatója van, a férfiak inkább a másik formát választják. Az elkövetkező években újból létszámnövekedésre számítanak, mivel a rétsági és szécsényi gimnázium megszűnése a gimnáziumi oktatás iránt érdeklődő dolgozókat ide vonzza. Van még egy sajátossága ennek az iskolának: megfiatalodtak az osztályok. A most befejezett tanévben az esti tagozaton 22, a levelezőn 24 év az átlagéletkor! Ma már nem a gyermekkorban kényszerűen elmulasztott iskolázás pótlása játssza a fő szerepet a továbbtanulásban, hanem a fejlődéssel való lépéstartás. pályamódosítás, egy- egy állás elnyerésének vagy megtartásának szándéka. Mindez felveti a nevelés erősítésének kérdését. Ennek érdekében szorgalmazzák a hosszabb tanítási idejű, több lehetőséget nyújtó esti tagozat megtartását, a fejlesztését, az iskolai élet gazdagítását (kirándulások, a város közművelődésében való részvétel, a tanítási módszerek további megújítása). Jelenleg a tanéri törzsgárda háromfős, 9 óraadó dolgozik. A felnőttoktatás 1980-ra tervezett reformja, mely heti kétnapos levelező oktatást ír elő és az oktató-nevelő munka szintjének emelése egyaránt szükségessé teszi, hogy tovább nőjön a törzsállomány. A tanulmányi fegyelem szilárdítása, az iskolához való kötődés erősítése, a munkahelyekkel való együttműködés érdekében állandó visszajelzésre törekszenek, rendszeressé tették a hallgatók parlamentjét. Tervezik, hogy az esti tagozatosok órák utáni kényszerű várakozását megrövidítik, egy órával korábban kezdenek. Szaliiminitások szakközépisko’ái A Szondy György Szakmunkásképző Intézet 1973-ban kérte és kapta meg a Munkaügyi Minisztériumtól a dolgozók kétéves szakközépiskolája esti, majd a következő évben a szakmunkások szak- középiskolája levelező tagozatának szervezési és működési jogát. Ezek a formák elsősorban a fiatal, nem régen végzett szakmunkások számára jelentenek jó lehetőséget: az „anyaiskolában” folytathatják az általános műveltségüket fejlesztő középiskolai tanulmányokat. Az első években a jelentkezések száma messze meghaladta a beiskolázási lehetőségeket — az üzemekben szívesebben javasolták ezt, a termeléshez közelebb álló formát, mint a gimnáziumot. Az utóbbi időben 180—200 fő jelentkezik évente, ami hosszabb távon is megmarad. Az iskolavezetés és a tantestület szívesen vállalta ezt a munkát, a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak, csak a helyszűke okoz gondot az új iskola- épület elkészültéig. Nem csekély itt sem a lemorzsolódás, amit részben a hiányos előképzettség, a bejárási nehézségek, a munka melletti tanulás gondjai okoznak. Ez meghatározza a feladatokat, melyek hasolóak a többi felnőttoktatási intézményéhez; szervezettebbé tenni az üzemek és az iskola kapcsolatát, G. Kiss Magdolna
