Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
Útban a város felé oszt Pásztó jövőbeni lokálpatriótája már ma is szívesen ábrándozik, tervezgeti a városi élet kereteit. Egyebek között arról, hogy a Mátra kapuja élénk idegenforgalomról nevezetes hely lesz, hogy jelenlegi hőforrása mellé többet is fúrhatna az ember (erre a geológusok biztatnak), s akkor fürdőváros is lehetne a Mátra nyugati kapujából. Amiről — tudjuk, elmondjuk minden adandó alkalommal: régen lakott hely, volt már város, királyi kiváltságokkal, fénylett is, fakult is sokszor akarata ellenér® az évszázadok során. A múlbarévedés helyett nézzük inkább a jövőt, együtt a nagyközségi tanács elnökével, Nagy Józseffel. A Nógrád megyei Tanács éppen hat esztendeje fogadta el a megye településhálózatának fejlesztési tervét. A határozat szerint Pásztó részleges középfokú központ, s a jövője a várossá fejlesztésben keresendő. „Erős energiájú” helynek nevezte Pásztót nem egy könyv, együtt emlegetve ilyenformán Hatvannal. Kétségtelen; fekvése, természet- és gazdaságföldrajzi helyzete. Hatvan és Salgótarján közötti elhelyezkedése, múltjának eredményesebb évtizedeiben és a jövőjében egyként a környék központjává teszik Pásztót. S az utóbbi évtizedben olyan arányú fejlődésen jutott túl, amelyben jelentős szerepet kapott a helyi ipar fejlesztése, különösen a könnyűipari üzemek telepítése. A nagyközség tíz ipari üzeméből öt budapesti központtal működik, kettő Salgótarjánhoz, egy-egy pedig Szolnokhoz, Balassagyarmathoz, illetve Váchoz köti Pásztót. Az ipartelepítéssel elérték, hogy kevesebb az eljárók száma, bár még így is magasnak tekinthető. Hiszen nem kevesebb, mint 2800 pásztói jár el dolgozni. A helyben foglalkoztatottak ötven százaléka könnyűipari munkahelyen keresi a kenyerét, a munkahelyek közül a legjelentősebb létszámot, több mint hatszáz dolgozót, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége foglalkoztatja. A sikeres ipartelepítés, iparfejlesztés egyfelől az igényektől elmaradó bolti hálózat, a tíz év után Pásztora látogatónak hatalmas zökkenőivel „visszaköszönő” főutca, másfelől; a városias arculatú, szerkezetű új lakótelep és az a tény, hogy a célcsoportos lakások nagy része (sajnos) egyszobás lesz a közeli jövőben is; a hátizsákos, síléces turisták vasúti végállomása, a továbbindulás helyszíne, ahol nincs megfelelő hotel, vagy motel, nincs kellő felkészültségű vendéglátóhálózat (ez utóbbi azonban az ország nagyon sok tájára illő megállapítás). Áthidalásra váró ellentmondások, nagy következetességet, társadalmi összefogást sürgető feladatok és az eddig elért kétségtelenül szép eredmények — ezek jellemzik a városiasodás útján járó Pásztót. A tanácsnak az ötéves tervciklus idejére 78 millió forint áll rendelkezésére. Ez éppen 64 százalékkal több az előző tervidőszakban felhasznált összegnél! A nagyközség életében ilyen nagy összeg még nem állt rendelkezésre. Kiemelt helyen szerepel a lakásépítés, a kapcsolódó létesítmények, a gyermekintézmények és a közműhálózat fejlesztése. Elengedhetetlen feladat az utak kiépítésének megvalósítása, hiszen ebben például messze elmarad Pásztó még a járási átlagtól is. Ügy tűnik, ebből a szorító „úttalanságból” csak nagyobb anyagi segítség és helyi, társadalmi vállalás vezetheti ki Pásztót. S a segítséggel, helybeni társadalmi munkával sem lehet — vagy inkább így — érdemes, a következő tervidőszak anyagi lehetőségeinek tisztázásáig várni. A várossá előrelépés, képletesen szólva, nem történhet sárbavesző utcákban, nyelvharaptató köveken, de ehhez meg kell találni annak a nyitját is, miként vállalhat saját érdekében többet a lakosság — itt és most? A társadalmi munkában valaha élenjáró Pásztó, tavaly szerényebb eredményeket ért el. Az idén szeretnék a lakó-» sonkénti 350 forint társadalmi munkaértéket teljesíteni. Az üzemekben tavaly 700 millió forint értékben termeltek a pásztóiak. És segítenek is az üzemek. A Váci Kötöttárugyár gyáregysége kiemelkedően magas összeggel, egymillió-háromszázezer forinttal támogatja egy újabb bölcsőde-óvoda létesítését. Érdeke, mondhatná valaki, hiszen szinte kizárólag nőket, anyákat, leendő anyákat foglalkoztat. Igen érdeke, de ennek megfelelően vállal részt a gyermekintézmények fenntartásában is. Dolgozóinak gyerekei után személyenként háromezer forinttal támogatja az óvodákat, bölcsődéket évente. Nem kis összeg, ha meggondoljuk. A nagyközség többi üzeme ugyancsak részt vállal a feladatokból, de talán nem túlzott igény, hogy például a művelődési központ támogatására nagyobb figyelmet szentelhetnének. Vállalati érdek lenne az is. A sokat váPaló pásztó'ak közül választottuk ki Vas József tanácstagot, hogy a társadalmi munkáról kérdezzük. Nehéz vagy éppen ellenkezőleg, könnyű a pásztóiakat társadalmi munkára mozgósítani? — A 44-es választókörzetben vagyok tanácstag, a Damjanich utcában. A körzetben tulajdonképpen minden megvalósult már, ami jelentősebb társadalmi összefogást igényelt volna. Van kiépített út, a vízbevezetés is régen megtörtént. Így a lakóhelyen, az Attila utcában vettem részt jobbára társadalmi munkaszervezésben. Néhány éve majd százezer forint értékű munkát végzett az utca lakossága a vízbevezetés, a járdaépítés alkalmával. Az utca mindössze nyolc házból áll, mindenütt könnyen ment a szervezés, szívesen vállalták a munkát, és az ezer forintok összeadását is a járdaépítéskor. Nekem nagyon kedvező tapasztalataim vannak a pásztóiak társadalmi munkavállalásában. Vas József a nagyközségi pártbizottság tagja, tanácstag, tanácsi vb-tag, pártcsoportvezető, önkéntes gyári tűzoltó, marxista iskolán tanul tovább és cseppet sem mellékesen, a szerszám- és készülékgyár darabolócso- portjárak vezetője. Mi a véleménye a tervezett, személyenkénti 350 forint értékű társadalmi munkáról? — Ha kellő segítséget kapunk, mi még az utat is megépítjük. A cél elérhető, hiszen sokat segíthet a lakosság az új iskola, a kollégium, tornaterem, az ifjúsági park építésében is! Miként lakossági, nagyközségi, vállalati érdek az, hogy az utóbbi években kiterjedt a tanács és a vállalatok kapcsolata, egyebek között, a munkáslakások ■ építésére is. A tervidőszakban egyébként 476 lakás felépítését irányozták elő, ebből 180 telepszerű többszintes lesz, a célcsoportos állami támogatás ötven tanácsi lakás építését teszi lehetővé, ebből 25 kétszobás, a többi egyszobás. A jövőben nagyobb alapterületű lakások építésére törekednek. Izgalmas olvasmány lehet egy jelentéshez készült melléklet is. Ilyen Pásztó fejlettsége, mai képe a várossá nyilvánítás követelményrendszere alapján. A „kettős köny- velésű” melléklet egyik felét a követelmények felsorolása, a másikat a jelenlegi pásztói helyzetet bemutató tételek töltik ki. Mit olvashatunk ki ebből a jövőt sejtető, jelent feltáró forgatókönyvből? Hogy majd mindenben már most is megüti a mértéket. Hiba lenne úgy vélekedni, hogy Pásztó jelentősége a várossá nyilvánításával növekszik meg. „Szép kisváros szeretnénk lenni” — nyilatkozta néhány éve a krónikásnak a Pásztóval hasonló adottságú és múltú, új városi címmel büszkélkedő egykorvolt mezőváros — Kapuvár akkori tanácselnöke. „Üjra jelentős település szeretnénk lenni” — mondhatnák mindazok, akik Pász- tón élnek. Nem nehéz kiszámítani, hogy az iparosodó, s már ma is egyre inkább munkástelepülésként emlegetett Pásztó jelentősége mindenképpen megnő. Megépülő hasznosi víztározójával, a bekapcsolódó autópályával idegenforgalmi vonatkozásban is jelentős hely lesz a Mátra nyugati kapujából. A várossá válás ilyenformán mindezek következménye. Elöl áll a jelentőség, s csak azután a cím — ez a helyes sorrend. Ennek elfogadásáért éppen a pásztóiak tehetnek a legtöbbet. Szöveg: T. Pataki László. Kulcsár József felvételei. A képen látható jelenet, a csendes pihenő, az ebéd utáni alvás, a gyerekek és az óvónő igazán nem tipikusan gyári pillanat. Pedig gyárban, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének klubjában készült a jelvétel, egy csendes, nyári kora délután. Hogyan kerültek a gyerekek a gyári klubba, hogyan került ide Jándi Mária, friss okleveles óvónő —, erről kérdeztük meg a gyár igazgatóját, Erki Dénesi. — Gyárunk érthetően sokat tesz nődolgozóiért, gyerekeikért. Azokból a községekből, ahonnan bejárnak dolgozóink, arra az időre itt a gyárban átvállaljuk a gyerekeket, ameddig esedékes a nyári karbantartás az óvodákban. A felszerelést is az átmenetileg szünetelő óvodáktól kaptuk, az óvónőt mi szerződtettük. Az édesanyák a gépeknél, a gyerenti mniiiimiiMiiiiiiiimi Néptelen a pásztói strand. A hűvös nyár nemigen csaló« gatja a fürdés kedvelőit. iiiiHHimiituiiiiiiiimiii Sokat változott az utóbbi években a nagyközség lakásszerkezete, elsősorban az új lakások, lakónegyed megépítésével. Semmi túlzás nincs abban a helyi véleményben, hogy Pásztó többet fejlődött az utóbbi évtizedben, mint annak- előtte, egy évszázadon át. Mégis igen magas az elavult lakások száma. A tervezett szanálások és újabb építések azonban fokozatosan tovább javítják a helyzetet. Jelenleg száz lakásra 301 lakónépesség jut átlagosan, a családok száma 108. öt év alatt ötven tanácsi bérlakás épül a nagyközségben, az egyszobások aránya magas; ötven százalék. Mit szól ehhez, egy lakásra váró, nagyon rossz körülmények között lakó fiatal házaspár? Puszta Károly az állami gazdaság dolgozója, felesége nyomdász, két gyerekük van, a Semmelweis utca 15. szám alatt laknak. A százéves, vályogfalú épület a kórház kerítéséhez tapad, a szobányi lakást húszezer forintért vették jó néhány évvel ezelőtt. A fényképfelvétel, amely ott készült, a mestergerendás szobában lakó fiatalok igényességét örökítette meg. Első látásra modern, házgyári lakásnak vélné a szemlélő. Lehet igényesen, szépen lakni nehéz körülmények között is. De meddig — ez a kérdés? — Már nagyon nehezen bírjuk itt, igaz. mindent megteszünk, hogy elfogadható körülmények között éljünk — mondják. Nagyon várják az új lakást, „akkor is, ha csak egyszobás lesz”. Érthető. Miként az is, hogy később újra az igénylők között találkozunk velük. kék a klubban, az udvaron, a mama közelében — nagy megnyugvás ez mindazoknak, akiket érint. A gondoskodás sok megnyilvánulásával találkozik a látogató ebben a gyáregységben. A termelői szalagok fölött friss levegővel teli fóliahengerek. Néhány ezer forintból ventillátorok és műanyag fólia segítségével, amelyet szükség szerint kilyukasztanak, beragasztanak, valóságos kondicionált munkatermet alakítottak ki. A járásban levő óvodáknak évente 1VQ ezer forintot juttatnak, részt vállalnak a KRESZ-park, a játszóterek építésében is, fogászati szakrendelőt nyitnak a gyárkapun belül még az idén. A berendezéseket már megvásárolták. Ezt a gyáregységet bármelyik városunk megirigyelné.
